Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastélyt körülvevő vidék → Vadőrlak és környéke

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastélyt körülvevő vidék → Vadőrlak és környéke

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastélyt körülvevő vidék → Rét

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastélyt körülvevő vidék → Rét

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastélyt körülvevő vidék → Vadőrlak és környéke

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastélyt körülvevő vidék → Rét

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastélyt körülvevő vidék → Rét

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastélyt körülvevő vidék → Rét

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastélyt körülvevő vidék → Rét

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastélyt körülvevő vidék → Rét

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastélyt körülvevő vidék → Rét

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastélyt körülvevő vidék → Rét

A repülés számára gyerekkorától fogva valami nagyon nehéz és nagyon tiltott dolog volt. Első találkozása a seprűvel csúfos lábtöréssel végződött és sokáig azt mondogatta magának: soha többé nem ülök seprűre. A kedves anyukája sem engedte volna, s míg élt, Runa elől a seprű lakatok mögé rejtőzött. Most viszont, hogy a Bagolykőbe került lassan egy éve, idejét látta, hogy ezt a sztereotípiáját lerombolja. Legalább egy esélyt kell adjon a dolognak, hátha mégis csak rossz volt az első próbálkozása. Olyasmiről persze álmodni sem mer, hogy kviddics, de nem lenne rossz, ha legalább meg tudna zabolázni egy szemtelen seprűt, és repkedhetne vele pár kört. Majd valamikor ötödéven bizonyára ő is leteheti majd a többiekkel együtt a hoppanálási vizsgát, de addig is vagy Hop porból él meg, vagy megtanul egy darab fával közlekedni ősboszi módjára.
Ehhez a bonyolult tanulmányhoz Yarista segítségét kérte. A fiú elé állt pár napja, angyali mosolyt mutatott be neki és elkezdte kérlelni, hogy adjon neki repülés órákat. Persze közölte a tényeket is: eddig csak leesni tudott a seprűről, fennmaradni rajta nem, és saját seprűje sincs, úgy hogy legfeljebb egy iskolai példányon gyakorolhatna, ha Yar vállalja az okítását. Szóval mindent elmondott a szőke herceg külsejű háztársának, és megegyeztek végül, hogy találkoznak a réten vasárnap délelőtt, miután Yar a második kávéját is letuszkolta a torkán. Igazából fogalma sincs, kávézik-e kékvérű háztársa, de ha nem is, majd készít neki profi forrócsokit hálából, ha nem töri össze magát ma.
Most éppen a fűben ücsörög riasztó hideg ide vagy oda, ismételten teniszek díszítik a lábait, de melegítőt húzott, kapucnis melegítő felsőt és alá még egy Mickey egeres pólót is vett, meg sálat kötött a nyakába, de amúgy nincs agyonöltözve, a haját pedig biztonsági okokból felfogta lófarokba a feje búbjára. Valahogy jövőre nem akarna megbukni Markovits professzor vizsgáján, mert akkor fejjel nekirepül a Levita tornyának. Na szóval, már csak Yar hiányzik az életéből, de ő most nagyon.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastélyt körülvevő vidék → Rét

Nem kell túl sokat bambulnia a semmibe, sőt igazából alig tíz percet, ha várakozik a még szilárd talajon ücsörögve, amikor is jókora rikoltás csapja meg hallójáratát. A hang irányába kapja a fejét és rögtön egy engedelmes sikkantással nyugtázza Roli jelenlétét. Mára már megszokta a minisárkányt a Levitában, sőt a maga módján még aranyosnak is elkönyvelte, de azért továbbra sem nyúlkál hozzá, mert nem akar kéz nélkül maradni mondjuk. És igen, mostanra csak ilyen kis nyikkanásokkal jutalmazza, ha Roli meglepi a semmiből.
A kis sárkány üdvözlését követően maga a 180 cm körüli, páncél nélküli szőke herceg is becaplat a képbe vállán egyenest két seprűvel is. A kislány arca egyből felderül, majd ugyanolyan gyorsasággal sápad is el, ha még lehet fokozni amúgy is márványszerű bőrszínét. Megint eszébe jutott "csodás" első repülési kísérlete gyerekkorából. Hajajj, Palarn ezredes, ez nehéz lesz talán. Ő közben feltápászkodik ültéből, leporolja a fenekét és pont mire Yar odaér, készen is van a takarítási hadművelettel. A megjegyzésre elmosolyodik ő is, és hogy ez a kérdés ne legyen többé kérdés, szépen odalép Yaristához, felágaskodik lábujjhegyre és nyom egy puszit a fiú bal, illetve jobb arcféltekére.
-Szia. Egyelőre érd be ezzel fizetségül. Aztán, ha nem töröm ki ma a nyakam, csinálok neked fahéjas eredeti forrócsokit, ha nem veted meg.- bizony, az ő forrócsokijáért egyes férfiak (Axel) könyörögnek, úgy hogy nem kis dolgot ajánlott most fel Yarnak a seprű bérleti díjaként. Át is veszi a megőrzött, harcedzett seprűpéldányt, de látszik szegény kislányon, hogy abszolút nem egy seprűszakértő, mert olyan bizonytalan-ügyetlenül nézi, méregeti, hogy az mindenképpen mosolygásra adhat okot a komolyabb szakértők körében, mint amilyen Yar is.
-Hát szerintem nagyon az elejéről kezdheted. A reptan órákon még csak a kezembe se ugrott a seprűm, és egyetlen alkalom volt, amikor megültem egyet, de akkor öt méteres zuhanás után törött alsó lábszárcsonttal vitt anyám az ispotályba csontforrasztásra.- pislog fel elég velős összegezve eddigi repüléstani élményeit. Enyhén aggódó tekintettel rásandít a szöszire, mintha egy inkvizítor előtt állna legalább.
-Nem akarom... nem akarom, hogy esélyt se adjak a dolognak. Ha azt mondod a végén, hogy inkább ne próbálkozzak vele, leadom a reptant, de ha megtanulhatom, akkor inkább tényleg megpróbálnám. És valahogy szégyellek odamenni Markovits professzorhoz, hogy "Amúgy tanár úr, megjegyezném, hogy síkhülye vagyok a repüléshez és, csak azért vettem fel az óráját, mert mindent felvettem, és gondoltam, hátha mégis menni fog..." ... Azt hiszem, egy ilyen után elbúcsúzhatnék a reptan óráktól.- jegyzi meg enyhe fintorral az arcán. Egy tanár sem díjazza, ha a diákjai mellékes dologként kezelik a tárgyát- azaz az eddigi tapasztalatai ezt mutatják.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastélyt körülvevő vidék → Rét

