Szelniczky Mínea
Szép, csillagos estének nézhetünk elébe, az üzletek nagy részében épp most csukószakodnak be vagy rakják ki a "ZÁRVA" táblácskát és zárják kulcsra az épület ajtaját. Elena mégis idekinn vacog a hegyi köves járdákon, olykor-olykor megállva egy pillanatra, hátha akad az egyes kirakatablakok mögött valami, amire neki szüksége lehet a hátrakövetkező napokban. Az egyik királykék telefonfülkét mintázó kulcstartón látszólag többet időzik a szeme, mint a körülötte lévő többi tárgyon, de ennek is megvan ám az oka. Ami meg egy elég hosszú sztori, így viszont annyira nem tartozik ehhez a történethez, úgyhogy ugorjunk is tovább. Szóval, alaposan - persze csak amennyire a hideg üvegablak engedi - körülnézegeti a kulcstartót, aztán gyorsan tovább is áll, mivel a bolttulajdonos bácsi az üzletből elég morcosan néz rá, amiért belihegte a kirakatott kívülről, így neki több takarítani valója lesz mára. Így hát dideregve tovalibben, fehér kötött pulcsiját még jobban összehúzva magán, hátha ezzel a cselekedettel több meleg maradhat a ruhájában és így nem fázna ennyire. Kétség sem fér hozzá, hogy lánykánk sem a legkedvezőbb időjárását választotta a kis esti sétájára, de most már nincs mit tenni, ha egyszer elhatározta, hogy megsétáltatja egy picit Iát, akkor az bizony úgy is lesz. Más emberek a kutyájukat hozzák le a faluba levegőzni, Elena velük ellentétben egy életnagyságú szamárkával rohangál ide-oda, de mostanra már az állatka olyannyira hozzánőtt, hogy jóformán még enni sem tudna nélküle. Mostanság pedig szégyen vagy nem, nagyon elhanyagolta a jószágot játékterén, s mivel ma este nincs semmi dolga, úgy gondolta, hogy lehozza egy picit fickándozni. Meg persze Elena is szeretett volna egy kicsit körülnézni a falu legforgalmasabb utcáján, hátha kiszúr valami nekitetsző dolgot valamelyik üzletben. Ami persze sikerült is, csak mivel már elég későre jár, nem mehet csaj úgy be a boltba, hogy Ő most jött azért a kulcstartóért és punktum, hanem várnia kell holnap reggelig, amíg a bolt újra megnyitja kapuit. Nyugodt szívvel visszasétálhatna a kastélyba, elvégre Iá is elég jól kijátszotta már magát ebben a bő két órában, Elena is megtalálta a neki való csecsebecsét, azonban még sincs kedve visszabattyogni az Eridonba. Inkább megkeresi a legközelebbi ülőalkalmatosságot - ami jelenesetben egy pad - és helyet foglal rajta. Iá pórázát szorosan a kezére tekerve pillant fel az égre, hisz egy ilyen gyönyörű estén igazán bűn lenne nem a csillagokat bámulni. Bár mondjuk egy forrócsoki mindenképpen jólesne neki... Tényleg, azt lehet kapni Bogolfalván?