38. tanév, szorgalmi időszak
Légy üdvözölve, kedves Látogató!
HírekFórumRegisztrációAz Iskoláról
Fórum Navigátor
Bagolykő Mágustanoda FórumA kastélyt körülvevő vidék

Oldalak: « 1 2 3 [4] 5 6 ... 14 ... 76 77 » Le | Téma száljai | Témaleírás
Tiffany Elswood
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 135
Összes hsz: 1504
Írta: 2013. március 31. 16:31 | Link

Egyáltalán nem reagállja le, mikor a fiú a földhöz csapja. Már megszokta, így meg sem ijed, csak hagyja, hogy a nagyobb srác véghez vigye az egész kis jelenetét. Hangtalanul, ellenszegülés nélkül hagyva, hogy ellenfele a földre küldje, hisz tudja, úgy sem ér semmit vele,ha harcolni próbálna, úgy is ő lány, a másik fiú, s kitudja, ha kirántja a kezét talán sikeresen ki megy a csuklója, erre pedig egyáltalán nincs szüksége.
-Úgy mondtam, hogy a büntető munka olyan dolog kéne legyen, ami tanítja valamire a diákot, nem amivel megalázod. Éppen ezért az általad feladott kis feladat nem megfelelő -sziszegi hallkan, a földhöz lapulva. Mennyiszer volt már ilyen helyzetbe! Azok a nagyobb lányok, akik felkenték minden szilárd tárgyra, beletapostak, belerúgtak ahányszor csak nem nézett oda tanár... Tiffanyt tehát már nem igazán hatotta meg az erőszakos megoldás. Tudta, hogy az emberek csak azért csinálják, hogy ráijesszenek a másikra, túl drasztikus módszerekhez nem folyamodnak, mert félnek, hogy őket is megbüntetik. Ahány heget s ütést kapott egyik sem volt maradandó, senki sem merte annyira bántani, hogy bajba kerüljenek mind ketten. Inkább csak tűrt, míg a másik kitombolta magát.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

müty-müty|terelő|kérdezőke
Noel Rainsworth
INAKTÍV


cheap freakshow
offline
RPG hsz: 128
Összes hsz: 1258
Írta: 2013. március 31. 17:05 | Link

Furcsa reakció, Tiffany nem csinál semmit; Noelt viszont ez nem érdekli különösebben, azon a véleményen van, hogy aki hülye, nyugodtan meghalhat, legalább a természetes szelekció ma is érvényesül, és ha az elsős a legkevesebb életösztönnel sincs megáldva, az az ő baja, ettől a srác még ugyanannyira élvezi saját tanítási módszereit.
A megjegyzés hallatán nem tudja nem kiröhögni a lányt, na nem mintha annyira erőlködne a neveletlen gesztus ellen, de felettébb viccesnek találja a kijelentést - milyen naiv kislány.
 - Hidd el, a Gamajun-ház lakóitól rengeteg dolgot tanulhatsz - biztosítja vigyorogva Tiffanyt. - Egyébként meg olyan büntetőmunkát adok, amilyet csak szeretnék, mert megtehetem - közli félvállról, és valóban így gondolja. Nem nagyon szokta visszafogni magát ilyen téren, és úgy őszintén semmilyen téren sem.
A lány gondolatmenete talán egy másik személlyel szemben helyes lenne, azonban Noel nem ez a típus - őt a legkevésbé sem érdekli a lehetőség, hogy esetleg megbüntetik, úgyhogy gátlástalanul folytatja a tervet, amit kieszelt.
 - Reamoveo - mutat a pálcával a lány körüli talajra, mire Tiffany valószínűleg elkezd süllyedni, ugyanis a halmazállapot-változást előidéző varázsige sáros duzsvává változtatta a talajt alatta. Kapálózhat, de mivel mozdulatlanul engedte, hogy Noel a földbe passzírozza, a fiúnak nem volt gondja azzal, hogy jó fogást találjon rajta, úgyhogy valószínűleg Tiffany ilyen irányú próbálkozásait tudja hárítani.
Van annyira kegyes, hogy a lány fejét megemeli egy kicsit, úgyhogy a ragacs csak nyaktól lefelé kezdi elnyelni, de Noel továbbra is cipőjével szegezi a földhöz - trutyihoz - ,ezzel gyorsítva egy kicsit a folyamatot, egészen addig, amíg a feljövő talaj már azzal fenyeget, hogy az ő lábát is elnyeli. Ekkor ugyanezt az igét használva ismét szilárddá változtatja a földet.
Leszáll a lány hátáról, majd leguggol a feje előtt, hogy a másik láthassa az arcát.
 - Ötig számolok. Ennyi időd van elfogadni a büntetőmunkát, amit felajánlottam, utána itt hagylak - mondja, és valóban elkezd hangosan számolni.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Tiffany Elswood
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 135
Összes hsz: 1504
Írta: 2013. március 31. 17:18 | Link

Düh, gyűlölet, bosszúállás. Csak ez jár a lány fejében. Mikor a fiú már varázsláshoz folyamodik úgy dönt, ez alkalommal megadja magát. Nagyon jól tudja, hogy néha jobb vissza lépni mint erőltetni a dolgot.
-Jól van, jól van!-mondja hallkan a srácnak mikor az számolni kezd. Csodás. Most a kedvenc farmere is tönkre ment egy hülye gyerek miatt. -Azonnal eressz el, és akkor meg csinálom a hülye büntetésedet -mondja suttogva. Utálja, hogy már itt is így kezdődik az első napja. Pedig bízott benne, hogy itt már nem ő lesz a szánalom csúcspontja, nem őt fogja piszkálni mindenki egyszerűen azért az okért mert ő más. Türelmesen vár, hogy a fiú hatástalanítsa a varázslatot. Még nem tudja hogy, de csak bosszút áll a sebhelyes arcún. Mostmár nem húzódhat be egy sarokba sírni, hogy ellene van a világ. Ezt is már megszokta, s mostmár nem fog összeroppanni attól, hogy egy kis szerencsétlen meg próbálja ijeszteni. Vesz egy mély levegőt, majd a srác szemébe néz.
-Kérlek eressz el. -nyőgi ki úgy, hogy hangja ne szóljon arrogánsnak.
Utoljára módosította:Tiffany Elswood, 2013. március 31. 17:24 Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

müty-müty|terelő|kérdezőke
Noel Rainsworth
INAKTÍV


cheap freakshow
offline
RPG hsz: 128
Összes hsz: 1258
Írta: 2013. március 31. 18:50 | Link

- Öt.....nééééégy......háááárom...Á, észhez tértél - állapítja meg a sürgető szavakra. Elégedetten tapasztalja, hogy a lány megadja magát, és hajlandó együttműködni, még ha egy kicsit nehezebben is adta be a derekát, mint ahogyan azt Noel szerette volna első körben, de visszagondolva örömmel vette, hogy az események ilyen fordulatot vettek. Legalább valami szórakozás neki is kijutott mára..
 - Ha az ember ilyen helyzetben van, ha nem követelőzik annyira, mint egy hároméves hisztis királylány, több esélye van a túlélésre - jegyzi meg, csak amolyan tanácsként, elvégre prefektusként nagyon szívén viseli az elsősök tanítását.
Szép szó a kérlek, de amikor a lány tekintete totálisan az ellenkezőjét mondja, kissé kevéssé hiteles. Noelt nem is nagyon hatja meg hát Tiffany könyörgése, csak megpaskolja a fejét, mintha valami különösen ocsmány kutyát dicsérgetne, majd felállt, de még egy utolsó ajándékot hátrahagyott a kislánynak.
 - Capillux - jelenti ki, mire Tiffany haja lángba borul, még ha nem is valójában égve, de jelzésértékűen.
 - Meggondoltam magam. Remélem, elég emlékezetesre sikerült az első napod - mondta, majd megfordult, és tényleg elsétált ezúttal, vissza sem nézve, akkor sem, ha Tiffany esetleg utánaszól. Majd másnap reggel kibányássza valaki.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Ophelia LaFonde
Nyugodjék békében!



offline
RPG hsz: ?
Összes hsz: ?
Írta: 2013. március 31. 18:57 | Link

Tiffany
takarodó után

Egy halom könyvvel, még több rágcsával, és egy termosz kávéval a kezemben tartok az Üvegház felé. Most, hogy Lyra és Noel prefektusok lettek, nem sokat tartózkodnak a kecónkban, így olykor rám tör az unatkozhatnék. Akkor általában csöpögős regényeket olvasok, telezabálom magam csokival, és megvárom, míg lefogyok. Na, jó, ugye ezt senki nem gondolta komolyan? Bár tényleg olvasok, de olyasmit, amit érdemes.
Igaz mostanság gyakrabban járok le Vandához, így nem olyan gyakoriak ezek az esetek, viszont ma nem volt kedvem, meg amúgy semmihez se. Tipikus punnyadós nap ez, kár, hogy csak én látom így, mert Lyráék megint a szabályszegőket amortizálják. Még most is vigyorgok azon, hogy engem is meg kellett büntetnie, bár akkor tényleg nem volt más választása, kilátástalan helyzetünk volt.
Nem, nagyon hatnak meg a lavírozó prefik, akiktől tartanom kéne, azokból kettővel együtt élek, és még nem láttam őket, ahogy megesznek valakit, bár ehhez hozzátartozik, hogy későn kelő vagyok, szóval ki tudja.
Amúgy, mostanság egész elviselhetőnek érzem magam, talán, mert már nincs kedvem rágódni azon,  ami történt, változtatni úgyse tudnék rajta, így marha felesleges.
A házunk előtt egy alakot látok, mire megtorpanok, és felvonom a szemöldököm. Oké, bízom benne, hogy azt, hogy zárva az ajtó a tanároknak tudja be, mert eszem ágában sincs arra kelni, hogy valaki fölöttem áll, és az ordítja, takarodj!, vélhetőleg azzal a lendülettel ütném is le. Nem ajánlatos engem felkelteni.
- Hát te?- kérdem tőle szerintem jogosan, mert takarodóóóó, hahóóó. Hihetetlen, hogy ez ennyi mindenkit hidegen hagy, ezért nem jönnek korábban Lyráék. Azért, bízom benne, hogy most se lesznek a közelben, szerintem, nem örülnének, ha látnák, hogy valaki betörni készül ide.
Utoljára módosította:Ophelia LaFonde, 2013. március 31. 19:04
Hozzászólásai ebben a témában
Tiffany Elswood
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 135
Összes hsz: 1504
Írta: 2013. március 31. 18:59 | Link

