Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Boglyas tér → Elisabeth Shanes Előkészítő Mágusiskola és Óvoda → Bal oldali szárny

- Nem érezted, hogy most rögtön gyerekeket akarsz tőle, nagy, kertes házat, szép ruhákat és közös életet. Értem én - bólogattam tudálékosan, nem mintha ismerném a dolgot, mármint hé, tényleg nem. Nem azért, mert 16 éves vagyok, inkább mert ez a hú de nagy dolog sosem kerülgetett. Valahol jobban is kezdem most már ezeket érteni, meg azt is Dávid miért nem próbálkozik. Bár őt csak popsin kell billegetni! Hát hány éves! Másnak ennyi idősen már majdnemmenyasszonya van. Neki meg a tőlem kapott plüss pika jutott. Értem én hogy jó, de akkor is. - Nem is fogod mindenkinél, szerintem ez olyasmi lehet mint a kedvenc szín vagy étel. - Lehet hülyeségeket beszélek, de abból is csak egy van, ha valakinek nem, akkor csak bizonytalan, túlzottan is, de a szíve akkor is egy irányba húz. Általában ki is tartunk egy mellett, ha mégis változik, akkor az új mindent visz és az már végig is kísér. - Neked mi a kedvenc ételed?
A kérdés ugyan nem nagyon függött össze semmivel, de a felénk somfordáló kisfiú halkan odasúgta nekem, hogy spagetti én meg kuncogva simogattam meg a hátát egy halk én is szeretem kíséretében. Nem a kedvencem, de igaza van, eléggé finom. Mondjuk leginkább én függök a gyorskajákon, ami nem biztos hogy túl szép popsi - szép has barát, ettől még túl jó. Nekem ne mondja senki, hogy nem. A pizzát lekísérni egy sajtburival és fagyis sültkrumplival. A happymeal meg maga a fellegek, ahova visz.
- Ugyan - legyintettem le - nem kell tragikusan nézni, nem szeretek sok mindent az emberekben, ők se bennem, ez meg hamar ki szokott bukni. Őszinte vagyok - mondtam végül nevetve, mert hát ez volt a helyzet. Sosem titkolóztam, sőt, még csak szépíteni se próbáltam a helyzetem, ám ezt nem mindenki fogta valami jól meg és akarta megtartani. Mindenki éli a pörgős lányt, aztán ha kiejtettem a számon, hogy nézhetnénk otthon mesefilmet, kalap meg kabát, ott se voltak többet. A fiúk furák.
- Azt hiszem jó hatással vagy rájuk, nézd, aki utána jött vissza is megfordult, pedig nem is neki szólt - közöltem nehezen tartva vissza a nevetést, hogy egy kislányhoz menjek, aki jelentkezett. Már félig készen volt, szóval megköszörülve a torkom kértem meg mindenkit nézzen rám, mikor visszaértek a mosdóból. Megmutattam hogy tehetnek rá kezdőbetűt, gyöngyöt vagy kis medált, ami majd a közepe lesz a kis karkötőnek, aztán hagytam őket választani és ráfabrikálni. A folytatás ráér, dönteni nehéz.
- Öhm, gondolnom is kell valakire? - kérdeztem vissza nagyokat pislogva, mint aki semmit nem csinált és most ártatlanul várja a folytatást. Nekem mindig van olyan sajnos, ettől még az emberek fele vagy engem nem vesz észre, vagy eléggé mellélövök. És nem a magasságom az ok elsősorban.
- Alkut. Egyezzünk ki mondjuk két hétben. Addig kapsz időt, szerezz egy randit. Nem számít, mennyire gondolod komolyan, lehet csak egy közös tea vagy kávé is, csak érezd jól magad. El kell valahonnan indulni - jegyeztem meg egy félmosollyal. Hogy aztán hátrébb lépve folytassam. - Ha megteszed, cserébe én is csinálok valamit, amit kigondolsz. Válaszolok... kérdésekre, vagy én is elmegyek valakivel, amit érzel - vontam meg a vállam lazán, ha már az előbb szépen kikerültem a válaszokat, a legkevesebb, hogy esélyt adok. Tudom, hogy nem egyoldalú ez a beszélgetés, de szerettem volna most elsősorban őt kifaggatni. Még majdnem zavarba is kerültem, hogy visszakérdezett!

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Boglyas tér → Piactér

- Jól van, nem azért mondtam - emeltem meg a kezeim védekezően, mielőtt totál kiakad a lány. Eszem ágában sincs leszólni őt, csak sose lehet tudni. Láttam már valakit belevágni dolgokba, amit aztán nem tudott vagy akart végigvinni. Ez is olyan élet rendje, nem mindenki elég kitartó. De ő elég elszántnak látszott úgy egyébként, kicsit talán jobban a szemeim az arcán is felejtettem. Olyan határozott elképzelései lehetnek, legalábbis a tekintete ezt sugallja. Hogy ez jó-e avagy se, mindenki döntse el maga. Én inkább kérdezek.
- Tényleg? Nem... más... mármint. Igazából igazad lehet - sóhajtottam és félbe is hagytam a magam mondókáját. Mondjuk eszem ágában se volt belegondolni, hogy apám vagy anyám ne ismerjem, csak... mostanság sokszor lennék bárki más helyében családilag, és még ez is szimpibb volt mint az a valami, amiben szarul érzem magam. Mert ez a helyzet, nincs mit kiszínezni, nem vagyok már tíz éves, túl jól látom, hogy ez nem csak egy időleges dolog, eléggé végleges ezúttal és picit se vagyok oda érte. Se kistesókhoz, se mostohákhoz nincs humorom.
- Ooolyasmi. Igazából ilyen pótkerék vagyok. Neki van hol lakni, én meg mehettem hozzá mikor már úgy... elég volt minden. Meg az eridonban is közös a szobánk. Jobb mint fura, ruhalopós vagy emó csajokkal összeszokni, meg ő se hiszem hogy szívesen lakna más pasikkal heti párszor mert hűdejó - mutogattam kis idézőjeleket az ujjaimmal, hogy aztán el is engedjem a témát. Nem is tértem ki rá, miért nem otthon lakunk. Dávid nem kicsi már, nála amúgy is érthető. Én sem vagyok az, azt kikérem magamnak. Más, hogy azért egy hullámvasútnál lecentiznek, de ott is átmegyek a rostán!
- Ha jól tudom például van a navinés házvezetőnek is. De gondolom nem mutogatja másoknak - kuncogtam is magamban, ahogy beértem újra a lányt. Pika meg Charchar amúgy édesek. Nem tudom, hogy a kajákat élik-e, de mikor eszünk és lemorzsázom Dávidot is, mindig megkerülnek. - Szerintem ha tényleg érdekel kérdezz rá nála egyszer, szeret a tetkókról dumciszni... naaagyon - húztam el a szót, mert szerintem azért tuti kergetett már el csajt ezzel, de nem vallaná be.
- Ühm, hogy én? Hát, csak... nézelődök, meg idegelem Mártikát. Ez már ilyen szombati rutin nálam. De te?

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Fő utcza → Fő utcza

Kicsit talán furán nézegettem a citromfacsarót, ahogy hallgattam a lán szavait. Nekem ez nagyon furcsa volt és mindentől eltekintve, talán több is annál. Semmi kikapcsolódás? Nekem tökre hihetetlen volt. Még mikor fasírtban is volt anyám meg apám, legalább egyikükkel lenéztünk a Balatonra, vagy Dáviddal. Esetleg barátokkal kikönyörögtem egy fél napot, azaz egy egészet az oda meg vissza vonattal. Persze ez nem régen volt, előtte túl kicsi lettem volna szerintük, más kérdés.
- És sosem hiányzott? Vagyis... nem tud gondolom, ha nem tudod annyira milyen, de nem volt..tudod, kíváncsiság? Érdeklődés? Vágy?
Persze, ha ő vette rá őket arra az egyre is, valamennyire tudom a választ, de utána bele lehet ebbe törődni? Hogyan? Azt hiszem nagyobb fejtörés nekem ez, mint a matek, de komolyan. Nekem valahogy be nem tud állni a szám, meg kicsit talán hisztis is vagyok, ha azt nézzük, ahogy mások jellemeznek. Szerintem félreértenek, ez csak azért történik újra meg újra, mert megtehetem, hogy harcoljak a magam ügyéért. Akkor is, ha egy táskáról van szó, meg akkor is, ha egy hosszú hétvégéről valamelyik strandon.
- Áh, értem. Hát, ha majd kedved is lesz, érdemes körülnézni, vannak szép részei, nem csak a tó - mosolyodtam el, ahogy a citrom levét a kancsóba öntöttem, majd a narancsot kezdtem facsarni, ahogy két évfolyamtársam felénk integetett. Az egyik lánynak én javasoltam, hogy festesse vissza a szőke haját barnára, annyira jól áll neki! És ő is imádja, így van ez rendjén.
- Egy növénnyel? Mit csinált? - kérdeztem kíváncsian, hogy aztán az egyelőre utolsó kancsónyi italt is beízesítsem és hűtsem a bűvölt jégkockákkal. Leheveredtem a dobozra, amit közel húztam, aztán csak nézelődtem az utcácskán. Még láttam a kisfiúkat, akik az előbb jártak itt labdázni, aztán két kisebb lányt faágakkal párbajosat játszani, majd az idős párt. Fura volt ez a falu, néha mennyi benne az élet, máskor meg olyan kihalt, csendes és unalmas. Közben persze a lányra figyeltem, komolyan érdekelt, mi van a házukban, mai ilyen veszélyes. Itt vagyok már három éve, de még nem ismerem ki magam a saját házunkban sem, a kastély meg akkora, tuti van még, ahol sosem jártam.
- Aucs - grimaszoltam összehúzva a szemöldökeim, aztán egyből a szoknyám hátsó mini zsebében kotorásztam, mert tudom, hogy van zsepim és valahol talán ragtapim is. Az előbbi meg is lett a lány felé nyújtottam, törölgesse le, mert a citrom bizony nagyon fogja csípni. Bár a nagyim szerint az tisztítja is a sebet, meg a só. Szerintem meg ezek kínzóeszközök. - Áh, megvan, tessék - húztam végül diadalittasan elő a rózsaszín, csillogó tapaszt és átnyújtottam neki, hogy aztán az asztal alatti mosogatnivalós gyűjtő lavort kijjebb segítve bele tudja tenni a dolgokat.
- Igen, olyasmi, mint az ilyen kabinos vonatok, csak... gyors és viccesen közlekedik néha. Egyszer az egyiken nagy kanyarban átkerültem a szembelévő ágyba - nevettem el magam, mert ugyan mókás, de én voltam a hibás igazából. Kapaszkodni kellett volna! De ilyen az élet, közben kisimítottam pár gyűrődést a szoknyámból, és ahogy üldögéltem kicsit lóbáltam a lábaim nézegetve az italfestékeket. Elgondolkodtam, ha mégis vinnék valamilyen fajtát, milyen is legyen. De éppen időben néztem fel, hogy ne kelljen bután visszakérdezzek.
- Igen, szeretnek pletykálni, kötekedni, meg kíváncsiak is hozzá. Néha túl hangosak is - tettem még hozzá pár dolgot a meglátásaihoz. Persze ez ilyen, első nap már felvilágosítottak, hogy ez csak rosszabb lehet és örüljek, hogy nem éppen lázadásuk van. Azt nem is szeretném megélni. Bár a csendes büntetésre kíváncsi lennék. Vajon meddig bírják szó nélkül, sértetten?
- Értem, azt szokták mondani a bogyikra is, hogy placebo. Mármint mikor sokat fájt kiskoromban a hasam és akartam rá gyógyszert, mint utólag kiderült, néha csak szőlőcukrot kaptam, és mégis jobb lett mert elhittem hogy majd hat, pihentem és... ennyi - vontam meg a vállam. Nem ítélkeztem én senki felett, aki elhisz valamit, azzal, ha szerencse miatt is, de előbb-utóbb történhet tényleg a tárgyhoz köthetően bármi. Szerencse, gyógyulás, megbocsátás, öröm vagy akármi. Nem vagyok szakértő. Ellenben a bulikkal!
- Jó, hát sose lehet tudni, lehet jól titkolod és a bulikirálynő címre pályázol a környéken - nevettem vele végül, de nem volt ebben semmi rossz szándékú vagy gúny, bárki az lehet, ami szeretne. Én is lehetek még hercegnő, a világon több országban is királyi család van és vannak férfiak. Miért is ne? - Huh, ez nehéz! Mire gondolsz? Legcikibb? Legvadabb? Legfélelmetesebb? Sok dolog volt rövid idő alatt, nem is dicsértek meg...

