Miközben készülődtem a tükör előtt, nem győztem a vállam felett Dani példázatait hallgatni, miszerint ez nagyon veszélyes, és ostoba dolog, és inkább ne is menjek korcsolyázni, de még az épületből se tegyem ki a lábamat. Mostanában sokat vitatkoztam vele, folyton megjelent, pedig néha legszívesebben egyedül lettem volna. Most is összevesztem vele, aztán becsapva magam mögött az ajtót, már harci díszben - jó meleg sapiban, sálban és kabátban - elindultam a kis tavacskához a kölcsönzött korcsolyámmal. Mert hogy sajátom nem volt, viszont az egyik levitás lány elcserélte a sajátját egy tábla csokiért. Jó kis üzlet volt ez, még az sem zavart, hogy megkopott a kori, előző este körömlakkal virágokat pingáltam rá, így máris szebbnek tűnt.
- Szió Zoé! Ugye nem késtem sokat? - kérdeztem kicsit lihegve magam elé a párát, mert elég hideg volt kint. Zoét még nem olyan rég ismertem, hisz csak ebben az évben érkeztem egy másik iskolából, de az elmúlt időszakban mondhatom, hogy vele igazán jól összebarátkoztam.
- Szerintem igen, tegnap láttam, hogy fiúk csúszkáltak rajta, ha őket kibírta, akkor minket is kifog - kuncogtam fel, aztán gyorsan leültem egy tuskóra, hogy átvehessem a cipőmet a korcsolyára, mert úgy tűnt , Zoé már ezt is megtette.
-Aha, készen állok - bólogattam, aztán próbáltam kiegyenesedni, karjaimat kinyújtottam, hogy így egyensúlyoztam. - Jó, de te se nevess, ha én esek el, mert én is rég koriztam már. Hogy menjünk, egymás előtt, vagy fogjuk egymás kezét inkább? - nem tudom, hogy ő hogy volt ezzel, de lehet hogy jobb lett volna, ha megfogjuk egymás kezét, és úgy támogatjuk a másikat.
- Szió Zoé! Ugye nem késtem sokat? - kérdeztem kicsit lihegve magam elé a párát, mert elég hideg volt kint. Zoét még nem olyan rég ismertem, hisz csak ebben az évben érkeztem egy másik iskolából, de az elmúlt időszakban mondhatom, hogy vele igazán jól összebarátkoztam.
- Szerintem igen, tegnap láttam, hogy fiúk csúszkáltak rajta, ha őket kibírta, akkor minket is kifog - kuncogtam fel, aztán gyorsan leültem egy tuskóra, hogy átvehessem a cipőmet a korcsolyára, mert úgy tűnt , Zoé már ezt is megtette.
-Aha, készen állok - bólogattam, aztán próbáltam kiegyenesedni, karjaimat kinyújtottam, hogy így egyensúlyoztam. - Jó, de te se nevess, ha én esek el, mert én is rég koriztam már. Hogy menjünk, egymás előtt, vagy fogjuk egymás kezét inkább? - nem tudom, hogy ő hogy volt ezzel, de lehet hogy jobb lett volna, ha megfogjuk egymás kezét, és úgy támogatjuk a másikat.