Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Fő utcza → Fő utcza

Ennyire szerencsétlen már végképp nem lehet senki és nem, nem hobbim magam ennyire savazni. Fáradt vagyok, a lábaim is fájnak, mert előtte a városban, otthon mászkáltam órákig, öregnek érzem magam. Lennék inkább elsős, akit ha sírni lát a világ, akkor senki, de senki nem lepődik meg. Ha én itt elkezdem… nem, nem. Csúnya vagyok síráskor. Amúgy sem vagyok sírós kedvemben. Amúgy is megoldom, na. Körbetekintek épp merre járok és ahogy betájolom magam, elindulok a fagyizó felé. Ha rossz a kedvem, ha nem, amúgy is megkívántam, tehát kapóra is jött szinte ez az eset. Menet közben többször is csekkolom, hogy nem-e rezeg a zsebemben a telefon, elvégre a legjobb lenne, mert akkor tudnánk megbeszélni egy direkt találkát, nem nekem kellene loholnom olyasvalaki után, akire nem is emlékszem. Vagyis...
ANDRÁS.
Ugrik be a név, ki ült úgy és pakolt a vonatos kis asztalkára velem együtt. Már könnyebb, hiszen ő ha nem is háztársam, de Navinés és a barátnője az Eridon diákja, így van kontakt is. Mondjuk a képen talán csak azért nem ismertem fel, mert a nagy üzenet kitakarja vagy az a húga, anyja, mit tudom én. Megyek. De hiába állok be a sorba, nézek szét bent, kint, se András se senki, aki ismerné őt, tudomásom szerint. Így szomorúan nem, de még mindig mérgesen elfogyasztok egy sós karamellás, csokis csodát és indulok az iskola felé. Ez van. Majd ott meglesz, de én fix, hogy több helyre nem megyek be.