Roli szokás szerint óvatosságra készteti, de úgy néz ki, ma nem kell azon gondolkodnia, mikor támad kedve a kissárkánynak pirított bacont csinálni belőle. Na nem mintha Rolit egy vérszomjas dögnek nézné, csak jobb félni, mint megijedni, és Yar valóban jól látja, neki aztán nem áll érdekében hősiességet vagy egyebet mímelni, csak hogy mondjuk bevágódjon a kviddicses fiúnál. Runától ez távol áll mindenféle szempontból. Semmi haszna nem származna abból, ha csúful megmondva benyalná magát Yarnál.
A seprűt hálás pillantással veszi át, no meg igyekszik „megfizetni” két puszival és később forrócsokival, melyre –mint kiderül- igenbizony van kereslet. Ezt örömmel nyugtázza, a megjegyzésre meg csak elvigyorodik elsőre, s utána fűz kommentárt hozzá.
-Már benne voltam, azaz megemlítve. A nagybátyámat interjúvolták, hogy meddig szándékszik még itt rostokolni ahelyett, hogy cikeszeket hajkurászna a magyar válogatottban. Néha az az érzésem, hogy visszatartom a kviddicstől, de hát szólna ő, ha így lenne... Te szólnál a helyében?- hirtelen felkapja a fejét és úgy vizslatja Yart melléfűzve ezt a semmiből jött és elég bensőséges kérdést. Mert azért valljuk be, nem pont puszipajtások, hanem szokványos az ismeretségük, és ez azért egyfajta mélyebb ismeretet feltételezne, mármint ennek a kérdésnek a megválaszolása, de Yar talán érti, hogy egy egyfajta általános vélemény foglalkoztatja most Hófehérkét.
-Na meg legfeljebb megjegyzik, hogy a vonzerőd nem kopott meg.- erre már nyelvet is nyújt és szépen hóna alá csapja a seprűt, csak hogy kezdjen magával valamit. Remélhetőleg Yar egyetlen pontját sem találja el az egyszerű mozdulatsorral. Közben ugye felvilágosítást ad csúfos helyzetéről a repülést illetően, s kissé be is húzza a nyakát Yar szigorúbbra váltó pillantása láttán.
-N-Nem... csak tényleg szeretnék adni még egy esélyt a dolognak. Hátha mégsem vagyok teljesen ostoba a repüléshez... tényleg, Yar.- úgy érzi, bizonygatnia kell, hogy nem akar semmi törvénybe ütkö... nahát de ez nem is volna törvénybe ütköző, ha pusztán egy ilyen alattomos indok miatt vette volna fel a tárgyat. Csupán Yar elkötelezettségét látva szinte megijedt tőle, hogy a fiú tán leteremtené, vagy nem tanítaná, ha mást mondana. De most sem hazudott (amúgy sem tud), ez igaz, hogy esélyt akar, de az is, hogy az összes tárgyat felvette. Áhh, bonyolult. A lényeg, hogy nincsenek hátsószándékai.
Szerencsére áttérnek a konkrét tanulásra, kezdetét veszi a kiképzése. Yar elég érthetően magyarázza a dolgot, még szemlélteti is. Persze az látszik rajta (mármint Runán), hogy szívesen maradna inkább a földön ebben a percben, semmint repkedjen a levegőben, de minél tovább nézi az időközben a fűbe fektetett alkalmi seprűjét, annál jobban eluralkodik rajta a kötelességtudat, hogy ezt meg kell tennie. Sóhajt hát egy mélyet, kinyújtja remegő, kicsiny ujjait a seprűnyél fölé és belevág a gyakorlatba, miután bólintott egy nagyot Yarista magyarázataira.
-Fel!- a hangja remeg, az ujjai szintén, arcára enyhe pír ül ki az idegességtől, s a seprű meg sem mozdul. Lehunyja szemeit, mert valami ilyesmire számított. A seprűk megérzik a bizonytalanságot, a kétségeket, így nem csoda, hogy a Nimbusz sem reagál rá. De nem adja fel ilyen könnyen- kinyitja ismét a szemeit és ezúttal összeráncolt homlokkal koncentrál a nyélre, csakis a nyélre, majd újból kiadja a parancsot ezúttal már több határozottsággal a hangjában.
-Fel!- a seprű van oly’ kedves, hogy ezúttal a másik oldalára fordul, mire leányzónk eltátja kissé a száját, hogy ez a jószág mégis mit csinál? Egy pillanatra gyanakodva rásandít Yarra, hogy vajon nem-e háztársa mozgatta el varázslattal a bűvös közlekedési eszközt, de szöszkénk láthatóan nem tett semmi kétségbe vonhatót.
Nos, harmadjára is nekiveselkedik: lélegzik két nagyon mélyet, igyekszik tisztára üríteni az elméjét. Mikor úgy érzi, ez többé-kevésbé sikerült, rápillant a seprűnyélre és megpróbálja elvizualizálni, amint a nyél beleröppen a tenyerébe. Kezét fölé tartja újból, közben pedig folyamatosan koncentrál újra és újra végigpörgetve lelki szemei előtt a jelenetsort, ahogy sikerrel végrehajtja a gyakorlatot.
-FEL!- ezt talán kicsit hangosabban mondta a kelleténél, de ebben az egyetlen szavában érződik az a nagyon erőteljes mellékzönge, hogy szinte könyörög a seprűnek, vonszolja magát az ő tenyerébe. S a Nimbusz csodák csodájára ezúttal hajlandó meghunyászkodni gyáva ideiglenes gazdája akarata előtt, s kissé remegve, de felreppen Runa hófehér ujjai közé hangyányit meg is lökve a mereven ácsorgó lányt.
Pár percig pislog előbb a seprűre, majd Yaristára, végül meg is mer szólalni az ámulattól halk hangon.
-Nahát... Belerepült.- komolyan, ki se nézte volna magából, hogy még odáig viszi, hogy egy seprű meghallgassa elharsogott kérését. Most valahogy teljesen büszke önmagára, már amennyire az ő szerény jellemével ez lehetséges.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastélyt körülvevő vidék → Rét

