Szép holdfényes este volt. Hősnőnk ilyenkor kedvenc zeneszáma kíséretében szokta kiválasztani holnapi viseletét. Azonban most másképp cselekedett. Szülei ugyanis az iskolába való bejutásának örömére tengernyi kötettel ajándékozták meg lányukat. Azt persze ismét figyelmen kívül hagyták, hogy Lolita inkább felnyalná a suli minden egyes helyiségének padlózatát, minthogy kezébe vegyen egy...brrr, könyvet. Ezért, nehogy még egyszer a kezébe ügyébe kerüljenek, szegény drága kénytelen volt erőt alkalmazni, hogy lecipelje azt a kéttonnányi könyvet a szertárba. Úton a végállomás felé véletlenségből elcsúszott valamin és egy hangos puffanás következtében a földön találta magát, megannyi könyvel beterítve. Ezt persze a hölgy szokásához híven szitkozódás követte.
- B**d meg a k***a anyád! -kiabált fennhangon, közben ellenőrizve, hogy a zuhanás nem tett-e kárt makulátlan kinézetében. Amikor végre elért az áhított célhoz, félretéve minden finomkodást, egy laza mozdulattal berúgta az ajtót kemény talpú bőrbakancsával. Az ajtó nagy hangzavart csapva kivágódott, Lola pedig betipegett és az első helyre, amit alkalmasnak vélt, lehajította a könyveket, melyek a gravitáció jóvoltából egytől egyig szétszóródtak a padlón.
- A többi már nem az én bajom. -ütögette össze a tenyerét elégedettem, hogy megszabaduljon a rárakódott porrétegtől. Amint igyekezett kifelé, észrevett egy lányt, aki nagyban szemezik egy üveggel. Hősnőnk persze hívatlanul odasomfordál a másik csajhoz.
- Édes, meg is iszod, vagy megvárod, amíg téged isz meg? -kezdte, szokásához híven egy bunkó beszólással. -Mellesleg mi a f***t keresel itt? -förmedt rá a lányra. Úgy tűnik Lola igencsak elemében van.