Dana Straw Berry INAKTÍV
°Princess of Vice | Doll Face| Fanciful | Blondie° RPG hsz: 622 Összes hsz: 1355
|
Már nagyon vártam a találkozást Laurával. Igazából nem is olyan rég költözött ki a szobánkból, hogy új életet kezdjen, de máris hiányzott. Az utóbbi időben elég sokat beszélgettünk és össze is barátkoztunk, szóval eléggé hiányzott a társasága. Egyébként is sok minden történt velem, amit szerettem volna megvitatni vele, így kifejezetten örültem, mikor végre sort tudtunk keríteni egy kis találkára. Egy hétvégi napot beszéltünk meg, a helyszín pedig egy kajálda volt, mert mindketten szerettük a finom falatokat, és így összekötöttük a kellemest a hasznossal. Mielőtt elindultam volna a megbeszélt helyszínre, megetettem és megittam Hápit, majd egy melegebb öltözetben útnak indultam. Út közben eszembe jutott Alíz házibulija, a Navine-s parti és egyéb mókás dolgok. Mennyit nevettünk, reméltem, hogy hamarosan sor kerül valamiféle újabb összeröffenésre. Szerintem szuper kis csapatot alkottunk így négyesben, ráadásul ez még közelebb hozott a lányhoz, akit nagyon megkedveltem. A gyorsétterembe érve kértem magamnak egy adag spagettit narancslével, majd helyet foglaltam egy ablak melletti helyen. Pár perccel előbb érte a helyszínre a megbeszéltnél, ám ez egyáltalán nem volt meglepő, hiszen általában mindenhol ott voltam már kicsivel korábban a kelleténél. Már alig vártam, hogy kikérdezzem Laurát, hogy érzi magát az új helyen, mik történtek vele mostanság. Meg persze azt is, hogy én is mesélhessek neki azokról a dolgokról, amelyekről még nem tudott. Izgatottan doboltam ujjaimmal az asztalon várva, hogy megérkezzen Laura, aztán, ha leadta a rendelését, indulhat a csevej.
|
|
|
|
Dana Straw Berry INAKTÍV
°Princess of Vice | Doll Face| Fanciful | Blondie° RPG hsz: 622 Összes hsz: 1355
|
- Szia! Köszi, te is csini vagy! - feleltem Laurának kitörő örömmel. Végre kicsit dumcsizhattunk, ha már mostanság nem volt rá alkalmunk. Közben elment kajáért, addig kitartóan piszkáltam villámmal a spagettimet, majd ittam egy korty narancslevet. Nem akartam pofátlan lenni, hogy elkezdek nélküle enni. Rövid időn belül vissza is érkezett az asztalhoz egy saláta és egy kancsó jeges tea kíséretében. - Hű, te aztán tényleg szomjas lehetsz! - néztem rá vigyorogva, majd fejemmel oldalra biccentve tudattam vele, hogy szerencsére nincs messze a mosdó. Ha én ennyit innék, tutira fellátogatnám azt a helyiséget több alkalommal is. - Jól vagyok, bár hiányzol, azért nélküled elég üresek a szürke hétköznapok. Képzeld, vettem fel még jó pár tárgyat, kicsit elkapott a hév, mikor kiderült, hogy évfolyamelső lettem. Arra gondoltam, hogy talán ideje több tárggyal is megismerkednem. Magamra se ismerek - nevettem el magam, mert tényleg ne ez volt rám a jellemző. Sose voltam az a magolós, tanulós típus, de mostanában komolyabban vettem ezt a dolgot. - Ja, és képzeld! Tanársegéd is lettem Várffy tárgyánál! A mágia elmélete és gyakorlata. Na, erre varrj gombot! - fürkésztem Laura tekintetét, miközben meséltem neki, kíváncsi voltam, mennyire lepődik meg a fejleményeken. - Miután beadtam a pályázatomat, behivatott magához, aztán rám szabadított egy mumust, hogy ártalmatlanítsam. Gondolhatod, először totál berezeltem. Ja, elfutni se tudtam volna, mert a szék, amire leültetett meg volt bűvölve, nem lehetett felállni belőle. Végül sikerült elérnem a célt, de azért elég para volt. Elég sajátos módszerei vannak a tanárnak, de nagyon bírom. Iszonyú kreatív, azt meg kell hagyni - meséltem neki lelkesen, majd elkezdtem eszegetni a kajámból. Elégedett voltam a minőségével, isteni finom volt. Miután ettem pár falatot, folytattam a csevejt. - Ó, és képzeld, nekem és Bencének köszönhető, hogy a kastély lakói egy időre megszabadultak a vén banyától. Feladtunk bagolypostán a nyanyát, és egyenesen Las Vegas-ba repült! - vigyorogtam kárörvendően. Ha valaki, akkor ő valóban megérdemelte, hogy távol legyen az iskolától, szerintem a többi festmény sem ejtett érte krokodilkönnyeket. Sőt, a szomszéd festmény lakói egyenesen táncra perdültek örömükben, mikor megtudták, hogy a pletykás némber amerikai állampolgár lett egy időre. - Na, és veled mi újság? Mesélj, milyen az új hely? A negyedik tanév? - kérdeztem tőle érdeklődő tekintettel. Bőven volt időnk beszélgetni legnagyobb örömre, hiszen előttünk állt az egész nap.
|
|
|
|
Dana Straw Berry INAKTÍV
°Princess of Vice | Doll Face| Fanciful | Blondie° RPG hsz: 622 Összes hsz: 1355
|
- Na, az tök jó! Én is imádok futni, teljesen kikapcsolja az agyam, ráadásul sokkal fittebbnek érzem magam utána - feleltem a lánynak vidáman. Nagy megelégedettséggel töltött el, hogy rá tudtam venni anno a lányt, hogy időnként eljárjon velem futni, úgy látszott, hogy megkedvelte ezt a fajta mozgásformát. Mostanság kevesebb időm jutott erre a tevékenységre, de figyeltem rá, hogy legalább heti három alkalommal sportoljak, ha sok dolgom volt, akkor is. Ha lazább időszakom volt, akkor ez a felállás heti ötre változott. - Köszönöm! - feleltem neki elpirulva kicsit, ugyanis Laura nem osztotta csak úgy ész nélkül a dicséreteket, mindig nyomós oka volt rá, ha így cselekedett. - Hát elég érdekes módszer, az már biztos. De a lényeg, hogy sikerült - feleltem neki büszkén, majd feltekertem a villára egy újabb adag tésztát, és elkezdtem eszegetni. - Na, és mit szólsz az új igazgatóhoz? Én sajnálom, hogy a régi elment, mert jó fej volt meg empatikus. Nem tudom, hogy az utódja milyen lesz - néztem a lányra eltűnődve. - Egy prefektus se mindig szent, a lényeg, hogy segítsen annak, aki épp rá szorul, ellássa a feladatait és a többi - vontam meg a vállam, majd eszembe jutottak Masa szavai, amikor erről a témáról beszélgettünk kviddicsezéskor. Valószínűleg a szőkeségnek az ő véleménye sem tetszene, mert hasonlóképp vélekedett a témáról, mint én. Persze ezt nem mondtam Launak, mert egyrészt a mi dolgunk volt, másrészt nem akartam neki eldicsekedni újra az éjjeli kviddicsezésemmel, biztos hallott róla, hiszen Masától büntetőmunkát is kaptam. Az meg hétpecsétes titok volt, hogy ő is repkedett velem egy kis ideig. Remek móka volt! - De rendben, nem folytatom - néztem rá mosolyogva, majd ittam egy kicsit az üdítőmből. Eszembe jutott, hogy Theon is prefektus lett, pedig ő sem az a tipikus mintadiák, sőt... lehet, hogy így akartak minket jobb belátásra bírni, mármint a jelvény által... ki tudja... bár az én tilosban járásaim nagy részére a mai napig nem derült fény. - Az igen, akkor nem unatkozol! Hogy bírsz ennyi mindent csinálni egyszerre? Ne merülsz ki tőle nagyon? - kérdeztem tőle kissé aggódó tekintettel. Elég sok mindent bevállalt a barátnőm, ráadásul felvette az összes tárgyat is, hát ember legyen a talpán, aki bírja ezt. Egy kis idő elteltével Laura elkezdett mesélni az új otthonáról, látszott, hogy fantasztikusan érzi magát az élethelyzetében, hiszen teljes beleéléssel mesélt róla. - Nagyon örülök, hogy ennyire szereted az új otthonodat. Benito boldogsága is érthető, hiszen azért mégis más egy különálló lakrész, mint a kastélyban lévő szobák, meg így osztozkodni sem kell senkivel - válaszoltam neki mosolyogva. - Wow, az király! Már én is várom, hogy elsajátítsam a hoppanálást. Milyen egyébként, nagyon necces? - kérdeztem tőle érdeklődő tekintettel, majd folytattam a falatozást. Egész gyorsan fogyott a tészta, ami egyáltalán nem volt meglepő számomra, hiszen, ha éhes voltam, nem cicóztam, gyorsan elfogyasztottam az adott fogást. - Egyelőre ketten vagyunk Dankával, nem költözött be senki. Jól elvagyunk, élvezzük a nyugalmat. Igen, egy évfolyamba járunk, ami szuper, mert tudunk segíteni egymásnak a tanulásban is - ecseteltem a fejleményeket a barátnőmnek. - Na, és mi a helyzet Thomassal? Jól megvagytok? Mesélj! - néztem rá széles mosollyal az arcomon, kíváncsi voltam, hogyan alakultak mostanság a dolgok köztük. Jó volt látni, hogy Laura boldog vele, igazán megérdemelte, hogy valaki tiszta szívéből szeresse őt.