Szóba kerül Ádám is és végül is tőle is tanulhatott volna, de nem akarta, hogy megint a kviddicsre kelljen emlékeznie a férfinek, ha ezért jött el Budapestről, hogy pihentesse kicsit a sportot, így Yar volt a legkézenfekvőbb tanárjelöltje. És nem is fogja megbánni a dolgot, úgy érzi már most.
-Azt mondod? Hmmm... Talán hétvégén leülök vele eszmecserézni egyet. Hajj, azért hiányozni fog, ha visszamegy Budapestre.- csendesen beszél, de érződik a hangján, hogy kicsit letört már a gondolattól. Yarnak abban viszont igaza van, hogy nem lehet valakit önző módon megfosztani a kedvenc munkájától csak azért, mert szükség van rá- mintha. Úgy hogy lesz egy beszélgetése Ádámmal, ezt most el is döntötte. Megpróbálja meggyőzni, hogy menjen vissza a válogatotthoz.
-Bíííí, ha szégyellsz, akkor titokban találkozgatunk majd éjfélkor, mint a tolvajok. Csak aztán el ne kapjanak a prefektusok.- vonja meg a vállát nevetésre álló szájjal. Arra, hogy nem merné Yart megcsókolni, pislog egyet és csodaszépen elvörösödik, de ami viccesebb- és aggasztóbb-, elindul szivárogni a vér pici pöttyökben az orrából. Na, Yar, ezt te sem tudtad, mi? Ha Runa jóképű férfit lát, vérezni kezd az orra.
-Igaz... nem vagyok. Bocsi, csak egy perc.- megérezte, hogy csöpög az orra vére és most előhalász kutyafuttában egy zsebkendőt, hátrahajtja a fejét és jól erősen rányomja a papírszármazékot az orrára.
-De izgulj, ez szokásos. Ha jóképű fiút látok, ez törtédik.- közli a szőkével átformálva az m és n hangokat b és d-re . Yarnak nem kell aggódnia, mindjárt el fog múlni, ez tényleg szokványos dolog. És valóban, két perc múlva már nem pöttyöz az orra, le is meri venni a zsebkendőt, majd zsebébe gyömöszöli és sóhajt egyet. Kicsit foltos még a piszéje, de túléli igazán.
-Tényleg ne haragudj. Ez olyan megalázó, de... gyerekkorom óta ez van. Lassan tényleg ki kell égettetnem a hibás erem...- morogja kissé rosszkedvűen. Nem akarta volna, hogy Yarista lássa ezt a difijét, de ha már megtörtént, nem fog hazudni róla. Nem szokása valótlant állítani, csak, ha a körülmények olyanok és nagyon muszáj. Bár akkor sem biztos, hogy megtenné.
Inkább belevágnak a tanulás részébe, seprű a földön, Yar magyaráz, ő pedig figyel és kételkedik, meg vacillál. Az azért sokat dob a bátorságán, hogy Yar nagyon komolyan veszi az okítást. Biztos kezekben érzi magát és ez arra sarkallja, hogy mindent beleadjon. Elsőre és másodjára kudarcot vall, ám harmadjára megfeszített koncentrációval sikeresen a kezébe röpteti a seprűt, ami kicsit még meg is löki, bár ez lenne a legutolsó gondja- a lényeg, hogy a Nimbusz a mancsában kötött ki. Megkönnyebbülten tátja el kicsit a száját, hogy úristen, képes volt ezt véghez vinni, ez remek. Persze figyel Yar tanácsaira is és azonnal vésődik is be elméjébe, amit hall. Végül a pöckölés olvasztja fel a fura merev állapotából, hogy aztán egy mosoly terüljön szét bájos pofiján.
-Ne haragudj. Mindig annyira próbálok megfelelni és néha túlzásokba esek. Szóval... szóval csak lazán, oké.- megvárja, míg háztársa letelepszik és átmegy nézői státuszba, aztán lepakolja ismét a légi járgányt a fűbe és elkezdi a gyakorlást. Elsőre megint csak oldalra fordul a seprű, ám másodjára beleröppen a kezébe, igaz, megint erősebben a kelleténél, harmadjára és negyedjére is már repdes a nyél a helyére nagyobb vehemenciával, mint kellene, ötödjéra azonban vállon üti szerencsétlen lányt a túlzott akarása miatt.
-Semmi baj, tényleg. Ez nálam megszokott.- közli gyorsan, mielőtt Yar ugrana, hogy mi van, mije tört el. Szerencsére semmije, csak majd lila lesz a válla valamelyik körben.
Folytatja inkább a gyakorlást; ötnél elmaradt. Most sokkal inkább igyekszik ellazulni, és mikor szólítja a seprűt, ugyan elsőre nem történik semmi, de következő alkalommal teljesen simán a kezében landol a kis szépség, ő meg vigyorogni kezd, mint a tejbetök ettől.
-Látod? Látod, hogy megy ez?- mintha legalábbis Yar cáfolta volna ezt bármikor is. Persze nem ilyen értelemben mondja ő, csak lelkesedik. Na de még hátravan hat köre. Ebből kettőnél megint csak forog a seprű és egynél erősebben mászik a kezébe a kelleténél, de az utolsó három próbálkozásakor már teljesen simán fel tudja szólítani a Nimbuszt a kezébe.
-Megvolt a tízem.- jelenti készségesen, miközben megáll a leendő Viking előtt és immár félig kibomlott, csapzott hajzattal pislog le mosolyogva Yarra. Azért fél kézzel még dörzsöli a megütött vállát, de nem lesz nagy baja, max fájlalja pár napig a helyét.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastélyt körülvevő vidék → Rét

