37. tanév, szorgalmi időszak
Légy üdvözölve, kedves Látogató!
HírekFórumRegisztrációAz Iskoláról
Fórum Navigátor

Ki Online?
Bogolyfalva - Vajda Eszter összes hozzászólása (82 darab)

Oldalak: « 1 [2] 3 » Le
Vajda Eszter
Auror, Animágus, Legilimentor, Végzett Diák


bossy
RPG hsz: 181
Összes hsz: 904
Írta: 2019. március 12. 21:56 Ugrás a poszthoz

kiscicám
Újra kuncogni kezdek, a pohárnyi rosét - azért ne adjuk alább, na, érted - kimelegedő homlokomnak támasztom, és csak nevetgélek, mint valami hülye, pedig én nem is szeretek csak így röhögcsélni. Megáll az eszem.
- Pedig te még láthatnád - megemelve szemöldököm, oldalasan pillantok rá. - Gondolj csak bele, hányszor nézhetnél férfi fenekeket trottyos hasak helyett - remek barátnő vagyok, igen, szerintem is. És akkor újra nevetni kezdek, rendesen kibukik belőlem, kicsit még előre is görnyedek tőle.
- Azt értékelné, ha mást is nyalnál - ezt pedig a világ legszórakoztatóbb viccének élem meg. Hiába. Nézz csak végig a családom új generációs tagjaim, még csak esélyem sem volt nem disznó dolgokat tanulni.
Vajda Eszter
Auror, Animágus, Legilimentor, Végzett Diák


bossy
RPG hsz: 181
Összes hsz: 904
Írta: 2019. március 12. 22:10 Ugrás a poszthoz

kiscicám

- Hát persze - vigyorgok tovább, ahogy belekortyolok a mennyei borba. A hidratálás nagyon fontos, főleg ilyen körülmények között, amikor az ember lánya bármelyik pillanatban kiszáradhat.
- Ohh fúúúúúúúúj - még a nyelvem is kinyújtom, ahogy fintorogva felhúzom orrom. Nagyon, nagyon nem szeretnék arra gondolni, milyen lehet majd, mikor szóban forgó Mikulásunk ne adj isten össze akar bújni Cath-el, de hát Merlinre, már késő!
- Neeeeeeeem - megforgatom szemeim - pedig ha szexi tanár úr magánórát akarna adni! - nem vagyok normális. Biztosan nem vagyok normális.
- A sziporkázó, csodálatos, utánozhatatlan személyiségem - kihúzva magam dobom vállam mögé hajam. - Ki mást?
Vajda Eszter
Auror, Animágus, Legilimentor, Végzett Diák


bossy
RPG hsz: 181
Összes hsz: 904
Írta: 2019. március 12. 22:21 Ugrás a poszthoz

kiscicám

- Persze, jóképű fiatalember, hol találsz itt olyat? - megcsóválva fejem húzom magamhoz az üvegem, hogy újratölthessem a poharat. Persze, ismerek embereket, olyanokat is, akik eljönnének velem, de csak azért elcipelni valakit, hogy ne legyek egyedül, megalázóbb lenne, mint odaállni, és azt mondani, igen, bicsíz, én erős, független nő vagyok!
Fenéket.
- Húha - újra nevetni kezdek. - Képzeld, a múltkor találkoztam valakivel, akit érdekelt volna ez a program.
Vajda Eszter
Auror, Animágus, Legilimentor, Végzett Diák


bossy
RPG hsz: 181
Összes hsz: 904
Írta: 2019. március 12. 22:29 Ugrás a poszthoz

kiscicám

- Hát persze, a papa eléggé kilenne, ha megint valami idősebb taggal kombinálnék - ha most lenne szívószálam, az nagyon illene az ártatlan pislogásomhoz, a nagy szemeimmel és szempilláimmal, de nincs, így marad a kortyolgatás, hogy utána jólesően dorombolva billenthessem hátra fejem, ahogy piszkálni kezdi a hajam.
- Én? Eszemben sem volt. El voltam foglalva, hogy rám is figyeljen.
Vajda Eszter
Auror, Animágus, Legilimentor, Végzett Diák


bossy
RPG hsz: 181
Összes hsz: 904
Írta: 2019. március 13. 21:18 Ugrás a poszthoz

kiscicám

Én mondjuk értem apámat. Soha, soha semmi jó vége nincs, ha valaki megtetszik, egy kis botrány itt, egy kis őrizetben éjszakázás ott, következőre talán összejön Putyin, és akkor egy harmadik világháborút is odarobbanthatok.
- Hát - megemelve szemöldököm kortyolok bele a borba. - Ádáméknak le kellett tenniük a megszeghetetlen esküt is ilyen-olyan... dolgokra - amikről nem beszélünk, legalábbis másoknak nem, és ez valahol normális is, az ember nem szeret hencegni azzal, hogy hé, kényszerből megházasodtam, de ha ez nem lenne elég, még meg is halok, ha elválok! Újra kuncogni kezdek, ahogy megcsóválom fejem.
- Tudod mi lenne abból, ha kikerülne az a kép valahova? - botrány. És bár nem mondtam ki, de valahol megígértem Ricsinek, kettővel ezelőtt, hogy nem lesz belőle több.
Vajda Eszter
Auror, Animágus, Legilimentor, Végzett Diák