|
|
|
|
Dana Straw Berry INAKTÍV
°Princess of Vice | Doll Face| Fanciful | Blondie° RPG hsz: 622 Összes hsz: 1355
|
Arra gondoltam, hogy az új igazgatóval biztosan változások lesznek néhány területen, már ami az iskolai életet illeti. A kérdés csak az volt, hogy ez vajon milyen irányt vet majd, reméltem, hogy nem rosszat. Az előző diri nagyon szimpatikus volt, na meg persze nem kavart sok vizet, az újtól pedig már csak azért is tartottam, mert hallottam már hírét. - Igen, bizonyára nyomos oka volt rá - bólogattam határozottan, hiszen itt elég komoly és felelősségteljes pozíciót töltött be az ex-igazgatónk, igencsak csábító ajánlatot kellett kapnia, amiért itt lemondott erről a posztról. - Nagyon dörzsöltnek tűnik és rafináltnak, szerintem nagyon odafigyel majd arra, hogy minden a saját elképzelése szerint történjen, és a rendre is oda fog figyelni - nyeltem egy nagyot, majd Laurára emeltem tekintetem. Úgy tűnt, hogy neki szimpatikus volt elsőre is a férfi, én tartottam tőle, reméltem, hogy nem lesz semmi dolgom vele ebben a tanévben. - Hogyne - néztem rá kacéran, mikor megjegyezte a példamutató magatartást. Mindig is csodáltam benne, hogy hogy bír ennyire szabálytisztelő lenni, számára a prefektusi poszt tökéletes volt. - Ja, amúgy képzeld, mentor is lettem, a Navine blogszerkesztésben is részt veszek, és rám bízták a szobák beosztását is - tettem hozzá vidoran, csak hogy fokozzam a hangulatot. Jómagam sem értettem, hogy miért pont rám gondoltak bizonyos posztok terén, de szívesen elfogadtam az ajánlatot, mert szerettem a kihívásokat, na meg volt, amire én jelentkeztem. - Hát igen, nem egyszerű, de örülök, hogy minden remekül alakul - feleltem neki, majd belegondoltam, hogy én bizony nem biztos, hogy ennyi mindent tudnék csinálni egyszerre. Például a munka és a tanulás már eleve fárasztó lehet, pedig én aztán pörögtem, de inkább másba feccöltem a fölös energiáimat. - Remekül hangzik, már én is nagyon várom, hogy elsajátíthassam - pillantottam rá csillogó szemekkel. Legalább már a hoppanálásért megérte várnom a következő tanévet, ha másért nem is. - Uuuuú, de jó, egyszer úgy meghallgatnám, ahogy játszol! - lelkendeztem, még sosem hallottam zongorázni Laut, pedig kíváncsi voltam, hogyan játszik. Szívesen hozzáfűztem volna, hogy adhatna időnként órákat, de tisztában voltam vele, hogy elég sok dolga van, biztosan nem lenne még erre is energiája, úgyhogy inkább csendben maradtam. Alapesetben ez sem volt jellemző rám, mostanában akadtak olyan megnyilvánulásaim, hogy szinte magamra sem ismertem. - Wow, ez tök jó! Örömmel hallom! Na, és az ünnepeket is együtt töltitek? - kérdeztem tőle kíváncsian, végül is már nem sok idő volt hátra karácsonyig. Lautól is megkaptam azt a kérdést, amire valamelyest számítottam. - Hát, ami azt illeti, alakulgat valami - néztem rá sejtelmes mosollyal, majd eltoltam az üres tányért magam elől, és ittam egy kortyot az üdítőmből. - Egy Rellonos srác, Mihail a neve. Igazából még képlékeny minden, de nem tagadom, nagyon megfogott a jelleme, és nagyon helyes - válaszoltam neki, miközben ujjaimmal a pohárral játszottam. Laura semmit sem tudott az egészről, hogy ez nem egy egyszerű eset, hiszen egyes körülmények bonyolították némiképp a dolgot. Nem mondhattam el a barátnőmnek, hogy a srác véla, hiszen megfogadtam, hogy nem beszélek róla senkinek, azt sem tudta, hogy ez egy elég rendhagyó szituáció. Mihail ugyan adott egy esélyt nekünk, de nem hitte el, hogy őt bárki tiszta szívből szeretheti, én pedig még sosem éreztem úgy senki iránt, mint iránta, és hittem, hogy ezek az érzelmek valósak. Megemlítette, hogy nem lesz vele könnyű dolgom, mert a saját elmondása szerint nem egy jótét lélek, amit el is fogadtam. Biztos voltam benne, hogy nem kevés fájdalmat fog okozni még lelkileg az elmondása alapján, de ez a jelen helyzetben cseppet sem érdekelt, bíztam benne, hogy majd egymásra találunk, de hogy összeillünk-e és neki milyen érzései lesznek irányomba, azt csakis az idő és az együtt töltött pillanatok tudták eldönteni. Az egész helyzet olyan volt, mintha pengeélen táncolnánk, amelyről bármelyikünk leeshet elvesztve egyensúlyát, és akkor lehet, vége a dalnak.
|
|
|
|
Dana Straw Berry INAKTÍV
°Princess of Vice | Doll Face| Fanciful | Blondie° RPG hsz: 622 Összes hsz: 1355
|
Sejtettem, hogy Laurának bejön a rend és az idill szép idők állapot, mikor szóba került, hogy az új diri milyen lehet valójában. Ezen egyáltalán nem lepődtem meg, hiszen ő mindig is a jó oldalt képviselte, sosem szerette a rendbontást és a szabályokat sem hágta át tudtommal. Ő valóban tökéletes prefektus volt, ebben az egy tulajdonságban erősen különböztünk, de unalmas is lenne, ha mindenki egyformán gondolkodna. Emellett sokat tanultam tőle, amiért a mai napig hálás voltam, na meg sokszor remek tanácsokkal látott el, ami a javamra vált. Maga az új igazgató nem volt túl szimpatikus számomra, de bíztam benne, hogy tudott jó fej is lenni, de így elsőre elég veszélyesnek és karót nyeltnek tűnt. - Igen, elég sok dolgom lett egyszerre, de élvezem. Mindig is szerettem pörögni, hisz ismersz - néztem rá somolyogva egy kedves pillantás kíséretében. A zongorázós téma kapcsán sötét vizekre eveztem, nem is firtattam tovább, nem akartam kellemetlenebb helyzetbe hozni a lányt, csupán azért tettem meg ezt a fajta megjegyzést, mert olyan nagy beleéléssel és örömmel mesélt a szintetizátor beszerzéséről. Nem tudom, mostanság mi lelt, de az utóbbi időben eléggé előzékeny voltam, és nem táncoltam mások idegein, nem léptem túl azt a bizonyos határt, ami eddig annyira jellemző volt rám. - Mondd csak, hogy lehet az, hogy valaki egyik napról a másikra hirtelen úgy kezd megváltozni bizonyos dolgokban, hogy magára sem ismer? - fúrtam tekintetem a lány kékjébe kíváncsian. Nem szerettem az új énemet, igaz a régi időnként sok bajt hozott rám, mégis izgalmasabb volt vele az élet, mint a mostani, érettebb vagy nem is tudom, hogy nevezzem formával. - Nyugtass meg, hogy nem változtam sokat. Mostanában úgy vettem észre, hogy valahogy más vagyok, mint voltam. Na, persze nem minden téren szerencsére... de többet tanulok, tapintatosabb lettem valamennyire. Ó, egek! Mi történt velem? Nem ismerek magamra! - néztem rá kissé kétségbeesett arckifejezéssel. - Majd alakul, biztosan klassz lesz, bárhogyan is töltöd, bárkivel is... én valószínűleg családi körben fogok ünnepelni - feleltem neki, miközben ittam egy újabb kortyot az üdítőmből, hálát rebegve magamnak, hogy másra terelődött a téma, amelyet végül is én hoztam fel. Biztos voltam benne, hogy Mihail-al külön leszünk majd abban az időszakban, ha egyáltalán ünnepli a karácsonyt. Na, meg ha egyáltalán eljutunk odáig, hiszen addig még sok víz lefolyik azon a híres magyar folyón. Nagyon meglepődnék, ha az ellenkezője bizonyosodna be az elgondolásomnak. Anyáék egyébként is mindig elvárják, hogy együtt töltsük az ünnepeket, mint egy nagy boldog család. Kicsit olyan képmutatás az egész műsor, hiszen ilyenkor eljátsszák az emberek, hogy szeretik egymást, minden jó és szép, emellett pedig azon versenyeznek, hogy kinek nagyobb értékű az ajándéka. - Köszi, én is remélem. Igen, új tag itt, ő jelenleg a DÖK elnökhelyettes - közöltem Laurával, hátha így jobban be tudja azonosítani. Nem tudhattam, hogy látta-e már a folyosón vagy bármely egyéb helyszínen, illetve a posztja kapcsán is beazonosíthatta. Továbbra is nehéz dolgom volt, hiszen nem beszélhettem róla, hogy ő tulajdonképpen egy véla, na meg arról sem, hogy miért lett igazából a helyzetünk ilyen bonyolult. Ennek ellenére nem bántam, hogy pont iránta éreztem valamit, hiszen belehabarodhattam volna bármelyik fiúba, aki könnyebb eset lett volna, de tisztában voltam vele, hogy nem én irányítom az érzéseimet. Úgy tűnt, ennek így kellett történnie, én sem voltam egy egyszerű eset, talán ez is közrejátszott abban, hogy pont így alakultak a dolgok.
|
|
|
|
Dana Straw Berry INAKTÍV
°Princess of Vice | Doll Face| Fanciful | Blondie° RPG hsz: 622 Összes hsz: 1355
|
Én Laurát mindig is a megtestesült tökéletességnek láttam, ennek köszönhetően sokat tanultam tőle, ami később a javamra vált. Ráadásul nagyon jó szíve volt, ezért is tartozott bele a baráti körömbe, mert mindig számíthattam rá, és segítséget nyújtott, bármi gondom is volt. Emellett jókat beszélgettünk, míg ott lakott velünk a szobában, kicsit nehezen viseltem, mikor kiköltözött, de ennek ellenére örültem az örömének. A mai napot pedig kifejezetten vártam, hogy végre össze tudjunk ülni és dumcsizni egy jót. Ez nagyon hiányzott már az életemből. - Igen, ezzel teljesen egyetértek. Nagyon nem mindegy, ki a párod, hiszen az a személy, akiért odavagy, aki melletted van, akinek adsz a szavára, rád is befolyással van, ha akarod, ha nem. Ez pedig így van jól - nyugtáztam Laurának egy nagy mosoly kíséretében a válaszát. Közben belegondoltam, hogy vajon mi Mihail-al milyen hatással leszünk egymásra? Abban az egyben biztos voltam, hogy akár jó idők, akár rossz idők jönnek, eléggé sok impulzus fogja jellemezni a kacsoltunkat, egyszóval temperamentumos lesz, annyi biztos. - De édes vagy, örülök, hogy így látod - néztem rá hálás szemekkel, mikor kifejtette, hogy miben változhattam, és miben maradtam a régi. Mindig is szerettem tőle tanácsot kérni, ha bármily kétely is lépett fel velem kapcsolatban vagy éppen más kapcsán, a kérdésemre pedig most is kielégítő választ kaptam tőle. - Persze, az a lényeg, hogy klassz legyen, más nem számít - kacsintottam rá mosolyogva az ünnepes téma kapcsán. Én is ugyanígy voltam ezzel a témával, igyekeztem magam jól érezni. A családom már nagyon várta, hogy együtt töltsünk egy kis időt, a karácsony pedig tökéletes időzítés volt erre az alkalomra. - Értem... - haraptam be ajkaimat, mikor közölte velem, hogy nem ismeri a fiút. Majd mikor arra terelődött a téma, hogy idősebb nálam, akaratlanul is felhúztam a szemöldököm. - Persze, idősebb nálam. Nem is elsős, de hát én már harmadikos vagyok... tudod, nem érdekel a kora. Számomra nem fontos ez, ugyanis, ha valaki iránt érzel valamit, mindez eltörpül, egyébként meg nem olyan vészesen idősebb nálam - emeltem a tekintetem a lányra vígan és határozottan. - Tényleg, ti a pároddal egy idősek vagytok? - kérdeztem tőle érdeklődő tekintettel. Úgy tudtam, hogy egy évfolyamba járnak, de ennek nem volt semmi jelentősége, a lényeg, hogy remekül kijöttek és nagyon édesek voltak együtt.