Valóban, a nagybátyjáról csak jót olvasott (természetesen utánanézett Merkovszky Ádám pályafutásának) és most, hogy így Yar rávilágított a tényekre, szabályosan rosszul érzi magát, hogy olyasmikre gondolt, mi lenne, ha Ádám itt maradna végleg? Számára csodás volna, de kötve hiszi, hogy a nagybátyja –természetét tekintve- sokáig bírná itt. Jó, egy darabig biztos ellenne, de utána? Az „utána” rész neki sem világos még, de most, hogy Yar rávilágított egyes fontos pontokra, mindenképpen leül majd egy beszélgetésre Ádámmal.
-Te nem, de én igen. Sosem voltam még megbüntetve.- bizony, szép fehér a büntetési lajstroma, semmi nem piszkította be, még egy tilosban seprűzés sem. Pont az hiányozna, hogy vasra verjék, azaz bűnigába hajtsák, mert éjjelente repülni tanul kviddicsező társától. Ez a problematika viszont hamar feledésbe merül hála a jó öreg orrvérzésnek, amit csak nem képes megúszni. Ráadásul Yar kiröhögi jószerével. Ettől csak még jobban elvörösödik, de azért a zavart nevetését próbálja produkálni. Nehéz volna a jó szívével elképzelnie, hogy éppen őt vihogja ki Yar, sokkal inkább a helyzet lehet ilyen komikus. Igen, minden bizonnyal!
-Ne is mondd, borzalmas egy reakció.- sóhajt csüggedten, bár végre vérzésmentesen. Nemsokára szerencsére áttérnek a fontosabb dolgokra, mint például a konkrét repülési leckék. Elég gáz lenne, ha elfecsegnék az időt és végül arra nem maradna, amire kell és amiért kihívta ide az ötödéves levitást.
Próbák sora következik és a múló percek alatt van, hogy odavág neki a seprű, vagy éppen meg sem moccan, esetleg csak forgolódik, mint egy nyugtalan kisbaba az anyja hasában. Hosszasan vívódik a gyakorlattal, noha egyszerű, de végül győzedelmeskedik és még sikerül is tízszer felemelnie a „Fel!” parancs segítségével a mágikus közlekedési eszközt. Hihetetlen büszkeséget érez, hogy elérte célját és felülkerekedett az első nehézségen. Arcáról csak úgy sugárzik a könnyed boldogság, mint a vattacukor, olyan szépséges. Yar szavai pedig csak dobnak egy nagyot az egészen. Nagy lelkesedésében nevetve öleli át idősebb levitás szőke hercijét és két-két arcpuszival toldja meg a bevezető egy-egyet, miközben lelkesen csimpaszkodik az edzett izmok gazdájába. Hiába, az erős és széles mellkas, a robusztussá avanzsált vállak mind-mind biztonságot nyújtóak. Talán ezért sem remegi szét az alsóneműét most sem, hogy végiggyakorolta ezt a szint órás időtartamot Yaristával.
-Reméltem is, hogy nem félsz, elvégre nem harapok és forrócsokit ígértem neked.- azzal belekarol kissé pironkodva, de vidám mosollyal seniorja karjába, s megindul vele vissza a kastélyba kezében a seprűjével, hajába tűzve ott a pálcája, Roli mögöttük, tehát teljes a trió. Odabent, a konyhán majd elkészíti azt a híres-neves nedűt Yarnak hálaképpen.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastélyt körülvevő vidék → Kviddicspálya

Az első repülés oktatása irtó nagy siker volt- részéről. Komolyan érezte az adrenalint végigzakatolni a testén, mikor sikerrel végrehajtotta Yar utasításait. Akkor reggel olyan forrócsokival lepte meg edzés után a fiút, hogy az bizony hét nyelven is beszélhetett volna, ha van szája. Így csak az íze dalolt készítője hálájáról és odaadásáról.
Mára ütemezték be a második órát, amikor Yarnak is és neki is akadt szabadideje. A megkezdődött tanév mellett ez nem feltétlen olyan könnyű. Yar már ötödéves (úristen, mindjárt elballag!), és ő is már másodikosnak vallhatja magát az évfolyamváltás minden szépségével és hátulütőjével együtt. Van sok munkája, a szabadidejét is betáblázta alaposan, tehát nem panaszkodtat, hogy unalom gyötörné.
Éppenséggel ezúttal együtt érkeznek oktatójával, egészen pontosan ő bevárta Yaristát a klubhelyiségben a kölcsönzött Nimbusz társaságában, s együtt ballagtak le a kastélyból a kviddicspályára. Ma remek hangulatban van, csupa mosoly az arca és legszívesebben táncolna, bár megmagyarázhatatlan jókedvét még ő sem tudja megmagyarázni. Vannak napok, amikor üdítő az ébredés és jó a folytatás: ez a nap is ilyen.
-Képzeld, a gemmológia tanárnő olyan, mintha egy hardcore metál énekesnő volna. Bár egy vámpírhoz is hasonlít, tudod olyan showműsor vampra. Sötét szerelés, füstös smink, bőrcuccok, minden. Az elején azt hittem, kimértebb lesz, de egész jófej. Az az egy idegesít valahogy, hogy magáz... de ez, gondolom, elkerülhetetlen.- megvonja a vállát csak úgy magának, miközben elérik a pályát végre-valahára.
-Nos akkor... ma mit tanítasz nekem, Tanci bá' ? - ezt el akarta sütni legalább egyszer, s most elégedetten vigyorog érte, mint a tejbetök szokott.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastélyt körülvevő vidék → Kviddicspálya

