Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Boglyas tér → Magyar Mágus Vasutak - Bogolyfalva Vasútállomása

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Boglyas tér → Magyar Mágus Vasutak - Bogolyfalva Vasútállomása

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Boglyas tér → Boglyas tér

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Boglyas tér → Boglyas tér

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Boglyas tér → Boglyas tér

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Boglyas tér → Boglyas tér

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Boglyas tér → Boglyas tér

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Boglyas tér → Bogolyfalvi Hivatal és Művelődési Ház → Bogolyfalva Hivatala

Eljött ez a nap is… A tanulmányoknak vége, ideje bejegyeztetni magam, mint animágus. Bevallom, hogy félek, hiszen elég nagy fába vágtam a fejszémet, és mi van akkor, ha nem vagyok elég jó? Nem engedik, hogy többet átalakuljak? Akkor meg feleslegesen tanultam meg a tudományt, hiszen ha bejegyzetlenül alakulok át, akkor nagyon ráfázhatok. Ráadásul nem csak én, hanem Alexa is, mert ő a tanárom. A gyakorlásokon olyan jól ment, nagyon remélem, hogy a vizsgán is menni fog, és hivatalosan is animágus lehetek.
Alexával majd a Minisztérium előtt fogok találkozni, és remélem, hogy nem kések el. Utoljára tavaly féltem, mikor elsőnek ültem seprűre… Ott Dave volt mellettem, és segített, most Alexa teszi ugyanezt. Azonban a repülés merőben más tudomány, mint az animágia. Ott, ha el is buksz, és leesel a seprűről, kisebb sérüléseket szerzel, mint ha átalakulsz egy állattá. Hiszen, ha beüt valami gikszer, örökre úgy maradhatok, vagy eldeformálódhat valamelyik testrészem, és az nem lenne célravezető az életem hátralevő részében. Milyen durva lenne, ha megmaradna a tigris farkam, vagy szőrös lenne az arcom? Ha a fülek lennének, az még oké, mert azok tetszenek, de inkább legyen zökkenőmentes az átalakulás, minden egyes alkalommal.
Ez a nap rosszabb, mint az első meccsem, de megbirkózok vele. Képes vagyok rá, de ha el is bukok, akkor sem fogok dühöngeni. Nem sok korombeli lenne rá képes, így nem bánkódok egy esetleges kudarc miatt. Megérkezve az épület elé, leülök a lépcsőre, és idegesen kezdek el dobolni a lábamon. A tanáromat nem látom még sehol, de órámra pillantva nem is kell aggódnom, hiszen nem késik. Én jöttem előbb, és idegeskedek itt, de jobb itt kint, mint bent, nem igaz? Tekintetemmel a teret pásztázom, hogy azért minél előbb megpillanthassam Alexát, és felkelve üdvözölhessem.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Boglyas tér → Boglyas tér