|
|
|
|
Dana Straw Berry INAKTÍV
°Princess of Vice | Doll Face| Fanciful | Blondie° RPG hsz: 622 Összes hsz: 1355
|
Mindig is szerettem a lánnyal diskurálni, hiszen remek tanácsokat tudott adni, sokszor pedig megnyugtatott a válasza. Reméltem, hogy jelen helyzetben nem értett félre, mikor kijelentettem neki, hogy bizony megváltoztam valamilyen szinten. Ezt a változást főként magamnak köszönhettem, úgy, hogy a fiú csak részben volt rám ilyen hatással. Sosem kérte, hogy őmiatta változzak meg, sőt, szerintem pont azért tetszettem neki, amilyen voltam, de valahogy ő hozta azt ki belőlem, hogy némileg tapintatosabb és visszafogottabb legyek. Persze ez is helyzetfüggő volt, mert bizonyos történések, témák terén nem tudtam visszafogni magam. - Nem tudom, hogy ismered-e vagy láttad-e már. Annak örülök, hogy te is így gondolkozol, ugyanis a kor nem számít - feleltem neki mosolyogva. Örültem, hogy ebben egyet értünk, hiszen ez fontos szempont volt a párkapcsolatok terén. - Az nem baj, hiszen olyan így kívülről nézve, mintha egykorúak lennétek, meg egyébként sem számít a korkülönbség szerintem. Amúgy nagyon szép, összeillő pár vagytok - sandítottam rá nagy mosollyal az arcomon. Mindig is cuki párnak tartottam őket, nagyon összeilletek, és remekül kiegészítették egymást. Közben Lautól egy valag kérdést kaptam, melyre nagyon is szívesen válaszoltam. Érthető volt részéről, hogy kíváncsi volt, hogy történt az egész, mit érzek iránta, hiszen fordított esetben én is kíváncsi lettem volna rá, hogy ő hogyan viszonyul a párjához. - Épp a fecsegő dámák folyosóján őrjáratoztam, mikor megjelent a házvezetőjét keresve. Szóba elegyedtünk, aztán képzeld, csak úgy megcsókolt. Igaz, nem mélyítette el a csókot, de akkor is csodás volt az egész. Aztán folytattunk a dumcsizást, és újra megcsókolt. Aztán folytattuk a beszélgetést, majd tovább állt, hogy megkeresse a célszemélyt. Később írtam neki egy levelet, hogy van-e kedve csónakázni, aztán eljött. Beszélgettünk, néztük a csillagos eget, megbeszéltük, hogy lesz még folytatás - meséltem a lánynak jókedvűen. - A srác nagyon helyes egyébként és a stílusa is lehengerlő. Teljesen magával ragadott - meséltem nagy beleéléssel a lánynak. Nagyon oda és vissza voltam érte, ez pedig bizonyára a hangsúlyomon is érződött.
|
|
|
|
Dana Straw Berry INAKTÍV
°Princess of Vice | Doll Face| Fanciful | Blondie° RPG hsz: 622 Összes hsz: 1355
|
Észrevételeztem, hogy Lau kissé meglepődött a szép pár hallatán. Pedig nem csupán külsőségekre gondoltam, hanem arra, hogy nagyon összeillenek. Már egy jó ideje együtt voltak, szóval biztos voltam benne, hogy minden téren remekül kijönnek- Mármint egymással, még a nehézségek ellenére is. - Ezen nem csodálkozom, szerintem sokan nem ismerik - feleltem a barátnőmnek titokzatos mosollyal. - Hát, mert gondolom jól esett neki. Meg nem az az anyámasszony katonája típus. Nekem is jól esett, nem tagadom - feleltem Laurának nagy beleéléssel. Igazából nem kért semmilyen engedélyt hozzá, de ezzel semmi baj nem volt. - Egyébként iszonyat jól csókol - meséltem neki nagy beleéléssel. - Bizony, én hívtam randira, mert szerettem volna még vele találkozni, és féltem attól, hogy sosem látom újra - néztem Laura szemébe álmodozva. - Persze, ha nem akart volna, akkor nem jött volna el - tettem hozzá határozott hangnemben, hiszen nem csak rajtam múlt az egész szituáció. - Nos, nem tudom, hogy hol lesz a következő randi meg hogy milyen lesz, majd alakul magától az egész. Bízom benne, hogy minden úgy alakul, ahogy lennie kell - válaszoltam meg Laura kérdését. Egyébként a lány nagyon rátapintott a lényegre, hiszen minden képlékeny volt, nem tudtam, hogy mi vár ránk a közeljövőben, azt sem, hogy hogyan fog alakulni a kapcsolatunk. Ennek ellenére pozitív maradtam, és bíztam benne, hogy minden a legjobbak szerint alakul majd. Egyelőre azonban nem tudhattam semmit sem, mindez ugyanis a jövő zenéje volt.
|
|
|
|
Dana Straw Berry INAKTÍV
°Princess of Vice | Doll Face| Fanciful | Blondie° RPG hsz: 622 Összes hsz: 1355
|
- Ez így van, pláne, hogy azért ez nem egy kis közösség, elég sok diák tartozik egy adott házba - helyeseltem, hiszen Lau jól látta a helyzetet. Annak se ment híre, hogy én a Navine-be járok, csak akkor kezdtem elhíresülni, mikor Bencével elkezdtünk mindenféle szabályellenes, mókás dolgot csinálni, amit még egyedül is szívesen műveltem. Persze erről nyilván nem tudhatott az egész iskola, csak azok, akikkel aztán közelebbi kapcsolatba kerültem, vagy épp meghallották. Tudtam olyanról is, aki újoncként tett szert rémhírre az egész iskolában, igaz ő keményen tett is érte, még a tanári gárdát sem kímélte. - Hát, elég vagány - mosolyogtam a lányra, a csókos dolgot pedig inkább nem firtattam tovább, mert láttam a barátnőmön, hogy kicsit zavarba ejtette ez a téma. Kedveltem annyira, hogy tekintettel legyek rá, és tapintatos legyek irányába. Nem is kérdeztem meg tőle, hogy Thomas vajon hogy csókol, mert az ő dolguk volt, látszott rajta, hogy odavan a fiúért, és csakis ez számított. - Én is nagyon remélem, hogy jó irányba alakulnak majd a dolgok. Még ötletem sincs mit csináljunk, de majd alakul valahogy. Tényleg, ti mit csináltatok az első pár randin? Merre mentetek? Talán még a faluba le lehetne menni vagy beülni valahova, vagy ilyesmi... hmmm... de az is lehet, hogy majd ő kitalálja, aztán közli velem ha sor kerül rá. Nem tudom, hogy szokott ez menni - néztem tanácstalanul a lányra. Tény, hogy még sosem voltam randin, vagyis egyen már igen, de hogy utána mi a helyzet, nem igazán voltam vele képben. Laura már gyakorlottabb volt a szememben, mert ő már régebb óta együtt volt a párjával. Bár tény, hogy egyáltalán nem lehetett egy kalap alá venni a két élethelyzetet. - Azon gondolkodtál már, mivel akarsz foglalkozni, ha majd végzel? - kérdeztem a lányt, bár nekem még elképzelésem sem volt róla. A magam részéről még nem is akartam ezen agyalni, volt még rá bőven időm. - Egyébként a lakásodra visszatérve, a szomszédokkal nincs gond? Vagy nem igazán hallatszik át hozzád, mit beszélnek, mit csinálnak? Bár az iskola is nagy zajjal jár, lehet, engem nem is érdekelne. Annál tuti nincs királyabb érzés, hogy van egy saját birodalmad, ami csak a tiéd! - mondtam neki lelkesen, igaz Lau említette, hogy elég elfoglalt, biztosan nem sokat volt otthon, de kíváncsi voltam, mik a tapasztalatai.
|
|
|
|
Dana Straw Berry INAKTÍV
°Princess of Vice | Doll Face| Fanciful | Blondie° RPG hsz: 622 Összes hsz: 1355
|
Laura remek választás volt prefektusnak, én pedig kevésbé, ezt hiába is próbáltam palástolni, tisztában voltam a saját adottságaimmal, viselkedésemmel. Büntetni még sosem büntiztem meg senkit sem, de nem hittem azt, hogy élvezném, hiszen ha kihágáson kapnék valakit, az olyan lenne, mintha saját magam büntetném, ez pedig elég bizarr volt. - Bizony - mondtam neki mosolyogva, azt meg kellett hagyni, hogy a srác nagyon vagány volt. Ez pedig számomra pozitív tulajdonságnak számított, mindig is bírtam a belevaló embereket. - Igaz. Hagyni kell, hogy a dolgok maguktól történjenek, nem szabad semmit sem felcímkézni, erőltetni meg pláne nem - helyeseltem bőszen, hiszen Lau most nagyon rátapintott a lényegre. Az egy dolog, hogy szerettem volna, ha kialakul valamiféle kapcsolat kettőnk között, de tudtam, hogy ez az egész nem rajtam fog múlni, hanem a másik félen. Ha ugyanis nem érzett xy idő után se semmit az irányomba vagy nem voltam fontos neki, akkor fejre is állhattam volna, akkor se lett volna folytatás. Ennek ellenére azért bíztam a legjobbakban, hiszen ahogy a mondás is tartja, a remény hal meg utoljára. Közben a barátnőm elkezdte mesélni, hogy hogyan zajlottak az első randijai Thomas-sal, na meg persze hol. - Ez annyira romantikus! De tényleg igazad van abban, hogy nem az a fontos, hogy hol vagy, mit csinálsz, hanem, hogy kivel, és az eltöltött időtartam a lényeg, mármint, hogy mindkét félnek élvezetes legyen - néztem rá álmodozó tekintettel. Lau nagyon összeillett Thomas-sal, ráadásul ők először barátok voltak, utána lett belőle szerelem. Nagyon örültem, hogy végre igazán boldognak láthatom a barátnőmet, na meg annak is, hogy jó tanácsokat tudott adni a témát illetően. - Akkor hasonló cipőben járunk. Fogalmam sincs, mivel szeretnék foglalkozni, bár még ráérek ezen agyalni. De igazából nem tudom, mi illene hozzám. Neked van valami ötleted? Egyébként a gyógyítói poszton nem gondolkodtál? - kérdeztem tőle érdeklődő tekintettel. Simán el tudtam volna képzelni őt ebben a pozícióban, hiszen nagyon empatikus volt, jó indulatú, és szeretett másokon segíteni. - Ó, az nagyon klassz! Azt hittem, hogy társaslakásban laksz, de ez így még menőbb! Az udvar közös használatú vagy van egy külön elkerített részed? - néztem rá kíváncsian. Nagyon szuper lehetett egy családi házban lakni, még akkor is, ha csupán egy részét bérelte az ember, hiszen sokkal nyugodtabb és kellemesebb környezet volt, mint egy városi lakás. Legalábbis ez volt az én elgondolásom, ráadásul nagyobb volt eleve az élettér is, plusz ott volt a kert, ahova ki lehetett ülni vagy akár kertészkéssel is el lehetett ütni az időt.
