Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastélyt körülvevő vidék → Vadőrlak és környéke

Valahogy nem találom önmagam. Most minden nyugis az életemben, semmi dráma, semmi önsajnálat, és azt hiszem, ebben a kellemes légkörben igazán pocsékul érzem magam. Azt hiszem nem vagyok normális. Mármint, élveznem kellene az életet, nem? A nyáron töltöm a huszadik születésnapom, van barátnőm, munkám és szerelmes vagyok a legjobb barátomba. Mi sem lehetne jobb ennél, nem? Az alapképzésen pont ugyanez volt a felállás, ott Fanni játszotta a barátnőmet, most Lina csinálja ugyanezt, és változatlanul szerelmes vagyok Kamillába. Tök természetes az életem, és mégis lassan úgy érzem magam, mint Tommen, csak tudom, hogy én hiába lépnék ki olyan halál lazán egy ablakon, a hülye mágia, ami a kastélyt átjárja, lelassítaná az esést, és a végén meg eltörné az orromat, hogy tuti legyen a hatás.
Szóval ebben a kellemetlen egyhangúságban indulok neki, hogy járjak egyet. Kint ugyan hideg van, holnap pedig Sárkánytanból vizsgázom, amiből semmit sem tudok, és amit nem is könnyű órán megtanulni, ha ilyen tanerő tanítja, mármint férfi szemmel eléggé dögös, szóval nehéz nem arra koncentrálni, hogy amikor egy kedvesebb tananyagrészél tart, az ajkai mellett egy kis gödröcske megjelenik. Aztán a tekintetem se mindig tud teljesen fennmaradni. Következő életemben pedig remélem, hogy átugrom ezt az elhúzódó kamaszkori vágyódást az ellenkező nem iránt, mert szörnyen kínos leplezni a vonzalmat. Vagy ha eztán is ilyen leszel, csak olyan helyre megyek tanulni, ahol hetven fölötti tanárok tanítanak.
A pince szörnyen unalmas és nyomasztó hangulata miatt úgy döntök, hogy sétára adom a fejem. Nem érdekel, hogy hideg van, sem, hogy alapesetben ilyenkor inkább szundítanék egyet, most valahogy úgy érzem, hogy ki kell mozdulnom, kicsit nem gondolni semmire. Csak össze-vissza bóklászok, és fogalmam sincs, hogy merre visz a lábam, amíg meg nem érkezek a vadőrlakhoz, és bele nem botlok egyenesen a holnapi vizsgám szöszke felügyelőjébe.
- Tanárnő!
Nem beszélek hangosan, nehogy megijesszem, vagy megzavarjam az állatokat. Bevallom, szörnyen zavarba jövök egyből, és kicsit le kell sütnöm a tekintetem. Nem hittem volna, hogy bárki is lesz itt, így hát ennyit a fejem kiszellőztetéséről.
- Segíthetek önnek?

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastélyt körülvevő vidék → Vadőrlak és környéke

Furcsa érzés, hogy letegez, én meg magázom. Valljuk be, nem is nagyon szeretnék beszélgetni vele, mert még a végén lebukok, hogy nem figyelemzavaros vagyok, hanem még mindig eléggé kamasz.
- Persze.
Átveszem az éthordót, nem gondolom, hogy olyan nagy probléma lenne a hús megérintése, láttam undorítóbbat is, mint például amikor anyám azt a furcsa és büdös növényt kaszabolja, amit ha nem kaszabolna, akkor megfojtaná, és amúgy kártékony, kivéve, ha az ember bizonyos hozzávalókkal arckrémnek használja. Az emberi bőrt hihetetlenül felfrissíti. Furcsa dolog a természet, és furcsa az is, amit anyám művel, de valljuk be, vagyok olyan őrült, hogy kérdés nélkül segítek neki is, akkor már pár szelet nyers hús nem árthat.
- Maga nagyon menő. Vagány.
