Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → A falu határa → Kis tavacska

Azért döntöttünk a tavacskára némi fejtörést követően, mert ez már kívül esik Kakasi hatáskörén, na meg a gondnoknak sem okozunk vele szívinfarkust. Dávid biztos benne, hogy a tanévnyitó pont elég munkát adott neki, és bár én a magam részéről mérget vennék rá, hogy a réten sem égetnénk le semmit, inkább nem szeretném, ha bármelyik iskolai dolgozó az ősellenségemmé avanzsálna. Már így is örülnek néhányan szerény véleményem szerint, hogy inkább az egyetemet választottam következő állomásnak a VAV-ot követően, mint a Bagolykövet. Én annak örülök, hogy végre sikerült terveknek körvonalazódnia a fejemben a jövőmet illetően, még ha nincsenek is kőbe vésve. Legalább látom az irányt és tetszik. Most azonban mégiscsak méltó módon kellene zárni az itt eltöltött öt tanévemet, illetve szeretném azt is megünnepelni, hogy még számomra is hihetetlen módon kiválóra sikerült a VAV. Az alkalomra először is összedobtam egy szórólapot, amit aztán sokszorosíttattunk és ott hagytuk az iskolában kis kupacokban, csupa olyan ponton, amit a tanárok nem annyira látogatnak. Diákok mosdójára kell gondolni meg hálókörletekre például. Aztán meg a kis tavacska mellé gyűjtöttünk tábortűz gyújtására elegendő fát, amit most éppen szépen elő is készítek az este fő attrakciójához. A jeles alkalomra hoztam még egy hatos csomag vajsört is, valamint egy rakás jegyzetet. A jóslástant ugyan épp nem találtam idénről, de az összes többit belegyömöszöltem a hátizsákba azzal a szándékkal, hogy ma mind a tűzre vetem őket. A pszichológia szakra úgyis aligha lesz szükségem bájitalok receptjeire vagy a fránya átváltoztatástanra. Amint minden kész, letelepszem a fűre és addig is a telefonomat kezdem böködni, Bellának írok, amíg elkezdenek érkezni a többiek.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → A falu határa → Kis tavacska

Igyekszem mellőzni a pálca használatát egyelőre, amennyire lehet. Nem olyan régen szép kis tűzijátékkal lehelte ki a lelkét a magja, majd új kellett bele, amivel a bűbájtan vizsgán ismét elszórakoztattam kicsit Kakasit. Ezért is rakom össze a tábortűz alapját kézzel, majd amint az kész, szükségét érzem, hogy írjak egy üzit Bellának. Vagy inkább hármat. Sőt, már a negyediknél tartok, amikor Zalán nem túlságosan lelkesen kérdezi meg, hogy befejeztem-e. Ha gonosz lennék, most vissza tudnék kérdezni, de inkább nem teszem. Helyette elhúzom a számat, amikor kirepül a kezemből a telefon. Szerencsére éppen elküldtem az utolsó szivecskét is az imént. Végül egy üveget húzok ki a táskámból, hogy Zalán kezébe nyomjam.
- Tessék... és majd mindjárt írok engedelmeddel a bátyámnak, hogy hozzon még innivalót - közlöm vele széles vigyor kíséretében a vajsört a kezébe nyomva, aztán magamnak is előszedek egyet. - Vagy patrónust küldjek neki? Melyiket engedélyezed?

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → A falu határa → Kis tavacska

Elkapom a telefonom, amint felém repül, és futólag meglesem, hogy kaptam-e vissza választ Bellától. Egyelőre nem úgy tűnik, de amúgy is fodrásznál van, majd válaszol, akkor meg zúgni fog a telefon, mint egy megvadult méhecske. A zsebem mélyére süllyesztem azzal a lendülettel, és inkább a pálcámat szedem elő. Másképp ugye nehéz lenne patrónust idézni, hiába koncentrálnék ezerrel a boldog emlékeimre. Mielőtt azonban bármit is csinálnék, a tippjeit hallgatva beintek neki abszolút barátságosan. Felidézem a boldog emlékem, majd jöhet a bűbáj is, ahogyan tanultam, és sikerül is megidézni a patrónust. Előfordul még, hogy nem egészen tiszta az alakja vagy éppen inkább egy pacára hasonlít, most azonban jól felismerhetőre sikerül mégis. Egy galamb az. Talán ahhoz lehet köze, hogy a boldog emlékem Bellához kötődik, de nem tudom biztosan.
