Nagy B. Dominic
INAKTÍV
Animágus / Érett Sárkány
RPG hsz: 226
Összes hsz: 4783
|
ÁgostonIsmét lejöttem a faluba, mert nagyon is megtetszett ez a hely. Még bőven van olyan része, amit nem fedeztem fel, szóval ideje, hogy ezt is megtegyem. Ugyan a vasútállomást már ismerem, hiszen én is a vonattal érkeztem az iskolába, de nem volt időm jobban megismerni azt a helyet. Kíváncsi vagyok, hogy mennyivel másabb, mint egy mugli állomás. Csak átsétáltunk rajta, és kb ennyi volt belőle a látnivaló. Abból a két percből, meg nem igazán volt alkalmam megtudni, hogy mit merre találok. Meg jól jön az ismeretszerzés, hiszen, amikor haza kell majd mennem, akkor innen fogok indulni, és meg kell tudni, hogy melyik vonatra kell felszállnom majd. Feltéve, ha egyáltalán több vonat van, és nem egy, mert ugye ezt sem volt alkalmam megfigyelni rendesen. Átsétálok a téren, és egyenesen az állomás bejáratával találom magamat szemben. Eddig nem mutatott semmi újat, a mugli világban is van ilyen hatalmas bejárat. Vagy csak nekem tűnik annak, mert ilyen kicsi vagyok!? Na mindegy, menjünk be rajta. Tiszta olyan, mint egy minifalu. Mindenféle üzlet található itt, de leginkább az a kis büfé csalogat. Az ínycsiklandó szendvicsek finom illata, megcsapta az orromat, és akaratlanul is megkordult a gyomrom. Ha már itt vagyok, akkor megkóstolok egyet, csak azt nem tudom, hogy elfogadják-e a mugli pénzt. Bár szerintem nem, de egy próbát megér. Sajnos nem hoztam magammal annyi varázslópénzt, hogy kifussa egy szendvicsre valót. Pénzváltó, na azt persze nem látok, de ez az én szerencsém. Odasétálok a büféshez, és mivel nem nagyon tudom meggyőzni, így megkérdezem, hogy merre találhatók egy olyan helyet, ahol tudok pénzt váltani. Amint elmagyarázza a dolgokat, már indulok is, hogy minél előbb le tudjam csillapítani a hasam hangját.
|
|
|
|
|
Nagy B. Dominic
INAKTÍV
Animágus / Érett Sárkány
RPG hsz: 226
Összes hsz: 4783
|
ÁgostonElbóklászhattam, vagy 20 percig, mire megtaláltam a pénzváltót, de ez már csak mellékes, hiszen megvan az az összeg, ami kell a szendvicsért cserébe. Sőt, még többet is váltottam, hogy később ne kelljen megtennem. Visszasétáltam a büféshez, és mosolyogva adtam oda neki azt az összeget, amiért cserébe megkaphattam az ínycsiklandó ételt. Boldogan mentem ki a peronra, hogy megnézzem a vonatokat, miközben falatozok. Éppen időben, mert most érkezett meg vonat, és ha jól látom, akkor pár új diák is jött rajta. Emlékszem, mikor még én szálltam le róla hatalmas csomagokkal, de ha azt veszem, ez nem is olyan régen volt. A nagy nézelődés közepette, elfogyasztottam a szendvicsemet, és mivel már nem volt olyan izgalmas kint lenni, elindultam visszafelé. Illetve indulnék, mikor valaki leszólít. A hang irányába fordulok, és meglepetten veszem tudomásul, hogy az illető, kb egy fejjel magasabb, mint én. – Hali. Igen, diák vagyok, és éppenséggel tudom, hogy merre kell menni. Én is visszafelé tarok. –válaszoltam a kérdésére, és kicsit jobban végignéztem rajta. Elsősnek kicsit magas, de nem kizárt dolog. Nem lehet mindenki olyan pöttöm, mint én. A csomagjaiból ítélve, most fog beköltözni a suliba. Ez egyre izgalmasabb találkozás, és nem is tűnik olyan bunkónak, így elsőre. – Segítsek a csomagokkal? –kérdeztem, miközben az említett bőröndökre böktem. Ha engedi, akkor elveszek tőle egyet, és lassan elindulok kifelé az állomásról. Azonban foglalkoztat egy kérdés, de nem tudom, hogy mennyire venné rossz néven, ha megkérdezném tőle. Szerintem, csak azok a személyek nem tudják, hogy merre kell menni, akik eddig nem is tudtak a varázsvilágról, mint például én sem. De ez csak az én feltételezésem, lehet, hogy neki meg elfelejtették elmondani a szüleit, hogy merre találja a sulit. Azonban, az is igaz, hogy síri csendben nem mehetünk végig az utcákon, így összeszedem a bátorságomat, –ha már ez a nevem– és megkérdezem tőle, de előtte még mást is. – Egyébként Nagy Bátor Dominic vagyok, és elsős a suliban. Téged hogy hívnak? –közben nyújtottam felé a jobb kezemet is, hogy kezet rázhassak vele, ha elfogadja. Amint erre megkaptam a választ, felteszem az igazi kérdést, ami jobban foglalkoztat. – Ne vedd tolakodásnak, de ugye te is mugliszületésű vagy? Mert, általában a varázslócsalád sarjai tudják, hogy merre kell menni a suli felé, de lehet, hogy tévedek. –vontam meg aprón a vállamat, és közben ráfordultam arra az utcára, ami egyenesen az iskolába fog minket vinni. //A játék folytatása itt találhat meg! //