Remélem, hogy nem lépek át ezzel egy határt. Hallottam már olyat, hogy tanárok, férfi emberek a diáklányokkal kezdtek ki, sőt vettek feleségül vagy ejtettek teherbe, de olyat még sosem, hogy egy fiú udvarol a tanárnőjének. Nem mintha udvarolni akarnék, én csak, előbb beszélek, és utóbb gondolkozom.
- Volt itt régebben egy olyan madáretető, aminek nem volt teteje. Egyszer az egyik gyakorló gurkó eltörte a botot, amin állt. Azóta se csinálták meg, gondolom bent lehet a házban.
Tudom, hogy tökéletes lenne, jobb, mint bármi, egy röpke pillanatig elgondolkozom a helyességén, majd végül teszek egy lépést a ház felé, aztán még egyet, meg még egyet, és bumm, ott is állok a hátsó bejárat melletti ablaknál, és a kezeimmel eltakarva a külvilágot, nézem át a csendes és üres házat.
- Az ott, nézze... az az. Szerintem az tökéletes lenne.
Ellépek, és engedem, hogy ő is odalépjen, megnézze, mire is gondoltam.
- El van törve, de szerintem meg tudnám javítani, csak ki kellene hoznunk onnan.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastélyt körülvevő vidék → Vadőrlak és környéke

- Mit szoktak mondani?
Érdeklődöm, miközben figyelmesen körbenézem az ajtó körülötti területet. Figyelek persze a tanerőre is, de régi emlékeimre, és kiváló nyomolvasói képességeimre hagyatkozva, arra a következtetésre jutok, hogy van itt egy pótkulcs. Nem akarok persze feltűnően kutatni, meg úgy csinálni, mint aki nem figyel rá, mert de, figyelek. Úgy tűnik, hogy az újságírói véna kihozza a férfiemberből azt a csodálatos képességet, melyet úgy irigylünk alapból a nőktől, vagyis a többfelé figyelés képességét. Én magam igazán hálás vagyok, hogy egy ilyen adomány birtokába kerültem.
- Én sem. Tényleg semmiség, igazán. Ha bejutunk, a vizsgán plusz öt pontért, megcsinálom.
Nagyon nagyon nagyon félek a vizsgájától, de remélem nem lesz olyan vészes. Mondjuk ha egy walesi zöld térdkalácsának főbb alkotóelemeit kell elsorolni, akkor élből kijövök, és sikítva elszaladok. De remélem, erre nem lesz szükség, éppen elég csorba esett már a becsületemen a legutóbb, amikor Kamillával beszélgettem, majd megjelent Lina és az egészből lett egy elrohanós-sütizős szakítás. Valahogy ezt még mindig nem emésztettem meg teljesen, mert nekem olyan nagyon természetellenesnek tűnt a dolog, főleg mivel tényleg csak beszélgettünk.
- Bármelyik is, van hozzá pótkulcs.
Emelem fel büszkén a bejárathoz tartozó extrát, amit tudtam, én, hogy itt találok, valamelyik bemélyedésben. És voala, meg is van. Innentől a másik félen múlik, hogy bemegyünk-e. Nem tűnik rossz arcnak, az óráit is csípem, és szerintem így, hogy van kulcsunk, nem is ellenkezik annyira. De azért az ujjaim között forgatva a réz szépséget, teszek egy finom, motiváló megjegyzést.
- Jajveszékelést hallok.
Még egy aggódó arccal is megtoldom a mondandómat. Majdhogynem igaz is. Hallom a csivitelő madarakat, és ha érteném is őket, akkor biztos, hogy azt közölnék velem, hogy mennyire nagyon éhen akarnak halni. Szegények, hihetetlen lenne, ha hagynánk csak úgy éhen halni őket.  