bossy
RPG hsz: 181
Összes hsz: 904
Írta: 2019. március 13. 21:38 Ugrás a poszthoz

kiscicám

Homlokom maradt szemöldökkel hallgatom, ez az egész feltételezősdi, kicsit még nevetgélni kezdek. Leszbikus már egészen biztosan nem lehet egyikőnk sem, de biszex, az még határozottan, bár nem értem, ebbe minek is kezdtem bele, elvégre az senkinek nem lenne hátrányára.
- Denis szerintem ezért nem dobna, legfeljebb megkérne, hogy ha csináljátok, legyetek hárman - nem mintha annyira ismerném Denist, de elég csak a nőügyeire gondolni, és az ember máris rájön, hogy ez nem is olyan elképzelhetetlen.
- Van az a dolog, amiért letenném - bólintok.
Vajda Eszter
Auror, Animágus, Legilimentor, Végzett Diák


bossy
RPG hsz: 181
Összes hsz: 904
Írta: 2019. március 13. 21:59 Ugrás a poszthoz

kiscicám

Nevetve fejelem le homlokkal az asztalt, pultot, bármi is legyen ez, rajta gurgulázva a homlokommal szusszanok fel. Annyira, annyira hülye vagy Cath, pedig pár napja az ember még ki se nézte volna ezt belőled.
- Az kár, mert már megvan a nászajándékod - műszomorúsággal biggyesztem le az ajkaim.
- Nem? Hmmm - lehunyva szemeim, oldalra biccentve fejem gondolkodom el.- Ha Ricsiről lenne szó, én mindenképp megtenném - bólintok párat, megerősítésként.
Vajda Eszter
Auror, Animágus, Legilimentor, Végzett Diák


bossy
RPG hsz: 181
Összes hsz: 904
Írta: 2019. március 14. 23:12 Ugrás a poszthoz

A  K I S   H E R C E G
xxx

Több dologért is hálás lehetek ma. Volt mit ennem, még van tető a fejem felett, nemsokára a francia tengerparton fogok heverni, úgy tűnik, a vizsgáim is megvannak, ezért nem kell végigszopnom még egy évet a sok hülye között, senki nem halt meg, és Ádáméknak sem lesz gyereke. Persze a hálaadás részhez hozzájárult volna az is, hogy meglátogatom az egyetlen, csodálatos, elképesztően nyálas - amióta az unokatestvérünk rávilágított a tényre, miszerint Ricsiből egy papucs lett, képtelen vagyok teljes értékű férfiként tekinteni a kisebbik Vajda Richárdra - öcsém, ő elhesszeli velem a napot, hiszen én unatkozom, neki meg mi más dolga lenne, aztán meg majd történik valami.
Pontosan így kellett volna alakulnia.
De nem így alakult.
Vagyis, csak félig.
Minden ott kezdődött, hogy kivittem az amúgy is felhős ég alá elszívni egy kellemes kis cigarettát, aztán idő közben leszakadt az ég, én pedig csak töretlenül ültem tovább a hivatal lépcsőjén, az átázott cigaretta szállal a kezemben - egy vékony csíkban még mindig füstölög, de mindjárt ráesik egy csepp, leveri a végéről azt a megmaradt kis hamut is, és akkor már azt sem fog -, hiszen már ÚGYIS MINDEGY. Felkelni túl gáz lett volna, mert bent vannak emberek, olyan emberek, akik beszélnek, akiket nem ismerek, szóval na, elég kínos lenne mindezek után még vissza is menni, ha felkelnék, hogy akkor lelépjek, valaki egészen biztosan észrevenne az üvegen át, ami még kínosabb lenne, így egyedül a drámai, pislogás nélküli távolba meredés marad, a hátamra tapadó, lassan teljesen átázó hajammal együtt. Mintha épp most zuhanna le egy szatelit, és mindannyian meghalni készülnénk. Vagy meghalt volna valaki. Vagy Ádáméknak mégis jönne a gyerek. Tökéletes.
Vajda Eszter
Auror, Animágus, Legilimentor, Végzett Diák


bossy
RPG hsz: 181
Összes hsz: 904
Írta: 2019. március 24. 11:09 Ugrás a poszthoz

