Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastélyt körülvevő vidék → Rét

Nem tűnt kezdetben balszerencsés napnak ez a mai, Lili legalábbis a jobb lábát tette ki először az ágyból, direkt figyelt rá. És szoknyáját se fordítva húzta fel, noha az nem lett volna különösebben katasztrófális, legalábbis könnyebben orvosolhatónak számított, mintha ugyanezt egy nadrággal csinálja. A fürdővizét is sikerült kellemesen melegre beállítania, és a fogkrémét se nyúlta le senki - még véletlenül se. Sőt, üresen találta a mosdót, amire legnagyobb bánatára ritkán volt példa.
Más szóval minden a legnagyobb rendben volt ezen a reggelen, de már-már gyanúsan zavartalanul telt. És éppen ezért Lilike úgy érezte, valami leselkedik rá. Mintha valaki mindvégig a nyomában osont volna, várva, hogy lecsaphasson rá. Még hátra is nézegetett, de nem látott semmit, amitől gyanakvása csak erősödött, mígnem be nem igazolódott balsejtelme. Mindezt egy kisebb sikkantással nyugtázta, és majmokat megszégyenítő fürgeséggel egy szekrény tetején gubbasztva találta magát.
- Hess! Sicc! Valami! - próbálta elkergetni a fenevadat, mely a klubhelyiség közepén ücsörgött, és nagyon barátságosnak álcázta magát. Nyilván azért, hogy magához csalogasson ártatlan kislányokat és -fiúkat, és megegye őket. Vagy valami rosszabb.
Aztán szerencsére felbukkant Masa. Ő már negyedikes nagylány volt, biztosan tudott egy s mást, amivel legyőzhette a bestiát, és mikor megkötötte, Lili kicsit fel is lélegzett. De hogy aztán sétára menjenek vele?! Elég nagy őrültségnek hangzott, és később nem is igazán értette, hogy került ki ő is a rétre a kutyával. Persze nyilván a póráz másik vége Masa kezében volt, és Lili igyekezett végig úgy helyezkedni, hogy a lány mindig a Tücsök nevű lény és őközte legyen.
- Miért vagy olyan biztos benne, hogy nem fog megenni? - kérdezte aztán a napsütéstől kissé hunyorogva.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastélyt körülvevő vidék → Rét

Ugyan még mindig eléggé aggodalmasan pislogott a bogárnevű kutyára, Lilinek jól esett a friss levegőn lenni, mert bár naptár szerint tél volt, tavaszias napsütésben sétálhattak, kiélvezve a se hideg, se meleg időt.
Masa érvelése azonban nem volt olyan meggyőző, mint az időjárás.
- Talán csak megjátssza magát - mondta. - Olvastam olyan növényekről, melyek nyugodtan várnak, és csalogató illatuk meg színük van, mígnem rájuk nem száll valami bogár és hamm, már végük is.
Tücsük mindenesetre látszólag tényleg nem velük foglalkozott, és csak annyiban voltak rá hatással, hogy a póráz miatt nem tudott eltávolodni tőlük. Ezt mondjuk Lili nehezményezte, de ugyanakkor annak se örült volna, ha nincs rajta.
- Leginkább a nagy, éles fogai - felelte a kérdésre. Azok valóban elég ijesztőek voltak, bár még látni nem látta őket túl jól, de ettől még tudta, hogy ott vannak, mert a kutyák szoktak olyanokat hordani a szájukban. - És az ugatásuk is olyan hangos. Akkor is megijedek tőle, ha számítok rá. JAJ!
Tücsük vakantott párat, Lili pedig kis híján kiugrott a cipőjéből.
Kicsit szégyellte magát, vagy inkább nagyon, mert szeretett volna jó képet kialakítani magáról, de lassan az itt töltött első éve végére ért, és még nem igazán voltak barátai, és ki sem tűnt semmivel. Erre most még nyuszinak is mutatkozik egy negyedikes előtt. Lesütötte szemét, és a cipője orrát kezdte nézni, ahogy sétáltak.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastélyt körülvevő vidék → Rét

Míg Masa Tücsök fejét simogatta, Lili arcára néma rettegés ült ki, és még a levegőt is visszatartotta, nehogy egy rossz szusszanás vagy nesz kibillentse átmeneti nyugalmából a fenevadat, és leharapja a lány karját. Képzelgett ő rosszabbakat is amúgy.
De azok az eshetőségek, melyeket Masa aztán felvázolt, még neki se jutottak volna eszébe. Eltátotta a száját, és ezúttal nem tudatosan nem vett levegőt, hanem elfeledkezett róla.
- Hhhogymicsodaaa..!? - nyögte aztán halálra vált arccal. - Eddig eszembe se jutott, hogy bíznom kellene benne, hogy nem gyújtják ránk a tornyot! Ez tényleg olyasmi, ami megtörténhet? Mármint van rá biztos valami védelmi varázslat meg ilyesmi, nem? Meg amúgy is, ki akarná...? És... és ugye nem mondod komolyan, hogy van olyan tanár, aki direkt trollt ad, mindegy, milyen jól ment a vizsga!?
Látszott rajta, hogy totális pánikba esett, és eddigi magabiztossága a tanulmányait illetően úgy illant el, mint szellentés a tornádóban.
Annyira lesokkolta, amit hallott, hogy még arról is megfeledkezett, hogy egy nyálas, éles fogú bestia társaságában van. Sőt, a közelsége sem foglalkoztatta per pillanat, merthogy Tücsök épp Masának támaszkodva ágaskodott, és hagyta magát kényeztetni. És Lili csak bámult rá meg az őt simogató lányra, és a kérdést hallva csak bólogatott párat.
De aztán tudata lassan összerakta a hallottakat, és kis híján elszaladt. De bizonyára valaki sóbálvány átkot szórt rá, mert mégse tette.
- Megígéred, hogy nem harap meg? - kérdezte némi gondolkodás után. Tudta persze, hogy nem Masán múlik, hogy mit csinál a kutya, de bármilyen logikátlan is volt, megnyugtatta volna egy ilyen megalapozatlan bíztatás.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastélyt körülvevő vidék → Rét

Lili nem tudta, hogy milyen pályára készült Masa, de abban biztos volt, hogy ha a lány a "mi leszel, ha nagy leszel?" kérdésre azt válaszolja, hogy pszichológus, vagy netán az öngyilkos segélyvonalon dolgozna, határozottan ellenezte volna. Mindent sikerült, épp csak megnyugtania nem az elsős lányt, aki ha amúgy nem vágta volna mindig rövidre a körmét, most biztosan nekiállt volna lerágni, ami csúnya és egészségtelen szokás.
- És gyakran robbantják fel szándékosan itt az épület egyes részeit? - kérdezte, és meg sem próbálta elrejteni aggályait melyek az iskola biztonságát kérdőjelezték meg.
Persze szerette ő az izgalmas, kalandos dolgokat, de nem tudta elképzelni, hogy élvezni tudná, ha több tonnányi kő és fa zúdulna a nyakába. Az se segített, hogy bizonyára lángokban is állt volna közben az egész.
De ennél is ijesztőbb volt belegondolni, hogy a kedvesnek tűnő tanár bácsik és nénik megnyugtató mosolya álca, és valójában alig várják, hogy érdemtelenül trollokat osztogassanak keserű, szomorú életük egyetlen mámorító, felüdülést jelentő tetteként.
- Remélem igazad van - sóhajtott aztán, árnyalatnyit feloldódva.
Masa elvégre már negyedikes volt, valahogy háromszor már megúszta, hogy megbukjon, szóval vagy nem volt minden tanár mesébe illően gonosz, vagy protekciós volt. De ha utóbbi, akkor sincs más tennivalója, mint nagyon jóban lennie Masával, hátha ráveszi neki a tanárokat, hogy ne húzzák meg az összes vizsgáján.
- Nem tértek ki rá specifikusan, de azt hiszem anyuék igen csalódottak lennének, ha megbuknék... vagy meghalnék.
Gondolatait aztán valamelyest elterelte a kutya kérdés, ami hasonlóan aggasztó volt, mint az előzőek, de azoknál sokkal aktuálisabb, mert Tücsök épp karnyújtásnyira volt, a végzetes, és felrobbanással fenyegető torony vagy a vizsgái pedig kicsivel arrébb, az iskola kapuján túl.
- Jó, de ha megesz, azt biztos nem gyógyítod meg! - jelentette ki kissé felpaprikázva magát.
Nagy levegőt vett, és lassan kinyújtotta kezét, centiről-centire közelítve az ártatlanul lihegő és várakozóan figyelő bogárnevű állatka feje felé. Aztán végül elérte azt, simított rajta egyet, és Lilkóból felszakadt egy megkönnyebbült sóhaj. Rávigyorgott Masára, majd simított még egyet a kutyafejen. Aztán még egyet, de többet már nem, mert Tücsök váratlanul fordított egyet a fején, és nyelve végigsiklott Lili tenyerén.
- Ááááá! MEGNYALT! MEGNYALT A KUTYAA! - sikította, és futásnak eredt.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastélyt körülvevő vidék → Rét

Egyáltalán nem sejtette Lili, hogy ilyen stresszesen fog alakulni ez a kis kellemesnek ígérkező séta, pedig még a kutyával is számolt, benne volt a pakliban, hogy borzalmas fordulatot vesznek az események.
De a torony robbantgatásának gondolata, és a kilátásba helyezett, eleve elrendeltetett trollok a vizsgáin kissé, hogy is mondják..? Idegállapotba hozták őt.
Aztán lassacskán csak kezdett megnyugodni, bár Masa alighanem ezt korábban is elérhette volna, ha jobban igyekszik, de hát kordában kellett tartania mindeközben egy fenevadat, így Lili nem nagyon hibáztathatta. Azért viszont már annál inkább, amikor aztán Tücsök belenyalt a kezébe. Jó, nem harapta le, nem csócsálta el, vagy szaggatta szét, nyálat és vért fröcskölve mindenfelé, miközben végigráncigálta a tehetetlen Lilit a réten, de.. még akár ez is lehetett volna a következő tette. Talán a tenyérnyalás volt a felvezetés. A kóstoló, hogy nem-e túl sós vagy érdes a bőre, biztos jó lesz-e szétmarcangolni. Lilkónak igen gazdag volt a képzelete, könnyűszerrel vizualizálni tudta a legborzalmasabb kínokat is, de általában cuki, puha dolgokra, és színes mindenfélére vesztegette ezt a tehetségét.
Masa utána kiáltott, megállásra próbálta késztetni, próbálta a kutyát is jobb belátásra bírni, de persze ha egyszer Lili futásnak eredet, akkor nehéz volt megállítani, pláne, ha azt hitte, nyilván kissé eltúlozva a helyzetet, hogy az élete függ attól, hogy vissza tud-e futni a kastélyba, mielőtt Tücsök utoléri.
Nyilván nem nézhette meg, hogy egyáltalán fut-e utána az említett kutya, mert azzal lelassította volna magát, szóval nem volt más, mint az ész nélküli suhanás a bejárai csarnok felé.
- EL AZ ÚÚÚTBÓÓÓÓL, KUTYANYALTA KEZEEM VAAAN! - ordította, és amilyen felbőszült állapotban volt, mindneki félre is ugrált az útjából, fel sem fogva, hogy amiről kiabál, az se nem fertőző, se nem bármi módon borzalmas. Legfeljebb kicsit, ha nagyon finnyás valaki.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastélyt körülvevő vidék → Rét