- De persze, a diffindo se egy rossz ötlet, egy kis mágiagyakorlás sosem árt.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastélyt körülvevő vidék → Vadőrlak és környéke

- Nem eléggé aranyvérű, voah, ez az évszázad sértése úgy vélem.
Jegyzem meg egy kicsit nagy vigyorral az arcomon. Nem félek tőle, hogy megsértődik, nem tűnik olyannak, mint aki emiatt a tóba veti magát, és hősiesen várja a megfulladást a derékig érő vízben.
- A családom egyike azoknak, akik Csermelymenedéket építették, de én sem vagyok eléggé aranyvérű, szóval nem gáz szerintem, ha ön sem az.
Az ön előtt azért van egy picike megingásom, mert majdnem letegezem, de hát egyrészt fiatal, másrészt laza, harmadrészt meg férfiszemmel igencsak vonzó, negyedrészt pedig fiúból vagyok összerakva, aki lányból van, azt már megnézem magamnak. Nem mintha tudnék szabadulni a Farkas-átoktól, de azért ennyit megengedhetek magamnak.
- De nem ám, én például a családi hagyományokat sem követem. Az édesanyám biokozmetikumokat gyárt, ilyen középdrága holmik, egy csomó lánynál láttam, mint a kincset, úgy őrzik őket, apám pedig a parkosítás és a növényvilág nagy híve, én meg írok.
A végén egy kicsit vállat vonok, mintha nem nagyon számítana, de tudom, hogy ez nekik is, nekem is számít. Nekik azért, mert félnek, hogy ha nem viszi tovább egyikünk se azt, amiért ők dolgoznak, akkor több évszázados családi hírnév veszik oda (Legalább egy jóravaló botanikus lányt találnál magadnak!), másrészt meg nem értik, hogyan lehet fontos néhány leírt betű számomra, és mégis miből akarom majd eltartani a családomat, biztosítani nekik az életkörülményeket, amiket én is megkaptam. Ez valahol talán jogos, mégsem visz rá a lélek, hogy így tegyek, sem, hogy botanikus lányt keressek, sem, hogy én magam beálljak a gyógynövények világába.
- Hát ez nem hangzik túl bíztatóan, tetszik tudni?
Jó, van némi tudásom, de évközben nem egyszer elábrándoztam, és azért így nem mondanám azt, hogy tökéletes is lesz a dolog, ahhoz nem vagyok eléggé nagy arcú. Sokan ki tudják dumálni magukat, de rajtam meg látszik szerintem, hogy milyen kis béndzsa vagyok, nem jönne össze a dolog.  
- Maga jobban felkészült, mint a manók év elején.
Pedig azért az évnyitós terülj terülj asztalkám nem egy olyan dolog, amit az ember nagyon ki akar hagyni. Szerintem a sok ijedt kiskölyök azért tapad meg az iskolában, mert akkor olyan marha jó a koszt, és azt hiszik, mindennap ezt esszük. Mondjuk sosem rossz, változatos, és mindenkire odafigyelnek, a vegától a laktóz-intolerancián át a finnyásig. Elpillantok arra, ahol a füvet belepik a madarak, majd visszafordulva, elégedetten fordítom el a kulcsot az ajtóban, és engedem előre a tanerőt, végül pedig én is belépek, vele ellentétben én azonnal a célhoz lépek. Nem tűnik túl nehéznek, és ahogy a sérülést nézem, megjavítani se lenne sok idő. És akkor megtörténik. Jön valami hang a sarokból, és addig nincs is baj, amíg a valamilyen hang nem kezd el morogni.
- Hát ez remek.
