Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Boglyas tér → Boglyas tér

5, 4, 3… Igen pontosan három nap még a vizsgákig. Hatalmas izgalommal várja már Emma. Na, nem azért, mert olyan ismeretlen ez számára, hanem mert fogalma sincs mi vár rá. még teljesen ismeretlen neki ez a rendszer, de egyszer ezt is el kell kezdenie. Sokat készül rá, a szobája ma is terítve van jegyzetekkel és könyvekkel, meg pár segítő jellegű megjegyzéssel kis cetlikre írva az asztalán. Ma viszont lazítani fog, elég volt az odabent gubbasztásból, meg a könyvek felett görnyedésből. Jól fog esni egy kis séta bizonyára.
Arról nem beszélve napokon belül egyéb fontos, vagy nem annyira fontos, dátum is van még. Jön a szerelmesek napja. Nem igazán van olyan, ami lázba hozná a leányzót ezzel kapcsolatban, de tele van szeretettel, azt meg kedvességével azon a napon is, mint minden másikon, úgy is a köz javára fogja felajánlani. Ez az alaptermészete, mindenki felé ki is mutatja, hogy ő ilyen.
De ha már Valentin nap, és a rózsaszín meg a piros, akkor meg kell említeni, hogy ma is van rajta rózsaszín, legalábbis a felsője biztosan az. Mondjuk, ha sokat sétálgat előbb utóbb az arcát is megcsípi majd a hideg. Fel is öltözik kabát, sál, sapka aztán elindul a nagyvilágnak, jó, rendben, nem annak, csak a Falunak. ez sem tudja igazából honnan jutott eszébe, csak valamikor a második óráján jött az isteni sugallat, hogy igen, neki ma sétafikálnia kell odakint. Persze tényleg ráfér már a lazítás.
Még nincs konkrét célállomása, úgyhogy először csak a Fő utczán sétálgat, majd a tér felé veszi az irányt. Lassú, lomha léptekkel nézelődik. Nincs valami meleg, de legalább derékig érő hó sincs már. Sétához kellemes az idő, egy alapos tüdőgyulladástól sem kell félnie.
Boldogan és mosolyogva sétálgat, még elér a baglyokból álló szökőkúthoz, ami egyelőre a célállomásául is bizonyul. Nem akar csak úgy céltalanul bolyongani, szóval kinéz magának egy kellemes helyet az ácsorgáshoz, ahonnan nézelődni is tud, és figyeli, kik járkálnak még. Lassan sötétedik, de még egész jók a fényviszonyok ahhoz, hogy jobban megfigyelhesse a szökőkutat. Mosolya nem szűnik, kezeit összefonja maga körül és így álldogál. Szerencséjére most se eső, se orkán erejű szél nem fenyeget éppen, így tökéletesen megfelel neki minden.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Boglyas tér → Játszótér