A  K I S  H E R C E G

Fogalmam sincs egyébként, hogy mégis mire várok ebben a helyzetben. A falu határozottan ismer, vagy, legalább tudják ki vagyok, de még az is be tudja lőni az arcom, aki nem itt él, de már járt kint az utcán, és nem egy barlangban lakik. Legfeljebb elkönyvelik magukban, hogy megőrültem, vagy, mit tudom én, az apámnak végleg elege lett a hirtelen döntéseimből, kirakott otthonról, és egyedül a Dolce-m bírtam magamra kapni. Figyelem az esőtől egyre csak sötétülő, lucskos cigaretta szálat, kicsit lefelé biggyesztem ajkaim, mert azért jól esett volna, ha legalább elszívhatom, mielőtt leszakad az ég a fejemre, de ezen a ponton már másikra gyújtani is teljesen felesleges lenne, lévén az ujjaim is vizesek. Mélyen beszívom a levegőt, megemelkednek vállaim is, hogy aztán hosszan sóhajtva kifújhassam azt, újra begörnyedve. Épp most ábrándultam ki a világból, bizony.
Összevonom szemöldökeim, ahogy egyszer csak nem érzem a bőrömre csapódó esőcseppeket, pedig akárhogy hunyorítva nézek, látom őket - lassan szerintem is kezdek megbolondulni -, látókörömbe bekúszik egy finom bőrű kéz, kékjeim felfutnak a karján, vállán, nyakán, végül megtalálják arcát, ajkaim elnyílnak egymástól, és igazán szeretnék mondani valami frappánsat arról, hogy lám, mégis vannak még úriemberek ebben a fuckboy-okkal teli társadalomban, vagy, hogy há-há, most megvagy, te kis ravasz, de annyira zavarba jövök az egész helyzet váratlanságától - mármint, tényleg, nem számítottam arra,hogy ez meg fog történni, és még csak nem is az öcsém látom majd a kar túlvégén -, hogy csak ülök ott nyitott szájjal.
De észbe kapok, és akkor becsukom a szám.
- Őőőőőő - vékony, hideg és nedves ujjaim az ő kezébe csúsztatom, ahogy az úri lányok szokták - leszámítva, hogy ők nem kezdenek őőő-vel -, ahogy felnyomom magam, és érzem, hogy egyre jobban égni kezd az arcom a szégyentől, de szerencsére - REMÉLEM - van olyan jó az alapozóm-púderem, hogy ezt elfedje. - Hm.
Pontosan így, mint egy debil.
- Igazán köszönöm - egy bólintással konstatálom, hogy sikerül még valami ésszerűt is mondanom, közben úgy húzom ki magam,mintha még lenne büszkeségem mindezek után.  
- Nem őrültem meg - illetve, remélem, hogy nem - csak szerettem volna elszívni.... ezt - az átázott szálra pillantok, végül megrázom fejem, és inkább csak bedobom az erre hivatott kis fém kukába. - De... nem sikerült. Nyilván.
Vajda Eszter
Auror, Animágus, Legilimentor, Végzett Diák


bossy
RPG hsz: 181
Összes hsz: 904
Írta: 2019. március 24. 12:12 Ugrás a poszthoz

A  K I S  H E R C E G

- ... oh - megint nyitva maradnak egy pillanatra ajkaim, ahogy csak nézek rá a nagy szemeimmel, és próbálok úgy tenni, mint aki hallja és érti is azt, amit mondanak neki, mármint, a nem gondolnék folyamatosan arra, hogy vajon nem-e tűnök túl öregnek, amiért magáz, lehet, hogy már őszülök is, és most biztos a hajam után kapnék, ha nem néznék ki tőle annyira bután, szóval, ha nem ez keringene újra és újra és újra a fejemben is tök hangosan kopognak az esők, vagyis, eső, és lehet eleve nem is hallanék semmit, ha figyelnék is, de azért csak mosolyogva bólogatok, remélve, hogy nem épp most egyezek bele abba, hogy eladjanak örömlánynak, vagy mondjuk eladják a vesém, mert innen visszakérdezni már túl kínos lenne. A könyökhajlatába simítom ujjaim, szépen, légiesen, épp csak, nem nehezedek rá, se semmi - hogy bármikor elszaladhassak -, mert az nagyon gyerekes, és különben is, tudok én szépen viselkedni, bármennyire is legyen meglepő.
- Oh - egy ősember választékos szókincsével rendelkezve sandítok fel rá, hunyorogva, miközben mégis belesimítok hajamba. -Tényleg? Hol hallottál rólunk? - nem tűnik idevalósinak, elég sok helyen jártam már életemben, különböző emberek között, különböző szokásokkal és kultúrákkal, szóval annyit már én is csak meg tudok mondani, hogy nem magyar, nem magyar szokások között nevelkedett, így pedig nem is hangzik olyan butának a kérdésem.
De, persze, megeshet, hogy tévedek, és akkor ő is elkönyvel ugyanannak a buta libának, aminek az emberek többsége, különösebb ismeretek nélkül.
- Ez egy nagyon szép gondolat - ugyanakkor, még csak eszembe sem jutott, hogy eggyé váljak az esőcseppekkel.
- Nagyon örülök, Anik - persze, ezt mondom mindenkinek, akit épp csak megismertem, miután felkapart a hivatal lépcsőjéről, mert épp ázni támadt kedvem. - Eszter - nyilván tudja, ha már az apám is ismeri, de azért nem vagyok én sem neveletlen.
- Miért pont ide jöttél?
Nyilván ez érdekel a legjobban, és véletlenül sem a pár gyűrű a kezén, amit nyilván csak futólag vettem észre, és egészen biztosan nem házassági.
Vajda Eszter
Auror, Animágus, Legilimentor, Végzett Diák


bossy
RPG hsz: 181
Összes hsz: 904
Írta: 2019. március 24. 14:25 Ugrás a poszthoz

