Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastélyt körülvevő vidék → Rét

A mai nap már vége a tanításnak, és edzése sem lesz Yaristának, így ráér egy kis pihenésre. Most éppen „mindenből elegem van” napot tart, nem törődve semmivel és semmivel. Visszaindul a szobájába, mert meg akar szabadulni az egyen-szereléstől, ma kényelmetlennek érzi ezt is. A kékeknél járva a hirdetőtáblán látja, hogy ma van a Maid Café, amiről gőze sincs, hogy mi az, csak annyit tud, hogy Runa és Leen csinálja. Csak emiatt látogatja meg majd ezt a rendezvényt, és azért, hogy számára is kiderüljön, hogy miféle ez a dolog, amire annyi lelkesedés jutott. Minden nap látta a különböző ruhákat vonszoló kékeket, sőt más házbelieknél is látott furcsa pincérruhákat. Ez már önmagában elég volt, hogy egy kicsit vegye a fáradságot, hogy utánanézzen mi ez az őrület. ~ Biztos valami kávézó, a nevéből ítélve. Okos vagyok… ~ Húzza el a száját, miközben átöltözik a gólyalakban. Roli a helyén, semmi sincs felgyújtva, úgyhogy minden rendben már e téren is. Még mindig nem szokta meg az új helyet, és erős csábítást érez arra, hogy meglátogassa az erkélyt, és ott nézelődjön. De aztán felülkerekedik a kíváncsisága és miután rendbe szedte magát és kényelmes ruhát vett, elindul kifelé a rétre. Szerencsére senki sem zavarja meg útközben, még egy baráttal se találkozik, ami most jól jön, mert nincs jó kedve túlzottan. A rétre érkezik, ahol nem nehéz kiszúrni a hatalmas sátrat, a már beöltözött pincérekkel és pincérnőkkel, akik fogadják a vendégeket. Még nincsenek sokan, legalábbis több vendégvárót lát, mint betérni készülőt. Észrevesz pár ismerőst, például Leoniet, akihez épp most ért oda egy srác egész jókedvűen. ~ Hát, sok sikert hozzá! ~ Kuncog magában és elképzeli a szerelmes Leoniet, nem mintha bármit tudna a szerelmi életéről. Meg is áll egy pillanatra, mert már maga előtt látja, ahogy a sátor összedől és mindenki szörnyethal… kivéve a kis vöröst. Szélesen vigyorogva indul tovább, majd rendezi az arcvonásait és belép a sátorba, de előbb még megkocogtatja, hogy mennyire keményen áll a földben a szerkezet. ~ Talán megteszi. ~ Próbál nem röhögni hangosan, csak magában kacarászik. Lát elég sok helyet, a legközelebbi üres asztalhoz lép, hiszen nem akarja megzavarni a fiatalokat, a többieket meg elfelejti felismerni. Felkapja a menüsort, majd megcsengeti tökéletes mozdulattal a „nővérhívót”. Aztán belemerül az étlapba és már össze is fut a nyál a szájában, annyi finomságot lát hirtelen.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastélyt körülvevő vidék → Rét

Furcsa érzés ez neki. Igaz, otthona kastélyban is vannak manók, akik szolgálnak, de ők... manók. Meg amúgy is jól bánnak velük, így már majdnem, hogy családtagok. Amikor belép vigyorog magában Leonie és a fiú kettősén, de nincs szerencséje, a lány észreveszi, miután felborítja az asztalukat és a környező székeket. ~ Jól van, nyugi vörös. Tényleg kezdek félni. ~ Évődik magában, de azért visszaint neki, és még egy kedves mosolyt is küld felé. Mindentől függetlenül kedveli a lányt a maga módján, pont, amiatt, mert ilyen kis lelkes és életvidám. Az biztos, hogy ő még egy lakatlan szigeten is ellene egymagában, akkor sem lenne szomorú. Miután elfoglalta a helyét, meglengeti a csengettyűjét, miközben tanulmányozza a választékot. Meglepetésére Leen érkezik, Yar pedig mosolyog, mert nagyon meglepődik. Majdnem elkacagja magát a megszólításon, de aztán nagy nehezen visszafogja magát és megpróbálja beleélni magát a szerepbe. ~ Kezdem kapizsgálni, hogy mi ez, csak azt nem értem, hogy mire jó ez nekik? ~ kuncog belülről és magában elismeri, hogy milyen jól áll Leenen a pincérruha. Bár a paprika vörössé szégyellt feje kicsit ront az összhangon, de ezt nem említi meg neki.
- Mit tud ajánlani, hölgyem? Persze egy forrócsoki, mindenképpen lesz! - mosolyog a lányra, majd elé tolja a listát. Kicsit elfordul, mintha körbenézne, és el is vigyorodik. Szerinte nagyon ciki ez az egész, de most már muszáj végigjátszania ezt a szerepét, mert nem szeretné megbántani Aileent. Inkább nézi egy picit Leoniékat, de nem sokáig, mert rájön, hogy így nem fogja kibírni röhögés nélkül.
- Van egyéb szolgáltatás is az árban? Vagy csak az ételek és italok? - kérdezi érdeklődve, kicsit szemtelenül, még rá is kacsint a lányra.
- Amúgy, mi ez az egész. Én nem értem, kedves szolgálólány - kérdez most már rá, mert tényleg nem akarja kellemetlen helyzetbe hozni Leent.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastélyt körülvevő vidék → Rét

Maid Café - Leen

Talán túllőtt egy picit a célon, de nem tudja komolyan venni ezt az egészet. Aileen, a kis szerény és kedves, most, mint mindent teljesítő pincérnő? Nonszensz és egyben mulatságos. Viszont az látszik rajta, hogy nagyon benne szeretne maradni a szerepbe, ezért mégis megembereli magát és belemegy a játékba. Kedveli annyira a művész vénákkal megáldott lányt, hogy ne cikizze halálra. Főleg azért, mert annál már jobban ismeri. Meg is kérdezi az ajánlatot, amire a pincérlány - fura ezt még elgondolnia is - készséges válaszol, mint egy igazi cseléd. Vagy inkább egy nagyon elhivatott cseléd.
- Ez nagyszerű kisasszony, akkor kérnék egy fagyi kelyhet, magától repülő kis seprűvel a tetejére, ami csokiból van. A modellt a kisasszonyra bízom. Na meg persze ezt a... - gyorsan megnézi a nevét, mert nem jegyezte meg pontosan - ... omlette rice-t is megkóstolnám. De a forrócsoki nagyon fontos. - most tényleg úgy tekint rá, mintha egy kávézóban lenne, és csak a pincért fedezné fel a lányban. Pedig magában arra gondol, hogy biztos jól esne neki egy ölelés, és ezzel eloszlatná azt a tévhitet, hogy hülyének nézi. Már majdnem feláll, miközben rákérdez az extra szolgáltatásokra.
- Masszázs? Ez nagyon jól hangzik hölgyem. Ilyen csak ma lesz? - kérdezi egy kissé szomorkásan. Na igen, és az sem mindegy, hogy mennyibe kerülnek ezek a plusz szolgáltatások, nem mintha a fogához verné a sarlót. Túl gazdag ahhoz, de egyben szeret ügyelni arra, hogy a megfelelő árat adja meg, nem szereti se szórni a pénzét, sem pedig fukarkodni azzal.
- Rendben a daltól eltekintek, bár az a helyzet, hogy mivel ön, egy kedves ismerősöm édesanyjának a lánya, megérne egy próbát. De megkímélem önt az esetleges problémáktól. Jó vendég vagyok, aki ügyel az alkalmazottakra is. - mondja mosolyogva egy pillanatra, majd visszaszáll belé az arisztokratikus énje. Körbenéz az asztalon és megigazgatja a evőeszközöket önkéntelenül. Ez már annyira belé van verve, hogy szokásává vált. Megérdeklődi, hogy mi ez az egész, de csak azt kapja válaszul, amit eddig is látott, illetve megerősítést kap ebben.
- Á, már értem. Ó, bármit? Akkor a masszázst elfogadom és egy ölelést mellé. Természetesen az előbbit az ételek elfogyasztása után, az utóbbit pedig most szeretném. Ezek megdobják az árat? - érdeklődik, és feláll, hogy a pincérlány beválthassa az ígéretét. Ha megtörténik a fülébe súg Leennek.
- Nagyon cuki vagy ebben a ruhában, ügyesek vagytok. Mikor lesz a portrékészítés? - susogja közelről a lány fülébe, ha alkalma nyílik rá. Amint vége a kis közjátéknak, visszaül a helyére és visszatér a nézelődéshez.
- Más kívánságom nincsen, köszönöm a kedvességét. - engedi útjára a lányt, közben pedig megnézi magának a többi vendéget. Elég vegyes a társaság és egy szőke lány még be is jönne neki... ha éppen szabad lenne. Elmosolyodik Amandára gondolva, majd tovább várakozik.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastélyt körülvevő vidék → Rét

Maid Café - Leen - zárás

- Ó, ez nagyszerű. Tudja hölgyem, nem tudtam, hogy itt mik a szokások, ne vegye zokon az illetlenségemet, ha volt, vagy esetleg lesz – mondja nagyon komolyan, még kicsit kényelmetlenül is érezve magát, a látszat mindenesetre ezt mutatja. A rendelés gyorsan megy, ahogy az ajánlatok jönnek, Leen komolyan megkönnyíti neki, hogy ma mit szeretne enni-inni. A „bármire”, egy ölelést kért, így azt most gyorsan be is hajtja a lányon. Jól esik, hogy itt van, végül is alig ismer valakit azok közül, akik ezt rendezik. Eszébe jut az ígért modellkedés, ezért arra rákérdez ölelés közben, a választ pedig hasonlóan frappánsan kapja vissza. Csak bólogat egy „rendben”-t, és utána Aileen el is tűnik, hogy majd kiszolgálja a fiút. Közben a nagy szétnézésben nem lát meg újakat, és mire menne még egy kört a tekintetével, máris megérkezik a kért rendelése.
- Köszönöm, írjon rá mondjuk egy szívecskét és azt, hogy „szeretettel” – vázolja fel a kérését, amit Leen készségesen meg is tesz. A továbbiakban már nem nagyon figyel senkire és nem kér új dolgokat, csak azt látja, hogy egész sok mindent kérnek Leoniék. ~ Ilyen haspók lenne a vörös meg a barátja? Nem semmi. ~ Elcsodálkozik egy pillanatra, de aztán visszatér az ételekhez. Egészen ízlik neki az omlett, és a többivel sincs problémája, rövid időn belül elfogyasztja a feltálalt étkeket. Viszont unatkozni kezd, ezért megcsengeti a csengőt, és ha jön valaki rá, akkor elkéri a nyugtát.
- Fizetni szeretnék, hol tehetem meg? Egyébiránt meg vagyok elégedve a szolgáltatásaikkal – apró vigyort küld a megjelenő hölgynek, vagy úrnak. Majd miután fizetett, távozik a helyszínről.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastélyt körülvevő vidék → Fénylő Lelkek Udvara