Hű, ma nagyon elfáradt a hölgyemény. Délelőtt órán volt - és tartott is Véda néni mellett - utána pedig, ahogy végzett rohant is az előkészítő suliba a kicsikhez. Tartott nekik két órát, majd elment besegíteni az ovisokhoz. Ott sokat mókáztak. Leült velük rajzolgatni, egy picit labdáztak, elmentek ki, az iskolaudvarára sétálni egyet. Az uzsonna után pedig meglepetéssel készült nekik. Hozott le különlegesen szép színű temperát, jó sokat, mert az egyik kisfiúnak, Alexa néni fiának, megígérte, hogy festenek együtt egy szép sárkányt. Ez meg is történt, de mindenki csupa festék lett. Jókat nevettek, de elérkezett a nap vége. Összepakolt, majd lecsutakolta a gyerekeket és a padokat.  
Az illetékes átvette tőle őket, majd fáradtan, de jókedvűen indult el az előkészítőből, táskájában a maradék festékkel, aminek egy része talán még rajta is helyet kap, de ezen csak jót mosolyog. Imádj ezeket a kis törpéket. Ahogy nevetnek, élvezik a játékokat, felkacagnak egy-egy apró viccen. Egyre jobban elhiszi magáról, hogy egyszer jó tanár néni válhat belőle. Mondjuk a néni kicsit túlzás, még mindig nagyon-nagyon fiatalnak érzi magát. Ezt mutatja a következő cselekedet is.
Ahelyett, hogy a téren átbandukolva menne a megbeszélt hely felé, a lakósor felé veszi az irányt, ahonnét elkanyarodva a játszótérre ér. Boti is valószínűleg hamarosan meg fog érkezni, Emmus pedig nagyon fog neki örülni. Mondjuk, minden alkalommal annyira megszeretgeti, mint azt, akit évek óta nem látott. Már csak a gondolattól kiül a mosoly az arcára, amin némi piros meg kék festékcsík is van, na, nem baj, most ez a legkevesebb.
A játszótérre érve, a hinta lábához ledobja a cuccát és beleül az egyikbe, majd már el is kezdi hajtani magát. Kisebb szerencse, hogy 19 évesen sem túl nagy termetű, mint egy átlagon felüli 15 éves igazából, simán kisgyereknek nézné bárki. Már kezd alkonyodni lassan, de még világos van, szóval távolról is kiszúrja az érkezőt majd, már ha szemből érkezik. Közben boldogan mélázott a körülötte zajló események sokaságán, volt min. Zajlik a Tusa, amin ott van Mary, Kati, Gergő és Farkas, nemrég interjút készített velük, mindegyikükért nagyon szorít. Meg elkezdődött a nyár is, szóval szervezkednek az emberek, sok háztársától hallotta a folyosókon, hogy merre akarnak majd elutazni egy szabad hétvégén, hmm, neki még nincsenek nagy tervei, spontán ember, meg hisz benne, hogy minden időben ki fog alakulni. Mondjuk jelenleg semmit sem tart túl fontosnak. Mióta az állatkertben járt, fordult vele egyet a világ. Jött Boticicu és hopp…  

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Boglyas tér → Magyar Mágus Vasutak - Bogolyfalva Vasútállomása

- Véda! Véda!... – Szólongatta ugyan, de sehol nem találta a navine felé menet, pedig a kinti irodájánál is járt, azonban érezte, hogy a percek egyre gyorsabban pörögnek. Védának említette, hogy rokona érkezik, illetve arról is tud, hogy a közelmúltban egy napra elment a kastélyból temetés ügyben, de még nem tudott leülni vele, hogy beszéljenek róla. Leginkább azért, mert nem is tudna róla. Szörnyű volt értesülni is nagybátyja és felesége haláláról, de nem a hír csapta igazán arcul, sokkal inkább a tény, hogy mi lesz az unokahúgával. Nagyon is a szívén viselte minden családtagja sorsát világ életében, akkor is, ha mióta ide került ritkábban járt haza, vagy csak levélben érintkezett, akkor is főleg a szüleivel, na meg Tarával.
- Ó, Lilla, a vezetői iroda felé mész? Ezt beadnád Védának? Késésben vagyok! Ne haragudj, hogy rád sózom…
Azzal a friss prefektusuk kezébe nyomott két jegyzethalmot, majd megsimította a szőke vállát. Ezután megszaporázta lépteit ki a klubhelyiségből, hogy minél előbb elhagyja azt, majd a szárnyat, végül pedig a kastélyt. Egyik kezében ott pihent egy naplócska is, aminek oka volt, de hova is rohan így órák után ennyire?
A helyzet az, hogy Tara nagynénje nemrégiben felvette vele a kapcsolatot, igaz nem ismerik egymást túlságosan – hisz csak párszor találkoztak -, de a családból az egyetlen számításba jövő személy, akinél reményt láttak arra, hogy az immáron árván maradt lányt összeszedje, az Emma volt. Egyelőre még a navinés helyettes se tudta teljesen feldolgozni a dolgot, nem meglepő módon bőgte végig édesanyja és édesapja mellett a temetést, majd a haza vezető utat is, de, azóta magát már összeszedte, és attól egy picit jobb kedve is lett, hogy elkezdte unokahúga jövetelét szervezni. Rengeteg kérdés cikázott a fejében azzal kapcsolatban, vajon mi lesz ebből. Képes lesz-e megfelelően támogatni? Boldogulni fog-e a nyelvvel Tara? Meg úgy egyáltalán mennyire ért ő ehhez a gyámkodáshoz? Mármint gyakorlatilag már nagykorú ő, de ettől függetlenül még Emma gondjaira bízzák. Dolgozik is benne az ösztön, hogy vigyázzon rá, ebből, fakad, hogy a késés miatt is már leszidná magát, helyette a térig futólépésre vált, majd a szökőkútnál megáll, hogy kifújja magát. Már hallotta, hogy a vonat megérkezett, így felegyenesedés után elindult, hogy megkeresse Tarát. Izgult? Nagyon is. Várta az érkezését, örül neki, de nem tud most nagyokat mosolyogni, így egy pici bujkál csak szája sarkában. Tart tőle, hogy unokahúgából se tudja előcsalni majd a boldogságot, de nem is hibáztatná érte.
Némi bolyongás után figyel fel a nézelődő lányra, akit egyből felismer. Táskájába csúsztatja egyelőre a naplót, amit majd neki szán, majd odalépked elé, hogy rámosolyogva simogassa meg az arcát, aztán pedig át is öleli.
- Szia, ne haragudj, feltartottak. Mesélj, milyen utad volt?
Kezdett is bele, bár elég vontatottra sikerült, hisz anyanyelvükön beszélt, amit nem használ itt sűrűn. Tarának könnyebb, hogy legalább van valaki, akivel így is szót ért. Azaz nagyon reméli, hogy ezzel azért oldja majd kicsit. Tudja milyen a kettejük kapcsolata, így nem aggódik azon, hogy ne örülnének viszont egymásnak, de az, hogy ide kellett jönnie… Nem tudja, mit hoz ki belőle.
- Annyira sajnálom… - Igen azt is, ami történt, de azt is sajnálja, hogy nem maradt ott támogatni, vagy nem volt otthon, Írországban akkor, amikor kellett volna.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Boglyas tér → Elisabeth Shanes Előkészítő Mágusiskola és Óvoda → Udvar

