Szonja


  A navinések közé sikerült beilleszkednem. Gyorsan telt az idő. De a kastélyt még mindig nem ismertem meg teljesen. Más házak tanulóival csak az órákon belül beszéltem. Kevés barátom van. Kicsit hiányoznak az otthoniak is, és úgy érzem pihenésre van szükségem. Sétálok egyet odakint, az biztos jót tesz. Megindultam lefelé a lépcsőkön, nemsokára elértem a kijáratott. Amint kiléptem az ajtón szemem elé tárult a rét. Nem láttam kint túl sok embert, a legtöbben az árnyékokba húzódtak. Elindultam a fák felé. Leültem egy fa alá, majd a tájat kezdtem el figyelni. Tekintetem hamarosan megakadt. Nem messzire a tőlem egy lányt láttam meg. Ott ült fejét a fa törzsének támasztotta, és valamin nagyon elgondolkozott. Egyedül volt akárcsak én. Azt elsőre megállapítottam hogy nem ismerem. Ő miért jött ide, lehet hogy azért amiért én is. Odamenjek hozzá? Felkeltem és elindultam felé.
-Szia! Leülhetek? - szólítottam meg mosollyal az arcomon.
-A nevem Noel elsős vagyok.