A jó időre való tekintettel úgy gondoltam, hogy sétálok egyet a faluban, de hogy ezt ne tegyem egyedül, ezért írtam egy baglyot Ágostonnak, hogy találkozhatnánk a téren. Olyan régen beszélgettünk már, hogy ideje bepótolni mindezt. Jó, ez így nem teljesen igaz, mert a DÖK-ön belül tárgyalunk, csak ott nem a hétköznapi dolgokról, hanem a programok szervezéséről. Mennyi macera van ezzel a cserediákos izével is… na mindegy.
Szóval reggel elküldtem a baglyot a levéllel, miszerint délután kettőkor várom a Boglyas téren. Ágoston az egyetlen, aki nem érdemli meg a mogorva, és Rellonos stílusomat. Elsők között ismertem meg, ő még a régi arcomat ismeri. Az egyetlen olyan alkalom, mikor a régi Đominic felszínre tör, mégpedig a találkozás a régi ismerőssel. A reggeli készülődés megvolt, öltözékem egyszerű: fehér felső, fekete térdnadrág és a kedvenc cipőm. A baj ott volt, hogy nálam a reggel az délben kezdődött, így máris késésben vagyok. Tony válaszát már nem várom meg, hogy eljön-e vagy sem, majd ki fog derülni, ha a téren vagyok. Biztos vagyok benne, hogy nem hagyna ki egy találkozót a régi ismerősével, csak én nem tudom, hogy volt-e valami programja, ami közbevágott. Sebaj, majd kiderül.
Kiléptem az ajtón, bezártam, és a kulcsokat gondosan a zsebembe rejtettem. Utána jött a kedvencem, mikor késésben vagyok: az átalakulás. A gyakorlás még mindig nem árt, így némi koncentráció, mély levegővétel, és voilá; máris négy lábon, és bundában szaladok előre a falu lelke felé. Tony nem tud róla, hogy már képes vagyok teljes mértékben felvenni a tigris alakomat, ezért nagyon kíváncsi leszek arra a reakcióra, amit vág, ha meglátott. A lakósoron rohantam végig, úgy közelítettem meg a teret. Mikor odaértem, lassú sétálással kerestem szabad helyet, ahol meghúzhatom magam Ágoston érkezéséig. Az emberek, főleg a fiatalabbak, elkerülnek, némelyikük félelemmel szemlél. Nem csodálom, hiszen nem minden nap sétál el mellettük egy tigris. Az is meglep, hogy sok felnőtt is elámul, hiszen nyilván le kéne esnie nekik, hogy animágus van közöttük. No mindegy, hiszen kiszemeltem magamnak egy fa tövét, ahova árnyék vetül. Le is telepedek a gyepre, hogy aztán onnan szemlélhessem a terepet, várva Ágostont, a régi jó barátomat.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Boglyas tér → Boglyas tér

Vártam a pillanatot, hogy mikor érkezik meg. Sajnos se lépéseinek a hangját, se az illatát nem ismerem, így az érzékszerveim közül, kettő csődöt mondott. Tigris alakban könnyebben rájöhettem volna, hogy a közelben van, vagy sem, de így marad az, hogy a teret pásztázom. Hamarosan meg is pillantom az alakját, mely az egyik bokor mellett rajzolódik ki. Tökéletes, és szerintem nem is késett. Ahogyan látom, éppen engem keres, és lábára pillantva eléggé türelmetlen lehet. Akkor jobb, ha nem várakoztatom tovább, így felkelek a fűről, kinyújtóztatom a végtagjaimat, és nesztelen lépésekkel indulok meg felé.
Amikor mellé értem, orrommal bököm meg a kezét, felhívva magamra a figyelmet. A piszkálás után, leülök a lába mellett, fejemet felemelve nézek a szemeibe. Nagyon kíváncsi vagyok arra, hogy mit reagál, mikor esik le neki, hogy talán én vagyok, esetleg megijed-e. Nem akarom még felfedni magam, ezért úgy tervezem, hogy körülbelül öt perc elteltével felállok, és kicsit meglököm a fejemmel. Azért nem úgy, hogy elessen, csak azt akarom ezzel sugallni, hogy induljon meg. Ha megtette, bevágok elé, úgymond vezetőnek, és elvezetem... mondjuk hozzánk. Vagy maradjunk még egy kicsit, és nézzünk körbe!? De nem tudom, hogy mennyi ideig tudom fent tartani az alakomat. Mindenesetre, körbekerülöm a szökőkutat, utána felülök a szélére, és felveszem az emberi alakomat. Nyakamat kiropogtattam, majd szó nélkül öleltem meg Tonyt, amolyan baráti ölelésként.
- Jó látni téged. Örülök, hogy eljöttél. -vigyorogva mondom közvetlen a fülébe, mert eszemben sem volt elengedni közben. Aztán mégis csak megtettem, és egy gyors köszönést is letudtam.
- Reméltem, hogy nincs programod, és eljössz beszélgetni. Hogy vagy, hogy megy a tanulás? Vagy bánom is én miről, csak mesélj valamit. -minden szava érdekelt, és nyilván sejtheti, hogy ennek semmi köze nincs a DÖK-höz, hanem konkrétan a magánéleti része érdekel most. Kíváncsi szemekkel néztem rá, és epekedve vártam a mesét, mint valami kisgyerek.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Boglyas tér → Boglyas tér