Már várta az újabb edzést; ugyan az első nem volt prezúroktól mentes, így a másodiknál sem számít kevesebb munkára és ütlegre, élvezte. Határozottan boldog volt a végén, hogy elért valamit ezzel a lehetetlennek tűnő tárggyal és a sikerélmény csak fokozta tenni akarását. Most, ahogy egymás mellett ballagnak, s közben ő vidáman csacsog holmi semmiségekről, megint arrafelé vándorolnak gondolatai, hogy vajon ma mit tartogat magának pedagógusi diplomával nem rendelkező barátja? A kislány nagyon hamar ítél és szerinte Yar remek tanár- már egyetlen óra leforgása után kijelentené, ha kérdeznék, pedig az oroszlánrészre még sor sem került. Talán ott elvérzik, nem lesz mit tennie és le kell mondania a repülés csodás érzéséről. De nem szabad még ennyire előre gondolkodni és az ördögöt a falra festeni, mert akkor tényleg képtelen lesz bármit is végrehajtani a mai feladat(ok)ból.
Ma a kviddicspályára merészkednek, mivel a rét betöltötte szerepét és nagyjából megtanította a lánykát egy seprű magához szólítására. Most már ideje egy szinttel feljebb lépni, s igen, amint átlépik a pályát a szabadtértől elválasztó „határvonalat”, menthetetlenül kiül az arcára előbb az ámulat a hatalmas, tizenöt méter magas karikák láttán, aztán nyel egy hatalmasat is mellé: jól észrevehető, ahogy a torka le-fel mozdul egy adott ponton, a hangja pedig elnémul. Oda a csevegés, oda a hangulatoldás. Most már minden idegszála a mai edzésre korlátozódik le és egyéb nem tudná lekötni most a figyelmét.
-Igen, eléggé.- jegyzi meg úgy mellesleg, miközben még mindig nem vette le átható, kék pillantását a fent emlegetett karikákról. Hirtelen el sem tudja képzelni, hogy ő valaha is gólt tudna dobni rájuk. Ez amolyan lehetetlen feladatnak tűnik számára. A gyakorlás kérdésére elmosolyodik és immár barátjára figyel inkább a túlméretezett fúvókák helyett, majd bólint egyet a szavak előfutáraként.
-Igen, kijöttem hétfőn, meg tegnap is és már egyszer sem forgott össze-vissza a seprűd. Nem mondom, hogy teljesen simán repül a kezembe, de jobb, mint első alkalommal.- érzi, hogy fejlődött, ezzel együtt tegnap még vagy kétszer gyomron boxolta a nyél puszta viccből, mert miért ne...
-Azon gondolkodtam... hogy talán tényleg megtanulhatok repülni. Úgy értem eddig minden olyan sporttal, sőt a sima mozgással is gondom volt és van, amiben használnom kell a lábaim. És borzalmas a koordinációs érzékem, de... talán, ha a levegőben vagyok, ez nem jön elő. Ez így hülyén hangzik? Hogy ebben bízok?- sandít kissé bizonytalanul egy oldalpillantással a szőke hercire, miközben most már a lelátókat kezdte inkább fürkészni. Addig nincs is mihez kezdjen, amíg Yar nem adja ki az instrukciókat, mit tegyen konkrétan, így nézelődéssel és beszéddel foglalkoztatja magát addig is.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastélyt körülvevő vidék → Kviddicspálya

Megbabonázva mered hosszabb ideig a jókorára varázsolt buborék fúvókákra, még válaszát is úgy adja meg Yarnak. Érződik, hogy elkalandoztak gondolatai és valahol az eddig végighallgatott meccsek felől gondolkodik. Mert hogy konkrét kviddicsmeccsre még sosem ült be, a szabályokról olvasott a szakirodalomban, de egyéb találkozása, súrlódása nem akadt ezzel a sportággal. Valahogy normális, hogy bizseregni kezdett minden tagja a kíváncsiságtól, milyen lehet gólt dobni élesben.
Yar szavaira pislog egyet, felé fordítja szemeit, majd kissé zavartan elmosolyodva bólint egyet. Persze, hiszen még a seprűn sem tud megmaradni. Legutoljára addig vitte, hogy lezuhant öt méterről és az egyetlen szerencséje az volt, hogy a bokor és néhány erősebb faág lefékezte, de attól még vihette az anyja az ispotályba csontot javítgatni a törése miatt. Közben azért kirángatja magát az emlékek tengeréből és lelkes bólogatásával biztosítja ismét Yart, hogy figyel és felfogta, amit mondtak neki.
-De hát benned bíznom kell. Másképp hogyan tanuljak meg repülni?- szinte nevetve kérdez rá csodálkozó arccal erre az egyszerű dologra. Néha kevéssé használja a logikáját, mert ha most szemfülesebb lett volna, rögtön megérti, mire célzott barátja az imént.
-Ne essek pánikba... Rendben, megpróbálom. Bár elég pánikolós fajta vagyok...- a végét már csak elmotyogja, de szerencsére süt az arcáról, hogy eltökélte, mindenben hallgatni fog tanító mesterére és ma jól teljesít majd. Egészen beleélte már magát, hogy képes lesz repülni. Reméljük, nem fog pofára esni, mert az tényleg kicsit odavágna neki.
A kocogás idejére az általa használt seprű Yar Tűzvilláma mellett kap helyett, ő pedig azon van, hogy ne köhögjön a tizedik perc környékén és a negyedik botlását is sikeresen álcázza. Mint említettük: a lányka antitalentum, ha a lábait kell használja, főleg. Azért sikeresen teljesíti a kocogási köröket, csak a végén köhécsel egy kicsit és erősen piros arccal pislog fel térdeire való támaszkodásából Yaristára.
-Kezdjük, persze. Jöhet szinte ... bármi.- fejti ki egy mosoly és két kifújás árán, miközben átveszi a seprűjét a fiútól. Megint elkezdtek bizseregni a tagjai, s már a gyomra is kicsire szűkült a jelentkező lámpaláztól. Nagyon rég próbált seprűt meglovagolni utoljára, az iskolai órákon tavaly pedig nem is tudott felszállni. Legtöbbször szélről figyelte a többieket. Most majd elválik, hogy tényleg lehetetlen eset-e, vagy mégis csak fordíthat saját ügyetlenségének szálán.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastélyt körülvevő vidék → Kviddicspálya