Véget ért a Tusa a számára, de egyáltalán nem volt csalódott. Amit tudott megtett, sajnos túl későn érkezett, Krise és Đominic megelőzték őt, nem beszélve még Várffyról és Katáról. Így elbúcsúzhatott a játéktól, de örült, hogy jól teljesített, nem vallott szégyent, és még egy sárkányt is túlélt, nem beszélve a kentaurokról, ahonnan az ő segítségével jutottak ki egész sokan. Végre aludhatott egy jót, de nem tartott sokáig az öröme. Ugyanis a reggeli tisztálkodás után, amikor a szekrényét kinyitotta meglepődve tapasztalata, hogy valakik lecserélték az egész ruhatárát. Körbenézett a gólyalakban és elkezdte módszeresen felnyitogatni a pálcája és varázslat segítségével a többi szekrényt és ládákat.
- Hát ez meg mi a franc? – kérdezte csak úgy maga elé, nem törődve a megszeppent, vagy éppen bátrabb diákokkal, hiszen az ő ruhájuk sem nézett ki hétköznapinak.
- Ezért még kinyírok valakit – morgott, és visszament a szekrényéhez. Válogatni kezdett, és ezt nagyon nem bírta. A „jobbnál jobb” dolgokat csak úgy hajigálta kifelé, amíg egy viszonylag normális fehér felsőt és fekete buggyos nadrágot nem talált hozzá. Csizmát húzott a végére, úgy gondolta, hogy meg fog főni ebben a cuccban, de meglepetésére nem történt ilyen. Furcsán nézett körbe, de aztán vállat vonva elindult kifelé a Fénylő Lelkek Udvarát célpontba véve. Ott kevesen szoktak lenni ilyenkor, és ő még egy kicsit tisztítani szerette volna az elméjét, hogy újra a tanulásba és az edzésekbe vethesse magát. Van még pár nap szabadsága a Vikingstől is, így egy röpke időt még pihenhet. Amint átér a boltív alatt egy kosztümös lányt pillant meg, de nem ismeri fel. Annyit vesz még észre, hogy a kis puffskenje éppen bele akar ugrani a varázslószobor alatti kis szökőkútba, ezért pálcát húz és megállítja az állatot.
- Immobilus! – szól határozottan, a pálcája pedig tökéletesen leírja a tanult pálcamozdulatot, a kis puffskein pedig még a szökőkútkút szélén megáll, illetve megdermed. Amint a gazdi elkapja az állatot, egy nonverbális ~Finite!~-vel megszünteti a dermesztő bűbájt.
- Megmarad? – kérdezi, majd lassan elteszi a pálcáját, miközben közeledik a háttal álló csinosan felöltözött diákhoz.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastélyt körülvevő vidék → Fénylő Lelkek Udvara

Ez az egész kezdi frusztrálni, mogorván ér ki a helyre, ahová lenyugodni menni indult. Mindenkin(!) ilyen göncöket látott, és még a mókásabb jelmezek is csak egy-egy pillanatra vették el a rosszkedvét, miközben magában fortyogott. ~ Egy téboly ez, mire jó egyáltalán? Ma lesz kihirdetve a győztes, de minek ez a hacuka? Hogy engedélyezhette ezt Wickler? Mert tuti benne van a dologban… ~ Vicsorít egyet, és egy alsóbb évfolyamos ki is tér az útjából, magára vette a mozdulatot vélhetően. Az udvarban egy kicsit elterelődött a téma, amíg megmentette a haszontalan jószágot, legalábbis ő sosem értette, hogy miért jó egy puffskein, de hát ha valakinek – akinek ilyen jó alakja van – kedves, akkor csak megmentette, hátha kap pár kedves szót. A hang, ami válaszolt mosolyra késztette, amikor rájött, hogy kivel van dolga. Mira mindig meg tudja lepni őt, mint például most is, hogy úgy szidja szegény állatot, aki nem ért semmit, mintha a kisgyereke lenne. Máskor meg félelmetes prefektusként viselkedik, Yarista tudja, hogy mindkettő megvan a lányban, mégis ez az ellentét nem természetes számára. Ezért is kedveli a lányt többek közt.
- Ennek örülök, még a végén leátkoztál volna mérgedben, ha valami baja lesz – vigyorog tovább és fogadja a puszit, és az újabb megjegyzést. Azonnal lelohad a mosoly az arcáról kifejezve azt, hogy neki egészen más erről a véleménye.
- Szexi? Ez? Ez egy – befejezés helyett legyint egyet, majd követi a lányt a padhoz és leül mellé.
- A tiéd az, de rajtad mi nem az? – vonja meg a vállait, majd ha már ennyire belementek a témába rá is kérdez, hiszen Mira DÖK elnök, sok mindent tudhat az iskolával kapcsolatban, amit ő nem, ráadásul ez a ruhás dolog nem is érdekli.
- Nem tudod, hogy hova lettek a ruháink? Lenne néhány szavam a szervezőhöz, meg Wicklerhez is, ha engedélyezte… - megvakarja a bal szeme melletti bőrt, ami most viszketni kezdett neki.
- Rég találkoztunk, mi van veled? A Tusán kívül persze – teszi még hozzá a pontosítást, mert azt nagyjából el tudta képzelni, hogy mennyi munka lehetett vele. Még egy kósza gondolatként eszébe jut, hogy valahogy kiszedi belőle a nyertes nevét, de aztán letesz róla. Este kiderül és mivel nincs versenyben majdnem mindegy neki. Đominak egy kicsivel jobban örülne, hiszen levitás. Közben hátradől és animágiával nonverbálisan meghosszabbítja és begöndöríti a haját, hogy ruhához illő legyen. Elvan a gyerek ha játszik.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastélyt körülvevő vidék → Fénylő Lelkek Udvara

~ Gondolhattam volna. ~ A válasz csak az elméjében fogalmazódik meg. Mira, mint egy anyatigris védte ezeket a haszontalan jószágokat, és tényleg el tudott csodálkozni Yarista azon, mennyire sokszínű jelenség Amira. Mert ő nem csak egy diák, hanem egy olyan valaki, akit mindenki ismer, legalább hallomásból. Persze annyi szerepköre van, hogy azzal már sok embert ismer, és prefektusként pedig számtalan büntetést kiosztott. Például a Yar is kapott már tőle, ami szerinte elég sokk volt, bár végül is elvoltak Nikivel, de lett volna jobb dolga is, mint énekórát játszani. A lényeg, hogy kedveli a lányt, ráadásul Amanda barátnője is, az egyik legjobb, ha nem a legjobb. Azt azért bemeri vallani magának, hogy fordított esetben már nem biztos, hogy így van, Amira eléggé kiismerhetetlen, ami egy részről jó, egy részről meg nem. Mindenesetre bízik a rellonosban, mert átverni még nem verte át tudomása szerint. Ha a szakítós dolgot nem nézzük, márpedig Yar azt nem tartja annak.
- Persze, én láttam meg. Én meg tudom, hogy csinos vagy – vigyorog vissza ördögien, majd követi a lányt a kis törpéi közé. Azon gondolkodik, hogy mi lett volna ha… De aztán elhessegeti ezt a dolgot, hiszen már úgyis mindegy. Neki ott van Amanda, akit nagyon szeret, és nem cserélné el senkire, emellett nem is tekinti Candyt tárgynak sem. De aztán csak kifakad, hogy nem tetszik neki ez a ráerőltetett stílus, és a szervezőhöz lenne pár keresetlen szava. Gyorsan megtalálja, akit keres, hiszen éppen ott üldögél mellette és a puffskenjeivel szórakozik.
-  A híres Amira báj már az öregre is hat? Na, mindegy. Utálom ezeket a göncöket, most nézd meg. Még ez volt a legnormálisabb darab, gondolhatod, milyen lehet a többi. Mikor kapjuk vissza a régit? – érdeklődik, majd végül vállat von. – Szólhattál volna, és akkor eltűnök a kastélyból egy napra. Francba, azt hittem más műve, rád nem tudok haragudni – rázza meg a fejét hitetlenkedve és egy fáradt sóhajjal dől hátra a padon, széttéve a kezeit a pad támláján, mielőtt a következő kérdéshez érne.
- Na, ennek örülök. Mivel Amandával együtt laktok, gondolom, nekem nem nagyon kell mesélnem. Hiányoztál, az biztos – összeszorítja az ajkait és láthatóan máshol jár. A régi rellonos időkre gondol, már amennyire ezeket lehet réginek nevezni, de tényleg úgy hatnak, mintha ezer éve lett volna már. Sokat mókáztak, sírtak, szemétkedtek akár egymással, akár mással, de mégis jó érzés azokra az időkre gondolni, néhány kivétellel. Például „a sárkány kiűzését a toronyból” a mai napig nem tudta a jó élményekhez sorolni, pedig az arcára egy félmosoly kúszik még így is, mikor visszagondol a történtekre. Aztán a mosolyból látható döbbenet válik, amikor Amira megmutatja az új gyűrűjét. Főleg azért nem érti, mert a pletykák szerint szakított Kristóffal, de ezek szerint Samu megint csak szívatta a népet. Egy-két percig biztosan nem tud megszólalni, csak a döbbenettől kinyitódott ajkait zárja össze és zavartan néz a gyűrűre és Amira szemeibe felváltva. Aztán megköszörüli a torkát.
- Gratulálok! Nagyon örülök, csak megdöbbentem, hogy… - már mosolyog is és a mutatóujját jobbra-balra mozgatva figyelmezteti a lányt, hogy nem arra gondolt, amire ő, bár nem tudja, hogy Mira éppen mire gondol, de az a biztos, ha előre leszögezi a tényt.
- Már ilyen fiatalon. Ki a szerencsés? Krisi? – érdeklődik, mert Samu pletykái azért általában tartalmaznak igazságot is, jobb, ha nem lő bakot idő előtt. Még mindig hitetlenkedve és rágva az ajkait nem tud felülkerekedni a saját érzésein. Irigység? Öröm? Bánat? Félelem? Gőze sincs, de mindből van egy kicsi ebben biztos.
- Remélem, meghívsz, majd ha egyszer lesz esküvő. – mondja kedvesen majd rádöbben, hogy igazából nem is gratulált ezért felpattan és a karjába zárja a lányt, szorosan, nagyon szorosan. Szorítja íőt, mintha utoljára látná, vagy ő menne el valahová. Aztán rádöbben, hogy nem kéne megölni az arát, gyorsan elengedi és a háta mögé teszi a kezeit. A kis puffskeinek pedig furán méregetik őt, de a fiú csak vigyorog.
- Bocsesz, csak muszáj volt – vonja meg a vállát, és egy pár másodpercig fenn is tartja, mielőtt leengedné azt.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastélyt körülvevő vidék → Fénylő Lelkek Udvara