Engedelmesen beállok mögé, de az ösztöneim azt súgják, hogy nem feltétlenül tanácsos csak itt álldogálni. Ösztönből fogok rá a derekára, majd húzom közelebb magamhoz, remélve, hogy nem pofoz fel azonnal, és így kezdek hátrálásba az ajtó felé. Megtanulhattam volna már, hogy ami elhagyatott, az nem feltétlenül üres.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastélyt körülvevő vidék → Rét

Még mindig remeg. Már nem annyira, mint korábban, de még mindig nehézkesen megy. Eddig egyetlen számot hagytam csak ki az Edictumból, a legutóbbit, amit nagyon bánok, és tudom, hogy közeledik a következő leadási határideje is, legalábbis témákat már kellett volna foglalnom, de hogyan? Még én sem tudom elolvasni a saját iskolai jegyzeteimet, nemhogy akkor más. Nem akarok hitegetni, nem akarom, hogy az legyen, hogy lefoglalom, ami nekem szimpatikus, és ezzel megfosztom a társaimat a lehetőségtől, majd végül visszamondom. Egyetlen szám nem a világ, mégis úgy érzem magam emiatt, mint partra vetett hal.
A kinézetem is változott. Korábban nem nagyon zavart, ha hosszú a hajam, ostoba, göndör fürtök, mindig ápolt, borotvált arc. Most ez megváltozott. Az elmúlt napok egyikén felkerestem a fodrászatot, és bár a hajamtól megszabadultam, az egyre erősödő arcszőrzetemtől nem. Más embert látok a tükörben. Azt nem mondom, hogy jobbat, csak azt, hogy mást. Másabbat, mint amilyen eddig voltam. Nem könnyű, de majd csak alakul valahogy. Kell jönnie valaminek, egy löketnek, ami kimozdít ebből az állapotból.
Vicces amúgy a blokkolásom. Író akartam lenni, azt akartam, hogy könyveim jelenjenek meg, hogy egy nap majd elmondhassam, hogy örülök, amiért az emberek mindennapjaiban az én történeteim is helyet kapnak. Íróként ismernek most már, hiszem van két kiadott könyvem. Kettő. Szinte hihetetlen. Persze itt nem akarok megállni ezen a téren, éppen ezért is aggódom emiatt. A másik pedig az, hogy Kamilla végül rájöjjön, érdemes nekem adnia egy esélyt. Szeretem őt, mindennél jobban, és most, hogy végre itt az esély, valahogy érzek még mindig egy gátat. Nem nagyon merek tovább lépni, a következő szintre, pedig akarok, de nem tehetek semmi olyat, amivel megbántanám. Nem tudnék a tükörbe nézni többet, ha tudnám, hogy fájdalmat okoztam neki.
A fák alatti padon ülve, erre gondolok. Arra, hogy miként kéne továbblendülnöm ezen a fagyott állapoton, hogyan lehetnék több vagy jobb ennél a mostani állapotnál.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastélyt körülvevő vidék → Rét

Az ölelése mindig olyan jól esik. Olyankor, mikor megölelt, nem számítottak sem az előzmények, sem a körülmények, sem semmi. Mindig, mikor ott volt mellettem, és éreztem a bőrét a sajátomon, biztonságban éreztem magam, és olyan volt, mintha minden rossz eltűnne. Most is, mikor hátulról átkarol, önkéntelen mosoly húzódik az arcomra, és jobb kezem ujjait a karjára fonom, és simogatom egy kicsit. Most is, mint mindig, rendben érzem magam. A teaházban is, és azóta többször is ez az érzés járt át. Itt van, biztonságban vagyok.
- Bánod?
Egy hosszú perc után kérdezem ezt tőle. Gondolkoztam már rajta egy ideje, hogy feltegyem a kérdést, de sosem jutottam el odáig, hogy megtegyem. Az írásképtelenségem óta nem szívesen megyek bele a mélylélektanomba, mert esküszöm, hogy még magam is meglepődnék azon, ami ott megbújik.
Nem kérdeztem meg őt, pedig megakartam, hogy mit szólna. De valahogy úgy voltam vele, hogy ha elbukok, ha nem vagyok elég kitartó, ha elhitetem vele, hogy képes vagyok más lenni, mint ami eddig voltam, majd mégsem, akkor elveszítem őt. Nem tudom, hogy akarna-e másnak, azt nyilván sejtem, hogy a jelenlegi búskomorság nem tesz jót egyikünknek sem, de hát jóban rosszban nem igaz?
