Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Vendéglátó negyed → Félszemű Kukorica Pizzéria

A szél kellemes hideget fújt be a kabátom alá, azzal is arra késztetve engem, hogy egy apró rezdülés után jobban összehúzzam magamon. Továbbra sem volt orosz hideg, de már kezdett hozzá egészen hasonlítani. Pláne ez az állandó sötétség, ami beütött az elmúlt napokban. Az állandó ború az emberek kedvét is szegte, és éppen ebből az indokból kimenőleg gondoltam, hogy jó lesz, ha ma nem a kastélyban eszem. Meg amúgy is, megérdemeltem azt a bizonyos pizzaszeletet, amelyről múltkor a klubhelyiségben áradozott valaki. Persze nem nekem, hiszen barátok nélkül elég nehéz ilyen információkhoz jutni, de új emberként megengedtem magamnak egy kis sugdolódzást.
Egy újabb légáramlattal együtt fordultam be a sarkon, ami után nem sokkal következett az üzlet. A felfújt homok teljesen belement a szemembe, már a fogaim között is mintha azt hallottam volna csikorogni, így csak gyorsan bevetődtem a helyre. Szememből minél gyorsabban próbáltam kikaparni a port, de így is eltartott hosszú másodpercekig. Aztán hoppá. Végre szemem elé tárult a nagy káosz. A szűk rés, amelyen eddig próbáltam tájékozódni, most hirtelen kitágult.
- A lábaimat a számba! (V rot mne nogi!)- hallatszott a számból a szó szerinti fordítása az orosz káromkodásomnak. No igen, vannak hátrányai ennek a nyakláncnak, nem is kevés. - Jajj, nagyon sajnálom, nem láttam, hogy nem vagytok nyitva - szabadkoztam rögtön, és már vetettem volna az utamat az ajtó felé, amikor megláttam egy üres ecsetet és vödröt, mintha pontosan egy ilyen betolakodóra várnának, mint én. Hezitáltam. Oroszországban már megragadtam volna a szálas kis eszközt, de az itteniek nem tűnt úgy, hogy nagyon értékelnék a kotnyeleskedésemet.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Vendéglátó negyed → Félszemű Kukorica Pizzéria

Mindenki nagyon elvolt a dolgával. Mögöttem közvetlenül jött be egy másik fiú, neki mosolyogva köszöntem, ahogy ő is tette. Aztán az a férfi válaszolt még egyedül, akit az iskolában láttam már.
- Hm.... - fejtettem ki neki gondolatmenetemet, és mivel úgy láttam itt mindenki csak jön-megy, ahogy tetszik gondoltam, mi mást csinálhatnék, minthogy akkor beállok én is. Becsuktam az ajtót, és beljebb léptem. Hajamat rögtön elkezdtem összerakni a tarkómnál, hiszen nőből vagyok, és nekik mindig van minimum egy hajgumi a csuklójukon. Utána levettem a kabátom, és miközben beszéltem oda dobtam, ahol a többiekét láttam. Végül is ha nagyon nem tetszik nekik, akkor majd fognak, és mindenestül kitoszogatnak a pizzériából.
- Akkor ha nem zavarok, elkezdhetem a plafont. Jó az egyensúlyom - válaszoltam ugyanannak az egy embernek, hiszen úgy tűnt ő van ott vezető pozícióba. Felkaptam az egyik ecsetet, és odaléptem hozzá. - Van itt esetleg egy létra vagy egy-két szék? Csak mert nem hiszem, hogy eggyel elég magas lennék ehhez az egészhez, de kettő már tuti jó - próbáltam összerakni a fejemben a képet. Persze nekem egyértelmű, hogy a két szék semmi, de lehet az itteniek majd csak néznek, hogy mit akarok én azokkal. Pedig nekem egy kifeszített kötél is elég lenne ehhez a mutatványhoz, és legalább nem esnék ki a gyakorlatból sem.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Vendéglátó negyed → Félszemű Kukorica Pizzéria

Ahogy az étterem felé tartottunk, nem is tudtam elképzelni mit tervez. Pláne ilyen késői órán, amilyen ez is volt. Szóval eléggé meglepődtem, amikor betörtünk kedvenc pizzériámba, aminek kifestésekor érkeztem Magyarországra. Első emlékeim között szerepelt ez az élmény, és szemem szinte azonnal arra a részre siklott, ahol én dolgoztam. Nem vagyok egy nagy művész ilyen szempontból, de jó volt visszaemlékezni rá.