Nem tetszik neki, hogy az igazgatót ennyire tudja befolyásolni a DÖK, de inkább Mira személye. Kettős érzés hadakozik benne, mert legszívesebben beolvasna neki jobban, hogy ilyen baromságra késztette őt. Az nem érdekelné, ha az összes többi tanulón kívül csak ő lenne normálisan felöltözve, valahogy nem jut eszébe jelenleg más. Eléggé háklis a ruhákra, bár nem mondhatni, hogy a legdrágábbakba jár, de egy kviddicses nézzen ki normálisan, ne úgy mint, egy idióta, ahogyan most érzi magát ebben a visszafogott hacukában is.
- Azt meg meg ne próbáld! – tetetett riadalom kél a fiú arcán, majd kacagni kezd, mert elképzeli, ahogy mindenki valamilyen állatként rohangál a folyosókon, nyilván ő szirti sas lenne. Roli meg egy ember, milyen vicces. Egészen egy percig, amint elhal a kuncogása, és csak vigyorog azon, amit Amira mond.
- Igen, tutira nem lettem volna itt ilyen… eseményen – forgatja meg a szemeit, de pont Amira előtt nem fogja tetetni magát, hogy mivel ért egyet és mivel nem. A barátságuk megérdemli ezt, vagy bárminek is nevezzük, ami köztük kialakult. Igaz, olyan sokat már nem találkoznak, csak néha, meg órákon futnak össze, de sosem távolodott el túl messzire tőle, hiszen sokat jelentett neki régebben, és most sem túl keveset.
- Velem sem történt sok új dolog, még mindig kviddicsezem Allegra szárnyai alatt, Amandát imádom, meg az animágiát tanulom ezerrel. A kék közt meg jól meg vagyok, bár a gólyalak lehetne kicsit tágasabb is, de ott nincs annyi fiú ismerősöm, hogy beköltözzek hozzá. Annyira nem is vágyom rá, a kastélyban nagyrészt úgyis csak tanulok, nem nagyon van időm másra – vonja meg a vállait, úgy gondolja ezzel tökéletesen kielégítette Mira kíváncsiságát. A gyűrű eléggé kiakasztja, de aztán úrrá lesz magán és már mosolyogva ölelgeti a friss menyasszonyt.
- Jóvan’ felőlem aztán Béla is lehet. De Kristóf persze – vigyorog tovább. – Azt remélem, tudja, hogyha megbánt, utánad én tekerem ki a nyakát?! – nevetgél, mert félig-meddig ugyan igaz, amit mondd, de azért annyira nem, hogy nagyon komolyan is kéne venni.
- Semmi csak meglepődtem, na – vonja meg a vállait újra és széttárja a kezeit, majd elkapja Mira csuklóját és megvizsgálja a gyűrűt. Tényleg szép darab, jó sokba kerülhetett a leendő vőlegénynek.
- Szuper, szeretem a jó lagzikat. Ha a kaja jó, már félsiker – nevetgél, mint egy idióta, de tényleg jobban el van varázsolva majdnem, mint Amira. Nem gondolta volna, hogy ilyen korán elkel, főleg az ő múltjával. De úgy tűnik akadt, aki meg tudta zabolázni, vagy Amira tért észhez annyira, hogy egy pasi mellett maradjon. Közben újra elkanászodtak a kis puffskeinek, Amiramami pedig máris elindult, hogy rendet tegyen, egy apró megjegyzéssel toldva meg a dolgot. Nem lepte meg annyira a kijelentés, hiszen amikor jártak, akkor is szóba jött néha ez a dolog, de most, hogy újra előhozakodik vele a lány, egy gyűrűvel a kezén, meglehetősen jól esik neki.
- Köszi – ilyenkor biztos elvárná a másik az „én is” rövid mondatot, de ő nem fog hazudni Amirának. Nem igazán gondolkodott még el ezen a dolgon túlságosan komolyan, most jelenleg Amanda jár ehhez a legközelebb, sőt a valaha legközelebbiek is mondhatjuk ezt. Megrázza a fejét és a lány után sétál, ő még nagyon nem érzi, hogy ilyesmire kéne adnia a fejét. A kviddics még mindig első számú nála, kizárt dolog, hogy bárki, vagy bármi miatt is feladná a karrierjét, ami még csak most kezdőik szinte.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastélyt körülvevő vidék → Rét

Vasárnap reggel mi lehetne jobb, mint egy kis edzés. Most nem ő fog edzeni szerencséjére, a tegnapi tréningen a Vikingeknél eléggé elfáradt, és mivel mostanában nem nagyon kell másra is gondolnia, mint saját magára, csak megérkezett és reggelig aludt. Runa – a kis énekes, hehe –felkérte őt, hogy tanítgassa repülni, és ha tőle ilyet kérnek, szívesen segít, persze nem mindenkinek, de a háztársainak mindenképpen. Így a nap a szokásosan indult: kómás fejjel felkelt, lezuhanyozott, elvégezte a reggeli kötelező dolgokat, kényelmes ruhába öltözött és egy pár falatos reggeli után elindult a rétre. Runa mondta, hogy nincs seprűje, így elhozta neki egy régebbi sajátját, amit nem sajnált annyira. Eléggé lestrapált szerkezet volt, egy Nimbusz 2000-es, régebben sokat repült vele, de még mindig megbízható volt, és ezt főleg Yaristának köszönhette, aki nagyon vigyáz a kviddicses dolgaira. Így aztán két seprűvel a vállán sétál Runa felé, akit már messziről kiszúrt. A másik vállán –mert kettő van neki ám – Roli pihen, akit ebben a pillanatban enged útjára. A kis sárkány elrugaszkodik és Runa felé reppen, hangos rikoltással hozza ki őt a közönyből, ha éppen abban volt. Aztán tesz egy kört és elrepül a dolgára. Yarista mindig kíváncsi volt rá, hogy éppen merre mehetett a kis sárkány, de ha minden jól megy, hamarosan vele tarthat. Az lesz ám a jó móka! Még van mit tanulnia azért, de egyre jobban izgul már, hogy bejegyeztethesse magát végre és átváltozhasson. De most más dolga van, Runát kell tanítania, még ő sem tudja, hogy mennyire nem tud repülni a lány, majd mindjárt kiderül.
- Helló dalos pacsirta! Hoztam neked seprűt, még nem tudom, hogy mit kérjek érte cserébe – vigyorog, majd átadja a régi seprűjét, ami ugyan tényleg eléggé elnyűtt, de újszerű állapotban van még így is.
- Mesélj, mi az, amit tudsz a repülésről? Már csak azért, hogy mennyire elölről kéne ezt kezdeni – érdeklődik az edzés melegítőjében, ami kék-sárga és a Vikings klubjelvény ott figyel a szíve felett. A saját seprűjére támaszkodva vár, hogy Runa megadja a legfontosabb válaszokat.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastélyt körülvevő vidék → Rét

Mosolyogva követi az elreppenő sárkányt, aki megijeszti a fűben ücsörgő gólyát. Runa mindig ilyen kis félénk volt, de Yart ez sosem zavarta, inkább legyen őszinte, minthogy felvegyen valami érzelmi maszkot, sokkal természetesebben hat. Átadja a lánynak a seprűjét, amikor odaér és puszit kap cserébe, válasznak pedig egy vigyort küld vissza a lánynak.
- Jó lesz, a kedvenc italom. Egyébként nem félsz, hogy Palarnt puszilgatod? Benne leszel az Edictumban – kacarászik, majd megkérdezi, hogy mennyire is tud repülni Runa egyáltalán. A helyzet eléggé siralmas, Runa abszolút kezdő és megnyilvánulásából Yar arra következtet, hogy még tart is az egésztől, vagy még inkább fél. Mivel a fiú szereti a kihívásokat, a repülést pedig pláne, így nem hiszi, hogy meg fog hátrálni az egésztől.
- Jó, akkor teljesen az elejétől kezdjük. Nem is baj annyira ez – mozgatja meg a vállait, miközben a lány még fűz némi magyarázatot az egészhez. Felvonja a szemöldökét, mert egyetértene Markovitscsal , hogy kipenderítené az órájáról.
- Ennek tényleg nem örülne, mert legalább annyira szereti a kviddicset és a repülést, mint én. Szóval remélem is, hogy nem ezért vetted fel az órát – morcoskodik egy kicsit, de rövid időn belül máris tettre kész arcot pillanthat meg Runa, a fiú elkezdi a tanítást.
- Az első feladat ugye az, hogy fel kell emelned a földről. Ez nem túl nehéz, illetve nagyon is könnyű, bemutatom – mondja, majd óvatosan lehelyezi a saját seprűjét a fűbe.
- Fel! – a kezét a nyél felett tartja kinyújtva, mikor elhangzik a parancsa. Nem túl pattogós, inkább szeretetteljes a hangja, már ha lehet szeretni egyáltalán így egy tárgyat. A Tűzvillám III. belereppen a kezébe, a fiú szeme mintha felcsillanna. Elégedetten néz a lányra, majd mielőtt Runa próbálkozna, ad némi segítséget, és újra rátámaszkodik a seprűjére.
- Na, figyelj! A lényeg az akarat. Akarnod kell, hogy a kezedbe kössön ki. Egyáltalán nem kell félni az eredménytől, ezt bárki meg tudja csinálni, bárhová is sorolod magad. Érted? A lényeg, hogy a seprűt kedvelned kell, hiszen ő fog téged a levegőben tartani. Tehát egyenrangú félként gondolj rá, aki megvéd majd a levegőben a leeséstől. Ha így állsz hozzá, sikerülni fog. Persze lehet, hogy nem elsőre, de pár próbálkozás és meglesz – mondja könnyedén.
- Na, lássuk kicsi lány! – szólítja fel a kezdésre, reméli, hogy jó tanára lesz Runának. A levegőben már ösztönösebben fog segíteni neki, nem lesz ezzel baj, úgy gondolja. De az első lépést Runának kell megtennie.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastélyt körülvevő vidék → Rét