Összeszorított fogakkal hallgatja végig a fiút, s mikor az megpaskolja azonnal elrántja a fejét. Még is csak mit képzel magáról? Érdekes, hogy Tiffany eddig még sosem ijedt meg annyira, mint most, mikor felgyúlt a haja. Akármit, csak a haját ne. Első ösztöne az volt, hogy a srác után üvöltsön, de még sem tette meg. Nem fogja elveszteni a méltóságát. Oldalra hajtja a fejét, ezzel beborítva sárral a vörös tincseket, de legalább már nem lángolnak. Gyűlölködve néz az elsétáló fiú után, s azon kezd járni az esze, hogy most mihez kezdjen, mivel vicces lesz, ha itt marad napokig, majd kibányásszák a csontvázát. Próbálkozik egy kis rugkapálózással, eredménytelenül. Valahogy eljut hozzá, hogy már igen késő van. Ezzel aztán biztos nem szerez pluszpontot, hogy az első napján sokkal sötétedés után ki van ásva a rétre. Vicces... Nem így képzelte el. A márvány fehér, szeplős arcon végig folyik egy könnycsepp, szinte a lány tudatán kívül. Gyorsan megrázza a fejét, és összeszorítja a szemeit. Utál sírni. És nem fogja engedni, hogy egy undok senkiházi tönkretegye. Ezzel az elhatározással váltott át fapofára, és az éppen olvasott könyvön kezd el gondolkodni, idő töltés gyanánt, mikor hangokat hall. Vagyis egy, bizonytalan lány hangot.
-Öhm...segítenél? -nyőgi kínosan. Csodás. Biztos azt hiszi majd, higy egy félőrültel van dolga, pedig ő nem is csinált semmi (nagyon) rosszat.
Utoljára módosította:Tiffany Elswood, 2013. március 31. 19:02 Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

müty-müty|terelő|kérdezőke
Ophelia LaFonde
Nyugodjék békében!



offline
RPG hsz: ?
Összes hsz: ?
Írta: 2013. március 31. 19:10 | Link

Szegény pára

Nem kicsit döbbenek meg, mikor a rétre érve látom, hogy valaki komolyan gondolta "az élve elásás" fogalmat. Nem kell sokat agyalnom, hogy rájöjjek, tuti valamelyik háztársam a hunyó, csak azt kéne kideríteni, melyik. Szívesen kifejezném neki az elismerésem.
Igazából, lehet, sajnálnom kéne a csajt, de belőlem veszettül kiveszett az empátia, viszont valami belső hang mégis azt sugallja, ne hagyjam már itt szegényt.
- Ja, segítek, málnás, vagy banános?- nyújtok felé két müzliszeletet, miközben sztoikus nyugalommal ülök le mellé, aztán jobban szemügyre véve, elhúzom a szám.
- Nincs nálam párna, bocsi. Amúgy hozhatnék, de olyan jól elülök itt, mellesleg... mit keresel kint takarodó után, és hogy kerültél ilyen közeli viszonyba a talajjal?- döntöm oldalra a fejem, ahogy kedélyes csevegésbe kezdek. Értékelhetné is akár, mert nem sokszor csinálok ilyet.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Tiffany Elswood
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 135
Összes hsz: 1504
Írta: 2013. március 31. 19:23 | Link

Mentőosztagos néni

Reménykedve néz a közeledő lányra, de ahogy kinyitja a száját rájön, hogy háztársával all szemben, szóval még sincs oly sok esélye a menekülésre. Vesz egy mély levegőt, hogy lehiggadjon, hisz a csaj jelenti az egyetlen esélyt, és midnenképpen kedves kell legyen vele.
-Egy, viselkedéséből ítélve Rellonos fiú nagyon unatkozott... A sebhelyes arcú. Tán ismered? -kérdi ugyan olyan higgadtan, majd hozzáfűzi: - Nagyon szívesen csevegnék, de lennél oly kedves, hogy először segítesz újra normális talajszintbe kerülni? -néz rá kérlelően. Akármilyen lobbanékony is, igen is rejtőzik benne egy kis színi tehetség, s a nagyszájú lányból azonnal síró kislányt tud varázsolni. Egyre kényelmetlenebbül érzi magát, s egyre jobban az az érzése, hogy ebből előbb utóbb gyengélkedő lesz-az a kevés egészséges csontja is mindjárt összeroppan. Egy fejrántással hátra lök egy vörös hajtincset, így a nagyobb lány már teljes nagyságába látja a szeplős pofit.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

müty-müty|terelő|kérdezőke
Ophelia LaFonde
Nyugodjék békében!



offline
RPG hsz: ?
Összes hsz: ?
Írta: 2013. március 31. 19:36 | Link


A csajt látva, egyből egy szobanövény jut eszembe, amit öntözni kell, meg szép cserépbe rakni... hmmm... na, jó nem. Nekem még gyakorolnom kell a rellonos jellemet elvileg, így csak nem hagyhatom itt, plusz... ezzel talán kicsit ellensúlyozom a saját... nos botlásom.
A leírást hallva felenvetek, őszintén, és hangosan, épp hogy csak nem ütögetem a földet mellettem.
- Nem, még sose hallottam, miszter Humor Heroldról- vigyorodok el, mert, ha Noel nem mutatkozott be, én se fogom elárulni. A végén még rajtam is kamatoztatná a kreativitását.
Aztán felállok, előkotrom a pálcám a zsebemből, majd járkálni kezdek, miközben a megfelelő varázsigén agyalok.
- Oké, előre szólok, hogy eddig csak gáz volt abból, hogy varázsoltam, szóval nem vállalok felelősséget az épségedért- a miheztartás végett, jobb, ha közlöm vele, majd a pálcám ráirányítom.
- Baziteo- ejtem ki a számon, majd ha a lány jelentősen megnöveszti magát, elvigyorodok.
- Oké, most mássz ki... így talán könnyebb- adom neki az instrukciót, majd, ha kikászálódott, egy Reducio-val visszaváltoztatom az eredeti méretére.
- Na.... viszont a hajaddal már nem tudok mit kezdeni- húzom el a szám, mert konkrétan annak örülök, hogy ezt sikerült végrehajtanom.
Utoljára módosította:Ophelia LaFonde, 2013. március 31. 19:37 Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Tiffany Elswood
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 135
Összes hsz: 1504
Írta: 2013. március 31. 19:49 | Link

Ó...szóval a kísértője egy igazán ismert alak. Nagyon jó. Előbb utóbb csak kisüti, hogy hogy hívják. Mikor a lány a varázslati tudásáról kezd magyarázkodni ösztönösen nemet akar mondani, de inkább csak bólogat, s várja a hatást. Mikor elkezd még jobban nőni megpróbál kikászálódni a lyukból, ez úttal sikeresen.
-Köszönöm- mondja miközben a haját rendezgeti.
-Ezt majd elintézem én -mutat sáros-kócos vörös tincseire.
-Most ha megkérhetnélek rá, vissza kaphatom eredeti méretem? Eddig is elég magas voltam...-szólal meg a lány fölé magasodva. Legalább élve megúszta. Vágül is lehetett volna rosszabb is, nem? Megtapogatta a bordáit és a lapockáit, amelyek különösen fájtak, de úgy döntött maximum felugrik a gyengélkedőre. Elkezdte kiszedegetni hajából az oda tapadt sár darabkákat, s közben méregette fel a kisseb-nagyobb szerzett sérüléseket. Mindenképpen jól kezdte ahhoz képest, hogy 12 órája sincs itt. Azt azonnal eldöntötte, hogy apjának nem említi meg ezt a kis esetet, kitudja, hogy hogy reagálja le az öreg.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

müty-müty|terelő|kérdezőke
Raven Cornwald
Nyugodjék békében!



offline
RPG hsz: ?
Összes hsz: ?
Írta: 2013. április 1. 18:19 | Link

Bálint

- Offende Onorare- suttogja egy szobor mögül, és elégedett vigyorral konstatálja, hogy megint aratott. Ravennek már-már sajátos elképzelése van a bolondok napjáról, viszont mentségére legyen mondva, sose tett másképp.  Bár lehet, hogy ami számára szívatásnak minősül, az másnak kínzás, de efelett a tény felett mindig is szemet hunyott.
Ahogy a lány elfut, ő laza természetességgel sétál ki a szobor mögül, miközben kortyol a kávéjából. Most még jó idő van, így úgy dönt, ideje kimozdulni, és megnézni, vajon mennyi kár érte a helyet, esetleg még pár lézengőt megviccelni. Lassan halad úgy, mintha nem is miatta hallucinálna az a szegény Navinés, nem az ő hibája, csak rosszkor volt rossz helyen... előfordul.
Igazából nem teljesen érti magát, mert... mielőtt felkaszabolta azt az elsőst eléggé búval bélelt volt, mindenesetre, most megint a sztoikus nyugalom lett úrrá rajta, és úgy hiszi, ez jobb mindenkinek.
A rétre érve nem igazán lepődik meg, hogy talál kint diákokat, akinek van esze, kimozdul. Ő minden esetre egy fának dőlve issza a kávéját, ami mellé jól esne egy cigi, de mivel nem dohányzik, ezt teljes mértékben nélkülözni tudja.
Azért kezdi érdekelni, hogy a többi Mestertanonc ilyenkor merre lehet, nem sokkal futott még össze, na nem mintha ezt fájlalná, nem az a nagy társasági lény, viszont, kicsit hülyén érzi magát, hogy "nagy" létére folyton egyedül kószál. Bár, lehet azért van, mert a többiek már megunták a helyet, Raven meg nemrég jött ugyebár, még egy hónapja sincs.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Karsa B. Bálint
INAKTÍV