A  K I S  H E R C E G

Persze, most akár jöhetne a harmadik, roppant intelligens hangzatú "oh" is, de visszafogom magam, nem mondom ki,csak gondolatban szövöm az alakja köré. Alapvetően nem szégyen, ha az ember nem emlékszik azonnal, első pillantásra azokra a személyekre, akikkel akkor találkozott, mikor jóformán még a seggén ült a tojáshéj, felnövünk, változunk, kívül és belül egyaránt, az új emlékek átveszik a régiek helyét, satöbbi, satöbbi, de ahogy mesélni kezd, ajkaim szélesen elnyílnak, és legszívesebben elvisítanám magam az utca kellős közepén, esőben, hogy A HERCEG, de valami azt súgja, hogy nem igazán értékelné, szóval inkább visszafogom magam.
Először kuncogni, majd nevetni kezdek, ahogy megrázom fejem, felé fordulva megállok előtte, lábujjhegyre emelkedve támaszkodom meg a vállán, amíg hozzá hajolva adok egy puszit az arca egyik, majd a másik oldalára is. Néhányan, akik közel állnak hozzám, azt mondják néha túl közvetlen vagyok, mindenki más szerint föléjük emelem magam, és a világért sem ereszkednék a szintjükre, és mondhatom én azt, hogy csak nem szeretnék adósa maradni valakinek, ezzel már el is döntetett, hogyan viszonyulok hozzá.
- Bepótoltam az elmaradásom - visszalépek mellé, mintha mi sem történt volna, majd, körbenézve hajtom arcom a vállára, hogy feltűnésmentesen belesuttoghassak a fülébe. - Ne csodálkozz, ha ezek után azt fogják pletykálni a faluban, te vagy az új hódolóm.
Félelmetesen ismerős, ahogy az apja szavait használja, én is ezt szoktam csinálni, szinte kényszeresen, ha meg akarok felelni valakinek vagy valaminek. Aprót szusszanva pillantok fel ismét rá.
- És neked mi a véleményed?
Vajda Eszter
Auror, Animágus, Legilimentor, Végzett Diák


bossy
RPG hsz: 181
Összes hsz: 904
Írta: 2019. április 13. 09:54 Ugrás a poszthoz

E V E R L E I G H
x lídia

Eszter nem dobta volna el azt a csikket.
De, mint tudjuk, napjainkban már nem Eszter jár Eszter bőrében, Lídia pedig hajlamos megfeledkezni a részletek fontosságáról. Mélyen, némileg irritált éllel szívja be a levegőt, szája finom vonalba préselődik, állkapcsának vonala egy pillanatra jobban kiemelkedik a megszokottnál, ahogy futólag megpillantja Lilit pár emberrel arrébb, de figyelme már tovább is siklik a piaci árusok kínálatára. Gyümölcsökre van szüksége. Ő különösebben soha nem figyelt az étrendjére, szerencsés géneket örökölt szüleitől, természetesen vékony - nem annyira, mint Eszter, természetesen, hiszen Lídia lába még egyszer sem érintette egyetlen edzőterem vagy futócipő felületét sem, nem, neki nincs ideje mozogni, neki nincs kedve különösebb erőfeszítéseket tenni ahhoz, ha el akar érni valamit.
Kivéve Vajda Richárd.
Vajda Richárdért talán már túl sok mindent is megtett, eddig úgy tűnik, hiába.
Épp egy avokádót tart vékony ujjai között, tökéletes, még nem jelentkeztek rajta a túlérésre jellemző, mélyvörös elszíneződések, viszont puha - mégsem túl puha -, amikor először a hátborzongatóan közeli szárnycsapások ütik meg a fejét, majd, pillanatokkal később az előbb útjára eresztett csikk is frissen mosott hajában koppan. Egy pillanatra lehunyja szemeit, különös figyelmet szentel arra, hogy ne roppantsa össze a kezében tartott, rücskös felületű zöld gyümölcsöt, majd, mintha mi sem történt volna - a fenéket, ez pont egy olyan dolog, amitől Lídia képes feszülté és idegessé válni, ezt pedig a hülye is látja - nyitja ki szemeit, és folytatja a nézelődést.
- Idióta madarak.
Utoljára módosította:Vajda Eszter, 2019. április 13. 09:55
Vajda Eszter
Auror, Animágus, Legilimentor, Végzett Diák


bossy
RPG hsz: 181
Összes hsz: 904
Írta: 2019. április 13. 15:19 Ugrás a poszthoz