|
|
|
|
|
Nagy B. Đominic
INAKTÍV
Animágus / Érett Sárkány
RPG hsz: 226
Összes hsz: 4783
|
Bárki, aki sütit szeretne venniBünti ^^"
Bár jól elbeszélgettem Amirával, tudtam, hogy nem úszhatom meg büntetés nélkül azt az estét. Addig még oké, hogy süteményt kell árulnom, és a bevétel az iskoláé, de, hogy ezt superman jelmezben, már elég röhejes. Na, de nem vitatkoztam vele, mert még mindig jobb ilyen jelmezben, mint mondjuk hercegnőnek öltözve, vagy tudjam is én, hogy milyen nevetséges lányos jelmezek vannak még. A sütisdobozok megvoltak, be volt árazva is, nekem csak el kellett adni. Nem valami eget rengető feladat, csak legyen valaki, aki vesz is. A jelmez is pipa, és már azon fáradozok, hogy valahol felállítsam az asztalt, és megkezdjem az árusítást. A Fő utzán nincs túl sok hely, és az irányt a tér felé veszem. Néhányan meg is bámultak, hogy miért így sétálok végig a járdán, de nem mondhattam azt nekik, rossz voltam, és ez a büntetésem. Csak megvontam a vállamat, és mentem tovább, egészen a térig. Ott betámadtam az egyik padot, ahol jó hűvös van, felállítottam a kis asztalt, kipakoltam a süteményes dobozokat, leültem a padra, és vártam. Nem fogok én senkit sem követni, hogy vegye meg, nem az én stílusom. Szerintem, egész forgalmas helyen vagyok ahhoz, hogy sokat eladjak. Az ára sem olyan vészes, és még én is vennék magamnak, ha nem lenne benne mogyoróveszély. Telt-múlt az idő, de sehol nem láttam egyetlenegy ismerőst sem, akit magamhoz tudtam volna hívni, hogy ne unatkozzak. A dobozok szépen fogynak, már 25-tel eladtam, de még mindig megvan a háromnegyede. Amira, addig úgy sem enged vissza, ameddig el nem adom mindet, és ha rajta múlik, egész este itt fogok dekkolni… takarodóig biztosan. Unottan dőlök rá az asztalra, és nézem azokat az embereket, akik elhaladnak előttem. Mindegyikre reménykedve tekintek, hogy legalább egy dobozzal vegyen, de nem sűrűn akarnak megállni. Bár jönne valaki, aki megveszi a maradék 75 dobozzal, és mehetnék már vissza a szobámba.
|
|
|
|
|
Nagy B. Đominic
INAKTÍV
Animágus / Érett Sárkány
RPG hsz: 226
Összes hsz: 4783
|
Egyelőre csak Tiff ^^Szuper, már csak az hiányzott, hogy egy sulis társam meglásson. Igaz, ennek nagy volt a valószínűsége, hiszen sok diák jár le a faluba, de jobban örültem volna, ha a jelmez nélkül látnak meg. Mindegy, a lány nem igazán ismerős, nem kell attól tartanom, hogy ismerőstől fogom visszahallani. Meg nem tehetek róla, hogy Amirának ez pattant ki az agyából. – Szia. Gondolom mennyire. –vigyorogva néztem rá, és nem igazán zavart, hogy kinevetett. A végén még jó móka lesz ez az egész, és csak egy sütiárulásos napnak fogom fel az egészet. – Igen, mogyorós, és ezért nem ehetek belőle. 10 sarlóba kerül egy doboz, és az iskolát támogatod vele, ha veszel. –nem hiszem, hogy nagyon érdekelné a lányt a támogatós része. De legalább van társaságom, és nem fogok unatkozni. Kivéve akkor, ha elmegy. Viszont, valahonnan nagyon ismerős az arca, csak most nem jut eszembe, hogy honnan is. Valamelyik óráról ugrott be az arca, mert egyik folyosón sem találkoztam még vele. – Nagyon sietsz? –kérdeztem meg mosolyogva tőle, közben eladtam még pár dobozzal a süteményből, az errefelé sétálóknak. Már egészen jól haladok, és sikeresen lecsökkent öttel a dobozok száma. – Ismerős vagy, csak nem tudom melyik óráról is. –jegyzem meg, csak úgy mellékesen, és hátha neki beugrik, hogy milyen óránk is van együtt. Bár elől szoktam ülni, és ritka az, hogy én forgolódok, de egyetlen egy óra van, mikor a tanári asztal körül vagyok, és az a mugliismeret. Ott, jobban meg tudom szemlélni a diáktársaim arcát, és lehet, hogy... – Csak nem mugliismeret? Egyébként Nagy Bátor Đominic vagyok. Benned kit tisztelhetek? –kérdeztem mosolyogva, majd arra a felnőtt nőre pillantottam, akinek a kisgyereke mindenáron kiharcolt egy doboz sütit. Ismét csak csökkent a száma a megmaradt süteményeknek, és ez csak nekem jó. – Leülsz? –ajánlottam fel a mellettem lévő helyet, és ha igent mond, akkor arrébb csusszanok a padon.