Önmaga legnagyobb paródiája, egy bögre kávéval.
offline
RPG hsz: 48
Összes hsz: 140
Írta: 2013. április 1. 18:52 | Link

Raven;

Ki hinné az ember, hogy imádom a bolondok napját. Dr. Nádori Pál azt mondaná, hogy csak az bolond, aki annak érzi magát - én meg erre felröhögnék, hogy még jó hogy, hiszen szép is lenne, hogy aki annak érzi magát, de nem lenne bolond, viszont aki nem érzi annak magát bolond lenne. Attól eltekintve, hogy kezdek lassan belezavarodni, no way, szuperül érzem magam. Bolondok napja van, csináljunk bolondot, felfordulást, hatalmas party-lázt! Emlékszem tavaly...tavaly mi is volt? Mégsem emlékszem. Mintha Pesten lettem volna, hatalmas kacarászás az utakon, összegyűlt barátok, valahonnan hangos lufik szállingóztak, ja meg volt vodka is. Vagyis narancslé citromos vízzel. Egészséges, fogyókúrás recept. A lényeg, hogy mégsem emlékszem, pedig vicodin józan voltam bizony, na jó a bolondok napi mókázás az lesz, hogy kedves leszek. Mindig kedves vagyok, de ma rendkívül kedves leszek.
- Hé te, húzzál innen! - ennyit a kedvességről... Gyorsan a semmilyen tekintetet felváltja a vigyorgás, elkezdek úgy vigyorogni, mint egy őrült eridonos, akik tényleg azok, bár mindenki őrült, aki meg nem, az hazudik...vagy tuti nem százas. Vigyorgok, legyintek egyet a levegőbe, és inkább tovább indulok az úton, ami kijuttat a rétre. Azta milyen régen voltam itt, ezt se nagyon hiszem el, hogy most mégis, biztos csak álmodok. Megcsípem magam, erre nekem jönnek. Mégsem álmodok, az emberek meg még mindig figyelmetlenek.

Tömeg, napsütés, felhőtlen nevetések, idegbeteg nevetések, szócsaták, mozdulatok, cigaretta... Ó egy cigaretta, csak egy pici füstgumó, az nem ellenkezik a kedvesség és jóság mai szabályával sőt. Az inspirálja! Így Bálint, ahogy sétál az úton, előveszi, előbányássza, előkotorja tartóját és öngyújtóját, mert varázslat ide vagy oda, de öngyújtó kell. Meggyújtja, visszarakja, száll a szájban, ki-be fújás, levegővétel, sétálás, füst, száll és hejj. Napsütés, fák, illatok.

- Hello kedveske! Kérsz egy szálat a kávéd mellé? - kezdek el elindulni a fa irányába, ahol egy lány álldogál. Tuti mestertanonc, amilyen szerencsém van. Ez meg eléggé kedves köszöntés volt? Én ám igyekszem, tényleg lássa lelkem, a szemeimet meg az arcom fapofaságán még valahogy dolgozom, de hát a hang, a hang az mély tud maradni.. de majd valahogy igyekszem.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában


http://ask.fm/muveszkavezo



'If I were gay—and I’m not gay yet, maybe one day—but if I were gay, I’d like to see movies where homosexuality isn’t always a problem.'
Henry Dalgaard
INAKTÍV


Mr. "Szőkeség"
offline
RPG hsz: 14
Összes hsz: 53
Írta: 2013. április 2. 17:13 | Link

Leonard

A kis balesete után Henry nyugalomra vágyott ezért úgy döntött meglátogatja a rétet. Egyik könyvével megcélozza az egyik padot. Emeric Ripropsky: Átváltoztatásról kezdőknek. Rendkívül érdekes könyv, bár Henry-t nem érdekli. Év végén mindenből át akar menni, és nem árt ha már most elkezd tanulni. Minden akaraterejét összeszedve próbál a könyv lapjaira figyelni, de nem megy neki. "Majd holnap" stílussal tette le maga mellé a könyvet, és a helyszínt fürkészte. Diákok járkálnak ide-oda, mindenki a saját dolgával foglakozik. De hát ő mihez kezdjen. Eszébe jutott hogy még alig kezdődött el az év de már a Rellon vezet a pontversenyben, ennek örömére el is határozta hogy ő maga is csinál pár szorgalmit hogy valamennyire hozzájárulhasson. A kviddics körül is forognak a gondolatai. Elég jó lesz-e ő nekik? Biztosan. Ez csak gyakorlás kérdése. Valahogy meg kéne ismernie a csapattagokat, elvégre egy összeszokott csapat jobb teljesítményre képes.
Utoljára módosította:Henry Dalgaard, 2013. április 2. 19:22
Hozzászólásai ebben a témában
Leroy Lasch Gergely
INAKTÍV


Elhagyott a Dzsházmin
offline
RPG hsz: 136
Összes hsz: 1955
Írta: 2013. április 5. 20:53 | Link

Domcsi - elnézést a késői válaszért

Mikor megpillantok egy majdnem annyi idős fiút, mint én, szinte futva közeledek hozzá. Sajnos nem sok korombeli fiúcska van itt. Többnyire lányok érkeznek, ami nem olyan rossz. Például Bianca, Bius egyik legjobb barátnője, Zsófika, vagy Széles Dea. Sajnos velük még nem volt alkalmam találkozni, pedig nagyon szívesen megismerném őket, biztosan nagyon kedvesek.
Mikor megérkezem a fiú mellé, ráköszönök és bemutatkozom. Nálam ez így szokás, ha meglátok valakit, azt szinte rögtön "letámadom". Hát igen... ez vagyok én. Megkérdezem, hogy segíthetek-e neki a hóember építésben, amire igen a válasz. Elvigyorodom. Imádok hóembert építeni, de már túl sok a fehér. Hahó, merre vagy tavaaaaaaasz?!
 - Én is nagyon örülök Dominic, azt hiszem Dominak foglak hívni. - mondom kedvesen, majd kezet rázok a sráccal. - Levitás? A barátnőm egyik barátja is odajár. Azt hittem, hogy én is odakerülök, tudod, én navinelevita keverék lennék. Na, és milyen a Levita? -kérdezem nagy szemekkel. Hajaj, ilyen az, ha jó kedvem van. Beszélek, beszélek és beszélek, be nem áll a szám. Janey-ék biztos unták már és örülnek, hogy nem kell végig hallgatniuk a hülyeségeimet.
 - Én sem. Óh, már nagyon várom, hogy jöjjön a jó idő. Szerintem nem is lesz tavasz, hanem egyenesen nyár. - nevetek. - Hú, de jókat fogok játszani a játszótéren, meg majd megyek strandolni. Remélem. Majd megfűzöm anyuékat, hogy elengedjenek a barátaimmal. De úgy sem fognak, mert csak 14 leszek. - mondom szomorúan. - Te miért várod? - kérdezem Domitól. Nagyon rendes srácnak tűnik, tényleg. Szerintem nagyon jó cimborák leszünk. Mi, a kicsik. Ekkor megkér, hogy készítsem el a hóember arcát.
 - Persze, de segíts nekem! - mondom szomorú hangon, kiskutyaszemekkel. - Én elsős vagyok és valami azt súgja, hogy te is. - újabb nevetés.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Puha haj ~ Varázslatos tábor 2013 <3
Nagy B. Dominic
INAKTÍV


Animágus / Érett Sárkány
offline
RPG hsz: 226
Összes hsz: 4783
Írta: 2013. április 5. 23:19 | Link

Kisbika –csak, mert csak^^

– Nekem megfelel Geri. –igazából mindegy volt, hogy hogyan is hív, csak ne gúnyoljon, és ne viccelődjön a nevemmel. Az olyasmit nem csípem, de szerintem Geri nem fog ezzel szórakozni. Ha igen, képem-nyomom egy hógolyóval, és kész. – Barátnőd? Hűha, le vagyok maradva. A Levitások jó fejek, és segítőkészek. Bár a tornyunk is elég nagy, sikeresen el is tévedtem benne, de szerencsére még időben rám akadt valaki. Sok mindenkit még nem ismerek még, de ami késik, az nem múlik. Végül miért nem Levitás lettél? –kérdeztem vigyorogva Gergőtől. Ki sem néztem volna, hogy már barátnője van. Igaz, sok mindenről nem tudok még, mint például azt sem, hogy a varázslócsaládoknál, hogy is működik ez a szerelmi szál. De azt sem tudom, hogy Gergő aranyvérű-e, így aztán lehet, hogy valami más játszik a dologban. Nem fogom megkérdezni, nem hiszem, hogy pont egy ismeretlennel akarná megosztani a szerelmi életét. Majd egyszer, ha még találkozunk.
– Attól, hogy 14 vagy, szerintem el fognak engedni. Meg tudod majd magad védeni, hiszen varázslók vagyunk, vagy mi a szösz. Mondjuk, a mugli világban nem célszerű varázsolni. –fejtettem ki a véleményem, és a kérdésére elmosolyodtam. – Ez egyszerű: utálom a telet. Meg azért várom, hogy újra tudjak labdázni, meg edzeni. A nyarat meg az edzőtábor miatt várom, és azért is, mert akkor újra láthatom a csapatomat. –válaszoltam büszkén kihúzva magamat. Na igen, végre újra együtt lesz a csapat.
– Segítek. Vágj valami pofát, amit ráfaragok a hóemberre. Igen elsős, de úgy alapjába véve, még annál is kevesebbet tudok. –mosolyogtam halványan, ezzel elárulva a származásom. Persze, csak ha leszűri ebből, akkor jön rá, de az sem nagyon érdekel. Ha Gergő valami vicces képet vágott, akkor először is elnevettem magam, majd próbáltam kirakni kövekből, ugyanazt az arcot a hóemberre is.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában


Apa|ExLevitás|ExPrefektus|Cselkirály by Krisi|Keresztapa
Leroy Lasch Gergely
INAKTÍV


Elhagyott a Dzsházmin
offline
RPG hsz: 136
Összes hsz: 1955
Írta: 2013. április 6. 18:43 | Link

Domcsikaaa Cheesy

Miután túl esünk a bemutatkozáson, megbeszéljük, hogy hogyan fogjuk becézni egymást, mert hosszú a hivatalos nevünk.
 - Hú, nem nagyon szoktak Gerinek hívni. Mert szerinte a Geri az olyan felnőttes, én meg még csak 13 vagyok, ezért általában Gergőnek hívnak. De a Geri is tökéletese. - mondom Dominak. Bizony, így van, még kicsi vagyok, sajnos. Pedig már nagyon szeretnék mestertanonc lenni és az újságírói szakra járni. Azt hiszem van olyan. Szeretek írni, főleg az edictumba.
 - Bizony van. - büszkélkedek Biusról. - Óh, ki talált meg? Lehet ismerem. Eddig találkoztam egy Gál Botond nevű fiúval. Ő nagyon kedves. - eztán megkérdezi, hogy miért nem levitás lettem, amire a válaszom: - Igazából nem tudom. A süveget kéne megkérdezni. De szerintem nem vagyok olyan okos, mint ti. - nevetek. - És a Levitások általában csendesek, ami rám nem jellemző. Be nem áll a szem. Látod? - és rámutatok a szájacskámra, aztán újra felnevetek. Ha örülök tényleg ilyen hülye vagyok? Igen Gergőke, elmegy az eszed. Na, köszi. Amúgy miért beszélek magammal? Mert hülye vagy? Ezt fejezzük be, még a végén azt hiszem, hogy skizofrén vagyok, ami természetesen nem igaz. Vagy mégis? Csitt!
 - Hát igen... Nem akarok börtönbe kerülni! Azt mondják az Azkaban retkes hely és tele van nagyon csúnya emberekkel. - mondom halál komolyan a Domcsinak. - Én szeretem a telet, csak már sok. Imádok korizni, hóembert, hóvárat építeni, hócsatázni, meg szánkózni. Tök jó dolgok. Óó, milyen csapatban játszol? Én a Golyóálló Griffek-nél vagyok fogó. Imádom őket. - mesélek a csapatról. Tényleg jó fejek a többiek, bár a Zoller Robi túúúúl... rellonos. De amúgy minden szupcsi!
 - Oké. - próbálok valami értelmetlen fejet vágni. - Ezt hogy érted? - ekkor megjelenik a fejem felett a kis villanykörte. - Jaaa... Nyugi, én nem ítélem el a sárvérűket, akarom mondani a mugliszármazásúakat. Szerintem a muglik nagyon cukik. Sokáig éltem velük. Én félvér vagyok.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Puha haj ~ Varázslatos tábor 2013 <3
Nagy B. Dominic
INAKTÍV


Animágus / Érett Sárkány
offline
RPG hsz: 226
Összes hsz: 4783
Írta: 2013. április 7. 12:29 | Link

Gergőcske Cheesy


– Miért, a többiek hogy hívnak? Mert nekem teljesen mindegy, hogy hogyan hívlak. –vontam meg a vállamat. Ha neki nem tetszik, ahogyan szólítom, akkor nem fogom úgy hívni. Nekem se tetszene, ha olyan néven hívnának, amit utálok.
– Sok boldogságot! –mondtam kedvesen a barátnős témára. – Nem, őt nem ismerem még. Trixi talált rám, és egész jól elbeszélgettünk. –mint mindenki mással, akivel eddig találkoztam. Akiknek a száma eddig nagyon csekély, de még nagyon messze van a tanév vége, biztosan sok barátom, illetve ellenségem lesz majd. – Lehet, én nem tudom, hogy miért kerültem a Levitába. Talán, mert szeretek olvasni, meg új dolgokat tanulni. Igen, az látom, hogy folyton mozog. –vigyorogtam Gergőre, és ezt egyáltalán nem bántásnak szántam. Még ő vágja a pofát, addig kirakom kövekkel is az arcot a hóembernek, és csak ezek után reagálok a szavaira.
– A mugli börtön se valami derűs hely. Az is tele van bűnözőkkel, de oda csak 14 éves korod után kerülnél. Addig nem vonnak felelősségre kisebb balhék miatt, de ha már nagyobbakat követsz el, akkor visznek a javítóba. –gondolom az Azkaizé is ilyen lehet, csak nem a varázstalan emberek számára, hanem a varázslóknak. De, ha valaki odakerül, akkor miért nem varázsol, hogy kijusson? Lehet, hogy valami különleges bűbájokkal van védve, hogy az ilyesmit ne lehessen megpróbálni.
– Izé, én nem ilyen mágikus valamit sportolok. Kézilabdázok Veszprémben, csak mivel kiderült, hogy varázsló vagyok, így abba kellett hagynom. Nyáron, viszont újra mehetek. –meséltem boldogan Gergőnek, hogy mit fogok csinálni nyáron, de a mosolygós arcom, érdeklődővé változott. Soha nem hallottam még azt a szót, amit használt most, de nem tudakolom meg. Azért van a könyvtár, hogy utána járjak, feltéve, ha találok róla valami feljegyzést. Legvégső esetben rákérdezek.
– Anyukád, vagy apukád rendelkezik mágikus képességekkel? –kérdezem mosolyogva, és érdeklődve. Remélem, hogy nem veszi tolakodásnak a kérdést.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában


Apa|ExLevitás|ExPrefektus|Cselkirály by Krisi|Keresztapa
Szelniczky Mínea
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 169
Összes hsz: 426
Írta: 2013. április 18. 21:04 | Link


Dávid

Nem bírom ezt a hirtelen váltást.
Már ami az időjárást illeti. Alapvetően nem vagyok az a típus, aki hosszútávon képes megmaradni a hátsó felén, főleg ha a néhány héttel ezelőtti katasztrofális időt felváltja a napsütés. Nemrég még öt réteg ruhában is vacogtam, túlzás nélkül, most meg rövidnadrágban és egyszerű atlétában is meg lehet dögleni. Eddig nem hittem ebben a globális felmelegedés szarságnak, de most már komolyan elgondolkodtat, hogy lehet valami gikszer a bolygónk működésében – nem, nem gondoltam komolyan, egész biztosan nem ez okozza az időjárás ilyen fokú ingadozását.
Egy kisebb táskával és benne egy rakat könyvvel haladok végig a folyosók végeláthatatlan tömkelegén, hogy végre kimehessek a szabadba. Ki akarom használni, amíg megtehetem. Azért most kifejezetten örülök annak, hogy nem tartozom az iskola legszociálisabb diákjai közé, és nem kell az útba kerülő társaim felének megjátszott mosollyal köszöngetni, még mindig nem találtam olyan személyt, aki annyira lekötött volna, vagy annyira érdekesnek látszana, hogy időt fecséreljek rá. Hát, sajnálom – nem vagyok az, aki könnyen nyílik meg mások előtt, az meg aztán végképp nem, aki jópofizik csak azért, hogy megszerezzen vagy megtartson egy barátnak vélt személyt. Bár a szüleim megígértették velem, hogy próbáljam megütni a normálisnak nevezhető mércét, és legyek kedves, ne üldözzek el rögtön mindenkit magamtól, mert állítólag ebben az esetben nekem lenne a legnehezebb. Majd meglátjuk.
Kiérve a rétre körülnézek, és ki is szúrok egy üres padot valahol a távolban. Tökéletesebb nem is lehetne, félig egy fa árnyékában. Megejtve egy halvány mosolyt meg is célzom és szuggerálom a közelében lévő tanulókat, hogy még véletlenül se próbálják meg elhappolni előlem. Egy aprócska, alig látható bólintással nyugtázom, hogy az ülőalkalmatosság továbbra is üres marad, hogy aztán kényelembe helyezhessem magam rajta. Körül járatom a tekintetemet a helyen, aztán előkotrom a tankönyveimet. Egy kicsit le vagyok maradva az anyaggal, és mivel jobb dolgom nem igazán akad, gondoltam nekiállok pótolni. Nem túl megszokott tőlem, minden bizonnyal néhány percen belül meg is unom majd, és inkább a napozás mellett döntök. Egyik lábamat átvetem a másikon, felsóhajtok és az ölembe véve a sötét varázslatok kivédése tankönyvet, lapozgatni kezdek, míg el nem érek az aktuális anyagrészhez. Fintorgok egyet és még napszemüveg is szükségeltetik, hosszú távon nem bírom a hunyorgást.
Hozzászólásai ebben a témában
Zsolt Perott
INAKTÍV


Demokrata fogó, Golyóálló Griffek terelő
offline
RPG hsz: 121
Összes hsz: 567
Írta: 2013. április 19. 22:07 | Link

