Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastélyt körülvevő vidék → Rét

Ezek szerint nem tudja, és ezzel nincs semmi gond sem, mert nem kifaggatni akarta, csak kíváncsi. Lehet lát valamit a levelek színén, vagy csak tippel, esetleg kicsit bolond. Mindenki az valahol, kell is, hiszen akkor az élet is egészen mókás. Féloldalasan mosolyodik el, hogy akkor legyen ennyi, már ennyivel is beéri.
- Hmm? – de nagyon nincs ideje semmire, mert megragadja a kezét, készségesen követi, bármerre is tartana, azonban csak a fáig jutnak. Tenyere végül a fa törzsére simul, a nőé mellé, ácsorog tudatlanul. Homloka ráncolódik, ahogy próbál valamit tényleg érezni, megtudni, de varázstalansága aztán végképp nem segíti ebben. Tapogatja a törzset, az olyan neki, aminek lennie kell, szálkás, kemény, érzi az időt.
- Sajnos én így sem értem – vallja be végül, elvéve a kezét, tenyerét vizsgálva, mintha a bőrén keresné a választ, azonban ott sincs semmi. – Varázstalan vagyok, süket a… fákra – közben mennie kell, így ahogy jött, úgy távozik is a körből, nehogy aztán még a véletlen kettétaposson valamit, aztán oda az egész eddigi munkája. Megáll, távolabb, onnan pislog arra, ahogy befejezi és fejét oldalra döntve követi a vonalak útjait. Biztosan kiad valamit, csak ő innen nem látja, nem tudja meglátni a lényeget.
- Attól nem lenne gond? Mert gondolom ha most áttaposom itt, egy az, hogy kikapok, de meg is szakad? – mutat egy pontra. A mágia ezen ága végképp új és ismeretlen a számára, nem csoda, ha sok és fura kérdése akad. Ha a nő ismerné kicsit is, tudná, hogy ez nála teljesen normális, pozitív.
- Virágokkal biztosan. Adhatok magokat a következőre – a virágok senkinek sem ártanak, az egyszerűekkel gond sincs, ha éri eső, a levegő, minden rendben lesz. És még szép is, igen. Bár nem annyira a virágokra szakosodott, de minden növény hasznos.
- Varázskör – ismétli kicsit megbabonázva talán. – És, és… hogyan működik? – guggol le és nézi az egyik árkot. Oké, ez már eléggé felkeltette érdeklődését. Neki már most is késznek tűnik, azonban azt mondja, nem, így dolgozik tovább. Hát leül, a fűbe, nem a vonalra, máris akadt egy nézője, mintha valami látványosság lenne az, amit csinál.
- Én botanikus vagyok, de ilyennel még nem találkoztam. Mindenre van kör, vagy csak a fákra? – mert ha az ő kínjára is, akkor már most lehet körberajzolni. Szép álom.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastélyt körülvevő vidék → Rét

Igen, ez mindig érdekes pont, mert nem mindenkinek van ahhoz türelme, hogy elmagyarázza a dolgokat, amik egy máguspalántának teljesen magától értendők. Bár úgy néz ki, erre mindenki türelmes és nekiáll legalább pár szóval elmagyarázni, mi is a harci helyzet. Vagy ha nem, akkor úgy tesz, mintha meg sem hallotta volna a dolgot, megy tovább minden. Nincs ezzel baj, nem szokása felvenni, még ha sértésnek is szánná valaki, ez lepereg róla. Kérdez és ha továbbra se kap választ, csak legyint.
- Áhh, azt gondoltam, hogy előbb… hatnia kell a fára - vagy mit csinál egy ilyen kör. Semmi se használ azonnal, lehet itt kell egy két óra, nap, vagy akár hét. - Amint nem kellenek az árkok? Simán. Mit hozzak bele? - mert tud ő a büdöskén át olyan növényt is, ami harap, bár nem minden növény marad meg idekint, csak úgy, ami mágikus. Marad a hagyományosnál, de abból is van ezer meg egy fajta. Talán levendula, az mindig jól jön. Nem annyira virágos alkat, hogy a kertje tele legyen, de vannak amiket szívesen gondozgat.
- Rendben, egy hét. Addig beszerzem, mert úgy látom, sok kell majd ide - néz végig a terepen, számolgat, mi merre és hogyan. Nagyjából már tudja mennyi az annyi, de attól függ, hogy mit szeretne. Lehet azokból eleve palántákat is kapni, de tény, jobb lesz a mag, mert akkor fogják igazán látni, hogy használ is. Addig meg, míg a magkérdés félre lett téve, kérdez arról, ami jelenleg zajlik. A nyilvánvaló választ kapja, de mire jönne a “hogyan?” szavacska, már láthatja is. Fúj egyet, csodálkozó arccal.
- Ohh, hogy mágiával, értem, értem - akkor ilyet sem fog tudni csinálni, nézi a halványzöldet, majd annak helyét. Kicsit előrébb is dől, majdhogynem orrát készül beledugni a vájatba, de mégsem, egyszeűen keresi a látványos mágiát, ami… elillant.
- Hát ilyet se láttam még, de érdekes. És akkor ez meggyógyítja a fát? - tapogatja meg az ágyás mellett, majd visszaegyenesedik és az időközben mellé ülőre pillant. Kicsit ma is okosabb lett, úgy néz ki, ez is egy olyan ágazat, ami nem állandó. Lehetne talán művészetnek is nevezni a gyógyítás mellett? Akár.
- Kitalálni? Tehát ha én azt mondom kúrálj ki valamiből vele akkor lehetséges? Jó, mondjuk a vérfarkaskórra tuti nem lehet, de tök jó lenne - miért is ne lökné be azt, ami a legnagyobb baj az életében. - Belián - nyújtja végül felé a kezét, ha már így együtt fognak virágmagokat elszórni a közeljövőben.