|
|
|
|
|
Nagy B. Đominic
INAKTÍV
Animágus / Érett Sárkány
RPG hsz: 226
Összes hsz: 4783
|
Tiff, Nicol és Chris *-*– Mondhatni igen, mert nem nagyon látom, hogy veled baj lenne az órán. A rosszak nevét előbb sikerül megjegyeznem. –nem sértésnek szántam, de ez az igazság. Mindig azoknak a neve marad meg elsőre, akik a legzűrösebbek, s miért? Mert, mindenhol azt lehet hallani, hogy az illetőt mit csinált, és így könnyedén berögzül. – Igen, allergia. Köszönöm az iskola nevében. –fancsali képpel söpörtem bele a pénzt a dobozba, amibe gyűjtöm. De nem baj, már csak 65 dobozkával kell eladnom, és szabadság. A kérdése után, gyorsan összeszámolom a pénzt, és utána Tiffre pillantok, hogy közöljem vele az eladott mennyiséget. – A tiéddel együtt 35-t. Még 65 dobozzal van hátra, de ha így megy, akkor pár óra alatt túladok rajta. –válaszoltam hosszan a kérdésére. Bízom abban, hogy igazam lesz, és legkésőbb két órán belül, eladom az összes sütit, és visszamehetek a suliba, hogy levegyem ezt a jelmezt. Egyszerűen megsülök benne, és ez nagyon nem jó. – Igen, büntetés. Semmit, csak kimentem az erkélyre, és elszaladt idő. Amira meg megfogott, és ezt kaptam büntetésül. –vontam meg a vállamat, olyan "nem izgat a dolog"-ként. Nem azzal van a bajom, hogy büntit kaptam, csak ne ebben a hülye szerelésben kellene árulnom. Bár, így a gyerekes anyukák vesznek sütit, és csak annyiban előny, másban nem. Közben újabb doboz süti mínusz, meg a távolban észreveszek egy nőt, akinek a karjában egy kisgyerek, hogy is mondjam... eléggé ide akar jönni. Az anyuka eléggé fiatal lehet, de nagyon jól néz ki. Egyáltalán, szabad nekem ilyesmit mondanom? Mire feleszméltem, már itt is vannak az asztalnál, és meg is kérdezi, hogy büntiből árulom-e. Biztosan ő is a suliba járt, ha már így köszönt, de halványan elmosolyodom rajta. – Csak a jelmezt tartom büntetésnek, a süti árulását nem, mert azt szeretem csinálni. Hogy hívják a kisfiút? –érdeklődöm, miközben a kis lurkóra nézek, majd az édesanyjára. Elveszek egy doboz sütit, kibontom, de mielőtt a kisfiúnak adnék belőle, felteszem a kérdést is. – Szabad? –utalok itt arra, hogy odaadjak neki egy darab süteményt. – Tiffany, nézd milyen aranyos. –fordulok oda a lányhoz, majd vissza a kisfiúra. Nekem is van már kistesóm, igaz, még nem találkoztam vele, de anyuék küldtek róla képet, és nagyon aranyos. A kisgyerekek mind cukik, és zabálnivalóan édesek. Ha az édesanyja megengedi, akkor odaadom neki a sütit, és figyelem, ahogyan elmajszolgatja. – Gondolom maga is Bagolyköves volt, ha már így kérdezett rá az árusításra. –mosolyogva néztem rá a nőre. Ha majd a nevét is megtudom, akkor tudok kérdezősködni a többiektől, hogy mit tudnak róla.
