Bálint

- Offende Onorare- suttogja egy szobor mögül, és elégedett vigyorral konstatálja, hogy megint aratott. Ravennek már-már sajátos elképzelése van a bolondok napjáról, viszont mentségére legyen mondva, sose tett másképp.  Bár lehet, hogy ami számára szívatásnak minősül, az másnak kínzás, de efelett a tény felett mindig is szemet hunyott.
Ahogy a lány elfut, ő laza természetességgel sétál ki a szobor mögül, miközben kortyol a kávéjából. Most még jó idő van, így úgy dönt, ideje kimozdulni, és megnézni, vajon mennyi kár érte a helyet, esetleg még pár lézengőt megviccelni. Lassan halad úgy, mintha nem is miatta hallucinálna az a szegény Navinés, nem az ő hibája, csak rosszkor volt rossz helyen... előfordul.
Igazából nem teljesen érti magát, mert... mielőtt felkaszabolta azt az elsőst eléggé búval bélelt volt, mindenesetre, most megint a sztoikus nyugalom lett úrrá rajta, és úgy hiszi, ez jobb mindenkinek.
A rétre érve nem igazán lepődik meg, hogy talál kint diákokat, akinek van esze, kimozdul. Ő minden esetre egy fának dőlve issza a kávéját, ami mellé jól esne egy cigi, de mivel nem dohányzik, ezt teljes mértékben nélkülözni tudja.
Azért kezdi érdekelni, hogy a többi Mestertanonc ilyenkor merre lehet, nem sokkal futott még össze, na nem mintha ezt fájlalná, nem az a nagy társasági lény, viszont, kicsit hülyén érzi magát, hogy "nagy" létére folyton egyedül kószál. Bár, lehet azért van, mert a többiek már megunták a helyet, Raven meg nemrég jött ugyebár, még egy hónapja sincs.