|
|
|
|
Dana Straw Berry INAKTÍV
°Princess of Vice | Doll Face| Fanciful | Blondie° RPG hsz: 622 Összes hsz: 1355
|
A lány is egyetértett abban velem, hogy ami nem megy, azt nem szabad erőltetni. Eszembe sem jutott volna bárkin is szerelmi bájitalt alkalmazni, csak azért, hogy aztán hozzáláncoljam magamhoz. Ezt nagyon gusztustalan eljárásnak tartottam, meg egyébként sem vezetett sehova, hiszen az ital segítségével csupán hamis érzelmeket produkált az illető, ezáltal pedig az egész dolog hitelességét vesztette. Ha pedig kiment a hatása vagy nem kapott több adagot belőle a kiszemelt fél, akár csúnya véget is érhetett az egész merénylet, ráadásul óriási valószínűséggel meg is utálhatta az elkövetőt az áldozat, ami részéről teljesen érthető és jogos reakció lett volna. Láttam Laurán, hogy szinte a fellegekben jár örömében, mikor visszagondolt az előző randijaira, meg úgy egyébként is boldog és kiegyensúlyozott volt, ami nagy elégedettséggel töltött el. Összehasonlítva magunkat velük teljesen különbözőek voltunk, nem csupán emberileg, felfogásilag tértünk el tőlük, hanem a helyzetünk is teljesen más volt. Igaz, már annak is örültem, hogy egyáltalán idáig eljutottunk, hogy ötven-ötven százalék esély volt mindenre. Nagyon megnehezítette a dolgot, hogy Launak nem beszélhettem arról, hogy a srác véla, bár valószínűleg dobott volna egy hátast. De tartottam magam ahhoz, hogy nem mesélek erről senkinek, ő is őszinte volt velem, megérdemelte, hogy megtartsam magamnak ezt az információt. Közben más témára terelődött a beszélgetésünk, kicsit meg is könnyebbültem, hiszen elég szépen kiveséztük az egész dolgot. - Hozzám. Vajon milyen hivatást tudnál elképzelni, ami illene hozzám? - néztem rá óriási szemekkel, iszonyatosan kíváncsi voltam, hogy milyen szakmákat sorol majd fel. Még az is elképzelhető volt, hogy beletrafál az egyikbe, aztán később azt fogom választani, sose lehetett tudni... - Ó, értem. Hát kár, mert szerintem minden adottságot megvan hozzá, hogy remek gyógyító légy - feleltem neki sajnálkozva. Azt már nem kérdeztem meg, mi a pontos oka, mert bizonyára kifejtette volna, ha publikus. - Hú, hát ez remekül hangzik, ha én elköltöznék, nekem is bőven elég lenne egy kisebb életterű hely, hiszen ott a magam ura lehetnék, meg mégiscsak független - néztem álmodozva a lányra, időnként mindig elmerengtem rajta, hogy milyen klassz lenne egy külön kéró, távol a kastélytól, de egyelőre ez még a jövő zenéje volt. - Lehet, hogy majd később, ha már felsőbb éves leszek, akkor bevállalok valami munkát, hogy legyen egy kis félretett pénzem. A nővérem is elég sokat tett azért, hogy külön lakásban lakhasson. Klassz lenne valahol a közelében lakni, akkor többször tudnánk találkozni. Neki is van egyébként egy cuki kacsája, de ő már idősebb, viszont Hápival remekül kijön - meséltem a lánynak mosolyogva. Közben kortyoltam egyet az üdítőmből, majd figyelmemet újra a lányra szegeztem.
|
|
|
|
Dana Straw Berry INAKTÍV
°Princess of Vice | Doll Face| Fanciful | Blondie° RPG hsz: 622 Összes hsz: 1355
|
Kár, hogy nem tudhattam, mit gondolt volna Laura arról, hogy egy vélába habarodtam bele, de ez egyelőre titok maradt számomra, hiszen nem beszéltem erről az apró, ámde igencsak fontos részletről neki. - Nem is rossz ötlet. Egyébként szeretek fodrászkodni meg sminkelni is. Akiket idáig kisminkeltem meg megcsináltam a hajukat, nem panaszkodtak - nevettem fel hangosan, hát de komolyan, senki sem reklamált hogy szar munkát végeztem volna. - Szerinted érdemes lenne nyitnom egy fodrász vagy kozmetikai üzletet? - kérdeztem tőle érdeklődő tekintettel. A lány véleménye fontos volt számomra, hiszen idáig mindig remek tanácsokkal látott el, és a komolyabb témákban sokkal tapasztaltabb volt nálam. A tanári szerepet rögtön elvetettem, az valahogy nem volt az én világom, egyrészt sokat kellett volna még tanulni hozzá, másrészt nem rendelkeztem azzal a türelemmel, amit megkövetelt volna az a hivatás. - Ó, ez remek ötlet! Simán el tudnálak képzelni az állatok gyógyítójaként, szerintem élveznéd is! - lelkendeztem vidáman, mintha megtaláltam volna vele együtt közösen a számára tökéletes munkát. - Hát elsősorban szeretnék önállósodni, örülnék egy kis lakásnak is, a lényeg, hogy csakis az enyém legyen. Aztán, ha társasági életre vágyom, elmegyek valamerre. Persze kérdés, hogy össze tudok-e rá kaparni annyi pénzt, hogy megengedhessem magamnak, bár erről egyelőre még nem tudok nyilatkozni. Ha nem jönne össze, maradna az, hogy mással osztozkodom a lakhelyen, de elsősorban egy saját kis lakást szeretnék - magyaráztam a barátnőmnek nagy beleéléssel. Mindennél fontosabb volt számomra, hogy legyen egy kis privát szférám, ahová elvonulhatok és végre egy saját lakhelyem, amit a magaménak tudhatok. - A nővérem Budapesten él, van egy klassz lakása, nagyon szépen be van rendezve, imádok ott lenni nála - ecseteltem Launak mosolyogva. - Hát igen, jó lenne valami alkalmi munka után nézni. Jó kérdés, mit tudnék bevállalni, nem egyszerű - gondolkodtam hangosan. Nem volt egyszerű a döntés számomra, hiszen eléggé öntörvényű voltam, és nem igazán csíptem, ha bárki parancsolni mert nekem.
|
|
|
|
Dana Straw Berry INAKTÍV
°Princess of Vice | Doll Face| Fanciful | Blondie° RPG hsz: 622 Összes hsz: 1355
|
Imádtam Lauban, hogy mindig mindenhez volt valami használható ötlete. A szépségszalon kapcsán nem is jutott eszembe, hogy milyen nehézségekkel járhat ez az egész, de igaza volt, hogy előbb érdemes valakihez betársulni, hogy átlássam a dolgokat, meg úgy egyáltalán tetszik-e az egész. - Ez szuper ötlet! Ha úgy döntök, hogy ezzel szeretnék majd foglalkozni, akkor ez kezdésnek bőven megteszi - csacsogtam a lánynak nagy beleéléssel. - Persze a legfontosabb az, hogy legyen majd egy kis birodalmam, ami csakis az enyém - folytattam, majd belekortyoltam az üdítőmbe. - Én is imádom az állatokat, önkénteskedem a menhelyen is. Múltkor elvittem egy diáktársamat is, megetettük, itattuk az állatkákat, jó érzéssel tölt el, hogy legalább valamilyen szinten gondoskodhatom róluk - meséltem a barátnőmnek vidáman. - Az nincs sajnos, akkor más lenne a helyzet - nevettem el magam, hát igen, akkor valószínűleg nem az lenne a beszéd tárgya, hogy de jó lenne egy külön lakás vagy lakrész, hanem akkor elújságoltam volna neki a jó hírt, és áthívtam volna egy házavató buli keretében. Eszembe jutott Alíz partija, ami egész jól sikerült, igaz, neki gyönyörű lakása volt, de én megelégedtem volna egy egyszerű kis hellyel is, hiszen a lényeg az önállósodás számomra. - Nekem a falu tökéletesen megfelel, sőt, talán itt élnék legszívesebben - válaszoltam neki tovább szürcsölve az itókámat. Úgy voltam ezzel a dologgal, hogy végül is bármikor tudunk találkozni a nővéremmel, a távolság nem akadály. - A munka kicsit nehéz ügy, szeretek a magam ura lenni, nem bírom, ha parancsolgatnak. Viszont, ha valóra akarom váltani ezt az álmot, akkor kénytelen leszek alkalmazkodni valamilyen szinten. A puding próbája pedig az evés. Te maradsz a jelenlegi munkádnál vagy esetleg váltani akarsz valami másra? Hé, és barátnőknek nincs kedvezmény? - vigyorogtam nagy szemeket meresztve rá a sok-sok kérdésem mellett.