- Hallottam már a nagybátyádról. Igazán tehetséges, és igazuk van! Kár lenne bent hagyni a tehetségét a faluban, amikor annyi örömet okozhatna a játékával. Én biztosan szólnék, de engem elég nehéz hátráltatni a kviddicstől. Úgyhogy egy szó, mint száz, beszéld rá, hogy játsszon megint! – kicsit belelendült a témába, de hát kviddics. Olvasott már Merkovszky Ádámról, sőt, még látta is egy meccsen, nagyszerű sportolónak tartja. Ezért aztán muszáj volt egyszerű szurkoló szemmel is megmondania Runának, hogy intézkedjen, bár nem akart neki parancsolgatni, nagyjából úgy hangzott, nem pedig egy kérésnek. Felnevet, ahogy Runa még egy kis szurkálódással odapiszkál neki, régebben biztosan leoltotta volna, de ma már csak legyint az ilyesmire. Ráadásul tudja, hogy ez nem bosszantásból mondta a lány, csak egy kis fricskának szánta.
- Na, igen, már elsősökkel is jól kijövök. Biztos használna a „hírnevemnek” – még macskakörmöket is mutat nevetés közben, és eszébe jut még valami.
- Amúgy sem mernél megcsókolni, te nem vagy olyan lány, aki csak úgy meggondolatlanul cselekszik – a szeme huncutul vigyorog, miközben átnyújtja a seprűt. A fejét ugyan el kell egy kicsit húzni, hogy Runa ne kólintsa homlokon vele, de ez bőven belefér, rutin mozdulat neki, szóvá sem teszi.
- Ugyan repülni meg tanulni gyakorlással meg lehet. Más kérdés, hogy kviddicsezni, vagy komolyan repülni már sokkal nehezebb, de nem hiszem, hogy béna lennél. Talán az önbizalmad nem az igazi, de majd javítunk rajta – kacsint a lányra, mert ha már felkérte Ruuu, abban biztos lehet, hogy addig, amíg meg nem tanul normálisan repülni nem hagyja őt békén az exrellonos. Egyébként is kihívásnak érzi, hogy őt kérte fel, muszáj bizonyítania, hogy nem csak tehetséges játékos, hanem át tud valamit adni magából, ami hasznára lehet másoknak is. Bemutatja a mozdulatot, és próbál olyan érzelmeket közvetíteni a lány felé, hogy abból leszűrje Runa, hogy mit is kell pontosan tennie. Szavakkal is megtoldja a bemutatót, így talán már sikerülni fog. Elsőre és másodikra semmi eredmény, magában csóválja is fejét. Nem érzi a lánytól, hogy el lenne lazulva, inkább a görcsös akarást, és megfelelés süt az arcáról. Az övé viszont biztatóan mosolyog, Runának pedig harmadjára sikerül is megkaparintania a seprűt.
- Látod, megy ez. Kicsit lazábban csináld, nem kell, hogy az egész iskola téged nézzen. A seprű tudja, hogy mikor mit kell csinálnia, csak az utasításoknak kell olyanoknak lennie, hogy értse, bármilyen furán hangzik is. Egyébként meg ne csodálkozzál, ez a természetes. Jegyezd meg az érzést, amivel a kezedbe repült és hasonlóan próbáld meg újra. Ja, és fagyaszd ki magad, rémesen merev vagy, csak lazán. Ez nem vizsga, nekem nem kell megfelelned. Csak magadnak, tudod – pöcköli meg finoman és barátságosan a lány orrát, és vigyorog is hozzá egy jót.
- Szóval nem kell félni, menni fog ez. Ha a felvétel sikerült, a többire is meg tudlak tanítani. De most gyakoroljuk ezt. Legalább tízszer fel kell venned ma, és ennyi. A többit majd legközelebb. Hajrá! – adja ki a feladatot, majd ő leül a fűbe és figyeli a lányt, ahogy próbálkozik.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastélyt körülvevő vidék → Rét

- Úgy legyen, kis tanítványom – mosolyog egy szélesebb verziójú fajtából. Hiába, egy ilyen tehetséges, mint Merkovszky Ádám, nem veszhet el csak úgy. Ha tehetné személyesen is elmondaná a véleményét a férfinak, de úgy érzi, mást kérdezne, például Nikit. Hogy hova tűnt el és miért? De most más feladat van, és ha már itt van Runa, egy kicsit kipróbálja magát, hogy van-e még olyan jóképű, mint ahogy azt az Edictum állítja.
- Oké, bár én nem tartok a prefektusoktól – nevetgél, majd fokozza a tempót, Runától csókot kér, de csak lehetőségként, aminek a gondolatára a lány bele is vörösödik. Mi több, még az orra vére is elered, ami meglepi őt. Nem tudja, hogy mi ez, és azonnal zsebkendőért nyúl. Mire előkerül a finom selyem, a levitás lány már rutinosan törölgeti az eleredt vörös életnedvet és némi magyarázattal is szolgál. Erre azért nem bírja ki az exrellonos, hogy ne kezdjen el nevetgélni, hiszen belegondol abban, hogy ha Runát elviszik modellek közé elvérzik szegény.
- Hű, akkor elég sokat vérezhet, sok itt a jóképű fiú állítólag. Persze megnyugtató, hogy én is az vagyok – kacarászik magában és megvárja, amíg Runa végez, és a rendelkezésére áll. A másodéves rosszkedvűsége miatt, kissé visszavesz a kárörvendőségből is, lássa milyen rendes ez a fiú, amellett, hogy jóképű.
- Semmi gond, biztos unod már, de nekem tetszett – próbálja vigasztalni, majd gyorsan áttérnek a gyakorlásra, ezzel is segítve Runát, hogy elfelejtse a történteket. Yarista sem szeretné, ha emiatt lenne frusztrált a lány, így aztán hosszas magyarázkodásba kezd, a seprű felvételének elméleti részéről. A siker elvárható volt, így nem lepődik meg túlságosan a dolgon, inkább örül, hogy magát katasztrófának mondó lánynyak is tudott segíteni. ~ Senki sem menthetetlen. ~
- Nincs harag, nem azért jöttem, hogy haragudjak rád. Igen, csak lazán. Persze, ha majd nem úgy csinálod biztos szólni fogok, de ez egy tanító dolga nem? Nyugi, nyugi, menni fog – szól a lányhoz és kiadja a feladatot. Nem ugrik fel, ha Runa megüti magát, csak figyel. Ez is a tanulás része, és ha mindig csak megvédené őt, sosem jutna el a célig, ami még nagyon messze van. Kellenek az ilyen dolgok, hogy edződjön az ember, és a sikerélmények elhalványítják az ilyen fájdalmas tanulási pofonokat.
- Látom, és tudtam, hogy sikerül, folytasd! – kéri a magam módján Yar, és nemsokára elvégzi a rábízott feladatokat a másodikos leányzó. ekkor már feltápászkodik ő is és mosolyogva szólítja meg a kis padawant.
- Jó, ezzel a mai órának vége, szerintem nem vagy reménytelen, szóval ilyet nem szeretnék többet hallani. A seprű pedig nálad lesz, amíg megtanítalak repülni, gyakorolhatsz vele, amikor csak kedved van, de azért hagyd egyben lehetőleg. Jó lesz ez, még az is lehet, hogy a végén megszereted a repülést. Merkovszky biztosan büszke lenne rád, Nikivel együtt – mondja vigyorogva, majd kézbe veszi a saját seprűjét.
- Na, ennyi volt akkor, ahogy ígértem. Légy jó, és akkor a következő órán már a repüléssel próbálkozunk. Ha gondolod, velem tarthatsz, nem félek a társaságodtól – összeborzolja Runa haját, majd elindul a kastélyba és füttyent egyet a sárkánynak. Pár perc múlva előkerül Roli is és a fiú hátára telepszik, így nyeli el őket a kastély hatalmas bejárata.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastélyt körülvevő vidék → Kviddicspálya

Újabb nap a tanításra, ahol Runát kell neki oktatnia a repülés fortélyaira. Mivel a lány eddig nem mutatott a tudásából semmit, illetve annyit, hogy tart az egésztől, még nem tudja, hogy érdemes-e a lány arra, hogy komolyabban nekifussanak. Tehát nem a második óra lesz az, ahol megtanítja majd a Vorszkij-műbukást a másodévesnek. Lehet, hogy addig el sem jutnak, de azt mindenképpen szeretné elérni, hogy Runa félelem nélkül repüljön, és lehetőség szerint élvezze a szabadságot és a repülést, amit a seprűlovaglás ad. Kettesben haladnak kifelé a rétre, Runát feltűnően vidámnak találja, ahhoz képest, amilyen volt a legutóbb. Nagyon reméli, hogy ehhez neki is van egy kis köze, és magabiztosabban vág bele a következő leckének. A mai órát már a kviddicspályán tartják, alkalmasabb hely, mint a rét. Yarista megnézte, hogy az iskolai csapatok ma nem használják a pályát, így maximum egy-két önkéntesen gyakorló egyén lehet, ők pedig nem fogják zavarni őket. Mikor megérkeznek, Yar kicsit csalódott, hogy senkit sem talál, ő sokszor jött ki gyakorolni a szabadidejében. Sok időt nem tölt ezzel, mert felidéződnek benne a régi emlékek, a híres verekedős meccs, és a győzelmek, amiket a többiekkel együtt itt aratott, még a Rellon színeiben. Ez mosolyt csal az arcára és körbehordozza a tekintetét az üresen kongó lelátókon, majd a végén a szemei Runán állapodnak meg. ~ Lehet, hogy ő is tehetséges, csak még nem tudja. ~ Bizakodik, és egy kicsit reménykedik is ebben. Ha Runa játszana, az iskolai csapatban nagyon büszke lenne rá és persze magára is. De ettől még elég messze vannak, kezdődjön a gyakorlás.
- Látom, jó kedved van. Akkor nézzük azt a seprűfelvételt. Gyakoroltál? Persze nem szükséges, csak kérdezem – figyeli a lányt átható pillantással, reméli, hogy megbízik benne Runa és az igazat mondja. Nagyon szeretné, ha ma már repülnének egy keveset, de ahhoz előbb önbizalmat kell a lányba erőltetnie, mert szerinte inkább abban van hiány, mintsem tehetségben. Repülni szinte bárki tud, csak gyakorlás kérdése, kinek több, kinek kevesebb.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastélyt körülvevő vidék → Kviddicspálya

Nézi és látja, ahogy Runának a jó kedve egy kissé visszább húzódik, és még válasz közben is a karikákat bámulja a lány.
- Ma nem hiszem, hogy meg fogod látogatni a karikákat – nézi ő is a kedvenc részeit a pályának. nagyon szeret gólt dobni, mindig lelkesíti, spanolja, hogy minél többet szerezzen, minél többet gyakoroljon vele. Már csak Legra kvaffját kéne valahogy megszerezni és akkor itt is tudna gyakorolni, nem szeret a „kispiros” után száguldozni. Az edzőjéé pedig visszajön a dobóhoz, sajnos neki még nem adatott meg ez a lehetőség, maximum varázslattal, de annyira meg nem jó varázsló még, hogy ne fáradjon el egy idő után az invitotól. Gyorsan kifújja levegőt és rákérdez, hogy Runa gyakorolt-e, és mosollyal fogadja az igenlő választ. Ezzel is azt bizonyítja a lány, hogy elszánt, igaz, még a nehezebb részek most következnek.
- Na, ez nagyszerű hír. Pár gyakorlás és tökéletesen fog menni ez is – teszi a lány vállára a szabad kezét biztatóan. Nincs mit tenni, jöhet a neheze, ma repülni fognak, még ha nem is túl magasan és gyorsan. Szép lassan gondolja, hogy haladjanak, nem kell elkapkodni, nem akar sem sérülést, sem pedig rosszkedvet, bár az elkerülhetetlen a kudarcok után. Úgy gondolja, hogy lesz pár, de majd segít túltennie magát Runának ezen is.
- Eléggé – adja meg a rövid választ, nem akarja hiú ábrándokba kergetni. Nem abban kell bíznia, hogy egy másik közegben, hogy boldogul, hanem saját magában.
- Na, mielőtt elkezdenénk. Először is, a kviddicstől még nagyon messze vagyunk. Előbb tanulj meg biztonságosan repülni, ami azt jelenti, hogy már élvezed a kilátást és nem azt nézed, hogy mit, hogyan csinálj, hanem csak repkedsz. Aztán jöhetnek a nehezebb gyakorlatok, ha szeretnéd. De még nem ezért vagyunk itt. Először is, ne bízzál másban, mint magadban, meg abban, hogy meg tudod csinálni. Nálad sokkal képzetlenebbeknek is sikerült már, én nem aggódom. Csak csináld azt, amit kérek és a legfontosabb: ne ess pánikba! Akkor menni fog és tudod, csak lazán – fejezi be, majd leteszi a saját seprűjét, nekitámasztva azt a korlátnak.
- Előbb egy kicsit bemelegítünk, kövess – kocog pár kört, majd egy tíz perc alatt bemelegítik az izmaikat. Miután végeztek felveszi mindkét seprűt és átadja a lánynak azt, amit eddig is használt.
- Nos, van még kérdésed, vagy kezdhetjük?