Ilyen helyzetekben sajnálom azt, hogy nincs nálam fényképezőgép. Tony arcát látva nevethetnékem támadt, de ha megtettem volna, idő előtt felfedem magam. Azért bevallom, hogy egy pillanatra megijedtem, mikor pálca után nyúlt, és rám szegezte. A nyugodt hangulatomat akkor nyertem vissza, mikor remegni kezdett a keze. Itt már biztos voltam, hogyha átkozni is akar, nem fog eltalálni a remegés miatt. Utána löktem meg, és hangja érzékenyen, már-már dobhártyaszaggatóan hatott rám. Ez számomra is elég hátrány, de pár percen belül visszanyertem az alakomat. Ekkor jött oda Ágoston is, hogy vállon csapjon, aztán átöleljen. Gyerekes lehetett talán, és nem hozzám illő dolog, egy kívülálló, aki ismert engem, pedig egyenesen sokkolódott volna. Ugyanis egy kicsit bújtam az ölelésbe, arcomat Tony nyakába fúrtam, miután elmondtam, amit akartam. Nem érdekelt, ha látták, nem érdekel a pletyka sem… Ágoston olyan, mint egy testvér, csak mégsem. Az illatának beszívása után, ami már nem olyan sok pacsulit rejtett magában, elengedtem őt, és szavaira elvigyorodtam.
– Bocs, nem akartalak halálra rémíteni. Persze, hogy elbírlak, de majd később átalakulok. Most inkább beszélgessünk. –bólintottam egyet, és engedtem, hogy húzzon magával vissza a fához, ahol eddig hevertem. Ledőltem, és mosollyal az arcomon, tudomásul vettem, hogy Tony örült a levelemnek. Bennem volt az, hogy talán nem jön el… hogy már nem is bírja a fejemet, miután Rellonos lettem. Ám kellemeset csalódtam, hiszen itt van, és bár jelenleg légzése még szapora, de életben van és dumálunk.
– Részben ez volt a szándékom, de hidd el, hogy nem megölni akartalak. Meglepetésnek szántam, hogy láss tigrisként. A bejegyzésem még odébb van, ezért se merek sokáig állatalakban mászkálni. –kezeimet összekulcsolva, és a fejem alá helyezve néztem a barátomra. Örültem, hogy jól van, viszont amit utána mondott, kicsit elszomorított. Haragudnom kellene, amiért nem keresett!? Ugyan, hiszen az én hibám is, hogy nem írtam neki, csak most… Felültem annyira, hogy a karomon támaszkodva nézzek rá, és lereagálhassam a szavait.
– Ne gyötörjön… Nekem is annyiból tartott volna írni, mint neked. Megértem az álláspontodat, hiszen egyik-napról a másikra szakadt meg a kapcsolat kettőnk között. Mert valljuk be: a DÖK-ben való beszélgetés az más. Sajnálom, ha megijesztettelek, és ezért voltál úgy, hogy nem akarsz velem többet beszélni. Viszont ha ez így is volt, akkor most nagyon boldog vagyok, mert mégis itt vagy, és nem haragszok rád. –szinte nyálas, csöpögős monológ, de mégis őszinte. Megbántottam, és ez nekem rosszul esik. Rellonosként megváltoztam, többnyire elkerülnek a régi ismerősök, még Tony is… Pedig max annyit változtam, hogy felvettem a zöldek jellemvonását, de úgy látszik, hogy ezzel meg is bélyegeződtem. Bár őszintén bevallhatom, hogy nem tud érdekelni, hiszen ott is megvannak azok a személyek, akik számítanak, és Ágoston is mellettem van, ami elég is.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Boglyas tér → Bogolyfalvi Hivatal és Művelődési Ház → Bogolyfalva Hivatala