Ahogy a pultban ücsörögtem és néztem Viktort, amint a konyhában ügyeskedik, szinte letörölhetetlen volt a vigyorom. Persze mellette a rám törő kételyek is ott voltak az agyamban, de igyekeztem elfelejteni őket olyan gyorsan, ahogy tudom. Régen képes voltam akár egy egész pizzát is megenni egymagamban, most pedig félve gondoltam a pillanatra, amikor majd egy szeletet le kell gyűrnöm.
- Mond csak... te pontosan mióta is tudsz sütni? - vontam össze nevetve a szemöldököm, ahogy újratöltöttem a poharát. Milyen arany ez az ember, hogy ennyit rám mert bízni. Mondjuk tény, hogy nem sokat forgolódtam a konyhában, mert mindig volt helyette valami olvasni valóm, tanulni valóm, gyakorolni valóm. Babuska meg nem is szerette, ha máshova pakolok, mint amit ő megszokott, szóval talán Mishával főztem utoljára. Ami elég régen volt.
- Akkor legyen az egyik négysajtos pizza, a másik meg ötsajtos - jelentettem ki magabiztosan, bár a fejemben egyre csak a számok sorakodtak, hogy egy-egy hozzávaló mennyi kalóriával jár. - És a négysajtosra pakoljunk sok erőset, mert annál nincs jobb - vigyorogtam. Ha ez a pizza nem nyírja most ki a gyomrom, akkor semmi nem fogja. Talán ennek a gondolatnak a mentén merült is fel bennem az étrendem. Az a papír, ami már több mint egy hónapja meghatározta a mindennapjaim.
- Nem gondolod, hogy baj lehet belőle, ha megszegem az előírt adagjaim? - kérdeztem félve. Nem akartam elrontani ezt a gyönyörű estét, de a kételyek csak nem hagytak békén.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Vendéglátó negyed → Félszemű Kukorica Pizzéria

Érdeklődve hallgattam mindent, amit Viktor mondott nekem. Azzal, hogy újrakezdtük a kapcsolatunkat, azt is vállaltuk, hogy képesek leszünk felnőttként megismerni egymást. Nem csak a szex fog minket egymás mellett tartani, ha minden. És be kellett vallanom, hogy minél többet hallottam, annál többet akartam. Úgy éreztem a férfiről való tudásom minden mondatával egyre több, mégis kevesebb. Már nem az a megbízhatatlan szoknyapecér volt a szememben, mint egy évvel ezelőtt.
- A testvéreid jól jártak veled. Még Zente is, annak ellenére, hogy mennyit szekálod – jelentettem ki egy kis viccelődős éllel a hangomban. Hiába, ha levitás volt a tesó, akkor legalább életemben egyszer beszélgettem vele, így a legfiatalabb tagtól is hallottam már egysmást. Plusz még jóba is voltam vele, ha már pontosak akarunk lenni.
- Úú, csak nem fogjuk pozitív élménnyel felruházni a gyengélkedőt? Lehet már itt volt az ideje a frissítésnek - jegyeztem meg, utalva arra, hogy legutóbbi alkalommal pont ott sikerült szakítanunk. - Szerintem már ennyi idő alatt háromszor szakítottunk, öt másik kapcsolatunk volt, és lassan megszületik az első gyerekünk - elmélkedtem el. Igaz, ami igaz elég sokat szerepeltünk a pletykarovatban, mindig eltúlozva a helyzetet. Most már egy fél éve talán, hogy rá se néztem a pletykaújságok rovataira, de talán jobb is volt. Még a végén én is elhittem volna, hogy Somogyival már családot alapítottunk.