Ugyan, ez nem olyan borzasztó tévedés, amit ne lehetne megbocsátani. Lényegében Yarnak bármiféle bakit elnézne, mert hálás neki, hogy egy ilyen szerencsétlent, mint ő, a szárnyai alá vett és pátyolgatja, tanítgatja. Ő személy szerint nem fűz túl sok reményt a repülési készségeihez, de elnézve, hogy saját oktatója mennyi erőbedobással és energiával áll a dologhoz, rá is ráragad hamar a lelkesedés és kitartás. Jelenleg el tudná hinni, hogy még ő is képes lesz egy napon megtanulni repülni.
-Hát ki mást kérnék fel? Jó, Nikit lehetett volna, de ő párszáz kilométerre van innen és úgy elég bajos lenne bármiféle órát is tartania nekem. Meg amúgy is te voltál az első gondolatom, Szőke herceg.- vigyorog lelkesen Yaristára, miközben nyújtózik párat, hogy belemelegítse az izomzatát. Először hívja szőke hercegnek, de ennek lényegében nincs jelentősége, többlet tartalma, elvégre megegyeztek a múltkor, hogy még csak egy csók sem csattanhatna el kettejük között. Jók ők így levitás barátfélékként, ahogy vannak, szóval nyugodtan dobálózik a viccesnek szánt megnevezéssel. A vigyorgása hamar mosollyá szelídül azért, mert Yar komolyságára elég oda nem illő reakció a széles fogsor mutogatás.
A bemelegítés kicsit nyögvenyelősre sikerül, de magában már mérlegeli, hogy reggelente edzeni fog, ha csak kicsit is, de pár felülés a szobájában, meg egy kis fekvőtámasz biztos sokat segítene. Nem lesz sosem egy muszkli woman, de az erőnlétét ajánlatos növelni, ha nem akar folyton hörögni egy kis futás után.
-Nehem, thényleg. Énh... én vagyok rossz formában. De ezen is változtatok.. meghígérem.- sóhajtozza az utolsókat, majd kihúzza magát és egy utolsó nagy szusszantás után felölti a komoly, koncentrálós arckifejezését jelezvén, hogy készen áll a munka oroszlánrészére. A seprűfelvétel már egész gördülékenyen zajlik, bár a mágikus járgány még mindig erősebben csapódik a tenyerébe, mint kellene, és kecsességnek, szépségnek nyoma sincs a mozdulataiban- még. A folyamatos gyakorlás majd arra lesz jó, hogy ezt is orvosolja.
Végre belevágnak, s rögtön rá is kellene ülni? Hát jó. Elereszti a seprűt, az pedig engedelmesen, picikét vibrálva, de megmarad abban a magasságban, ahol el lett engedve. Mint egy megjuhászodott, de mégis picit türelmetlen ló. Kissé gyanakodva méregeti a sporteszközt egy pillanatig, végül tekintetét Yarra kapja és végignézi a felülési mozdulatsort, Egyszerűnek tűnik, de azért lassan végzi el: egyik lábát átveti a seprűn, közben két kezével leutánozza a nyél fogását a fiúról, végül ránehezedik a seprűre és némileg lámpalázasan, de két lába közé szorítja enyhén a nyelet. Az enyhe előredőlést is szépen lemásolja, ahogy oktatója bemutatja, s eddig minden rendben van, úgy tűnik.
-Finoman ellököm magam... Figyu, ha mégis leesek és felnyalom a pályát... az gáz? Áhh, inkább csak pozitívan, pozitívan...- sóhajt egyet, aztán Yart leutánozva ellöki magát fél lábbal a pályától. Az emelkedése a tervezett egy méter helyett kettőre rúg és utána is kicsit össze-vissza megy az az irány, nem teljesen egyenes a liftezésekről nem is szólva. Egyszóval látszik, hogy egy tökéletes repülési analfabéta került a Nimbuszra.
-Yaaaaaar, le fogok esniiiiiiiiiii.- na kb ez megy, míg a pálya másik szélére nem érnek, kkor meg egyenest tanára karjába kapaszkodik, hogy basszus, ez most félelmetes volt!
-Ez mindig ilyen.... ingatag? Azt hittem, lefordulok, leesek... – és közben mégis csillognak a kicsi szemei, ami azt jelzi, hogy élvezte ő a dolgot, csak az ijedelem most nagyobb az adrenalinnál.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastélyt körülvevő vidék → Fénylő Lelkek Udvara

Már itt ücsörög egy ideje a padon. Kezein ujjatlan kesztyűk pihennek a hideg időjárásra való tekintettel, haja oldalt befonva omlik alá vállára. Hátát, sőt egész felsőtestét kényelmes, meleg kabát burkolja be jótékonyan megőrizve az állandó, még éppen jónak titulálható testhőjét. Testének alsó hányadát vastag, kék harisnya fedi mellé egy farmerszoknya párosult hű társként, s a térd alatt érő csizmák dölyfösen pöffeszkednek tulajdonosuk lábán újdonságuk hirdetvén a nagyvilág számára.
Jómaga dudorászik egy szép, míves sastoll pennával kopogva jegyzetein, miközben ismétel mágiatöriből. Nemsokára megkezdődnek a parciális tesztek és nem akarna alulmaradni az eredményeket illetően senkivel szemben sem. Igazából mostanság minden idejét arra használja, hogy tanuljon, mert kb tizenkilenc tárgya van idén és mindből Kiváló minősítést óhajt szerezni a stréber fejével.
Mellette egy termoszban (Claire ajándéka ki tudja, milyen okból. Nem utasította el, de csak azért, mert pillangókkal díszített elég csinos darab) forrócsoki lötyög, s ha leleplezné a tetejét, még gőzölögne a finom, fahéjas ital; saját kezűleg gyártotta a konyhán fél órával ez előtt és még bőven akad belőle. Sütit is hozhatott volna, de akkor biztosan foltossá varázsolja a jegyzeteit. Lasch tanár úrral pedig nem szívesen húzna ujjat. Igazából egy tanárával sem kekeckedne, bár a nem hivatalos tanárai közül eggyel pont, hogy üsd-vágd-nem-anyádat játszanak újabban. Bár még tőle is tart. David egyedi módon fizettette ki vele az első óra díját. Azóta is fülig belepirul, hogy elgondolja, hogy első két csókját egy felsőstől kapta, aki ráadásul verekedni tanítja. Ezt Yarista előtt nem is reklámozta, mert másik tanára, a kviddics szakértő úriember biztosan lehordaná, mire adta a fejét. Sőt, Niki elől is elhallgatta leveleiben, mert unokanővére tán jól leteremtené, hogy megőrült. Pedig ő csak "önvédelmet" (utcai bunyó ez, de mindegy) óhajt tanulni.
~"Európában a 15. és 18. század közé tesszük a boszorkányság óvilági kezdeteit. A germán népek megtelepedésétől az Óvilág nagy türelemmel viseltetett a fehér és fekete mágiával, valamint a boszorkánysággal szemben."~ darálja magában néma, mozgó ajkakkal a jegyzetek tartalmát, közben meg a termosza után kezd vaktában kotorászni, de egy szerencsétlen mozdulatnak hála sikerül levernie és az italőrző tárgy elgurul, elgurul, ki tudja, hol áll meg, s kit hogyan talál meg...

