Adria

Bogolyfalván bolyongtam ezen a délutánon. A játszótér fele indultam, ahol Adri ával beszéltünk meg találkozót. Kisgyermekkorom óta nem voltam játszótéren. Nem is szerettem,a mugli játszóterek unalmasabbnál unalmasabb játékok nem kötötték le a figyelmem. Mire megismerkedtem a varásvilággal, a mágikus játszóterekkel már rég kinőttem a játszótérre járós, gondtalan énem. A véleményem a játszóterekről nem változott. Soha nem akartam játszótérre menni, majd esetleg ha a kisgyermekem megkér, hogy "Apa kérlek vigyél le a játszótérre, biztosan elvittem volna. De kivételek vannak, főleg akkor ha egy Adriához hasonló lánnyal találkozol a játszótéren. Ami a ráadás, hogy csapattársak is vagyunk akkor fontos a kölcsönös bizalom, meg, hogy úgy ismerjük egymás gondolatait, mint a saját tenyerünket. Rengeteg kérdés villadzódott az agyamban, amiket úgy gondoltam, hogy muszáj megkérdeznem. Az első kviddics meccsem lesz egész életemben. Nagyon izgulok, van egy naptáram, amin megvannak számozva a napok a meccsig, minden éjfélkor kihúzódik egy szám. Merre lehet a játszótér? Valahol a tér közelében, 5 perc keresgélés,  nézelődés után megpillantottam úti célom. Talán Adriát láttam egy padra leülve odasétáltam, majd köszöntem neki. De a szomorú igazság mellbevágott: nem Adria volt, hanem egy korosodó néni, bár ez hátulról nem láttam. Ekkor végre megláttam Adriát, immár szemből, odasétáltam a hintához, Adriához, és a könyveihez.
-Szia Adria! Hogy vagy? Látom hoztál hasznos könyveket, előre is kösz a segítséget.

Adria

Adria rengeteg könyvet hozott magával. Csak ámultam rajta, nem kellett volna hiszen, csak szerettem volna megismerni, elvégre tudnom kell, hogy ki van velem, hogy ki fele nem szabad gurkót küldeni. Jó-jó rajta lessz a talár, de akkor sem biztos, hogy olyan gyorsan fogok jó, sőt minél jobb döntéseket hozni. Remélem nem fogok még véletlenül megölni valakit, vagy ha mégis akkor nem a csapattársamat. Milyen égő lenne...Már látom magam előtt az Edictum cimlapját: kezdő ölte meg saját csapattársát, vagy tökéletes debütálás, az ellenfél számára.
-Nem, még nem olvastam egyik  könyvet sem. Könyvtáriak? Hasznosnak tűnnek.
Kezembe vettem az egyik könyvet, belelapoztam. Ez a kötet a legkülönbözőbb cselekről, híres játékosokról, és a világkupadöntő sztárjairól szólt.
Ahogy Adria kicsit meglökte a hintát kiborult a teája a kabátjára. Ekkor kivettem a kezéből a könyveket, megfogtam, és láttam ahogy előveszi pálcáját.
-Jól vagy? Nem égetted meg magad?
Figyeltem, ahogy előveszi a táskájából a pálcáját, és kimondja a Suvickus bűbájt. Egyszer hallottam róla, de még soha nem láttam élesben a használatát.
-Jól működik ez a kis bűbáj.
Még mindig tátott szájjal csodálkoztam mikre nem képes a varázslat. Mikor még sejtésem sem volt a varászvilág létezéséről bele se mertem gondolni, miket kell csinálni egy ruhával, hogy visszanyerje eredeti formáját, de így rengeteg időt meg tudunk spórolni, és erőlködést.

Adria

-Főleg ha a kviddicscsapatban játékos.
Elmosolyodtam a tréfán. Eltudom képzelni milyen unalmas lehet egész könyveken át azt olvasni, hogyan kell megülni a seprűn. Legalább annyira unalmas, mint az iskolai órák. Mikor Markovits belekezd a végeláthatatlan óráikon hogyan kell megmaradni a seprűn, ráadásul három órán keresztül. Azok voltak a legunalmasabb órák ebben az évben, egyszer még el is aludtam. A padtársam ébresztett fel. Akkor majd én is kifogom kölcsönözni ezeket a könyveket, hasznosnak tűnnek. Vajon Adria is olyan könyvmoly, mint én?
-Adria, te is könyvmoly vagy, mint én? Ha van egy kis szabadidőm olvasok, és ha nem olvasok akkor is olvasok.
Nevetni kezdtem, és azt hiszem Adriának is tetszett. Remélem nem üldözöm el magamtól, ha ilyeneket mondok magamról. Nem hiszem,hogy ez ilyen rossz lenne. A tanárok arra ösztönöznek, hogy olvassunk sokat, de ha megfogadjuk a tanácsaikat, akkor a szülők vannak kiakadva, hogy minden percben olvasunk, nem foglalkozunk semmivel, csak az olvasással. Ekkor jött egy kérdés amire igazán nem számítottam.
-Nem, vagyis igen, szóval félig. Apukám varázsló volt, és anyukám is. De a szüleim nem árulták el, csak azután, hogy megkaptam a levelet a Bagolykőtől, hogy varázsló vagyok. Gondolni sem mertem, hogy léteznek varázslók. Végig mugliként neveltek, de most itt vagyok.
A mugliknál tanult, mint én. Akkor bizonyára rengeteg közös érdkelődési körünk van, ami más varázslónépeknél teljesen szokatlan.
-Szóval, akkor te is teljesen varázsló vagy. Igaz?