- Hozzál mézsört, nagydé - adom át az üzenetet, mit is továbbítson, aztán már repülhet is tovább, majd felhorkanok. - Na, veréb az eszed tokja. Meg tacskó.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → A falu határa → Kis tavacska

- Jól van na, elraktam a telefont és nem jön ma amúgy, szóval nem fogok elcsöppenni, nyugodjál le, haver - válaszolom neki széttárva a kezem és megvonva közben a vállam, mintha erről igazán nem tehetnék kicsit se. Azt már nem osztom meg, hogy Bella éppen Bercivel ment fodrászhoz, mert esedékes volt valami hülyeség, amit szerintem rajtuk kívül a jóég se ért, de nekik a világnak is vége lenne, ha elmaradna az a cucc. Pedig nekem is a hajam a büszkeségem. Bele is túrok most, amint ez átfut az agyamon, noha egyetlen nőnemű egyed sincs még a környéken, aki értékelhetné a látványt. Rémes. Ezen meg a nem sok alkoholt tartalmazó innivaló sem segít egyelőre, ezért is türelmetlenül lesek az ide vezető út felé, hogy hátha felbukkan a bátyám, hiába tudom, hogy ez esélytelen ilyen rövid idő alatt. - Viszont addig is... mit szólsz, gyújtsuk meg? Vagy várjuk meg, amíg teljesen lemegy a nap? Meg hallod, az jutott eszembe... Kakasi patrónusa szerinted is keselyű? Vagy inkább egy páva? Max még egy peckes pulykát tudok elképzelni hozzá.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → A falu határa → Kis tavacska

- A pulyka vicces, főleg, amikor felfújja magát - válaszolom elnevetve magam. A nagyszüleimnél volt pár évig. Meg kell halni tőlük, olyan hülye madarak. Még folytatnám is azért az eszmecserét, de mielőtt belekezdhetnék az egyik idióta pulyka történetébe, amelyiknek télen jutott eszébe elhányni a tollait és megfagyott, megérkezik Zsanna.
- Szevasz, tavasz... - köszönök vigyorogva, de máris érzékelem a feszültséget. Előbb Zsannára nézek, aztán a szemem sarkából Zalánra, de úgy döntök, nem kérdezek rá. Biztos Zsanna bűbájismeretét is sikerült már látványosan tapasztalnia, mint tavaly Berciét a páncélokkal. Azon én még hetekig röhögtem, miután visszahallottam. Megvonom a vállam, inkább magamnak, mint nekik, és a lány kérdésére a távolba mutatok.
- Szerintem ott jön. Úgy nézem, ő lesz az - válaszolom. A következő érkező valóban ő, majd aztán a levitás Zimmermann, méghozzá napszemüvegben. Intésre emelem azért a kezem még azelőtt, hogy odaérne. Zalán aztán felteszi a kérdést, amire a válasz engem is érdekel.
- Ha ezt a tükör mondta a kívánságok terme melletti mosdóban, akkor el ne hidd. Tavaly valaki rászórt valamit, és azóta úgy hazudik, mint a vízfolyás - cukkolom máris, amikor közli, hogy azért hordja a napszemüveget, mert jól néz ki benne. A hátam mögül hangzik fel aztán egy húú, egész közel a fülemhez, mire ösztönösen rándul meg a vállam, és kérdő pillantással nézek hátra. Majd a következő pillanatban végig is mérem Korit, a galád és vicces kedvű támadót, mert igazán kitett ma magáért meg mindent is a kirakatba. Vaknak kellene lennem, hogy ne vegyem észre, milyen jó csaj. Persze, barátként tabu, de azért még szemem van.