Leonie

Miért szeretem én ennyire a vörös gyönyörűséget? Nem tudom. Csak azt tudom, hogy teljesen elvarázsolt. Akkor is szeretném, ha nem nézne ki ilyen jól. Jó a természete, élvezet vele lenni. Tudom, mindent meg kell tegyek, mert belehalnék, ha mást szeretne. Nem lenne értelme az életemnek nélküle. Ezért is határoztam el. Ő mindig, és mindig a mesebeli szőke hercegre várt. Ezért festettem a hajam szőkére. A mai nap nem voltam órákra. Egész nap erre készülődtem. Hozattam egy fehér lovat, egy ismerősömét. Gyönyörű ló, szép a szügye, gyors. Nem az én lovam, mert ami nekem van az barna. A hatás kedvéért a fehér mellett döntöttem. Egész nap vele foglalkoztam. Lecsutakoltam, és próbáltam megszokatni vele magam. Még nem ismer engem igazán, ezért több stílusban próbáltam ki. Csak ámulni tudtam, kivételes ló. Mikor az idő már eltelt elővettem egy pergament, és írni kezdtem. A levelemet Leonie-nak címeztem:
Leonie, miután ebédeltél, kérlek gyere le a rétre. Szeretnék találkozni veled. Kényelmes ruhába öltözz, amit nem sajnálsz, ha elszakad. Ne öltözz ki, te bármiben is vagy, gyönyörű vagy. Nem fogod megbánni. Zsolt P.
Miután befejeztem levelem, egy bagollyal elküldtem. Míg vártam, galoppolni kezdtem Jeges Fuvallattal, mivel ez a ló neve. Minden készen áll. Fuvallat fel van nyergelve, le van csutakolva, és meg is van etetve. Minden lány szereti a lovakat. Szerintem Leonie az elején kicsit félni fog, de bátorítani fogom. Kicsit magas Fuvallat, de segítek felülni Leonie-nak. Minden tökéletesen el van tervezve, minden tökéletesen kell működjön. Ha fele olyan jó lesz ez a találka, mint ahogy én szeretem Leonie-t ez a délután tökéletes lesz. Az almák félre vannak téve, ha Leonie megeteti nem fog annyira félni. Nagyon magas ez a ló, lehet ilyen magasat nem is látott. Én egy bő inget vettem fel, egy bő szövetnadrággal. A hajamat is növesztettem már egy ideje, már nagyjából vállamig ér, ami jól van fésülve. Csak azt remélem nem fog a szemembe hullni. Az nagyon kellemetlen lenne. Valószínüleg előre lassan fogok menni majd gyorsabban. Magamban mégegyszer elmondam aa verset, amit Yar írt, hogy elmondjam Leonie-nak.Ezután vágtatni kezdtem. Majd újra galopp. Ezt addig, amíg Leonie megérkezik.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Leonie Rohr
INAKTÍV


padláslakó
offline
RPG hsz: 467
Összes hsz: 3431
Írta: 2013. április 20. 00:46 | Link

Zsolti fiú

Kapott egy levelet. És ezzel egy időben majdnem ledobta szép vörös bozontját a feje tetejéről. Egyszerűen képtelen felfogni, hogy Zsolti fiú mit akarhat még tőle. Hiszen a kis törpe meg van győződve róla, hogy elég egyértelműen lejön viselkedéséből, semmit az égvilágon nem szeretne a sráctól. Egyrészt roppant félelmetesnek tartja, hogy valaki ennyire ragaszkodik és nyomul, másrészt el nem tudná képzelni magát egy kapcsolatban. Kivéve talán, ha maga a Szőke Herceg lépdelne elé. Áhh Herci… gondolatai minduntalan vissza-visszatérnek a tegnapi reggelihez, mikor megsózta a Coltrane gyermek italát csupa szeretetből, amíg nem figyelt.
Ezen emlékeknek köszönhető, hogy a végére már magában rötyögve, ugrándozva ér le a rétre. Ráadásul annyira elmerült saját kis álomvilágában, hogy mikor meglátja Zsolti fiút szőke hajjal, fehér lovon, egészen a földig esik az álla. Keith. Villan át agyán a név, mert egy fél másodpillanatig azt hiszi, őt látja. Kicsit olyan ez, mintha füstbombát dobtak volna az agyába. Rózsaszín füstbombát. Aztán ahogy lelkesedve továbbugrál, szép lassan, iszonyatos csigatempóban, de kezd kitisztulni a kép, és nem kis szomorúsággal kísérve leesik neki, hogy ki ez az illető. Hát persze! Te buta vörös! Hiszen Zsolti fiú hívta őt ide. Ma már másodjára csiklandozzák meg állát a fűszálak, úgy ledöbben. Mi az olvadt fagylalt folyik itt?
-Hee.. hello! – Nyögi ki zavartan, miközben körbepillog a réten. Huhh, mázlija van, akad még diák, aki errefelé cselleng ebédidő után. A gyönyörű paci láttán pedig még azt is megérti, miért kellett a játszós ruha. Bár amennyire ki volt hangsúlyozva, hogy rongyolódni fog a szerelése, minimum azt várja, hogy ez a ló menten rá fog támadni, és majd jól hátsón harapja. Gyorsan lép is egyet hátra.
-Eeez mi? – Mutat először a szerelésre, a hajra, majd a lóra, a fűben elhagyott rágóra, a rét szélén álló bokorra… Hátha amíg Zsolti fiú mindent elmagyaráz, lesz ideje meglógni. No, de nem szabad ilyenekre gondolnia. Még nem.
-Ömm… hátttt… - A értelmes szavak most olyanok, mint az odaégetett tészta. Nem tudja előkaparni magából. Anyu, segíts! Képtelen eldönteni, hogy ez most itt a „Kész átverés”, valami színdarabot gyakorolnak, vagy mi? És ezen most sírni vagy nevetni kell?
-Neked meg mi történt a hajaddal? Kiszívta a nap? – Hűűű, Zsolti fiú jó sokat ücsöröghetett ám a szabadban, hogy így beszőküljön. Ez fura. Nagyon. Roppantmód.
-És a ló? – Szép a ruhád, szép a lovad...! Mondaná Süsü, de Leonie kicsit máshogy folytatja.
-Én szerintem nem hozhatsz ide lovat csak úgy. Ezért büntetést kell adnom ám. – Ha a srác meg is próbált volna romantikázni, a törpike már csírájában elfojtja azt, pedig valójában halovány fogalma sincsen róla, hogy ez mennyire szabályos.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Dolánszky Alex
INAKTÍV


Hakuna Matata
offline
RPG hsz: 498
Összes hsz: 14900
Írta: 2013. április 21. 19:37 | Link

Ágocs
2013. 04. 21. Jövünk állatkáért:)

Kiérünk Ágoval a Roxfort Bagolykő kapuján, és Alia azonnal a vállamra repül valahonnan a közelből.
- Helló, Manó! - köszöntöm a madarat oldalra fordított fejjel. Elképeszt, mennyire okos ez az állat. Mondtam neki ma a bagolyházban, hogy kisállat kiállítás van, úgyhogy jöjjön velünk, ő pedig várt rám...!
Amúgy fura érzés a baglyoddal programot csinálni. Kamit le lehet vinni sétálni, eldobsz egy botot és visszahozza. Ha olyan a kedve. Valahogy Aliára sosem tekintettem így. Remélem, ezt nem tudja. Vagy ha tudja, nem bánja. Kedvelem, meg minden, néha kedves, vannak érzései (folyton megsértődik rám), de elsősorban levélszállításra lett kitalálva, nem játszópajtinak. Ahh, hogy lehetek ilyen szemét? Megállok a kerékhajtásban és megsimogatom a begyét.
- Merre induljunk? - kérdezem aztán a mellettem taposó Ágot.
Eltökélt szándékom még a mai nap folyamán egy jó fej bolhazsák gazdájává tenni. Vagy felőlem persze kígyója is lehet, bár asszem leginkább madárbarátnak tudom elképzelni a lányt. De furcsa, hogy csomót vagyunk együtt, mégsem tudom ezt róla!
- Tényleg, milyen állatokat szeretsz? - vetem fel. - Mármint háziállatokat, szóval a zsiráf nem ér.
Alia nézelődve ücsörög a vállamon. Na, erről beszéltem. Nem olyan, mint egy kutya. Én pedig a "Vigyél haza!" feliratú bódé felé irányítom magunkat, hátha tényleg találunk valakit, akibe Ágo első látásra beleszeret. Úgy tűnt, jól jönne neki valaki, mostanában talán kicsit befordultnak tűnik. Vagy rémeket látok.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Fodor Ágota
INAKTÍV


Az ember komédiája: mindhalálig élni tanul.
offline
RPG hsz: 60
Összes hsz: 1198
Írta: 2013. április 22. 00:18 | Link