E V E R L E G H

Túlzás lenne azt állítani, hogy különösebben meghatná az eset - sértettséget persze érez, sőt, talán többet is, mint az szükséges vagy egyáltalán jogos lenne az ő esetében, de, hogy felvetődne fejében a gondolat, hogy hibázott? Közel sem.
Idióta madarak. Idióta madarak, és a természet idióta véletlenszerűsége, csupán ezzel tudná jellemezni a történteket, ha venné a fáradtságot, hogy elmélkedjen rajta, ám Lídia nem az a személy, aki ilyenekre pazarolná a drága idejét. Helyette itt van az előbbihez képest igazán nagy problémája, miszerint be kell szereznie Eszter turmixaihoz a tökéletes alapanyagokat, és, bár Aida megosztotta vele minden tudását a téren - amiket instagram storykból és ilyen-olyan youtube videókból szedett össze -, mégsem egészen biztos a dolgában. Például, fogalma sincs, hogyan kell ebbe az egészbe jól beletenni egy mangót. És minek?
Kényelmetlenül vonja össze szemöldökeit, kicsit kiropogtatja nyakát miközben fizet, ahogy egyre jobban bizsergetni kezdi tarkóját és összes gerinccsigolyáját az érzés, miszerint valaki figyeli. Amióta elrabolták Esztit, sokkal több figyelmet szentel erre, azt is mondhatnánk, hogy paranoiássá vált, de ő sosem fogalmazna ilyen végletekbe menően. Rágni kezdi alsó ajkáról a bőrt, tenyere kényelmetlenül kezd izzadni, ahogy nagyot nyelve táskája mélyébe rejti a beszerzett gyümölcsöket, hosszan, mélyen beszívva a levegőt pillant körbe az őt körülvevő emberek közt. Tekintete egyetlen arccal sem találkozik - szinte megnyugodva szusszan fel, ám mikor épp kieresztené a levegőt, saját íriszei megragadnak az apró, fekete szemgolyók fogságában, és hirtelen elfelejti, hogyan kellene lélegezni.
Hirtelen kap fél kezével füléhez, ahogy a hang végül eljut hozzá, végül bosszankodva fordít hátat.
Nem fog jelentőséget szentelni neki.
Ez csupán egy madár, semmi több.
Vajda Eszter
Auror, Animágus, Legilimentor, Végzett Diák


bossy
RPG hsz: 181
Összes hsz: 904
Írta: 2019. április 14. 15:04 Ugrás a poszthoz

Ballay úr
x hanni

Egy átlagos nap. Egy olyan nap, amikor nem találkozik senkivel, nem beszél senkivel, és nem megy sehova, viszont nem telhet el úgy egy nap, hogy ne lássa Esztit abszolút senki - persze más kérdés, hogy a valódi Eszti már hetek óta nem tette ki lábát a napfényre. Unottan biggyeszti el száját, miközben jobbjában a starbucksos poharát szorongatva, végig az épp csak nyíladozó virágokat figyelve tesz egy lépést előre, majd még egyet, hogy a következőnél olyan pontosan gyalogoljon bele egy testbe, ezzel annak mellkasára loccsantva pár csepp jeges-tejes-karamellás kávét, mint az óramű.
- Jaj - szája elé kapja kezeit, ahogy hátrál egyet, ajkai szólásra nyílnak, hogy bocsánatot kérjen, aztán belenéz az irreálisan kék - feltehetőleg haragos - íriszekbe, és... elfelejt beszélni.
Vajda Eszter
Auror, Animágus, Legilimentor, Végzett Diák


bossy
RPG hsz: 181
Összes hsz: 904
Írta: 2019. április 14. 15:39 Ugrás a poszthoz

Ballay úr

Becsukja a száját, majd kinyitja, hogy mondjon valamit, majd újra becsukja, és valahol ott térhet magához, amikor kimondják Eszter nevét, mire szeretne visszakérdezni, hogy milyen Eszter?, de, sajnos, nem teszi meg. Helyette pislog párat, finoman összevonva szemöldökeit. Kínos, ha valakiről, aki tudja, ki vagy, vagy, esetünkben azt tudja, ki nem, még csak fogalmad sincs.
- Én.. - eddig nem is rossz. - hát.. persze. - és akkor újra felnéz rá. - Vagyis, nem - megrázza fejét. - mármint, jól vagyok, és nem ütöttem meg magam. - tenyerét egyre inkább pirosló arcára tapasztja vékony tenyerét. - Jaj, tiszta kosz lett az ing.
Vajda Eszter
Auror, Animágus, Legilimentor, Végzett Diák


bossy
RPG hsz: 181
Összes hsz: 904
Írta: 2019. április 14. 15:53 Ugrás a poszthoz

Ballay úr

- Aha, persze - sűrűn bólogat, ahogy megdörzsöli arcát. Azért nyilván nem kellemes alaki mellkascsontjával ütközni.
- Oh, neeeem, nem hordok én magammal olyat - legyintve rázza meg fejét, miközben, mintegy bizonyítékként, bele is kortyol a pohár tartalmába.
- A kis... melyik?
Vajda Eszter
Auror, Animágus, Legilimentor, Végzett Diák


bossy
RPG hsz: 181
Összes hsz: 904
Írta: 2019. április 14. 16:05 Ugrás a poszthoz