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Boglyas tér → Bogolyfalvi Hivatal és Művelődési Ház → Bogolyfalva Hivatala

- Áhháá - zártam is le ennyivel a kávé ügyét, bár úgy tűnt Mártika néni esete kicsit bonyolultabb. Mármint nem olyan nagyon, csak éppen annyira, hogy pici vinnyogással nevessek fel az asztalról lóbálva a lábikóim. Még a szám elé is kaptam a kezem egy pillanatra, a másikkal meg a hasam fogtam, de kénytelen voltam odafigyelni. Sajnos abban a percben, ahogy kimondta, hogy közelebbről is, mint akarná én már kikombináltam mindent is. - Juuuj, te... és Mártika néni? - kérdeztem igyekezve nem hiperventillálni, ahogy a kezeimmel csapkodtam kicsit a levegőben. - Most nem tudom hogy őt kérdezzem-e meg és kérjek tanácsot, hogy csinálta, vagy... Fogalmacskám se volt, hogy van akinek vonzó a lepattogott körömlakk, a tupírozott haj, az állandó tömény ánizsszag és a körömcipő tamtaramja.
Ahogy gyorsan végigzongoráztam fejben az eddig észrevett dolgokat gyorsan arra is eljutottam, sosem vehetek másik parfümöt, csak a most használt maradhat, nincs körömcipő, és a hajam marad. Brr, belegondolni is rossz, hogy a nőkből Mártika nénik lesznek egyszer. Hát belőlem biztos nem.
A kávé ugyan mondjuk úgy jótékony felajánlás tárgyát képezi, a cukor az enyém maradt és hamar a magamévá is tettem azt és könnyedén csusszant le a torkomon. Néha beüt a cukorkóma, de most pont jó minden hozzá. Különben sem hiszem, hogy kidobtam volna. Szereztem volna bele tejet és megittam volna én, igazából Erik nem is szereti úgy, teázik, szinte mindig. Vagy a fura nő kávéján csüng. Azt hiszem nem is értem miért ezt hoztam. De nem volt sok időm magamba roskadni, mert hamar elkezdett a csengő csilingelni, a vizecske meg forrni a fejemben, de aztán két nagy levegővel lepattantam az asztalról és inkább felvilágoltam őt pár dologról. Egyébként meg, hogy kicsi vagyok, nem jelenti, hogy gyenge is!
- Nem szeretem a Bambit. Egyetlen egyszer láttam, de elég is volt - ingattam meg a fejem is hozzá, egyáltalán nem hiányzott ez. Tudtam volna hasonlatot, hol is érzem magam. Leginkább Abban a szemétben, amibe Némó került, mikor a fogorvos hazavitte és megtudta mi a cél vele. Bár én nem féltem, csak undorodtam. Ettől még... - Ühm, nem, nagyon cukimuki vagy, de tartok tőle, hogy élveznéd, ezt meg nem kedvességből adnám, olyankor más jár - fontam össze a karom, de amúgy sem akartam tényleg bántani. Egyrészt komolyan is gondoltam, hogy szép a pofija, minek csapkodjam, másrészt... tényleg volt már rosszabb jelző is rám. Ezzel jár amiket csinálok gondolom.
A munkájára csak visszanéztem rá a könyvektől aztán végül megálltam egy helyben odalépdelve felé. Hiába figyeltem nagyon arra amit mond, nem jöttem rá, most akkor micsoda, de lehet nem is fontos. Lassan leengedtem a kezeim a mellkasomról és inkább a zsebembe csúsztattam őket és visszasétáltam az asztalhoz szépen rá is csücsülve újra, el is vigyorodva a megszólításon.
- Nem ez a hivatalos megszólításom, de neked megengedem - csücsörítettem elgondolkodva egy-két pillanatig aztán csak némán bólogattam párat. - Miért fontos ez ki vagyok vagy kinek a kicsodája?

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → A falu határa → Barlangfürdő

A nevetést ugyan már abbahagytam, de a kérdésére szorgosan méregettem őt, még hümmögve is, ahogy elméláztam. Ha ilyen helyen jár valaki, bár még nem jártam ott, szerintem tuti le kellett volna égjen vagy barnuljon, kellene lennie legalább egy kis nyomának valahol, akár bikini csíknak, de ha ő is ügyesen és okosan csinálja, mint én, nincs minek nyoma legyen. Ettől még nem úgy nézett ki, mint aki nemrég lesüttette magát.
- Ha barlangban jártál lehet, inkább szobára vagy házra tippelnék - jegyeztem meg végül rántva egyet a vállamon. Nem tűnt túl beszédesnek, betudtam annak, hogy ez talán tényleg kényes neki. Nem mintha sokak ilyen igényeivel törődnék, de vannak páran, akiknél azért néha alapra teszem a számat. Nem tudtam például Tányánál se, mi az és meddig mehetek el, ami belefér. Nehéz esetek a titkolózós lányok. Nem értem minek ez, én is szoktam, de ők nem az anyám vagy az apám, hogy legyen is, amit megtartok magamnak. Jó, persze így is van, de az nem ezért. Nem fontos.
- Igaziban még nem volt részem, de ha neked igen, elhiszem. Bár egyszer félrenyeltem a kólám, az nem volt jó még a könnyem is folyt - emlékeztem vissza kicsit grimaszolva, nem volt szép jelenet. Azóta jobban vigyázok a mekiben mit kérek, leginkább kerülöm az ottani kólát. Amúgy is jórészt jég. - Jahm, néha tud az is lenni.
Nem volt gondom vele, hogy Erik próbálkozik, igazából tudom, hogy a szülinapom előtti meg az akkorra tett vásárlások is azért voltak, mert érzi, hogy nem túl oké meg sűrű az, ahogy látjuk egymást. És bármennyire lelkesedem a dolgokért, ettől ez még nem lesz olyan, mint régen a családi ebédek vagy csak úgy a délutánok otthon. Nem érzem jól magam az egészben és megtaláltam a módját, hogy mindenki úgy lássa mégis okés, na, ezért állja ő a mai napot is.
- Tényleg szeretem, de maximum egy fog hazajönni velem ez igaz - vallottam meg, ahogy becipzározva a tatyóm fel is kaptam, bizony, ez jön velünk, nem marad itt. Sálálá. - Uh, ne is emlegesd. Most, mikor utoljára jöttem vissza Pestről, háromnegyed órát ültünk a zöldben, mert valami hiba volt - fújtattam egyet, majd az előre lógó copfom hátra dobva ki is léptem az öltözőből.
- Igen, teljesen meggyógyult, és nagyon szép is. Tényleg, még nem is mutattam, ugye? Akartam, csak ugye - tártam el a karjaim, mert nem futottam bele a házban. Eligazgatva a bikinifelsőm megemeltem a kezem és úgy is fordultam, hogy tisztán lássa.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Boglyas tér → Elisabeth Shanes Előkészítő Mágusiskola és Óvoda → Bal oldali szárny

- Az tök jól csúszna sülthusival - bólogattam magam elé, mintha új receptet találnék fel, de nem így volt. Igazából csak reakció megszokásból, nekem a saláta inkább köret volt, kivéve, mikor le akartam fogyni és ilyen koplalósban toltam. De az undi volt, kefiren és almán éltem, egyszer szabadott enni és fura volt az egész. Éhes voltam és fogyni se fogytam, vagy amit igen, két nap alatt vissza is jött. - A túrógombóc. Tudom, meglepő, semmi hús - emeltem meg a kezeim rázogatva is, amitől becsörögtek a rám aggatott karkötők, ezen meg pár kislány fel is kacagott. Igazából attól, mert imádok enni szinte mindent, megvan mi az, amihez leülnék és szerelembe is esnék a tányérral. Az egy finom, krémes vaníliasodó a gombóckákkal, direkt nekem. És pirított morzsa, jaj, de nagyon ennék most. Sürgősen orvosolni kéne a dolgot, de azt hiszem ez nem túl esélyes, ahonnan kaját szoktunk rendelni, se nagyon van ilyen. Itt a faluban meg talán a cukrászdát megnézhetném, de kétlem, hogy lenne.
- Nagy a szám... legalábbis ez is sokszor kifogás, miért nem találkozunk többet. Mondjuk volt más is, de azok már nem érdekelnek - vontam meg a vállam könnyedén. Azokon már rég túltettem magam, akiknek valami a külsőmben nem tetszett. Azt hiszem ha jobban oda lettem volna tőlük, vagy a vonzódás nagyobb, akkor talán magamra veszem és fel is idegesít, de így nem igazán történt meg. Csak egy alkalom lett a sokból, mikor nem szereztem új ismerőst, vagy nem tartottam meg. Vagy Dávidnak eggyel kevesebb haverja volt, aki járt hozzánk. Hopp? Jó, ez összesen kétszer fordult elő, Kristófot ő nem hívta, a másik gyerek meg csak egy buta volt. Arról szerintem nem is tudott, mikor a srác megpróbálta megfogni a seggem, kapott egy pofont, többet én se láttam.
- Értem ám mire játszol - szorítottam össze a szemeim rá mutatva, hogy aztán látszat mérgesen ingassam a fejem és a kis tündérekre összpontosítsak. Közben fel is dobtam a nagy alkut, amire meglepően jól reagált.
- Itt nem az a lényeg, hogy rögtön megtaláld a nagybetűs őt, csak a próbálkozás, hogy ismerkedsz. Lehet nem hinnéd valakiről, de aztán akár tök jó barátok is lesztek - tártam el a kezem kicsit megemelve a vállaimat. Meg úgy is gondoltam, ha már benne van, könnyebb rávenni őt, ha mondjuk úgy alakul a listám, hogy szedjék fel egymást a tesómmal. Logikus, nem?
- Azt bizonyos srácot? - kérdeztem vissza kissé elbizonytalanodva. Aztán be is csuktam a nagy szám és sóhajtva próbáltam a "majd elhívok valakit" kipréselni, de nem tettem. Tudtam, hogy az alku az alku, szóval sürgősen újra kellett gondolnom az életem. - Ühm...tudtommal most rajtad segítünk. Nem biztos, hogy ez olyan jó ötlet....