|
|
|
|
Dana Straw Berry INAKTÍV
°Princess of Vice | Doll Face| Fanciful | Blondie° RPG hsz: 622 Összes hsz: 1355
|
Látszott a lányon, hogy megdöbbent, mikor közöltem vele, hogy önkénteskedem a menhelyen, bár ő idáig csak annyit tudott erről a témáról, hogy onnan hoztam el a kacsámat. Azon viszont most erősen elgondolkodtam, hogy hogyan tudom majd ezt a tevékenységet összeegyeztetni a leendő munkahelyemmel, még akkor is, ha csupán részmunkaidőben fogok dolgozni. Persze minden meg lehet oldani, ezért úgy gondoltam, hogy majd alakul az egész, maximum kicsivel kevesebb szabadidőm lesz, bár még sosem dolgoztam, nem tudhattam, mennyire fog kimeríteni a munka. Maximum, ha nagyon leszívja az energiáim, megbeszélem majd a menhelyi vezetőkkel, hogy kevesebbet fogok tudni oda járni, ezt pedig megérthetik, hiszen pénzkeresés miatt dolgozik az ember általában. - A lakás rezsije mennyire húzós? Persze tudom, hogy ez sok mindentől függ, és minden lakásé más és más, de ha nem titok, kíváncsi vagyok. Csak hogy tudjam, mire számítsak körülbelül, ha arra kerül a sor, hogy külön költözöm - mondtam a barátnőmnek jelentőségteljesen. - Igen, valóban nagyon klassz lehet külön életet élni, önállóan - néztem rá álmodozó tekintettel. Ha egyszer arra kerül sor, hogy lesz bérelt kéróm, akkor majd csinálok lakásavató bulit, persze előre leegyeztetve az időpontot a tulajjal. - Hát, nagyon remélem, hogy jó főnököm lesz - feleltem neki mosolyogva. Végül is, amiket így elmondott, ha kifogok egy normális górét, akkor nekem se lenne gond azzal, ha megkérnek valamire, nem pedig utasítanak. - Örömmel hallom, hogy szereted a munkádat, ez rengeteget számít - mondtam Launak, miközben ittam egy újabb kortyot az üdítőmből. - Ó, kár - biggyesztettem le a számat a rossz hír hallatán, majd hirtelen el is illant ez a fajta csalódottság. - Majd valamikor benézek hozzátok egy fini pizzára! Neked melyik a kedvenced? - kérdeztem tőle mosolyogva. - Én imádom a bolognaisat, a húsimádót, a tenger gyümölcseit, igazából mindet... egyedül a hawaii az, amit annyira nem szeretek - meséltem Laurának. - Na, és tudod már, hol töltöd a karácsonyt? Nemsokára az is itt van... én hazautazom majd az ünnepekre, szóval családi körben fogom tölteni - dobtam be egy újabb témát, hiszen eléggé aktuális volt, hamarosan ugyanis itt voltak az ünnepek a nyakunkon. Persze én vártam már őket, mert mindig remekül teltek, egyedül szilveszterre nem volt programom, de úgy voltam vele, hogy majd alakul az is.
|
|
|
|
Dana Straw Berry INAKTÍV
°Princess of Vice | Doll Face| Fanciful | Blondie° RPG hsz: 622 Összes hsz: 1355
|
- Hú, hát ez nem hangzik valami jól. Indulásnak nekem is megfelelne valami hasonló, amiben laksz, nekem az a lényeg, hogy megfizethető legyen, és a magam ura legyek - néztem Laura jelentőségteljesen. Gondolom, neki is ez volt az elsődleges szempont, mikor kiköltözött a kastélyból, egyelőre nekem is tökéletes lenne egy ehhez hasonló lakrész. Persze még ráértem gondolkodni rajta, mert nem most rögtön vált aktuálissá számomra a dolog, de azért jó volt tisztában lenni vele, mire számíthatok, a lánynak pedig volt már tapasztalata bőven ezen a területen. - Ebben igazad van, végül is van munkalehetőség bőven, nem kell tűrni, nyelni egy olyan helyen, ahol nem bánnak megfelelő módon az emberrel vagy rosszak a munkakörülmények - bólogattam neki helyeslően. Örültem volna, ha elsőre kifognék egy jót, de tudtam, hogy ehhez oltári nagy szerencse kell, de azért nem adtam fel a reményt ezzel kapcsolatban. Ha meg mégse válna be a választott munka, akkor egyszerűen tovább állok. - Na, majd valamikor benézek hozzátok, aztán megkóstolom az egyik kedvenc pizzámat. Biztos fini lesz - mondtam neki nagy beleéléssel. Igazából adott is egy program tervet, majd valakit elviszek magammal, végül is elég sok barátra tettem már szert itt az iskola falai között. A pizzát pedig a legtöbb ember szerette, szóval jó kis időtöltésnek ígérkezett az egész. - Bocsi, ezt nem tudtam, nem akartalak kellemetlen helyzetbe hozni - néztem elpirulva a másikra, sajnos nagy tehetségem volt benne, hogy veszélyes vizekre evezzek bizonyos témák kapcsán. Még Mihail-t is majdnem sikerült magamra haragítanom ezzel, de szerencsére volt annyi eszem, hogy időben leálljak, és ne fikszírozzam tovább a témát. - Na, és teszel valamiféle újévi fogadalmat? Én személy szerint nem hiszek benne. Az elején mindenki lelkes, majd gyorsan visszatért a régi szokásaihoz - dobtam fel egy újabb témát a lányra nézve.
|
|
|
|
Dana Straw Berry INAKTÍV
°Princess of Vice | Doll Face| Fanciful | Blondie° RPG hsz: 622 Összes hsz: 1355
|
- Nagyon remélem, simán ellenék én is egy saját kis lakrészben, legyen az bármekkora, a lényeg, hogy az én is birodalmam legyen - mosolyogtam a lányra, hiszen nagyon is jól tudta, miről beszélek. Örültem, hogy neki sikerült egyensúlyba hoznia az életét, és hogy összejöttek a dolgai, igazán megérdemelte a boldogságot. - Ezt örömmel hallom. Tényleg, azt még meg akartam kérdezni hogy nálatok a pizzák vastag vagy vékony tésztájúak? - kérdeztem tőle érdeklődő tekintettel. - Ennek örülök. Ismersz már annyira, hogy tudd, remekül beletrafálok bizonyos kényesebb témákba - néztem rá kicsit pironkodva, de hálás voltam neki, amiért ilyen nyugodtan lereagálta a dolgot. - Karácsonykor vacsorázunk, anyu mindig készít ünnepi menüt. Általában halászlé a menü meg mellé vagy töltött káposzta, vagy hurka, vagy valami hús körettel. Aztán megajándékozzuk egymást. Ez úgy szokott történni, hogy sorba megyünk, mindenki kibont egy-egy ajándékot, aztán a többieknek ki kell találniuk, hogy ki kapja és kitől. Egész jó móka. Utána az est hátralévő részében társasozni szoktunk - meséltem nagy lelkesen a lánynak. Már nagyon vártam, hogy újra részese legyek ennek az egésznek, mindig kellemes emlékekkel töltött el az egész, mikor meséltem róla valakinek, bár akkor is, ha csupán rá gondoltam. - A szilvesztert még nem tudom, hogy hol töltöm, és kivel. Lehet anyuék elutaznak kettesben wellnessezni. Fogadalmakat nem szoktam tenni, de szívből kívánom, hogy a te fogadalmaid teljesüljenek. Te Thomassal töltöd a szilvesztert? - kérdeztem tőle vidáman. Mindig is szerettem az ünnepekről csevegni, ez pedig remek beszédtéma volt most.
|
|
|
|
Dana Straw Berry INAKTÍV
°Princess of Vice | Doll Face| Fanciful | Blondie° RPG hsz: 622 Összes hsz: 1355
|
- Köszi, én is nagyon remélem - feleltem a lánynak mosolyogva. - Az nagyon jól hangzik. Neked egyébként mi a kedvenc ételed? - érdeklődtem tőle, mert bár egész sokat beszélgettünk az idők során, mégse voltam tisztában olyan alap dolgokkal, hogy mi a kedvenc étele, itala. - Persze, senkinek se könnyítik meg a dolgát! - nevettem el magam, mert bizony mindig nehéz volt kitalálni, hogy ki kinek vásárolt épp, de pont emiatt volt izgalmas a játék. - Anyáék igencsak babonásak, szóval lencsét eszünk minden évben... gondolhatod, mennyire unom már. Aztán általában beszélgetünk vagy valamiféle kártya játékot nyomunk. Éjfélkor mindenki koccint a maga italával, majd megnézzük a tűzijátékot az erkélyünkről. Nálunk mindig mindennek megvan a maga pontos menne. Tudom, elég furán hangzik, talán a szüleim azért alakították ezt így ki, mert sokan vagyunk tesók, és valószínűleg szeretnék, hogy ilyenkor együtt legyen a család. Ez most az első alkalom, hogy talán külön szilveszterezünk - meséltem neki nagy beleéléssel. - A kis kedvenced egyébként hogy bírja a magányt? Hápi egész jól elvan, mikor magára hagyom, mert órára megyek vagy más elintézendő dolgom van. Képzeld, elég sokat alszik délutánonként. Időnként olyan érzésem van, mintha eredetileg nem is kacsának született volna - kuncogtam, mert valóban produkált olyan jellemzőket, amik egyáltalán nem egy hápogó tollasra vallottak. Nagyon kis különleges állat volt, ráadásul igazán barátságos is, szinte mindenkivel remekül kijött.
|
|
|
|
Dana Straw Berry INAKTÍV
°Princess of Vice | Doll Face| Fanciful | Blondie° RPG hsz: 622 Összes hsz: 1355
|
- Elhiszem, az én haverjaim is ilyenek - nevettem el magam. Még senkinek sem meséltem a történtekről, mivel jómagam sem voltam tisztában idáig az érzéseimmel, aztán idő közben egyre jobban tudtam, mit is akarok, a mai este pedig totál megvilágosodtam róla, hogy komolyabb kapcsolatot szeretnék Somával. A fiú valóban felkeltette az érdeklődésem, sok volt bennünk a közös vonás, és mikor azt hittem, hogy elveszítem, akkor tudatosult legfőképp bennem, hogy nekem bizony ő kell. - Igen, észrevettem. Azért kíváncsi vagyok, hogy józanul milyen. De azért tartom tőle a pár lépés távolságot... kár lenne azért a szép kis arcáért - vigyorogtam a fiúra arra utalva, hogy bizony nem lenne szerencsés, ha bepróbálkozna nálam, bár szerintem ő is ezen az állásponton volt. Bevallom, nagyon jól esett húzni a srác agyát, majd tudatosítani benne azt, hogy igenis komolyan gondoltam a dolgot, már ami kettőnket illeti. Élveztem, ahogyan közelségem által egyre forróbbá vált a hangulat, ám ez rám is érvényes volt általa, őrjítően hatott rám, mikor épp a közelemben volt. - Reméltem is! - kacsintottam rá, majd heves csókolózásba kezdtem vele, miközben csípőmnél fogva magához húzott. Nagyon beindított az, ami épp közöttünk zajlott le, egyik kezemmel arcát simogattam, a másikkal pedig erőteljesen beletúrtam a hajába. - Menjünk - búgtam neki oda, majd kézen fogott, aztán a kabátjainkat felvéve elindultunk az utcán a Máguscsárda felé. Úgy tűnt, hogy a srác már ismerte ott a járást, sőt, még kulcsa is volt az egyik szobához. Nem is kérdeztem tőle semmi feleslegeset, hiszen sejtettem, hogy a buli miatt bérelték ki a szobákat. - Nem gond, hiszen így sokkal sejtelmesebb, nem gondolod? - kérdeztem tőle vissza huncut mosollyal a számon, majd mikor újra megcsókolt, hosszan viszonoztam azt. Minden porcikám kívántam őt, erősen átöleltem, majd kezem újra végigvonultattam az arcán, aztán mindkét karommal átkulcsoltam nyakát, s közben számos puszit nyomtam nyakára.