- A frászt hozod itt rám, de csüccs. Vajsört? - kérdezem máris, megpaskolva magam mellett a füvet. Ha kell, hozok neki farönköt is, nem nagy cucc. Én egész jól elvagyok a füvön is. Kinyitom neki a táskát közben, vegyen csak ki egy üveggel, ha kér, én meg éppen előveszem a telefonom, hogy üzenetet küldjek a még a láthatáron sem lévő bátyámnak, hogy málnaszörpöt is hozzon már. Kelleni fog. Fel is tápászkodom közben, mert mintha Zalánnak se lenne túl kellemes a helyzet, amibe keveredett, amikor a képébe önt Bonnie egy egész pohárnyi valamit. Vajon egészen a faluból trappolt ide a pohárral? Vagy valaki mindjárt elővarázsol egy egész piás pultot is az egyik fa mögül mindenestől?
- Mit műveltél, öcsém? Eper? Ragadni fogsz, mint állat, ha nem mosod le - osztom az észt, a tó felé taszítva bajtársiasan. Belökni nem kell, ha ennyit iszik, magától is be fog esni, és megrendezhetjük az este végére a fiúk vizes póló versenyét is, ha még valakinek sikerül. - Azt írtam Dávidnak, málnaszörpöt hozzon a még nem nagykorúaknak, de lehet limonádét kellett volna. Jó lesz, ha ma kijönnek itt az indulatok is. Lesz miről fosni a szót az Edictumnak.
Addig is, amíg összeszedi magát, a pálcámat előkotrom és megköszörülöm a torkom. - HÉÉÉÉ, EMBEREK, HAHÓ... na, akkor annak örömére, hogy túléltük a vizsgaidőszakot, páran még a VAV-ot is, erre lehet a feláldozható jegyzeteket tűzre dobni. WUHUUUUU - vezetem fel az egészet, aztán a már égő tábortűz lángjait kicsit fellobbantom a látványosság kedvéért. Jöhet a szórakozás.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → A falu határa → Kis tavacska

- A biztonság kedvéért azért Terézkét is megkérdezném a helyedben a fecsegő portrék folyosóján. Az ő szavára még az Edictum is ad - húzom tovább Zimmermannt, majd Bonnie képen önti Zalánt, Kori meg elkíséri a tóig, hogy lemoshassa magáról a ragacsot. Micsoda csapatmunka. Ha nem lenne feltűnő, még egy tapsot is megérdemelne a dolog, így azonban ezt elkerülendő inkább kicsit fellobbantom a már amúgy is égő tábortüzet, ünnepélyesen is megnyitva ezzel a beharangozott jegyzetégetést. A gyógynövénytan jegyzeteim mennek is azzal a lendülettel a lángok közé. Amilyen rondán írok, ez úgyse lenne Panka hasznára, csak a könyveket hagyományoztam neki örökül. A telefonomat is megnézném aztán, nem írt-e Bella vagy éledt fel a bátyám, akit önkényesen előléptettem piafelelőssé, de előbb érkezik meg Gréta meg Juli. Fel is szusszanok, hogy Pirit ezúttal otthon hagyták, és nem fogja megint egész este duzzogással rontani a hangulatot valamin, ami évekkel ezelőtt történt. Szétnézek azért, hogy tényleg nincs-e itt mégis valahol, de szerencsére nem látom. Addig is Zimmermann nyakába veti magát, majd Korinak oszt puszit, végül nekem. Lepillantok a kezére a mellkasomon, aztán vissza rá.
- Gréta, te már ittál? - kérdezem tőle vigyorogva, fejemet kissé oldalra döntve mérve végig. - Mizu? Kérsz vajsört? Dávidnak már úton kellene lenni a mézsörrel is, addig ez van - vetem fel, pusztán baráti alapon, remélem, ez mindenkinek tiszta. A helyzet ugyanis az, hogy ha bárki pletykálni szeretne, Gréta testi épségét jobban kell félteni, mint az enyémet. Zsanna is visszaérkezik nemsokára.
- K lett, hallod. Még én se hiszem el - húzom ki magam, amikor VAV-ok hősének nevez. Persze, tudom, hogy nem enyém az egyetlen Kiváló, de amikor ez még engem is meglepett, el lehet képzelni, mekkora dolog ez. Most már tuti felvesznek a pszichológia szakra ilyen eredménnyel.