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastélyt körülvevő vidék → Az iskola kapuja

Az órai felhívás kipakolása óta tűkön ült. Ádám előtt csak vigyorgott jobbára, mint egy szolidan beszívott idióta, folyamatos jelleggel, s ha éppen nem a nagybátyja közelében volt süteménnyel tömve kicsiny fejét, akkor futott, Yarral edzett vagy éppen Davidet boldogította. Ja hát és persze tanult, meg összepakolta hússzor és szétszedte harmincszor a kirándulós csomagját. Leen jó bolondnak nézhette, hogy percenként szalad át hozzá megkérdezni, mit szokás vinni egy kirándulásra? Mert hogy őt, míg kedves édesanyja az élő sorában volt, sosem engedte semmiféle kirándulásra el csak úgy, kivéve, ha tudta, hogy városlátogatás zajlik majd. A természet lágy ölében nem bízott annyira, mint egy város forgatagában.
Nos sikerült betennie egy váltás melegítő felsőt, két palack vizet, egy doboz gyufát (az elektronikai cuccok itt úgysem működnek Bagolykövön), van még nála két csokiszelet és egy adag sós ropi, meg egy pár váltás tornacipő. És ezzel be is telt a viszonylag kicsi hátizsákja. Nem húzza le a hátát, de pont elférnek benne a holmijai. Pálcája a tréningnadrágja zsebében pihen, lábán a jó kis tornacipő virít alaposan kidekorálva pillangókkal, lila melegítőfelsője alá hosszú ujjút húzott, a haját pedig felkötötte lófarokba, mintha csak Yar egyik kiképzésére készülne be.
Dudorászva ballag a kapu irányába, közben néha a háta mögé pislog, hogy jönnek-e mások is. Hát a suli bejárati ajtaja mintha mozogna, de azért különösebben sok időt nem fecsérel a mások után való kémkedésre, mert minek? Abból neki semmi haszna nem származik. A kapu közelében már alig bírja visszafojtani a mosolygását; Ádámot látva szökellne egy sort, de az meg ritka hülyén festene, hogy nem is vagy elemi mágus, csak felvetted a tárgyat, de azért úgy jársz, mintha rugókra léptél volna. Mivel még senkit nem lát a tíz méteres sugarú környezetükben, mikor Ádám mellé ér szusszant egyet és ezúttal már szélesen mosolyogva tűr hátra egy tincset a saját füle mögé, miközben köszön.
-Csodaszép reggelt a professzor úrnak.- ő megmondta előre, hogy az iskola területén betartja a tanár-diák megszólítást és protokollt, de az arcizmait képtelen az uralma alá vonni. Így kb úgy fest a helyzet, mintha flörtölni próbálna a tanárával és mindjárt becsalná a bokorba, mint macit szokás a málnásba. Persze erről náluk szó sincs, de azért félreérthető az arcmimikája, ha valaki nem tud a köztük húzódó rokoni kapcsolatról. A többiek is lassan csak befutnak, ebben reménykedik, bár az még jobb volna, ha nyerne egy kétszemélyes újabb kirándulást a nagybátyjával és most még jobban idevágó ismereteket szerezne tőle.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastélyt körülvevő vidék → Kviddicspálya

Igazából megkérhette volna Ádámot, hogy oktassa, mégis tudat alatti lehetett nála ez a döntés, hogy inkább választ egy korban hozzá sokkal közelebb állót, mégis tapasztaltat, mint a nagybátyját. Ezt Ádám aligha venné rossz néven, ha előadná neki a magyarázatot. Ádám racionális és felnőtt... kivéve, amikor elszalad vele az a bizonyos ló. Yar lelkesedése és kitartása nagyon imponál neki, Runának a tanulásban, tehát meg van róla győzve és győződve, hogy a körülmények függvényében a legjobb oktatóra tette a voksát. Kitartó, mert elhatározta, hogy végigviszi tervét és megtanul legalább decensen megülni egy seprűt, ha kviddics világbajnok soha nem is lesz (nem is akar az lenni), ehhez pedig Yar eltökéltsége szükséges, no meg a jó tanítási készsége.
-Igen, Ádám is ott lett volna... de nem is tudom... Azt hiszem, kényelmetlenül éreztem volna magam, mert ő olyan profi. Ne érts félre, te is az vagy, remek vagy, a remeknél is remekebb, tényleg... De valahogy... hm, hogy is mondjam? Talán az a jobb benned, hogy még te is suliba jársz és hétköznapibban fogod meg a dolgot, olyan diákosan, mint én. Ez így... elfogadható?- kissé aggódva pislog tanárára, vajon mit fog ehhez a magyarázathoz szólni Yarista? Vajon kineveti? Bár oka aligha volna rá; ezt az előbbi eszmefuttatást őszintén regélte el iskolatársának.
Végre beindul a mai napi edzésük, megkezdik a munkát és hamar kiderül, hogy a kondíciója förtelmes. Ezt is feljegyzi majd a korrigálandó dolgok listájára, ellenben a seprűfelvétele elég jól sikerül, ami azért, ha róla van szó, nagy dolog. Magával a repüléssel kapcsolatban már nagyobb fenntartásai vannak és ez meglátszik úgy a szavain, mint a mozdulatain is. Azonban már a Yar iránti elkötelezettségből és, mert komolyan veszi a tanulást, nem fogja feladni a repülést, mielőtt egyáltalán megpróbálná. A fiú szavaira bólogat egy kicsit, hogy bizony, nem kell a rosszra gondolni, míg be nem üt a balszerencse, és igyekszik is, szépen felpattan a seprűre és nekiindul. Nagyon bizonytalan ugyan, de igyekszik és a végére valami fura módon még kicsit élvezi is az érzést, de ez inkább Yarista folyamatos biztatásának köszönhető semmint saját tudásának.
-Ha-Hat méterre nem is merek felszállni. De... jajj, nagyon örülök most, azt hiszem. Sosem gondoltam, hogy képes leszek akár egy métert is megtenni seprűn a legelső pofára esésem óta. Köszönöm, hogy tanítasz, Yar.- megkönnyezni ugyan nem fogja a számára történelmi eseményt, de nagy az esélye, hogy ez a nap, pillanat beivódik az emlékeibe halála napjáig túlzás nélkül, Yarista pedig egyfajta örök glóriát kap és hősi pózt. Na most számításba véve, hogy eidetikus memóriája van, esélyesen ugyanígy fog hetven év múlva is emlékezni eme neves tíz percre, mialatt berepülte a pálya két kijelölt végét. Na de ideje összeszednie magát, elvégre még a visszamenetel is vár rá! Yarista mozdulatát szépen megfigyeli, aztán próbálja pontosan leutánozni, ami nem is bizonyul olyan nehéz feladatnak; valószínűleg szerzett már némi önbizalmat az előbbi sikeréből.
-Alig mozdítottad. Yar... te mennyi ideje repülsz amúgy? És a családodban mindenki kviddicsezik? Sosem meséltél még magadról úgy amúgy...- most hirtelen eszébe jutott, hogy lényegében alig tud valamit szőke herci háztársáról és ez kicsit elszontyolítja, de csak egy hangyaköpetnyit, tényleg, mert a visszaút van most műsoron. Ami ezt illeti, visszafele már némileg több bizalommal repül, nem esik le szerencsére, és sokkal kevésbé imbolyog. A kezei sem markolják már fehéredésig a Nimbusz nyelét, sőt mi több, az arca nem olyan merev, tehát feloldódott valamennyire. Gyorsan tanul, ami azt illeti és jó a tanára is, szóval magától értetődően hamarabb gyakorlatba tudja ültetni a hallottakat és látottakat, főleg utóbbiakat. Yar jól magyaráz mindenképpen. Mikor ismét az eredeti kiindulóponthoz érnek, felszusszant és rávigyorog kék „lovagjára” .
-Akkor leszállás és felszállás még? Ezúttal sokkal jobban éreztem magam a seprűn. Ha elnézlek, ahogy biztosan ülöd meg a Tűzvillámod, valamiért elhiszem, hogy nekem is mehet még ez az egész.- jegyzi meg némi pirulással, de fülig érő mosollyal az arcán.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastélyt körülvevő vidék → Rét