- Igen, de az diéta. Ott az a lényege a csalásnak, hogy aznap többet eszel, mert azt szeretnél. Ha én csalnék, akkor valószínűleg aznap nem ennék semmit. Tudod, ez az agy mindig másképp működik, mint a többi - böktem a halántékomra. Viccelődtem vele, mert így könnyebb volt feldolgozni ezt a sok marhaságot, amik folyton forogtak odabent. De igazából már alig vártam, hogy megszabaduljak tőlük.
- Magyarországon van cirkusz nem? – kérdeztem, ahogy gondolkodja hátra dőltem a székemben. Így, hogy oda a balett, valamit kezdenem kellett a felesleges energiáimmal. Mármint nem azonnal, hiszen még nem voltam olyan erőben, de jó lett volna, ha van valami motiváló előttem.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Vendéglátó negyed → Félszemű Kukorica Pizzéria

Bólogattam és nevetettem azokra, amiket mondott, de a végén képtelen voltam igazat adni neki. - Tévedsz. Nem fogok semmire se rászülni - mondtam ki idegenkedve a szót, és csak remélni mertem, hogy ugyanúgy fordítja vissza a lánc, ahogy Viktor mondta. - Lehet, hogy te sok gyereket akarsz, mert hatalmas családban nőttél fel, de én nem fogok neked kismillió kis Viktort szülni - ingattam a fejem is. - Egy szülés nagyon fájdalmas, és különben is ha egy maximum kettő gyereked van, jobban tudsz rájuk figyelni - kezdtem neki az érvelésemnek. És addig volt jó, amíg nem kezdtünk el komolyabban veszekedni. Csak nem kezdünk felnőni? Meglepődnék.
Értetlenül néztem rá, ahogy magyarázott. Általában nem kérdőjeleztem meg a magas IQ-mat, de ahogy a srác magyarázott nekem, kétségekbe merültem. Bár csak félig hibáztattam magamat, félig pedig az ő agymenésének tudtam be az egészet. - Nem teljesen értem hova akarsz kilyukadni ezzel a ma-holnap dologgal, de nagyon is kíváncsi lettem erre a feminin énedre. Mióta bujkál benned? És ha rendesen kitör elhagysz-e egy pasi miatt? - kérdeztem rá huncut vigyorral az ajkaimon. Hiába, ha egy orosz lányt akar elvenni, akkor nem nagyon játszottak ezek a köztes útvonalak. Főleg nem a Kazanov családban. Egy ilyen mondat a babushkának és kiteszi a szűrét a szibériai hidegbe.
Számhoz emeltem a poharat, de szerencsére még épp a kortyolás előtt csusszant ki az igazság Viktor száján. Kaján vigyorral vontam fel a szemöldököm. - Na mesélj, pontosan miket csinálnál velem? - Hiába, ha elég jó az ajánlata, talán még be is adom a derekamat.
- Öhmm... akár - válaszoltam kitérően, és a kicsit sem érdekes poharamat kezdtem el mustrálni. - Tudod arra gondoltam, hogy ha már otthagytam a balettot, akkor elmennék egy cirkuszhoz. És mivel neked még elég sok idő az egyetem, így megpróbálnék bekerülni egy itteni társulatba - vázoltam fel a szituációt. Azt is mondhatnám, hogy utolsó év után szedem a sátorfám és visszaköltözök oroszhonba, visszamegyek a régi társulatomhoz, de az mit mondana el rólam és a kapcsolatunkba vetett hitemről? - Persze nem most és azonnal, mert még rengeteget kell dolgoznom ahhoz, hogy ugyanolyan sokáig bírjam a gyakorlatokat csinálni, de...igen. Mit gondolsz? Akkor nem kéne távol lennünk egymástól - néztem Viktorra kiskutyaszemekkel. Tudtam, hogy a balettot nem támogatta, mert rossz hatással volt. És meg is ígértem, ogy nem csinálom. De a trapéz és a légtánc ellen csak nem lehetett egy szava sem.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Vendéglátó negyed → Félszemű Kukorica Pizzéria

Rögtön ingatni kezdtem a fejemet. - Daryából ez az egy is bőven sok a világnak, nem kell belőle kicsi - jelentettem ki nevetve. Bár ha jobban belegondoltam, kis Viktorra sem volt feltétlen szüksége az emberiségnek. Csak nekem. Talán. Később. Semmiképpen nem most.
