Alíz
A lány, miután kiszabadult a kastély labirintusából, a legközelebbi állatkereskedés felé vette az útját. Ezt szükségesnek érezte, bár sosem volt még semmilyen állata. Madridban a nevelőapja nem engedte, Magyarországon pedig az anyja. Szerény véleménye szerint bőven elég egy bagoly a házba, nem kell oda más állat. Lolita mégis így döntött, hiszen az anyja majd csak a szünetben fogja megtudni. Amikor végre megtalálta a kis boltot, megkönnyebbülten belépett. Az első pár lépelés után belerúgott véletlenül valamibe, ami hangosan sivítozni kezdett. A lány elkezdett spanyolul szitkozódni, mire a lény tovább óbégatott. Na ekkor gondolkozott el rajta Lolita, hogy tényleg kell-e neki állat. Végül úgy döntött, majd valami nyugodt lényt vesz, vagy legalább olyat, aki a hegedűszóra megnyugszik. Igen, hiszen már amikor a kastélyba ért Madagaszkárról, várta egy csomag, amit a nevelőapja küldött: az elektromos hegedűje.
A lány tovább sétált. Közben meglepődve vette észre, hogy a ketrecekben és terráriumokban látható állatok egyikével sem találkozott még. Amikor a pulthoz ért, a mögött állt egy férfi, őszes hajjal.
- Jó napot. Állatot szeretnék, de nem nagyon tudom, milyet. Nem nagyon ismerem azokat, akiket eddig láttam... - a férfi ránézett, és közben a szemüvegén megcsillant a fény.