Túlzás lett volna állítani, hogy Lili mindenkit ismert már az iskolában és környékén, elvégre az valóban nagyon sok embert jelentett volna, és még ha mindenki szóba is állt volna vele, akivel ő próbált, se tudta volna valamennyi diákról, hogy kicsoda. De még a tanárokat se mind tudná a nevén szólítani, mégis, ha látott valakit, akinek valami igazán szembetűnő tulajdonsága volt, azt azért később is felismerte, ahogy Emesét is kiszúrta az ispotályban a hétvégén, hiába volt teli sérülésekkel. Jó volt a memóriája az ilyesmihez.
A rétre persze nem embereket ment ki nézegetni, ennyire azért nem volt fura lány ő, csupán szép volt az idő, és kicsit süttetni szerette volna a fejét. Jó volt csak úgy csukott szemmel a Napba bámulni, és vigyorogni a még nem tűző, de melengető sugaraiban sütkérezve.
Kantáros farmerben, és rajzfilmfigurás pólóban volt, tornacsukával kiegészítve, haját pedig lófarokba kötötte kedvenc, lili hajgumijával. Úgy nézett ki, mintha a kilencvenes évekből szabadult volna ide, pedig aztán nem sok köze volt ahhoz az időszakhoz.
És bár nem tehetett róla, a vörös haj, mint olyan, eléggé szemet tudott szúrni még messziről is, a lány, akit szeme szarkából kiszúrt, pedig nem is volt tőle olyan messzi, csak míg oda nem ért, ahol épp megtorpant most, az illető egy fa takarásában volt.
És talán el is intézte volna a dolgot annyival Lilkó, hogy megállapítja, valóban milyen szép is ennek a lánynak a haja, ha nem tűnik fel neki, hogy egy távcsövet emel a szeme elé. Amivel még csak nem is az iskolát figyelte, bár talán az még zavarbaejtőbb lett volna, főleg, ha nem is egy fiatal nő, hanem egy középkorú férfi bőrében találja az ismeretlent, de persze szerencsére nem így volt. De még így is különös jelenségnek vélte, mert úgy gondolta, látnia kellett volna már, ezért aztán óvatosan közelebb somfordált, vigyázva, nehogy hirtelen mozdulatot tegyen, de ezzel akaratlanul is sokkal kevésbé feltűnően, sőt talán észrevétlenül került a közelébe.
Talán az erdőt figyeli? A vadakat? Nem inkább úgy tűnik, mintha a vadőrt..?
- Szia, mit nézel arra? - kérdezte hirtelen, mivel maga nem tudta megállapítani, mi is a helyzet, és azt se tudta hova tenni, hogy miért nem látta még ezt a lányt. Lehet újonnan jött? Eddig magántanuló volt? Vagy csak emberkerülő? Talán metmorfmágus? Hú, remélte, hogy az, nagyon szeretett volna egy olyat megismerni.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastélyt körülvevő vidék → Rét

Állítólag pofátlan természetű volt, ami a van bőr a képén kifejezés szinonímája volt, és Lili ezért nem is értette. Elvégre most vagy van bőr az arcán, és akkor nem pofátlan, vagy nincs bőr, és akkor lehet. De a két kifejezés az ő szótárában teljesen kiütötte egymást, így azzal sem igazán vesződött sokat, hogy ez ellen a vonása ellen tegyen esetleg. Pedig volt, akit tényleg zavart, ha a másik az arcába mászott és faggatta vagy traktálta.
Kíváncsi volt, ő inkább ezzel magyarázta most is, hogy miért lépdelt oda a vöröshajú mellé megtudakolni, hogy miért kukkol a vadőrlak irányába. Arra persze nem volt felkészülve, hogy azt a magyarázatot fogja majd kapni, ami a legkézenfekvőbb a számtalan jobbnál jobb közül, amiket végigpörgetett a képzelete futószalagján.
Kicsit kikerekedett a szeme, de aztán úgy döntött, hogy nagyon tetszik neki, hogy ennyire őszinte vele ez az idegen.
- Óh!
Aztán a dícséretre lepillantott magára, illetve ruhájára és a mintás pólóra, amit a lány pulcsinak nézett, de talán csak azért, mert hosszú volt az ujja (bár nem ér, csak az alkarja felééig, mert már kinőtte igazándiból).
- Köszönöm - vigyorodott el, és büszkén kidüllesztette kissé mellét, mintha ugyan az ő érdeme lenne, hogy ilyen szép felsője van.
Aztán ismét a meghökkenésen volt a sor, miközben reflex-szerűen elvette a felé nyújtott távcsövet. De aztán nem nézett bele, csak fogta, és nagyokat pillázott.
- Nem szeretném a vadőr bácsit nézni! - nyögte. Nem mintha olyan öreg lett volna, ő pedig ne lett volna már elég idős, hogy mások külsejével foglalatoskodjon, de úgy érezte, ezzel most nem szeretne kísérletezni.
Pár pillanatig még pislogott, mígnem meg nem hallota, hogy a lány a Zsófi névre hallgat, és hogy... Levitás!?
- Én Lili vagyok, szintén a Levitából. Még nem láttalak a házban, pedig aztán szoktam észrevenni az új arcokat.
Kívácsian oldalra döntötte a fejét, mint egy cica, hátha abból a szögből ismerősebbnek tűnik neki a vörös, de nem, szóval tovább faggatta:
- Új vagy? Hányadikos? És melyik szobában alszol? És miért nézegeted a vadőr bát? Közelebbről nem kéne távcső se, biztos megengedné, hogy megnézegesd.
Ezt mondjuk nem tudta, miből következtette ki, de tapasztalatai alapján a fiúk élvezték, ha elismerő pillantásokat zsebelhettek be.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastélyt körülvevő vidék → Rét

Meglehetősen különösnek találta Lili ezt a lányt, és nem csak azért, mert a vadőrt kukkolta, és még csak nem is azért, mert ezt meg sem próbálta titkolni. De az már kicsit meredeknek tűnt, hogy még őt is erre a tevékenységre bíztatja, anélkül, hogy egyáltalán ismernék egymást. Bár talán pont ezért vehette ilyen könnyedén.
De persze Lili inkább nem nézett nála jóval idősebb férfiakat, de ha már a kezében volt az eszköz, és a lány azt mondta, bármit megnézegethet vele, hát rántott egyet vállán, és a kastély felé fordulva belekukkantott. Nézegette a kapun kilépő embereket, az aklakokból lógó, és cigerettázó idősebb diákokat, vagy épp tanárokat, és megakadt a szeme néhány zaklatottan köröző baglyon is, amik láthatóan nem jutottak dőlre egy ki-bevágódó ablakkal kapcsolatban.
- Egész messzi ellátni vele - adta vissza egy hálás kis mosoly keretében a távcsövet Zsófinak, aki tudomásul vételezte épp, hogy mindketten levitások.
- Igen, az - erősítette meg Lilkó.
Kicsit mintha váratlanul érte volna a lányt, de aztán gyorsan magyarázattal szolgált a szőke kételyeire.
- Jaj értem, az elég rossz - húzta el kicsit a száját, hogy együttérzéséről tanúsítsa. - Pedig a fasírt elég finom kaja ám, nem is értem, miért épp ezt használják erre a kifejezésre. Lehetne mondjuk azt mondani, hogy tökfőzelékben vagyunk, vagy brokkoliban. Úgy jobban átjönne, hogy mennyire pocsék is most.
Okfejtését apró kis bólintásokkal toldotta meg, lényegében instant igazat adva önmagának. Aztán hirtelen támadt egy ötlete.
- Odamenjek hozzá megkérdezni, hogy van? Majd megmondom, hogy nem Zsófi kérdezi.
Igaz, a kutyák kicsit aggasztották, de kisebbnek tűntek, mint amilyen Tücsök, és őt is ki lehetett bírni.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastélyt körülvevő vidék → Rét

Először nem teljesen értette, mi is történik, vagy inkább miért, de lassan azért kezdte kapisgálni Lili, mit is csinál Zsófi. Meg aztán nem is titkolta nagyon, hogy azért kukkolja a vadőrt, mert hiányzik neki, de nem mehet oda hozzá, mert.. nos, tökfőzelékben voltak épp. De a magyarázat ellenére is olyan abszurd volt a helyzet, hogy Lilkó még egy pár pillanatig értetlenül állt a dolog előtt.
Aztán meg felajánlotta a segítségét, mert úgy érezte, hogy ilyen távolról való kukkolással nehéz kideríteni bárkiről is, hogy hogy van.
- Tényleg eléggé feltűnő vagy, azért is láttalak meg. Irtó szép a hajad - nézegette meg magának. És épp ezért nem is értette, miért nem látta még korábban.
Az persze érthető magyarázat volt, hogy a Levitában azért nem látta, mert nem ott lakik, de órára csak kellett járnia, és a folyosón se futott bele, vagyis úgy derengett neki, hogy még nem látta. Látott persze vöröshajúakat, de vagy magasabbak, vagy szélesebbek, vagy fiúbbak voltak őnála, vagy egyszerűen csak szemüvegesek, más arcformájúak, illetve tanárok.
- Aha, szeretek, nagyon izgalmas hely, tele érdekes dolgokkal meg páncéllovagokkal - rántotta meg a vállát a kérdésre Lili.
Persze nem a páncéllovagok voltak a legérdekesebbek, de valamiért tetszettek a lánynak, ezért úgy érezte, fontos kiemelnie, hogy azok is vannak. Mintha valami középkori várban lettek volna, amit ellenségek támadhatnak meg, és akkor páncélt kell ölteni. Persze ezekben nem tudta elképzelni, hogy hatékonyan lehetne a pálcát használni, vagy hogy egyáltalán megvédenék-e a használójukat az átkokkal szemben, de legalább jó hangosan zöröghetnek mozgás közben.
- És te? Visszamehetnénk, és megmutathatom a kedvenc helyeimet, meg te is - javasolta felvidulva.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastélyt körülvevő vidék → Kviddicspálya