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastélyt körülvevő vidék → Kviddicspálya

Talán nem gondolta át teljesen, amit mondott, ebben a tanításban még van mit fejlődnie. A hibáiból tanul legjobban az ember, így teljesen jogos, amit Runa mondd neki, ezért elismerően bólogat.
- Persze bennem is kell, de ezt már megtetted azzal, hogy felkértél, meg, hogy a második órára is eljöttél. Igyekezni fogok, hogy ne játsszam el a belém vetett hitet – ha még nem látta komolynak őt Runa, akkor most megtapasztalja. Yarista a kviddicset, a repülést mindig nagyon komolyan vette, kiváltképpen akkor, ha tőle elvártak valamit ezekkel kapcsolatban. Szokott ő is bolondozni természetesen, ezt a vállán lévő maradandó seb is bizonyítja. Még másodikos korában esett egy nagyot, amikor hülyéskedtek a Rellon edzésén, amíg meg nem jelent Grósz Anna. Egy gurkó aztán 4-5 méterről eltanácsolta a seprűhasználattól és arra kérte, hogy Yarista nézze már meg, milyen is a föld közelről. Ő pedig nem állt ellen a kérdésnek és a vállára esett. Bár begyógyították, a sebet meghagyatta, emlékeztetvén magát arra, hogy milyen problémák adódhatnak, ha önként vállaljuk a komolytalanságot repülés közben.
- Jó lesz ez – megveregeti a vállát az ifjú padawannak, és máris belekezdenek a bemelegítésbe. Nem cifrázza túl Yarista, gyorsan végeznek is. Azt azonban látja, hogy Runa nem annyira edzett, és bizony eléggé kapkodja a levegőt. Nem gond, majd legközelebb kevesebbet csináltat vele, hiszen a repüléshez igazán nem kell semmi, de fő a biztonság, csak oda ne égjen.
- Hagyok időt levegőhöz jutni. Talán egy kissé túlzásba estem, legközelebb nem melegítelek túl – mondja kedvesen, picit aggódva és vár egy percet nagyjából, hogy Runa visszatérjen a pihenésből. Addig felnyalábolja a két seprűt és lefekteti őket egymás mellé. Miután mindenki készen áll, belekezd az első repülési leckébe.
- Előbb vegyük fel, ahogy kell – és már ki is tartja a kezét, a seprű pedig kecsesen a markába libben. Megvárja, amíg Runa is felveszi a Nimbust, majd folytatja az okítást.
- Tehát, először is üljünk rá, mást nem kell tennünk – meg is mutatja, hogy hogyan gondolta, nem nagy szám, de szeretné, ha részletes lenne a magyarázata, még akkor is, ha ez eddig egyértelmű volt.
- A következő gyakorlat pedig a helyes seprűfogás, így – megfogja az erre kialakított részen a játékszert, majd egy kissé előredől.
- Na, most kezdjük a repülést. Csak nyugi, lazítás és koncentráció. Finoman ellököd magad a talajtól és a pálya túlsó része felé felé próbálsz repülni. Ha felfelé igyekezne a seprűd, szépen lenyomod az orrát, nagyon finoman. Nagyjából egy méteren elég lesz repülni, megyek melletted – ekkor elrúgja magát óvatosan és nagyjából egy méter magasságában megáll az emelkedésben. Tesz egy kisebb kört és Runa mellé lebeg be.
- Gyerünk. Finoman, lassan, nem kell kapkodni és sok bizalommal. Tutira menni fog – biztatja a lányt nagy mosollyal és sok elszántsággal az arcában. Most következik Runa köre, és bízik benne, hogy nem fogják elsietni a dolgot.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastélyt körülvevő vidék → Kviddicspálya

A szabadkozás természetes a részéről, még nem tudja, hogy mikor mit kell mondani, csak a saját tapasztalataiból építhet, ami gyakorlatilag zéró. Runa az első, akinek komolyabban segít, és a lány az első, aki komolyan meg is akar tőle tanulni. A többiek csak egy kis hülyéskedésre vágytak, meg egy kis repkedésre, amibe természetesen ő is szívesen belement. Ezt kihívásnak érzi inkább, de egyben reméli, hogy nagyon jól fog elsülni az első… repülési kurzusa. Niki említése egy pillanatra fájdalmas arcvonásokat kölcsönöz a levitás fiúnak, de nem akarja ezzel terhelni Runát. Nem tudja, hogy miért hagyta itt a sulit és őt szó nélkül, de tudja, hogy Nikit nem is tudta volna marasztalni. Mégis van egy kis hiányérzete a dologgal kapcsolatban, na meg persze jó nagy magával a személlyel. A megszólításra már felnevet, nagyon kis aranyos ez a lány és jókor szúrja be a poénjait.
- Ott van például a nagybátyád, ő se rossz gondolom. Persze nem lebeszélni akarlak ám magamról, nagyon örülök, hogy taníthatlak, tényleg – még mosolyog is hozzá és nagy adag önbizalmat is sugároz a tanítványa felé. Az óra elkezdődik, de már a bemelegítésnél is adódik némi kondíció hiány, ami azért meglepi Yaristát, de nem mutatja ki. ~ Csak a pozitívumokat emeljük ki az elején, az egészséges önbizalom megszerzése a fő cél, aztán menni fog már neki. ~ Hogy ez mennyire jó terv még nem derül ki, kell pár óra hozzá, hogy lássa, mihez kezd Runa ezzel. Persze hazudni sosem fog a másodévesnek, ha kell, meg fogja mondani a rosszat is. Viszont amíg nem, elhallgatja, mindenképpen.
- Rendben – pozitívan értékeli ezt a fajta hozzáállást, nagyon örül, hogy Runa is tenni akar azért, hogy megtanuljon repülni, és nem csak várja a csodát Yaristától. Sokakban nem tudatosul, hogy az edzők, csak irányadóak, saját magunkat kell legyőzni, űzni, hajtani, hogy minél sikeresebbek lehessünk. Nyilván az edzők szakszerű intelmeire szükség van ehhez, de alapvetően a saját kitartásunk a legfontosabb.
Az edzés elkezdődik, máris ráülnek a seprűkre. Elismerően bólint Runa seprűfelvételére, látszik, hogy gyakorolta a lány, nem csak úgy mondta. Van még mit finomítani rajta, de az első próbálkozásokhoz képest nagyon szépen halad. Biztos nem három edzés alatt fog megtanulni repülni, de jóval kevesebből, mint, ahogy azt a fiú tervezte, és ennek nagyon örül. Nem mintha nem szeretné ezt csinálni, de a siker jót fog tenni mindkettőjüknek.
- Ez nem fog megtörténni. Bízom benned, és te is bízol magadban, úgy-úgy. Amíg nem esel le, nem kell róla beszélni, nem igaz? – érdeklődik és figyeli, ahogy a lány szép lassan megcsinálja a feladatot. Nagyon imbolyog még, látszik a kettősség az össze s mozdulatán. Az akarat és a félelem versenyzik egymással, de az akarat megspékelve a lány bizalmával végül sikerre viszi az első etapot.
- Dehogy fogsz, inkább kiabáld azt, hogy: Yaaar nem fogok leesni! – viccelődik, de komolyan is gondolja. Mivel végigértek az ő mondata következik be, habár Runa eléggé kapaszkodik belé is. Megfogja a nimbuszt és szépen leszállnak annyira, hogy Runa mindkét lába a földet érje.
- Persze, hogy ilyen meg kell tanulni rajta repülni. Ráadásul ez egy jó példány, a régebbiek rángattak is rendesen. Viszont sikerült, aminek nagyon örülök, rettentő bátor voltál és csak, hogy tudd, nem segítettem volna. Látod, ez a bizalom kell ahhoz, hogy menjen. Nyilván ha hat métert zuhannál, segítenék, de úgy vélem, hogy jól indulsz. Nagyon büszke vagyok rád, hogy legyőzted a félelmed! – mondja nagy vigyorogva és egy gyors mozdulattal megfordul.
- Még visszamegyünk ugyanígy, aztán a felszállást és leszállást gyakoroljuk. Ha ez a kettő megy, nagyon nehéz lezuhanni csak úgy. Szépen fordítsd meg így – megmutatja, csinál egy 360 fokos kört, közben nagyon teátrális mozdulattal csinálja az egészet. – Láttad ugye? Ezt sokkal finomabban is lehet, például így – mutatja meg a saját tempójával szinte alig mozdul a keze és ugyanolyan gyorsan fordul meg, mint az imént.
- A kettő közé lődd be valahogy és továbbra is, fő az önbizalom – bólogat, és egy fél métert arrébb úszik a levegőben. Amikor sikerül, újra elindulnak és visszatérnek oda, ahonnan eredetileg indultak. A fiú bár nem mutatja, ugrásra kész, simán elkapja a lányt, ha túlságosan belebonyolódna a dologba. De ha mindent úgy csinál, mint eddig, nem lesz gond.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastélyt körülvevő vidék → Kviddicspálya