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Boglyas tér → Elisabeth Shanes Előkészítő Mágusiskola és Óvoda → Bal oldali szárny

Éreztem némi hatásszünetet a feldobott ötletem után, de talán csak nem illett a salijához a husi, ennyire sosem mélyedtem el benne senkivel, akivel nem jártam együtt enni, hogy mivel és hogyan áll. A tesómmal többnyire hasonlóakban utaztunk, a szüleimnél volt egy időszak, mikor nem kérdeztek, csak edd meg és pont, most pedig az van, amit választok. Nem nagyon gondoltam eddig ebbe bele, de most kicsit rossz érzésem lett, hogy Dávidon kívül senkitől nem kérdeztem meg mostanság, ő mit enne, ha elmentünk például vacsizni. Majd legközelebb. Az én pocim is korgott már a sok gondolkodástól, rá is emeltem a tenyerem, hogy aztán a rám pillantó kisfiú furcsállására fel is nevessek, ő is így tett, majd mikor megcsomóztam a kis művét visszasietett a helyére.
- Szörnyű - ingattam a fejem játékosan, eszem ágában sem volt bosszúsnak lenni, csak rossz volt látni a saját fegyverem, a szavaim látni visszafordulni. - Remek, szükséged is van erre - bólogattam nagyokat.
Nem látszott elkeseredettnek, de azért az süt egy lányról, mikor úgy nincs ki irányába forduljon, ezt észre lehet szerintem venni, vagy csak felismertem, én is milyen vagyok egyedül. Egyik rosszabbul hangzik, mint a másik.
- Tudom, mit mondtam. Igazad van - mentem bele végül, de az agyam vészvillogózott éppen, mert két dolog is felmerült bennem, az egyik teljes baromságnak tűnt, a másik meg még nagyobbnak. Patt helyzet, de ha a gondolataim után kell mennem, hogy segítsek valakin. Maximum írásba kérem, hogy nemet mondott vagy elhajtott és meg van oldva. - Duh. Pontosan. Szóval. augusztus 18-ig van idő, nem illik nem betartani - jegyeztem meg, ahogy megfogtam végül a kezét, hogy áll az alku.
Elengedtem a kezét és végigsétáltam a gyerkőcök között, még volt pár perc, így akik készen voltak kiküldtem őket Tányához, segítsen nekik elrakni a dolgaikat, a kosarakat meg szedje össze velük, én meg a maradék - éppen fiúcskáknak - segítettem javítgatni és végezni. Elég gyorsan meg is volt, így miután mindent elpakoltunk mehettek a dolgukra Tánya nénivel én pedig két puszi és integetés után el is illantam a folyosón.
Két hét.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Boglyas tér → Piactér

Talán azt vártam, neki kényesebb ez a téma első hallásra, de ahogy tovább fejtegette és bedobta a találkozási reményeit, el kellett mosolyodnom. Valahol tetszett, hogy ilyen célirányos gondolatai vannak, mert ez jó. Azok, akik kis tervekkel szelik az életet talán sokkal hamarabb érnek a céljaikhoz, legyen ez egy találkozó vagy álommunka. Én kicsit le voltam magammal maradva, de ami késik, az nem múlik ugye. Amíg beszélt leküzdöttem a maradék almát, majd egy komposztos konténerbe hajítottam a csutkám. Mert ez fontos, ha lehet, szelektáljunk. Meg az is volt legközelebb.
- Lehet már saját magadból is, nem? tuti sokan kíváncsiak apád nélkül is rád, főleg, akik sokat hallhattak róla - dobtam fel rá is emelve a tekintetem. Igazából biztos sokan keresnének hasonlóságot, hogy vajon neki is furcsa szokásai vannak-e, esetleg hajlama. Ha paranoiásabb lennék, már most elgondolkodnék, nem-e figyelnek engem miatta is meg úgy amúgy is. El is engedem inkább ezt, nem valami hasznos.
- Az se lepne meg, ha szellem lenne, tudod, itt azok is vannak - billegtettem a fejem két oldalra még a kezemmel is mutogatva, hogy aztán abba is hagyjam, mikor két néni megnézett, majd össze is súgott. Már látom, mindjárt indul, hogy megőrült a polgi lánya. Pedig nem, totál okés minden, én mondom. De én jobban örülök, hogy a tesómmal és nem szellemekkel vagyok egy szobába. Ha muszáj lenne talán beköltöznék Bognáékhoz, de még az a lány is fura, nem akarom én bántani...csak hát akkor is. Mint aki dobozban él. Lehet neki se ártana valami löket, hogy megmozduljon.
- Nem tudom, a menhely tök menő, mármint, jót is tesz és legálisan lehet egy rakás édes állata. Ezt tök irigylem, mondjuk van amit annyira nem tőle - húztam el a szám, mert igen, én is hallottam ezt meg azt már. Bár gondolom itt is igaz, hogy a pletykáknak csak a fele igaz. De van, akinél az egész igen gyanús.
Egy darabig Lizát figyeltem, aztán kiszúrtam a dinnyés csodákat és rájuk is repültem válogatásba kezdve. Mintha nem most ettem volna meg az almám, sose baj, a hasam egy fekete lyuk, bár a kilókat is elnyelhetné, amiket nem élek pluszban. Nem vagyok magas, nekem nem normális ez a súly!
- Jaja - helyeseltem kicsit elveszve a témától, de azért azt hiszem még Dávid tetkóinál jártunk, vagy annak a közelében. - Tollat? Valami varázs toll? Mármint különlegeset tud, hogy nem találod? Uh, az tuti nagyon menő lehet, én ott egy utcabálra mennék el szívesen. Az a sok szín meg zene és ember, ahw...

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → A falu határa → Barlangfürdő

- Ó - szólaltam fel sokatmondóan és kicsit meglepve, hogy aztán méregessem a szöszkés lányt. Persze, sejtettem, hogy valami nem az igazi, de azért ilyen mélyen nem vagyok ismeretes a falu életében, de egészen felkeltette az érdeklődésem. Sőt. Ez annál jóval több, mielőtt gondolkodhattam volna, már kint is voltak a dolgok a számon. - És mire jutottál.... ő vele?
Szándékosan tartottam szünetet, hátha beszúr egy nevet vagy hasonlót, bár ez egyre ritkábban jön be, vagy okosabbak, akikből infót húzok ki vagy én lettem béna. De a próbát megérte! Meg legalább konkrét kérdés is volt, így valamit kell mondjon, csak nem némult meg, igaz? Itt azt csak nekem kellene, mert be nem áll a szám, mondjuk nem fognak érte megszólni. Mernék megtenni, zabos lennék és annak senki nem örülne utána. Beszámíthatatlanok a tetteim úgy.
- Nem is hangzik jól - húztam el a szám, észrevettem azt is, hogy piszkálgatja a kezét, de gondoltam ez csak ilyen pótcselekvés, így rá is hagytam. Biztos nem jó élmény, meg nem is olyan, amit szívesen mesélget az ember, én se tenném. Meg biztos szexi úszómesterek se voltak, nem is izgi a sztori.
- Ez csak előétel. Bár boldogabb lennék, ha akadna itt egy meki mondjuk, de miért is lenne jó - sóhajtottam egy nagyot és fájdalmasat, majd csak megigazgatva magam elindultam. Igazság szerint bárminek örülnék, ahonnan rendelni is lehet és nem kell mindig kimozdulni. Értem én, hogy teljes ellátás. De három étkezés? Összesen? Egész napra? Kopognak a szemeim! Nem vagyok valami koplalós fajta lány, ha elkelne se megy, mint ez már sokszor kiderült, szóval rosszabb helyzetet, mint sokszor ez a falu és felhozatala nem igen tudok elképzelni. Csodálkoznak, hogy cukron élek? Az egyetlen ehető, amihez hozzájutok, és nem undi "varázslókajának" becézett valami.
- Nem, azt mondták elnézést meg türelmet kérnek, de nálam mindkettő elfogyott. Biztos nem akarok egyhamar megint vonatozni, de valahogy el kell jutnom Dávidhoz - mondtam szomorúan, ahogy becsukódott mögöttünk az öltöző ajtaja és lassan lépdeltem mezítláb a kövön. A padok felé vettem az irányt a táskám meg a törcsi miatt, jó lesz letenni.
- Jól van, nem para ám - legyintettem, hogy aztán eltartva a kezem felé fordítsam az oldalam. Szerettem a kis bogarat, pont olyan, ahogy elképzeltem és szerettem volna. Nem túl nagy, de nem is veszik el. És szerintem tényleg mint az eredeti. Megérte az egész, akkor is, ha nem volt valami muris. - Őszintén? Nem emlékszem, csak hogy örültem, mikor azt mondta végzett - motyogtam kissé halkan, nem voltam büszke rá, ahogy vinnyogtam az első felében a dolognak. Meg arra sem, hogy így könnyebb volt kihúznia belőlem válaszokat, amiket máskor nem. Ez nem kínzás?
- Na gyere, nézzük meg nagyivíz-e vagy sem - mondtam nevetve, hogy aztán letéve a cuccaim egyből a medence széléhez osonjak leguggolva a kezemmel megnézve milyen is a víz.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → A falu határa → Barlangfürdő