A szél lassan libbentett arrébb pár kósza falevelet, amik a zöldből inkább hervasztóvá, mintsem széppé és színessé váltak. Ez az ősz sem olyan, mint lennie kellene, vagy ahogy bárki várta volna. A meleget napok alatt váltotta fel valami tél közeli hűvös, szeles és esős idő, nem sok szép volt benne. Valamiért az elmúlt hónapokra emlékeztetett, olyan volt, mint egy eszmélés. Hideg és kellemetlen, még most is megborzongtam, ahogy a bejáraton kilépve körülnéztem. Most azért nem volt olyan hideg, hogy visszamenjek a kabátomért, ha már akadt egy kis szabadidőm. Szakkörökön és külön foglalkozásokon vett részt az osztályom, nem voltam megúszva a teendőimmel és máshol se kellett besegíteni, így az udvarra indultam, mivel ahogy láttam az ovisok odakint múlatják az időt.
- Ezra?
Nem csak ők. Ezt akkor szúrtam ki, mikor gyanúsan nem volt föléjük magasodó felnőtt közel és távol. Kicsit meg is dőltem előre, hogy egy fa mellett jobban ellással jobbra, aztán csak elindultam a csúszda meg a hinta felé. Még nem láttam be innen jól a helyet, így csak magam köré fonva a kezeim gyalogoltam tovább az udvar belseje felé. Nem voltam olyan vidám egy ideje, de a gyerekek között nem lehetett nem mosolyogva létezni és Lia is erre késztetett. Szerettem, hogy minden rendben van vele, jól van, nem viselte meg a költözgetés sem annyira, talán. Reménykedtem benne, szerettem volna elhinni, hogy igaza volt Bencének, de egyelőre még nehéz. Biztos ez-e a jó. Az elmélkedés közben szúrtam ki a kócos, összeugrott vörös fejecskét, amint valakikkel rohangál a forgós játék körül, amin azért sikerült elmosolyodnom újra.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Boglyas tér → Elisabeth Shanes Előkészítő Mágusiskola és Óvoda → Udvar