Gyorsaság, pontosság, akaraterő. Kézilabdában ez, animágiánál a gyorsaság nem. Ott a pontosság a cél, semmi más. Ha elrontok valamit, nincs az, hogy újrapróbáljam. Nincs következő lehetőség, hatvan perces játékidő, ahol a lefújás előtti harminc másodperc akár meccsfordító idő is lehet. Nem, itt egy lehetőség van, amit ha elrontok, akkor jobbik esetben nem lehetek animágus, a rosszabbik esetre meg nem akarok gondolni. Félek, ez nyilvánvaló, hiszen ez a vizsga túltesz az eddigi összes vizsgámon. Itt nagyobb hangsúly lesz a gyakorlati részen, igaz, arról fogalmam sincs, hogy elméleti lesz-e. Alexa felkészített, és ameddig várakoztam rá, addig átismételtem a tanultakat, és a lépéseket is. Elmekiürítés, koncentrálás a sikeres átalakulásra, majd külső és belső átalakulás. Elméletben könnyű, gyakorlatban viszont eléggé nehéz, az utolsó lépés pedig egyszerűen a legnehezebb. Hiszen összhangban kell lennie a kettőnek, nem mehet az egyik a másik nélkül.
Felkeltem, mikor megpillantottam a tanáromat, ám köszönés helyett egy ölelést kaptam. Éreztem benne, hogy félt, illetve aggódik is, amit teljes mértékben megértettem. Ha nekem lenne egy olyan diákom, aki animágiát tanul, és ma lenne a bejegyzésének napja, én is félteném. Szorításából kiszabadulva (melyet öleléssel viszonoztam), mosolyogva néztem rá, és egy fintort eresztettem meg, mikor hajamat igazgatta. Nem csípem, ha valaki birizgálja, de most elnézem, elvégre ez legyen a legkisebb problémám. Kérdésére sóhajtottam egyet, lehunytam a szemeimet pár pillanatra, aztán vettem egy mély levegőt.
– Röviden és tömören: mindentől. Hogy olyat kérdeznek, amire nem tudom a választ... hogy elfelejtem kiüríteni a fejem... hogy megzavarnak valamivel, amikor átalakulok... hogy beüt valami gikszer a visszaalakulásnál... Egyszóval: mindentől. –közben lehunytam a szemeimet, és azt tettem, amit Alexa kért. Elmondtam a gondokat, jobban mondva kiadtam magamból,  hiszen a fejemben már nem voltak benne, mert közben ki is ürítettem azt. Elmosolyodva hallgattam, hogy a legtöbben nem is animágusok lesznek bent. Ez valamivel több önbizalmat ad, mert akkor ők nem tudnak mindenben lépésembe belekötni. Valószínű, hogy ők lesznek az elmélettel foglakozó egyének, feltéve ha lesz olyan is.
– Ott leszel velem végig, ugye? –némi félelem azért volt bennem, és nagyon reménykedtem abban, hogy Alexa mellettem marad. Ha olyan lesz, mint a gyakorlásokon, akkor pedig egyenesen szükségem is lesz rá az átalakulások után. Tény, hogy már rutin feladatnak kellene lennie, de azért egy személy előtt és egy bizottság előtt való átalakulás között jóval nagy kaliberű különbség van. Vettem egy utolsó mély levegőt még kint, és ha kell, akkor megindultam Alexával befelé, hogy letudhassam végre ezt is.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Boglyas tér → Bogolyfalvi Hivatal és Művelődési Ház → Bogolyfalva Hivatala