|
|
|
|
|
Nagy B. Đominic
INAKTÍV
Animágus / Érett Sárkány
RPG hsz: 226
Összes hsz: 4783
|
A vásárlók, és Amira– Ebben egyetértek. Amirának volt fantáziája, de még egyszer megbosszulom, csak járja ki a sulit. –persze, nem vagyok az a bosszúálló típus, és csak most forr bennem a düh, de jól esett kimondani. Közben leguggoltam, hogy a kisfiú oda tudjon jönni hozzám, mert nagyon is azt láttam, hogy nyújtja felém a kis kezeit. Lehet, hogy csak a sütit szeretné, de mielőtt azt odaadnám, megkérdeztem az édesanyját is. Megengedte, így Chris felé nyújtottam a mogyorós édességet, és mosolyogva figyeltem rá. – Nagyon szép neve van. Mogyorós süti, amit a suli manói készítettek. –válaszoltam a kérdésre, és továbbra is guggolva maradok, hogyha kell, megfoghassam a kiskrapekot, nehogy elessen. Feltéve, ha elindult felé, vagy valami hasonló. – 100-at kellett, abból eladtam 35-öt, meg felbontottam egyet. Már csak 64 van hátra. Tényleg venne? Nagyon kedves magától. –hálásan mosolyogtam a nőre. El sem hiszem, hogy megszabadítana egy részétől. Nem kell, hogy az összest megvegye, de így is egy részét meg szeretné venni. Ez nekem csak jó, hiszen előbb végzek. Amint megmondja, hogy hány dobozzal szeretne, már pakolom is össze. Közben a nevemet is megkérdezi, és én mosolyogva adom meg rá a választ. – Nagy Bátor Đominic vagyok, örvendek. Önt, hogyan szólíthatom? –kérdezek vissza. Mégsem hívhatom úgy, hogy Chris anyukája néni, vagy valami hasonló zagyvaság. A távolban, közben felbukkan Amira is, meg valami állatkák, de nem igazán törődöm vele. Tudtam, hogy le fog jönni a faluba, hogy ellenőrizzen, ezért sem ért olyan váratlanul a megjelenése. – Szia. Igen, ügyesen árulom. Ne már, pedig majdnem eladtam az összest… –zsörtölődtem magamban. Erre nem számítottam, de nem tehetek ellene semmit sem. Megvártam még hátat fordít, és nyelvemet kiöltve rá, visszaültem a padra, és morgolódtam. Le akarom már venni ezt a göncöt, és meg is tehettem volna, ha nem duplázódik meg a dobozok száma. De most várhatok, még plusz fél napot, még elfogy… Hacsak a hölgy ki nem segít. De nem, nem fogom rátukmálni, nem használom ki a kedvességét. Nem vagyok olyan, hogy ezt megtegyem. Már így is sokat segít azzal, hogy vesz pár dobozzal.
|
|
|
|
|
Nagy B. Đominic
INAKTÍV
Animágus / Érett Sárkány
RPG hsz: 226
Összes hsz: 4783
|
Nicol néni, a megmentő; Tiff és a kis cuki Chris– Biztos úgy van, ahogyan ön mondja. Én csak Amirával találkoztam még, és meg is lett az ára. –utaltam itt a jelmezre, amibe beöltöztetett, de ahogyan elnézem a helyzetet, ez csak engem zavar. Chrisnek nagyon is tetszik, hogy így festek, és az édesanyja is elengedi, hogy közelebb jöjjön hozzám. A kisgyerekek annyira cukik, ő pedig egyenesen zabálnivaló. Vonakodva ugyan, de elveszi tőlem a süteményt, én pedig biztatóan mosolygok rá, hogy nem lesz semmi baj. Nem hiszem, hogy leszűri belőle, de egy próbát megér. – Nem, még úgy egy vagy két óra lehet. Szép hosszú neve van. –próbáltam mindet megjegyezni, de továbbra sem fogom tegezni, hiszen nem kaptam rá engedélyt, meg valamiért vonakodok is az ilyesmitől. Idősebb, megérdemli a tiszteletet. A boldogságomnak, azonban vége szakadt, mikor Amira megjelent a sok süteményes dobozzal. Egy nyelvkiöltéssel adtam tudomására a nemtetszésemet, de ezt szerencsére, ő már nem látta. Az anyuka, viszont igen, és olyasmit jelentett ki, ami ellen tiltakozni akartam, de a hangjából ítélve, csak nekem lett volna rosszabb. A kisfiú is tudta, hogy ilyen esetben nem szabad az anyukával veszekedni, mert még az arcát is eltakarta. – Köszönöm. Segítsek elvinni valameddig a dobozokat? –ajánlottam fel cserébe, amiért megveszi az összeset. Amira főhet a levében, mert nem szúrt ki velem, hála Nicol néninek. Fogtam azt a kis zsákot, amiben kihoztam őket, és elkezdtem belepakolni a süteményes dobozokat. Eltettem a pénzt is, és hálásan mosolyogtam rá. – Tényleg sokat segített, nagyon hálás vagyok érte. –ezt a tettét soha nem fogom elfelejteni, és az a legkevesebb tőlem, hogy segítek cipekedni. Mégis csak gyerekkel van, és azért nehéz lenne a kettőt egyszerre vinni. Igaz, biztosan tudna valami bűbájt erre, de azt meg én nem fogom hagyni. Tiffre pillantok –feltéve, ha még ott van–, hogy jön-e, vagy sem, majd Nicol nénire, várva, hogy elinduljunk.