|
|
|
|
Dana Straw Berry INAKTÍV
°Princess of Vice | Doll Face| Fanciful | Blondie° RPG hsz: 622 Összes hsz: 1355
|
Dana&Soma׀ First time - Just Wanna Be With YouKATT //A hozzászólás szexualitást tartalmaz,18-as karikás besorolást kap. Biztosan szeretnéd elolvasni?//KATT
- Egyelőre nehéz róla elképzelnem, de te ismered jobban, hisz a te haverod! - fúrtam kékem az íriszébe, majd belegondoltam, hogy bizony majd neki is meg kell ismernie a haverjaimat. - Majd bemutatlak én is a fiú-lány barátaimnak, tök jó fejek, majd meglátod - csacsogtam neki nagy lelkesen, hiszen immár hivatalosan is egy párt alkottunk. Sose gondoltam volna, hogy valakivel ennyire komoly dolog alakulhat ki, s viszonozni fogja az érzéseimet. Somával valahogy mindig is egy hullámhosszon voltunk, amolyan macska-egér játékot űztünk, és most, hogy nem volt senkim, még közelebb kerültem hozzá, aztán csak úgy adták maguk az események. - Rosszul esett volna nagyon, ha nem vársz rám. Tudod, nagyon megnyugodtam, mikor közölted velem, hogy az a lány csak a barátod - tekintettem rá, amennyire csak tudtam a félhomályban. Örültem, hogy végre kettesben lehettünk mindenféle zavaró tényező nélkül, és végre átadhattam magam a pillanatnak, miután tisztázódtak irányába az érzéseim. - Szerintem is iszonyatosan izgalmas - haraptam be ajkaim kacérul rá pillantva, ebben a percben csakis és kizárólag magamnak akartam őt, egész lényét, minden porcikáját... - Te is nagyon vonzó vagy! - válaszoltam neki a bókot követően mosolyogva, hiszen nagyon bejött nekem, láttam rajta, hogy nagyon be van rám indulva, ez az érzés pedig kölcsönös volt. Karjaimmal átkulcsoltam a nyakát, megborzongtam, mikor erős kezeivel a hajamba túrt, s ismét egy vad csókjáték következett. Ajkamat az övére tapasztottam, és mohón falni kezdtem. Nem is kellett sok idő, hogy felvegye az őrült ritmust, amit nyelvem diktált, mindketten őrült nyelvjátékba kezdtünk egymással. Rendkívül felspannolt, mikor ujjai a csípőmről játékosan végigszaladtak az oldalamon, majd visszafelé is megtették ugyanezt az utat. Közben keze a hátsómra vándorolt, eszembe jutott, hogy mennyire klassz dolog a sport, melynek köszönhetően feszes és vékony testnek örvendhettem. Úgy tűnt, ezt a fiú is díjazta, időközben egyre hevesebb csókcsatába kezdtünk. - Nem vagyok az az ijedős fajta - kacsintottam rá, majd mikor ölbe kapott egy kis kényeztetés után, lábaimmal rögvest átkulcsoltam a derekát. Ezután egyenesen az ágy irányába vitt, játékos tekintettel került felém, és eszembe juttatta, hogy ígértem neki anno egy birkózást. Nagyon bejött a kezdeményezőkészsége, ám mielőtt válaszolhattam volna neki, újra vad csóktáncba kezdtünk. Egyik kezemmel végigcirógattam a nyakát, a másikkal felsője alá nyúltam, majd erősen magamhoz szorítottam. - Naná, hogy legyűrlek! Ez nem is kérdés! Nem adom ám magam könnyen! - nevettem rá vidáman, majd kezemmel elkezdtem gerincvonalán végighúzni finoman az ujjaimat, aztán miután kellően felpörgettem őt, felhúzódtam, hogy ajkaira nyomhassak egy szenvedélyes csókot. Végigpusziltam a nyakát hevesen, majd kibújtattam kezem a felsőjéből, hirtelen lefogtam mindkét kezét, s fölé helyezkedtem egy határozott mozdulattal átfordulva vele. - Úgy látom, valaki fölénybe került - súgtam a fülébe magamra utalva, majd lágyan megharaptam a fülcimpáját. Kíváncsi voltam, mit fog tenni most, mindenesetre erősen rászorítottam kezeimet kezeire, és elhatároztam, hogy bizony nem fog ám engem könnyen lebirkózni, bármennyire is szeretné.
|
|
|
|
Dana Straw Berry INAKTÍV
°Princess of Vice | Doll Face| Fanciful | Blondie° RPG hsz: 622 Összes hsz: 1355
|
Dana&Soma׀ First time - Just Wanna Be With YouKATT //A hozzászólás szexualitást tartalmaz,18-as karikás besorolást kap. Biztosan szeretnéd elolvasni?//KATT
Úgy tűnt, hogy jelen helyzetben jobban lekötöttem a figyelmét, mint gondoltam, ám végtére is ez várható volt, hiszen most voltunk először zavartalanul kettesben. - Hmmm... szóval tetszett - néztem rá sejtelmesen, majd nyelvünk újra szenvedélyes táncot járt. Egyre jobban forrt köztünk a levegő, nagyon élveztem, hogy végre közelebb kerültünk egymáshoz, minden érintésébe beleborzongtam. Simán belementem a birkózásos játékba, rajtam aztán nem múlott a dolog, nem voltam semmi jónak az elrontója. Egy kis időbe fölénybe kerültem, ám persze nem tartott sokáig ez a pillanat, mivel ő jóval erősebb volt nálam. Éreztem, ahogyan egyre jobban beindul rám, ez pedig hatalmas izgalommal töltött el. Teljesen a hatása alá kerültem, majd mikor a cipzárt kezdte el lehúzni ruhámról, kibújtam a felesleges ruhadarabból, s immár alsóneműben is megcsodálhatott. Kicsit zavarban voltam, hogy nem fog neki tetszeni a látvány, hiszen ő volt az első hímnemű lény a Földön, aki így látott, de aztán megkönnyebbülten észrevételeztem, hogy bejön neki a csomagolás tartalma. - Szerintem neked sincs szükséged arra a felsőre - súgtam a fülébe közel hajolva hozzá, s ha ő is benne volt, akkor kibújtattam az említett ruhadarabból. Egyre jobban kívántam őt, ahogyan apró csókokkal halmozta el a testemet, azonban hirtelen beötlött, hogy nem ártana közölnöm vele valamit. - Soma, tudnod kell valamit, mielőtt folytatnánk a dolgot - fúrtam kékemet íriszébe, majd vad csókot nyomtam ajkára, és folytattam a felvilágosítást velem kapcsolatban. - Tyűűűh... hogy is mondjam... szóval idáig még nem voltam senkivel, te vagy az első - rebegtem el végre neki, majd érdeklődve figyeltem a reakcióját, a vonásait... nem tudtam, hogy mennyire gáz neki ez, reméltem, hogy nem lesz az. De teljesen új volt számomra ez a helyzet, és úgy gondoltam korrektnek az egészet, ha közlöm vele, hogy mi a stájsz. Bíztam benne, hogy emiatt nem megy el tőlem a kedve, bár jobbnak láttam nem túlagyalni a dolgot, majd megmondja, hogy hogyan tovább. Tény, hogy nagyon vágytam rá, és szívesen kértem volna fel az első táncra. Arcát kezeim közé fogtam, és epekedő tekintettel izgatottan vártam, mit fog reagálni.
|
|
|
|
Dana Straw Berry INAKTÍV
°Princess of Vice | Doll Face| Fanciful | Blondie° RPG hsz: 622 Összes hsz: 1355
|
Dana&Soma׀ First time - Just Wanna Be With YouKATT //A hozzászólás szexualitást tartalmaz,18-as karikás besorolást kap. Biztosan szeretnéd elolvasni?//KATT
Nagyon jól esett, hogy a fiú elismerő pillantásokat vetett rám, miután megszabadultam a ruhámtól, majd ő is belement a játékba, és sikerült közös erővel megszabadulnia a felsőjétől. Mit ne mondjak, iszonyatosan bejött a kinézete, s csak arra vágytam, hogy egyre közelebb kerülhessek hozzá, felfedezhessem minden porcikáját. Azonban muszáj volt kicsit leállítanom, hogy közölhessem vele a helyzetemet. Teljes mértékben megértettem, hogy elcsodálkozott ezen a mozzanaton, hiszen engem is váratlanul ért volna, mikor olyan meghitt volt minden. Nagyon elgondolkodtam rajta, hogy érdemes-e közölnöm vele a tényeket. Tartottam tőle, hogy mit fog gondolni, hogyan fog reagálni, azzal is tisztában voltam, hogy lehet, ezek csupán alaptalan félelmek, mégis bennem voltak. Nem akartam elrontani az estét ezzel az egésszel, ha már ilyen jól alakult, de őszintétlen sem akartam lenni vele. Mikor közöltem vele, hogy mi a stájsz, elég meghökkent arcot vágott, látszott rajta, hogy nagyon nem erre számított. Ez pedig nem volt rám túl jó hatással, kicsit beparáztam, hogy akkor most mi lesz, talán szedelőzködhetek is. Persze nem vártam tőle olyan reakciót, hogy repdesni fog az örömtől, de nem igazán értettem, hogy miért váltottam ki ezáltal ekkora csodálkozást belőle. Kicsit szitkozódtam is magamban, hogy lehet jobb lett volna, ha befogom a szám, de tudtam, hogy annak se lett volna értelme, meg tiszta lappal akartam kezdeni. Kicsit lefagytam, de arra gondoltam, hogyha ez gond neki, akkor így jártam, gondolataim kissé elkalandoztak mindenféle hülye irányba. A következő reakciójára bizony felkaptam a fejem, hiszen kiderült, hogy nem gondolta volna rólam ezt, amit megint nem igazán tudtam hová tenni. Mosolyát is észrevételeztem, de kicsit össze voltam most zavarodva, így fogalmam sem volt, minek szánta ezt a gesztust. - Hogyhogy nem gondoltad? - úgy éreztem, hogy erre muszáj rákérdeznem, mert nagyon érdekelt a véleménye, meg egyébként is szerettem volna tisztázni a helyzetet. - Fontos vagy nekem és már hivatalosan is együtt vagyunk. Ez a helyzet pedig olyan meghitt, idilli. Mindennél jobban szeretném, de tudnom kell, hogy ez téged mennyire zavar. Veled szeretném átélni ezt az élményt, de nem akarom rád erőltetni magam, ha ez így neked nem kóser - válaszoltam neki bő lére eresztve mondandómat. Lehet, hogy jó nagy badarságokat hordtam össze neki, de nem igazán volt tapasztalatom a témában, hogy most kit mi zavar és a többi.