Csak hallgattam a szavakat, és elraktároztam őket az elmém mélyébe. Máshogy nem reagáltam, mert a jelenlegi helyzetben feleslegesnek tartottam. Alexa megnyugtatott, és ez pont elég is ahhoz, hogy végre meginduljunk befele. Látszott, hogy amerre megyünk, nem valami fényes és igényes hely. Tuti spóroltak a pénzzel, mert ráadásul lépcsőzni is kell. Nincs ezzel gond, de úgy tudtam, hogy mindenhova lift vezet, na mindegy.
A terembe érve megint elfogott a pánik. Mintha az első mérkőzésemre lépnék ki, pedig az már elég régen volt. Nyeltem egyet, aztán körbenéztem, hogy legalább lássam azt, hogy milyen helyen is kínoznak a fogós kérdésekkel. A Bizottság elé érve, nem sok ismerős arcot látok. Alexa alap, az Igazgató jelenléte kicsit meglepett, meg a volt suli pszichológus is itt van. A középen ülő férfi, nyilván az elnök. Nem tűnik valami barátságos egyednek, de az ő szívébe kell belopnom magam… Nehéz úgy. A nevemre bólintottam egyet, majd közelebb léptem, és elvettem a papírokat, meg a tollat. Ellenőriztem minden adatot, és mivel stimmelt, így aláfirkantottam. Arra, hogy a Minisztérium nem vállal felelősséget, csak halványan elmosolyodtam. Na persze, ha rám szakad a mennyezetük, nyilván az is az én hibám lesz. Szívesen meg is jegyezném, de azt hiszem azzal el is vágnám magam. A Bizottság tagjainak egy biccentéssel köszöntem, hogy utána Radetzkyre figyelhessek. Az még meglepő, hogy két pszichológus kell, ennyire nehéz eset csak nem vagyok, de ők tudják. Hamarosan meg is kapom a kérdéseket, és rögtön a közepébe is vág a téma. Szóval így állunk. Gondolom van jobb dolga is, mint egy bejegyzést felügyelni, így ha sietni akar, ám legyen.
– Az átváltozás megkezdése előtt, az elmének tisztának kell lennie, és összpontosítani kell az átalakulásra. Ezután a test külső elváltozása, majd a csontok és a belső szervek összhangban való átalakulása szükséges ahhoz, hogy a varázsló felvegye az állati alakját. –adtam meg a választ a legelső kérdésre, és lopva Alexára néztem. Azt nem mondta, hogyan fog jelezni, de talán az nem szabályellenes, ha a tanáromra lesek megnyugvásképen. Ha meg igen, az elég nagy szemétség. Viszont nem ezzel kell most foglalkoznom, jöhet a következő válasz.
– Az állat a fehér tigris, melynek mérete és testtömege megegyezik az enyémmel. Semmi különlegessége nincs, egyedül a szemeimnél látszódik fekete kör, mely a szemüvegem, illetve a kontaktlencsém miatt van. Pozitív, hogy fürge és kevésbé sebezhető, környezetébe könnyedén beleolvad. Ám ezzel ellentétben a mugliknál veszélyeztetett faj, hiszen túlélőképességük nem a legmegfelelőbb a többi tigrishez képest. –fújtam ki a levegőt, és utána újra belekezdtem a mondandómba. – Azért ezt az állatot választottam, mert a fehér tigris a kedvenc állatom. Mugliszármazású vagyok, és kissrác koromban, mikor az állatkertben voltunk, megtetszett az állat. Aznap este azt álmodtam, hogy velük rohangálok a kifutóban, és velük élek. Ez ugyebár a valóságban nem igazán lehetséges emberi alakban, így most már meg tudom tenni. Természetesen nem az állatkerti példányokkal, mert a muglik még a végén kísérleteznének rajtam. –adtam meg az utolsó kérdésre is a választ, aztán megkönnyebbülten sóhajtottam fel. Halvány mosoly jelent meg az arcomon, és megkönnyebbülve vártam a következő feladatot. Most már sokkal jobban érzem magam, mint a kezdéskor, de azért túl lehetnék már rajta.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Boglyas tér → Magyar Mágus Vasutak - Bogolyfalva Vasútállomása

~Hol van már az a…?! ~szitkozódva járkáltam fel-alá a vasúton, miközben másodpercenként néztem abba az irányba, amerről be kell futni a vonatnak. Ez a vonat csak nem késik már, vagy igen?! Jelenleg amúgy se ez foglalkoztat, inkább az, hogy akit várok, épségben megérkezzen. Azt is csak onnan tudom, hogy most jön, hogy az Ádinak írt levelében megemlítette. Azt viszont nem tudom, hogy miként reagál arra, hogy én jöttem ki elé… azt meg egyenesen elképzelni se tudom, hogy mit tesz, ha megtudja mi lett a bátyjával.
Sóhajtva, és idegesen járkálva megyek be a pénztároshoz, és zúdítom rá kissé ingerülten a kérdést, hogy mégis mikor óhajt begurulni a vonat, mikor meghallottam a jellegzetes fékező hangot. A nőt otthagyva rohantam ki, és néztem körül. Rögtön megpillantottam Zsombort, ezért megkönnyebbülve fújtam ki magam. Nem szabad látnia, hogy feszült vagyok, de azt tudom, hogy nem halogathatom a dolgot. Csak nem itt, és nem most akarom a nyakába zúdítani az egészet. Lehunytam a szemeimet, vettem egy mély levegőt, és megindultam felé. Ha közben kiszúrt, akkor intettem neki köszönésképpen, de nem álltam meg egy helyben. Folytattam az utamat felé, és amint talpon volt, én meg vele szemben, szó nélkül húztam magamhoz, és öleltem át. Ritka alkalmak egyike a mostani, hisz köztudott, hogy nem nagyon csípjük egymást, de mivel egy család vagyunk, és itt én felelek érte, valamivel barátságosabb stílust kell sugallnom felé. Noha, ezt Zsombi nem mindig fogadja jó szívvel, vagy nem úgy, ahogy kellene.
– Azt hittem soha nem érsz ide… Nem értem, hogy a szüleidnek miért kell állandóan pszichológus körutat tervezniük, de nem ez nem fontos. Gyere, menjünk be a váróterembe… mondanom kell valamit. –közben már elengedtem, táskáját a vállamra kanyarítottam, és magam előtt terelve, a váróterem felé vezettem.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Boglyas tér → Magyar Mágus Vasutak - Bogolyfalva Vasútállomása