Jelmezeset hirdettek a kastélyban és ajh, a másik felét pont most kellett gyakorlatra cipelni. Runácska szomorúsága határtalan, szeretett volna beöltözni a penészvirágával Hófehérkének és nem, nem a hét törpének, mert az azt jelentené, hogy Greget hét részre elosztja. Egyben pont jó neki, nehogy már valaki is kapjon belőle egy harit. Úristen, azt nem szabad, ki is fogja tenni a “Ráhajtani tilos és életveszélyes! “ táblát, értse meg a jó nép, hogy akármilyen fess és jólnevelt és gyönyörű és szívolvasztó éshh…. Hjajjj, akármilyen szépséges is a szívét bitorló hercegfi, nem szabad hozzá nyúlkapiszkálni, vagy rászakasztja a tetőt az orv támadóra. Nem egy agresszív kislány, de akihez egyszer hozzákötődik, jajj a bántalmazóknak, fussanak. Ugyanígy, ha Ádámot valamilyen paradoxon, földön kívüli módra megtámadnák, elgurulna az a gyógyszer levitás nyugalom ide vagy oda. Az évek alatt Runába is költözött elégséges szufla.
Na de térjünk vissza az eredeti kiindulóponthoz: mivel az első terve fuccsot mondott, de nem akart kimaradni a játsziból, új manővert eszelt ki: akad neki jó néhány tanulós pajtása és az ötödéves Prefi Bálint nagyon rendes és kedves fiú, mi több, illedelmes! Az ilyesmi ritka mostanság, túl sokat tanyázik a penészvirágok pincéjében. Még a jelmezkölcsönzés hetében megkereste Bálintot (gyakorlatilag a kemény százötvenhét centijével átölelte hátból a fiút, hogy álljon meg a folyosón és mindezt cincogva nyikorogta ki magából) és szépen előadta neki búját-baját, majd felkérte, legyen a partnere a beöltözős mulatságon. Még, ha nem is hercegfi jelmezt választ, menjenek együtt, közösen jó a móka, lesznek mások is ott, sok-sok levibaba meg navipóni, erifőnix és rellonsárki… Szóval próbált a lehető legmeggyőzőbb lenni és Bálint csodák csodájára dobott neki egy igent. Kislányunk nagyon fellelkesült és a mai jeles napra olyan Hófehérkévé szépítette magát, hogy anyukája sírna örömében, ha még élne és látná.
A levitások klubhelyiségében összeszedték egymást a nagyra nőtt (hozzá képest ki nem nagy? ) végzőssel - Runácska bepróbálkozott a “Kérsz gumicukrot?” szlogennel, mert valami furcsa anomália miatt eddig nem kínálgatta Bálintot, de visszautasítást kapott érthető okok miatt - , majd nekiveselkedtek a kastélynak. Volt mit megszemlélni, mindenütt jelmezes rohangálós embereket találtak, egy-egy Jokert, Tarzant, liánt egyet sem, aztán volt ott még Jégkirálynő, gonosz boszorkány, sőt egy Demónát is látott talán, nagyon hiteles volt a jelmez. Alig bírta begyűrni a sok látványt (elvégre ő mindent percre pontosan megjegyez, ami vizuális), néha érezte, hogy tágítani kell a tárhelyét, de Bálinton is érzékelni vélte az álmélkodást, hogy fúúú és fááá és micsoda öltözékeket találtak egyesek. Csaptak néhány kört, teáztak a manókkal a konyhán, részt vettek egy jelmezhű kis rögtönzésben, amit az egyik kisebb verbuválódott csapat dobott “színre” és mire az órára pillantottak, már el is jött a réti buli ideje.
- Szerintem el fogunk késni. Vagy mégsem? Jajj, Bálint, ne haragudj, hogy ilyen sokáig feltartottalak! Izé, leveszem a magassarkút, várj. Mezítláb gyorsabban megyek. – És nagyobbakat is esik. Bálint is láthatott már egy-két bénázást a harmadikostól, aki képes nyílt úton a saját lábában megbotlani és felnyalni a folyosót, de most nem zavarja a csöpp kislányt ez sem. Megáll, belekapaszkodik finoman a fiú karjába, majd sorban megemelgeti két kis patáját és lehúzza a cipellőket. Nem egy üvegkollekció, mint Hamupipőkének, de szép kékek ám, és a hosszú ruha eltakarja a pucér lábacskákat. A fű szúrós érzését jobban viseli egy kitört bokánál.
- Jól is vagyunk. Hűűű…. Mennyi fény. – Ha lehetne, kistányér méretű szemeket növesztene, de az nem valami praktikus megoldás, így csak önmagához képest hangosan adja partnere tudtára, mennyire elnyerte a tetszését az immár előttük virító dekoráció és a sok beöltözött ember, a standok, a fotóhátterek előtt pózoló diákság, a hőlégballonok, de úgy egészében minden. Pár pillanatig csak áll kissé tátott szájjal és el nem eresztené Bálint csuklóját, aztán megrázza a fejét és rápislant felnézve a fiúra.
- Hol kezdjük? – Mintha a szemeibe lenne kódolva, hogy MINDENT ki szeretne próbálni, de csakis párosban szép az élet, ezért Bálintra apellál, hogy társa legyen a mókában.