- Így már értem. És nyugi, szívesen vállaltam, nem azért kérdezgetem, mert nyűg lenne. Kíváncsi vagyok, hogy tudok-e megfelelően tanítani. Nem kell válaszolni, úgyis kiderül majd számomra is, és ez nem attól függ, hogy mennyire sikerül majd teljesítened – kacsint rá biztatóan, ezzel lezárva a témát. Ha Runa megpróbálja megcsinálni, amiket kért, és érthetően magyarázza majd el neki, onnantól már csak a levitás lányon múlik, hogy mennyire sikerül neki azt végrehajtania. Runa elmondása alapján nem fognak rohamléptekkel haladni, de ez nem kedvetleníti el Yaristát, hanem nagyobb összpontosítást kér majd tőle.
Beindul a tanítás, és Runa meglepően jól teljesít. Tudja jól, hogy az egyik legfontosabb dolog az önbizalom elérése, ami nagyon sok mindenben segíthet a lánynak, még akkor is, ha nincs túl nagy tehetsége a dologhoz. Az is igaz, hogy Runa eléggé lehúzta magát, pedig magához a repüléshez nem is kell túl nagy tehetség. De tudja, hogy ez csak azért van, mert fél. Ha a félelmét legyőzi, simán lehet belőle egy átlagos seprűhasználó, biztonságos vezetéssel. Ennyit pedig meg tud tanítani neki, mert Runa nagyon szorgalmas, ahogy egy Levitáshoz illik. Az első kisebb repülés után jön is a dicséret, és ha kell, majd nem marad el a bírálat sem. Először azonban még az önbizalom megszerzése a cél Runa esetében, és semmi kivetnivalót nem talált az eddigi repülésben, a rutintalanságon kívül. Azt pedig csakis gyakorlással lehet megszerezni.
- Azért nem szabad elbízni sem magunkat, mindent a helyén kell kezelni. Megfelelő repülés volt, mindent jól hajtottál végre, ahogy kértem. De tudom, hogy nem becsülöd túl magad, csak muszáj emlékeztetnelek rá, nehogy úgy járj, mint én anno. És nagyon szívesen – mondja a végén vigyorogva, még meg is borzolja a lány haját, és közli vele az újabb feladatot, ami egy fordulás és egy újabb egyenes vonalú mozgás. Bemutatja a fordulást, szépen kivitelezve, hogy Runa mindent megfigyelhessen, aztán azt, ahogy még meg lehet fordulni. csak érzékeltetni akarja a különbséget és felhívni ismét a figyelmét a lánynak arra, hogy az elején tartanak, nem kell kapkodniuk.
- Öt évesen ültem először seprűre, szóval régen. De minden, mint ez a forduló is megtanulható – mondja biztatóan. – Nem, csak én kviddicsezem, és a családom nagy része… eltávozott már. Olyan sok mesélni valóm nincs róluk – kicsit fájdalmas a téma, de Yar ezt is kedvesen adja elő, nem érezteti, hogy nem kellene erről beszélnie. Már régen meghaltak a testvérei és az édesanyja, azóta csak a mostohája és az apja van neki, de őket is nagyon szereti. A családja pedig örökre benne él, tartja a lelket a fiúban, és ha valami problémája van és erőt kell merítenie valamiből, mindig az ő emlékükhöz fordul.
Runa közben abszolválja a távot és nagyon büszke magára, ahogy Yarista is rá. Egész jól haladnak, kicsivel lassabb tempóra számított, de örül neki, hogy Runa ilyen komolyan veszi az egészet, még talán imponál is neki valamennyire ezzel.
- Nagyon helyes. Igen, még csinálj mondjuk 5-5 fel és leszállást, aztán mára végeztünk. Legközelebb, ha jól megy már a mai, akkor egy kicsit veszélyesebb vizekre evezünk, ha nem, akkor ezt gyakoroljuk. Persze, azért nem kell túldramatizálni az egészet, csak egy kicsit bonyolítani fogunk a gyakorlaton. Szép lassan haladunk, és minden szuper lesz. No, hagy lássam, mit tudsz – kéri a lányt, majd elindul az utolsó gyakorlat. Amikor végeznek Yar büszkén néz a lányra, és elismerően bólogat.
- A szünet után folytatjuk, jó lenne, ha gyakorolnál, és nem egyedül. Persze nem kell naponta, de mondjuk heti kétszer egy félóra talán még belefér az idődbe. Mehetünk? – kérdezi és lehuppan a seprűjéről. Ha Runa másfelé indulna, akkor egyedül vág neki a kastélyba vezető útnak, ha pedig a lány is vele tart, kedélyesen elcseveg vele a visszaúton.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastélyt körülvevő vidék → Kviddicspálya

A szünet mindig jó, ráadásul most tényleg pihenhet, semmi dolga, még edzése sem lesz. De ettől még muszáj repülnie, ez olyan, mint másnak az evés, mindennapi szükséglet, és ha ki kell hagynia, szinte rosszul is lesz. Aztán most kviddicsfelszerelésben tart a pálya felé, mert biztosnak hiszi, hogy üres, hiszen rajta kívül ki lenne az az elvetemült, aki ilyenkor a pályára merészkedne. Most, hogy Runát tanítgatja egy kissé felelőség tudatosabban próbál élni. Például most az önfeledt röpködés mellett le fogja tesztelni a következő repülési leckét. Ugyan utánanézhetett volna a könyvtárban, hogy hogyan is megy ez, vagy Markovits proftól kérhetett volna véleményt, vagy anyagot, de nem akart a tanár úr előtt beégni, hogy nem tudja, hogy hogyan is kell. Inkább visszaemlékezett az órákra, amit a prof tartott, bár igaz, ott nem annyira figyelt, csak megcsinált mindent, hiszen akkoriban is jól repült már. Végül is már mindegy, a lényeg, hogy megvannak a tervei, és azt most be fogja gyakorolni, hogy Runának már csak el kelljen ismételni. Nagyon figyelni fog arra, hogy ne túl gyorsan és ne túl bonyolultan mutassa be a feladatot. Miközben ezen jár az agya, meg is érkezik, de egyből csalódnia kell. Valaki már repked a pályán és kiengedett egy gurkót is, mókából.
- A fenébe. Na, mindegy, elég nagy a pálya – közli csak úgy maga elé, majd vállat von. Az illető elég messze van ahhoz, hogy be tudja azonosítani, a magasban repked és várja a gurkót, ami szerencsére valószínűleg ellesz vele, és nem kell neki ezzel is foglalkozni. Mielőtt megkezdené a gyakorlatot, kisebb, nagyjából két méter magas bójákat növeszt ki a földből egymás mögé. Aztán kisebb akadályokat is, ami felett muszáj elrepülni. Nem lesz túl bonyolult a pálya, inkább csak próbálkozik. Azért néha felpillant a lányra, aki bekötött szemmel próbálkozik. ~ Ennek tényleg sok értelme van… ~ Vonja meg a vállait, majd gyorsan végig próbálja a pályát. Sima ügy, az ő edzésén ennél sokkal nehezebbek vannak, és még repkedő gurkók is nehezítik az edzést. A következő körben már megpróbálja Runa sebességével végrehajtani a pályát, úgy véli, hogy olyan közepes erősségűre sikerült neki. Még kétszer végigmegy rajta a biztonság kedvéért, utána pedig vigyorogva, megelégedve néz művére. ~ Jó lesz ez! ~

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastélyt körülvevő vidék → Kviddicspálya

A gondolait lefoglalja a pálya építése közben Viko, meg az a bizonyos nap. Akkor itt véres háború dúlt, pedig kviddicsmeccsnek indult. Végül is a kialakult helyzet elhalványította a pályán folyó dolgokat, és elvileg Viko és ő egy pár lettek. Furcsán érzi magát, olyan izgatottan is, a másik oldalról viszont nem tudja, hogy sikerült-e már túltennie magát az előző szakításon. Ő úgy érzi, hogy így van, mégis kicsit bizonytalan, nem szeret csalódni, főleg nem magában, a megérzéseiben. ~ Vajon ő miket gondolhat, vagy nem is kellene gondolkodni semmin? Igen, talán ez lenne a legjobb. ~ Inkább csak simán boldognak kell lennie, hagyni a problémákat. Így is tesz, egy mosolyt illeszt az arcára, és valahonnan eperillatot érez, ami szélesebbre varászolja a mosolyát. Közben újabb falat varázsol, ami felett el kell repülni, nagyjából másfél méter magasan, majd a pálcaintésre másik bója nő ki a földből. Többször felpillant az őrült valakire, aki bekötött szemekkel gyakorol. Az iskolában ez nem is számít már furcsaságnak, számára biztos nem az, inkább az érdekli, hogy sikerül-e kikerülnie a gurkót, mert a manőverezés egészen jól megy neki. Azt is biztosnak veszi, hogy az illető nem először ül seprűn – akkor talán nem is ment volna fel olyan magasba -, de láthatóan nagyon feszült, még ilyen messziről. Aztán visszafordul, és újabb akadályt állít fel, majd befejezi a pályát. Kipróbálja, majd elégedetten figyeli a művét, amikor megérkezik a magasban lévő, és bekötött szemekkel végigmegy a pályán. Közben megnézi a lányt magának, bár már csak a lobogó barna hajára lesz figyelmes, olyan gyorsan repül el mellette. ~ Nagyon ügyes vagy… ~ Ingatja a fejét, majd beindulnak a reflexei, mert furcsán ismerős hangra lesz figyelmes. A gurkót viszont nem érdekli, hogy kit talál el, így Yar még el tudja húzni a fejét, de a bal vállát már nem, amit elég jól el is talál a vasgolyó, feldöntve ezzel a fiút, aki megpróbálja kigurulni az esést. Több kevesebb sikerrel ez megy is neki, majd újra nézi, hogy merre jár a vasgolyó, miközben méltatni kezdi a lányt.
- Gratulálok, ügyes volt! Vagy ez volt a terv? – fogja a fájós vállát a jobb kezével, Aztán megunja a gurkótámadást és egyszerűen egy bombardával megsemmisíti azt. Egy kötést tesz a vállára (ferula), majd szemügyre veszi a bekötött szemű lányt.
- Most, hogy már nagyon ügyesen vakrepülsz és elintéztem a gurkódat, elnézést kérhetsz – karba font kézzel figyeli a másikat, a szemei felett pedig árkok keletkeznek a homlokán az érdeklődő tekintete folyományaként.
- Lehet, hogy pénzt is kérek a pályahasználatért – teszi még hozzá egy félvigyorral, mert a fájdalomról elfeledkezik már, csak kíváncsi inkább, hogy hogyan csinálta a másik ezt a trükköt. Néha neki is jó lenne egy harmadik szem a feje hátuljára, hogy jobban belássa a teret és egyszerűbben kikerülhesse a gurkókat. De ilyen nincs, be kell érnie az eddigi érzékeivel. talán majd az animágia fejleszti egy kicsit, ha sokat repül, de ez még messze van, ahhoz sokat kell még sas alakban repkednie.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastélyt körülvevő vidék → Kviddicspálya

Mivel a gurkóval való érintkezés élvezete nem az ő műfaja, így a fájdalom kisebb hullámokban jön létre a vállában, és amilyen gyorsan érkezett a vaslabda, olyan lassan akar elmúlni a fájdalom, amit okozott. Gyorsan bepólyázza, mert a reflexei tompították az ütést, de azért még fáj, később felugrik a gyengélkedőre is, valami forradalmian új és undorító löttyért, amit az indián gyógyító szokott neki adni. De addig kiosztja a hosszú hajú lányt, biztos, ami biztos. Nem is nagyon figyeli, hogy ki ő, csak amikor a lány leveszi a kendőjét. ~ Kati! ~ Felhúzza a szemöldökét, amikor meghallja a magyarázkodást, amit tőle kissé nehezebben fogad el, mint egy idegentől. Egyrészt mert jó kviddicsesnek tartja, másrészt pedig elvileg barátok. Nem, mintha meginognak ebben a hite, nagyon szereti a lányt, de, hogy nem figyelmeztette, az nem esett jól a lelkivilágának, főleg így utólag. De azért nem húzódik el a hosszan tartó ölelés alól – ami attól, hogy Kati vigyáz rá, még fájdalommal jár -, de azért elmosolyodik.
- Rajta vagyok a halállistádon? – kérdezi vigyorogva, utalva a legutóbbi találkozásukra, és óvatlanul hátrébb húzza a vállát, olyan ösztönszerűen. Rögtön bele is torzul az arca egy pillanatra, de a mosolyát valahogy visszavarázsolja a képére.
- Megleszek, nem kell aggódni, volt már és lesz is rosszabb, de nem mondom, hogy örülök neki – mosolyogva harapja el a nyelvét úgy, hogy kilátszik a vége, miközben látja, hogy Kata is elgondolkodik valamin, és közben a sérült vállát szuggerálja a navinés.
- Melodimágiát mondtál? Tényleg fejlődtél, most nem kaptam halálos adagot, mint a múltkor – húzza a lányt, a szokásos pimasz vigyorával, de nem akarja megbántani őt. Tudja jól, hogy az más helyzet volt, és már elnézést is kért érte a barátja, de ez most pontos kvaffnak számított, amit vétek lett volna nem gólra váltani.
- Jó, de ha nem sikerül fehér nyúllá változtatlak és kergetni foglak – kuncog, mert még nem árulta el, hogy képes az animágiára. Nemrégen tette le a vizsgáját, és Holden professzor el is kísérte a bejegyeztetésre. Nagyszerű pillanat volt, az idő pedig pont tökéletes lenne neki is fejleszteni a képességét. A vadászat pont megfelelő lenne. De biztos nem Kati-nyúllal fog gyakorolni, mert félő, hogy túlságosan megsebesülne, még a kezdeti szakaszban.
- Amúgy… Mi a jó fenét csináltál? Azon kívül, hogy nekem is jó lenne hátrafelé látni… tetszett, ügyes voltál – dicséri meg végül a lnyt és most már megnézi magának. ~ Te sem lettél csúnyább drága barátom. ~ A bókot nem mondja ki, nem olyan buta, hogy nyíltan bókoljon bárkinek is, hiszen egyből a pletykarovatba, majd Viko szeme elé kerülne. A most kezdődött kapcsolatukba pedig nem hiányoznak az ilyen hülyeségek. Eszébe jut Eperlány is, és úgy dönt, hogy majd este benéz hozzá, és elmeséli neki a kiképzőpályát, amit készített, hátha van hozzá pár ötlete, vagy a későbbi nehezítéshez.
- Hogy tetszik a pályám? Ja, közben kezdheted, ha gondolod – odafordítja Kati felé a sérült testrészt, mintha egy orvosnak mutatná meg. Fogalma sincs egyébként, hogy akkor milyen szinten állt Kati, amikor legutóbb használta a melodimágiát, de akkor sem rosszul. Csak az alany volt rossz. Bízik benne, hogy tudja a navinés, hogy mit csinál majd vele. A kellemetlen meglepetéseket és a tesztalany szerepét sem szereti igazán, nem egyszer fázott már rá. De most hátha elkerülheti ezt és Kati is örülni fog, hogy kijavította a nem túl jelentős hibáját.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastélyt körülvevő vidék → Kviddicspálya

