Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Boglyas tér → Elisabeth Shanes Előkészítő Mágusiskola és Óvoda → Jobb oldali szárny

Tánya

A nagyságnak bizony ára van, ezt ismételten tapasztalhattam a saját bőrömön. Le kellett mondanom arról, hogy a kapcsolatom Tányával magasabb szintre lépjen, a családi tanács a meggyőzőnek gondolt érveim ellenére is nemet mondott. Reménykedtem, hogy nem így lesz, de egyre inkább valószínűnek tűnt, hogy kénytelen leszek érdekházasságot kötni valaki mással, akit úgy jelölnek ki a számomra, ha valaha akarok törvényes utódokat nemzeni. Gyengeséget viszont nem mutathattam még ebben a nehéz helyzetben sem, úgyhogy összeszedtem minden erőmet, hogy Tányával is közöljem a hírt. Az előkészítőben kerestem fel, tudtam, hogy ilyenkor ő szokott utoljára végezni, úgyhogy várhatóan egyedül lesz. Úgy éreztem, egy semleges helyszínen könnyebben meg tudom tenni a bejelentést, hogy ennyi. Kopogás után benyitottam.
- Nemet mondtak. Vége. - csupán ennyit mondtam, és lesütöttem a szemeimet. Én, Várffy-Zoller Róbert Nagyúr magatehetetlenül álltam a ajtóban. Az egyszerű halandók nap mint nap átélik ezt, de nekem szokatlan volt az érzés. Düh és szomorúság kavargott bennem. Persze a se veled, se nélküled kapcsolatot folytathattuk volna, de mindketten többre vágytunk. Mindent vagy semmit. Köztes út számunkra azt hiszem már nem létezett.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Boglyas tér → Elisabeth Shanes Előkészítő Mágusiskola és Óvoda → Jobb oldali szárny

Tánya

Tényleg komolyan gondoltam, hogy köztünk több is lehet. De azzal, hogy nem kaptam a meg a családom áldását a terveinkhez, átértékelődött bennem minden. Képtelen voltam ellenkezni, és megtagadni a gyökereimet. Ezért inkább elkezdtem elnyomni a valódi érzéseimet, és Tányát is úgy próbáltam meg felfogni mint egy nőt a sok közül, akikkel már dolgom volt. De bármennyire is elhatároztam, hogy jéghideg és kemény leszek, a kicsorduló könnye engem is megtört egy pillanatra. Úgy éreztem, hogy az elmúlt két év minden öröme és bánata benne volt abban a könnyben. Lehajtottam a fejemet, és némán bámultam a padlót. Az időérzékemet teljesen elvesztettem, fogalmam sem volt, hogy meddig lehettünk így szótlanul.
- Muszáj megtennem. - törtem meg végül a csendet, kezeim ökölbe szorultak. Ránéztem újra Tányára. Látnom kellett, hogy képes elfogadni ő is, hogy vége. Össze fogja tudni szedni magát, Kirill után is sikerült neki. Persze Kirill a nyomomba se érhet, de akkor is. Kazanov karjaiban majd vigasztalódhat, a Navine házvezetője állítólag szívesen bepróbálkozna nála, de eddig visszatartotta a személyem. Most már szabad lesz az út. A gondolat, hogy más férfi fogja ezentúl ölelni, csókolni, még mindig fájt, még mindig féltékennyé tudott tenni. Más nőnél még sohasem éreztem ilyet, ezért is volt Tánya különleges a számomra. De csak volt. Legalábbis ezt próbáltam szüntelenül beleverni magamba.
- A cuccaimat nyugodtan dobd ki, égesd el, vagy amit akarsz. - az lenne a legjobb, ha teljesen ki tudná törölni az emlékeiből, hogy mi valaha együtt voltunk, és csak rám maradna a felejtés fájdalma. Talán varázslattal tudnék tenni ennek érdekében...

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Boglyas tér → Elisabeth Shanes Előkészítő Mágusiskola és Óvoda → Jobb oldali szárny

Tánya

Nem válaszoltam a kérdésére, hogy szeretem-e. Láttam, hogy mozog a szája, de nem fogtam fel, amit mond, teljesen arra koncentráltam, hogy az érzéseim ne törjenek meg. Hagytam, hogy Tánya a mellkasomhoz dőlve zokogjon, de amúgy nem értem hozzá, csak befeszülten álltam, egyáltalán nem vigasztaltam. Pedig ha tudná, mennyire szeretném, hacsak egy rémálom lenne ez az egész! Most azonban azt kellett látnia és gondolnia, hogy nem érdekel, teljesen hidegen hagy, bármit is tesz, számomra ő már nem jelent semmit. Hirtelen ellöktem magamtól.
- El fogom venni az emlékeidet! Ne is tudd, hogy mi valaha együtt voltunk!  - jelentettem ki határozottan, bár valójában már én is alig bírtam megállni, hogy ne törjenek elő belőlem a könnyek. Pálcámat a nőre szegeztem.