Úgy tűnt, egy csapat, vagy azok bármely tagja sem találta ki váratlanul, hogy mégis kihasználja ezt az eső utáni és egy következő előtti nyirkos kis időt arra, hogy gyakoroljon a pályán. És noha repülni bárhol lehetett volna, Lili úgy okoskodott, hogy a legcélszerűbb a kviddicspályán csinálni, ahol biztosan nem lehet belőle semmi probléma.
És Beni, aki remélhetőleg nem hagyta cserben, és nem gondolta meg magát az utolsó pillanatban, elvileg már ott is volt, és rá várt, meg a kölcsönzött seprűre, amit a lány cipelt a vállára csapva. Könnyebb volt, mint amilyennek látszott, mert egy jókora repülő eszköz volt, hiszen nem a hagyományos típust, hanem azt használta, amit seprűakrobatikára fejlesztettek ki. Hosszabb, szélesebb fából készült, és nem voltak rajta lábtartók sem, mint a versenyseprűkön.
Lilin testhezálló, sötétkék edzőruha volt, ami melegen is tartotta őt, de a biztonság kedvéért egy áttetsző esőkabát is volt a seprűre dobva, ha rosszabbra fordulna az idő. Bár akkor nem valószínű, hogy tartósan tovább kint maradnának.
A szomorkás, nyirkos idő ellenére neki nagyon jó kedve volt, dalolászva lépett be a lelátók árnyékába, mert bár nem a maga szórakoztatására jött ma ide, hogy kedvtelésből repkedjen, vagy gyakorolja az akrobatikát, már az is felvillanyozta, hogy seprűre ülhet, és persze, hogy segíthet Beninek, hogy ne tartson a repüléstől, és ügyesedjen is benne.
Ugyan még nem próbálkozott ilyesmivel és nem is volt tudomása róla, hogy alkalmas lenne erre a seprűje, úgy találta, elég nagy ahhoz, hogy arra két ember is kényelmesen felüljön, ha kell. Egyikük se volt túl nehéz, és a kviddicses versenyseprűk is, melyeket egy emberre terveztek, elbírtak kettejük összsúlyánál nehezebb játékosokat is. Szóval miért is ne?
Mikor aztán a pálya közepére ért, és mellmagasságban elengedte a seprűt, mely aztán stabilan ott is maradt, Lilkó körülnézett. Beni még sehol nem volt, vagyis vagy nem jött el, vagy.. ah, igen, túl korán ideért Lili. Pedig amúgy gyakran elkésett mindenhonnan, de most túlzottan is izgatott volt, úgy tűnik.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastélyt körülvevő vidék → Kviddicspálya

Végre megint jó idő volt, vagy legalábbis éppen nem esett néhány órán át, így Lili ismét kisurrant gyakorolni a kviddicspályára. Na nem az ünnepelt varázslósportot, aminek a póznákat és a szurkolói páholyokat emelték, de a maga választott szenvedélyét, amiben talán sosem lesz kimondottan jó vagy ügyes, de legalább őt boldoggá tette.
Ezúttal az egyik oldal kapuinál gyakoroltak néhányan, és az egyik szurkolói páholyban is volt egy kisebb tömörülés, így Lilkó őket kerülve inkább csak a túlfélen repkedett, és egyensúlyozott az iskolai akrobatika-seprűn, mígnem újból takarásba nem került a Nap az égen, figyelmeztetve őt, néhány mellékes dörrenés kíséretében, hogy hamarosan bőrig fog ázni, aki a szabad ég alatt marad. Szeszélyes egy időjárás volt, annyi biztos, de a szőke már felkészülten erre huppant vissza fenekével a seprűre, és irányította lefelé azt.
Gyorsan átöltözött, és már szaladt is a pálya melletti kis házikóhoz eltenni a seprűt. Mikor már közel ért, jutott eszébe, hogy a pálcáját már megint nem tette el, miután az öltözőben valahova lerakta, hogy rá ne üljön, de seprűstől visszafordulni csacskaság lett volna, szóval megszaporázta lépteit, és kézzel rántotta fel a szertár ajtaját, kicsit sietősebben is a kelleténél, mert nyomban ki is borult rajta pár seprű, és egy agyonhaszált kvaff is gurulni kezdett hirtelen támadt szabadságát élvezve.
- Héé, jössz vissza! Te kis nyomi piros labda - nevetett rajta a lány, mert mindig is mulatságosnak találta a mélyedéseket a sporteszközön, mintha azokat a sok pofozgatástól szenvedte volna el. Pedig nem is ezt a labdát kellett ütővel csépelni.
Gyorsan a hóna alá nyalábolta a menekülő kvaffot, megtámasztott a vállával egy-két dőlingélő seprűt, amit pedig ő vett ki korábban, azt szabad kezével fogva húzta maga után. Így totyogott be a helyiségbe, ami most valahogy sokkal szűkösebbnek tűnt, mint egy órával ezelőtt. Mintha a tértágítő bűbáj rosszalkodott volna.
Mindenesetre így is volt még hely, ha nem is sok, így Lili vállat vont - persze csak fejben, mert nem kockáztatta, hogy megint megszökjön egy-két sporteszköz -, és beljebb szlisszolt. Az tornász-seprűkből nem volt sok odabent, és azok is egész hátul, a levitás pedig mégsem teljesen ok nélkül került a kék házba, szerette volna oda visszatenni az eszközt, ahová való, így kicsit tovább tartott az elpakolás, mint tervezte, de szerencsére egyelőre nem hallotta, hogy az eső elkezdte volna verni a tetőt a feje felett.
Csak aztán el ne felejtsen még a pálcájáért is visszaszaladni az öltözőbe!

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastélyt körülvevő vidék → Kviddicspálya

Szüksége volt erre. Egy kis egyedüllétre, némi figyelemelterelésre. És jobb nem is jutott eszébe, mint a seprűakrobatika gyakorlás, mert bizony itt oda kellett figyelnie, nem járhatott fejben máshol. De persze az időjárásnak bele kellett szólnia a tervébe, és bár legszívesebben figyelmen kívül hagyta volna a dörrenéseket, tudta, ha megint megázik, az nem segít a gondolatai megzabolázásában. Épp ellenkezőleg.
Ellenben, ha nem is sikerül sietős készülődése ellenére időben végezni, ezúttal nála volt a pálcája, hogy megszárítkozhasson, esetleg valami más, jelenleg eszébe sem jutó varázslattal megvédje magát az esőtől. Ezért is cipelte magával az edzésre és pakolta folyamatosan maga mellé, hogy meglegyen, és épp ezért nem is értette, hogy most hogy volt képes mégis az öltőzőben felejteni. Mindegy, a lényeg, hogy még emlékezett rá, és ha gyorsan elpakolja a seprűt, még van ideje visszaszaladni érte. Legalábbis így képzelte.
A seprű a helyén volt, így Lili elindult kifelé, ám a következő pillanatban egy közelebbi dörrenés rezegtette meg kissé az épület falait, és jó néhány sporteszköz is átvette azt, kísérteties szinfóniát játszva tartójukban. A fények pislákoltak egyet-kettőt és elaludtak, Lilkó pedig átesett egy sisakon. Az ajtó ekkor kinyílt és fény szűrődött be, így a lánynak volt lehetősége felkecmeregni, és megkönnyebbült mosollyal arcán elindulni a kijárat felé. Micsoda szerencse, hogy valaki épp jött! Sőt, nem is csak egy valaki, de több. Néhány fiú, bizonyára azok, akik a túlsó félen dobáltak korábban a karikákra.
Már épp rájuk akart köszönni, mikor váratlanul bevágódott az ajtó, majnem teljes sötétségbe borítva a szertárat, és a következő pillanatban a lány azt érezte, hogy valaki nekiesik, és a földre viszi.
Viszonylag kevésbé ütötte meg magát, mint arra számítani lehetett, hiszen a srác termetesebb és súlyosabb is volt nála, viszont ami egy kicsit jobban zavarta a ténynél, hogy rajta fekszenek, az az volt, ahol az illető kezei pihentek épp.
- Izé.. - motyogta, de több nem nagyon jött ki a torkán, mert azért mégiscsak belészorult kissé a levegő a hirtelen földre kerüléstől, és még össze kellett szednie magát.
A srác mindenesetre lemászott róla és szólongatni kezdte társait. Akik nyilván bezárták ide, a távolódó nevetésből ítélve nem is csak néhány pillanatra. Kellett egy-két pillanat még Lilkónak, hogy túltegye magát a kezdeti meglepettségen és felismerje társát a sötétben. Legalábbis a hangját, mert látni nem látta, szeme még nem szokott hozzá a majdnem teljesen sötét helyiséghez.
- Bence..? - kérdezte, miközben felült, és kezeit összevonta melle előtt. - Van még itt valaki más is?
Nem tudta, hogy róla beszélt a srác, a hülye fejek szétverése nem tartozott kedvenc elfoglaltságai közé. Pláne, hogy nem teljesen volt biztos benne, hogy kell megállapítani, melyik fej hülye, és melyik nem az. A gondolat persze butaságnak hangozhatott, de Lili biztos volt benne, hogy a srácok, akik bezárták ide Bencét, em mind akarták ezt, némelyiküket talán csak a csordaszellem vezérelte, vagy az ötletgazda elismerésének kivívása.
Mondjuk ez most nem segített rajtuk.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastélyt körülvevő vidék → Kviddicspálya

Nem nagyon díjazta Lili sem a sötétet, legalábbis úgy nem, hogy minden második mozdulattal vagy beletérdelt, vagy -könyökölt valamibe, vagy kis híján megint a földre esett, miután megbotlott egy eldőlt seprűben, vagy elgurult kvaffban. Márpedig miután Bence leszállt róla, ő is elindult az ajtó felé, hátha segíthet, és még csak sokat sem kellett ehhez sétálnia, a leszűkült tér miatt. Mi a fene történhetett a tértágító bűbájjal?
- Aha, én vagyok - feleli ösztönösen bólogatva, mintha ugyan látná őt a srác. Nem igazán tudja, melyik a jobbik eset, hogy vele zárták össze, vagy ha egy idegennel tették volna, akit később talán meg sem ismer. Megnyugtatta jelenleg, hogy Bence az, akit igazán normális, rendes fiúnak ismert meg, de tartott tőle, hogy később kínos lesz erre visszaemlékezni.
Odapréselődött Bence mellé, hogy ő is verje kicsit az ajtót, bár ha a srác dörömbölése nem hatotta meg a kintieket, az ő kopácsolása se fog sokat számítani. Mindenesetre meg kellett próbálja. Pálca ugyanis..
- Nincs nálam - sóhajtotta csalódottan, és most, ha lehet méginkább bánta, hogy nem ment előbb vissza érte az öltözőbe. Igaz, akkor eleve nem lenne ide beszorulva és úgy szüksége sem lenne rá, de a végeredmény ugyanaz lenne.
- Tényleg vicces amúgy - szalad ki száján egy halvány kis nevetés, főleg a helyzet képtelensége miatt. Mekkora ennek a valószínűsége, hogy éppen rossz a bűbáj a szertáron, és éppen nincs egyiküknél se pálca? Azt persze tudiuk kellett a Móka Mikiknek, hogy Bencénél nincs, Lilivel viszont nem számolhattak, így ez valóban a sors furcsa humorának számlájára írható.
- Jól vagy amúgy? Nincs klauszfóbiád vagy nem félsz a sötéttől vagy ilyesmi? - érdeklődött, miközben tett egy lépést hátra, de csak annyit ért el, hogy beleütközött egy seprűnyélbe, ami jól megütötte a hátát.
- Au!
Néhány seprű el is dőlt, némelyik a fején koppant, vagy a földön, és egy nehéz doboz is a lábuk mellett csattant. Lili egy pillanatra levegőt is elfelejtett venni, mert bár nem látta, volt egy tippje, mi lehet a tartalma. És nem díjazta volna, ha ezen a szűk helyen kinyílik.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastélyt körülvevő vidék → Kviddicspálya