Próbálok másabb lenni, vidámabb, közvetlenebb, de mindig volt bennem egy gát, ami miatt nem ment. Vele szemben sosem hazudtam, mindig őszinte voltam, és bár tény, hogy öt évig nem mondtam el, hogy szerelmes vagyok belé, de, hogy szeretem, nem rejtettem el soha. Ezt nem tekintem hazugságnak, pusztán információtorzulásnak. Szépen meg tudom magyarázni, hogy nem vagyok hibás benne. Végül is, megmagyarázni mindent meglehet.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastélyt körülvevő vidék → Rét

Nem. Ennek mondjuk örülök. Én személy szerint eléggé utálom magam még mindig, de ha őt nem zavarja ez a mostani borostás állapot, meg minden, amit magával hoz az, hogy elkezdtem edzeni, akkor jó. Folyton viccelődtünk a kviddiccsel, hogy amilyen macis vagyok, még a végén mindenkit kilapítok. Most viszont figyelek arra, hogy mértékkel egyek, ne fogyasszak feleslegesen édességet, és még mozgok is, és egyszerűen a tükör előtt állva úgy érzem, hogy elkezdtek kicserélni, és be kell vallanom, élvezem. Már egészen vállalható vagyok a képeken is, nem én vagyok az, akinek indokolatlanul hörcsög feje lesz, ha nem áll meg mindenféle kitekert pózban. Ez azért jó, önbizalom növelő.
- Mi? Dehogy. Beszéltem Jonathannal. Fokozatosan szeretnék visszatérni, de most inkább háttér munkát csinálnék.
Amíg átmászik a padon - amivel csak úgy mondom, egyes részeim szinte fizikai fájdalmat éreznek -, előszedem a folytatáshoz elengedhetetlen jelvényt, ami valamiért a zsebemben pihen most még. Leginkább azért, mert még nem mondtam el Kamillának, és addig, amíg ő nem tudja, nem akartam mutogatni, először azt akarom, hogy ő ismerje meg a változást az életemben.
- Főszerkesztő lettem. A tanév végéig, először. Meglátjuk, hogy hova jutunk ezzel. Főleg háttér munka, de mégiscsak az újságnál maradhatok, és ez azért sokat jelent. Féltem, hogy nem fogja tudni, hogy mihez kezdjen velem. De most minden remek ezen a fronton azt hiszem.
Régen nem beszéltem már összefüggően ennyit, és egészen lelkes is vagyok, ami szintén meglepő tőlem, míg tőle a szellő, amit érzek. Ismerem őt, mint a rossz pénzt. Felé fordulva én is törökülésbe húzom magam, ami egészen könnyen megy már, és így nézem őt egy hosszú percig, mielőtt eldöntöm, hogy hogyan is közelítem meg a helyzetet.
- Rendben vagyunk?
Nem tudom, hogy ez mennyire érthető, de szerintem ő érti. Hosszú ideje vagyunk elméletileg kapcsolatban, és esküszöm, elmondani se merem, hogy mennyi mindent nem csinálunk, amit mindenki más teljesen természetesnek vett tőlünk már az elmúlt években is, amikor még ennyik se voltunk kimondva.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastélyt körülvevő vidék → Az iskola kapuja

- Igen, ez a bűnös szenvedélyem.
Persze, már nem annyira, mint régen, de azért eléggé szeretem, Liam pedig, amikor elkezdett velem dolgozni, tudta, hogy vannak olyan dolgok, amikről képtelen vagyok lemondani, ilyen például a csokoládé. Persze valóban nem, mint "megoldást" és "társat" használom a mindennapokban, de van olyan, amikor kell, és ez a mostani is olyan.