|
|
|
|
|
Nagy Bátor Đominic
INAKTÍV
Animágus / Érett Sárkány
RPG hsz: 226
Összes hsz: 4783
|
Tony A jó időre való tekintettel úgy gondoltam, hogy sétálok egyet a faluban, de hogy ezt ne tegyem egyedül, ezért írtam egy baglyot Ágostonnak, hogy találkozhatnánk a téren. Olyan régen beszélgettünk már, hogy ideje bepótolni mindezt. Jó, ez így nem teljesen igaz, mert a DÖK-ön belül tárgyalunk, csak ott nem a hétköznapi dolgokról, hanem a programok szervezéséről. Mennyi macera van ezzel a cserediákos izével is… na mindegy.
Szóval reggel elküldtem a baglyot a levéllel, miszerint délután kettőkor várom a Boglyas téren. Ágoston az egyetlen, aki nem érdemli meg a mogorva, és Rellonos stílusomat. Elsők között ismertem meg, ő még a régi arcomat ismeri. Az egyetlen olyan alkalom, mikor a régi Đominic felszínre tör, mégpedig a találkozás a régi ismerőssel. A reggeli készülődés megvolt, öltözékem egyszerű: fehér felső, fekete térdnadrág és a kedvenc cipőm. A baj ott volt, hogy nálam a reggel az délben kezdődött, így máris késésben vagyok. Tony válaszát már nem várom meg, hogy eljön-e vagy sem, majd ki fog derülni, ha a téren vagyok. Biztos vagyok benne, hogy nem hagyna ki egy találkozót a régi ismerősével, csak én nem tudom, hogy volt-e valami programja, ami közbevágott. Sebaj, majd kiderül.
Kiléptem az ajtón, bezártam, és a kulcsokat gondosan a zsebembe rejtettem. Utána jött a kedvencem, mikor késésben vagyok: az átalakulás. A gyakorlás még mindig nem árt, így némi koncentráció, mély levegővétel, és voilá; máris négy lábon, és bundában szaladok előre a falu lelke felé. Tony nem tud róla, hogy már képes vagyok teljes mértékben felvenni a tigris alakomat, ezért nagyon kíváncsi leszek arra a reakcióra, amit vág, ha meglátott. A lakósoron rohantam végig, úgy közelítettem meg a teret. Mikor odaértem, lassú sétálással kerestem szabad helyet, ahol meghúzhatom magam Ágoston érkezéséig. Az emberek, főleg a fiatalabbak, elkerülnek, némelyikük félelemmel szemlél. Nem csodálom, hiszen nem minden nap sétál el mellettük egy tigris. Az is meglep, hogy sok felnőtt is elámul, hiszen nyilván le kéne esnie nekik, hogy animágus van közöttük. No mindegy, hiszen kiszemeltem magamnak egy fa tövét, ahova árnyék vetül. Le is telepedek a gyepre, hogy aztán onnan szemlélhessem a terepet, várva Ágostont, a régi jó barátomat.
|
|
|
|
|
Nagy Bátor Đominic
INAKTÍV
Animágus / Érett Sárkány
RPG hsz: 226
Összes hsz: 4783
|
Tony Vártam a pillanatot, hogy mikor érkezik meg. Sajnos se lépéseinek a hangját, se az illatát nem ismerem, így az érzékszerveim közül, kettő csődöt mondott. Tigris alakban könnyebben rájöhettem volna, hogy a közelben van, vagy sem, de így marad az, hogy a teret pásztázom. Hamarosan meg is pillantom az alakját, mely az egyik bokor mellett rajzolódik ki. Tökéletes, és szerintem nem is késett. Ahogyan látom, éppen engem keres, és lábára pillantva eléggé türelmetlen lehet. Akkor jobb, ha nem várakoztatom tovább, így felkelek a fűről, kinyújtóztatom a végtagjaimat, és nesztelen lépésekkel indulok meg felé.
Amikor mellé értem, orrommal bököm meg a kezét, felhívva magamra a figyelmet. A piszkálás után, leülök a lába mellett, fejemet felemelve nézek a szemeibe. Nagyon kíváncsi vagyok arra, hogy mit reagál, mikor esik le neki, hogy talán én vagyok, esetleg megijed-e. Nem akarom még felfedni magam, ezért úgy tervezem, hogy körülbelül öt perc elteltével felállok, és kicsit meglököm a fejemmel. Azért nem úgy, hogy elessen, csak azt akarom ezzel sugallni, hogy induljon meg. Ha megtette, bevágok elé, úgymond vezetőnek, és elvezetem... mondjuk hozzánk. Vagy maradjunk még egy kicsit, és nézzünk körbe!? De nem tudom, hogy mennyi ideig tudom fent tartani az alakomat. Mindenesetre, körbekerülöm a szökőkutat, utána felülök a szélére, és felveszem az emberi alakomat. Nyakamat kiropogtattam, majd szó nélkül öleltem meg Tonyt, amolyan baráti ölelésként.