Egy külsős szemlélő csupán annyit látna ebből az egész ölelkezésből, hogy két rég nem látott barát, vagy családtag újra egymásra talál. Ám ebben ott a csavar, hogy aki minket ismer, az tökéletesen tudja, hogy nem bírjuk egymás fejét, mert Zsombor nem képes a szófogadásra, kivéve ha Ádi parancsol rá. Márpedig a bátyja egy darabig nem fog mondani neki semmit sem. De minden jónak vége szakad egyszer, s mivel Zsombi nem akar moccanni, így a peronon éri majd a hír.
– Ádi nem fog kijönni eléd, ezért vagyok itt én… –összeszorult a szívem is, mikor kimondtam a szavakat. Teljesen olyan, mintha a halálhírét hoztam volna, de ez nem igaz. Hír viszont van, csak nem az, hogy többet nem kel fel. Kezeit letépem magamról, ennyire azért ne vonjon kérdőre, mert még beverek neki egyet. Oké, hogy ideges, oké, hogy feldúlt, de… de nekem is nehéz megtalálni a szavakat. Az viszont engem is nyugtalanít, hogy nem tudta a hírt… Már számítottam arra, hogy nekem szegezi a kérdést, hogy mi van Ádámmal, de nem. Kellemesen csalódtam most, de ez azt is sugallta, hogy a bagoly elkerülte Zsombort, és a szülei még csak most fogják megkapni. Az viszont még jobban ki fogja borítani, hogy Ő lesz az utolsó, aki megtudja a hírt.
– Először is ne gyűrd össze a pólómat, attól nem mondom el hamarabb. Másodszor nyugodj meg egy kicsit, és nem a szülőkkel van baj…. hanem… Ádi… –nyeltem egy nagyot, és fel voltam készülve arra, hogy megint kiabál, meg minden, de a szavak akkor se jöttek. Fogalmam sincs, hogy miként közöljem vele, és nem… egyszerűen nem megy.
– Hiába fogsz kiabálni… fogalmam sincs hogyan mondjam meg… A bátyád a gyengélkedőre került, felvágta az ereit miután egy mumussal összefutott, és a te alakodat vette fel, miközben holtan összeesel… Ráadásul meg is vakult… –sóhajtva, és egy könnycseppet is elejtve néztem rá. Ez is azt bizonyítja, hogy nem hazudok, ha netalán ezt feltételezte volna, hiszen előtte nem könnyeznék semmi pénzért sem.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Boglyas tér → Magyar Mágus Vasutak - Bogolyfalva Vasútállomása