Nem tűnt valami egyszerűnek a szitu, pedig igazából azon túl, hogy ez valami helyzet, fogalmam nem sok volt róla. Egy értemmel egyenlő bólintással jegyeztem meg a nevet magamban, de így elsőre tökre nem mondott semmit. Vagyis, nem gondoltam, hogy kellene. Aztán ahogy ficeregtem a tükör előtt néztem magamra vissza felvont szemöldökkel.
- Mármint... a művészetek tanár? - billentettem kicsit oldalra a fejem, ahogy a szöszke felé fordultam. Engem még nem tanított, de nem titkolt célom volt belógni az órára, mondjuk Dávid az ötletet se igen díjazta, sőt. Pedig meg kell hagyni, hozzá nem csodálom, hogy annyi lány jár szívesen órára. És így már Cel savanyúcska arcát sem.
- Hogy mi van rajtad? - néztem végig látványosan a lányon és igazából egy szót sem értettem ebből. Szerintem amennyivel magasabb vagyok nála - asszem csak pár centi - annak a kétszeresével nehezebb is, és akkor itt pluszozik. Még meg is ingattam a fejem, hogy ez nagyon rossz gondolatnak is. És a mekivel ne is hozzuk egy fedél alá, hogy amúgy a diéta rám is rám férne, de túl rövid az élet a koplaláshoz!
- Inkább mondjuk úgy beköltöztem hozzá. Nemet ugyan nem mondott, de néha kételkedem, hogy utólag jónak látja. Vagy csak a haverjai cseszik fel. Ez részletkérdés - vontam vállat végül és el is engedtem Dávid mérges-e vagy sem témát. Én szerettem vele lakni, praktikus is vagyok, mert még ha lány is, cuccostól se foglalok sok helyet amúgy, bár rengeteg van, elélek a csomagjaimból, nem kell nekem szekrények hada, meg amúgy varázslók vagyunk! Az egyik első bűbáj, amit megtanultam különórákon a vasalás volt. Sose csinálnám olyan hagyományosan.
- Jó, így magunk között... hát én ezt nem gondoltam át! Mármint, jó ég, mondd, hogy te is sírtál...legalább az elején - meredtem rá összepréselt ajkakkal, ahogy a kezére néztem. Amúgy nekem személy szerint nagyon tetszett a minták összessége, volt benne valami, amitől az egész egy nagyot adott ki. Nem tudtam ez direkt van-e, sosem kérdeztem. - Próba-cseresznye.
Igazából nem sokat tudtam a helyről, de ideje volt kipróbálni, szóval némi próbálgatás után leültem a szélére és a lábaim belelógatva befogtam az orrom, majd bele is csúsztam, el is merülve teljesen. Még szerencse, hogy összekötöttem a hajam, bár így is tekergett az mindenhova, mire felértem a víz tetejére. - Pont jó. Hogy mivel? - pislogtam ki a vizet a szememből, mintha nem érteném miről beszél. Ennyire nyilvánvaló?

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → A falu határa → Barlangfürdő

- Reggel is nála voltál? - Nem mintha közöm lenne hozzá, de mikor beslisszoltam a kávékkal és a neki szánt csomaggal, ő nem volt ott. Más kérdés, hogy nem is teljesen hozzá indultam. A megerősítésre csak elgondolkodva néztem magam elé pár pillanatra, majd érzékelve, hogy kissé talán nehéz ez az egész, inkább próbáltam megértő lenni. Nem, máskor már bombáztam volna huszonöt kérdéssel, mert bizony arról a pasasról lett volna, ebben tuti biztos vagyok! Ettől még nem akartam egyedül maradni, jobban szeretem a társasági dolgokat, nem nekem találták ki, mikor magamra kell maradni.
- Tudom mit jelent - néztem rá, hogy most komolyan? Még el is magyarázza. Ha ilyeneket akar látni, én tudok neki mutogatni, elég csak lehajolnom kicsit, de nem ez volt a lényeg, szerintem butaság. Általában, akik ilyen alakkal durván többnek látják, előbb vagy utóbb beteges fogyizósok lesznek. Volt egy lány általánosban, egyszer hallottam hányni a mosdóban ebéd után. Undi volt, én is szívesen adnék le, de nem így! Inkább koplaltam néha, de aztán jött a csalós nap és a Meki a végzetem. Maradjunk ennyiben.
- Áh, egy idő után ártalmatlanok - legyintettem le. Mondjuk vannak furák, meg olyanok, akikről nem illik Dávidnak beszélni, jobb az  kapcsolatuknak biztosan, ha nem vagyok a képben. Vannak furák, de már nem szoktam felvenni elég régen a megjegyzéseket arra mit csinálnának vagy hogyan becéznek. Meg mit hisznek, az egy külön kis ablak.
- Dávid azt mondta ez normális - vagy nyugtatni akart, de én hiszek neki. Szerintem ő több nőt bőgetett már meg, mint az normális lenne, csak neki ez karrier meg presztízs kérdése. Ha van nő még, aki nem sírt a kezei alatt, asszem azt majd elveszi. Remélem. Nem maradhatok sógornő nélkül. - Szerintem pont tökéletes nekünk, levesnek talán kicsit hideg - jegyeztem meg a végét nagyon halkan, szinte el is felejtve, hogy ezt nem terveztem kimondani. De még mielőtt reagálhatott volna én már a víz alatt is jártam.
- Azon konstans ki lennél te is hidd el! Együtt lakunk, és már tök rég volt bárki nálunk... ez nem normális! - Teljesen kiakadva meséltem persze mindezt, mintha ettől jogom lenne cselekedni, ami persze nincs, én csak segítek. - De! Én megkönnyítem a dolgát. Van listám a sulis csajokról. Már aki szóba jöhet tudod, kiszedtem a barnákat, azok annyira nem. Maradtak a szőkék, feketék, vörösek, más színűek. Meg úgy korban nem is tudom, felfelé nem szabtam korhatárt, lefelé nem mertem negyedik alá menni. Azért tuti megnyúzna.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Boglyas tér → Bogolyfalvi Hivatal és Művelődési Ház → Bogolyfalva Hivatala

Na erre nem számítottam! Mármint értitek, vannak azok a nagy filmes csavarok, mint mikor kiderül hogy Juan Miguel Alfonzo Perez Cortez Domingonak a féltesója a szerelmének az első férje és most annak az anyjának a szeretője. Meg ő a lovászfiú is. Lépjünk túl ezen, sokat voltam a nagyinál azt hiszem. De annyira pillogtam az új ismerőskémre, majd kiestem a szemeimen. Randi? Mártikával? Hát lassan kezdődött, apró és vékony kacagás formájában, aztán meghalva ahogy besípoltam egy rossz levegővételtől saját magamon és a helyzeten is nagyon nagyon röhögtem. Hát ez kész! Többet kéne ide járnom.
- És amúgy megérte? Találtál férjet vagy feleséget magadnak? Esetleg te meg Mártika, tuuudod - emelgettem meg a szemöldököm, de felfújódtam mint a gömbhal, ahogy becsuktam a szám és nevetni akartam tovább. Aztán nekem bármennyire mókás volt, neki nem. Vagy megsértettem, vagy tényleg ilyen izé egy ember, de én nem bántásból csináltam, de ahogy mindenki ő is előhúzott olyat, amit nem szívlelek. Persze, sokszor mondják hogy viselni kell és viselkedni, de ez most rossz volt. Ő tényleg nem tudhat rólam semmit, ma még csak nem is húztam semmi csúnya ruhát és nem gyerektartási csekkel vagy terhességi pálcikával, hanem kávéval jöttem. Hatalmas sóhajjal léptem el végül tőle és próbáltam átlépni azon, hogy ő igenis bántó és látszólag még csak nem is zavarja! Jó, ez sokszor megesik velem is, de az tök más! Én nem magammal csinálom, hanem jelentéktelen lányokkal és fiúkkal, főleg olyanokkal, akik meg is érdemlik. Tényleg, becsszó!
- Egéészen más vagyok azzal, igen - bólogattam is nagyokat, hogy ennek tök egyértelműnek kéne lennie, mire is gondolok. Ennyire nem lehet öreg különben. Szerintem azt még ő is tudja, hogy ha valakinek azt mondják szép, az bók és akinek bókolnak, azt nem ütni inkább...ölelni? Szokták. Szóval mást. Mindenkinek eltér a stílusa, én azt hiszem több fiút ütöttem már meg, mint öleltem. Tovább meg nem is kell számolnom fél mancsom elég rá.
- Ó, ne aggódj, ez véletlen. Máskor Mártika se vesz észre még nem távozóban vagyok - vonom meg a vállam, mert tényleg nem szoktam feltűnősködni. Meg nem is sokat vagyok itt, de nem tudom mi hangzik éppen rosszabbnak, szóval hallgatagan felcsüccsentem vissza a lábikóim lóbálva és a limonádémba szürcsölni. - Mert unatkoznék másként, ez jobb. És amúgy is, nem is biztos hogy ráér vagy egyáltalán itt van - vonogattam a vállam mintha mindegy is lenne.
- Szeretnéd ha elmennék?

