Egy kis kölyök
Myra néni

Nem fogja megérteni saját magát amiért itt kötött ki. Sosem szerette a gyerekeket, nem fantáziált arról, hogy egyszer majd neki is lesz és minimum három kell, mert az egy szép szám, sem arról, hogy férjhez megy és alig várja az egész családalapításos boldogságos akármit.
Karrierista, de ezt mindenki tudja róla, a kviddicsnek él meg általában Kolosnak, de mivel ő dobta, így az előbbi az érvényes túlnyomóan. Talán az egyetlen pozitívum a gyakorlatban, hogy lefoglalja és nem a problémákkal foglalkozik, vagy éppenséggel nem edzi le a napi háromszorosát.
Az üresjáratokban két óra között most kint ücsörög az udvaron, élvezi a napsütést és a kviddics évszázadait olvassa sokadjára. A legtöbb gyerek és felnőtt bent van, ebédelnek, vagy ilyesmi, Myra is az utolsó óráját várja. Az evés pedig nem az erőssége. Azok pedig, akik kint futkároznak mind tanárral, vagy felügyelővel vannak, nem őt nyaggatják és éppenséggel neki sem kell figyelnie, vajon melyik kölyke lóg ki a kerítésen.
Nem annyira rossz ez egyébként, mint gondolta elsőre, egészen kedves tud velük lenni. Főleg azokkal, akiket érdekel a kviddics és el lehet velük beszélgetni az óráin.

Ordas Abigél
sportosan

Most, hogy vége a tanulmányainak és hivatalosan is végzettnek nyilvánították, a második diplomájával a kezében úgy hagyja maga mögött a hivatalos ügyeket, mint annak a rendje. Az idejét és energiáját arra fordítja, amit igazán szeret. Ez pedig a sport, na meg a modellkedés.
Újra visszatér az előkészítőbe is, heti egy-két alkalommal oktatja a kviddicset a piciknek, néha pedig a sportfoglalkozást tartja meg. Csak annyi, amire a szoros napirendjében jut idő. Igazából sosem gondolta volna, hogy szeretni fogja ezt, a gyerekek mindig is a mumusai voltak, de mióta elkezdte a tanárit, egészen megkedvelte az aprónépet.
A kinti időjárásra való tekintettel a tornateremben fogják megtartani az órát, most az elsősök fognak rohangálni körülötte. Szereti, ha mindent el tud készíteni időben, ez vonatkozik a tornaszerekre is. Igaz, a mai órára csak pár szőnyegre lesz szükségük, de azt is a helyére akarja rakni, mielőtt megérkezik a csapat.
Ahogy belép a terembe, megáll az ajtóban és a pálcája után nyúl. Elég feltűnő jelenség a terem közepén fekvő nőszemély, szóval szemöldökét felvonva megköszörüli a torkát. Ebben a pillanatban érkezik a földre a szerencsétlen füzet is.
- Azt ugye tudod, hogy ez egy iskola és itt alig tizenöt percen belül gyerekek fognak rohangálni? - hangját megemeli annyira, hogy a szőke is hallja. Nem telik sok időbe felismerni a csajt, akivel látásból már ismerik egymást. Ő pont nem hiányzott a napjából.

Ordas Abigél
sportosan

Ha nem történne valami kiakasztó legalább egyszer egy nap, meglepődne. Komolyan meglepődne, hisz van olyan szerencsétlen, hogy még a nyugis munkahelyén, ahol csak pár kiskölyökkel kellene foglalkoznia, ott is belefut egy szőke cicába, akit szíve szerint felrúgna, mint a bolondgombát.
Szemöldökét felvonja, pár pillanatig elgondolkodik, vajon megcsípje-e magát, álmodik, vagy ez a valóság. Sajnos a rémálom nem fakul, nem ébred az ágyában finom kávéillatra és senki nem viszi ágyba a reggelit. Nem, ő itt áll és nagyot sóhajtva veszi tudomásul, hogy ez bizony harc.
- Érdekes, mégis ez a stoplis csaj a Calvin arca - hangja éles és ugyanaz a flegmaság van benne, mint amivel a megállapítás jött. - De ha még sokáig fogsz ott fetrengeni, szívesen bemutatlak a terelőütőknek, kevésbé csúnya akkor sem lennél, ha összevernének - ha a szöszi így, akkor Myra úgy. Karba tett kézzel dől a bordásfal oldalának. Még kivár. Reméli, hogy észhez tér, habár eleve azt sem érti, mi a bánatot keres az előkészítőben tanítási időben.
- Na pattanj fel, amíg szépen kérlek - a finomabb megoldást pártolja, mondjuk azt, hogy elhúz a francba és ő tudja csinálni nyugodtan a dolgát. Máskülönben rá fogja fektetni az egyik matracot és az sem érdekli, ha az egész osztály rajta fog ugrálni.

Ordas Abigél
sportosan

- Ennyire jól tudod? Gondolom jól ismered a Zengőbarlangot, ha ennyire képben vagy, kit hogy dugnak meg - elismerően bólint, nem semmi pályát futhatott be, ha ezt is tudja.
Nincs túl sok kedve egy ilyen nővel társalogni, másra van ma hangolva, így nagyot sóhajt és a homlokát dörzsöli. Válaszul a pálcáját lendíti és a sportszerek elkezdik felépíteni az akadálypályát a tornaterem egyik felében. Ez egyik matrac teljesen véletlenül éppen oda repül, ahogy Odett fekszik és nagy puffanással teríti maga alá, amennyiben nem pattan.
- Hoppá! - meglepetést színlel és persze most várhatja a bosszút. A gyerekek két percen belül érkeznek, már hallani őket zsibongani az öltözőben. Szerencsére szeretik a tanárnőjüket, nincs olyan, hogy valamit ne akarnának nagy lelkesen megcsinálni, igaz, Myrának nincsenek is nagy elvárásai feléjük, épp csak amennyi kell.
- Boldogítsd inkább azt, aki téged ide beengedett, engem pedig hagyj dolgozni - megőrzi a nyugodtságát, tényleg csak szeretné megtartani az órát a gyerekeknek és nem akar felesleges drámákba belemenni. Kinőtt már ebből.