- Én mindig valamihez kötve tudom, hogy merre járok. Például, ha azt mondják, hogy a csókolózó banyák szobra, akkor tudok egy pontot.
Igazából a banyák nem csókolóznak, csak nagyon olyan a szobor. Állítólag a női összefogást szimbolizálja, de valamit a művész nagyon félreérthetett, és azóta mindenki csak úgy ismeri, hogy a csókolózó banyák szobra. Egyszer, még két polgival a mostani előtt le akarták cserélni a szobrot, de a felsőbb hatalmak nem engedték, és akkor valahogy elévült a lelkesedés.
- Ennyire jó. Van rengeteg olyan könyvem, amit még nem olvastam, de mindig látok egy újabbat, vagy kettőt, esetleg ötöt.
Az mondjuk egy durva alkalom volt, de nagyon imádtam, tényleg nagyon, nagyon szerettem mind az öt könyvet, és azokat becsületesen el is olvastam. Mostanában viszont csak ilyen papókás módban, bekucorodva az ágyba, alvás előtt művelek ilyesmit.
- Annyira utálom, amikor hanyag a tanár. Mert ha a sulinak nem telik rá mondjuk, akkor mondják azt, hogy ezt is vedd meg évkezdésre, nem azt, hogy találtunk hat éves kígyófogat, jó lesz ez még, ha leőröljük, aztán bumm, katasztrófa. Viszont itt a piacon eléggé sok mindent meg lehet kapni, meg vannak olyanok, akik csak kiszállók, névjegyeket gyűjts be, és rendelj, szerintem elég jó már ez a szolgáltatás is.
- Van lovastanya is, ha szeretsz lovagolni, illetve, ha nem akarsz lesétálni, akkor van a kastély közvetlen környezetében is rengeteg hely. El is tud az ember bújni, de vannak olyanok, ahol kisebb csoportok vannak. Jó ez a suli, elég könnyen fogadják be az embereket a csoportok, meg nem nagyon tapasztaltam olyat, hogy valaki fújna a másikra. Vannak alapok persze, ezek az eleve elrendeltetettek, hogy minden rellonos gonosz, és minden eridonos hősszindrómás, de ezek nem igazak szerencsére. Ééés meg is érkeztünk.
Nyitom ki a kaput, még nincs takarodó, de hamarosan már csak jelvénnyel vagy nagy könyörgések árán lehet visszajutni.
- Íme a kastély, nem vészes a távolság. Ez a legkényelmesebb és legbiztonságosabb út, van még ezen kívül kettő, az egyik az erdőn át, de az kerülős, a másik meg leginkább télen ideális, mert nem ekkora a meredekség.  

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastélyt körülvevő vidék → Az iskola kapuja

- Mondjuk akkor inkább ez áll, mert ha például felkészültek egy asztronómián vagy asztrológián, mindig keverem, hogy melyik a csillagnézős meg melyik, amelyik megmondja, hogy egy sikertelen hajléktalan leszek, szóval, a csillagoson, ha ott olyan cucc van, akkor nyilván inkább benyúlja.
És igen, a sikertelen hajléktalan az pontosan így történt. Rossz órát jelöltem be, mert mint mondottam, mindig, de mindig keverem ezt a kettőt, és a vége az lett, hogy a tenyeremből gyakorlás címén kiolvasták, hogy sikertelen lúzer leszek minden téren. Mert azt figyeljed, a tenyerem szerint a házastársam megcsal, a gyerekem nem tőlem van, tehetségtelen vagyok, mindenhonnan kirúgnak majd, álláskerülő is leszek egy idő után, sőt, mi több, csak az alkohol lesz az én mentsváram. Nem is tudtam, hogy ennyire sablonos, de részletgazdag az a néhány mélyedés. Még szerencse, hogy csak vendégelőadó volt, és nem jött vissza többet, mert ciki lett volna minden órán kiröhögni.