|
|
|
|
Dana Straw Berry INAKTÍV
°Princess of Vice | Doll Face| Fanciful | Blondie° RPG hsz: 622 Összes hsz: 1355
|
Dana&Soma׀ First time - Just Wanna Be With YouKATT //A hozzászólás szexualitást tartalmaz,18-as karikás besorolást kap. Biztosan szeretnéd elolvasni?//KATT
Meg kellett hagyni, hogy Soma közelsége iszonyatosan durván hatott rám a szó szoros értelmében. Mikor kettesben voltunk a csárdában, csupán az ösztöneimet követtem, miközben minél közelebb kerültem hozzá. Szerencsémre kiderült, hogy nem zavarta az, hogy még nem voltam idáig senkivel, kicsit még félre is értette a helyzetet. - Áh nem, csupán csók volt, nem történt semmi komoly. Más volt a helyzet, és az is igaz, hogy előtte nem sokszor találkoztunk, így nem is éreztem magam felkészülve teljesen arra, hogy közelebb kerüljek hozzá. Bár azért nagy volt a kísértés, de mégse történt semmi - magyaráztam neki, hogy értse, mi is a szitu. - A vagányság más téma, te is elég komoly hatással vagy rám - kacsintottam a fiúra, majd adtam az ajkára egy szenvedélyes csókot. - Ó, hát érezd is megtisztelve magad! - élcelődtem vele nagy mosollyal az arcomon, iszonyúan jól éreztem magam a társaságában. Nem sokkal ezután a hajamba markova közelebb húzott magához, majd újra vadul megcsókolt, ezzel pedig igencsak felkavarta a kedélyeket. Vissza is fordította magát a kezdő pozícióba, majd diadalmasan bevallotta, hogy bizony ő győzött. - Szép elterelés volt - tekintettem íriszébe egy elismerő mosoly kíséretében, tetszett a vagánysága. Mikor megszólaltam volna, ujját a számra tapasztotta, majd csókjaival elkezdte felfedezni a felső testemet, miközben kipattintotta melltartómat. Mikor az ölemhez értek ujjai, halkan felnyögtem, ezzel adva tudtára, hogy bizony tetszett, amit velem művelt. Szívem egyre szaporábban vert, a légzésem is egyre felgyorsult, ahogyan nyakamat elborította csókokkal, majd nyelvünk újra szenvedélyes táncot járt, nem bírtam neki ellenállni, átadtam magam a jelen pillanatának. - Ó, Soma - suttogtam a fülébe, miközben ujjaival újra az ölemet kényeztette, melytől teljes eksztázisba estem. - Nagyon kívánlak! - suttogtam a fülébe, majd kezeimmel végigsimítottam a mellkasát, majd a hátát, egyre lejjebb víve ujjaimat testén.
|
|
|
|
Dana Straw Berry INAKTÍV
°Princess of Vice | Doll Face| Fanciful | Blondie° RPG hsz: 622 Összes hsz: 1355
|
Dana&Soma׀ First time - Just Wanna Be With YouKATT //A hozzászólás szexualitást tartalmaz,18-as karikás besorolást kap. Biztosan szeretnéd elolvasni?//KATT
Egyre jobban a magaménak akartam tudni a srácot, hiszen teljesen felkorbácsolta a kedélyeket érzéki csókjaival, érintéseivel. Én sem voltam ám rest, időnként beleharapdáltam a fülcimpájába, majd nyakát kezdtem el érzékien csókolni. Közben kezem felfedezte felső testét, majd felhajoltam, s csókokkal szórtam meg mellkasát. Ezután visszahelyezkedtem kezdő pozíciómba, majd hagytam, hogy ujjaim egyre lejjebb vándoroljanak a srác testén. Egyre izgatottabb lettem, ahogyan felfedeztem őt, és egyre jobban tudatosult bennem, hogy bizony nagyon akarom őt. Úrrá lett rajtam a szenvedély, és teljesen megszűnt körülöttem a külvilág, csakis vele voltam elfoglalva, na meg a saját boldogságommal. Az egyik pillanatban kezét hirtelen ágyékához vezette, hogy tudatosítsa bennem, mennyire odavan értem. Ez a mozzanat csak még jobban felkorbácsolta az érzelmeimet, és elkezdtem a ruhán keresztül lágyan simogatni azt a bizonyos testrészét. Közben vad csókjátékba kezdtünk, majd kibontotta a farmerját, én pedig egyik kezemmel kezét az ölemhez helyeztem, a másikkal pedig felfedezőútra indultam a legbecsesebb tárgya felé. - Nagyon vágyom rád! - suttogtam közben a fülébe, aztán kezelésbe vettem a dolgokat, majd olyannyira jól estek a mozzanatok, hogy újabb halk nyöszörgéseket adtam ki a fiú felé. Mindennél jobbat kívántam őt, teljesen magaménak akartam tudni, szerettem volna átélni vele azt a bizonyos eksztázist, s közben élveztem, hogy ennyire szenvedélyes volt irányomba.
|
|
|
|
Dana Straw Berry INAKTÍV
°Princess of Vice | Doll Face| Fanciful | Blondie° RPG hsz: 622 Összes hsz: 1355
|
Dana&Soma׀ First time - Just Wanna Be With YouKATT //A hozzászólás szexualitást tartalmaz,18-as karikás besorolást kap. Biztosan szeretnéd elolvasni?//KATT
Egyre jobban kívántam a fiút és mindenképp szerettem volna tovább haladni vele, már ami a jelenleges állást illette. Minden mozzanatára egyre jobban begerjedtem, s kívántam őt minél jobban... - Te is engem. Nem bírom türtőztetni magam a közeledben, be kell vallanom, a tiéd akarok lenni. Őrjítően vágyom rád - suttogtam vissza a fülébe, majd játékosan beleharaptam a fülcimpájába. Extra szenvedélyes csókot nyomtunk, mely újra elvesztette az eszemet, mintha az őrületbe kergetett volna... persze pozitív módon. - Én is akarlak, mindennél jobban! - suttogtam vissza neki szenvedélyesen. Idővel megszabadítottam a farmerjától, bokszerétől, majd ölemet alá helyeztem, s vártam a nagy átlendülést. Testem kívánta őt, olyannyira, hogy érzelmeim is teljesen magukkal ragadtak, és minden vágyam az volt, hogy végre egyesülhessünk. Reméltem, hogy először óvatos lesz velem, majd ki tudja, hova vezet az utunk, mindenesetre most extra módon kívántam őt, s fantáziámban többször is lejátszódott a fejemben, ahogyan különféle módon egymáséi leszünk. - Légy az enyém! - súgtam neki szenvedélyesen, majd lábaimmal közre fogtam a testét, egyik kezemmel vadul beletúrtam a hajába, a másikkal pedig az oldalát simogattam. Szám sem volt rest, ajkaim tüzes csókcsatát vívtak az övéivel, átadtam magam teljesen a jelen pillanatának, tökéletesen ki akartam élvezni a jelen helyzetet, és átérezni azt minden porcikámmal, amit a partnerem nyújthat számomra.
|
|
|
|
Dana Straw Berry INAKTÍV
°Princess of Vice | Doll Face| Fanciful | Blondie° RPG hsz: 622 Összes hsz: 1355
|
Dana&Soma׀ First time - Just Wanna Be With YouKATT //A hozzászólás szexualitást tartalmaz,18-as karikás besorolást kap. Biztosan szeretnéd elolvasni?//KATT
- Igen, a tiéd! - néztem a szemébe szenvedélyesen, majd vadul megcsókoltam. Lassan hatolt belém, tekintete végig az enyémet fürkészte, hogy nem-e fáj az akció, de olyannyira jól csinálta, hogy semmi panaszom nem volt rá. Eleinte nagyon lágy mozzanatokat közvetített irányomba, majd egyre vadabbá váltak azok a bizonyos mozdulatok, melyek egyáltalán nem voltak ellenemre, hiszen egyre élvezetesebbé váltak számomra a történések. Csókunk egyre szenvedélyesebbé vált, egyre mohóbban akartam magaménak ajkait, s közben az a bizonyos kellemes érzés egyre jobban eluralkodott rajtam. Egy idő után egyre jobban élveztem a dolgot, nagyon felbátorodtam, és egyre hevesebb csípőmozdulatokat produkáltam én is. A fiú halk nyögései egyre jobban felizgattak, s immár nekem is sok hmmmm... szerű hang hagyta el a számat, időnként megpuszilgattam és megharapdáltam lágyan a nyakát, kezeimmel pedig gerincvonalát cirógattam végig. - Imádom, amit most művelsz velem - suttogtam erotikusan a fülébe átszellemült hangnemben. Teljesen átadtam magam a jelen pillanatának, iszonyat jól esett Soma minden mozdulata, ahogyan átvette testem felett az irányítást, az valami őrjítő volt... Egyre vadabbul ringattam csípőmet irányába, ahogyan átvettem vele a ritmust, és éreztem, ahogyan egyre jobban elönt a vadító érzés pillanata, imádtam ezt a vad táncot kettőnk között. Ajkaimat újra az övéire tapasztottam vadul, majd nyelvünk vad táncot járt, közben pedig enyhe nyögdécselésekkel a tudtára adtam, hogy igencsak kedvemre való az, amit épp művel velem.
|
|
|
|
Dana Straw Berry INAKTÍV
°Princess of Vice | Doll Face| Fanciful | Blondie° RPG hsz: 622 Összes hsz: 1355
|
Dana&Soma׀ First time - Just Wanna Be With YouKATT //A hozzászólás szexualitást tartalmaz,18-as karikás besorolást kap. Biztosan szeretnéd elolvasni?//KATT
Egyáltalán nem számítottam rá, hogy Somával mostanság ennyire közel kerülünk egymáshoz. Ember tervez... ahogy a mondás is tartja... aztán azon kaptam magam, hogy csak úgy lazán követik egymás után magukat az események. Egyébként egyáltalán nem volt ellenemre a sok történés, hiszen mindig is vonzódtam Soma iránt, most pedig végre valóban együtt lehettünk, szó szerint. Teljesen magával ragadtak a mostani események, nagyon beindított, ahogyan testünk vad táncot járt, ráadásul a partnerem tudtomra adta szókimondóan, hogy nagyon kedvére való a dolog, ez is izgatóan hatott rám. Mozdulataink egyre hevesebbé váltak, mely által egyre jobban a másik hatása alá kerültem, majd átadtam magam a jelen pillanatának. Teljesen megszűnt számomra a külvilág, csakis Somára összpontosítottam, és a vad mozdulataira, csípőmmel én is rásegítettem a hirtelen mozdulatokra, s egyre jobban élveztem a helyzetet. Egy idő után egyre jobban elfogott ez a mámorító érzés, a másik vad játéka, hogy aztán elfogott egy olyan iszonyatosan kellemes, kielégítő érzés, amit idáig sosem volt lehetőségem megtapasztalni. Ennek pedig hangot is adtam, s arcomon is látszott, hogy teljes eksztázisba estem, és közben észrevételeztem a megmaradt jelenlétemmel, hogy a srác is elérte a csúcsot. - Nem mozdulok - feleltem neki még mindig a történtek hatása alatt állva, s arra gondoltam, hogy sosem szeretnék tőle távol kerülni, mindig veled szeretnék maradni. Kezdtem őt egyre jobban megkedvelni, hirtelen nem is tudtam elképzelni magam úgy, hogy ő nincs mellettem.