Ballay úr

Hanni próbál gondolkozni. Igazán próbál, ami egész dicséretes tőle, tekintve, hogy fogalma sincs, mégis mire kellene gondolnia egyáltalán.
- Miért, mi ne lenne rendben velem? - mindeközben sűrűn verdesni kezdi gondolatai között a pánik gombot, egyre erősebben és egyre gyorsabban, valahol tudja, hogy egyszerűbb lenne egyszerűen csak tovább állnia, mégis, földbe gyökereznek lábai.
- De hát nincs semmi. Tényleg.
Vajda Eszter
Auror, Animágus, Legilimentor, Végzett Diák


bossy
RPG hsz: 181
Összes hsz: 904
Írta: 2019. április 14. 16:45 Ugrás a poszthoz

Ballay úr

Mint villám, úgy hasít belé a felismerés a férfi szavai nyomán. Hogy ő erre eddig még csak nem is gondolt! Hiszen nem ez lenne az első eset, hogy Eszter egy idősebb férfival gabalyodott össze! Így már minden tiszta!
Véletlenül sem lép hátra, egy futó pillanatig tartja a szemkontaktust a férfival, de tekintete hamar tovább siklik a bőrére.
- Ez nagyon kedves tőled - elmosolyodva simítja meg Bálint arcát, majd lábujjhegyre állva még egy puszit is ad a másik oldalra. - De tényleg, nem kell aggódnod.
Vajda Eszter
Auror, Animágus, Legilimentor, Végzett Diák


bossy
RPG hsz: 181
Összes hsz: 904
Írta: 2019. április 14. 17:10 Ugrás a poszthoz

Ballay úr!!!!!!!

Hát persze. Teljesen egyértelmű. Ő egy megnevezetlen valaki Eszter életében, valaki, akit talán szeret, de mindenképp tölt vele időt, elegendő időt ahhoz, hogy ennyire.... ismerje? Reméljük. Megveregeti Bálint vállát, valójában nem is lát jelenleg más mozgási lehetőséget, elvégre elég határozottan tartják, és őszintén, miért is kellene eltávolodnia? Vagy miért ne kellene? Jobb, ha csak sodródik.
- Na és.. te jól vagy?
Vajda Eszter
Auror, Animágus, Legilimentor, Végzett Diák


bossy
RPG hsz: 181
Összes hsz: 904
Írta: 2019. április 14. 17:22 Ugrás a poszthoz

Ballay úr

Olivér. Nagyi. Annamari. Mi van? Összevonja szemöldökeit, úgy dönt, egyszerűen csak jobb lesz, ha nem kérdez rá, bólogat, mintha mindent értene, és természetes lenne.
- Ah - mozgalmas hétvége. Valóban.
- Hát, ha kérsz, mondd csak nyugodtan, én már ittam belőle - vállat vonva nyújtja félig felé a műanyag poharat.
Vajda Eszter
Auror, Animágus, Legilimentor, Végzett Diák


bossy
RPG hsz: 181
Összes hsz: 904
Írta: 2019. április 14. 17:38 Ugrás a poszthoz

Ballay úr

Úgy érzi magát, mintha egy labirintusból próbálni kitalálni, mégis, minél közelibbnek érzi a kijáratot, annál mélyebbre keveredik. Tekintete zavartan ugrál a férfi arcán, ahogy szinte már ösztönösen bólint rá dolgokra. Vacsora kedden. Jó. Miért is ne? Mi történhet, ami ennél is rosszabb lehet még?
- Hát.. - hát. Ez egy nagyon jó kérdés. Maga sem tudja, hogy miért. Egy kínos mosolyra húzza ajkait, ahogy finoman megvonva vállát tárja szét kezeit. - Siettem.
Vajda Eszter
Auror, Animágus, Legilimentor, Végzett Diák


bossy
RPG hsz: 181
Összes hsz: 904
Írta: 2019. április 14. 17:51 Ugrás a poszthoz

Ballay úr

Nem kifejezetten érti, mi történik körülötte. Az előbb még egy csomó név járt a fejében, meg, kérdések, most meg minden olyan nyugodtnak tűnik, mintha bármit is csinált volna. Hát jó. Legyen akkor így.
Elmosolyodva hunyja le szemeit a homlokát érő csókra, egy kicsit még előre is dől, ahogy elengedi magát. Határozottan szeret Eszter lenni.
- Igazán köszönöm.
Vajda Eszter
Auror, Animágus, Legilimentor, Végzett Diák


bossy
RPG hsz: 181
Összes hsz: 904
Írta: 2019. április 24. 15:19 Ugrás a poszthoz

doktor úr
x aida

Egy ideig az egyik dobozon ült, de elég hamar megunta, hogy tulajdonképpen semmit nem tud csinálni - alapvetően még csak nem is állt szándékában, hogy bármire is rátegye a kezét, de hát, attól még lehetett unalmas. Szóval egy megfelelő pillanatban, amikor egyikük sem figyelt éppen rá, hátraarcot vágott, és, bár túlzás lenne azt mondani, hogy felsettenkedett, de azért túl feltűnően sem csinálta a dolgot. A kérdésre csupán megemeli vállát, miközben csípőjével a pultnak dől, két ujja közé kapva egy sajtkockát cseni el azt.
- Nem tudom. Ez ilyen családi dolog kéne legyen nálatok, nem? - jobb szemöldökét megemeli, miközben mindenféle kérdés nélkül csúszik fel a pultra, ujjait kiropogtatva támaszkodik meg térdein.
Vajda Eszter
Auror, Animágus, Legilimentor, Végzett Diák