Nem volt különösebben ideális a helyzet, de egészen szokatlan sem, legalábbis mostanában Lili többször is találta már magát ehhez hasonlóan intim körülmények között valakivel, és egyik sem volt egészen szándékos. Legalábbis úgy nem, hogy nem direkt mászott mások aurájába, egyszerűen csak így alakult.
De a jelek szerint Bencét jobban felzaklatta és zavarta a dolog, és Lili egy kissé meg is illetődött a srác kifakadásain. Bele is lehelt a tenyerébe, hogy megszagolja, talán büdös? Igazából a karját csak azért nem emelte fel, hogy a hónalját is megszaglássza, mert amint mozdult egyet, beverte a könyökét, egy ilyen mozdulatot pedig nem mert megkockáztatni, főleg azután nem, hogy kis híján a lábára esett egy nehéz láda, benne agresszív lakóival.
De legalább Bencének sincs baja a sötéttel és fóbiák sem gyötrik, láthatóan egyedül az bosszantja, hogy össze lett zárva Lilivel.
- Jó, tudom! - vágta rá Lili még ijedségétől emelkedett hangon, és óvatosan arrébb lépett a ládától, egyenesen nekiütközve valami puhábbnak, de csak mert nem volt fából. Azért emberi mellkasnak izmos, és ennélfogva egész kemény volt.
- Ó, bocsi. Amúgy nem, nincs fóbiám meg a sötétben se félek, csak az zavar kicsit, hogy pont ilyen színe van a gurkóknak is.
Persze tudta, hogy a sötét nem egy szín, de leginkább arra célzott, hogy most minden feketének tűnik, és az agresszív ladba is fekete volt. Kezdett kicsit hozzászokni a szeme a látási körülményekhez, így már lassan ki tudta venni a az ajtón beszűrődő fény által gyengéden megérintett alakokat. Így már ki tudta venni Bencét is, legalábbis a körvonalait, és hogy milyen magasságban helyezkedik el a feje, és egyéb részei.
- Hm..? Hogy mi? - kérdezett vissza értetlenül, és beletelt néhány pillanatba, mire megértette, miről kérdezi őt a fiú. Amikor először találkoztak, vagyis amikor utoljára, akkor a Levita kilátójában éjszakáztak.
- Jaa, hogy ja! Nem, nem kapott el senki se. Csenge kérdezte, hol aludtam, egy másik lány meg rávágta, hogy biztos egy fiú ágyában, de hiába magyaráztam nekik, hogy akkor annak a fiúnak az én helyemen kellett volna velük aludnia, nem? De nem értették.
Nem akart megint leverni valamit maga mögött, és félt, hogy megbotlik a ládában, ha arrébb megy, így jobb híján inkább Bence mellkasára tette kezeit, mert a nyakába nem akart kapaszkodni, de valami bizonságérzésre azért szüksége volt, és ezzel tudott előállni.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastélyt körülvevő vidék → Fénylő Lelkek Udvara

Az amúgy sokszor unalmas és értelmetlennek, mi több, végtelenül haszontalannak és fájdalmasan kimerítőnek tűnő, sőt, mit tűnő, egyenesen úgy viselkedő tanulást Lili nagyon szerette úgy feldobni, hogy a réten, vagy egy fa tövében kuksolt, egy párnán vagy pulcsiján, ilyen meleg időben meg már akár pléden ülve. Igaz, főleg azért szerette így csinálni, mert így aztán mindent művelt, csak épp tanulni nem tanult.
Nézte a többi diákot, hallgatta a beszélgetéseiket, veszekedéseiket, vagy a sokkal érdekesebb állatokat figyelte, a madarakat, a hangyákat, a kígyókat.. ó, jó, az csak egyszer volt, és sikítva el is menekült, szóval nem felemlegetendő példa. Viszont még az is klasszul lekötötte, hogy milyen kellemes a hűs szellő, ami mezítlábas lábát simogatja, vagy épp hajszálait fújdossa arca elé. Vagy épp, hogy milyen klasszul áttetszőek lesznek az ujjai, ha a Nap elé teszi a pracliját, kitakarva az amúgy vakító égitestet. Könyvei pedig mindeközben zavartalanul pihentek mellette. Néha persze rájuk lesett, hogy még nem lapozta-e túlzottan messzire az aktuális anyagtól a lapokat a szél, és ilyenkor úgy tett, mintha el is olvasna pár sort. Persze nem másokat, magát etette ezzel, és egész sikeresen, ami valljuk be, aggasztó.
Végül is mikor viharosabbá erősödött a szél, úgy döntött, ideje zártabb részt keresni, mert így az imitációs játék teljesen hihetetlen, hacsak nem tudja azt is bekamuzni magának, hogy ennyire gyorsolvasó lett (a lapok úgy peregtek, hogy egykettőre kiolvasottnak tűnt a hatszáz oldalas tömör tananyag).
Nem a főbejáraton át, hanem a Fénylő Lelkek Udvarának keresztelt, boltívekkel szegélyezett kis kerten át indult befelé, ám ahogy épp elmélázva nézegette a virágokat, fülét különös, zeneszerű hang ütötte meg. Persze nem valódi zene volt, legalábbis nem olyan, amit bármilyen általa ismert hangszer adott volna ki magából, hanem a természet zenéje, ha úgy tetszik. A szél az oszlopok közt süvített, és a szökőkút közepén stázsáló varázslószobor is mintha úgy fordította volna tagjait, hogy azok közt átfújva megszólaltassa a levegőt. És ha ez még nem lett volna elég, az ide-oda kavargó, mindenen megforduló, megperdülő fuvallatok virágok egész sorát táncoltatta meg, volt, amit a levegőbe is emelt, és úgy forgatott, mint egy keringőben a páros női (avagy legalábbis szoknyás) felét pörgetik meg, míg más szirmos növénykéket egymáson ugráltatott, azt a látszatot keltve, mintha növény-akrobaták lettek volna, egy cirkuszi fellépésen.
Lili elámulva rakta le cókmókját egy padra és belegyalogolt a virágok kavalkádjába, mintha azt remélné, hogy őt is felkapják. Ekkor, forgolódván pillantotta mag a másik lányt, aki nem kevésbé lenyűgözötten nézte a csodát, ami talán varázslat volt, talán csak a természet véletlenje, mindenesetre lenyűgőzö látványt nyújtott.
- Én azt hittem teeee..! - felelte Lili kissé emeltebb hangon, mielőtt a lány mellé lépett volna, mert tartott tőle, hogy a szélkavalkád elnyeli hangját, és azt is tovarepíti táncolni.
Követte a másik ujját a mutatott irányba, és úgy elkerekedett a szeme, hogy azt már csak vigyorra húzódó ajkai múlták felül. Ez bizonyosan varázslat volt!
- Ez annyira menőőő! Szerintem biztos gyakorolnak. Fellépnek a Tölgyfa színházban, és Napraforgó uraság fogja szotyiban fizetni a jussuk.
El is kezdett dolgozni fantáziája, és a lecke, meg a tanulnivalók olyan távoli gondolattá csökevényesedtek fejében, hogy valószínűleg itt is fogja a padon felejteni az egészet, ha majd továbbáll.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastélyt körülvevő vidék → Kviddicspálya

Nem volt hozzászokva az ingerült társasághoz, az ilyen embereket valahogy zsigerből elkerülte, most viszont nem volt hova menni, ezért történhetett, hogy Bence kifakadásának keresztüzébe került a lány, és egy egész kicsit a lelkére vette. De aztán, hogy a srác szabadkozni kezdett, megnyugodott.
- Hogy..? - kérdezte, immár Bencének dőlve. Érdekelte, mit is nem érdemelt mindebből meg. Jó, hát a bezárást nyilván nem, de volt más egyéb körülmény is, amire utalhatott a másik. Mondjuk a saját társasága, vagy esetleg a gurkók és a szűk hely... de szerencsére a klausztrofóbia sem tartozott gyengeségei közé.
Egész ügyesen oldotta a szituációt Bence, legalábbis Lili története közepette jót kuncogott, és a lány is átvette nevetését. Őt nem volt nehéz megfertőzni, a jó kedvvel meg aztán egyenesen gyerekjáték. Még annak fényében is, ami a közelmúltban történt, és amin egészen sokat gondolkodott a lány, amikor épp nem valami más foglalta le kis buksija közel teljes kapacitását.
- Nem értem, miért erre kell gondolni egyből.. Pedig hát nem mindenki találat magának alvóhelyet ott, ahol amúgy nincs neki. Mint mondjuk a kilátóban. Vagy a társalgóban. Vagy a könyvtárban! Na ott nagyon könnyű elaludni.
Sőt, egy vaskos, régi könyv még kiváló párnának is tudott bizonyulni, feltéve ha nem volt túlságosan büdös. De ha elég uncsi volt a tartalma, még a szaga sem gátolta meg Lilit abban, hogy lefejelje.
- Nem fogom elmesélni - jelentette ki kicsit halkabban, és egészen zavarba jött a gondolattól. Ha látták volna őket most, valaki esetleg rájuk nyit, hát nagyon nehezen tudták volna beadni nekik az amúgy tényleg igaz tényt, hogy ők itt nem épp smárolni bújtak el. Pedig aztán most tényleg nem lenne egyéb dolga Lilinek, mint lábujjhegyre állni, felszegni kicsit a fejét, és..
Nem is hallotta a neki szegezett kérdést, ellenben hirtelen hátralépett, ki a gondolatból, és el Bencétől, ami természetesen a várt következménnyel járt, hangos puffanással nekiesett némi sporteszköznek, jajjogott hozzá egy szépen rímelő, és alliteráló sort, és csak azért nem esett a földre, mert nem volt hozzá helye.
Hallatszott, hogy valami nagy, és nehéz is dörren a padlón, szerencsére a sikoly hiánya arra utalt, hogy nem Lili lábán, de rögtön némi izgatott, heves mocorgás is követte, ami semmi jót nem jelentett.
- Esküvéletlenvolt! - nyögött fel a szőke valahol seprűk és ütők közé ékelődötten.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastélyt körülvevő vidék → Fénylő Lelkek Udvara