|
|
|
|
Dana Straw Berry INAKTÍV
°Princess of Vice | Doll Face| Fanciful | Blondie° RPG hsz: 622 Összes hsz: 1355
|
Még mindig nem tudtam felfogni igazán, mi is történt kettőnk között, de abban biztos voltam, hogy remek kedvem lett, és elégedett voltam úgy mindennel a világban. - Hűh, bizony - emeltem tekintetem íriszébe, majd az én arcomra is egy mámorító mosoly szökött. - Remekül vagyok, nagyon élveztem ezt a helyzetet - feleltem neki elégedetten, miután gyengéd csókot lehelt az arcomra. - Mi az? - kérdeztem tőle játékosan, miközben észrevételeztem, hogy nagy elégedettséggel nézett végig rajtam. - Ugye tudod, hogy nagyon kedvellek - hintettem egy újabb szenvedélyes csókot az arcára. - Köszönöm, te pedig igazán csábító - feleltem neki nagy mosollyal az arcomon, s közben közelebb bújtam hozzá, majd karjait megfogva áthelyeztem őket magamra, ha engedte, hogy igazán hozzábújhassak közelgő ölelése irányában. - Gondolkodtál rajta, hogy vajon mi lesz a folytatás? Mit szeretnél - kérdeztem tőle kacéran, majd érzékeltem magamon, hogy egyre jobban esett a partnerem ölelésébe zárni magam. Reméltem, hogy a kellemes együttlét után is úgy gondolta, hogy egy egy párt alkotunk és nem változott meg a véleménye ezzel kapcsolatban. - Talán nem is kell tervezni semmit, majd alakul. Szeretem a spontán dolgokat... téged - néztem rá kacér mosollyal, majd elhintettem feléje egy újabb, vad, szenvedélyes csókot. Remekül éreztem magam a fiú társaságában, és végre biztonságban tudtam magam, arra gondoltam, hogy sose akarom őt elveszíteni.
|
|
|
|
Dana Straw Berry INAKTÍV
°Princess of Vice | Doll Face| Fanciful | Blondie° RPG hsz: 622 Összes hsz: 1355
|
Hű, hát nem gondoltam volna, hogy így fog alakulni ez a nap, még most sem ocsúdtam fel, mik is történtek velem. Megfordult a fejemben először, hogy vajon hallucináltam-e az egészet, esetleg volt valami érdekes a boromban, ám miután párszor belecsíptem játékosan Somába, rájöttem, hogy ez bizony maga a valóság. Idáig csupán afféle macska-egér fogócskát játszottunk, de most elég szépen előrehaladtunk, ráadásul hivatalosan is együtt voltunk ettől a naptól fogva. Nagyon is felerősödtek az érzéseim az irányába, ám ez a löket, ami a szórakozóhelyen történt, kellett ahhoz, hogy valóban tisztázhassam az érzéseimet feléje. Válaszára elégedett mosolyt küldtem felé, ezen az estén mindketten remekül éreztük magunkat. Igaz elég gyorsan történtek az események, de mindketten tisztáztuk egymással, hogy nem állunk a boldogságunk elébe. - Ennek örülök - pillantottam rá sejtelmesen, majd arra gondoltam, hogy ennél jobban nem is alakulhattak volna köztünk a dolgok. Ráadásul ő is valós érzéseket táplált irántam, bár egy ideje már próbálta bebizonyítani, hogy nem vagyok számára közömbös, ám úgy tűnt, most jött el a mi időnk. - Értsd úgy, ahogy akarod - kacsintottam rá, majd adtam ajkára egy lágy csókot, és élveztem a helyzetet, hogy itt lehetek a karjaiban. - Ezt örömmel hallom, én is így gondoltam - feleltem neki játékos hangsúllyal, legbelül pedig megkönnyebbültem, hogy nem csupán játszadozott velem. Bár nem is úgy ismertem meg, mint aki átejtené az embert, csak még mindig olyan hihetetlen volt számomra, hogy valakinek tényleg ennyire fontos vagyok. Szívesen eggyé váltam volna újra vele, de kicsit kimerített az este, láttam rajta is, hogy ő is hasonló állapotban volt, mint én. Ráadásul sok volt a történés, sok volt az izgalom. - Hogy mi?! - reppentett vissza kérdése a zord valóságba. Nem akartam hinni a füleimnek, bár tudtam, hogy jogos a kérdése, így rögtön meg is mondtam neki, mi a szitu. - Dehogy bántam meg, ma rájöttem, hogy még annál is többet jelentesz számomra, mint idáig gondoltam. Ha felejteni akarnék, akkor azt nem így csináltam volna... Nyilván nem tudok neked bizonygatni, de nem is akarok, bármennyire is szeretném, hogy higgy nekem. Remélem, idővel kialakul majd a bizalom. Csak azt tudom mondani, hogy veled szeretnék lenni és nem mondtam volna igent arra, hogy járjunk, ha nem gondoltam volna komolyan - csacsogtam neki, szokás szerint bő lére eresztve mondandómat, reméltem, hogy kielégítő válasszal szolgáltam számára. Nem használtam volna fel arra a másikat, hogy felejtsek, ha nem lettek volna érzéseim egyre erősebbek iránta, akkor elutasítottam volna a közeledését már ott a pub-ban.
|
|
|
|
Dana Straw Berry INAKTÍV
°Princess of Vice | Doll Face| Fanciful | Blondie° RPG hsz: 622 Összes hsz: 1355
|
- Az finom, én imádom az olasz ételeket, pizza, lasagne, spagetti, de szeretem a tenger gyümölcsei ételeket is - feleltem Laurának mosolyogva. Ha nem ettem volna most semmit, akkor tutira megkívántam volna a felsoroltak közül egy ételt. - Idáig amúgy merre jártál külföldön? - kérdeztem tőle érdeklődő tekintettel. Engem anyák nem igazán vittek semerre, mindig le voltak foglalva a munkájukkal, így csupán két alkalommal voltunk nyaralni. Valamilyen szinten meg tudtam érteni őket, mert komoly munkájuk volt, amit nem lehetett csak úgy megszakítani, ám időnként rájuk is ráfért volna egy kis kikapcsolódás. Ebből is eredt a legtöbb családi viszály, hogy túlhajszoltak voltak, aztán nehezebben tolerálták az otthoni dolgokat. - Igen, minden menetrend szerint megy. Ezért nem is bánom, hogy most külön töltöm tőlük a szilvesztert. Mondjuk azt még nem tudom, mit fogok csinálni, hogyan fog alakulni - feleltem neki elgondolkodva, bár úgy voltam vele, hogy majd lesz valahogy. Nem szerettem előre eltervezni a dolgokat, mivel általában úgysem a tervezettek szerint történtek az elképzeléseim. - Képzeld, a nővérem kacsája már eléggé idős. Látszik, hogy ő is a varázsvilágból való, mert ő már egy ideje túlesett azon a koron, ami egy normál kacsaéletet jellemez. A nővérem is tett érte, ne kérdezd, hogyan. Remélem, hogy Hápi is sokáig fog még élni - néztem eltűnődve a barátnőmre. Szerencsére a kacsám a tinikor elején lehetett emberi számítás szerint, úgyhogy még jó ideig élvezhettem a társaságát. - Benito mennyi idős? - érdeklődtem meg a lánytól, mert ugye erről még sosem esett szó. Aranyos volt az állatkája, mikor Lau még a szobatársam volt, sokszor megsimogattam a lénykéjét, persze, mikor a lány is ott volt, ráadásul még Hápival is elég jól kijöttek, bár sosem hagytuk egyedül az állatkákat, biztos, ami biztos alapon.
|
|
|
|
Dana Straw Berry INAKTÍV
°Princess of Vice | Doll Face| Fanciful | Blondie° RPG hsz: 622 Összes hsz: 1355
|
- Finomak is azok a kaják - feleltem neki mosolyogva. Eszembe jutott hirtelen csomó olasz kaja, amiket imádtam, de jelen helyzetben egyáltalán nem voltam éhes, mert épp az imént ettem valami finomat. Nemhiába kértem spagettit itt is, látszott, hogy odavoltam az olasz ételekért. - Én még sosem voltam a Balcsin meg azokon a helyeken sem, ahol jártál. Biztos nagyon klassz lehet, egyszer mindenképp meg akarom nézni, most felkeltetted az érdeklődésemet. Én idáig a családdal nyaraltam, voltunk Görögországban, Spanyolban meg Egyiptomban - válaszoltam neki mosolyogva. Eszembe jutottak a családi nyaralások, melyeket mindig annyira vártam. Nagyon jól éreztük magunkat, akkor kovácsolódott össze a család igazán, amikor utazott. Szívesen elmentem volna idén nyáron is valamerre, de nem tudtam, hogy anyámék terveztek-e valamiféle utazást erre az időszakra vagy sem. - Igen, az, meg valahogy intelligensebb is a társainál. Igaz ez a kajálásában is kiütközik, ugyanis szereti az édességeket is, persze nem mindent, de mindenesetre érdekes eset - nevettem el magam. Igaz volt Laura megállapítása, ugyanis a varázsvilágos dolgok nagyban elütöttek a mugli átlagtól, ez pedig a kacsákra is nagy mértékben érvényes meghatározás volt. - Az nagyon klassz, akkor még sok időt töltötök együtt - feleltem neki vidáman, miközben belegondoltam, hogy Hápival is hosszú időszakot fogok még eltölteni. - Nos, nem tudom... igazából nem sokat tudok róla, sőt, szinte semmit - feleltem neki kissé elpirulva. Igaz, beszélgettünk néhány dologról, de idáig nem jutottunk el a belső infókig, azaz kinek milyen állata van, mi a vágyálma, mik a preferenciái és a többi. Csakis azt tudtam meg róla, hogy miket csinál szívesen a szabadidejében, illetve mi a kedvenc étele. Közben eszembe jutott, hogy szegény kacsámnak elfelejtettem tápot venni, szóval még el kellett látogatnom sürgősen a kisállat kereskedésbe. Szóltam Laurának ez ügyben, hátha velem tart, majd, ha igent mondott, elindultunk az említett üzlet irányába.
|
|
|
|