Végre szabad estéje van. Karola nincs nála, festenie sem kell, mert mindennel jól áll. Így egy rövidebb séta után úgy határoz, hogy ma sem kíván főzni, ezért visz magával haza a méltán híres pizzériából, mely egykor a testvére keze alatt működött. Akkoriban többet járt itt, s nem csak azért, mert ingyen volt az étel, hanem itt is otthon érezhette magát.
Ahogy betér a pizzázóba nem csak az illatok ismerősek, hanem az alkalmazottak is, akik már kérdezés nélkül tudják, hogy számára mit is kell készíteni. Amíg vár, cseverészik a pult mögött állóval, kikérdezi a mostani vezetőről, arról, hogy miképpen változtak itt a dolgok és ígéretet tesz arra, hogy többet fog betérni hozzájuk – amit valószínűleg nem fog megtartani. -
Egyszerre két doboz érkezik ki, s a pénztárban lévő új arc a felsőt nyújtja neki, nem figyelve arra, hogy sem a név, sem a doboz színe nem stimmel. Zorka fizet, mert arra gondol, hogy azért mégis változott valami és mivel nem akarja feltartani a mellette várakozót, így el is lép a kasszától.
Ám a biztonság kedvéért csak rápillant arra a dobozra, melyen a Kállay Ákos név díszeleg, melytől a nő menten rosszul lesz. Újra és újra elolvassa, majd felemeli a fejét és kikerekedett szemekkel néz az éppen fizetőre.
Ahogy realizálja, hogy ki is áll mellette, érzi, hogy fülétől egészen a kis lábujjáig vörös pír kerül testére. Hirtelen még levegőt is elfelejt venni, mert agya annyira nehezen tudja összetenni és elhinni a képet. Még egy pillantást vet a névre, majd a férfira, s miután már a lélegzete is visszanormalizálódik egy szerény, megilletődött mosoly ül ki szája szélére.
– Ákos, micsoda meglepetés – örömét visszafogja, mert nem biztos abban, hogy a férfinak eme találkozás ugyanolyan érzéseket okoz-e, mint számára. Még az iskola falai között volt szerencséjük megismerkedni, barátokká válni, csak aztán jött az a hülyeség, hogy Zorkában lassacskán több ébredezett az akkor még pelyhes állú fiúcska irányába, így pedig a női nemhez hűen, furcsa már-már eléggé kínos lány lett. Szerencsére az élet elsodorta őket, bár ha a szőkeség őszinte akar lenni, akkor hosszú hónapokon át írt ám a Kállay fiúnak. Csak szerencséjére bátyja és nővére nem engedte, hogy elküldje neki. Na az lett volna még szép ebben a történetben.
– Azt hiszem ez a tiéd és az a majdnem mindentől mentes pedig az enyém lesz – bök fejével a férfi kezében lévő dobozra, melynek színe is jelzi, hogy nem egy egyszerű pizzáról van szó. –Szívesen rohannék hazáig a te nevedet viselő dobozzal, de egyfelől az tök fura lenne, másfelől meg napokig nem örülne neki az egészségem, szóval ha nem bánod –és a kezében lévőt nyújtja a másiknak, mert ez esetben számára tényleg nem mindegy, hogy mivel távozik, már csak az ételallergiái végett sem.
Ahogy betér a pizzázóba nem csak az illatok ismerősek, hanem az alkalmazottak is, akik már kérdezés nélkül tudják, hogy számára mit is kell készíteni. Amíg vár, cseverészik a pult mögött állóval, kikérdezi a mostani vezetőről, arról, hogy miképpen változtak itt a dolgok és ígéretet tesz arra, hogy többet fog betérni hozzájuk – amit valószínűleg nem fog megtartani. -
Egyszerre két doboz érkezik ki, s a pénztárban lévő új arc a felsőt nyújtja neki, nem figyelve arra, hogy sem a név, sem a doboz színe nem stimmel. Zorka fizet, mert arra gondol, hogy azért mégis változott valami és mivel nem akarja feltartani a mellette várakozót, így el is lép a kasszától.
Ám a biztonság kedvéért csak rápillant arra a dobozra, melyen a Kállay Ákos név díszeleg, melytől a nő menten rosszul lesz. Újra és újra elolvassa, majd felemeli a fejét és kikerekedett szemekkel néz az éppen fizetőre.
Ahogy realizálja, hogy ki is áll mellette, érzi, hogy fülétől egészen a kis lábujjáig vörös pír kerül testére. Hirtelen még levegőt is elfelejt venni, mert agya annyira nehezen tudja összetenni és elhinni a képet. Még egy pillantást vet a névre, majd a férfira, s miután már a lélegzete is visszanormalizálódik egy szerény, megilletődött mosoly ül ki szája szélére.
– Ákos, micsoda meglepetés – örömét visszafogja, mert nem biztos abban, hogy a férfinak eme találkozás ugyanolyan érzéseket okoz-e, mint számára. Még az iskola falai között volt szerencséjük megismerkedni, barátokká válni, csak aztán jött az a hülyeség, hogy Zorkában lassacskán több ébredezett az akkor még pelyhes állú fiúcska irányába, így pedig a női nemhez hűen, furcsa már-már eléggé kínos lány lett. Szerencsére az élet elsodorta őket, bár ha a szőkeség őszinte akar lenni, akkor hosszú hónapokon át írt ám a Kállay fiúnak. Csak szerencséjére bátyja és nővére nem engedte, hogy elküldje neki. Na az lett volna még szép ebben a történetben.
– Azt hiszem ez a tiéd és az a majdnem mindentől mentes pedig az enyém lesz – bök fejével a férfi kezében lévő dobozra, melynek színe is jelzi, hogy nem egy egyszerű pizzáról van szó. –Szívesen rohannék hazáig a te nevedet viselő dobozzal, de egyfelől az tök fura lenne, másfelől meg napokig nem örülne neki az egészségem, szóval ha nem bánod –és a kezében lévőt nyújtja a másiknak, mert ez esetben számára tényleg nem mindegy, hogy mivel távozik, már csak az ételallergiái végett sem.