- Megnyugodhatsz, nem szándékozom potyogtatni a kölyköket magamból - nevettem hitetlenkedve. Valószínűleg egy gyerek után annyira el fog menni a kedvem, hogy nem is akarok többet. Vagy ki tudja. Igazából az is lehet, hogy csak azért gondolok ennyire negatívan a szülésre, mert az én gyerekkorom sem volt valami felhőtlen. Nemrég apám pedig egyenesen a szemembe mondta, hogy én vagyok a hibás anyám haláláért. Mondjuk ez legalább sok mindent megmagyarázott a viselkedésével kapcsolatban.
- Ajánlom is, hogy az legyél - mosolyogtam a férfire. - Azt hiszem féltékeny típus tudok lenni. Akár Mila Kunisra is, ha kell - figyelmeztettem, bár az igazat megvallva fogalmam sem volt milyen a "szerelmes Darya". Voltam már párkapcsolatba, de az egészen más volt. Nikitát úgy hagytam ott Oroszországban, hogy majdnem neki is elfelejtettem szólni. Viktor... hát az elmúlt fél év is elég volt, hogy mindenki rájöjjön mennyire más ez az egész köztünk, mint amit eddig produkáltunk. Ez különleges.
- Szeretnék - pillantottam fel zavartan a pohárról. Aztán amikor érzékeltem a közeledését, testem gondolkodás nélkül reagált rá. Kezeim arca két oldalán simítottak végig, és visszacsókoltam, hogy érezze mennyire sokat jelent nekem.
- Tudom - bólintottam, miközben homlokomat összeérintettem övével. Balomat tarkójára csúsztattam, míg jobbommal állán emelve kicsit újabbat csókoltam ajkaira. - Azt szeretném, hogy mind a kettőnknek jó legyen. És itt, ez most jó - hunytam le egy pillanatra a szemeimet, csak hogy utána megint Viktor íriszeibe mélyesszem kékjeim.
- Viszont szeretném, ha eljönnél velem a cirkuszba. És előtte segítenél felkészülni - suttogtam kettőnk közé, és beharaptam alsó ajkam.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Vendéglátó negyed → Félszemű Kukorica Pizzéria

Ahogy hallgattam a nagy magyarázását Mila Kunisról, már vártam a pillanatot, hogy félbeszakíthassam valami féltékenykedő megjegyzéssel, de aztán egészen más felé terelte a szavakat. Összehúzott szemekkel méregettem egy kicsit, mintha azt akarnám eldönteni, hogy most vajon hiszek-e neki, vagy ott hagyom a pizzájával együtt.
- Az a nagy szerencséd Somogyi, hogy jól forgatod a szavakat - jegyeztem meg egy félmosoly kíséretében. Most éppen jó értelemben használta őket, de nem egyszer találtuk már szembe magunkat az érzéssel, hogy olyan dolgokat vágunk egymás arcába, amiket nem is gondoltunk komolyan. Csak ki kellett mondanunk, mert sérültünk, és egy olyan hurrikánba kerültünk, ahol utána nem akartunk semmi mást, csak hogy a másik is olyan nyomorultul érezze magát, mint mi. Természetesen még nem nőttük ki ezt a fajta vitázást, de már nem fajult veszekedésekbe, és az nálunk már haladás volt.
Felháborodottan néztem rá, ahogy megint sikerült megtörnie a romantikus pillanatunkat. Jó, néha én is meg szoktam, mert azért mi nem bírunk olyan sok időt csöpögős beszélgetés mellett tölteni, de azért mindig megpróbáljuk.