Az iskolában mindig kicsit más volt, mint úgy egyébként a mindennapokban. Elfoglaltam magam a gyerekekkel, az órákkal és minden elintéznivalóval, ami csak akadt. Délutántól reggelig pedig többnyire ott volt a pakolászás a költözés miatt és a Liával való foglalkozás. Szerettem, hogy ennyire vidám kislány és az elmúlt időszak sem vette ezt ki belőle, de nem hittem, hogy nyomtalan lenne. Talán kicsit ezért is vitt még most is felé a lábam. Nem volt rá panasz, tényleg jó kislány az oviban, bár nem ő volt a csoport hangja és lelke. Nem bántam, én sem voltam soha, pláne új helyen.
- Mi történik? - kérdeztem leguggolva Amanda egyik fiához, őket elég jól ismertem már. Felixhez volt azt hiszem szerencsém, de nem esküdtem volna meg, mert olyan gyorsan elszaladt, jobban megnézni se volt időm. Még rám is nevetett előtte, amire csak megingattam a fejemet, majd a hintát hátulról közelítve közeledtem, tisztán látva, ahogy nagy büszkén az óvóbácsi feszít rajta, egész halkan el is nevettem magam, hogy aztán megkerüljem azt.
- Most szóljak rád, hogy a felfázás nem játék, vagy miután betegen dideregsz a tanáriban? - billentettem kicsit oldalra a fejem a kérdés közben. Nem mintha tartania kellett volna ennyire tőle, de úgy rémlik éppen a kicsi lányom mesélte, hogy szoknyában nem engedte őt valaki csúszdázni ezen indokkal. Közben még körülnézve láttam, hogy elég jól megvannak egymással a törpék, nem is igazán hiányolták a felügyeletet és így sem látszott káosznak. Azt hiszem eléggé bírhatják Ezrát, ha ez működik.
- Ha előre jössz vele, és mikor hátra visszaindul hirtelen hajtod meg magad, nagyobb lesz a lendület - jegyeztem meg egy kis mosollyal, mielőtt a kitaposott kicsit saras földet pásztáztam alatta.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Boglyas tér → Elisabeth Shanes Előkészítő Mágusiskola és Óvoda → Udvar

Nem különösebben szoktam kritikával illetni senkit, úgy gondolom, mindenki akkor a leghatékonyabb, ha pont azt és úgy tesz, ahogy az számára is megfelelő, talán ezért sem éreztem szükségét számon kérni a látottakat, inkább csak egész vidám arccal próbáltam viccként venni én is a látottakat.
- Hasonló eredményessége lenne, mint máskor, ha szólunk, igaz? - kérdeztem kicsit meg is rázva a fejem, hogy aztán körbenézzek. A gyerekekkel való munka nem volt egyszerű, sokkal makacsabbak azok is, akikről azt hinné az ember csendesek és visszahúzódóbbak, ráadásul eléggé sok akarat és érdeklődés szökött mindenki fejébe, hogy a visszafogásuk se legyen egyszerű. Mindezek ellenére olyan pozitívak és aranyosak, azt hiszem nem nagyon lennék képes más munka után nézni egyébként se.
- Igaz, fő a biztonság, bár ahogy látom vitték a hírt, hogy a hinta ma üzemen kívül van - billentettem a fejem jelzésként a kis csoport felé, akik nagy pusmogva lestéka  hinta mögül Ezrát, majd nevetve, mikor feltűnőek lettek elmentek inkább a mászókához. - Még lesz majd egy osztályfőnökink, de egyébként vége van mára - válaszoltam neki, ahogy közben kiszúrt Lia is, aki nagy lelkesen integetett is a csúszda tetejéről én meg széles vigyorral vissza neki, mielőtt még el is tűnt volna lefelé indulva. Azt hiszem attól nem kell félnem, hogy nem fog beilleszkedni. Nem vagyunk itt újra olyan régen, de eddig elég jól megvan, aminek örülök. Boldognak látszik.
- Lehet egy picurit késni fogok - fordultam felé mutatva is valami kisebb méretecskét a hüvelyk és mutatóujjammal mellé, mielőtt még a szoknyám zsebébe csúsztattam volna a kezem és a kiürült másik hintához sétáltam volna. Egy kicsit időigényes voltam, hogy a szoknyát magam alá tűrjem de végül beleültem, bár némi ijedtséggel, mikor a lánc kiegyenesedve reccsent nagyot. Szép lett volna, ha alattam csúszik össze. - Ezra, minden rendben van amúgy a csoportban? Mármint... én is úgy látom, de nem tudom hogy megy neki köztük, mikor nem játékidő van... nem mesél mostanában.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Boglyas tér → Elisabeth Shanes Előkészítő Mágusiskola és Óvoda → Udvar

