Samu
Már megint kezdem, sétálgatok az éjszaka közepén. Pedig ezt nem kéne, már annyian mondták nekem, de igazság szerint ez sokkal jobb időtöltés, mint az unalom. Az utam most a szertárakhoz vezetett. Egy gyertyával lófráltam a folyosón. Először síri csönd, aztán valami kopogó hangot hallottam. Valaki dobálózik, ez furcsa volt. Azt hiszem lesz társaságom, ez milyen jó hír. Volt valami rossz előérzetem is. Azt nem tudom miért, viszont úgy sem hallgatok rá soha. Kissé közelebb kocogtam az emberhez aki pakolászott, ott volt a szertárban. Be is menten hozzá és odaálltam mellé.
- Mi járatban erre? Segíthetek valamiben?
Természetemtől fogva kíváncsi voltam. Valamikor még a félelemérzet is kiesik a repertoáromból, mint ahogyan most is tette. Bámultam a mellettem lévő illetőt. Mostmár erősen kétlem, hogy a mellettem lévő személy ember volt. Valószínűbb, hogy szellem, pontosabban egy kopogószellem. Az iskolában tudtom szerint csak kettő van, amiből az egyiket ismerem. Kizárásos alapon ő csak Samu lehet, a másik. Ilyen sem volt még, hogy tudtam, hogy kivel találkoztam szembe. Sejtettem, mire számítsak tőle, hiszen mégis csak egy szellem és, mint köztudott a szellemeket boldoggá teszi, hogy megijesszenek másokat. Szerintem ő is azon foglalatoskodott. A szertárban észre vettem egy páncéldarabot a sok kacat közt. A folyosókon lófrálva is sokkal találkoztam. Ezt egy kicsit furcsálltam a dolgot, így rákérdeztem.
- Esetleg van közöd a szétszórt páncéldarabokhoz a folyosókon? Találkoztam párral a sétám közben. Elmentem mellőle és közelebbről szemügyre vettem a páncéldarabot. Vajon mit keres itt? Már megint elkalandoztam ezen a kérdésen. Lenne egy-két tippem.