- Búcsúmicsoda? Nekem? - kérdezem meglepetten pislogva, amint felfogom, mit mond, aztán kitárom a karomat, hadd öleljem meg. Hát mekkora ez már? A saját húgom bezzeg azt közölte, hogy biztos csak elírta Holló a jegyet.
- Igazán nem kellett volna, tökmag, de köszönöm - mondom, aztán még egy nagy cuppanós puszit is nyomok a homlokára, mielőtt megnézném mit kaptam. - A Horcruxba? Te aztán figyeltél, hallod-e. Amúgy ha sikerül is bekerülni az AMS-re, anyuékat fogom boldogítani továbbra is, szóval nem megyek messzire. Hol hagytad a kis barátaidat? Cuccoljatok ide, ha van kedvetek - javaslom neki.
- Kakasi meg vissza ne hallja, de olyan, mint a nagyanyám. Jut eszembe, hol hagytad a kis csivaváját? Nem náluk laksz éppen? - folytatom aztán még mindig fülig érő vigyorral, mielőtt még tényleg rápillantanék a telefonomra. Tudom, turbék, turbék, de hát muszáj. Úgy tűnik, Berci valami buliba is elrángatta Bellát, de majd holnap átjön. Addig is, újabb smst küldök Dávidnak, hogy kiderítsem melyik kanyarban tévedt el. Ideje lenne ideérnie már annak a mézsörnek is, majd arra még Zalánt is előkerítem.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → A falu határa → Kis tavacska

- Szerintem ő is tudja, hogy sörénye az oroszlánnak van, ja meg a lovaknak - válaszolom, magabiztosan kacsintva rá, kihúzva magam és beletúrva a hajamba. Mondjuk nem érzem magam az ügyeletes csődörnek, főleg, mióta már viszonylag monogámnak lehet mondani Tüncibogárral az oldalamon, de ez egyáltalán nem baj. Csak lassan nő be a fejem lágya, vagy olyasmi. Aztán megérkezik Gréta is, aki mellett azért nemrég mégis sikerült kikötnöm egy hosszú este után.  
- Kicsit... - válaszolom a kérdésére, közben mutató és hüvelykujjammal mutatva, hogy mennyire is. Csak megkínálom ennek ellenére vajsörrel, majd pedig a fejemet rázom, amikor megkérdezi, nem kérek-e inkább Bacardit. Korán van még ahhoz, hogy keverjek mindent is. Zsannának aztán megköszönöm az ajándékot, bár szegény lány szerintem azt hitte, hogy holnapután fogom magam és végleg Pécsre is költözöm.
- Na szedd össze a társaságod, mielőtt nekem kell egyenként idecipelni titeket - mondom neki vigyorogva. A felcsendülő zenére elhúzom aztán a szám kicsit önkéntelenül is.
- Mindjárt jövök, de itt a táskám, megkaphatjátok a maradék vajsört, mit szólsz? - kérdezem meg Zsannát. Igaz, ez amúgy is viszonylag kevés alkoholt tartalmaz alapvetően, a mézsörből meg úgysem áll szándékomban adni nekik. Még az hiányzik, hogy úgy kelljen hazacipelni és az apjának magyarázkodni, hogy mi is történt. Nem hiszem, hogy túlságosan boldog lenne, ha a sárga földig leinná magát a kiskorú lánya. Majd igyekszem a fél szememet rajta tartani. Előbb viszont ezt a felmerült zenei problémát kellene megoldani gyorsan, mert már látom, hogy Grétának táncolhatnékja van és Zalánt szemelte ki. Fordulok is egyet, és jöhet a Halott pénztől a Van valami a levegőben inkább, Zalánt meg vállon veregetem mellékesen útban vissza a táskámhoz, hogy aztán a sötét varázslatok kivédése jegyzeteimet is a tűzre vessem. Szeretem Ármint, rohadt jó fej, még ha néha be is nézi az évfolyamot vagy a leckét éppen, de nem hiszem, hogy különösebben nagy szükségem lenne a még mindig nehezen olvasható jegyzeteimre, a húgom meg szintén aligha venné hasznát. Legfeljebb kinyerítené magát azon, hogy ebből én bármit is értettem. Visszaülök aztán a fűre, figyelve, mit kezd Zalán azzal, hogy vele akarnak táncolni, majd dobok egy üzit Bellának, képet mellékelve a tábortűzről is.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → A falu határa → Kis tavacska

- Most mi rosszat mondtam? - kérdezek vissza. Tényleg nem értem, minek szól ez a gúnyos hangnem Zsannától. Kicsit kalimpálok is a kezemmel, mint aki éppen fejben számolja ennek az egésznek a matematikai képletét, mire ismét megszólalnék.