Sietősen igyekeztem vissza az előkészítőbe, miután pár papírért ki kellett ugranom a hivatalba. Nem olyan régen kaptam meg az új igazolványom és kérték, hogy menjek be a munkahelyi okmányaim is érvényessé tenni, én pedig készségesen meg is tettem ezt. Rendes volt az úr, aki fogadott és elég gyorsan meg is voltunk így mindent a táskámba csúsztatva mehettem is vissza, még volt az órám kezdetéig több, mint fél óra, így nem is kellett volna kapkodjak, Nem én lennék, ha eszerint cselekednék. Jó, talán egy kicsit megint bennem volt, ha időben jövök még beleshetek Ezráékhoz, hogy Lia vajon jól érzi-e magát, pedig tudom, hogy nem kéne. Egyszerűen mégsem érzem még annyira biztosnak azt, hogy megint itt vagyunk.
Óvatlanul löktem be a kaput és egy kisebb levélcsokor, amit valamelyik gyerek tűzködhetett bele szét is szóródott előtte, amit megmosolyogtam, mielőtt be is csuktam azt. Már mentem volna a bejárathoz, amikor egy lányra lettem figyelmes akit korábban még nem láttam itt. Járnak ide elég sokan segédkezni, tanulni és tanítani, de vele még biztosan nem futottam össze, ha jó helyen jár. Kis gondolkodás után oda is sétáltam hozzá, bár úgy tűnt, ő meg indulna.
- Ne haragudj... de segíthetek? - kérdeztem egy apró mosollyal, fogalmam sem volt igazából, miért lenne itt bárki, ha nem céllal jön. Megálltam pár lépésnyire tőle, ahogy az épület felé pillantottam, majd vissza rá. Nem tudtam, hogy most tartom-e fel, vagy sem. - Keresel valakit?

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Boglyas tér → Elisabeth Shanes Előkészítő Mágusiskola és Óvoda → Udvar

Értetlenül álltam a reakció előtt, leginkább azért, mert úgy tűnt mintha megijesztettem volna a zavarba hozás mellé. Nem állt szándékomban és aki ismer tudja, hogy leginkább nem is sokszor vagyok ilyenre képes. Néha talán túl közvetlen vagyok, és őszinte is, de ez persze nem feltételez rosszat. Szerintem.
- Semmi baj, nem leszúrni akartalak, csak olyan tanácstalannak tűntél - mosolyodtam el kedvesen, ahogy a kezeim visszacsúsztak a zsebembe, ott sokkal jobb az idő, eléggé fázósak és a nózim is, hiába van még csak ősz. - Nem is hittem. Ők azt hiszem bújkálnak, de remélem se itt, se máshol nem teszik - pislogtam nagyobbakat kicsit el is szomorodva a ténytől. Van egy kislányom, az utolsó, amivel szembesülni szeretnék az az, hogy valaki kukkolja, ne adj isten bántani akarná őt. Így sem egyszerű ez az egész, nem hiányzik még ez a plusz teher is ránk.
A csend néha jó, néha inkább aggasztó, most utóbbit gyanítottam, de nem voltam teljesen képben, hogy az izgalom vagy tényleg valami riadalom teszi-e a lánnyal, így inkább hallgatva néztem az épületet, az ablakokat, ahol néha egy-egy kicsi fejecske felbukkant, majd szélesebb mosollyal fordultam vissza és hallgattam mit is mond.
- Áh, munkát szeretnél? - kérdeztem rá kicsit konkrétabban. - Igen, többen is segédkeznek. Vannak, akik önkéntesen az oviba, plusz felügyelők. Tartanak szakköröket is megint mások, illetve mestertanoncok és egyetemisták kistanárként órákat. Elég sok lehetőség van, én is itt kezdtem lassan 10 éve az első gyakorlatom.
Talán kicsit elszaladt velem a paci, ahogy mesélni kezdtem, de úgy néztem, hogy én lehetek az, aki megtöri ezt a zavart, ha csak hallgatnia kell a másik félnek általában feszültséget old. A gyerekeknél bevált, még a mestertanoncoknál és egyetemistáknál is, mikor velük volt órám.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Boglyas tér → Elisabeth Shanes Előkészítő Mágusiskola és Óvoda → Udvar