- A trapéz nem is megalázó, ne mondj ilyeneket. Mellesleg benned jobban bíznék, hogy elkapsz, mint bárki másban - jelentettem ki komolyan, mert valahogy a hónapok alatt ez tényleg igazzá vált. Sose gondoltam, hogy valaki ennyire le tudja építeni a belső falamat úgy, mint ő.
- És nem, nem akartalak ilyesmire kérni. Elég ha nézed. És tanácsokat adsz ha nem nyújtom ki eléggé a karom, ha túl lapos az előadás, bármi. Meg persze edzenem is kell majd rendesen, mert... - magyaráztam bizonytalanul. Nem szerettem erről beszélni. Tudtam, hogy nem volt jó dolog amit csinálok. Szégyenlem is miatta magam, mégse tudtam megállítani. És ha Odett és Viktor nem lenne, most se tudnám abbahagyni. Olyan mint valami rossz drog, amire rászoktam.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Vendéglátó negyed → Félszemű Kukorica Pizzéria

Elnevettem magam a válaszán. - Tudod, ez már egészen oroszos volt. Még a végén felveszel tőlem egy kis modort - cukkoltam a férfit. No nem mintha abban a hatalmas országban nem lennének hegyek vagy bármi hasonló, de a mi népünk szeretett két lábbal a talajon állni. A cirkusz természetesen egészen más téma, ahogy a balett is. Büszkék vagyunk azokra is, de pontosan azok csinálják csak, akik értenek is hozzá. A többiek meg meg se próbálják, csak elvből elutasítják. Mint Viktor. - Szerencse, hogy rád sík terepen van szükségem. Horizontális testhelyzetben többnyire - utalgattam egy kislányos vigyor kíséretében. Átkaroltam a derekát, és egy puszit leheltem orcájára. Véletlenül se akartam, hogy elmenjen a beszélgetés egy olyan irányba, ahol nem tudom neki kifejteni a terveimet. Hallania kellett róluk, és beleegyeznie, mert… számított a véleménye. Igen, Darya Mikhaila Kazanova életében először valaki más beleegyezését kéri, hogy csináljon valamit. Mintha csak egy másik életben lennénk, ahol az orosz szívem nem fagyott volna be a sok évnyi várakozásba, elutasításba és stresszbe, amely azért ért, mert a legjobb akartam lenni. Viktorral az egész életem felfordult.
- Valami olyasmi. De nem úgy - háborodtam fel, és lesöpörtem magamról a kezét. Mármint semmi bajom nem volt azzal sem, ha esténként egy kicsit olyat is belevittünk az edzéstervbe, de éppenséggel nem erre utalgattam. Most nem. Tényleg. - Úgy értettem, hogy rendesen. Erősítés, futás, evés, minden. De mindegy, együnk inkább - kuncogtam a hasa hallatán. Amúgy is alig lehetett vele bírni jelenleg. Végigsimítottam a haján, és lehajoltam egy csókért hozzá. Örültem, hogy ott van nekem. Hogy már nem évődünk, és számíthatok rá. Ahogy ő is rám.
- Mikor lesz kész a pizza? - kérdeztem rá, habár még mindig nem volt nagy kedvem enni. Inkább azért tettem, hogy lássam az elégedettséget csillogni a szemeiben. Minden egyes étkezés egy háború a számomra, de támogatása segít megnyerni a csatákat.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Vendéglátó negyed → Félszemű Kukorica Pizzéria

Minden kis porcikám vágyott már rá, hogy fizikálisan is olyan közel kerüljünk újra egymáshoz, mint ahogy lelkileg. Ebben egyáltalán nem segített az a kis erotikus moment, és az utalgatások se. Tudtam, hogy félt, és én ezért nem is nyomtam annyira a dolgot, de nehéz volt az ellenállás. Kicsit lehunytam a szemeimet is, csak hogy az elhatározásom megint nyerjen a szexuális vágyaim felett. Beszélnünk kellett a jövőről. Kellett valami megfogható, amit várhattam, amiért küzdhettem. Balett nélkül túlságosan is üresnek éreztem az életemet. Hiszen mire vagyok még jó, ha nem cirkuszi artistának vagy balettosnak?