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Fő utcza → Fő utcza

- Hát, ez is egy biztonság, én eléggé merészen tettem sokszor az estém mások kezébe, bizalommal. Hidd el, jobb ez így, nem mindenki tudja megtenni anélkül, hogy ne sérüljön - vontam párat a vállamon még beszéltem. Ebben nem volt most semmi képletes, tényleg jártam el például az erdőkbe kirándulni osztállyal is, de valahogy sose lett úgy vége, hogy valaki ne törje el valamiét. A tanítók szerint mert nem bírtunk magunkkal, szerintem meg tévednek.
Őt hallgatva valahogy nem hangzott annyira bulinak a családi nyaralás dolog, így nem is hibáztattam azért, mert nem volt annyira lelkes hiányoló. Amúgy se kéne ilyeneket tennem, ezért is kérdezek, mielőtt csak úgy ítélkezem, sokkal okosabb dolog és már régen megtanultam. Nem is igazán tudom mi lenne velem, ha a helyében lettem volna, ha így növök fel. Lehet most bármilyen szomorú a helyzet nem tudnék megválni a tesós léttől, az otthontól, a nagy beszélgetésektől, vagy bármitől, amit együtt csináltunk. Nem kellett ehhez elmenni vagy drága helyekben gondolkodni. Egy vasárnapi kártyaparti is pont olyan jó volt. Dávid tanított meg csalni a römiben, Gergő meg arra, hogy ez nem helyes, legalább legyen pókerarcom. Anya meg Apa pedig... szerintem végig tudták és egy kicsit hagyták is. Ma már biztos vagyok benne, ha nem hagyná senki, akkor is széjjel meg össze nyerném magam bármiben. Tények, volt időm gyakorolgatni, sokat lógtam fiúkkal meg a tesóval, ha nem is akarta.
- Áh, értem. Hát, ha a stég felé mész, az elég szép és biztonságos is. Semmi varázslatos növény meg állat, még elég kellemes illatok is szoktak arra terjengeni, de még nem jöttem rá, honnan ered - gondolkodtam el picit próbálva rájönni, mihez is hasonlít. Olyan kellemes, nem gyümölcsös, de biztos valami virág. De nem ismerős, vagy nem tűnt fel. Hm. Talán egyszer kiderül. - Szerintem nincs okod rá, mármint biztosan nem egy Miami beach - tártam el a kezeim még a szám is elhúzva egy pillanatra, hogy hát ez van, még nem léptünk kontinenst. - De szerintem ez em von le semmit belőle. Amúgy reggel érdemes, szerintem ez a naplemente cucc túlértékelt a napfelkeltéhez képest.
Nem mintha én úsznék a nyálban, meg bármikor, bárkivel éltem volna ilyet, igazából a randis dolgok is megkerültek, mint a leprásokat, minden csak megtörtént, vagy beültünk és felesbe vettünk jegyeket meg McMenüt. Mikor fiúkkal vagyok nem játszom a tűzzel egy Happymeal kérésével, de mindig fáj érte a szívem. Egyszer megpróbáltam és ki lettem nem kicsit gúnyolva.
- Iiiih - sziszegtem fájdalmas grimasszal, hallani se szebb, mint gondolom megélni lehetett. Még jó, hogy nálunk semmi emberevő meg bántó gaz nincs az eridonban. Nem is tudom mit csinálnék, ha valahonnan előszednének egyet. Végleg kicuccolnék Dávidhoz. Mármint olyan... ide többet nem jövök vissza módon. Inkább kelek fél ötkor és berobogok az első vonattal.
- Semmi ijesztgetés, de ebben a suliban leginkább semmi nem normális, ezt a gyógyító is tudja. Pár éve boszorkányüldözés volt, azt mesélték. Mármint tényleg, azt beszélik, hogy akinek volt képessége bántották, meg elvették tőle, mert rájuk akarták kenni a suli hibáit - bizarr módon kirázott a hideg, örülök hogy se ilyen gondom, se nem voltam itt. Mindenesetre ha legenda, ha nem, elgondolkodtatóak azok, hog beszélnek itt mindenfélét. Levitásokról, akik robbantgatnak, rellonosokról, akik szülnek, navinésekről a tiltott...növényeikkel. Rólunk bele se gondolok mit!
- IGEN. Természetesen az volt, hogy is ne lett volna - sóhajtottam drámaian még a kézfejem is a homlokomhoz emelve. - Egy néni volt rajta olyan kilencven és a halál között. Én jobban megijedtem, ez tuti.
A buszos kalandom nem azok közé tartozott, amit csak úgy mesélgetek ide meg oda, mégis már rég kint volt, mire feltűnt volna mennyire jól elvagyok Laurával. Tényleg kedves és rendes csajnak tűnt, örültem, hogy ma őt fogtam ki...kollégának.
- Ezt már nekem is mondták. Régebben, olyan negyedikes vagy ötödikes voltam az általánosban, mikor doga volt, anyu szerint "suliundoritiszem" volt akarattal. Hasfájással, hányingerrel és szintén lázzal. Sose hitte el, hogy ez komoly dolog - csóváltam a fejem, mintha nem értenék egyet a felnőttek dolgaival, pedig volt rációja. Tényleg megesett, hogy elég volt nagyon arra koncentrálnom, hogy én nem akarok sehova menni, vagy inkább máshova. Olyan is volt. Aludtam ezért télen fehérneműben nyitott ablaknál. Bevált, vagyis a betegség része. DE két hétig nem volt sehova, szóval eh.
- Ki tudja mi az álmod! - Én hittem, ha valakinek ez, majd megoldja hogy valóra is váljon. - Azt a rongyot megoldhatjuk, csak keress meg a következő buli előtt - kacsintottam rá, és komolyan is gondoltam a dolgot. Én örülök, ha szebbé varázsolhatok embereket egy-egy ruhával, mint gondolják.
- Huh, a legcikibb egyértelműen az volt, mikor véletlenül a tesóm kezét fogtam meg a fiú helyett, akit éppen megismertem - nevettem el magam, mert nem kívánom senkinek azt a nézést amit én és a srác is kapott Dávidtól. Mondjuk örüljön, hogy nem a csávó volt! - De a legemlékezetesebb az talán a 15. szülinapom volt, pont attól, hogy arra nem igazán emlékszem, olyan gyorsan történt a barátnőimmel, de megfürödtünk éjjel egy varázsszökőkútban. Na miből tudom hogy varázs? a vizétől három napig varázslattal is eltüntethetetlen zöld foltjaim lettek.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Boglyas tér → Piactér

Egyet kellett értenem vele, bár engem ez sosem kapott el ilyen húú, én ezt most akarom. Olvastam, szeretek is, de az én könyveim inkább vastag magazinok, és nem erről szólnak. Ez a valóság. Érdekel most éppen a lakberendezés is a divat mellett, hát az ékszereket, a kristályok és kövek mikéntjét és az arany-ezüst örök vitát tanulmányozom inkább. Szerintem tökre ki se nézik, ettől jó a meglepi mondjuk. Szeretem tudni mi a trend és nem csak öltözékben. Színben, viselkedésben, munkamorálban. Ki tudja mikor jön ez majd még jól? Szerintem a varázsvilág is tökre alul van cicomázva. Pedig a varázslöttyök gyors szépítő hatásai ha kapnának egy kis reklámot, vinnék őket mint a cukrot! Muglik is, eladhatjuk homeopátiának!
- Ugh, de ő undi - grimaszoltam nagyon citromba harapott arcot vágva kicsit a kezemmel is pipiskedve. Ha tehetném, tuti valami nagyon csini pofit kísértenék, olyat, akit vicces is ijesztgetni, jól is néz ki és szórakoztat. Jó, egy ilyet nem csak szellemként kerülgetnék szívesen, de ez totál más kérdés!
- Mitől? Sárki bá', hát olyan rendes, mindig van valami buli, igyekeznek. Meg megengedte a koedukált szobát, én adom a bácsit - jegyeztem meg nagy bólintásokkal, bár nem úgy ám! Hallottam pletykákat, hogy vannak diáklányok, akik oda meg vissza vannak érte is, szerintem kedves, de ennyi. Nem annyira fogott meg úgy...egyben, értitek. A helyettese meg még olyan morcos is, bah.
Közben a nagy eszegetésbe belefért az álmodozás is, így kifejtettem a karnevál témát. Engem nem is annyira a zene vagy a hangulat kötne le, ha ott lennék, ezt újra kellene gondolnom. Azok a ruhák a táncoslányokon, a színek és a helyi különleges kiegészítők. Maga lehet a Mennyország.
- Kipróbálnám a miniruhákat is, tudod vannak a karneváli lányok, azokkal a nagy tollakkal - mutogattam is mellé még riszálva is kettőt a hátsómon, bár ezt maximum mögöttünk értékelték, én csak lépegettem tovább utána.
- Puskázni akarsz? Arra van egy csomó más módszer is! De a toll szépnek hangzik. Öníróságot lehet rá bűvölni, miért nem csináltatsz egy ilyet?

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Boglyas tér → Bogolyfalvi Hivatal és Művelődési Ház → Bogolyfalva Hivatala

- Nem értem mi a baj - néztem rá egész elkomolyodva a nevetésből, még kicsit le is biggyesztve az ajkaim. Szerintem nagyon kis mókás ez az egész, de neki kimaradt reggel a tréfarépa, vagy csak én kenekedtem nevetgéllel. Egyelőre ez igen kérdéses. Inkább nem is feszegettem a kapcsolatát Mártikával meg úgy senkivel, nem volt valami jó beszélgetős partner így elsőre. Pedig abból, ahogy simán bekategorizált, ha kellett, ha nem, azt hittem sokkal közlékenyebb. Hát, ilyen ez. - Most megsértődtél? - billentettem oldalra a fejem is, ahogy elcsendesedett olyan rossz és gyanús módon, de visszamászva - mert leginkább ez az odatolatós-felpakolós dolog az volt - az asztalra csak lóbáltam a lábikóim, hol rá néztem, hol meg csak úgy körbe a helyen, egy darabig el is bambiztam az egyik dobozon. Éppen bele lehetett látni, de nem tudtam kivenni, mik is vannak benne, de tuti nem ééérdekesek. Semmi nem sütött erről az irodáról, amiért megérné bárkinek benne ücsörgélni egy nap több órát is. Főleg olyan rengeteget, amennyit ők szoktak. Nem vagyok buta a látszat ellenére, eléggé jól tudom itt ki és mikor, na meg mennyit munkálkodik.
- A nagyi mindig azt mondta az ilyenekre, hogy az káposztalé. De az a rossz fajta - vigyorogtam is büszkén, mert az voltam, hogy erre ilyen pontosan emlékszem, meg azért is mert nem rám mondták, hanem undi lányokra és fiúkra.
Amikor visszakérdezett a mászkálásomra egy pici sóhajjal vonogattam a vállam, hogy ja, olyasmi, de nem igazán kell vele foglalkozni. Nem voltam oda dolgokért vagy helyzetekért, azért teremtettem sajátokat, de azok se sülhetnek el mindig jól, legalábbis gondolom én.
- Szeretek látogatósat játszani. De ha tudom, hogy máshoz is lehet jönni, lehet többször jövök - bólogattam magam elé a számon koppintva párat az ujjaimmal, hogy aztán nevetve hátrébb csússzak és a kinyújtott lábaimon a cipőm lesegessem. Megint össze lett kenve, mert Mártika miatt nem figyeltem, hogy a fal mázolt. Undi koszos. El is húztam a szám, mielőtt még visszanéztem volna rá.
- Akkor jó, úgyse volt kedvem leszállni innen. És mit csinálsz te itt a papírokkal? Úgy tudta, hogy Mártikáék postáznak meg válogatnak. Szóval nem kellene még egy iktató - néztem felé, mert bár nem voltam tök jártas mindenben, azért sokan ha belegondolnak, átlátható hogy ilyen pici helynek nem kell ennyi papírozós figura.
- Jó helyről, a pult alól - közöltem széles mosollyal.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Boglyas tér → Bogolyfalvi Hivatal és Művelődési Ház → Bogolyfalva Hivatala

- Azért jobban tettem, hogy megkérdeztem - láttam be, mert lehet neki nem fontos, én azért szükségét éreztem. Sok embert bántottam meg már direkt, azok nem is különösebben hatnak meg, de véletlenül azért csak más csinálni, olyankor még azt se látja át az ember sokszor, mit is tett rosszul. Szeretem tudni, hogyan is állok az emberekkel. A fújolásra viszont elég hangosan sikerült felnevetni még egy kicsit horkantani is, ahogy rosszul vettem a levegőt, amire inkább magam nevettem már ki a végére, majd pár nagy levegő után bólogattam csak.
- Pontosan, olyan épületkiürítős. Egyszer jártam anyának egy kiállításán, és valaki szerintem meghalt ott, mert olyan szag volt legalább... állítólag csak a hely restauráló részében ömlöttek össze ilyen hígítók vagy mik, de fúj, na az... - legyeztem is magam előtt, mintha még mindig érezném. Szerintem különben nem volt kíváncsi minderre, de most már tudja, ha kell neki, ha nem. Eeeez van.
Nem szeretek alapvetően Erikről vagy arról beszélni hogyan állok én, Dávid vagy Gergő hozzá. Mindhárman egészen másként gondoltunk a családtagokra. Gergő, bár nem látszik, sokkal jobban húz apa felé szerintem, anya meg a fiúk közül Dávidhoz, bár ő nem tudom foglalt-e ebben állást. Igyekszünk úgy ketten meglenni család címen. Legutóbb is ő jött el arra a bizonyos "fogadó órára", amire egy-két lógásom miatt a házvezető bácsi látni akart valakit. Ő már nagy, neki lehet ilyen szerepben is tetszelegni, tök jó. Vagy nem annyira, ez most részlet kérdése.
- És egyre több - vigyorodtam el lóbálva a lábaim, néha az asztalnak koccantva a sarkam, de nyilván minden ilyet nagyon sajnáltam. Gondolom. - Értem, szóval te nyalogatod azt a sok bélyeget, vagy azt így Mártival felváltva? Miért ez a munkád? - kérdeztem érdeklődve, mert nem pont az jött le róla, vagyis úgy általában vannak azok a csúnya, köpcös, patis, nyurga fiúk, akikből a postások lesznek, meg vannak akikből nem. Értitek.
- Ha bosszús lennék, nem hozok senkinek inni. Akkor inkább kap a nózijába egy ilyen lenyomatot, szép - mutattam felé a bal kezem, rajta a gyűrűmmel. Szerettem, szép a mintája és eléggé bele tud rajzolódni emberek hátába, ha koncerten nem férek el tőlük, vagy arcokba, ha rossz helyen tapiznak meg. Meg hasonló. Na, akkor bosszús vagyok. - Miért kérdezed? Rosszabb mint Mártié?

