Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → A falu határa → Kis tavacska

Már harmadik éve volt a kastély tanulója, különös világ volt ez, melynek ő is részese lett, mégis szerette. Az otthona mégis hiányzott neki, leginkább a lovaik, és a gazdálkodás. Egész kiskorától kezdve úgy nevelték, hogy ha épp nem tanult a közösségi iskolában, akkor odahaza segédkezett. Imádta a gyümölcsfákat, a bokrokat, szívesen szüretelte is a gyümölcsöket. Erre a kastélyban viszont nem volt lehetősége, ezért is jött kapóra az, amikor az újságban olvasta, hogy néhány nyugdíjas segítő kezeket keres. Jacob is jelentkezett Takács bácsiékhoz, egy kicsit előbb is ért oda, de még nem állt neki a gyümölcsszedésnek, várta Nonót, az egyik iskolatársát, akivel közösen jelentkeztek. Amint meglátta a lányt, máris mosolyogva integetett neki.
- Mizu Nonó? Hoztál kosarat? - érdeklődött, neki volt egy fonott kosara, abba akarta szedni a cseresznyét.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → A falu határa → Kis tavacska

- Nem, csak pár percet - felelte mosolyogva a lánynak, látta, hogy már neki is van kosara, így felkészülten érkezett. Jacob maga is lóbált a kezében egyet, a kérdés hallatán saját kosarára pillantott, majd vissza a lányra. - Köszi, de nem én csináltam, kölcsönkértem a vadőrtől - mesélte, aztán biccentett, és követve a lányt a fához, ő is nekilátott a cseresznye leszedéséhez. Közben azért felmérte a fát, szép nagy cseresznyefa volt ez, látszott, hogy a magasban is van rajta gyümölcs bőven, amihez majd kénytelen lesz felmászni a fára, ha onnan is le akarják szedni.  
- Aha, rakhatsz be, miket szoktál hallgatni? - kíváncsiskodott, aztán ha már szólt a zene, kezdte kiismerni a másik zenei ízlését. Közben szorgosan járt a keze, ügyesen szedte le a cseresznyét, és tette azt a kosárba, néha a lányra is rápillantott, figyelte, hogy Nonó hogyan boldogul a gyümölcsökkel.
- Aha, ha van szabadidőm, akkor jövök, mert szeretem ezt csinálni. Hú, kiskorom óta, nekünk otthon van földünk, önellátók vagyunk, ami azt jelenti, hogy mi termelünk meg odahaza mindent, meg állatokat is tartunk. Vannak lovaink, meg nyuszik, kiskecskék is - mesélte mosolyogva. - Vagyis…azok már felnőttek azóta, de mikor eljöttem, még kicsik voltak. A zene meg jó, egész dallamos. Na és te, szeretsz kertészkedni, hogy eljöttél, vagy csak nem volt más dolgod? - kérdezett vissza, miközben tovább szedte a gyümölcsöt.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → A falu határa → Kis tavacska

- Aha, tőle - bólintott Jacob, a következő kérdés viszont megakasztotta, el is gondolkodott, de sajnos nem jutott eszébe a válasz. - A neve nem jut eszembe, talán Áron vagy Albert? Nem tudom már, de a lényeg, hogy rendes volt, csak ne felejtsem el majd visszaadni - szedés közben észrevette, hogy a lány kiejtette a gyümölcsöket a földre, de mielőtt még léphetett volna, hogy segítsen, Nonó máris felvette őket. - Rendben - bólintott, bár nem értette, hogy miért kell most épp kezet mosnia, sár nem volt, egy kis piszok meg nem árt, biztos úgyis lemossák majd a gyümölcsöt evés előtt. Közben egy remek dal szólalt meg abból a lejátszóból, Jacob el is kezdte rá ingatni a fejét, miközben tovább szedte a cseresznyét. - Szerintem meleged lesz a kesztyűben, de te tudod - nem akart tényleg beleszólni, meg végül is, tudta azt, hogy ahány ember, annyi szokás. Nyújtózott az egyik ág után, amikor egyszer csak nagy csörömpölésre kapta fel a fejét, és észre is vette, hogy a lányra dőlt mindenféle szerszám a sufniból. - Aúúcs, jól vagy? - lerakva a kosarát azért odasietett, hogy megnézze, minden rendben van-e Nonóval.  - Ez nem a te napod - jegyezte meg, utalva arra, hogy eddig sok minden potyogott a lány kezéből. Közben beszélgettek tovább, Jacob mesélt pár dolgot, látta hogy tetszik a lánynak a történet.
- Sajnálom, hogy el kellett adnotok. Jól hangzik a neve - elmosolyodott, tényleg hangzatos volt. - Nahát, kaktusz. Az kicsit szúr, de mutatósak - mosolygott rá a lányra, a kérdésén pedig elgondolkodott. - Jó kérdés, szeretném feltornázni kicsit a jegyeimet, és nem ártana kitalálnom, hogy mi legyek majd, ha végzek, most ilyen dolgokon szoktam gondolkodni. A cél az lenne, hogy legyen olyan szakmám, amiben tehetséges is vagyok, ezt keresgélem most - vázolta röviden terveit a lánynak. - Szerintem ez is kész, és a kosaram is megtelt. Ha végeztél, akkor szerintem le is adhatjuk a kosarakat, aztán visszamehetünk a kastélyba. Már el is fáradtam. Kész vagy? Mehetünk?- a nap is sütött, dög meleg volt, nem csoda, hogy Jacob vágyott a hűvös szobájára.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → A falu határa → Kis tavacska

- De kéne tudnom, csak rosszul hallottam a nevét, és nem jegyeztem meg - mosolyogva vállat vont, néha még ő is hajlamos volt elfelejteni dolgokat, és sokkal jobb volt az arcmemóriája, mint a név. Nonó közben úgy tűnt, mintha megsérült volna, segített is neki, rá is kérdezett aztán, hogy minden rendben van-e, és megnyugodott, mikor kiderült, hogy nincs semmi vész, a karcolások könnyen gyógyultak. - Akkor jó, ilyen előfordul, főleg az ilyen kerti munkák során - jegyezte meg mosolyogva, segített is visszatenni az eszközöket, közben a suliról beszélgettek, mert az mindkettőjükben közös volt.  - Oké, menjünk, biztosan örülni fog az idős házaspár, hogy ennyit leszedtünk - mutatott örömmel a teli kosarakra, de igen csak meglepődött, amikor megérezte kézfején a lány ujjait. Még a szemöldöke is feljebb szökkent, talán még zavarba is jött, mert hát nem volt felkészülve erre. És ami azt illeti, kellemetlenül is érezte magát, ezért kihúzta a kezét Nonó ujjai közül, majd zavartan dörgölte meg a tarkóját. - Khm, igen, tényleg finom lehet - bólintott, miután torkát köszörülte, és ismét váratlan dolog történt. Ha jól értette, márpedig miért is ne érthette volna jól, úgy tűnt, mintha Nonó randira hívná.
- Húh, hát…nekem sok izé, tanulni valóm van. Majd talán legközelebb  - vágta rá gyorsan a kastélyhoz érve, mert nem tudta, mi lenne a helyes, de egy valamiben biztos volt, nem szerette volna megsérteni a lányt. - Most nekem, mennem kell - tette hozzá, aztán integetett gyorsan, megrázta kézfejét, majd sarkon fordulva, sietős léptekkel indult meg a könyvtár felé.