- Szerintem valamilyen szinten minden iskola. Ha jól emlékszem még a Bagolykő is. Oké, nem nagyhatalmú sötét varázslót, csak nagyarcú csatlósat, de az se jobb.
Még legyintek is egyet. Én nem hiszem, hogy az iskolába járókat el kellene ítélni emiatt. Komolyan nem is tudom, hogy van-e olyan iskola, ahonnan nem jött ki valami csúnya mágus. Talán a Beauxbaton lehet ez alól kivétel, de azért ebben sem vagyok annyira nagyon biztos.
- Külön engedéllyel sokkal szabadabb a lejárás, nem egy nagy eljárás. Sokan dolgoznak vagy laknak a faluban, például én is lent lakom, szabadon járok ki-be. Illetve van két hoppanálási pont is a faluban, szóval, aki bírja a gyűrődést, azokon jár.
Örülök, hogy tetszik neki itt, én is szeretem ezt a helyet. Olyan békés, megbújik egy csodás környezetben.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastélyt körülvevő vidék → Az iskola kapuja

- Ha mégis elkezdenének szívózni, csak szólj, kiválóan tudom az emberek értésére adni, hogy nem szerencsés, amit csinálnak.
Pontosabban az évek során kiválóan elsajátítottam Kamillától a csúnyán nézés művészetét, ahhoz hozzátársul az, hogy prefektus vagyok, és esetünkben inkább az az igaz, hogy rám mondják azt, hogy a "Farkas lány pasija", semmint rá, hogy az "Apáthy fiú nője", de én nem bánom ezt. Kamilla számomra a legbátrabb emberek egyike, főleg azóta, hogy valóban képes volt Navine talárt húzni egy meccsen, hogy kisegítse a szorult helyzetben lévő sárgákat.
- Persze, meg a csatlósoknak igazából valami lelki nyavalyájuk van, leginkább középszerűek, átlagos életet élnek, és azt hiszik, ez az a plusz, amitől majd másabbak lesznek, jobbak, mint akik megdolgoztak a sikerért például. De ha megnézed a csatlósokat, akiket ismerünk a történelemből, vagy középszerűek, vagy szürke kisegerek, vagy éppen semmiért nem kellett megküzdeniük és unatkoztak.
Nem bánom, hogy ennyire nyíltan fejezi ki magát, értékes és jó beszélgetőpartnernek ítélem meg, és van egy olyan határozott érzésem, hogy mi még nagyon jóban leszünk egymással. Szeretem, ha valakivel össze tudom ütköztetni a nézeteimet, és egy jó vitát tudunk kihozni belőle. Olyat, amit az ember aztán élvezettel visz végig, és aminek a végén mind a két fél elégedetten, új tudást birtokolva zár.
- A mestertanoncokra nem, de az alapképzésesekre igen, de az is megvan gyorsan, majd segítek abban is, és akkor pikk-pakk el lesz intézve a dolog. A házvezetőnk jó arc. Most új a helyettes, vele annyira még nem volt kapcsolatom, ha jól tudom, az iskolában is új.
Annyira mondjuk arra még nem tértem ki, hogy utána nézzek ennek a tanerőnek, de legalább most már lesz okom megtenni.
- Legközelebb a karácsonyi bál lesz, de szoktak lenni például a klubhelyiségekben kisebb összeröffenések, meg vannak hangadók, akik random partikat csinálnak. Azokra is érdemes elmenni, mert jó a buli. Ha van hozzám kedved, nyugodtan csapódj, és akkor megmutatok mindenfélét.
A kérdésére, hogy ez egy jó iskola-e, felpillantok a robusztus épületre.
- Igen, nyitott és elfogadó, amik szerintem nagyon fontos érvek mellette. Szerintem nem volt rossz választás, hogy ide jártam, és remélem, hogy te is így látod majd. Akkor hát, irány a klubhelyiség!