Lili ugyan nem volt mugliszületésű, mégis gyakran csodálkozott rá úgy a varázslatos dolgokra, mintha csak most először hallana arról, hogy a világot boszorkányok és varázslók népesítik be. Sőt, képes volt úgy is elámulva, csillogó szemekkel figyelni a mágia vívmányait, hogy közben ott figyelt a kezében a pálcája, arra várva, hogy csináljon már végre vele valamit a lány.
De talán maga a varázsvessző is olyan volt, mint a gazdája, valahányszor sikeres varázslatot hajtott végre vele, úgy tűnt, úgy meglepődött azon, hogy működött, hogy szórt még egy kis csillámot is maga után, vagy pukkant egyet. Persze Liliben az is felmerült, hogy talán csak defektes szegény (mint ő, de ezt már a nővére tette hozzá nevetve).
Ezúttal ráadásul el sem tudta dönteni, hogy amit lát, azt boszorka, varázsló, netán egy manó csinálja, vagy tényleg csak a természet játszik-e. Lenyűgözötten csodálta a látványt a mellette álló lánnyal együtt, és látszólag egymásra próbáltak rálicitálni, hogy melyikük tud elképedtebb képet vágni, vagy nagyobbat hűházni.
- Nem tudom. Az illúzió az ami igazából nincs is, csak azt hisszük, ugye? - kérdezett vissza a szőke, és ő is szívesen keresgélte volna a varázslat forrását, ha le tudta volna venni a szemét a virágok keringőjéről.
A hely, amit rögtönzötten kitalált, ebből a tulajdonságából fakadóan nem létezett, pedig szívesen elvitte volna oda a másik lányt, meg magát is, mert őt is érdekelte, milyen előadást tolnak, amiért szotyi jár. És ő is szeretett volna szotyit kapni! Énekel ő meg minden, táncol is, Sáritól elleste, hogy kell rá bemelegíteni legalábbis.
- Öhmm.. persze, csak még meg kell tudjam a pontos helyszínt. - Nem akart persze hazudozni, de letörni a lelkes kis lányt sem azzal, hogy beismeri, nincs ilyen hely. Meg aztán.. mi van, ha mégis van? Ki tudja, mit képes teremteni, csupán rágondolással? Lehet, hogy ha elég erősen szugerálja, egyszercsak alakul egy ilyen társulat.
De hamar másra is terelődik figyelme, és egyúttal lelkesedése is új alapot talál magának.
- Mit kell hallani? - kérdezett vissza, de aztán arcára kiült a felismerés, legalábbis azt felismerte, hogy dallama van a feléjük érkező hangoknak.
- Hogy néz ki egy diófa? Jaj, ne segíts! Dió van rajta? - kérdezte vigyorogva, mert bár nem értette, miért kéne ólomkatonának lennie itt, és csak a varázsló kőszobrát látta, remélte, hogy ha meglelik a diófát, majd ott fog strázsálni az a katona, és megemeli nekik ólomsipkáját.
El is indult, hogy körbejárja az udvart, potenciális diófák után kutatva.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastélyt körülvevő vidék → Kviddicspálya

Nem is igazán tervezte tovább boncolgatni a témát, hogy mennyi sok helyen elalhat az ember egymagában, minél fogva rögtön azt feltételezni, hogy egy fiúval alszik együtt enyhe túlzás volt és szándékos belemagyarázás látszatát is keltette a lányban. Ráadásul az együtt alvásról is sejtette, hogy nem olyan ártatlan formájában képzelik, mint ahogy hangzik, meg ahogy szerinte kellene érteni. Elvégre Bencével is együtt aludtak lényegében, igaz, külön ágyakban, de egymás társaságában, az már együtt van, nem? És nem kellett hozzá összebújni sem, meg ilyesmi. Pláne nem olyasmi!
Bence úgy látta, érti a lány, miért nem kéne elmesélnie, milyen szituációba is kerültek épp, bár ténylegesen aligha láthatta, de hangjából, válaszaiból kezdhette kapisgálni. Mert hát Lilkó valóban úgy érezte, hogy ha ezt továbbadná, valóban nehezen tudná levakarni magáról a pletykát, és egész biztosan az Edictum lapjain látná viszont a nevét a srácéval egyetemben. Amit a testvérei is olvasnak! Vagy legalábbis könnyedén hozzáférhetnek, mert az iskola havilapja kézről-kézre járt. És nem is a feltételezés zavarta, mert Bencével nem volt igazából semmi baj, sőt. De mielőtt még igazán átgondolhatta volna mindezt, közben gondolatai a lehetséges jövőről az itt és mostra visszavándorolva hátrálásra késztették, és egy jókora borulásra, jajjogásra, amibe a srác is beszállt, így szinkronban fejezhették ki fájdalmukat. A gurkós láda is vészjósló mocorgásba kezdett valahol a sötétségben.
Lili érezte, hogy megfogják a lábát, amitől természetesen összerezzent, és ugrott egy újabbat, csak hogy még egy újabb ütő a fején koppanjon.
- Auucs! Ez most.. au.. tényleg fájt.
A szeme is könnybe lábadt. Már látta a címlapot: A csókolózást fájdalmas szakítás követte, Süveges Lili sírva szaladt el a helyszínről!
Bence közben lázas ötletelésbe kezdett, így Lili is megpróbálta öszpontosítani figyelmét a jelen problémára. Próbált megnyugodni, és nem mocorogni, ahogy a srác kérte, mert eddig sok jó nem származott a hirtelen mozdulataiból, ezt a szőke is belátta.
- Ez nem rossz ötlet.. mármint, hogy a gurkó nyisson nekünk ajtót. Izé, törjön.
Megvolt persze a veszélye, nem is kevés, de csak várni itt ölbe tett kézzel szintén nem tűnt egy életbiztosításnak.
- Ha félre nem is tudunk ugrani, leguggolni még igen.
Ez remek alkalomnak bizonyult, hogy Bence bizonyítsa, milyen jó kviddicses, mennyire hallja meg tudja, milyen közel van hozzá az a fránya golyóbis. Illetve arra is nagyszerű alkalom lehetett, hogy kipróbálják, milyen egy koponyatörés.
- Azt hiszem, ki tudok tapogatni pár védőfelszerelést - mondta Lili, miközben keze egy védősisakra tévedt. Vagy egy kiöregedett gurkóra, mert nem mozdult. De az előbbi valószínűbbnek tűnt.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastélyt körülvevő vidék → Fénylő Lelkek Udvara

Elgondolkodtató volt, amit Polli mondott, még akkor is, ha Lili egyelőre nem tudta, hogy így hívják a lányt.
- Szerintem, ha hisszük, de nincs is ott, akkor látszik. De csak nekünk. És akkor pszichológust kell keresnünk, hogy beszélgessünk vele a képzeletbeli barátainkról. Azt hiszem. Legalábbis a felnőttek ebben hisznek.
De nem kellett a hihetetlen dolgokról beszélniük, hiszen épp elég hihetetlenség zajlott előttük, körülöttük, felettük, és mindenfelé, amerre csak elláttak épp. És mivel mindketten látták, Lili arra a következtetésre jutott, hogy talán megússzák ezúttal mindketten a dilidokit.
De aztán amit hallott, na azt már nem akarta Lili elhinni.
- Nincs zongora? Pedig én láttam! A Levita toronyban tutira van egy.. vagy csak volt? - Elbizonytalanodott kissé, mert a renoválás óta nem tudta, mi van, és mi nincs, például a medencéjük is eltűnt, ami nagy fájdalom volt számára, de a zongorát direkt nem kereste, így arról nem volt meggyőződve, hogy megvan-e vagy nincs.
- Kell, hogy legyen valahol - erősködött, kicsit magát is győzködve, mert biztos volt benne, hogy látott már a kastélyban. Ha kell, felforgatja a lánnyal az egész kócerájt, remek kalandnak ígérkezett. És vihetnek magukkal elemózsia gyanánt szotyit. Vagyis majd a vidám kis csaj hoz, Lili pedig vezeti az expedíciót. Munkamegosztás, meg minden.
- Ja, hogy a Csajj-kovszki! - bólintott Lili, pont olyan fejet vágva, mint azok szoktak, akik úgy csinálnak, mintha épp eszükbe jutna valami, pedig igazából nem is.
A muzsika mindenesetre egybecsengett azzal, ahogy a másik lány dúdolni kezdett, szóval hitt neki. Hiányolta a zongorát az iskolából, és felismert egy zeneszerzőt egy alig kivehető légmozgás keltette hangsorozat alapján. Olyan hallása lehetett, mint a farkasnak, és nyilván játszani is tudott azon a hangszeren. Lili most már méginkább keríteni akart neki egy zongorát.
És még keringőzni is nekiállt! Lili arcán olyan szélesre nyúlt a mosoly, amennyire arcizmai engedték.
- Virágoknak írta? Komolyan? - annyira fantasztikusan hangzott, hogy Lili szíve szinte belefájdult a gondolatba, hogy talán nem igaz. De látva a táncoló, tapsikoló lányt nem tudta elképzelni, hogy az csak úgy fülletgetne itt ilyesmiket.
El is indultak diófát keresni, és az amúgy folyton izgága, meg mindenért lelkes Lili szinte karótnyeltnek hatott a másik lány mellett, aki Polli volt, de ezt a szőke még mindig nem tudta.
- Milyen sokat tudsz róla! Ki vagy és honnan pottyantál ide? - nevetett rá Lili. Annyira felvidult a lány társaságában, hogy egész megfeledkezett minden másról, a tanulásról, a bénaságáról a varázslatokhoz, bájitalfőzéshez... még Sáriról is kicsit.
És ekkor valóban, felfedeztek egy fát.
- Fa! - állapította meg Lili is, noha diót nem látott rajta, és az ólomkatona is elmaradt mellőle.
A szél játéka is sokkal enyhébb volt itt már, szinte csak bólogattak a muzsikaszóra a virágok.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastélyt körülvevő vidék → Fénylő Lelkek Udvara