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → A falu határa → Barlangfürdő

- Tökre úgy hangzol, mintha az anyukádnak vagy az apukádnak tennél vallomást - közöltem még látványos, drámai meghökölést is bemutatva, majd elnevettem magam. Nem hittem, hogy előttem hű de nagyon kéne titkolóznia se neki, se másnak. Nagy a szám, de ha megkérnek, bizonyos dolgokban tudok rá lakatot tenni. Elég nagyot, ha megkívánja a méret. A titoké.
Nem kívántam többet arra se reagálni, hogy fogyókúrára szorulna. Az nem ő, de van az a lány, valamilyen Viki vagy Zsuzsi? Nem tudom, de rellonos. Akkora, mint Dávid kétszer széltében. Na, neki lehet gondja a bikinialkattal, nem ennek a lánynak itt mellettem. Cel elég szép lány, sőt, nem is értem néha, hogy van mégis ilyen semmilyen kapcsolatban. Furcsa.
- Ahha, van az az esemény vagy időtáv, ami után már nem szórakoznak. Vagy mert nem szólnak hozzád, vagy mert... más köti le őket - néztem rá, majd magamra. Szerintem tudta mi az, amiben nagyon erősek vagyunk a szép mosolyon kívül. És ez a fiúkat sokkal jobban szokta érdekelni, mint egy mozi, amit sose értettem. De nem is fontos. - Tudom, szeretem a tesóm, de ő is tud nagyon pasi lenni, hidd el.
Nem volt jogom ítélkezni gondolom, mégis sokszor megtettem, de magam felett is, szóval igyekeztem nagyon korrekt lenni. Ma amúgy is volt mit helyretennem a karmámmal, mert a reggeli szobás emberre törés nem biztos, hogy a jók listájára tesz majd a Télapónál. Aztán loccs voltam a víz alatt, és hallottam valami nénit, de mire felbukkantam, már kérdése volt. Nem is nekünk kell megenni, ha arról beszélt, hogy a néniknek nem jutna. Mi csak kifőzzük - közölném, és fel sem tűnne a mondat végéig, hogy nem feltételes mód. Hopsz? De csendben maradtam.
- Lányokról, akik a sógornőim lehetnének. Megnézed? Mindig nálam van. Hátha ismersz valakit. Ki van húzva, aki nem jöhet szóba, meg fel se írtam, ami nem hiszem hogy érinti - ecseteltem úszkálva kicsit, aztán csak a hátamra fordulva dobtam fel magam a víz tetejére, igen kellemes volt. Akaratlanul is lesegettem a lepkém. Hallottam rémsztorikat hogy majd hólyagos lesz meg lekopik. DE brr, tuti nem. Ezt Dávid csinálta, ez egy nagyon minőségi szitakötő.
- De. Sőt, elég biztos vagyok benne, hogy sokat kell majd dolgozzak utána a bocsánatáért. De ha lesz egy menő sógornőm, megérte - vigyorodtam el a szőkeség felé fordulva. - Te nem tennéd meg a tesódért?

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Boglyas tér → Bogolyfalvi Hivatal és Művelődési Ház → Bogolyfalva Hivatala

- De azért nem cserélném le Mártiéra a parfümöm, ha nem baj. Szerintem annak a néninek a szagát még a borzocskák se csípik, pedig ők sokat élnek - bólintottam is párat csak úgy magamnak, hogy végül el is engedjem. Elég élénk nem csak a vizuális képzeletem, sajnos ilyenkor a szag is megcsap, az magam nincs mindig a helyén gondolom. De legalább okosabb vagyok, mint a többség. Mondjuk nem ilyen Bogna szinten, de biztos hogy az átlagba nem kell belesimulnom, hogyha meg akarok valamit érteni.
- Őszintén? azt sem értem Erik mit keres itt - vontam meg a vállam, hogy végül a lábaim megállítsam, már engem is zavart, mikor néha koppant az asztal lábán a cipőm. Meg összecseszni se akartam, csúnya csíkokat hagy a pipellőn az ilyen undi és koszos bútor. A fenekemmel már amúgy is elég szépen letakarítottam az asztalát. Már majdnem meg is kéne köszönje! - Edzett egy nyelved van biztosan - szorítottam össze a szám mielőtt elkezdek nevetni. Olyan nagyon hangosan és ilyenkor szoktam a legtöbb helyen beállítani a kínos csendet és még csak nem is zavar a legtöbbször, rá is néztem oldalra billentve a fejem, de bárhogy veszem, továbbra se tűnt postásfiúnak. Változnak az idők gondolom, és ha apánk lehet polgármester, más is bélyegfelrakó. Vagy valami ilyesmi.
- Agresszív? Fogalmam sincs mire gondolsz - feleltem csinos kis mosollyal a pofimon, ahogy a szívószállal az iszimbe szürcsöltem. Igazság szerint nem vagyok az, de vannak helyzetek, amikor a hangom, a nemem, a méretem vagy az igazam fizikai hatással kompenzálni kell. Meg vannak, amikor nem, de én éppen bátorra tequilázom magam. Az vicces, Dávid legutóbb felvette videóra, ahogy összevesztem egy szelektív kukával. Konkrétan a sárgával és timnek hívtam. Nem fontos.
- Azt látom. Mondjuk nem is szabad mindben, de hosszú távon így nem lesznek barátaid, mondjuk azt a helyedben nem itt keresném. Undi emberek mászkálnak. Van aki nem hord zoknit az öltönycipőben. A portán az egyik aurorőr az ingét betűri hátul, elől meg nem és olyan, mint egy otthontalan, pocakos lajhár. Leginkább, és nem aranyos fajta. Három irodával tőled van egy nő, aki szerintem sosem mos hajat és a fülbevalójából egy felet szinte minden nap elhagy. Nem tudom kinél, de ha engem kérdezel - tártam el a kezem és forgattam is meg a szemem. Vannak dolgok, amiket csak úgy észreveszek. Leginkább az emberek ruházkodásából, ehhez értek picit. - Te se úgy nézel ki, mint ők...fura vagy. De lehet csak túl új.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → A falu határa → Barlangfürdő

- És mióta vagytok így? Tök érdekesen hangzik - közöltem lelkesen, meg őszintén. Tényleg olyan volt a mosolyom is, bármennyire bátortalannak tűnt tancsinéni lányka. Sose árt, ha az ember lánya figyel másokra én meg azt vallom, hogy ez még kifizetődő is, szóval hegyeztem a füleim, mint a mondás is tartja.
Nem hangzott túl mesébe passzolónak az, amiket mesélt a lány és boldognak sem tűnt ezektől. Nem annyira csíptem az ilyeneket, akkor se, ha nem én voltam a megtestesült és újjászületett Mária Terézia. A nőcibe szorult nagylelkűségből max egy olyan nanogramnyit örökölhettem, de azzal próbálok jól gazdálkodni.
- Igen, ez nekem is feltűnt. De hát ezt dobta a gép - vontam meg a vállam, mintha mi sem lenne természetesebb, minthogy a rossz jön csőstül a jó meg, hát nem igazán. Nem volt okom keseregni, mert én inkább voltam a saját sorsom irányítgatója, mint sem, de azért sokszor nem volt kellemes. Nagyon meg tudtak páran bántani és erre nem igazán vágytam újra. - Szeretek vele lakni, de néha azért érzem, hogy valami nem klappol.
Én se lehetek egyszerű, szóval kettőn áll a vásár. De van az a pont, mikor csak nem értem, mi lehet vele. Nem beszél, fura és ilyenek. Például olyan régen nem láttam barátnőt mellette, hogy egy kezemen nem tudom kiszámolni hetekben nézve! Ennyire nem jó titkolózó, ha van valaki, szóval vagy nincs vagy valamit nagyon benéztem! Ezért van szüksége neki is rám!
- Nem kell annak lenni. Ezekkel amúgy én se - húztam is el a számat. - Engem sem ez érdekel ám mindig, de néha nincs más választás. Mármint... ha barátokat akarsz, társaságot, mert utálsz egyedül lenni, mint én, akkor - hát nincs más választásod. Partik, bátorsági tesztek, tettek, amikkel beéred a barátaid. Én mindent megtettem, hogy ne kelljen szinte sosem egyedül lennem, akkor sem, ha Dávidnak másokhoz lenne kedve. Mostanra meg nem biztos, hogy büszke vagyok mindenre, de már megtörtént.
- Áh, és kedveled? Jófej lány? Én azért félek tőle, mi van ha utálni fog Dávid barátnője és ezért ő is majd undi lesz velem...

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Boglyas tér → Bogolyfalvi Hivatal és Művelődési Ház → Bogolyfalva Hivatala

Sietős volt a dolgom, ahogy a nagy csomaggal magamnál összekaptam a cuccaim a szobában és még mindenki előtt kisurrantam a társasházból. Jó, majdnem mindenki. Én nem akartam senkit felébreszteni, de még pár jó reggelt puszi pont belefért, mielőtt elsiettem "suliba". Csak nem pont így történt. Ismerem Mártit, tudtam, hogy ő már jó egy órával előbb bent van, mert undin szeret hallgatózni, látni ki és mikor és be, meg még apus elé is tolni az undi lötyijeit. Nem igen értettem a nőcikét, nagyon nem voltak szépek a ruhái, a tekintetétől megrémülnek a pasik és a körömcipőitől szegényeknél még tuti az impotencia is elébb lép fel, mint a természet hozhatná. És amúgy az se tetszett, ahogy egyes munkatársaira különös figyelmet fektetett. Vagy szeretett volna, és nem Erikre gondolok! De lássuk a mackót!
Kapkodósan, de azért nagy mosollyal beléptem a hivatalba és a recepción átlibbenve egyből elindultam a megfelelő iroda felé, és ahogy sejtettem hamar meglett a titkárnő is.
- Szép napot Mártika néni - köszöntem széles mosollyal ő meg csak fintorgott, pedig még boldog mikit is kívántam ám! Nem értékelte, elém is állt, hogy ma úgysem járok túl az eszén - ő csak hiszi ezt, jövök én még, hát mikulás van. Fújtattam egyet majd az órára néztem.
- Tessék ezt odarakni az apus asztalára, van rajta kis kártya, meg egy Mikulást is rajzoltam rá, látja? És itt sem vagyok, nem jövök többet hozzá, becsület szó - tettem csuriba az ujjaim és pislogtam is szépen. Igaz, ami igaz, nem hazudtam. Szerintem elé amúgy se akarok ma kerülni, de nem azt mondtam ide nem teszem a lábikóim.
Megvártam, még beviszi az irodába és az asztalára teszi, majd fogtam magam és kisurrantam, amilyen gyorsan csak lehetett. Nem kéne lekésni a reggeli Mikulást a faluban és az órát se!