bossy
RPG hsz: 181
Összes hsz: 904
Írta: 2019. április 24. 15:39 Ugrás a poszthoz

doktor úr

Kicsit összeráncolja homlokát. Elég időt töltött már el Eszterként ahhoz, hogy rájöjjön dolgokra, vagy éppen megértse őket, ezért ez nem is inkább magának a ténynek szól, sokkal inkább annak, ami feltehetőleg mögötte rejtőzhet.
- Szeretnél róla beszélni? Hogy hogy érzed ebben magad te?
Kissé felhúzza orrát, ahogy megrázza fejét az ajánlatra.
- Egyelőre megvagyok Vajdaként, köszi - de még mennyire, hogy megvan. Jobban nem is lehetne.
- Ohó, meghiszem azt - bólintva int fejével a tál felé, majd megvonogatja vállait.
- Nem tudom, biztos nem lennék itt pluszba? Mármint, elég fura, hogy én ezt kérdezem, de nálunk például elég szent dolgok az ilyen családi összejövetelek. Mondjuk nálunk nem él mindenki egy helyen.
Vajda Eszter
Auror, Animágus, Legilimentor, Végzett Diák


bossy
RPG hsz: 181
Összes hsz: 904
Írta: 2019. április 24. 16:09 Ugrás a poszthoz

doktor úr

Szélesen elmosolyodva csóválja meg fejét, kicsit szeretne nevetni is, de Eszter nem az a nevetős fajta.
- Való igaz - bólint rá, miközben figyeli a paradicsom szeletek helycseréjét. Van valami furcsán kielégítő egy jól elkészített saláta kinézetében.
- Nem is értem, hogy bírtad ki eddig - futólag Willre pillant, miközben kivesz egy darab paradicsomot. - Mármint, ja, az ember szereti a rokonait meg minden, de nem hiányzott mondjuk a személyes tér? - megemeli egyik szemöldökét a kérdés végén. Nincs ebben semmi meglepő.
- Nem... Nem hiszem - összevonja szemöldökeit, ahogy elgondolkozik. - Igazából nem tudom. Mármint, nem volt még igazán alkalom arra, hogy ne csak a családunkból legyenek ott. Persze, Lili vacsorázott már nálunk, de az más, nem olyan, ahol ott vannak az unokatestvéreink, vagy az öregasszony, érted - tulajdonképp észre se veszi a mozdulatot, amivel rágni kezdi a körmét beszéd közben. Végül vállat von. - Egyszer majd kiderül, ha bármelyikőnk is képes lesz egy komoly kapcsolatba kezdeni, azt hiszem.
Vajda Eszter
Auror, Animágus, Legilimentor, Végzett Diák


bossy
RPG hsz: 181
Összes hsz: 904
Írta: 2019. április 30. 21:42 Ugrás a poszthoz

Mártin
x eszti, május

- Frank Arie Martin - egy kicsit lábujjhegyre emelkedem, felkönyökölök a pultra, arcom az öklömre támasztom. - Az a helyzet, hogy amíg nem jön haza az öcsém nem vagyok képes egyedül maradni, viszont mindenki akit ismerek, arról akar beszélni, hogy érzem magam, amit szintén nem vagyok képes elviselni, ezért általában felesleges dolgokról kezdek el túl sokat beszélni, ami senkit nem érdekel - ahogy most is. Lapozzunk.
- Ugyanakkor, azt beszélik, hogy a fattyú Payne lány berontott ide, amikor zárva voltatok, te pedig barátilag kiszolgáltad őt, most féltékeny is lehetnék, tudod?
Vajda Eszter
Auror, Animágus, Legilimentor, Végzett Diák


bossy
RPG hsz: 181
Összes hsz: 904
Írta: 2019. április 30. 22:05 Ugrás a poszthoz

Mártin

- Oh - nos, okosabban is reagálhatnék az előbbi határozott belépőm után, de erre nem teljesen számítottam, kicsit zavarba is jövök tőle, úgy értem, nem szoktak csak úgy megérinteni, ez pedig lényegében olyan, még ha gyakorlatilag nem is.
- Szia - bólintok egyet mellé.
- Igen - és megint. Haladunk.
- De az is elég, ha csak hagyod, hogy itt legyek, mintha lennének barátaim - nem hinném, hogy a pozitív kinyilatkozásim miatt híresülnék el.
Utoljára módosította:Vajda Eszter, 2019. április 30. 22:06
Vajda Eszter
Auror, Animágus, Legilimentor, Végzett Diák


bossy
RPG hsz: 181
Összes hsz: 904
Írta: 2019. április 30. 22:23 Ugrás a poszthoz