- Végülis a magyar zászló színei hasonlítanak a mexikóira - vontam meg a vállaimat. Tetszett ez a név, olyan, amit mindenki ki tud mondani. Mondjuk szerencsére a Viktor is elég gyakori név Oroszországban. Legalább ezzel nem fog kitűnni a férfi.
Előre nyúltam, hogy kivegyek egy szeletet a körből, mikor elkapott Viktor. Meglepődve kaptam rá a fejem, de pillantásom egy szemhunyásnyi idő alatt lágyult el teljesen. - Igen? És pontosan min? - kérdeztem, és hozzá hasonlóan én is kiszedtem egy szeletet - természetesen a csípősből. Orosz gyomrom van, bírnia kellett, nem is volt kérdés. Szemeim közben folyamatosan vissza-visszakaptam Viktor felé. Figyeltem minden egyes mondatát, és még egy kicsit nem kellett legalább ennem. Néha elmosolyodtam, mikor láttam, hogy engem néz, aztán visszakomorodtam.
- Én… lemondok Oroszországról. Minimum évi kétszer vissza kell járnunk a nagyiékhoz, de… nem akarlak elszakítani a családodtól. Sokkal jobb neked itt, és majd én is megtalálom itt az utamat. Nem éri meg kimennünk - jelentettem ki magabiztosan, és még bólogattam is. Már régen eldöntöttem a kérdést, sajnos az ispotályban elég sok unalmas órám maradt rá, amikor nem tudtam mást tenni, csak pihenni és mindent is túlkomplikálni az agyamban. - Viszont akkor főváros. Bogolyfalvához túl sok emlék köt - húztam el a számat. Szép és csúnya egyaránt. De az utóbbi időből több volt a másikból. - És Pesten amúgy is több a lehetőség - érveltem.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Vendéglátó negyed → Félszemű Kukorica Pizzéria

- Nem - vágtam rá szinte azonnal, de ki hallgat rám? Ja igen, a barátom valahogy soha. Összevont szemöldökkel néztem a mókolását a filccel, és csak csóváltam a fejemet. - Még mindig nem. És remélem azt is tudod, hogy így még csak megcsókolni se foglak - fordult vissza a pizzám felé. Minek nekem párkapcsolat, ha ott van az a zseniális étel egy adag csípős paprikával a tetején? Jobb barátom lenne, mint ez a félnótás. Még csak vissza se szólna nekem.
- Pontosan. Az sose fair, ha csak az egyikünk mond le valami nagy dologról. Sok ilyen dolog rámehetne a kapcsolatunkra később. Nem kockáztatok - mosolyogtam a férfira. Tudhatta jól, hogy neki ennyi volt a szabad élet. Kifogtam magamnak, és nem engedtem többé. Mert szerettem. A szívem őt választotta, az övé pedig engem. Talán eleinte is csak rosszul kezeltük a másik iránti vonzalmunkat, és azért veszekedtünk olyan sokat. Na persze nem mintha most minden rózsás lenne, de lassan összecsiszolódtunk újra.
- Sajnálom, de a bajusszal a szád felett nem tudom komolyan venni a kérdésedet - nevettem el magamat, ahogy rápillantottam. - Olyan mintha valami állat oda mászott volna - mosolyogtam továbbra is. Kezemből még a pizza is kiesett. Egy pillanatra olyan normális volt minden. Mintha sose lett volna kórház, se szakítás, se nyomorúságos, önsanyargató hónapok. Ketten voltunk a világ ellen, és hirtelen már legyőzhetetlenekké is váltunk. Legalábbis ha mást nem is, legalább a csípős pizzát sikerült legyűrnöm. És ez, az első lépés volt a jövőnk felé.