Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Boglyas tér → Magyar Mágus Vasutak - Bogolyfalva Vasútállomása
David Kora reggel indult a vonatunk. Réka annyira fáradt volt, hogy egész végig az ölemben volt és a kistakaróját szorongatta. Úgy nézett ki, mint egy kis angyalka annyira édes volt alvás közben. Amint felszálltunk a vonatra rögtön a legközelebbi üléseket befoglaltam. Épp elég volt addig elcipelni a só zsákot. Óvatosan lefektettem az ülésre én pedig leültem mellé és a feje már rögtön az ölemben volt. Elmosolyodtam és végig simítottam a selymes haján. Kinéztem az ablakon és amint elindultunk vettem egy mély levegőt. Mondanom sem kell, hogy mennyire izgatott voltam, hiszen már évek óta nem jártam ott és most újra visszatérek ráadásul egy csöppséggel az oldalamon. Bele sem mertem gondolni, hogy mi fog történni. Vajon még ott vannak a régi ismerősök? Nem tudtam biztosra, a távozásom után mindenkivel megszakítottam a kapcsolatot.
Az út felénél úgy döntöttem, hogy aludni kéne, de nem igazán tudtam, hiszen az agytekervényeim forogtak. Leginkább egy személy körül. Nem tudtam, hogy mi fog történni és ez nagyon rossz érzéssel töltött el. Mi lesz, ha nem lesz ott? Tudtam, hogy akkor Réka szomorú lesz, hiszen már nagyon várta, hogy láthassa Davidet. Erre a gondolatra elfogott egy pillanatra a rosszkedv, de amint megéreztem a mocorgást magam mellől rögtön félre tettem minden negatív érzést és a kislányom felé fordultam. Nagy boci szemeiben még ott lapult az álmosság, ami akkor el is szállt, ahogy a vonat megállt. Majd kiugrott a bőréből, annyira örült én pedig csöndben figyeltem, ahogy lekászálódik az ülésről és szedelőzködik. Mintha ő lenne a felnőtt. A szívem a torkomban dobogott. Nagyon izgultam, mielőtt még kiléptem volna a kabin ajtaján még vetettem egy utolsó pillantást a peronra, de nem láttam senkit.
- Réka gyere ide. –szólok neki lágy hangon. Egy perc sem kellett és már ott is volt előttem. Hamar felkaptam, jobb kezemre ráültettem a másikkal pedig húztam magam után a bőröndöt. A lépcsőn óvatosan lépkedtem le, még szerencse, hogy a bőröndömet segített egy fiatalabb nő leszedni. Arról is le volt a gond. Még körül se néztem, de Réka már fészkelődött az ölemben és az egyik irányba mutatott pici ujjával. Odafordítottam tekintetemet és amint megláttam a keresett személy nagyot dobbant a szívem. Indulni akartam, de földbe gyökereztek lábaim. Réka már annyira kapálózott, hogy kénytelen voltam letenni, mindeközben le sem vettem tekintetemet Davidről.
- Papiii! –hallom lányom csilingelő, távolodó hangját. Amint földet ért a lába már rohant is Davidhez én pedig még mindig ott álltam.