- Jó látni téged. Örülök, hogy eljöttél. -vigyorogva mondom közvetlen a fülébe, mert eszemben sem volt elengedni közben. Aztán mégis csak megtettem, és egy gyors köszönést is letudtam.
- Reméltem, hogy nincs programod, és eljössz beszélgetni. Hogy vagy, hogy megy a tanulás? Vagy bánom is én miről, csak mesélj valamit. -minden szava érdekelt, és nyilván sejtheti, hogy ennek semmi köze nincs a DÖK-höz, hanem konkrétan a magánéleti része érdekel most. Kíváncsi szemekkel néztem rá, és epekedve vártam a mesét, mint valami kisgyerek.
|
|
|
|
|
Nagy Bátor Đominic
INAKTÍV
Animágus / Érett Sárkány
RPG hsz: 226
Összes hsz: 4783
|
Tony Ilyen helyzetekben sajnálom azt, hogy nincs nálam fényképezőgép. Tony arcát látva nevethetnékem támadt, de ha megtettem volna, idő előtt felfedem magam. Azért bevallom, hogy egy pillanatra megijedtem, mikor pálca után nyúlt, és rám szegezte. A nyugodt hangulatomat akkor nyertem vissza, mikor remegni kezdett a keze. Itt már biztos voltam, hogyha átkozni is akar, nem fog eltalálni a remegés miatt. Utána löktem meg, és hangja érzékenyen, már-már dobhártyaszaggatóan hatott rám. Ez számomra is elég hátrány, de pár percen belül visszanyertem az alakomat. Ekkor jött oda Ágoston is, hogy vállon csapjon, aztán átöleljen. Gyerekes lehetett talán, és nem hozzám illő dolog, egy kívülálló, aki ismert engem, pedig egyenesen sokkolódott volna. Ugyanis egy kicsit bújtam az ölelésbe, arcomat Tony nyakába fúrtam, miután elmondtam, amit akartam. Nem érdekelt, ha látták, nem érdekel a pletyka sem… Ágoston olyan, mint egy testvér, csak mégsem. Az illatának beszívása után, ami már nem olyan sok pacsulit rejtett magában, elengedtem őt, és szavaira elvigyorodtam.
– Bocs, nem akartalak halálra rémíteni. Persze, hogy elbírlak, de majd később átalakulok. Most inkább beszélgessünk. –bólintottam egyet, és engedtem, hogy húzzon magával vissza a fához, ahol eddig hevertem. Ledőltem, és mosollyal az arcomon, tudomásul vettem, hogy Tony örült a levelemnek. Bennem volt az, hogy talán nem jön el… hogy már nem is bírja a fejemet, miután Rellonos lettem. Ám kellemeset csalódtam, hiszen itt van, és bár jelenleg légzése még szapora, de életben van és dumálunk.
– Részben ez volt a szándékom, de hidd el, hogy nem megölni akartalak. Meglepetésnek szántam, hogy láss tigrisként. A bejegyzésem még odébb van, ezért se merek sokáig állatalakban mászkálni. –kezeimet összekulcsolva, és a fejem alá helyezve néztem a barátomra. Örültem, hogy jól van, viszont amit utána mondott, kicsit elszomorított. Haragudnom kellene, amiért nem keresett!? Ugyan, hiszen az én hibám is, hogy nem írtam neki, csak most… Felültem annyira, hogy a karomon támaszkodva nézzek rá, és lereagálhassam a szavait.
– Ne gyötörjön… Nekem is annyiból tartott volna írni, mint neked. Megértem az álláspontodat, hiszen egyik-napról a másikra szakadt meg a kapcsolat kettőnk között. Mert valljuk be: a DÖK-ben való beszélgetés az más. Sajnálom, ha megijesztettelek, és ezért voltál úgy, hogy nem akarsz velem többet beszélni. Viszont ha ez így is volt, akkor most nagyon boldog vagyok, mert mégis itt vagy, és nem haragszok rád. –szinte nyálas, csöpögős monológ, de mégis őszinte. Megbántottam, és ez nekem rosszul esik. Rellonosként megváltoztam, többnyire elkerülnek a régi ismerősök, még Tony is… Pedig max annyit változtam, hogy felvettem a zöldek jellemvonását, de úgy látszik, hogy ezzel meg is bélyegeződtem. Bár őszintén bevallhatom, hogy nem tud érdekelni, hiszen ott is megvannak azok a személyek, akik számítanak, és Ágoston is mellettem van, ami elég is.
|
|
|
|
|
Nagy Bátor Đominic
INAKTÍV
Animágus / Érett Sárkány
RPG hsz: 226
Összes hsz: 4783
|
Öcskös ~Hol van már az a…?! ~szitkozódva járkáltam fel-alá a vasúton, miközben másodpercenként néztem abba az irányba, amerről be kell futni a vonatnak. Ez a vonat csak nem késik már, vagy igen?! Jelenleg amúgy se ez foglalkoztat, inkább az, hogy akit várok, épségben megérkezzen. Azt is csak onnan tudom, hogy most jön, hogy az Ádinak írt levelében megemlítette. Azt viszont nem tudom, hogy miként reagál arra, hogy én jöttem ki elé… azt meg egyenesen elképzelni se tudom, hogy mit tesz, ha megtudja mi lett a bátyjával.