Bár azt mondhatnám, hogy ez nem igaz, csak egy nagyon rossz tréfa, ami arra tanít, hogy legközelebb vigyázzon jobban a tesójára, de nem. Ez sajnos a valóság, amin csak akkor lehetne változtatni, ha időnyerőhöz jutna az ember, de az meg mindenféle kérvény a Minisztérium felé, és ilyenért amúgy se adnának. Hagytam, hogy kidühöngje magát, de azt nem, hogy engem ütlegeljen, ezért elkaptam a kezeit, és nem engedtem el, ameddig a földre nem roskadt, hogy kitörjön belőle a sírás. Leguggoltam hozzá, és ismét magamhoz öleltem, ha tetszett neki, ha nem.
– Okos Ő, de gondolkozz… Számára te vagy a legfontosabb, és látott téged meghalni. Hiába volt mumus a tettes, nem ismerhette fel, hiszen nem tanultatok még róla. Nélküled nem látta értelmét annak, hogy éljen. –kimondani is rossz ezeket a szavakat, de nem Zsombor előtt kell eltitkolnom ezeket a dolgokat. Ádi majd elmondja neki, hogy mit élt át akkor, mikor erre az elhatározásra jutott. Én is ki vagyok rá akadva, de meg is értem, hogy mit miért tett. Noha én másképp cselekedtem volna, de ezen már kár rágódni.
– Elviszlek Keresztanyuhoz, ott fogsz ma aludni, és megnyugodni. Holnap bemegyünk hozzá, ha már összeszedted magad, és ebben most nem nyitok vitát. Nem szeretném, hogy jobban felbosszantson a dolog, oké? Csak azt érnéd el, hogy Uff bá benyugtatózzon, amit viszont nem engednék. –összeborzoltam a haját, majd kitöröltem a könnyeket a szemeiből. Felvettem a táskáját, ráadtam a hátára, majd vettem elkezdtem kiüríteni az elmémet, de még előtte Zsombira néztem.
– Mássz a hátamra, és kapaszkodj, hogy ne ess le. –mosolyogva néztem rá, és a mondat végén már négy lábon álltam előtte. Tigrisként végigszaladva a falun, sokkalta gyorsabban odaérek a házhoz, és hamarabb fektethetem le Zsombort is. Megvártam, ameddig felmászott a hátamra, és ameddig ki nem értünk, addig sétáltam, majd fokozatosan gyorsítottam a futáson, és meg sem álltam Keresztanyu házáig.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Boglyas tér → Bogolyfalvi Hivatal és Művelődési Ház → Bogolyfalva Hivatala

Frusztráló, hogy meg se mukkan az ürge. Síri csendben hallgatta, amit mondtam neki, arca kifejezéstelenül meredt rám. Rosszabb ez a tag, mint a tanárok többsége, legalábbis az érzéseik kimutatásában biztosan. Hosszú ideje lehet már a pályáján, ha ilyen tökéletesen ki tudta fejleszteni ezt az érzelemmentességet. Annyiban viszont számomra teljesen lényegtelen, ameddig nem akar megszívatni, és csont nélkül átenged a vizsgán. Legalábbis az álmaimban könnyebben ment, erre feltett egy kérdést, amire hirtelen nem ugrott be a dolog. Most mondjam azt, hogy azért, mert nekem így tanították? Ezzel lehet, hogy Alexát is leminősítem a szemében, azt pedig egyáltalán nem akarom. Kell az aranyközép, és reméltem, hogy megleltem.
– Van aki így, van aki úgy kezdi az átalakulást. A könyvekben, amiket tanulmányoztam, én is találkoztam mind a két változattal, de szerintem jobb az, ha valaki előbb a külsejét változtatja meg. Ezt azért gondolom így, mert ha valaki kisebb állattá tud átalakulni, de például életveszélyben van, és nincs ideje rá, akkor az állati szervek nem biztos, hogy életben tudják tartani az emberi testét. Természetesen az is közrejátszhat, hogy kinek melyik úton megy könnyebben az átalakulás. –fejtettem ki hosszan, és remélhetőleg lényegre törően a válaszomat. Radetzky nem kérdezett többet, a kollégái sem, így kezdetét vehette a vizsga gyakorlati része. Belül megnyugodtam, hogy az elméleten túl vagyok, és reméltem azt is, hogy sikerrel, de a neheze még csak most jöhet. Hallgattam az instrukciókat, kérésre letettem a pálcámat a vizsgabiztos elé, és a bejárathoz sétáltam. Ameddig még volt időm, kinyújtóztattam a végtagjaimat, megvártam a sípszót, és átalakultam.
A táj ismerős volt, csak nem olyan magasságból szemléltem, mint emberi alakban. Mancsaim alatt puha talajt éreztem, az erdő illata beivódott az orromban. El tudnék itt lenni naphosszat is tigris alakban, viszont ez nem lehetséges. Mellettem elvágtat egy unikornis család; velem szemben egy kentaur pécézett ki magnak, illetve egy thesztrál is érkezik. Ha ez nem lenne elég, emberi szagot is fogtam, füleim pedig sárkányszárny suhogását jelezték. ~Nem könnyítik meg a bejegyzést, az egyszer biztos…~ Ha tudtam volna, akkor sóhajtottam volna egy nagyot, de ez most kimarad. Nincs annyi időm, hogy mindent megtervezzek, de a helyzetet gyorsan meg kellett oldanom, ha nem akartam megsülni; nyíllal egy fához szegezve; csőr támadás áldozata lenni; diákok átkait érezni a bundámon. A helyzet kb egy kviddicsedzéshez hasonít, csak több gurkóval. Szemeim a kentauron voltak elsősorban, és futva indultam meg felé. Mindeközben figyeltem a thesztrált, füleimet a sárkány szárnycsapásaira fókuszáltam, mint egy radart; szaglásommal pedig a diákok illatát próbáltam kiszűrni. Nem állt szándékomban senkit se megsérteni, de nem hagyom magam. A tervem inkább megtévesztés szempontja, sem mint támadás, így amint a kentaur rám lőtt, oldalra tértem ki, természetesen nem arra, amelyiken a thesztrál csőre várt. Amint elég közel értem, feltételeztem, hogy a sárkány is a közelben van, és tüzet akar fújni, így elrugaszkodtam, majd igyekezve átugrottam a kentaur felett. Így minden bizonnyal a tüzesebb szárnyas támadóm nem engem, hanem a másik két „társát” süti meg. Nyugtom viszont nem lehet, hiszen a diákok minden bizonnyal észlelték a hangokat, és erre tartanak. Előlük megpróbáltam elrejtőzni az egyik bokor mögött, de persze ezt mind keresztbehúzhatja, ha az előbbi kis akcióm valamelyik pontján kudarcot vallok.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Boglyas tér → Magyar Mágus Vasutak - Bogolyfalva Vasútállomása

