Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Boglyas tér → Boglyas tér

5, 4, 3… Igen pontosan három nap még a vizsgákig. Hatalmas izgalommal várja már Emma. Na, nem azért, mert olyan ismeretlen ez számára, hanem mert fogalma sincs mi vár rá. még teljesen ismeretlen neki ez a rendszer, de egyszer ezt is el kell kezdenie. Sokat készül rá, a szobája ma is terítve van jegyzetekkel és könyvekkel, meg pár segítő jellegű megjegyzéssel kis cetlikre írva az asztalán. Ma viszont lazítani fog, elég volt az odabent gubbasztásból, meg a könyvek felett görnyedésből. Jól fog esni egy kis séta bizonyára.
Arról nem beszélve napokon belül egyéb fontos, vagy nem annyira fontos, dátum is van még. Jön a szerelmesek napja. Nem igazán van olyan, ami lázba hozná a leányzót ezzel kapcsolatban, de tele van szeretettel, azt meg kedvességével azon a napon is, mint minden másikon, úgy is a köz javára fogja felajánlani. Ez az alaptermészete, mindenki felé ki is mutatja, hogy ő ilyen.
De ha már Valentin nap, és a rózsaszín meg a piros, akkor meg kell említeni, hogy ma is van rajta rózsaszín, legalábbis a felsője biztosan az. Mondjuk, ha sokat sétálgat előbb utóbb az arcát is megcsípi majd a hideg. Fel is öltözik kabát, sál, sapka aztán elindul a nagyvilágnak, jó, rendben, nem annak, csak a Falunak. ez sem tudja igazából honnan jutott eszébe, csak valamikor a második óráján jött az isteni sugallat, hogy igen, neki ma sétafikálnia kell odakint. Persze tényleg ráfér már a lazítás.
Még nincs konkrét célállomása, úgyhogy először csak a Fő utczán sétálgat, majd a tér felé veszi az irányt. Lassú, lomha léptekkel nézelődik. Nincs valami meleg, de legalább derékig érő hó sincs már. Sétához kellemes az idő, egy alapos tüdőgyulladástól sem kell félnie.
Boldogan és mosolyogva sétálgat, még elér a baglyokból álló szökőkúthoz, ami egyelőre a célállomásául is bizonyul. Nem akar csak úgy céltalanul bolyongani, szóval kinéz magának egy kellemes helyet az ácsorgáshoz, ahonnan nézelődni is tud, és figyeli, kik járkálnak még. Lassan sötétedik, de még egész jók a fényviszonyok ahhoz, hogy jobban megfigyelhesse a szökőkutat. Mosolya nem szűnik, kezeit összefonja maga körül és így álldogál. Szerencséjére most se eső, se orkán erejű szél nem fenyeget éppen, így tökéletesen megfelel neki minden.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Boglyas tér → Játszótér

Hű, ma nagyon elfáradt a hölgyemény. Délelőtt órán volt - és tartott is Véda néni mellett - utána pedig, ahogy végzett rohant is az előkészítő suliba a kicsikhez. Tartott nekik két órát, majd elment besegíteni az ovisokhoz. Ott sokat mókáztak. Leült velük rajzolgatni, egy picit labdáztak, elmentek ki, az iskolaudvarára sétálni egyet. Az uzsonna után pedig meglepetéssel készült nekik. Hozott le különlegesen szép színű temperát, jó sokat, mert az egyik kisfiúnak, Alexa néni fiának, megígérte, hogy festenek együtt egy szép sárkányt. Ez meg is történt, de mindenki csupa festék lett. Jókat nevettek, de elérkezett a nap vége. Összepakolt, majd lecsutakolta a gyerekeket és a padokat.  
Az illetékes átvette tőle őket, majd fáradtan, de jókedvűen indult el az előkészítőből, táskájában a maradék festékkel, aminek egy része talán még rajta is helyet kap, de ezen csak jót mosolyog. Imádj ezeket a kis törpéket. Ahogy nevetnek, élvezik a játékokat, felkacagnak egy-egy apró viccen. Egyre jobban elhiszi magáról, hogy egyszer jó tanár néni válhat belőle. Mondjuk a néni kicsit túlzás, még mindig nagyon-nagyon fiatalnak érzi magát. Ezt mutatja a következő cselekedet is.
Ahelyett, hogy a téren átbandukolva menne a megbeszélt hely felé, a lakósor felé veszi az irányt, ahonnét elkanyarodva a játszótérre ér. Boti is valószínűleg hamarosan meg fog érkezni, Emmus pedig nagyon fog neki örülni. Mondjuk, minden alkalommal annyira megszeretgeti, mint azt, akit évek óta nem látott. Már csak a gondolattól kiül a mosoly az arcára, amin némi piros meg kék festékcsík is van, na, nem baj, most ez a legkevesebb.
A játszótérre érve, a hinta lábához ledobja a cuccát és beleül az egyikbe, majd már el is kezdi hajtani magát. Kisebb szerencse, hogy 19 évesen sem túl nagy termetű, mint egy átlagon felüli 15 éves igazából, simán kisgyereknek nézné bárki. Már kezd alkonyodni lassan, de még világos van, szóval távolról is kiszúrja az érkezőt majd, már ha szemből érkezik. Közben boldogan mélázott a körülötte zajló események sokaságán, volt min. Zajlik a Tusa, amin ott van Mary, Kati, Gergő és Farkas, nemrég interjút készített velük, mindegyikükért nagyon szorít. Meg elkezdődött a nyár is, szóval szervezkednek az emberek, sok háztársától hallotta a folyosókon, hogy merre akarnak majd elutazni egy szabad hétvégén, hmm, neki még nincsenek nagy tervei, spontán ember, meg hisz benne, hogy minden időben ki fog alakulni. Mondjuk jelenleg semmit sem tart túl fontosnak. Mióta az állatkertben járt, fordult vele egyet a világ. Jött Boticicu és hopp…  

