Sanya *.*
Csendesen ücsörög egy üst mellett, körülötte mindenféle sminkes kellék. Alapozók, festékek, rúzsok; mintha egy királylány álmába tört volna be. A különbség annyi, hogy hölgyünk komoly munkában van éppen, és egy cseppet sem hasonlít holmi királykisasszonykákra fekete bőrnadrágjában, áttetsző - szintén - fekete felsőjében és erősen kimázolt arcával. Egy bájitalos könyvet lapozgat pálcájával baljában, és próbál rájönni, mivel érhetné el, hogy alapozója bármilyen bőrszínhez tökéletesen illeszkedjen. Tegnap már sikerült kikotyvasztania egy átlátszó gélt, és rögtön ki is próbálta egy - a folyosón elkapott és megfélemlített - kislányon. Az az apró malőr pedig egyáltalán nem érdekli, hogy szerencsétlen kis levitás tiszta kiütés lett tőle. Legalább már tudja, hogy jó úton halad, már csak ezzel a ragyaszórással kéne kezdenie valamit. A legnagyobb probléma az, hogy tesztalanyairól nem mondható el a lelkes önkéntesség, és kezdi unni a folyamatos siránkozást. Ráadásul nem egyszerű hasznos infókat kiszedni azokból a reszkető ostobákból. Mi más választása lett volna, mint idehívni nővérét? Apropó, Sára! Igazán szedhetné a lábát, elvégre Nelli sem ér rá egész nap. Természetesen még ő morog magában, mert neki szabad. Az egyáltalán nem érdekes, hogy nővére tesz neki szívességet azzal, hogy idefárad, ráadásul nem is tudja, miért. Tulajdonképpen akár azt is hihetné, Nelli kinyírt valakit, és kell a segítség a hulla eltüntetésében. Ez sem volna egy meglepő opció.
Összeráncolt homlokkal szór bele pár csipet őrölt cickafarkat a főzetbe, mikor Sára megérkezik, akár elefánt a porcelánboltba. Először válaszolni sem hajlandó neki, gondolván, csak van nővérének annyi agyacskája, hogy beljebb topog, de rá kell jönnie hamar, hogy tévedett. Szemforgatás.
-Itt! - még arra sem méltatja a lányt, hogy felnézzen, csupán egy hanyag kézmozdulattal int maga mellé, hogy Sára méltóztassék leülni.
-Eltévedtél? Vagy negyed órája írtam neked a levelet - jegyzi meg halkan, s végre ráemeli tekintetét a hölgyeményre. Aranyat érdemelne súlyemelésből.
-Mindegy. Nem számít. Kell a segítséged - megkérdezhetné, hogy Sára egyáltalán hajlandó-e belemenni, de Nellikét a legkevésbé sem izgatja a véleménye.
-Ne félj, meg sem kell moccannod, úgyhogy még te is képes leszel rá.