Alexka<3

Meglepően sok kis varázslótanoncnak van itt a kastélyban valamilyen kisállata, azonban én ebből egyelőre hiányt szenvedtem. Alex tök jó fej, mindig gondoskodik róla, hogy sose maradjak le a jó programokról, így aztán tegnap este értesített is a kisállat kiállításról, amire együtt mentünk, miután jól megtologattam a folyosón. Szeretem gurítani a sima padlón, olyankor autóversenyzőset játszunk. Nem sokat hallottam erről a rendezvényről, de úgy voltam vele, hogy meg kell nézni, veszíteni valóm nincs, legalább Alex-szel is tudtam találkozni.
Hamarosan alászállt a magasból Alex édes kis baglya, na ezért is nagyon irigyeltem. Reméltem, hogy majd én is megsimogathatom, és nem fog agyon csipkedni. Nagyon hasznos egy kisállat, fontos az, hogy legyen az embernek egy állandó társa. Éppen időszerű ez életemnek ezen a picit magányosabb időszakán. A kisállat biztos felvidítja az embert.
Körülnéztem a „merre induljunk” kérdést hallva, de már irányban is voltunk. Lenézve rámosolyogtam a fiúra, hálás voltam, hogy ő rááldozza a délutánját azért, hogy szerezzünk nekem állatot. Működött köztünk egyfajta telepátia. Nem kellett részleteznem a gondjaimat, még elegendő információ híján is tudtam, milyen a hangulatom.
- Szeretem aaaa papagájt. Az átlagos házi kedvencekből, mint kutya, macska, nagyon válogatós vagyok. Most sem fogok elhamarkodottan dönteni. Látnom kell a kis élőlényen, hogy mi bizony jól megleszünk. De nem gondolkodom végletekben, hogy nekem csak ez vagy az kell, ezt a pillanat hevére bízom majd. - gondolkodtam hangosan a guruló srácnak.
Már meg is érkeztünk a sok kis állatot összefogó bódé elé, de hirtelen túl nagy volt a káosz. Hirtelen rám nehezedett a felelősség is, hogy nekem gondoskodnom kell róla, meg aztán mi lesz, ha az önzőségem, és nemtörődömségem kellemetlen párosának ő látja majd kárát. Nagyon meg kell fontolnom, mert lejátszódott a fejemben az is, amikor majd hazaviszem a szüleimhez, akik ugyan állatbarátok, de csak tisztes távolból.
Mindenképp szükségem van a srác segítségére.
- Alex! Milyen állatot tudsz nekem elképzelni? – érdeklődtem, bízva abban, hogy majd együtt jutunk valamire.
Szent ég. De csúnyán néz rám az a macska ott középen. Nem is mozdul, úgy ül ott, mint valami kiskirály. Gőgös, és még az orra is a magasban. Hogy hagyhatják ezt a többiek? A tekintetem elidőzött a macskán.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Dolánszky Alex
INAKTÍV


Hakuna Matata
offline
RPG hsz: 498
Összes hsz: 14900
Írta: 2013. április 22. 11:54 | Link

Ágocska:)

- Papagájt - nyugtázom és rámutatok már a távolból egy nagyobbacska, zöld madárra a bódéból kinövekvő ágon ülve. - Mint az?
- Megtaníthatnád beszélni! - lelkesedem neki, bár magam nem szeretnék papagájt. Én a kutyabarátok oszlopos tagja vagyok.
Tetszik, hogy Ágo nyitott mindenre, nem tökéli el rögtön előre, mit tesz, mit vesz, mi lesz. Úgyhogy ezen felbuzdulva szívesen hívom fel a figyelmét mindenféle állatra. Kivéve az ízeltlábúakat. Nem szeretném úgy álomra hajtani a fejem esténként, hogy arra várok, mikor mászik rám egy madárpók. Hangyafarmja esetleg lehet. Jó-jó, persze, azt választ, amit szeretne, csak az múlik rajta, teszek-e zárbűbájt az ajtómra és az ablakokra, vagy sem.
- Na, hát ő például úgy néz ki, mint akire ráfér egy kis gondoskodás - mutatok diszkrét nevetéssel egy morcosnak tűnő bagolyra, mikor odaérünk a bódéhoz. Nagy a zsúfoltság és a hangzavar, bár az állatoknak elég helyük van, hogy ne zavarják egymás köreit. Alia itt megelégeli a nézelődést és felreppen a vállamról. Utánanézek, valami magasban lévő tálszerű dologra repült. Gondolom kaja.
Kiszúrok egy jó fej kutyust az árnyékban heverészve. Miért nem játszik a többiekkel? Letartom a kezem, hátha van kedve barátkozni. Hallom azért Ágo kérdését is, hogy szerintem milyen állat passzolna hozzá.
- Azt gondolom, hogy te olyan madaras vagy - mondom neki még mindig a kölyköt bűvölve, bár nem tudom igazából, honnan jön ez az érzés. - Vagy talán kutyás.
Itt felnézek, és látom, hogy Ágo már kipécézett magának valakit. Vagy arra a játékos kis vörös macskára néz, amelyik próbál játszani egy másik farkával, vagy arra a másikra, aki szerintem még ahhoz is lusta, hogy elmozdítsa a farkát a vörös útjából. Rettenetesen mókás ezzel a pökhendi ábrázattal.
- Kit látsz? - kérdem a lányt.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Fodor Ágota
INAKTÍV


Az ember komédiája: mindhalálig élni tanul.
offline
RPG hsz: 60
Összes hsz: 1198
Írta: 2013. április 24. 11:03 | Link

Alex fiú:)

- Ó, igen, látod ő például szép is és barátságos is… na meg hangos. Nem biztos, hogy nyugalomra és csendre vágyó lelkiállapotomban nem lenne pár olyan szavam hozzá, amit később megbánnék. – vittem tovább a gondolatmenetet a fiúnak. Egyre inkább elmegy a kedvem a papagájtól, nem lesz egyszerű a döntés. Viszont nem szeretnék sokáig gondolkodni, mert a végén kifutok az időből, és a sors által nekem szánt állatnak lőnek.
Alex rámutat egy bagolyra, akinek kissé viharvert állapotára egy fél mosollyal kinyögök egy „édes szívem” kifejezést. Na, nem lesajnálni akarom, és remélem lesz, aki gondot visel majd rá, csak én erre most nem éreztem késztetést.
Alex kiszúr egy zsemleszínű kutyust is, aki kétségkívül aranyos, bár tudom, hogy Alex nagy kutyabarát. Biztos elszórakozna az enyémmel is, ha lenne. Bár remélem így is olyan döntésre jutunk, ami neki is tetszeni fog, és önként s dalolva jön meggyömöszkölni az állatot.
Hm… madaras, ez igaz. Nem véletlen jutott eszembe először egy papagáj, Alexnek igaza lehet. Visszakanyarodtunk az elejére, úgy látom, ezért a szemem most a madarakat fürkészi.
- Nézd, ő például nagyon tetszik. Szép a színe, és olyan aranyosan néz. – mutatok a távolban békésen üldögélő madárra.
- Vagy te is rá gondoltál? - nézek a fiúra a bőség zavara után. Vajon hogy tudom idecsalni, hogy közelebbről is megnézhessem, vagy a vállamra üljön? Ha egy bagoly képes erre, akkor ő is.
Hallom közben Alex kérdését, mégpedig, hogy kin akadt meg a tekintetem az imént. Megint visszatérek a szememmel, ez nem nehéz, hisz az állat meg sem mozdult azóta.
- Ott van a zsemleszínű kutyustól nem messze,   az a macska a fűben, látod? – magyarázom Alexnek, és rajtam már megint valamiféle furcsa érzés lesz úrrá. Nagyon mókás jelenség, habár az arckifejezése cseppet sem ezt tükrözi. Tetszik benne ez a világutálat, szerintem jól meglennénk, ha épp nekem is ilyen kedvem lenne. Ha pedig meguntam, akkor kihívás lenne felvidítani, már ha lehet ilyet. Már most sok lehetőséget láttam ebben a macskában.
- Na, mit szólsz hozzá Alex? El tudnád képzelni nekem? – érdeklődtem majdhogynem feltörő nevetéssel, és egyelőre szándékosan nem osztottam meg vele saját gondolataimat. A kettő együtt nem fog menni, papagáj meg macska is, pláne, hogy ez a morcos jószág biztos nem hagyná sokáig élni azt a szegény madarat.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Dolánszky Alex
INAKTÍV


Hakuna Matata
offline
RPG hsz: 498
Összes hsz: 14900
Írta: 2013. április 24. 15:02 | Link

Ágo, érdekes macskaízléssel^^

- Azt hiszem, ezt az észrevételt támogatja az egész... hé! Átköltöztél már a Lomtárba, vagy mizu? - kérdem hirtelen. Nem emlékszem, hogy segíteni kellett volna cipekedni. - Már egy jó ideje másodikos vagy, nem lenne ideje otthagyni a Gólyalakot?
- Aha, tényleg elég jó fej. Bár én nem nagyon látom örömömet a madarakban.
Elnézek az oszlophoz, amire Alia repült. Még mindig ott van.
- Mármint, kicsit olyan ingerszegény, nem? Eteted, nézed, ahogy szépen repül, néha besértődik és szétcsípdeli a kezed... - felmutatom a sajátomat - Tegnapelőtt volt egy kis vitánk a barátaimmal való bánásmódról.
- Nem akarsz olyat, akivel lehet játszani? - kérdezem őt, bár nyilván, ha a madarak jönnek be neki, akkor ő meglátja bennük azt, amit én nem. Mondjuk nem tudom miért ellenállok, Alia tényleg olyan, mint aki tele van emberi érzésekkel, csak ezek ritkán pozitívak, ez veszi el a kedvem. Ha Pemzli nem nézne rá olyan éhesen, és nem lenne annyira uraskodó, a bagoly lakhatna Azerothban, és talán egy rendes kapcsolatot is ki bírtunk volna építeni.
Keresem a tekintetemmel a hatalmas zöld madarat, akit már távolról kiszúrtunk, de nem lelem, viszont Ágo rámutat a macskára, amit ténylegesen kinézett.
Nyilván csak viccel. Nevetésre készen bámulok barátomra, de mivel úgy tűnik, tényleg valami véleményt vár, egy hehhentés után komolyabban nézek vissza az uracskára.
- Öhm - nem, ezt nem bírom, muszáj röhögnöm. - Ez a méla undor! Ez a macska igába fog téged hajtani, Ágo!
Meg sem mozdul, de tényleg. Csak néz ki a fejéből, mint aki nem kapott reggel kávét, és ez elszúrta az egész napját.
- Menj, próbálj vele összebarátkozni, hátha felderül a képe - próbálok komoly maradni, de még mindig kuncogok. Amúgy mókás, tényleg, de...
- Nincs valami baja?
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Gilbert Blythe
Nyugodjék békében!