- Te most... szerinted... jaj, ne csináld már - próbálkozom, de én is érzem, hogy ez nem egy sikeres kísérlet arra, hogy megbékítsem valamiért, amit mondtam. Nem, még mindig nem tudom, melyik szó nem tetszett neki, pedig hulljon ki a hajam, ha megbántani vagy lekoptatni akartam volna. A vajsör azért bezzeg kell, de inkább nem teszem szóvá, mielőtt netán csak még jobban felhúzza magát azon a valamin. Majd később megpróbálok még szóba állni vele. Meglátjuk. Gréta meg közben rácuppan Zalánra, már csak a zenén látok némi javítanivalót, mielőtt vállon veregetném drága haveromat, hogy na így kell ezt, ahelyett, hogy Danversen kesereg. Mondtam én már korábban is, de szerintem nem hitt nekem. Aztán mire elfogy a megmaradt vajsöröm és megírom a kötelező környi üzit Tüncibogárnak arról, hogy nekem is mennyire hiányzik, természetesen kismilliónyi szmájlival körítve, már kissé morcos bátyámmal nézek szembe, ahogy felemelem a fejemet.
- Ugrottál nem? Mondjuk nem csettintésre, hanem kettő... négy üzenetre, meg egy patrónusra, de ne marhulj már, nagydé, inkább csapj bele - közlöm vele feltartva a tenyerem, várva, hogy belecsapjon, aztán végig toljuk a még gyerekkorunkban kidolgozott kézfogást is. Semmi extra, csak pár mozdulat, oda- vissza, ökölpacsi, de azért ebből nem nőttem ki. Minek is tenném?
- Helyezd magad kényelembe, ezt pedig majd megisszuk. Nem tudom, Zalánnak mekkora szüksége lesz rá, most smárolta le Grétát, fél füllel azt is hallottam, hogy Kori elmesélte azt is, amit az Edictum még nem tudott... emlékeztess, hogy ne meséljek neki semmit, amit nem kéne másnak visszahallani, és még fogadtak is valamire, ha minden igaz. Zsanna berágott, mert valamit mondtam, de nem tudom, mit - foglalom össze neki röviden az eddig történteket, a vajsör üvegét meg a táskámba visszacsúsztatva egy mézsört veszek ki abból az adagból, amit ő hozott magával.
- Ja meg volt egy kis tűzijáték is random, de remélem, nem lesz több, mert ha Jolika néni észreveszi, akkor tuti be is jelenti - mondom neki kissé elhúzva a szám, mert sajnos már túlságosan jól ismerjük a nénit, akihez semelyik utca sem tartozik, mégis mindig mindenhol ott van. Basszus, ő Bogolyfalva Kakasija, csak még rosszabb. Nem utánad üvölt, hanem megy és felnyom valahol. Ahányszor megpróbált már feltolni azért, mert a járdán gördeszkázom, és társai, hajaj. Még jó, hogy a legtöbbször csak leintették, én meg legfeljebb anyuéktól hallgattam litániát, hogy tisztelni kell az öregeket, és ne hozzak szégyen a fejükre.
- Gréééta. Gréta, Gréta... mézsört? Dávid érdeme - szólok a lányhoz elmosolyodva, amikor visszatér. Elképzelésem sincs, mit akar, amikor közelebb hajol, de a kérdés hallatán először meglepetten pislogok rá. - Lefiz...jaaa, az ajándékra gondolsz? Egy utalvány a Horcruxba. Ha minden jól megy, az egyetemre megyek tovább, és azt hitte, hogy teljesen oda is költözöm Pécsre.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → A falu határa → Kis tavacska

- Halálba, mi... ez meg itt a szellemed, látom - szólok be a bátyámnak, aki ma úgy nyafog itt, hogy az Pankától is számot tenne. Még jó, hogy ő valami koncertre ment inkább a sziámi ikrével, mert a végén még itt kórusban tolnák ezek ketten.