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → A falu határa → Barlangfürdő

Nem tudtam, hogy én vagyok tolakodó, vagy tényleg nem olyan nagyon beszédes lány-e Cel, de azért örültem, hogy végül csak kibökte, mi újság. El kellett kicsit gondolkodnom, de hamar összetettem, legalábbis a mini csempészüzemünkből sikerült, mikorra is gondolhat. Kedvelem és egy ideje már minden nélkül is szívesen hagytam neki az epres csomagot, vagy a gumicukrosat, esetleg azokat a pici, csokis m&m's szerű dolgokat. Ma is így terveztem délelőtt, de nem jött össze annyira. Már az ő megajándékozása, amúgy talán nem lehet panaszom?
- Akkor ti is jó tesók vagytok. Csak ő van vagy van másik is? - kérdeztem meg, de ezúttal visszafogtam magam. Legutóbb egy lány majdnem elsírta magát, mikor lelkesen megkérdeztem, hogy neki a szülei együtt élnek-e vagy sem. Nem tudhattam, hogy éppen válnak meg az anyukája most mást szeret, ráadásul egy másik anyukát. Elég furák manapság az emberek. Nem mintha olyan öreg lennék, de ahogy a fiúk kinéznek, meg ez a példa, kicsit úgy érzem macskás néni a végcélom.
- Nemnagylányos? - hadartam utána kérdés formájában, de értetlenül meredtem. Nem értettem mire mondják ezt és mi számít akkor nagylányosnak. Persze ha ékszerek vagy ruha lenne a téma, azt úgy el tudnám képzelni, igazából lehet csak ennyit kéne tennem.
- Ó! Hát... Ó. - Érdekes dolog ez. Ahogy próbáltam belekezdeni, mindig csak összepréseltem az ajkaim, majd eltátottam, mint egy halacska. Végül némi lendülettel kitoltam magam a part széléhez, a nagy popsimra csüccsentem és mint egy partra vetett hal elnyújtóztam a lelógó tasiszáramért és közelebb rángattam. Szerencsére vízálló.
- Szereted a... levest? - kérdeztem már szinte nevetve, ahogy lecipzáraztam a tasim körülnézve.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → A falu határa → Barlangfürdő

- Én azt hiszem rossz tesó vagyok - sóhajtottam egy nagyot kicsit elfröcskölve a vizet magam előtt. Nem gondoltam teljesen szó szerint, valahol mégis ilyen néha ahogy nyilatkozom vagy gondolkodom. Érzem, látom és azt hiszem tudom is. - Márhogy, én néha szeretném, ha csak ketten lennénk - vonogattam a vállam, mert nyilván nem szép ezt mondani, ha van kettő testvérem is, de Gergő... hát ő elég rég kikerült ebből, meg igazából a szülők is. Csak mi voltunk, valahogy megszerettem, hogy vagyunk ketten és nem akartam, hogy ezen bármi rontson, nem is voltam soha kedves, mikor bármi kötelező dolgon Gergő kettő percnél tovább próbált Dáviddal beszélgetni, akkor én már ott tipegtem köztük és így toltam arrébb a mutatóujjammal böködve a hasát hogy, most szeretnék Dávidnak valamit mutatni. Akkor is, mikor nem volt mit. Hm.
- Szeretem a pónikat, mondjuk nekem nincs, de nagyon szépeket láttam a vidámparkban is régebben, de én béna vagyok az ilyen játékokban. Egyszer megdobtam a bácsi szemét, aki állt a céllövöldében - ennyit a sikereimről röviden. Kicsit össze is szorítottam a szám ki ne röhögjem magam robban, de be kell látnom eléggé vicceske volt akkor is, és most is elmesélve.
Közben átmentem bálnába és partra vetettem magam, hogy megszerezzem a zacsikat, amik nem véletlen utaztak velem idáig.
- Ne legyél buta, nem hagylak, hát közös pancsi van! - ingattam is a fejem meg, igaz kicsit előbb terveztem jönni, de a délelőtt... máshogy alakult, el is mosolyodtam, de aztán csak meglett a leves és leszálltam a lábikóimmal a földre. Vízre. Majd dobtam egyet  a kezébe.
- Én megnéznék egy olyan naagy tál levest. Mondjuk olyan... medence méretűt. Mennyire tudsz gyorsan futni?

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → A falu határa → Barlangfürdő

Jól esett, hogy úgy látja, ez nem valami ördögtől való nézet, ettől még talán kicsit tényleg sántítanak az elképzeléseim. Vagy nem kicsit. Nem vagyok olyan átlagos tesó, aki csak elél, mint egy tuja a tesó mellett, én fontosnak tartom őt, szeretek vele lógni, és más ne akarjon a helyemen meg időmben lenni. Az más, ha barátnőzne, meg ilyenek. Minden más, amitől boldog. De ez mondjuk szerintem nem a Gergővel való beszélgetései szinonimája.
- Gergely. Majdnem, de tetszik a Gedeon - közöltem nagyon nevetve, még kicsit fel is sípolva, ahogy kapkodtam a levegő után. Imádom Celt, meg ez az elnevezés is nagyon tetszett. Ő nem volt az, aki megpróbált rábeszélni, hogy szeressek valakit, akit nem tudok úgy, mint másokat. Nem kérte, hogy hazudgáljak és azt sem várta el, hogy bármit titkoljak előle, mert nem érdeklődne. Ő mindig szokott, néha jobban is, mint hinné az ember.
- Van egy nagy, fehér pacim. Az az egyetlen patás plüssöm, az velem is van mindenhol - bólintottam is nagyokat megerősítésként. Ma úgy terveztem a suliban maradok, így a Maximus utánzat is velem. Közben kikászálódtam, meglett a tasim és belőle a zacskók, amiből egy repült is a vöröses lánynak. Ahogy nagy nehezen elkapta el is kuncogtam magamban, hogy aztán megnyitva a levest kivegyem a mini, ízesítő tasakot.
- Ízzel vagy íz nélkül? - kérdeztem rá, hogy aztán visszacsússzak a medence szélére. - Öltöző a holmiért, aztán a társasházig nincs megállj!

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → A falu határa → Barlangfürdő

Nem haragudtam Celre, sőt, nagyon tetszett, ahogy behelyettesítette a Gergő elfelejtett nevét. Nem mintha nekem is ne kéne néha elgondolkodnom ezen az egészen. Mármint múltkor is csak úgy ültem anyánál otthon, néztem magam elé, nagy mesében voltam és meg kellett állnom, mert elfelejtettem a nevet. Ritkán használom, bezzeg Bubu így meg Bubu úgy, meg Sudden, meg Dávid. Szóval ő meg több formában is megvolt, mint normális mások szerint.
- Fúj, undi vagy. Nem érdekelnek az ilyenek nála - ingattam is meg a fejem. Oké, volt elég a rovásomon kerítés terén, ha valaki, akkor ő tudja, mert a sikertelenségeim drámáit mind-mind hallja, de csak jót akarok, mert Bubu fontos és szeretném ha boldog élete lenne, olyan, amiben van egy ding, aki bátran az, és csak vele, csak neki. Egy, aki tényleg tarthat a sírig. Vagy tovább. Drakula is elég kitartó volt ugyebár. Ez az új ding dolog meg engem kicsit megvisel, de ezt már nem fejtettem ki inkább senkinek. Még ha a lány itt előttem tuti meg is értené.
- Pepperdance vagy Minty, nehéz kérdés, de őket szeretem - bólogattam is nagyokat. Igazából mindet is, de előbbinek a színei meg a paprikái, csak ahw, a másikuk meg gyönyörű, mint a legtöbb. De koncentráljunk a levesre!
Kibontottam a zacsit és a tésztát már úsztattam is a vízre z ízfokozót szorongatva. A pozitív válaszra vigyorogva bontotta a fűszeres, meg a fura szószos zacsit is és belenyomkodtam.
- Ha bárki kérdez, mi a játszótéren hintáztunk - tettem hozzá gyorsan, aztán persze már két lábon is álltam még két leves bontása után és a táskám szorítottam. - 3, csak kapd fel és szaladás. Majd a társasházban öltözünk!
Azzal már rohantam is, miközben az a levesillat el is kezdett terjengeni. Ha itt sokat öltözgélünk, annak tuti nem lesz jó vége! Igyekezni kell!

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Vendéglátó negyed → Czukorvarázs Cukrászda

Mély levegő be, aztán ki, aztán be, majd ki. Erősen legyezem a kezeimmel az arcom, mert annyira szép az új ezüstcsillámos szemfestékem, hogy nem akarom lesírni, de kerülget. Órák óta, annyira görcsben van a pocim is.... hogy csak két szelet torta fért eddig le. És most csak bámulok a grillázsomra. Fáj a szívem, de már arrébb toltam. Azt írta nekem Ezra, hogy muszáj beszélnünk. Mikor mondanak ilyet? Tuti meghalt valaki. Vagy feltámadt. Egyik rosszabb, mint a másik. Vagy valaki terhes, aki nem ő, az tuti. De minden olyan zavaros mostanában. Talán kicsit jobban el vagyok foglalva magammal és nem láttam mást? Ez régen is így volt, és nem szoktam bamba lenne. Látom hogy néz a szünetekben Emmára, és viszont, mikor én is bent vagyok az Előkészítőben, azt is tudom, Lia mennyire kedveli. De nem hiszem hogy ott gyerek lesz. Akkor Dávidról akarhat beszélni. Jézusom! Ezt inkább végig se gondolom, ott túl sok ész jutott két emberre, hogy ilyen történjen. Ha meg megölt valakit és ki kell mosni, tuti nincs nyom. Ha valakinek ennyire eszes a barátnője, tuti tud olyan módot, ami teljesen megúszós. Ezt Gabenek igyekszem nem emlegetni, de egyszer jól jöhet, ha véletlen megint olyan lesz a helyzet, amiben majd valaki közölné velem, hogy ez nem Ding. Ez nem az a Ding. Sok buta.
Már remeg is a kezem, remek! Felemelem a fejem és körülnézek, szerencsére annyira nincsenek sokan így újabb sóhajjal dőlök a sarokban lévő kis asztalnál a támlának és nézek kifelé az ablakon. Egészen addig, még meg nem hallom azt az ismerős lejtést és meg nem érzem a megszokott illatot.
- Nem én voltam - szögezem le fordulva is a közeledő alak felé, csak ekkor emelve rá a tekintetem. Nem tudom mit tettem, mert bárhogy számolok, csak én maradtam listán, mint probléma.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Vendéglátó negyed → Czukorvarázs Cukrászda