Mártin

- Ez kicsit intenzív az én állapotomban, nem gondolod? - megemelem szemöldököm, oldalra billen fejem, ártatlanul pislogok rá kettőt, mielőtt tovább is lendülnék a dolgon. Szomorú, de ez a legkisebb gondom, és szomorú, hogy most erre gondolok, nem kéne.
- Juj, ez egy randi? Mert azt is pletykálják, megkérted egy nő kezét, de én nem szívesen húznék újat vele, ha tényleg a feleséged lesz, tudod, a féltékeny nők eléggé a lelkembe szoktak taposni - tételezzük fel, hogy van lelkem. Szó nélkül fűzöm hideg ujjaim az övéi közé.
- Ó igen, a cserediákok a kedvenc fajtám, tudod, ők még frissek és ropogósak, anélkül tiporhatom le a szüzességük, hogy bárki más szemet vethetne rájuk, mint egy hóvirág - azt hiszem, megint túl sokat beszélek.
- Remélem, azóta felépültél a traumából - elbiggyesztve ajkaim simogatom meg vállát. Kedvelem a Payne família tagjait, illetve, egy pár tagját, de azért a kedvességemnek is vannak határai.
Vajda Eszter
Auror, Animágus, Legilimentor, Végzett Diák


bossy
RPG hsz: 181
Összes hsz: 904
Írta: 2019. április 30. 22:49 Ugrás a poszthoz

Mártin

Halványan elmosolyodom, megcsóválom a fejem, igaza van, tény, csak elpunnyadnék, abban meg semmi jó.
- Oh - újra. Azt hiszem, mostantól ez lesz a névjegyem. - Sajnálom - elhúzom kicsit szám, fogalmam sincs, milyen érzés ez neki, igazából arról sem különösebben, miért érdekel, hogy ő mit érez.
Nevetve rázom meg fejem.
- Sajnálatból elviszel randizni, ez kedves - keresztbefonom lábaim, ahogy leülök, magam elé húzom a salátát, és forgatni kezdem benne a villát.
- A legjobb barátnőm Cath, de ha Cath miatt kedves lennék az egész családdal, félő, hogy több ember nem félne el az életemben - förtelmes tragédia.
- Lili smárolt Brightmore-al, és elmondta Ricsinek, amit én mondjuk nem tettem volna meg, ha Lili vagyok - vállat vonok, miközben felszúrok egy koktélparadicsomot. - Én sem értem teljesen, tudod? - összeráncolom homlokom, miközben végtelenül modorosan felkönyökölök.
- Mondd, Martin, szerinted én egy rothadó alma vagyok?
Vajda Eszter
Auror, Animágus, Legilimentor, Végzett Diák


bossy
RPG hsz: 181
Összes hsz: 904
Írta: 2019. május 1. 08:30 Ugrás a poszthoz

Mártin

Összeszűkülnek szemeim, ahogy rá nézek, olyan ne kamuzz nekem, Frank módon, holott fogalmam sincs, hogy tényleg így van-e, vagy nem.
- Mi ebben a turpisság? - nem, turpisságot sem sejtek, általában nem sejtek semmit, eléggé olyan környezetben nőttem fel, ahol az emberek megmondják amire gondolnak, aztán kikerültem a világba, és egyszerűen csak bizonytalan lettem. - Híres akarsz lenni? Fogadtatok Brightmore-al, hogy újra ágyba viszel? - megemelem szemöldököm, ahogy a salátát turkálom, egy kicsit összeszorítom ajkaim, majd vállat vonok. Végül is mindegy.
- Csodálom a kitartásod - megforgatom szemeim. Nekem, személy szerint, Norina gyerekének a születésnapja is túl sok szociális impulzust jelentett.
- Eehh - elhúzom szám, újra megingatom fejem. - Nálunk ez ezek szerint nem igazán működik - valahol elég aggasztó, hogy a generációmnak egyetlen kapcsolata sem a nagy randikönyv szabályai szerint alakul. Az unokabátyám vett vele egy-két versenylovat, az öcsém a reputációját, mi jön majd nekem? JÖN EGYÁLTALÁN VALAMI NEKEM?
- Nem hiszem, hogy erről lenne szó - összevonom szemöldökeim, ahogy a salátába nézek, csak utána fel az arcára. - Jó, lehet, hogy mondtam már neki dolgokat az élet során, amit nem kellett volna, deee, az élet már csak ilyen kegyetlen? - nem, ez így nem teljesen igaz. Sóhajtok. - Az a baj, hogy ő mindent annyira túlgondol, azonnal mögöttes tartalmakra kapcsol az agya, PEDIG, mi elég szárazon beszélünk ahhoz, hogy az embernek ne kelljen ilyeneken gondolkozniuk - hosszan kifújom a levegőt, arcom megtámasztom tenyereim élén, érzem, ahogy ettől megfeszül a bőr és vietnámosan megnyúlnak a szemeim.
- Csak utálom az embereket, akik túlgondolnak mindent, tudod?
Bogolyfalva - Vajda Eszter összes hozzászólása (82 darab)

Oldalak: « 1 [2] 3 » Fel