offline
RPG hsz: ?
Összes hsz: ?
Írta: 2013. április 28. 15:04 | Link

Az időjárás az utóbbi hetekben komoly kedélyingadozással küszködött, azonban ezen a hétvégén végre teljesen kiderült az ég és Gilbert olyan igazi, tavaszi napsütésre ébredt. Szerette, hogy az ágya szinte közvetlenül a hatalmas ablak mellett van, mert a fény jóformán kihúzta az ágyból és sokkal könnyebben kelt fel, jókedvűen kezdve a napot. A többiek nem keltek ilyen korán, úgyhogy csak halkan, mint egy kisegér, kikúszott az ágyából és összeszedte a holmiját, hogy minden felnyalábolva átlopózzon a fürdőbe. Mosakodással együtt is tíz perc alatt elkészült, hogy aztán álarcát, naplóját és szütyőjét egyik, tornacipőit pedig másik kezében lóbálva, leosonjon a lépcsőkön a klubhelyiségbe. Itt felrángatta a kissé elnyűtt csukát, mielőtt leugrált volna a nagyterembe reggelizni- mégpedig szó szerint, mert ha senki sem látta, akkor sokkal inkább elengedte magát. Amikor leért, jóformán senki sem volt még ott, úgyhogy kényelmesen összeválogatta az asztalról a kedvenc étkeit- vajas pirítóst, sonkát, sajtot, gyümölcsöket. Komótosan falatozott, aztán mivel úgy saccolta, nem biztos, hogy vissza akar jönni ebédre, egy szalvétába csomagolt még némi elemózsiát, mielőtt kitrappolt volna, egyenesen a kaput célozva meg.
Egyébként nem sokat változott, amióta nem láttuk - egy picivel magasabb lett, mint volt, de nem vitte túlzásba a növést, a külseje sem érdekli túlzottan és még mindig maszkot hord. Az egyik padra telepedett először, mert a fű még vizesnek tűnt, addig is firkálgatva, aztán ahogy száradt minden, elővette a szütyőbe dugott, miniatürizált könyvet és kifeküdt a napra olvasgatni. A fűben hasalva egyik kezével a fejét támasztja, a másikkal lapozgat, az egészhez a lábával kalimpálva - olyan meleg van, hogy a cipőt és a zoknit is lerúgta, de jól érzi magát.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Park Min Woo
INAKTÍV


Hallj a szemeddel érezd a ritmust a kezeddel...
offline
RPG hsz: 69
Összes hsz: 296
Írta: 2013. április 28. 16:18 | Link

Gil

*Rosszul aludtam az éjjel. Kezdődött azzal, hogy az elalvás része is nehezen indult be. Éjfélkor sikerült valami álmosságot erőltetnem a szememre, halk birkaszámlálással, de ezzel még nem ért véget a megpróbáltatásom. Két óránként felébredtem, mert úgy éreztem valaki figyel, ami eléggé lehetetlen volt. Betudtam annak, hogy a megszámolt állatok jelentek meg a szobában és kísértettek. Mikor sikerült, úgy ahogy mély álomba kerülnöm, a nap sugarai köszöntek be az ablakon újabb vidámságot okozva nekem. Nyűgösen ébredtem fel végül.
A reggeli készülődésem öt percig sem tartott. Nem mentem el fürdeni, fogat mosni sem, csak gyorsan átvettem a pizsamát egy szürke pólóra és egy melegítő nadrágba. A kócos hajamat a frufru részénél felcsatolom, hogy ne lógjon a szemembe. Ideje lenne valamit kezdeni vele, de az én ügyességemmel rosszabb lenne, mint most.  Az ablakban nézem meg a csattolás eredményét, mivel nincsen kedvem a mosdóig elvánszorogni. Mikor megfeleltnek nyilvánítom, elindulok a nagyterem felé. Vasárnaphoz képest már elég sok diák szállingózik a folyosón. Látszik rajtuk, hogy élvezik a tanításmentes napokat, mert sajnos igen, elkezdődött a következő év. Másodikos évemnek teljesen másnak kéne lennie, de eddig semmilyen változást nem érzek. Ugyan olyan távolságtartó maradtam és az emberek sem változtak meg körülöttem. Néhányan nőttek a szünet alatt, vagy a frizurájuk lett más, de nagyjából ugyan azok maradtak.
A Nagyteremben meg vannak terítve a különböző ház asztalai. Gyorsan helyet foglalok a Rellonnál és magam elé veszek egy adag zabkását. Közben körbetekintek a teremben és megakad a szemem egy fiún. Éppen jóízűen fogyasztja az igen bőséges lakkomáját. Szemén a kihagyhatatlan álarc, amit annyira utálok. Gil az. Most nem boldogság fog el ahogy meglátom, hanem egy csepp gyűlölet.*
~Direkt nem néz rám. Végig hazudott nekem és ezért nem akar velem összefutni. Becsapott és különben utál engem. Én meg hittem neki.~*Az előzmény csak annyi, hogy az előző találkozásunknál elég sok mindent elmondtunk egymásnak, Ő meg megígérte hogy segít megszeretni az embereket és nem csak ellenséget látni bennük. Megbeszéltük, hogy találkozunk majd, de azóta nem is láttam.
Feláll és egy nagy adag étellel indul ki a Nagyteremből. Megvárom a megfelelő alkalmat, majd utána indulok. Ki megy a kastélyból és a rét felé indul. Lassan megyek utána, hogy ne vegyen észre. Leül az egyik padra és a füzetébe rajzolgat. Ebben a füzetben beszélgettünk. Egy kis idő után a fű jobban tetszik neki így oda telepedig és egy könyvből olvas. Ezt az alkalmat használom ki és elé sietek, pont elállva a nap fényét.*
- Gilbert, miért hazudtál nekem, én elhittem amit mondtál.* Nem várom meg a válaszát, hanem rávetem magam. Szitokszavakkal illetem, közben pedig nem túl erősen ütögetem. Hát igen, ilyen, ha az ember nem tud este aludni.*
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Gilbert Blythe
Nyugodjék békében!



offline
RPG hsz: ?
Összes hsz: ?
Írta: 2013. április 28. 17:09 | Link

Min

Általában nem szokása evés közben nézelődni, ez olyasvalami, ami neki fel sem tűnik - hosszú évek rögzítették benne, hogy jobb, ha az asztalnál fel sem néz a tányérjából, csak csendesen és gyorsan eltüntet mindent, aztán megköszöni, elmossa a tányérját és eltűnik. A szünidő pedig csak megerősítette benne mindezt, így nem vette, nem vehette észre Mint, nem is feltételezte igazából, hogy bármelyik barátja a nagyteremben lehet.
A könyvet a születésnapjára kapta- igazából egy képregénysorozat része volt, amit a többivel együtt mágia segítségével rejtegetett otthon, egészen picire zsugorítva. Borzasztóan örült neki, mert bár apával nem volt könnyű szót érteni, ha végre kimászott a laborjából, akkor tudott jófej lenni, így külön elmentek és ő választhatta magának. Teljesen lefoglalták a történések, a lépteket ugyan hallotta, de nem tulajdonított nekik különösebb jelentőséget- csak akkor nézett fel, amikor valami eltakarta előle a napot.
A támadás váratlanul éri, még érkezik megfordulni, de az egész annyira meglepő és első pillanatban érthetetlen számára, hogy mire védekezésre emeli a kezét, az álarca már lerepült. Sosem tudott verekedni, Minnel nem is akar, az egész olyan félelmetes és zavaros, ahogy szitok és ütés egyaránt záporoz a fejére.*
- Várj!-*Próbál valahogy kiszólni a karjai mögül, de az első kísérlete, hogy valahogy a másiknak is láthatóvá tegye az üzenetet, csak egy újabb ütés bezsebelését eredményezi. Másodjára megpróbálja elkapni a kezeit, nem megy könnyen, de végül sikerül úgy fognia a csuklójára, hogy ha nem is teljesen, de egy kicsit megállítsa.*
- Várj már!-*Zihálja, jobbára az ijedtségtől- érzi, hogy valami lecsordul, közvetlenül a bal szeme mellett. Francba.Felszakadt a vakációról emlékbe hozott seb, ami kicsivel a szemöldöke felett indul és rézsút folytatódik, az alja az arcára lóg. Igyekszik nem foglalkozni vele, előbb valahogy Woot kell lenyugtatnia.*
- Nem hazudtam! De egyszer sem hívtál, az órákon pedig nem szóltál hozzám, azt hittem, meggondoltad magad és egyedül akarod megoldani. Muszáj volt tanulnom, hogy minden vizsgám kitűnő legyen! Egyszerűen muszáj...-*A végére elhalkul, mert ahogy eddig, úgy most sem volt elég. Tulajdonképpen mindegy lett volna, milyen jegyeket visz haza, mert úgyis akadt más helyette, amibe bele lehetett kötni, de nem akart még több lehetőséget adni arra, hogy bántsák. De az egész megy a felejtőbe, ahogy van némi ideje alaposabban megnézni Min arcát.*
- Szörnyen festesz. Történt valami?-*Leginkább aggódó a hang és az arca is gondterheltebb lesz, mert a fiú viselkedése is rosszat sejtet. Az első találkozásuk sem volt zökkenőmentes, de ez a kirohanás most jóval hevesebbre sikerült.
Utoljára módosította:Gilbert Blythe, 2013. április 28. 17:10 Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Park Min Woo
INAKTÍV


