A nagy lóti-futiban, amivel az elmúlt pár hét járt, bizony nemigen volt ideje bevásárolni mindenfélét a következő tanévre. Rögtön mindjárt kétféle tankönyv-szettet kell beszereznie, sőt, ha nagyon korrekt akar lenni, akkor bizony még többet is. Megvolt az első hétvégi oktatása az AMS-en, eddig tetszik neki, bár ez még inkább csak bevezetés volt a tanárok részéről. Már könnyen belátható, hogy nem lesz könnyű dolga ebben az évben. Mindegy, majd lesz valahogyan. Mindenesetre nem szeretné, hogy a seprűkészítés rovására menjen az egyetem, még ha valamelyest össze is függ a kettő, és remélhetőleg sok hasznos dolgot fog tanulni a következő három évben.
Még üres hátizsákját felcsapva a cigarettáját szívva indul meg az előkészítős műszakot letudva a könyvesboltba, hogy beszerezze az összes tankönyvet, ami csak kellhet a következő tanév során. Még a bolt előtt el is tudja nyomni és kidobni a csikket az út szélén álló szemetesbe. Torkát megköszörülve lép be a könyvillatú üzletbe, ahol kedvesen üdvözli az előadókat.
Útja egyenesen a tankönyvek közé vezet, ahol már ácsorog néhány diák. Bizonyára ők is későn kapcsoltak, hogy meg kéne venni a felszerelést és nem jutott számukra tankönyv a könyvtárból.
Nadrágzsebéből találomra előveszi az első apróra hajtogatott fecnit, ami a kezébe akad. Mind az egyetemi, mind pedig a bagolyköves tankönyvlistát elhozta, meg kiírta a suliban pár testnevelés témájú könyv címét, hátha alapon. Kellett kondi a kviddicshez, de ez még nem teszi képzetté ezen a területen, hogy akkoriban nagyon sok gyakorlatot végzett, hogy jobban meg tudja ülni a seprűt. Őrzőként nem kellett annyit száguldoznia, inkább a reflexei számítottak.
Halkan dúdolva hajtogatja ki a papírját, négyszer is meghajtotta, sajnos többször nem lehetett, pedig direkt lapítgatta vonalzóval. Az éles vonalak ellenére jól látszik, hogy az egyetemi tárgyaihoz tartozó könyvet kell megkeresnie. Kedvesen köszönve odalép a válogató diákok közé, nem is nagyon figyeli kikkel találkozik. Ujjait futtatva a könyvek gerincén sietősen próbálja megtalálni az Alternatív repülőeszközök című könyvet. Néhány pillanat múlva meg is leli, szerencsére csak rossz helyen kereste először. Lelkesen hajtja ki a még ropogós lapokat, hogy megnézze, mire számíthat. Néhány kép és a főbb fejezetek címének átfutása után a kosarában landol a kemény fedeles darab. Ahogy fordul a polchoz, hogy kikeresse a következő könyvet a látóterébe kerül egy ismerős.
– Szia Emma! Látom, te is az utolsó percben szerzed be a cuccokat! – Szólítja meg derűsen még mindig a kockásra nyúzott papírt a kezében szorongatva.
Még üres hátizsákját felcsapva a cigarettáját szívva indul meg az előkészítős műszakot letudva a könyvesboltba, hogy beszerezze az összes tankönyvet, ami csak kellhet a következő tanév során. Még a bolt előtt el is tudja nyomni és kidobni a csikket az út szélén álló szemetesbe. Torkát megköszörülve lép be a könyvillatú üzletbe, ahol kedvesen üdvözli az előadókat.
Útja egyenesen a tankönyvek közé vezet, ahol már ácsorog néhány diák. Bizonyára ők is későn kapcsoltak, hogy meg kéne venni a felszerelést és nem jutott számukra tankönyv a könyvtárból.
Nadrágzsebéből találomra előveszi az első apróra hajtogatott fecnit, ami a kezébe akad. Mind az egyetemi, mind pedig a bagolyköves tankönyvlistát elhozta, meg kiírta a suliban pár testnevelés témájú könyv címét, hátha alapon. Kellett kondi a kviddicshez, de ez még nem teszi képzetté ezen a területen, hogy akkoriban nagyon sok gyakorlatot végzett, hogy jobban meg tudja ülni a seprűt. Őrzőként nem kellett annyit száguldoznia, inkább a reflexei számítottak.
Halkan dúdolva hajtogatja ki a papírját, négyszer is meghajtotta, sajnos többször nem lehetett, pedig direkt lapítgatta vonalzóval. Az éles vonalak ellenére jól látszik, hogy az egyetemi tárgyaihoz tartozó könyvet kell megkeresnie. Kedvesen köszönve odalép a válogató diákok közé, nem is nagyon figyeli kikkel találkozik. Ujjait futtatva a könyvek gerincén sietősen próbálja megtalálni az Alternatív repülőeszközök című könyvet. Néhány pillanat múlva meg is leli, szerencsére csak rossz helyen kereste először. Lelkesen hajtja ki a még ropogós lapokat, hogy megnézze, mire számíthat. Néhány kép és a főbb fejezetek címének átfutása után a kosarában landol a kemény fedeles darab. Ahogy fordul a polchoz, hogy kikeresse a következő könyvet a látóterébe kerül egy ismerős.
– Szia Emma! Látom, te is az utolsó percben szerzed be a cuccokat! – Szólítja meg derűsen még mindig a kockásra nyúzott papírt a kezében szorongatva.