Talán kis szerencsének mondható, hogy a gyerekeket fenyegető személyek kivesézésén hamar túlléptünk. Nem vagyok oda amúgy sem a negatív dolgokért, úgy meg, hogy az én lányom is ide jár még kevésbé vonz az elméleti síkon való elképzelés is. A kezeim a kabátom zsebébe csúsztattam, miközben a fejem oldalra billentve kicsit figyeltem, mit is felel és meséltem neki, ha már úgy tűnt kettőnk közül nekem megy jobban. Ez az életem során sokszor nem volt így. Különös.
- Azt szokták mondani, hogy nem tudhatod, mire vagy képes még nem próbáltad - mondtam neki próbálva biztató lenni. A bonyolultságra kicsit összehúzódtak a szemöldökeim és némi értetlenséggel álltam előtte. Ha mondjuk egy órarend az oka, vagy a szűkös szabadidő, olyanok ezek, amiket meg lehet bizony oldani. Az, ha valami belső kis harc dúl benne, na az nehezebb.
- Van lehetőség rá, hogy körülnézz, mint szimpla érdeklődő. Meg betanulási idő is, ami közben bármikor mondhatod, hogy mégsem - meséltem el neki kicsit az egészről, hogy mégse hangozzon egy elkötelezettségnek, amit azonnal kell vállaljon és nincs kiút belőle. Itt erről szó sem volt. Az önkéntesek is nagyon sokszor cserélődnek errefelé. Magamból kiindulva pedig a tanárok is. Már nem az a kar várt, mikor nemrég visszatértem, mint amit itt hagytam hosszú évekkel ezelőtt.
- Áh. És tartasz tőle, hogy ez gátolna a munkában teljesen? - kérdeztem rá minden konkrétum nélkül. Nem volt feltétlen szükség rá, hogy értsem, mire gondol, mit érez gondnak, de az, hogy az aggálya csak magában létezik-e vagy mások felé, fontos tényező.
- Biztos vagy ebben? Egy próbát sem tennél? Az, ha most bejössz körülnézni vagy beszélgetünk egyet se jelent semmit, amit utána vállalnod kéne - mosolyogtam rá vissza, bár az övében volt valami teljesen furcsát sugárzó. Legalábbis eleinte. Nem tudtam eldönteni hogy vajon izgul-e vagy ennyire nem érzi magát éppen helyben.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Boglyas tér → Elisabeth Shanes Előkészítő Mágusiskola és Óvoda → Udvar

Én nem szerettem volna őt kinevetni, de valahogy a nyelvemre harapva se sikerült elhagyni a dolgot hiába bámultam a földet. Ezrával nem volt nehéz elég nyitott és közvetlen volt, a kiismerése se annyira bonyolult talán, bár sosem voltam penge. Bence szavaival élve igen sok problémám van emberismeretből. Mondjuk a velem szemben hintázó férfi szófogadóképessége is biztosan ide sorolható. De igaz, ami igaz: sejtettem.
- Arra ráérnek még pár évig, előbb a szórakozás és aztán a meló - néztem is a kisebb csoportokba tömörült gyerekeket, ahogy hol nevetnek vagy éppen fennhangon győzködik egymást a maguk igazáról. Bármilyen szeleburdik voltak én nem tudtam elképzelni azt, hogy majd belázadva jönnek a homokozólapátokkal, hogy ők most kék-zöld pettyes labdát gyártanak Ezrából, ha nem kel ki belőle. De ugye mint már mondtam, én elvileg nem látok mindent olyan jól, mint kéne.
- Elég jól viselkednek, meg ez az utolsó évük. Nincs okom panaszra, mindegyikük nagyon okos és ügyes - vontam vállat, mert bár nem jellemző ebben a korban, nekem mégis szerencsém volt velük. Azt hiszem mindenki elég jól közeledhet a Bagolykőhöz. Ha tippelnem kéne jóval több eridonos bújt itt meg, mint bármelyik másik házból. de az is lehet csak az elevenség teszi a meglátásom. Az apró fennakadások meg bármelyik osztályban megesnek. Kicsit furcsa is lesz, hogy alig hogy visszajöttem van egy kiballagó kis gárdám és jövőre új arcokkal futok majd össze. Még azt sem tudom mekkorákkal. Közben lelkesen intettem vissza a kislányomnak, aki aztán hamar úgy is tett, mintha itt s elennék újra. Ennek most azért örültem is. Jót tesz neki ha itt van. Kevesebb a kérdése és a magyaráznivaló.
- Most mi az? - néztem rá mikor végre elhelyezkedtem, még kicsit értetlenül vigyorogtam is. Láttam, hogy valami nem oké, de csak nem ültem bele semmibe. - Nem csak próbálom - billentettem a fejem a láncnak. Tényleg reméltem, ha már feltettem a kérdést kicsit megnyugszom attól, amit hallok. Részben így is lett. Talán még az emlékek is elém kúsztak, én sem voltam soha oda a változásokért. Aggódom azon is, hogy talán neki nem lenne vele gondja, ha rajtam nem látná, hogy nehezen megy mindig, mindenben. De ezt inkább megtartom magamnak. - Igen, ez előfordulhat. És köszi - persze a válaszért voltam hálás de ennyire futotta, mert éppen akkor lépdelt elénk egy kisfiú, majd miután sikerült jobbról balra nézve eldöntenie, hogy Ezrához jött szólni én csak kivártam még véget ért a diskurzusuk.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Boglyas tér → Elisabeth Shanes Előkészítő Mágusiskola és Óvoda → Udvar