- Van több valóság is? - nézett egy nagyot Lili.
Arról hallott már, hogy vannak ilyen síkok, vagy mik, amiken a szellemek éldegélnek, de ezek szerint volt ilyenje a képzeletbeli barátoknak is? Azok akkor ismerik egymást? De durva lenne! Volt is ebből egy mese, amiben egy házban egy csomó elhagyatott képzeletbeli barát lakott, akik már nem kellettek a gazdáiknak. Lili most örült, hogy neki sose volt képzeletbeli barátja, mert most nagyon sajnálná, amiért magára hagyta.
- Nekem is megfelel ez - hagyta mindenesetre annyiban a dolgot. Bár mostanában eszébe jutott egyszer-kétszer, hogy jó lenne elbújni a világ elől, elfelejteni, valami egész máshol új életet kezdeni, és hasonlók, de igazából nagyon is szeretett itt lenni. Talán most nem minden volt szipi-szupi, de majd az lesz. Muszáj neki.
És ez az egész varázslatos kis kalandozás Pollival egész jól működött, legalábbis teljesen feldobta Lilkót, arcán olyan széles volt a vigyor, mint azelőtt, és emiatt eszébe se jutott másik valóságot nézni magának most.
- Asszem' van - bólogatott Lili, továbbra is győzködve magát, hogy biztos ma reggel is látta, de hát ha valaminek megszokja az ember a látványát, nem tudja megállapítani többé, hogy mikor is látta utoljára ténylegesen, és nem csak a tudatalattija mondatja vele, hogy az bizony ott volt ezúttal is.
- Persze, simán beviszlek - vágta rá. Már tudta, hogy kell embereket ide-oda becsempészni, ahova nem lenne amúgy való. - De előbb kutassuk át a sulit, mert úgy tudom, nem szabad más házbelieknek lenniük abban a házban, ami nem az övék. Bár a víz alá nem tudom, hogy megyünk.
Meg aztán azt sem tudta, hogy víz alatt hol? Mert a Levitából eltűnt a medence (de az amúgy is megint csak Levita volt, ami nem jó neki), az alagsoriban pedig nem látott, bár Laura eléggé átlátszatlanná tette a vizet, mikor ott járt, szóval talán azért.
- Tölgyfában egész biztos jól szól, a fakopáncsok meg a szúk is imádják. - erősítette meg Lili a másik elméletét, és azt is sejtette, hogy vízben csak bugyborékolást lehetne belőle kivenni, hiába tudja Spongyabob lehúzni a wc-t a víz alatt, meg horgászni menni meg minden, az csak mese.
Nagyon tetszett Lilkónak ez az egész rózsáknak zeneszerzés dolog, már hallott olyanról is, hogy van, aki énekel a virágainak, meg beszél hozzájuk, és emiatt azok boldogabbak, és jobban élnek, szebben virágoznak. Ha még egy egész balettot is írnak számukra, nem is volt csoda, hogy ilyen szép kert fakad belőle, és így táncolnak rá. Bár Liliben még mindig motoszkált egy kisördög, aki azt szajkózta, hogy csak fúj a szél, semmi több, de egyre kevésbé hitt neki a lány.
- Én.. öhm.. - majdnem kiszaladt a száján egy név, de visszanyelte, helyette imádott testvéreire terelte gondolatait és el is mosolyodott. - Én is a testvéremnek írnám. Vagyis többüknek is. Az öcsémnek, a bátyámnak, és a nővéremnek.
Vagy ha már így belejött, írna külön-külön mindüknek egyet, mert hát annyira másfélék, hogy nem is lehetne egyféle zenébe foglalni a nekik szóló ódát.
- Kapnának egy egész hangversenyt! - bólogatott elhatározásában Lilkó.
A fához érve végre eljutottak a bemutatkozásig is, ami az eddigi forgatagban, számtalan impulzus közepette egyszerűen sehogy se tudott érvényt szerezni magának, pedig ha már ilyen jól elszórakozik egymás társaságában két ember, vagyis hát, gyerek, mert még azok voltak, akkor nem árt tudniuk, hogy szólítsák a másikat.
- Én Lili vagyok, már másodéves - felelte, az indokoltnál nagyobb büszkeséggel a hangjában. Hát na, büszke volt rá, hogy nem bukott még meg.
Tekintete a fára vándorolt, ami talán dió volt, talán tölgy, de Lili számára akár pálmafa is lehetett volna, annyira nem értett hozzájuk.
- Hát nem tudom. Próbálom nem elhinni, amit látok, de még mindig ugyanolyannak tűnik, és sehol a katona - mondta a halántákát vakargatva, és tanácstalanul nézelődött, hátha van még valami árulkodó nyom.
Lili megrántotta vállát Polli kérdésére. Volt értelme, hogy csupán előzetest kaptak. Mert hát, ha annak volt értelme, amit eddig tapasztaltak, akkor minden másnak is kellett lennie.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastélyt körülvevő vidék → Fénylő Lelkek Udvara

Csak alig volt némi fogalma róla, miről is beszélhet Polli, de csak mert nem ugyanazokat a szavakat használta a körülírásra, mint amelyekkel Lilkó illette a dógokat gondolatban. Neki is volt képzeletbeli világa, ahová elszaladhatott, mikor épp unatkozott az igaziban, de erre persze elég ritkán került sor, és olyankor is mindig a tanulmányai látták kárát ennek.
Még mindig a fa körül legyeskedtek, és Polli közben azt ecsetelte, hogy annyira nem szeret itt lenni, ami a szőkét is kissé elszomorította. Olyan édes, vidám, szeleburdi kiscsaj volt Pollesz, nem tetszett neki, hogy rosszul érzi magát. Az ilyen szép lelkű emberek megérdemelték, hogy állandóan boldogok legyenek. Még ha az kicsit képtelenség is volt.
- Bizti menni fog, annyi csoda jó dolog van a Bagolykőn! - jelentette ki Lili. - Én mondjuk mindenhol tudok mindenfélének örülni, lehet egy darabig még a dutyiban is ellennék, tudod, számolgatnám a falakba vésett rovátkákat, drukkolnék, hogy senki se üssön agyon ma se senkit, meg ilyenek.. na de a itt soookkal klasszabb ám, mint egy böriben. Csak nyitottnak kell lenni a sok izgi dologra, még akkor is, ha aztán uncsi házi feladatokat adnak fel belőlük, vagy mégse olyan izgik, mint első nekifutásra tűnik. Vagy másodiknak. De ha aztán se lesz jó, még mindig vannak beszélő festmények, meg vándorló lovagi páncélok, a lépcsők se mindig ugyanott vannak szerintem.. elég mókás eltévedni is, mert sose tudod, mikor fedezel fel egy olyan helyet, ahol még nem is voltál, pedig ugyanarra mentél, mint tegnap!
Egész belelkesült a nagy előadás közepette, szinte meg is feledkezett róla, hogy mit is kerestek épp.
- Meg aztán ez a muzsika is itt milyen lenyűgöző volt, neeem? Hát láttál már ilyet máshol?
És még ha be is is csempészi a lányt a Levitába, ott is számtalan elképesztő dolgot fog tudni mutatni neki! Mondjuk a szobája plafonját, vagy a tárnákat! Amik persze tilosak voltak, de ettől voltak csak igazán izgalmasak.
- Szerintem nem bánná senki, ha kisajátítanád - bólintott Lili a lányka érdeklődésére. Tényleg nem tudta, valóban ott van-e az a zongora, de amíg biztosan tudta, hogy ott van, addig senkit se látott játszani rajta, szóval könnyen lehet, hogy Polli gond nélkül befoglalhatná.
Nem tudta, honnan derülhetne ki, hogy ott járt mindenesetre. Mikor Sárit berángatta, később se koppintott senki az orrukra, és ő maga is gond nélkül ott aludhatott Laylánál, másnap nem éppp a büntetését kiróvó prefi goromba ábrázatára ébredt.
A tesóira terelődött a szó, akiket Lili valószínűleg sokkal jobban szeretett, mint amennyire ők szerették őt, de a szőkét az ilyen részletek sosem foglalkoztatták. Örült nekik, és főleg annak, hogy ilyen sokan voltak! Nem szívesen lett volna egyke, az olyan szomorú.
- A Panna tök szép név! Illik a Polli mellé - mosolygott rá Lili. - Nekem van egy nővérkém, Víta, egy bátyám, Nimród, és egy öcsém, Tibi, de őt csak Sütinek hívjuk.
Még a kezén is mutatta a tesókat, a legidősebb Süveges volt Lili hüvelykujja, Nimi a mutatóujja.. Tibike meg a kisujja.
A fát közben továbbra is hiába szugerálták, hogy mutassa meg valódi alakját, nem kezdett róla dió potyogni, és a katona se kopogott oda melléjük ólomcipőjében. Lili kezdte a dolgot feladni, de amíg elcseverésztek Pollival, nem hagyta abba a fára meredést. Kivéve, mikor a másik lányra kellett pillantson egy-egy mondat közepette.
- Hááát.. több a tanulnivaló. Azt még nem tudom, hogy a vizsga is  nehezebb lesz-e, az előző év végén az LLG tanárnéni nagyon durva feladatot adott, azt hittem elbőgöm magam, és egy elázott papírost adok be neki a végén.
Hitetlenkedve megrázta a kobakját, de mivel nem szerette volna elijeszteni Pollit, gyorsan folyatta:
- De aztán vettem egy nagy levegőt, eszembe jutott valami, és utána azon kaptam magam, hogy szinte füstöl a tollam, úgy írok.
Átvette a fura állagú valamit Pollitól, és kíváncsian megnyomkodta. Nem tudta miért, de úgy érezte, igazán szerencsés, mert ezt nem mindenkinek adná csak úgy a kezébe a másik lány. Hálás mosollyal adta vissza.
- Tényleg nagyon szép! És puha is! - lelkendezett.
Ólomkatona továbbra sem volt sehol, Polli hiába próbált lépkedni helyette, mintha így akarná a posztjára visszacsalni. És már a zene is egészen elhalkult. A szél sem fújt, szóval talán mégiscsak lehetett összefüggés, ahogy Lili először sejtette.
- De ha mugli írta, honnan tudott az aurorokról? Nem amnéziázták meg?

