Boti
Színi után
Színi után
Kicsit dühösen búcsúzott el a többiektől, és szándéka szerint a konyha felé akart indulni. Hamarosan vissza kellett térnie a tusások lakrészében, de még kedve volt sétálni egy kicsit, már csak az volt a gond, hogy ragadós festékfolttal a hátadon igen nehéz feladatnak bizonyult a jókedv. Jó volt a próba, sokan voltak, majd Samu meglátogatta őket, és csodás ajándékokat osztogatott - festékkel teli lufikat. Tiffanyt egy piros temperát tartalmazó balon találta el, és megtöltötte az egész hátát, és a hajának is a végét. Elgondolkodott rajta, hogy ki fogja próbálni a kopogószellemen, hogy holtan meg lehet e halni még egyszer. Utálta, ha piszkos lesz, és ami most elborította számára igen is piszok volt. Mérgében eltrappolt a lépcső mellett, ahol be kellett volna térjen, és végül egy emelettel fentebb kötött ki. Itt még nem igazán járkált, így vidáman megindult a folyosón. Az egész szint csendbe borult, csak a szuszogása, és a járása hallatszott. Hirtelen csapta meg a fülét egy nagyon halk sercegés, majd egyre halkuló léptek zaja. Hamarosan egy nyitott ajtóra lett figyelmes, bentről fény ömlött ki a folyosóra, és pár méterre a bejárattól már érezni lehetett a kellemetlen szagot. A vöröske elfintorodott, de azért bekukucskált az ajtón, és meglepetten vette észre színis segédjét, Botit.
-Ó, szia! -köszönt neki egy félmosollyal, és bennem merészkedett a szertárba. Itt még sosem volt, így ámulva nézett körbe a sok poros üvegecskén és tartályon.
-Teee....mit csinálsz itt? - kérdezte összevont szemöldökkel. Nem értette, miért is időzne valaki egy ilyen helyen, hisz a szag egyszerűen elviselhetetlen volt, a levegő pedig nehézkés a sok mocsoktól.