- Szerintem volt a táskámban amúgy egy fél sajtos szendvics, de Zsé mindenestől lenyúlta, amikor megkérdeztem, kéri-e a maradék vajsört - válaszolom széttárva a kezem. Ez se lesz egyelőre megoldás arra, hogy Gréta éhes, de sajnos a táskámat előbb vissza kellene vadászni. Ha meglesz egyáltalán, mert nem vetették a tűzre vagy süllyed el a tóban. Jó, hogy a fontos dolgok, mint a pálca például, nálam van amúgy is.
- De ha szépen nézel, a végén még levadászom neked - ajánlom fel neki abszolút lovagiasan, ahogy az csak tőlem kitelik. Minden hátsószándéktól mentesen. Csakis. Egy mézsörre mégiscsak ráteszem a kezem közben, amint túlesünk a testvéri kézfogás rituáléján, és Dávid felé emelem a levegőben, mielőtt belekortyolnék. Mégiscsak az ő érdeme, hogy van most ez itt nekünk, és még Grétának is jut. Akármilyen mufurc is tud lenni, azért még mindig számíthatok rá bármiben, mégiscsak a bátyám. Összefoglalom aztán neki, hogy mi történt, egyelőre még némi aggodalmat tanúsítva a számomra már túlságosan is jól ismert mumus, Jolika néni iránt is, mivel még nem ittam eleget, hogy ne érdekeljen. Egyébként tényleg ő a mumusom, csak ezt nem szoktam híresztelni. Kakasi hozzá képest a tipikus aranyos nagymama lehetne, mert végtére is még soha nem büntetett meg, ha nem adtam rá ténylegesen okot. Gréta viszont hamarosan már azt rója fel némi panaszos felhanggal, hogy nem meséltem, hogy elmegyek.
- Azért nem meséltem, mert nem megyek Bogolyfalváról sehova. Az egyetemre akarok jelentkezni, de nem tervezek odaköltözni, szóval nem is fogsz tudni hiányolni. Különben meg... te tényleg engem akarsz hiányolni? - kérdezem meg vigyorogva, közben megint vészesen közel hajolva hozzá, mint nem is olyan régen azon a szombat estén. Talán még ennél is közelebb hajolnék, ha nem ülne ott a közvetlen közelünkben a bátyám is. Inkább a mézsörhöz térek vissza, hagyva lógni a levegőben a már érzékelhető feszültséget, csak az egyik ujjam ér kicsit tétován a kezéhez, mielőtt még döbbenettel vegyes csodálattal nézném végig, hogyan dobálja be Rómeó a könyveit a tűzbe velünk átellenben.
- Az igen... - dünnyögöm félhangosan, elismerésem valamiféle jeleként, a következő pillanatban viszont elkezd kétségbe esni. Eddig azt hitte, hogy a tűz mágikus? Szentséges szalamandra... a folytatás meg még kevésbé tűnik jónak, ahogy megszabadul a felsőjétől és a tábortűz felé indul. Hol a pálcám? A sört a földre téve kezdem keresni, hova is tettem, azzal a lendülettel borítva fel az üveget is, amitől a drága nedű részben a nadrágomra löttyen, részben a földre.
- Francba... basszus, basszus, basszus... ááállj - háborodok fel hangosan, majd végre megtalálva a nemrégiben rendberakott pálcámat, amivel egyébként kissé nehezemre esik még egyik-másik bűbáj, tekintve, hogy az új maggal némileg olyan, mintha új volna, csuklóból zúdítok vízsugarat a tábortűzre, mielőtt belesétálna. A vízből rá is jut, sőt, a közelében állókra is, ami azt illeti, úgyhogy máris lesz néhány elázott bulizó meg egy füstölgő, sistergő farakás, rajta a könyvek elázott maradványaival.
- Vizespólóverseeeeny - próbálok bedobni valamit, bár érzem, hogy ez most nem ment semmit ebből a jelenetből, még ha a tüzet is újra tudjuk gyújtani, és az emberek is gyorsan megszáradhatnak a megfelelő varázslat hatására. - Mézsört valaki?