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Boglyas tér → Magyar Mágus Vasutak - Bogolyfalva Vasútállomása

- Véda! Véda!... – Szólongatta ugyan, de sehol nem találta a navine felé menet, pedig a kinti irodájánál is járt, azonban érezte, hogy a percek egyre gyorsabban pörögnek. Védának említette, hogy rokona érkezik, illetve arról is tud, hogy a közelmúltban egy napra elment a kastélyból temetés ügyben, de még nem tudott leülni vele, hogy beszéljenek róla. Leginkább azért, mert nem is tudna róla. Szörnyű volt értesülni is nagybátyja és felesége haláláról, de nem a hír csapta igazán arcul, sokkal inkább a tény, hogy mi lesz az unokahúgával. Nagyon is a szívén viselte minden családtagja sorsát világ életében, akkor is, ha mióta ide került ritkábban járt haza, vagy csak levélben érintkezett, akkor is főleg a szüleivel, na meg Tarával.
- Ó, Lilla, a vezetői iroda felé mész? Ezt beadnád Védának? Késésben vagyok! Ne haragudj, hogy rád sózom…
Azzal a friss prefektusuk kezébe nyomott két jegyzethalmot, majd megsimította a szőke vállát. Ezután megszaporázta lépteit ki a klubhelyiségből, hogy minél előbb elhagyja azt, majd a szárnyat, végül pedig a kastélyt. Egyik kezében ott pihent egy naplócska is, aminek oka volt, de hova is rohan így órák után ennyire?
A helyzet az, hogy Tara nagynénje nemrégiben felvette vele a kapcsolatot, igaz nem ismerik egymást túlságosan – hisz csak párszor találkoztak -, de a családból az egyetlen számításba jövő személy, akinél reményt láttak arra, hogy az immáron árván maradt lányt összeszedje, az Emma volt. Egyelőre még a navinés helyettes se tudta teljesen feldolgozni a dolgot, nem meglepő módon bőgte végig édesanyja és édesapja mellett a temetést, majd a haza vezető utat is, de, azóta magát már összeszedte, és attól egy picit jobb kedve is lett, hogy elkezdte unokahúga jövetelét szervezni. Rengeteg kérdés cikázott a fejében azzal kapcsolatban, vajon mi lesz ebből. Képes lesz-e megfelelően támogatni? Boldogulni fog-e a nyelvvel Tara? Meg úgy egyáltalán mennyire ért ő ehhez a gyámkodáshoz? Mármint gyakorlatilag már nagykorú ő, de ettől függetlenül még Emma gondjaira bízzák. Dolgozik is benne az ösztön, hogy vigyázzon rá, ebből, fakad, hogy a késés miatt is már leszidná magát, helyette a térig futólépésre vált, majd a szökőkútnál megáll, hogy kifújja magát. Már hallotta, hogy a vonat megérkezett, így felegyenesedés után elindult, hogy megkeresse Tarát. Izgult? Nagyon is. Várta az érkezését, örül neki, de nem tud most nagyokat mosolyogni, így egy pici bujkál csak szája sarkában. Tart tőle, hogy unokahúgából se tudja előcsalni majd a boldogságot, de nem is hibáztatná érte.
Némi bolyongás után figyel fel a nézelődő lányra, akit egyből felismer. Táskájába csúsztatja egyelőre a naplót, amit majd neki szán, majd odalépked elé, hogy rámosolyogva simogassa meg az arcát, aztán pedig át is öleli.
- Szia, ne haragudj, feltartottak. Mesélj, milyen utad volt?
Kezdett is bele, bár elég vontatottra sikerült, hisz anyanyelvükön beszélt, amit nem használ itt sűrűn. Tarának könnyebb, hogy legalább van valaki, akivel így is szót ért. Azaz nagyon reméli, hogy ezzel azért oldja majd kicsit. Tudja milyen a kettejük kapcsolata, így nem aggódik azon, hogy ne örülnének viszont egymásnak, de az, hogy ide kellett jönnie… Nem tudja, mit hoz ki belőle.
- Annyira sajnálom… - Igen azt is, ami történt, de azt is sajnálja, hogy nem maradt ott támogatni, vagy nem volt otthon, Írországban akkor, amikor kellett volna.