Elérkezett a nap. Már előző este összepakoltam a holmimat, amit a kirándulásra fogok vinni, hiszen nem akartam ezzel reggel foglalkozni. Így is sok dolgom volt, és hajnali egy körül feküdtem le, reggel pedig már csörgött is az óra. Jóval a találkozó előtt persze, mert ismerem magam, és a készülődés elég sok időt vesz el a reggelemből. Ez természetesen csak a kávé elfogyasztása miatt hosszadalmas, de senki nem szeretne egy mogorva tanárral utazni, nem igaz? Ameddig készült, felöltöztem, a csomagomat pedig az ajtó mellé téve mentem vissza a konyhába. Megittam a kávém, elmostam a bögrét, és már indultam is az állomásra.
Mire odaértem, vigyorogva néztem a kisiskolásokat, meg az ovisokat, ahogyan kergetnek egy csokibékát. Közben végignéztem a társaságon, zsebemből kivéve a jegyzetfüzetem és a tollam. A zsugorító bűbájt levéve róla csaptam fel az első lapot, és kezdtem el pipálgatni, hogy az osztályomból kit látok. Ezt minden bizonnyal az igazgató is megteszi, de jobbnak látom, ha több helyen van vezetve a lista. Az utolsó név kipipálása után, elvégzem a megfelelő bűbájt, és visszatettem a jegyzetfüzetet a zsebembe.
– Üdvözletem igazgató úr, sziasztok –köszöntem a többieknek, miután közelebb léptem. Kirillen szokás szerint gyerekek csüngnek, de hát ez érthető. Ha az előkészítőben voltunk, soha nem láttam plusz ember nélkül, úgy hogy ezen meg sem kell lepődnöm. Időközben, ahogyan láttam, a csokibéka is elfogásra került, és fel is szállhatunk a vonatra. A diri kiadta, hogy melyik évfolyam hol sorakozzon, és én is mentem a diákjaimhoz, hogy összetartsam őket. Amikor ránk került a sor a felszállásnál, előre engedtem a diákokat, és a létszám megléte után én is felszálltam a vonatra, hogy egy ablak melletti helyet foglaltam be. Mindenki megvan, most már indulhatunk.