Lassan eljut odáig, hogy nem tudja, hogy minek hívja Katit. Olyan, mintha a testvére lenne, mégis van hozzá vonzalma is, ami nem lenne túl normális dolog az előzőhöz kapcsolva. Nagyon jó lelki társa, legalábbis, nagyon jó, amikor beszélgetnek, akkor Yarista mindig feldobódik, feltöltődik. Ezért most nyilván nem esik jól Katinak a fiú piszkálódása sem, pedig félig meddig igaza is van. Mostanában túl sok a baleset, ha találkoznak, és nem Yarista az okozója. De semmi gond, végül is megúszta, nem lesz belőle nagy ügy. A fintorra ő már nem reagál végül is nem azért jött, hogy a barátját szenvedtesse. A melodimágia viszont majdnem olyan, mintha Kati vissza szeretne piszkálódni vele, ha nagyon megcsavarnánk a dolgot. De, mivel ismeri a lányt, tudja jól, hogy ez meg sem fordul a navinés eszében és egy kis élcelődés után beadja a derekát neki.
- Csak egy kicsit – próbálja enyhíteni a beszólását, mert a fogadó fél végül elismeri a hibáját, és persze jár Katinak a baráti felkarba bokszolás is. Egyáltalán nem durván vagy fájdalmasan, csak olyan ki, ha én nem stílusban.
Az animágikus bejegyeztetése még nem jutott el Katiig, ezért nem érthette meg a nyulas „viccet”, de akkor úgy dönt a fiú, hogy ha már itt vannak, elmondja a jó hírt.
- Bejegyzett animágus lettem. Gondoltam gyakorlok veled – kuncog, mert eszébe jut az előbb kigondolt jelenet. Persze csak az eleje, a piros részig már nem szeretne eljutni gondolatban sem. Pedig ki tudja, hogy vissza tudná-e magát fogni, vagy sem? Ezt mindenképpen ki kell majd próbálnia, amikor gyakorolni fog.
A gyógyítás előtt még rákérdez Kati ittlétének okaira és eléggé meglepődik az utolsó részen. A tekintetén és a szeme villanásán is látszik némi értetlenség, mert a lány habitusa nem passzol egy ilyen veszélyes versenyhez, amin még ő sem szeretne elindulni. Persze ez nem kviddics, de próbára tehetné a tudását. Azonban a verseny veszélyei lebeszélték őt a próbálgatásról, mert az sem lett volna túl jó, ha mondjuk továbbjut, ahol még veszélyesebb akadályok lettek volna előtte. Ez nem az ő műfaja, ő megmarad hajtónak, habár biztos dicsőség övezné, ha jó eredményt érne el.
- Nofene, de bátor valaki. Ki sem néztem belőled. Kinek akarsz imponálni? Biztos valami pasi. Még a végén féltékeny leszek – nevetgél, mert nem gondolja komolyan, sőt, inkább azt szeretné, ah így lenne. Legalábbis úgy, hogy Katinak lenne valakije, mert Ákos óta még csak pletykát sem hallott róla, hogy valamilyen férfiú mellett látták őt.
- De majd kimegyek szurkolni neked, és ígérem, én viszlek a gyenguszra, ha muszáj lesz. A varázs doki meg majd beléd nyom valami keserű izét, és rendbe jössz, ne félj! – kacsint a lányra, majd rákérdez a pályára. Kati válasza pont jó ahhoz, amire készítette, elégedett vele. Mert ha azt mondta volna, hogy túl nehéz, az Runának nem megfelelő, így viszont van esély rá, hogy a lány is teljesítse a pályát.
- Egy nagyon kezdőnek készült, akit én tanítok repülni. Remélem, hogy inkább nem tettem túl magasra a lécet, de azért köszi – grimaszol, mozgatja a csukott ajkait, miközben Runa képességei jelennek meg előtte. ~ Egy két akadályt ki kell vennem, vagy nagyobb helyet adni neki, hogy sikerrel vegye majd. Jó lesz ez! ~ Végül megnyugszik, hogy minden rendben lesz a pályával, a tanítvány végig fog menni rajta sikeresen.
- Okés, szólok! Nem kell levennem a ruhámat, hogy lásd a sérülést? – kérdezi, de addigra Kati már elkezdte a műveletet. Nem érez semmit, pedig várt valami hatást, legalább egy viszketést, vagy ilyesmit. Az „eredményen” majdnem elneveti magát, szerencséjére csak egy bárgyú vigyorrá vissza tudja fojtani azt.
- Nos, igen, de örülök, hogy legalább biztosak vagyunk ebben is – menti ki magát a kínos szituáció elől, habár nem mondta ki, de magát is megnyugtatja ezzel. Várja, hogy majd most hipp-hopp meggyógyul, de ezek szerint Kati még nincs olyan szinten, hogy ezt megtehesse, vagy nem meri megtenni.
- Megteszi – szól kurtán, mert jobb nem jutott eszébe. Ha elmúlik a fájdalom végül az jó, legalább amíg felér az indián sarlatánhoz, addig sem fog kínlódni Az is igaz, hogy saját magát is meg tudná gyógyítani, de az nem lenne túl ildomos. Egyrészt Kati hagy gyakoroljon, másrészt, meg hagy kínlódjon. Még jó, hogy szereti a barátját. Egy pálcamozdulattal eltűnteti a kötést és leveszi a felső ruháját. Bár kissé hideg van, úgy gondolja, hogy ez nem lesz túl lassú folyamat, biztosan nem fázik meg.
- Hazamész majd a szünetre?

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastélyt körülvevő vidék → Kviddicspálya