Sóhajtva, és idegesen járkálva megyek be a pénztároshoz, és zúdítom rá kissé ingerülten a kérdést, hogy mégis mikor óhajt begurulni a vonat, mikor meghallottam a jellegzetes fékező hangot. A nőt otthagyva rohantam ki, és néztem körül. Rögtön megpillantottam Zsombort, ezért megkönnyebbülve fújtam ki magam. Nem szabad látnia, hogy feszült vagyok, de azt tudom, hogy nem halogathatom a dolgot. Csak nem itt, és nem most akarom a nyakába zúdítani az egészet. Lehunytam a szemeimet, vettem egy mély levegőt, és megindultam felé. Ha közben kiszúrt, akkor intettem neki köszönésképpen, de nem álltam meg egy helyben. Folytattam az utamat felé, és amint talpon volt, én meg vele szemben, szó nélkül húztam magamhoz, és öleltem át. Ritka alkalmak egyike a mostani, hisz köztudott, hogy nem nagyon csípjük egymást, de mivel egy család vagyunk, és itt én felelek érte, valamivel barátságosabb stílust kell sugallnom felé. Noha, ezt Zsombi nem mindig fogadja jó szívvel, vagy nem úgy, ahogy kellene.
– Azt hittem soha nem érsz ide… Nem értem, hogy a szüleidnek miért kell állandóan pszichológus körutat tervezniük, de nem ez nem fontos. Gyere, menjünk be a váróterembe… mondanom kell valamit. –közben már elengedtem, táskáját a vállamra kanyarítottam, és magam előtt terelve, a váróterem felé vezettem.
|
|
|
|
|
Nagy Bátor Đominic
INAKTÍV
Animágus / Érett Sárkány
RPG hsz: 226
Összes hsz: 4783
|
Öcskös Egy külsős szemlélő csupán annyit látna ebből az egész ölelkezésből, hogy két rég nem látott barát, vagy családtag újra egymásra talál. Ám ebben ott a csavar, hogy aki minket ismer, az tökéletesen tudja, hogy nem bírjuk egymás fejét, mert Zsombor nem képes a szófogadásra, kivéve ha Ádi parancsol rá. Márpedig a bátyja egy darabig nem fog mondani neki semmit sem. De minden jónak vége szakad egyszer, s mivel Zsombi nem akar moccanni, így a peronon éri majd a hír.
– Ádi nem fog kijönni eléd, ezért vagyok itt én… –összeszorult a szívem is, mikor kimondtam a szavakat. Teljesen olyan, mintha a halálhírét hoztam volna, de ez nem igaz. Hír viszont van, csak nem az, hogy többet nem kel fel. Kezeit letépem magamról, ennyire azért ne vonjon kérdőre, mert még beverek neki egyet. Oké, hogy ideges, oké, hogy feldúlt, de… de nekem is nehéz megtalálni a szavakat. Az viszont engem is nyugtalanít, hogy nem tudta a hírt… Már számítottam arra, hogy nekem szegezi a kérdést, hogy mi van Ádámmal, de nem. Kellemesen csalódtam most, de ez azt is sugallta, hogy a bagoly elkerülte Zsombort, és a szülei még csak most fogják megkapni. Az viszont még jobban ki fogja borítani, hogy Ő lesz az utolsó, aki megtudja a hírt.
– Először is ne gyűrd össze a pólómat, attól nem mondom el hamarabb. Másodszor nyugodj meg egy kicsit, és nem a szülőkkel van baj…. hanem… Ádi… –nyeltem egy nagyot, és fel voltam készülve arra, hogy megint kiabál, meg minden, de a szavak akkor se jöttek. Fogalmam sincs, hogy miként közöljem vele, és nem… egyszerűen nem megy.