Rettenetesen hosszú percek teltek el, ahogy lassan, de biztosan magamba tuszkoltam a két szelet tortát. Máskor, mire odaérnek - mert ez az egyetlen hely, ahonnan nem tudok késni... meg a McDonalds -, én már túl vagyok két krémesen, pár házi pralinén és kétféle tortaszeletnek is nekikezdtem, meg rendeltem levezetőt. Most meg. Most. Rossz érzésem volt, azt mondta Maja meg Cel korábban, hogy vannak ilyen megérzéseink, nekik mindig, ha valakivel rossz történik, én azt hiszem most megtapasztaltam. Csak nem tudtam mi van.
- Tudod? Akkor ki halt meg? Terhes valaki? - kérdeztem teljesen elkerekedett szemekkel, ahogy a fejem nekinyomtam, mikor közelebb húzott. Sóhajtottam is egyet, hogy kicsit elbillenve nézzek rá oldalra. - Akkor Dávid? Ő? Mármint nem terhes, csak... beteg? Rosszat tett? Ugye nem csukták le?
Reméltem, ha így lenne, arról tudnék időben, bármelyikről, leginkább elsőre. Nyilván nem én vagyok a legnagyobb segítség, de Bence még jön nekünk egy szívességgel, szóval tudnék mit tenni én is szerintem. Ezt a Bubu is tudja. Teljesen belezavarodtam, ahogy a kezemre néztem, egész kicsit remegett is.
- Nem nézel ki túl jól. Mi baj van? Te vagy rosszul?
Azt hiszem, ha eddig féltem, most ijedt is voltam, szóval csak megsimogattam az arcát és elhallgattam, hogy amúgy beszélhessen is. Mert én a stresszben beszélek és eszek, de mivel utóbbi most kimaradt, így nagyon járt a szám.
- Csak kettőt ettem, nem annyira ment, de kértem hozzanak a kedvencünkből később.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Vendéglátó negyed → Czukorvarázs Cukrászda

Megnyugtató, hogy a fontos embereknek semmi baja nem esett, sőt, úgy tűnik épen és egészségesen vannak valamerre. Mi itt, anya tudom hogy rendben van, mert tegnap délután találkoztunk is. Elég furcsa volt, de gondolom megint mindent is elvállalt és túl van terhelve, mindenesetre él, virul és nem is beteg. Ha jól tudom. Ezt mondjuk mindenkiről így gondoltam eddig.
- Erik? Nem hiszem, hogy terhes lenne - ingattam is meg a fejem nagyon tudálékosan. Amennyire én tudom Bubu és Bogna, most olyan dinamit dupla B-ben tolják, szóval ha vizsga is van, tuti mindketten ott vannak. Akkor is, ha annak a lánynak már nem kell. Vannak azért még fura dolgai, de Dávid boldog. Úgy látom tényleg, és ez fontos. Ellenben Ezrával aki olyan, mint aki tengeribeteg. - Ugye nem ittál ma bele egy csészébe se, amit 100 centi alatti kisgyerek hozott? Te is tudod mi az egyetlen hely, ahonnan vizet szereznek - pislogtam felé nagyokat. És nem, ezt nem az emlékeimből szedtem - biztos ott is van ilyen -, hanem láttam és tapasztaltam, mikor az oviban segítettem. Aggódtam kicsit, idegek ide vagy oda, úgy nézett ki, mint aki megevett egy több napos szendvicset és az beköszönne ide az asztalra. Szóval nem szépen.
- Kiakadni? Ne legyél buta, tudod, hogy imádlak. Mi történt? Most akkor mégis beteg vagy? Emma terhes? Meghalt valakid? - dobtam be újra a fő gondokat, de teljesen elvesztem hirtelen. Nem olyan volt az arca, mint ha ez nyomná a lelkét. Kicsit el is húzódtam, de csak azért, hogy miután az arcát cirógattam a kezemmel rá is tudjak nézni. - Igen, és mindig lehurrognak és ketten maradunk. De ha egyszer nincs humoruk? - nevetgéltem kicsit. - Persze, hát rokonok vagyunk, bár ehhez képest a többiek - forgattam meg a szemem.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Vendéglátó negyed → Czukorvarázs Cukrászda

- Rosszabbul mint négy éve karácsonykor? - meresztettem a szemeim Ezrára, hogy aztán kicsit békésebb pocival hajoljak az asztal fölé újra és visszahúzzam a grillázst magam elé. Most már pár - több - falat is leférne oda, csak ugye beszélni is meg enni is nem egyszerű művészet, én azért a hangos ropogtatás mellett a szám elé emelve valamennyire a kezem figyeltem és felelgettem.
- Helyes, én is ezt tettem volna - veregettem meg a vállát, majd még el is vigyorodtam. Nem szoktam bántani a gyerkőcöket, sőt, általában bejön Cel vagy Tánya, merthogy kell igazi tanár a fegyelmezéshez - ez hülyeség - és akkor nekem csak nézni kell, mi történik. Szerintem a szőke lány is beleivott múltkor valamibe, amit a gyerekek hoztak. Azért most vetnék egy keresztet, de nem tudom hogy meg merre van az arra vele.
- Akkor se új nem jön, se régi nem tűnt el, minden egészben van. Ez nagyon jó hír - helyeseltem mindaz mellé, amit mondott, de arra, hogy bénácska csak oldalra billentett fejjel figyeltem. Nagyon érdekelt, miért is vagyunk itt. Miért volt hirtelen és sürgős, miért sápadt és miért érzem még mindig, hogy valami akkor sincs rendben, ha azt mondja. - Mások vagyunk, de az én vicceimen néha te sem nevettél. Mindig milyen csöndet csinált, mikor a nagyi súgta kérdést feltettem - mert bizony sokszor volt. Én jót nevettem, ő is. Egy idő után Erik is csak leintett. Mert hát ki lenne az apám. De közben szusszantam egy nagyot. - De ugye nem mész el megint messze és csendben?
Talán ez volt az, ami okozta az aggodalmam. Ha megint így döntött, nem láttam, hogy rossz lenne bármi, de ki tudja.
- Ki kopog? - néztem rá, várva a vicc többi részét, mert szeretem a vicceit. A vicceinket.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Vendéglátó negyed → Czukorvarázs Cukrászda

- Ve-mhes hör-csög - tagolódott a szó a számban, ahogy elkezdtem nevetni, és nem tudtam enélkül megismételni. Eszembe jutott az a majdnem lufiszerű kisállat, ami terjeng a neten, most előttem volt a kép, és egyszerre volt nagyon bizarr és nagyon vicces. Engem sosem zavart, hogy bárkinek vannak megjegyzései családon belül, mert úgy gondoltam, mi így szeretjük egymást, majdnem mindenki és mindenkit. Persze vannak súrlódások mindig, másképpen a nagymaminak se lennének ennyi felé a fiai, nem igaz?
- Attól nem félek, hogy te valamikor ne így tennél. Én még sosem csalódtam benned - mondtam neki mosolyogva, ahogy azért kicsit kevésbé feszülten már a tányért mozgatgattam magam előtt. A süti néha elviszi a tekintetem, de ez a legjobbakkal is megesik Szerintem legalábbis. A megnyugtatásnak szánt szavaival azért már ki is engedtem a levegőt, ami a tüdőmben maradt és inkább figyeltem, mire is jutunk a nagyival. Én szerettem, tök menő sorozatokat mutatott, mondjuk mindkét mamámmal prímán eltoltam a Vad angyalt, ők már sokadjára, én elsőre, mikor ott nyaralgattam.
- Egyszer azt kaptam a cumisüvegembe is, csak valahogy nem jutott el hozzám - gondolkodtam el egy pillanatra, de emlékszem a családi videóra, meg egy kézre, ami benyúlt érte. Rajta kívül még csak észre se vette senki, de ez is olyan rejtély maradt, mint az egyedi humorunk.
- Nem tudom, csak szerettem volna tudni, hogy nem ezért vagyunk itt - vonogattam kicsit elszomorodva a vállam. Én nagyon örültem, mikor visszajött, sőt, talán jobban, mint bárki. Nem lenne jó megint egy ilyen, jobban szeretem, ha az ép családom része megvan magam körül.
Aztán csak bámultam, mint aki meg sem hallotta a választ, pedig igen. Elsőre bután néztem rá, aztán magam elé a sütire, aztán nevettem, de mikor ő csak mosolygott, ez lassan elhalt az arcomon. A tekintetét kerestem a tenyereimmel az asztallapot nyomva pillanatokig. Aztán letették rá a korábban kért dolgokat és csak utána sikerült megszólalnom.
- Milyen Apa? - mintha csak a viccet folytatnám, de úgy egészen más hangsúlya volt az egésznek. Annak, hogy miért hozta fel a családi viccelődést. A nagyit. A humorunk. aztán kint is volt az első könnycsepp, közben meg mosolyogtam. Fogalmam sem volt mi történik.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Vendéglátó negyed → Czukorvarázs Cukrászda

- Mert más nem érdemelte ezt ki - húztam ki magam büszkén, mintha ez tényleg valami díj lenne, hogy pontosan miért az jó kérdés. Sosem voltam a legügyesebb vagy éppen legokosabb, de nálam kevesen szeretik jobban, bár ebben Bubuval mindketten versenyben vagyunk. Jó a Bubukkal. Szerintem bármilyen ugatós és morcos miáú, őt is, a bátyust is meg Gabe-et is eléggé nagyon kedveli.
- Hát utána nem fájt volna, ha van olyan jó mint pár tequila - gondolkodtam el kicsit, bár csak halkan jegyezve meg. Erre mindig, mindenki olyan furcsa. Dávid anno hazarángatott, Gabe mikor Dustin nagyon csúnyán néz rám is szólt, de újabban már nélküle is. Ezra nem tudom hogy állt ezzel, de nem akartam hozzá hasonlóan nem azt nyújtani, amit várnának. Az persze más kérdés megint, hogy a nagyival nehéz ellenkezni, de tényleg, tudom, hogy ő mindig, mindent duplán is megpróbál, ha teljes a meggyőződése. Ezért is viccelődött velem.meg Ezrával mindig úgy is, hogy mások nem nevettek.
- Annak azért örülök. Nem minden csillogás meg kristály teteje ez a hely, de legalább itt van a lényeg - mosolyogtam is rá, még éppen olyan gondtalanul, és értetlenül, ahogy később már nem ment.
Ültem és néztem rá, az asztalra, az érkezett süteményekre, majd feltettem a világ legeslegbutább kérdését, amit ilyenkor lehet, de a viccet nem szakítottam meg. Még ha nem is vicc.
Vettem pár nagyobb levegőt, az utolsót kicsit szipogósan, és az asztallappal vívott farkasszemcsata után, éppen a válaszakor sikerült rá néznem újra. Az arcomon végigcsorgott a könny és szolid véget ért a fehér pulóveremen szürkülve a szempillaspirál miatt. Úgy fogok kinézni, mint Szörnyella. Nem akarom, macskám van, de szeretem a kutyákat.
Megöleltem, szorítottam és sírtam, jól esett,miközben annyi minden egyszerre háborított fel és nyugtatott meg. Mióta tudja? Miért csak most tudhatom?