Adria

Láttam Adrián, hogy meglepődött majd csodálkozni kezdett. Micsodán csodálkozhatott el? Nem hiszem, hogy olyan különleges kérdést kérdeztem volna. Az emberek szeretnek kikapcsolódni egy könyv társaságában. Megnyugtat, és szórakoztat. Egy kikapcsolódást nyújt még a legnehezebbb vizsgaidőszakban is. Nem hiába tartja a mondás, hogy a könyv az ember legjobb barátja, ez a kijelentés az én életemre is vonatkozik és igaz.
-Miket szoktam olvasni? Ez jó kérdés: mindent ami leköt, szórakoztat. Nekem nagyon fontos, hogy tartalmazzon izgalmakat, olyan legyen amit nem lehet könnyen letenni a kézből. Téma szerint legyen kalandos, jól beleélhet. Ha a szereplő velem egykorú az csak előny, mert hasonlók az érzelmeink. Kifejezetten érdemel a tudomány, mivel szeretem megismerni a körülöttem levő világot. És te miket szoktál olvasni?
A családomról való mese után kérdéseket szegez felém, amikre én türelmesen válaszolok.
-Igen, teljesen az vagyok, csak, még zavarnak ezek a fogalmak. Nekem nincs bajom a muglikkal, az egyik legjobb barátom mugli, legalább is még úgy tudjuk. Szerintem meg nekem nehéz volt, mert későn tudtam meg az erőm, hamar kellett felkészüljek és zavart, hogy nem mondták el.
Az első félreértés, szeretem a könnyű, barátságos vitákat, de remélem ez nem megy a kibontakozó barátságunk kárára.
-Ez jó kérdés. Még mindig nem értem, hogy miért nem mondták el. Szerintem nem lett volna hátrány. A szüleim szerintem jól döntöttek, nem tudom miért.
Figyelmesen vártam Adria válaszait.  

Adria (zárás)

-Engem érdekelnek a muglik felfedezési, főleg a telefonok és a számítogépeik fejlesztésük.
Ez a téma izgatottan érintett. Szeretek arról olvasni, ami új és fejleszteni tudják. A muglik hétköznapjaikat könnyebbé akaraják tenni, és ezek a próbálkozások rendkívül izgalmasak. Szerintem.
-Mivel a csapat tagja vagyok, szerintem kicsit értek a kviddicshez. Gondolom te is.
A kviddics témája nagyon izgalmas, egy sport amit az emberek nagy része nem ismer, mégis rendkívül izgalmas. Sajnálhatják a muglik, hogy nem ismerik. A foci is érdekes, de egy mugli számára elképedést mutathat az emberek számára. Úristen mennyi ideje vagyok itt? Kezd esteledni, és már eléggé hideg van.
-Késő van, én haza indulok. Nem fázol? Ne adjam oda a kabátom?
Elindultam a kastély fele, mert már rendkívül álmos voltam.
-Kösz, hogy találkoztunk. Már várom azt a meccset amikor együtt játszhatunk.
Most nem hazudtam, egy kedves lány aki jófejnek tűnik. Biztos jó lehet vele kviddicsezni.

-Szép estét.
Majd elindultam hosszú utamra hazafele.

Ikimono

Egy nyugalmas nap elhatároztam, hogy meglátogatom Bogolyfalva poros utcáit. A faluban már látszanak a tél utolsó jelei. Végigsétálva több utcán keresztül, rövid időn belül Bogolyfalva szívében,  a téren találtam magam, ahol rengeteg kisgyerek vette körül a szökőkutat. Odasétáltam, és figyeltem a gyerekeket ahogy knútokat dobálnak bele. Belenyúltam a zsebembe és előhalásztam egyetlen knútot. Van nekem egy kis szertartásom, mielőtt kívánnék. Megfordultam, beleraktam a tenyerembe a knútot, adtam rá egy puszit, jobbra fordultam 4-szer, majd balra kétszer. Mélyen a kívánságomra gondoltam: értsen meg Leonie, és sikerüljön meghódítanom. Az égre néztem és suttogtam: teljesülj. Majd a kútba dobtam knútom. Nos ezzel megvolnánk. Sétálgatni kezdtem a téren. Gyönyörködtem a régi épületeken. Elbűvölnek a régiségek, meg persze a mai dolgok is. Mélyen elgondolkoztam és élveztem a friss levegőt. Bűvöletemből az ébresztett fel, hogy véletlenül nekimentem valakinek.  Nagy nehezen sikerült megőriznem az egyensúlyom és szemügyre vettem áldozatom. Egy lány volt.
-Szia! Sajnálom, véletlen volt. Amúgy Zsolt vagyok, a Levitából.
Nekikezdtem  az élettörténetemhez . Nem hiszem, hogy tetszett neki. Szerintem ideges, pedig csak véletlenül mentem neki, nem akarattal volt. Csak nem figyeltem eléggé rá. Nem azért jöttem, hogy figyeljek.
-Bocsánat.
Most már remélem nem haragszik, csak ne kiabáljon, kérlek.