A nevetés sokszor jelen van Yarista és Kati kapcsolatában, ez csak most tudatosul a fiúban. Az, hogy a jókedvük majdnem állandó, amikor egymás társaságában osztoznak, nem jelenti azt, hogy más érzelmek nincsenek jelen. Mégis többnyire jól el vannak, ahogy szokták mondani.
- Köszönöm, én meg megnéznélek minél hamarabb sasként, akkor is ennyire dögös vagy-e, vagy csak illúzió – ölt nyelvet és bókol egyszerre. Nem udvarol, hanem csak őszinte, vele mindig őszinte volt, nem is emlékszik olyanra, hogy eltitkolt volna valamit előle, inkább csak nem mondta el, ha éppen úgy volt helyes. Persze utólag minden kiderül, de erről szó sincs, Katit mindig is vonzónak tartotta és nem csak azért lelkileg közel álltak egymáshoz. Főleg ezek miatt nem közeledett még úgy hozzá soha sem, pedig bőven lett volna rá alkalma, és egyszer túl is léptek egy határt a Kívánságok Termében. Az egy különleges helyzet volt, és bár nagyon jó volt, mégis utólag úgy gondolja Yar, hogy túlléptek az eseten és különös kincsként őrzik azt az estét barátságuk ékszeres dobozában. Furcsa módon abban a pillanatban sem gondolt Yarista arra, hogy Katival együtt legyen, mert félt attól, hogy ha annak kapcsolatnak vége lesz egyszer – márpedig a korábbi és további kapcsolatai ezt jósolták -, akkor elveszíti Kati barátságát, ami elsős kora óta állandó, és a navinés olyan ember, akire mindig számíthatott, és még a szavára is hallgatott elég sokszor.
A Hullócsillag kupa már más tészta, tudja ő, hogy ez csak egy előválogató az igazi versenyhez, amit Svédországban rendeznek meg. Neki is megfordult a verseny gondolata a fejében, de aztán utána érdeklődött, hogy pontosan mi is ez. A csapattársai sok mindent elmeséltek a rendezvényről, és úgy döntött, hogy mégsem kéne elindulni rajta, habár ha nyerne, biztosan nagy megbecsülés övezné. A sérülések nem érik meg azonban a kockázatot, a kviddics karrierje fontosabb annál, hogy kimaradjon valami komolyabb balesett miatt, ami könnyen előfordulhat az elmondások alapján. Egyébként is, inkább a fogónak való ez a féktelen száguldás műfaja, véleménye szerint.
- Csak féltelek, baj? – vonja meg a vállát nemes egyszerűséggel. – Azt ajánlom is, hogy túléld, különben megöllek – mosolyodik el saját képzavarán, de ettől még komolyan aggódik a barátja miatt, talán ennyire még soha sem fejezi ki nemtetszését valami iránt, ami a seprűvel kapcsolatos. Valószínűleg ott lesz a versenyen, és szurkol Katinak, emelett nem fog bánkódni akkor sem, ha nem a navinés barna lesz a győztes. ~ De miért csinálok én belőle ekkora ügyet? ~ Aggódni valaki miatt ennyire, nem az ő műfaja, de most mégis úgy érzi, hogy ezt kell tennie.
- Végül is igen, jó látni téged újra repülni – bólogat, mert ezt már nagyon várta újra. Nem értett azzal egyet, hogy Kati abbahagyja a kviddicset – nem is ő lenne, ha egyetértett volna -, de akadályt nem állított az útjába, sem fizikait, sem lelkit. A lány úgyis tudta a véleményét erről, mégsem érezte Yarista a szükségét annak, hogy ezt el is mondja. A toleranciája talán Kati irányába volt a legnagyobb a kviddiccsel kapcsolatban, ez nyilván a barátságuk miatt volt így.
Támaszkodik a saját seprűjére, úgy mondja el, hogy Runát tanítja, persze nevet nem említ, csak elmondja, hogy nem Kati-szint a pálya nehézségi fokozata.
- Ha, ha, ha – lejti lassan és ironizálva, de a felvetés persze jogos Kati részéről, és nem is alaptalan a múltjára tekintve. – Runa elsős, és fél a repüléstől. Levitás, szóval persze, hogy segítek neki, legalább meglátom, hogy mennyire van érzékem a tanításhoz. Egyelőre jobban fejlődik, mint vártam, és szerintem ez annak köszönhető, hogy kezdi levetni a sztereotípiáit és nagyon lelkes, nem pedig nekem. De azért jól esik, amikor megköszöni minden egyes sikerét - mosolyog a vérző orrú lányra gondolva, amikor egy-egy kis apróságért nagyon lelkendezni kezd. Egy kicsit ő is büszke, hogy ha másért nem, talán mégis van egy kis köze ahhoz, hogy Runa kezd bátrabb lenni, és hamarosan meg fog tanulni repülni, mert nem fog félni annyira, mint korábban.
Megkezdődik a „gyógyítási gyakorlat”, hiszen Kati elintézte Yarista vállát, és jó gyakorlási lehetőségnek lája a gyógyítást. Az más kérdés, hogy a levitás már nem repes a dologért annyira, de végül beadja a derekát.
„Nevess nyugodtan”
Nem kell neki kétszer mondani, vigyorog, mint a vadalma. Nem teszi ezt túl sokáig, megsérteni nem szeretné a barátját, de azért jól esik neki, hogy egy kicsit piszkálódjon a lánnyal.
- Egyelőre? – emelgeti meg a szemöldökeit többször, mintha számítana valamire, majd végrehajtja az utasításokat. Észreveszi, hogy Kati túlságosan is sokat néz olyan területekre a felsőtestén, ahol nincs semmi baja, de ezen csak magában kuncog egy jót. Egy kis pír nyoma is felvillan egy pillanatra a lány arcán, amit valószínűleg nem is vett észre a barátja, de nem szólal meg, inkább úgy tesz, mintha észre sem vette volna. Egyébként is most a nagy melodimágiával kell törődnie, amit az eddigi tapasztalatai alapján nagyon nem kedvel. Katinak itt az esély, hogy Yaristánál bizonyítson, mégis jó ez a dolog. Habár a szembekötős repülés, már így is elég lenyűgöző volt, nem beszélve a múltkori dühkitörésről.
Hogy elterelje a gyanút magáról, hogy ő bizony látta Katin az érdeklődést, inkább a későbbi terveiről kérdez. A navinés jól látja a dolgot, ezek a tervei a fiúnak, csak még Vikoval kell dűlőre jutnia, hogy hogyan is legyen majd ez. Egyelőre gőze sincs, hogy hogyan fogja megoldani ezt, de abban biztos, hogy nagyrészt ott kell lennie Svédországban, és tudja, hogy a távolság mit okoz egy kapcsolatnál. Viszont mindenképpen valahogy meg fogja oldani a dolgot, nem véletlenül jár hoppanálás órára. Úgy tervezi, hogy edzések után, amikor csak lehet hazatér a lányhoz, kérdés, hogy ez elég lesz-e, Yarista nagyon reménykedik abban, hogy igen. Egy kicsit el is gondolkodott ezen, így szünet áll be beszélgetésükbe, mire észbe kap és válaszol Katának.
- Igen, elmegyek. Minden vágyam ez volt, és most egy erős csapatban játszhatok, ki tudja, hogy mit hoz még az élet, és lesz-e ilyen lehetőségem. Most megragadom, és nem eresztem – mondja kicsit bánatosabban, mint szeretné, pedig valóban így gondolja. De tudja, hogy sok mindent itt hagy, valószínűleg sok mindent el is veszít. Nem hagyott alább a kviddicsimádata és elkötelezettsége, mégis nem tud elmenni szó nélkül már olyan dolgok mellett, amik fontosak számára, mint például a vele szemben álló mogyoróbarna szemű lány barátsága.
- Azért remélem, hogy nem ez az év lesz az utolsó lap barátságunk naplójában – furcsa mosoly kerül az arcára, sosem volt kenyere a túlzott érzelgősség, most mégis inkább elnéz más irányba, csak Kati szemeibe ne kelljen. Pár másodperc alatt visszaszerzi a hitét, és már ugyanúgy áll ott a lány előtt, ahogy az előbb, mielőtt még a gyengeség elöntötte volna lelkét.
Közben Kati elmulasztja a fájdalmát, és fel is derül az arca egy pillanatra. Egészen addig, amíg rájön, hogy nem érzi a kezét, sőt a nyaka is meggyengül és oldalra dől, nem tudja visszafordítani a fejét.
- Hát, ahogy vesszük – felnevet féloldalas fejjel, szerencsére a válla megtámasztja a fejét, amit aztán a másik kezével a hajánál fogva egyenesbe állít.
- Nem fáj, viszont lezsibbadt az egész karom és a nyakam. Döntsd el te, hogy mennyire sikeres – kuncog, miközben folyamatosan azon erőlködik, hogy jól tartsa a fejét, ami most gumiként mozog a nyakán. ~ Dolánszkynak ilyen érzés lehet. ~ Gondol a kerekes székes okostojásra, akit annyira nem zárt még a szívébe, holott nem is beszéltek még egymással. De a srác fintoraiból nézve, ez kölcsönös lehet, így nem nagyon foglalkozik az üggyel komolyabban.
- Most mi lesz? – érdeklődik, egyelőre nem érzi azt, hogy bármi változás beállna az állapotába, de nem ismeri ezt a mágiaformát, hogy tudja, hogy akár a következő pillanatban is visszatérhet minden a régibe, akár a fájdalommal együtt. A testét mozgatni kezdi azért, hogy a lógó keze himbálózzon, hogy Katit még gyorsabban cselekvésre késztesse.
- Szóval így intézed el a pasikat. Nem rossz módszer – még kiszolgáltatottságában is fricskál egy kicsit, és ironizál, valahogy el akarja terelni a gondolatait a dologról, amik szép lassan bekúsznak elméjébe.
- Ja, és remélem nem maradandó, rövid pályafutás lenne.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastélyt körülvevő vidék → Kviddicspálya

Tudta, hogy betalál a bók, de sosem volt titok, hogy Kati jó csaj. Legalábbis sosem mondott neki mást, az más kérdést, hogy hozzá hasonlóan ő sem egy szerencsés típus a kapcsolatok terén. Nagyon örült, amikor volt Ákos, mert igazán boldognak láthatta Katit, ráadásul akkor éppen neki is egész hosszú ideje volt már valakije. De persze most megint más van, és azóta a lánynak senki, neki viszont van egy Vikoja. Így majdhogynem kötelességének érzi, hogy folyton emlékeztesse arra, hogy ő is egy szép nő, sőt értékes nő, bárhogy is akarja titkolni a navinés, vagy próbálja elviccelni a dolgot. Akkor még boldogabb lehetne, ha révbe érne a Hobbikviddicses élete is, nem csak itt, hanem minden téren. Mosolyt csal az arcára, hogy Katkó leendő babáját ringathatná, pedig sosem volt egy szentimentális lélek.
Csak nevet, amikor Kati szellemeskedik több értelemben is. A szokásos baráti fricskázás jön elő közöttük, mind a lányok terén, és mind az akadálypályára vonatkozva, amit Yar készített elő tanítványa részére. Az idő szépen telik, és ezt szereti igazán Yarista, hogy a navinés barátjával mindig jól megértik, és sosem értik félre egymást. Észre sem veszi és máris félmeztelenül áll, hogy Kati meggyógyíthassa. Akárhogy is szekálja őt, teljes mértékben megbízik benne, és csak akkor lenne mérges, ha olyan problémát okozna, ami a karrierjét veszélyezteti. Nagyon reméli, hogy ilyesmire nem kerül sor, sem most, sem a későbbiekben.
- Ez csak természetes. Kinek panaszkodnék akkor? Meg amúgy is, nem igazán tudom nélküled elképzelni a jövőmet, valahogy mindig is benne voltál, valamilyen módon. Szóval igen, te igazán hiányozni fogsz nekem – vonja meg a fájós vállát, fel is szisszen. Katkó pedig belekezd a gyógyításba, bár nem egészen úgy sül el, ahogy várják. A zsibbadás végül is jó, bár új problémát hoz fel, amit természetesen Yarista elviccel. Katkó aggódó arca viszont nem jelent olyan sok jót, a szavai sem túl megnyugtatóak. De nem hiszi, hogy örökre lebénította őt, azért ennek ellenére nem teljesen nyugodt.
- Oké, akkor várjunk. De legalább tényleg nem fáj már – mosolyog, próbálja visszahozni a kiszökő színt barátja arcából, aki eléggé megviseltnek tűnik. Ezt is szereti Katiban, na nem azt, ha szenved, hanem azt, hogy őszintén kimutatja az érzelmeit.
- Nem, semmit – igazolja a feltételezést, és Katkó tapogatós módszerénél is ugyanez az eredmény, továbbra sem érzékeli a dolgokat. Habár, mintha furcsa szurkálódás kezdődne az ujjbegyeiben, de azok nem mozdulnak az agyi parancsra egyelőre. Aztán, amikor találkozik a tekintetük, látja, hogy Kati fél valamitől, és nagyon sajnál valamit. Hogy ez Yarista válla, vagy az, hogy az exrellonos távozik az iskolából, esetleg ezek összessége, és még jó néhány adag emlék érzete, azt nem tudhatja a fiú.
- Ugyan, semmi baj – suttogja a lány fülébe, aki közben átöleli szorosan. Az élet visszatér az ujjaiba és egyre jobban kúszik vissza a vállai felé. Érzi a rázkódást, tudja, hogy a lány sír, mégsem akarja most még megnyugtatni őt. Úgy gondolja, hogy hagyja kisírni Katit, hogy a feszültség kimenjen belőle. Nem sokkal az ölelés után felemeli nagy nehezen a már nem bénult kezét és beletúr a navinés hajába.
- Már mozog a kezem, nem lesz gond – az, hogy ő elérzékenyüljön bármin is, elég nehéz elérni, de most meghatódott Kati reakciójától. Úgyhogy az utolsó mondata is akadozva, száraz torokkal lépett ki ajkai közül, éreztetve azt, hogy átérzi az év hajtójának megpróbáltatásait. Miután Kati sírása alábbhagy, elhúzza őt a vállairól és kedvesen a szemébe mosolyog, félretűrve a barátja haját. Egy zsebkendő kerül a kezébe és letörölgeti a maradék könnyeket, majd a lány markába zárja a papírdarabot. Egy ideig ő sem igazán tud megszólalni, de sugárzik róla a büszkeség aziránt, hogy ilyen baráttal rendelkezik. Végül megtöri a csendet, hiszen mégsem maradhatnak így.
- Na, gyere, menjünk le a Pubba és nosztalgiázzunk egy jót, akár még fel is kérhetsz táncolni, ha jó kislány leszel – vigyorog, majd rácsap Kati nemesebbik felére, hogy ha eddig nem is, most kizökkentse őt a letargikus állapotból.