- Nem? - néztem rá kicsit meglepve, de azért lankadatlan mosollyal. Sosem voltam az a keserű ember, aki nem képes erre. Tudtam akkor is, mikor visszaköltöztünk. akkor is, mikor hónapokkal ezelőtt csak ültem a konyhaasztalnál és féltettem az emlékeim, a hitem és a lányom. Nehéz, és ha az nem, ez mindenképpen munka. Bár igen tapasztalatinak hangzott a kijelentés, ami engem meglepett Ezrától. Úgy tudtam nincs saját topogósa.
- Igen, élvezik és rengeteget találgatnak. Szünetekben összeülnek és kineveztek egy faágat jósbotnak. Mindenki fogdosta, az aktuális narráló meg elmondja, hova is kerül - meséltem lelkesen el az egészet nevetve. Édesek voltak és imádtam a lelkesedésüket. Sokan biztos szeretni fogják a feljebb lépést, persze biztos lesz majd, ki vissza is vágyik, most még motiváltak azonban és ez jó dolog. Szerencsére ez az izgalom és várakozás a szintfelmérőknek nem ment a rovására.
- Szerintem nem hazudtam vagy kerültem semmit még meg életemben. Vagy nagyon béna vagyok benne és nem próbálgatom - néztem kissé kínosan magam elé, ahogy el is húztam a szám, de végül már a hintában találtam magam én is. Furcsa volt, ezer meg egy éve nem tettem ilyet. Persze kijövök velük, Liát is elvittem és mikor még pindurka volt vele az ölembe pár dolgot kipróbáltam, de nem sokszor voltunk klasszikus játszótéren. Azt hiszem az elmúlt pár évembe ezek nem fértek bele, valahogy elmúlt annak a varázsa, ami nem biztos, hogy kellett volna, hogy távozzon. - De, látom. Nem vagyok benne biztos, hogy más környezetben is ilyen jól meglenne, mégis csak veled van a legtöbbet.
Akarva vagy akaratlanul, de tényleg kicsivel több került Ezra vállára általam és Bence által, mint talán az normális lenne. Tudom, hogy már szólt, hogy inkább várja meg Liával őt, ha nem érek ide és hasonlók, bár elég feleslegesnek érzem ezt felfújni.
- Én? - kérdeztem megilletődve egészen a dologtól, ahogy lassan megállítottam a lassan hajtott hintát. Nem vagyok süket különben. - Megleszek, ahogy mindig. Még azért érzem, hogy friss és új itt lenni, de szeretem. Levegőváltozás?
Talán költői a kérdés, azt hiszem még eléggé minden, ami arról szól, hogy beszélgetek. Nem volt ez soha nehéz nekem, szerettem a barátaimmal, az ismerősökkel, szinte bárkivel, de most az a gombóc a torkomban, sőt, a gyomrom helyén nem mindig segít. Kicsit el is szomorodtam, ahogy a hintából végül felemelkedtem és el is léptem onnan.
- Köszönöm - bár hogy pontosan mit, azt nem tudnám behatárolni, de hálás vagyok ez egész biztos. Még elnéztem Lia felé, integettem is neki, végül még egyszer felhívtam Ezra figyelmét rá, hogy a felfázás nem játék, ezután visszamentem az épületbe, rám is várnak a dolgaim.

// //