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastélyt körülvevő vidék → Fénylő Lelkek Udvara

Jó kérdés volt, ezen bizony el kellett gondolkodnia Lilinek. Elvégre valóban, ez egy régi kastély volt, alagsorral, baljóslatú folyosókkal és ki tudja, mi minden rejlett még odalent a medencén és a Rellon házon kívül. Talán egy tömlöc. Vagy kínzókamra! Esetleg valami még borzalmasabb, mondjuk egy verem, telis-tele csontokkal!
Lili megborzongott, és hevesen megrázta a fejét.
- Szerintem nincs. Vagy ha mégis, már rég lezárták, és tilos oda bemenni, mert ijesztő meg veszélyes és egyébként is, biztos valami háromfejű kutyát őrizgetnek ilyen helyen, ami csak addig cuki, míg elképzeled.
Ő legalábbis rémesen cukinek képzelte el a várbörtönben tartogatott bestiát, ami persze nem is volt, vagy talán mégis? Nem, biztos nem. Kivéve, ha mégis, de akkor tuti.
- Mindent is megmutatok - ígérte komoly ábrázatot öltve, de a szája széle azért remegett a visszafogott vigyorgás miatt. - És a lépcsőktől se kell félj, nem tudnak balesetet okozni, figyelnek az épp rajtuk állókra, becsszó!
Ezt persze nem tudta, honnan is veszi, legalábbis mondani senki nem mondta, viszont ezeddig nem hallott róla, hogy bárki is a mélybe zuhant volna, vagy agyonnyomta volna egy ügyetlen lépcsősor.
Ugyan nem volt nagy zenerajongó Lili, mondhatni mindegy volt neki, mire táncolhat, csak legyen hangos és dallamos és pörgős, így nem tudta megmondani, hogy örülnének-e háztársai, ha Polli sokat játszana nekik a zongorán, úgyhogy csak vállat rántott.
- Nem tudom, talán. Nem hiszem, hogy zavarná őket, egész nyugis ház a Levita, tele vidám emberkékkel. Emberkék. Érted. Hehe.
Lili ellenben kezdte kicsit unni a fa körül sztrázsálást, és noha Polli kitartóan lépkedett körülötte, a szőke lány már másfelé nézelődött. Illetve elkezdett azon is tűnődni, vajon mit akart épp csinálni, mikor közbejött ez az egész zenés-szeles attrakció. Aminek persze nagyon örült, hogy nem hagyta ki. Jókor volt jó helyen, és még ezt a lelkes lányt is sikerült megismernie. És úgy sejtette, remekül ki fognak jönni később is egymással.
A lány kérdésére aztán kicsit meghökken, és értetlenül bámul vissza rá.
- Nem, miért lenne a süti a kedvenc kajája? Mármint persze szereti a sütit. Meg a Tibi csokit is. Tééényleg, azt viszont azért szereti, mert ugyanaz a neve, mint neki, pedig a Boci jobb. De azt mondta, csak ezért nem akarja, hogy Bocinak szólítsuk, így inkább maradt a másiknál.
Ez Lili számára teljesen logikus gondolatmenet volt, a család többi tagja azonban elég furán nézett rájuk, mikor ezt megvitatták kisöccsével.
- Nem ilyenek általában a tancik, eskü. Neki épp biztos fájt a feje, mikor írta a vizsgát, vagy leesett a tölcsérről a kedvenc fagyija, és már csak a benne maradt béna vaniliát nyalhatta ki, vagy mondjuk ráléptek a fülére, ilyesmi. Elvégre a legendás lényekről tanít, biztos szereti is az állatokat. Az olyan meg nem lehet rossz ember.
Nem tudta, sikerült-e megnyugtatnia Pollit, de nagyon remélte. Tényleg kár lett volna az évet lezáró vizsgák miatt elvenni a kedvét a Bagolykőtől, ami egyébként tök jó hely volt. Néha úgy érezte, mintha nem is iskolába járna, hanem kikapcsolódni, medencézni meg seprűn lovagolni, faluban császkálni, vagy mondjuk véletlenül tönkretenni egy barátságot azzal, hogy belezúg a másikba.
Kicsit elszontyolodott, de épp Polli miatt nem akarta, hogy ez meglátszon rajta, ezért ismét kitűzte vigyorgós ábrázatát.
- Nagyon szuper a varázslabdád - bólogatott csodálattal a tekintetében. Neki ugyan nem sokszor volt stressze, nem is tudta, honnan kell szerezni, de ettől még igenis klassznak tűnt a nyomkodós cucc.
Vizeslabda csata?? Lilinek fogalma sem volt honnan szedte ezt a lány, de annyi biztos, hogy megihlette őt vele.
- Hűű! De klassz! Mondjuk nem tudom, hogy a muglik miért félnének a vizeslufitól, szerintem tök jó móka! Nincs kedveeed? Asszem' van a szobámban némi lufi, megtöltjük őket és csatázunk mindvizesedésig!
Igaz, Pollika nagyon szép ruhában volt, szóval Lilinek voltak kétségei felőle, hogy belemegy-e a játékba, de ha igen, akkor már szaladt is a kastély felé, felvértezni magát lőszerrel.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastélyt körülvevő vidék → Kviddicspálya

Amilyen kínos, legalább olyan fájdalmas is volt az egész helyzet, bár utóbbiról nagyobb részt Lili egymaga tehetett, mert nem volt az a nyugton maradós típus, vagy ahogy Bence fogalmazott, igazi kis sajtkukac volt, és mivel ez az egész helyzet csak tovább ingerelte amúgy is izgő-mozgó természetét, sok jó nem származhatott belőle, ha még túl sokáig itt rostokolnak. Márpedig a tréfa kiötlői, úgy tűnt, nem kívánnak megkegyelmezni a két levitás jómadáron. Nem volt mit tenni, ki kellett törniük innen. Szó szerint.
- De ha netán meghalnánk, szeretném, ha tudnád, hogy... - kezdett bele Lili egy drámai beszédbe, de a végére idegesen elnevette magát. - Inkább csináljuk úgy, hogy túléljük!
Felszívta magát, majd a srác felé fordulva rányomkodta valahogy a fejére a sisakot (kellett nyújtózkodnia rendesen), és mielőtt belekezdtek volna az akcióba, összeszorított fogakkal, és behunyt szemmel (nem mintha kevésbé lett volna így sötét), arca elé préselt egyet a kitömött, puha védőfelszerelések közül, és úgy várta a végzetes golyóbist. Ám ahelyett először egy puha puszi érkezett, ami sokkal váratlanabbul érte, mintha egy kemény vasgolyó rendezte volna át épp az álkapcsát. Mindenesetre annyit biztosan tudott, hogy sokkal kellemesebb élmény volt ez, mint amire számított helyette.
Azt persze nem tudta, honnan is tudhatta volna, hogy hova szánta Bence, és jelenleg nem is ért rá ezen morfondírozni, mert az előtte álló, valamelyest őt védő srác felrúgta a ládát, és a következő pillanatban félrerántotta a lányt. Az esés nem volt kellemes, ismét fel kellett jajduljon, de mégis, úgy képzelte, hogy ez a kis fájdalom bőven kellemes ahhoz képest, amit a gurkó okozhatott volna.
- Azt hiszem, sikerült! - jelentette ki megkönnyebbülten, mikor fény áradt be az ajtó maradványain át, melyet egy lelkes, és talán kissé túlbuzgó vasgolyó kilyuggatott nekik.
Most, hogy végre látta, nyomban Bence nyakába is borult, megölelgetni. Nem volt semmi hátsó szándéka, vagy akár oldalsó, vagy bármiféle, egyszerűen csak örült, hogy élnek, és megúszták pár kék folttal. Az pedig levitás szín, szóval: okuk panaszra? Semmi!
Miután Lili sikeresen összeszedte magát, javasolta Bencének, hogy fogja meg azt a golyót, mielőtt levadássza a fél erdőt az éjszaka, ő maga pedig elfutott a pálcájáért az öltözőbe, abban a reményben, hogy talán képes egy épkézláb reparot elkövetni az ajtón. Aztán ha mindez megvan, talán lezártnak is tekintheti ezt a nem mindennapi estét.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastélyt körülvevő vidék → Rét

Végre valahára havazott! Sűrű pelyhekben hullott alá, és Lilkót az sem érdekelte, hogy valószínűleg már másnapra elolvad az egész. Csak az számított, hogy most esik, és az ablakon kinézve az is jól látszott, hogy kifehérítette a tájat, megült a fák ágain, és maga alá temette a kastélyt körülölelő fűvel borított parkot is. Fiatal és idősebb diákok egyaránt kint sétáltak, nevettek, és örültek az égi áldásnak.
Lili sem soká teketóriázott, félredobva eredeti terveit, melyek közt szerepelt némi tanulás, és kutatómunka bájitaltanra, de sokkal inkább szobatársaival való társasjátszás, mindezt persze egész nap pizsamában, úgy döntött, hogy neki is odakint van a helye. Fekete harisnyát húzott, fekete szoknyával, viszont felülre kiválasztotta az egyik legélénkebb piros pulcsiját, és egy sárga sálat is a nyakára dobott, mire az gyorsan el is rendezte magát, jól védve az odakint rá váró hidegtől bőrét.
Szólt Csengének, de a többieknek is, hogy ő bizony kimegy, de nem várta meg, hogy a lányok csatlakozzanak hozzá, előreszaladt, kettesével szedve a lépcsőfokokat. Közben a szintén sárga kesztyűjét igyekezett felrángatni ujjaira, de rendre mellé vagy rossz helyre dugta őket, mivel közben arra is próbált figyelni, hogy lehetőleg ne essen hasra, vagy rohanjon neki valaminek vagy valakinek.
Bezsebelt néhány meglepett vagy épp lenéző tekintetet, de nem törődött velük, nem vette fel őket, nem is igazán jutott el tudatáig, hogy miként festhet. Kiérve aztán a tölgyfakapun első dolga volt csizmájában megcsúszni a friss, de már kissé letaposott havon a bejárat előtt. Seggreült, és csúszott még pár centit, de aztán nevetgélve fel is pattant egyből. Ez azért nem volt akkora bukta, mint karácsony előtt a seprűvel, de azért vetett egy gyors pillantást immár kesztyűs ujjaira, hogy mind a helyén van-e.
Aztán fogta magát, és elindult keresni magának a réten egy olyan részt, ahol az ő lábai hagyhatnak elsőként nyomot a fehérségben. Elég sokan mászkáltak kint, így ilyen, szűz rész a kastély közelében egyre kevesebb volt, de Lili nem adta fel, tovább ment. Szeme a havat fürkészte maga előtt, és a sok cipőnyom közt megpillantott pár mancslenyomatot is, melyek keresztül-kasul ide-oda vezettek.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastélyt körülvevő vidék → Rét

Két évvel ezelőtt még, ha egy kutya nekiront, valószínűleg sikítófrászt kapott volna, és rövid úton felmenekült volna az első fára vagy oszlopra, mint valami rémült macska. Épp csak a szőr nem állt volna fel a hátán. Azonban miután Masa megismertette a Levita házikedvencével, és egyre többször találkozott a kutyával, egyre inkább kezdte megkedvelni az ember legjobb barátját is.
Különös volt ez egyébként, mert egyébként nem félt semmilyen más, akár legendás, mágikus bestiától sem, ha nincs Bence, még a doxy-k elől sem futott volna el, és talán már nem is lenne itt. De a kutyák valahogy ijesztőek voltak számára egész kiskorában, ugatásuktól Lili ki tudott volna ugrani a bőréből.
De ez már a múlté volt, rájött, hogy nem véletlenül ragaszkodott oly sok ember, varázstalan és varázsló egyaránt ehhez a négylábú jószághoz. Így mikor a hóban megpillantotta a mancsnyomokat, szeme felcsillant, és követni kezdte azokat. A nyomok persze ide-oda cikáztak, itt-ott hempergés áldozatává váltak, vagy visszatértek önmagukba. Bármilyen kutya is csinálta, talán még őnála is sokkal jobban örült a hónak. Lili csak remélni tudta, hogy még idekint találja, és épp, mikor felnézett volna, hogy hátha a távolban, avagy közelben kiszúrja a játszadozó állatot, valami nakicsapódott oldalról a lábának.
Egy kicsit megbillent, és karját felemelve, kettőt oldalra lépdelve tudta csak megőrizni egyensúlyát, de már azelőtt elnevette magát, hogy barnái a virgonc kis energiabombára fordultak volna. Megvagy! - gondolta és bár hallotta, hogy valaki a közelben rendre próbálja inteni, ő nyomban leguggolt, és magához hívta a kutyust.
Persze az állatka nem érte be annyival, hogy szépen odasátál hozzá és hagyja megsimogatni a fejét, körberohangászta a lányt és össze-vissza nyalta az arcát, amitől Lilinek csak méginkább nevethetnékje támadt, és el is dőlt, fenékkel lehuppanva a földre. A közeledő léptekre egyelőre ügyet sem vetve simogatta, lapogatta a vidám kis szőrmókot, aki azért láthatóan hallgatott a gazdájára. Valamennyire.
Lili végül felpillantott, de közben jóformán magához ölelte az állatot, annyira simogatta, ahol csak érte. Egy nála idősebb srác állt mellettük, mosollyal arcán. Ezt látta meg először Lili.
- Ó, szia! Nem, dehogy, semmi baj! - mosolyodott el ő is szélesen, a corgi füleivel játszva. - Olyaan édes a kutyusoood! Császár?
Figyelmét ismét ráfordította a kutyára, aki mintha tűkön ült volna, annyira várta, mikor pattoghat tovább, mint gurkóval keresztezett gumiladba.
- Tee.. te Császármorzsa! - gyömöszkélte tovább.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastélyt körülvevő vidék → Rét