– Hiába fogsz kiabálni… fogalmam sincs hogyan mondjam meg… A bátyád a gyengélkedőre került, felvágta az ereit miután egy mumussal összefutott, és a te alakodat vette fel, miközben holtan összeesel… Ráadásul meg is vakult… –sóhajtva, és egy könnycseppet is elejtve néztem rá. Ez is azt bizonyítja, hogy nem hazudok, ha netalán ezt feltételezte volna, hiszen előtte nem könnyeznék semmi pénzért sem.
|
|
|
|
|
Nagy Bátor Đominic
INAKTÍV
Animágus / Érett Sárkány
RPG hsz: 226
Összes hsz: 4783
|
Öcskös Bár azt mondhatnám, hogy ez nem igaz, csak egy nagyon rossz tréfa, ami arra tanít, hogy legközelebb vigyázzon jobban a tesójára, de nem. Ez sajnos a valóság, amin csak akkor lehetne változtatni, ha időnyerőhöz jutna az ember, de az meg mindenféle kérvény a Minisztérium felé, és ilyenért amúgy se adnának. Hagytam, hogy kidühöngje magát, de azt nem, hogy engem ütlegeljen, ezért elkaptam a kezeit, és nem engedtem el, ameddig a földre nem roskadt, hogy kitörjön belőle a sírás. Leguggoltam hozzá, és ismét magamhoz öleltem, ha tetszett neki, ha nem.
– Okos Ő, de gondolkozz… Számára te vagy a legfontosabb, és látott téged meghalni. Hiába volt mumus a tettes, nem ismerhette fel, hiszen nem tanultatok még róla. Nélküled nem látta értelmét annak, hogy éljen. –kimondani is rossz ezeket a szavakat, de nem Zsombor előtt kell eltitkolnom ezeket a dolgokat. Ádi majd elmondja neki, hogy mit élt át akkor, mikor erre az elhatározásra jutott. Én is ki vagyok rá akadva, de meg is értem, hogy mit miért tett. Noha én másképp cselekedtem volna, de ezen már kár rágódni.
– Elviszlek Keresztanyuhoz, ott fogsz ma aludni, és megnyugodni. Holnap bemegyünk hozzá, ha már összeszedted magad, és ebben most nem nyitok vitát. Nem szeretném, hogy jobban felbosszantson a dolog, oké? Csak azt érnéd el, hogy Uff bá benyugtatózzon, amit viszont nem engednék. –összeborzoltam a haját, majd kitöröltem a könnyeket a szemeiből. Felvettem a táskáját, ráadtam a hátára, majd vettem elkezdtem kiüríteni az elmémet, de még előtte Zsombira néztem.
– Mássz a hátamra, és kapaszkodj, hogy ne ess le. –mosolyogva néztem rá, és a mondat végén már négy lábon álltam előtte. Tigrisként végigszaladva a falun, sokkalta gyorsabban odaérek a házhoz, és hamarabb fektethetem le Zsombort is. Megvártam, ameddig felmászott a hátamra, és ameddig ki nem értünk, addig sétáltam, majd fokozatosan gyorsítottam a futáson, és meg sem álltam Keresztanyu házáig.
|
|
|
|
|
Nagy Bátor Đominic
INAKTÍV
Animágus / Érett Sárkány
RPG hsz: 226
Összes hsz: 4783
|
Kirándulás Elérkezett a nap. Már előző este összepakoltam a holmimat, amit a kirándulásra fogok vinni, hiszen nem akartam ezzel reggel foglalkozni. Így is sok dolgom volt, és hajnali egy körül feküdtem le, reggel pedig már csörgött is az óra. Jóval a találkozó előtt persze, mert ismerem magam, és a készülődés elég sok időt vesz el a reggelemből. Ez természetesen csak a kávé elfogyasztása miatt hosszadalmas, de senki nem szeretne egy mogorva tanárral utazni, nem igaz? Ameddig készült, felöltöztem, a csomagomat pedig az ajtó mellé téve mentem vissza a konyhába. Megittam a kávém, elmostam a bögrét, és már indultam is az állomásra.
Mire odaértem, vigyorogva néztem a kisiskolásokat, meg az ovisokat, ahogyan kergetnek egy csokibékát. Közben végignéztem a társaságon, zsebemből kivéve a jegyzetfüzetem és a tollam. A zsugorító bűbájt levéve róla csaptam fel az első lapot, és kezdtem el pipálgatni, hogy az osztályomból kit látok. Ezt minden bizonnyal az igazgató is megteszi, de jobbnak látom, ha több helyen van vezetve a lista. Az utolsó név kipipálása után, elvégzem a megfelelő bűbájt, és visszatettem a jegyzetfüzetet a zsebembe.
– Üdvözletem igazgató úr, sziasztok –köszöntem a többieknek, miután közelebb léptem. Kirillen szokás szerint gyerekek csüngnek, de hát ez érthető. Ha az előkészítőben voltunk, soha nem láttam plusz ember nélkül, úgy hogy ezen meg sem kell lepődnöm. Időközben, ahogyan láttam, a csokibéka is elfogásra került, és fel is szállhatunk a vonatra. A diri kiadta, hogy melyik évfolyam hol sorakozzon, és én is mentem a diákjaimhoz, hogy összetartsam őket. Amikor ránk került a sor a felszállásnál, előre engedtem a diákokat, és a létszám megléte után én is felszálltam a vonatra, hogy egy ablak melletti helyet foglaltam be. Mindenki megvan, most már indulhatunk.
|
|
|
|
|