Hallj a szemeddel érezd a ritmust a kezeddel...
offline
RPG hsz: 69
Összes hsz: 296
Írta: 2013. április 28. 20:14 | Link

Gil

*Nem volt valami hosszú a szünet, mégis éveknek hittem a sok szobában töltött nap miatt. Megpróbáltam a szabadidőmet a kastélyon kívül tölteni, hogy egy kicsit azt higgyem, tényleg szüneten vagyok, és azt csinálhatom, amit akarok, pedig nem így volt. Legszívesebben hazamentem volna és a családommal töltöttem volna ezt a röpke időt. Csak hogy kaptam egy levelet, miszerint elvileg kaptak egy remek ajánlatot egy útra így elutaztak. Az a baj, hogy ismerem őket és apám nem hagyná ott az állását egy ilyen, idézem „csak a pénz fogy miatta”
dolog miatt. Az sem lebecsülendő, hogy testvéreim közül háromnak iskola van, a nagyobbak pedig nem hiszem, hogy hazajönnek. Még is hinni szeretnék nekik, és bízni abban, hogy tényleg valami jó utat találtak nélkülem.
A napsütés nem hagyott alább. Egy lágy szellő lengedezik, pont emiatt tökéletes az időjárás. Felnézek az égre, de egy felhőt sem látok. Olyan jó lenne, ha megérkezne a nyár. Azt jelentené, hogy ritkán fordulnának elő a rossz esőzések és a kedélyállapotom is javulna. Ami ebben a pillanatban nem volt éppen fényes.
Ahogy rávetődök, azonnal az álarcot támadom. Az az aprócska tárgy még mindig eléggé irritál, pedig azért azt tudom, hogy levenné. Most mégis a düh kerekedik fölém. Engem becsapott, Ő csapott be és nekem csak rosszat akar. Minden a fiú hibája. A tanulás, a rossz alvás és az otthoni dolgok. Csak ő tehet az egészről. Igazából csak kell egy személy, akin kitöltöm a bennem lévő feszültséget.  Olyan könnyen el tudom magammal hitetni a dolgokat, hogy már tényleg elhiszem, amit gondolok. A sok hazugságot, amit magamba tuszkolok.
Lassan érzem, hogy mozgolódni kezd, de nem nagyon foglalkozok vele. Elvileg arra tanítottak, hogy beszéddel oldjam meg a dolgokat, mivel azt nem szeretek így csinálom. Nem vagyok erős és magas sem, talán nőttem egy keveset a szünetben, de az nem hoz sok előnyt. Érzem, hogy két kéz tapad a kezeimre. Kinyitom a szemem és Gil-re nézek. Elernyednek az izmaim, mikor megkér, hogy álljak le. Végre a józan eszemre hallgatok egy kicsit. Elkezdem olvasni a szájáról, amit mond, és lassan lekecmergek róla. Igaza van, hogy nem beszéltünk az nem teljesen az Ő hibája. Nem tudom hogyan gondolhattam azt, hogy majd Gilbert keres engemet, miközben Ő tesz nekem szívességet. Pedig teljesen ebben a hittben voltam. Vártam, hogy segítsen, miközben én nem tettem neki semmit. Különben is mi az, hogy muszáj? Akkor tanul az ember, csak ha akar, lehet, hogy megbukik, de akkor rájön, hogy az Ő hibája és majd jövőre tanul. Nincs olyan, hogy muszáj.*
-    Muszáj, milyen szó már ez?* Ekkor jut eszembe, hogy ez a leglényegtelenebb része az egésznek, amit mondott. Most vertem jól meg és én ezen akadok fent. Még a szeme felett is vérzik. Ilyen erősen ütöttem volna? Most már nem vagyok rá mérges, inkább magamra. Hogy lehettem ilyen? Néha gondolkodnom is kéne. Egy kicsit még is jól esett, amit ezzel a püföléssel kiadtam magamból. A zsebemből előveszek egy zsebkendőt és felé nyújtom.*
-    Kösz…* Elég furcsa egy ilyen szó ezek után. Egy bocsánat, vagy egy véletlen volt jobban megfelelt volna, de én még is ezt választottam. Lehet nem fogja érteni, nem is ez a lényeg. A következő kérdésekor leveszem róla a szemem és az arcomra erőltetek egy mosolyt, majd szépen hazudok.*
-    Semmi!* Nem ebben állapodtunk meg, de makacs vagyok és rossz barát.*
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Gilbert Blythe
Nyugodjék békében!



offline
RPG hsz: ?
Összes hsz: ?
Írta: 2013. április 28. 23:25 | Link

A fiú mintha magához tért volna, feladva a küzdelmet, és ahogy az izmai nem feszültek, hogy kitépje magát, Gil elengedte. Kisvártatva Min leszállt róla és kicsivel odébb leült a fűbe, nehezen értelmezhető kifejezéssel az arcán- leginkább keserűségnek tűnt, de nem ismerték egymást eléggé, hogy biztos lehessen benne. Felkecmergett, maga alá húzott lábakkal ülve, egy picit tanácstalanul - ő, akit annyian különcnek tartottak, nem igazán ment oda senkihez magától, mert úgy érezte, terhes vagy nem kívánt a társasága. Nem akarta Mint bántani, de olyan sietve távozott akkor a folyosóról, hogy egyáltalán nem volt biztos benne, hogy nem gondolta meg magát, így inkább hagyott némi távolságot. Nem tudta, tényleg nem, hogy ennek ez lesz a vége.
A szinte számonkérő kérdésre elkomorodott, lehajtva a fejét, aztán szomorúan nézett Min szemébe- másnak talán lényegtelenek a jegyei, de ő nem engedhette meg magának, hogy leromoljon. Nem csak azért, mert egész nyáron hallgatta volna, de hatalmas veszekedésbe torkollt volna a dolog, aminek mindig, mindig ő itta meg a levét.*
- Ha nem tanulok, akkor azt kockáztatom, hogy átíratnak máshova. Anyámék cseppet sem örülnek, hogy varázsló vagyok.-*Ez persze csak töredékrésze volt mindannak, aminek még "nem örültek", de ezzel az eggyel semmit sem tudott kezdeni. Szeretett itt lenni, szerette a kastélyt és az órákat, a háztársait, a tanárait, mindent és nem akarta, egyáltalán nem akarta elveszteni, akkor sem, ha ezt az örömöt nem tudta a Nagyin és az apján kívül mással megosztani. Az utóbbi többnyire csak hümmögött, de a nagymama kíváncsian nézte végig azt a temérdek rajzot és mindenféle firkát, amit itt készített. Az volt a szünet legjobb része, amikor nála hagyták, az ikrek már elmentek aludni és végre kicsit kettesben beszélgethettek. Mélázásából Min Woo furcsa köszönömje rántja ki, kissé értetlenül pislog rá, megpróbálva valahogy kitalálni, mire is gondolt.
- Ez nem a te hibád.-*Mutat a sebre, mert mintha egy pillanatra lelkifurdalást látna átsuhanni Min arcán; aztán elveszi a papírzsepit, megpróbálva valahogy letörölni a vért, aztán a felszakadt helyre nyomja, hogy elállítsa a vérzést. Még így is örülhet, mert relative könnyen megúszta a dolgot, idővel el fog tűnni, vagy legfeljebb egy alig látható heg marad az egészből.
Ez a "semmi" pontosan úgy hangzott, mint amikor őt kérdezték arról, hogyan szerezte egyik-másik sérülését. Valami, amit nem akar, vagy nem tud az ember elmondani és még ha a másik érti is, hogy az a semmi nagyon is valami, nehéz bármit is tenni, vagy segíteni. Egy kis ideig gondolkodott, aztán mivel egyébként is hiába beszélt volna, mert Min lehajtotta a fejét, egyszerűen odahajolt és megölelte- nem túl szorosan, inkább csak olyan óvatosan fonta pár pillanatra köré a karjait, remélve, hogy nem egy újabb orrbavágás lesz a manővere jutalma. Valahol tudta, hogy ami számára egyáltalán nem fura, másnak nagyon is az lehet, főleg, mert néha teljesen gyerekesek voltak a reakciói, mint ez is. Aztán visszahúzódott, zavartan elmosolyodva ült a sarkaira. A zsepit újra a fejére szorítva, másik kezével felvéve a fűből a mangát és a maszkot, mindkettő állapotát leellenőrizve- megúszták sértetlenül, sóhajtott fel, mert fájt volna a szíve, ha a két legújabb kincsében esik kár. Egy darabig lapozgatott, mire megtalálta a keresett képet, felemelve, hogy Woo is láthassa.*
- A szülinapomra kaptam és annyira tetszett a Crown Clown álarca, hogy megcsináltam.-*Fűzte hozzá, magyarázatképp a fura figura kapucniján lógó részre bökve, mert átmenetileg semmi jobb sem jutott eszébe- szeretett volna beszélgetni, de az előző válasz miatt elbátortalanodott. Valahogy szerette volna jóvátenni a mindkettejük idegenkedése miatti hibát, ám beletelt némi időbe, mire fel merte tenni a következő kérdését.*
- Akarsz mellettem ülni idén?-*Minre nézve tekintetével próbálta üzenni, "ne haragudj", szorongva várva valamiféle választ. Nem tudta, mi mást ajánlhatna fel, hogy megmutassa, ő komolyan gondolta és esze ágában sem állt átvágni.
Utoljára módosította:Gilbert Blythe, 2013. április 28. 23:36 Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Oldalak: « 1 2 3 [4] 5 6 ... 14 ... 76 77 » Fel | Téma száljai
Bagolykő Mágustanoda FórumA kastélyt körülvevő vidék