Nevetve vette tudomásul, hogy bizony Császár nem éri be akármilyen simivel, és hátára fordulva adott félreérthetetlen jelzéseket. Lili két kézzel kezdte el borzolgatni a szőrt az állat hasán, aki mit sem törődve vele, hogy egy merő hó lesz, vígen hempergett a lány és gazdája simogatása alatt.
Lili egyetértően bólogatott, nem tudta cáfolni, hogy valóban kissé szeleburdinak tűnik a corgi, de véletlenül sem jutott volna eszébe, hogy ezzel bármi gond lehet.
- Igeen? Rosszcsont vagy? Naagyon rossz? - kérdezte Császárt, a nyakát, fejét, füleit borzolgatva, és persze hasát sem kímélve. A corgi nem tiltakozott, sem a kényeztetés, sem a szavak ellen, de a hangsúly, mellyel ejtette Lili őket, a legkevésbé sem voltak rosszallóak, szóval a kutya jogosan hihette, hogy épp agyba-főbe van dícsérve.
A labdát megpillantva aztán az állat felült, és Lili is előbb a játékra, majd Császár gazdájára fordította tekintetét. Elvette a játékot, majd elgondolkodott, merre kéne dobnia a legközelebbi országhatárt megcélozva, de persze nyilván nem hitte, hogy akkorát tudna lendíteni. Ügyetlen kis dobása alig pár méterre vitte el a labdát és vele együtt a lelkes kis corgit.
A srác bemutatkozását hallva fordította csak vissza Lili a tekintetét, és nézett első ízben rendesen a szemeibe. Ervin kékjei pedig szabályosan megfagyasztották a lányt, egyszerre érezte azt, mintha mezítelen lenne előtte, és azt, hogy elönti valamiféle melegség. Zavarba jött, és hirtelen nem is tudott megszólalni, de aztán Ervin elfordította róla a tekintetét, Lili pedig elmosolyodott.
- Én meg Lili. Süveges. Mármint Süveges Lili. Ez a nevem, tudom, furi - magyarázta vállvonogatva, miközben figyelte, ahogy havat kavarva maga után rongyol vissza hozzájuk Császár.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastélyt körülvevő vidék → Az iskola kapuja

Egy színes, mozgó képekkel illusztrált könyvvel, és némi édességgel (szigorúan egészséges összetevőt is tartalmazóval) válltáskájában szökellt Lilkó lefelé a kastélyból. Csak az iskolai kabátját találta, így azt kanyarította magára, illetve egyujjas kesztűt húzott fel, fején pedig a hajával megegyező színű, csavaros fülmelegítő volt a hideg ellen.
Megígérte Erikának, hogy megmutatja neki a könyvet, amiről be nem állt a szája az egyik alkalommal, hogy találkoztak a faluban, és ha már úgyis meglátogatja, visz neki édességet is, hátha nem kap eleget otthon. Sose lehet tudni. Nyalánkságokból pedig sosem elég.
A kapuhoz érve énekszót hallott, és kíváncsian, egyúttal meglepetten fordult a hang irányába, mely kicsit felülről érkezett, és mire kiszúrta a szoborról csüngő srácot, az már meg is szólította őt.
- Szia! - köszönt vissza Lili mosolyogva, ami aztán arcán ragadt. Fejét félrebillentve szemlélte meg a hókupacot, ami nagyon szép volt.
- Szép kupac - dícsérte meg, majd visszafordult a srác felé.
Több kérdés is eszébe jutott, de persze nem a leglogikusabbat tette föl, hogy mégis miért kéne belefejelnie a hóba, helyette vacilált azon, hogy megkérdezze, mit énekel, miért lóg ott, illetve hogy valójában macska-e, vagy valami más szerzet, de végül egész más következtetésre jutott.
- Te kopogószellem vagy? - érdeklődött végül. Az megmagyarázta volna, miért akar vele bolondozni, de gyanúsan embernek tűnt még így lentről nézve is.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastélyt körülvevő vidék → Az iskola kapuja

Ugyan nem tudott róla, hogy lakna az iskolában kopogószellem, és ha igen, ki tudna-e egész idáig jönni, és egyébként sem tudott keresztülnézni rajta, szóval bár amaz megerősítette, miközben ügyesen landolt mellette (ez is gyanús volt, miért volt ekkora súlya, ha nincs is fizikai teste?), Lili elvetette, hogy valóban azzal lenne dolga. Inkább csak egy nagyon szórakozott, vicces kedvű sráccal.
Nem különösebben működött jól a veszélyérzete, vagy csak már tudta előre, hogy nem fogja bántani a másik, mert ugyanott maradt, és érdeklődve pislogott rá, miközben odalépett mellé és felmérte őt.
- Pöttöm? - kérdezett vissza kikerekedő szemekkel. Jó, persze, nem volt túl magas, de azért nem volt ő pöttöm! Voltak nála kisebbek is bőven. - Szerintem te vagy túl magas. Biztos ráálltál egy hóbuckára.
Le is pillantott a lábuk elé, hogy meggyőződjön erről, nem is sejtve, hogy épp megúszott egy fürdetést.
Barnáit visszairányította a srácra, és összeszedte válaszait. Szépen sorban.
- Van, Bogolyfalvára, és Lili.
Ismét a tetemes kis hókupacra pillantott, majd vissza a művészre, aki odatette.
- Te mit csináltál itt, és neked mi a neved, kopogószellem? - kíváncsiskodott ő is.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastélyt körülvevő vidék → Az iskola kapuja

Nem tehetett róla, túl ártatlan ábrázata volt, és erre még rá is játszott azzal, hogy nem sok félelemérzet szorult belé, és kissé naív is volt a világ dolgait illetően. Rosszindulat szikrája se volt benne, és másban sem vette észre egyhamar. Magyarán nem volt túl életképes, de egyelőre zökkenőmentes kis élete volt. És eredeti szándéka ellenére úgy tűnt, a kopogószellem-srác sem tervezett ezen változtatni.. egyelőre.
A szőke mindenesetre meghökkent, és egy pillanatra elnézett másfelé.
- Bocsánat! - mondta, bár komolyan nem tudta, mi lehetett olyan szörnyű a nézésében. A járása is rendben volt, szóval teljesen értetlen volt.
További meghökkenés mellett raktározta el az infót, miszerint Ricsi névre hallgat a srác, és kajával lehet lekenyerezni. Vagy kenyérrel lekajázni?
- Ha megnyalod a fejem, én is összenyalom a tiéd! - figyelmeztette azért kedvesen, miközben nekiállt táskájában kotorászni.
Nem fura idegeneknek tervezte adni, de volt nála elég az Erikának szánt finomságokból, szóval miért ne kínálná meg Ricsit? Pláne, ha így kiderül, hogy valóban kopogószellem-e. Azok nem esznek emberi kaját ugyanis, ebben majdnem teljesen biztos volt Lilkó.
- Virslim nincs - rázta meg a fejét, mert fogalma se volt róla, hogy mit kérdezett tőle Ricsi, de leginkább annak hangzott. - Ez jó lesz?
Egy szalvétába csomagolt lekváros buktát nyújtott a másik felé. Nem tudta, milyen lekó van benne, de zöld volt, és remélhetőleg finom.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastélyt körülvevő vidék → Rét

A pillanatnyi lefagyást nem az időjárás okozta, a hideg soha nem zavarta egyébként, szóval más lehetett a dologban, illetve leginkább abban a tekintetben, de aztán el is múlt, Lili pedig ismét Császár felé pillantott, a lelkes kis kutyus láthatóan mindent megtett, hogy a labdát mielőbb visszahozza. Aztán félúton meggondolta magát, a lány pedig hangosan nevetett a hempergőzését látva. Elvolt magában is, jól láthatóan.
- Azta - hökkent meg Ervin szavain. Vagy talán Dominikén? - Még jó, hogy akkor az Ervint használod.
Mosolyogva megcsóválta a fejét, láthatóan nem csak az ő szüleinél gurult el a gyógyszer, mikor a csemeték elnevezésére került sor.
- Nálunk az volt a szempont, hogy a kereszt- és családnevünk összemosása valami viccest adjon ki. A bátyám, Nimród így lett Süni, az öcsém Süti, a nővérem, Víta meg egyenesen Süvít - nevetett, aztán megrántotta a vállát. - Én meg Süli vagyok, ami biztos arra utal, hogy kicsit sületlen vagyok.
Vagy ha elveszik a pontokat róla, Sulinak is olvasható, de lévén, hogy ő volt a családban a legkevésbé jól teljesítő, ha az iskoláról volt szó, ez kicsit túl ironikus volt.
Közben Császár nem felejtett el hihetetlenül mulatságos látványt nyújtani a háttérben, így Lili sem győzött nagyokat nevetni rajta.
- Annyira lökött kutyád van! - jelentette ki Ervinre pillantva, a szó legpozitívabb értelmében.
Persze imádnivaló volt, és szívesen haza is vitte volna, ahogy az előbb célzott is rá Ervin, de tudta, hogy természetesen erről szó sem lehet. És nem csak azért, mert ő képtelen lenne ellátni, hanem mert hát szegény Ervin, biztos hiányolná, vagy mi. Szóval nem, Lili megrázta a fejét, és eldöntötte, hogy nem fog könyörögni, hogy légyszi légyszi, hagy vigye haza, be kell érje azzal, hogy most addig gyömöszkéli, amíg csak lehet. És mellesleg a gazdája is jó társaság, ő is maradhat. Mosolygott erre a gondolatra.