Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Vendéglátó negyed → Mátra Máguscsárda

Szendrey Adél

Szakítás után a férfiak ellenállhatatlan kényszert éreznek arra, hogy alkoholba fojtsák a bánatukat. Én is így szándékoztam tenni, miután dobtam Tányát az előkészítőből egyenesen a csárdába indultam. Abban az ótvar porfészekben lehet a legjobban lerészegedni, mert ott akkor nem lógsz ki a közegből, ha berúgsz.
Lendületesen nyitottam be a csárda ajtaján.
- A Nagyúr megérkezett! Hódoljatok parasztok! - így jeleztem a bent lévőknek, hogy jobb, ha nem próbálnak meg belém kötni, mert különben véget vetek a szánalmas kis életüknek. Kinéztem magamnak egy eldugott asztalt, az ott lévő, messziről bűzölgő, tajt részeg manust arrébb taszítottam egy varázslattal, és levágódtam a székbe.  
- A Nagyúr inni kíván! Egy tálca sört! És egy üveg whiskyt! Gyorsan! - kiáltottam a pult felé. Szükségtelennek tartottam pontosítani a rendelésemet, mert szerintem úgyis csak egy féléjük van mindenből. A lehető legolcsóbb, borzalmas minőségű piák. De most mindegy is volt, mit kapok, csak legyen benne alkohol. Nehogy kinézzenek innen, hogy nem iszom rendesen.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Vendéglátó negyed → Mátra Máguscsárda

Szendrey Adél

Nem emlékezhetek minden nőre, akivel dolgom volt, de a pultos csaj beugrott, hiszen én tettem nagy lánnyá annak idején a kéjbarlangként funkcionáló vidéki kastélyomban.
- Adél? Te aztán megváltoztál. - én egy hamvas, szőke cicababára emlékeztem, de most egy széttetovált valaki állt előttem. Bár a csárdához kétségtelenül passzolt ez az extrém külső.
- A többi hol van? - kérdeztem méltatlankodva, maikor csak egy korsó sört, egy feles kapok. Ha nem ihatok egyszerre sokat, akkor sose fog beütni rendesen.
- T-Á-L-C-A sört kértem és Ü-V-E-G whiskyt. - nem kiabáltam, csak még egyszer elmondtam lassan, tagolva a rendelésemet, mert hátha nem jutott el a tudatáig. Igen, kiállhatatlanul viselkedtem, mert ki kellett adnom magamból a feszültséget.
- Legfőképpen dühos vagyok. - böktem ki kelletlenül a kérdésére, mert erre most már enélkül is rájöhetett. Lehajtottam a whiskyt, és egy nagy korty sört is ittam, félig kiürült a korsó. Tényleg nem vicceltem, hogy nekem egyszerre kell sok pia. De ha mindenképpen fordulgatni akar, ám legyen, elnézegetem én a formás hátsóját.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Vendéglátó negyed → Mátra Máguscsárda

Szendrey Adél

Nem firtatta egyikünk se nagyon a közös múltunkat, de ez így is volt rendjén. Csupán annyi történt akkor, hogy mindketten engedtünk az adódó alkalom csábításának, és egyszeri kaland formájában utat engedtünk vágyainknak. Én élveztem, az viszont soha nem derült ki számomra, hogy vajon Adél mennyire élvezte. De valahogy nem is érdekelt, nekem csak az számított, hogy én megkaptam, amit akartam.
- Csak ennyi a gond? Parancsolj! - hatalmas mennyiségű galleont öntöttem ki az asztalra tértágítóval ellátott erszényemből. Ezt az egész kócerájt megvehettem volna zsebből, ha akarom.
- Ma mindenki a Nagyúr vendége! Én állom az egész esti fogyasztást! - ugrottam fel, és szóltam a csárda vendégeihez, amire taps és ujjongás volt a válasz, még a matt részeg manusz is feltámadt, akit az előbb eltessékeltem. Ezzel bőven adtam munkát Adélnak. Ha meglenne a magához való esze, pár varázslattal pillanatok alatt kiszolgálhatna mindenkit. De ő utálta a mágiát, vagy legalábbis ez rémlett nekem, és ki is bukott a tanodából.
- Köszönöm . - fogadtam a gratulációját.
- A kviddicsről pedig annyit, hogy... - megint szólásra kellett emelkednem, ismét a vendégekhez fordultam.
- Tudassátok az Orbán famíliával, hogy reszkessenek, mert a Nagyúr le fog csapni! A Klaudió gyereknek annyi! - a kviddics kapcsán egyből eszembe jutott, hogy van még törleszteni valóm, és itt most kiváló alkalom adódott arra, hogy ezt világgá kürtöljem.
- Tudod mit? Te is iszol velem! - toltam Adél felé a whiskyt, miután visszaültem a székemre. Persze ellenkezhet, de attól megint csak nem lenne jó kedvem.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Vendéglátó negyed → Mátra Máguscsárda

Szendrey Adél

Befejezni a Nagyurazást? Mintha bárki is árthatott volna nekem ebben a lepukkant kócerájban. Most meg különben is különösen szerettek, hiszen én álltam a cechet.
- Használj mágiát! - pár pálcasuhintással megoldhatta volna Adél a kiszolgálást ahelyett, hogy megszakad. Mire végez én már nem leszek szomjas, mert nem fogok rá várni.  
- Akkor tárgytalan. - húztam le a korsó sörömet. Majd gyors egymásutánban legurítottam még két korsót. Sörváltóban is bajnok vagyok, mondtam már? Mégsem kellett volna idejönnöm, ez nem az a hely, ahol helyrerázhatom a gondolataimat. De legalább a bogolyfalvi parasztoknak szereztem némi örömöt az ingyen piával.
- Ez gondolom elég lesz. Tartsd meg a visszajárót! - ismét egy nagy halom galleont tettem Adél elé. Állítom, egy havi fizetése legalább kijött a jattból.
- Az üveg whiskyt elviszem. Pá! - köszöntem el, de távozás előtt azért még csak azért is rábírtam a vendégeket arra, hogy éltessenek. Nem volt nehéz, egyből felzendült a jól ismert VZR Nagyúr rigmus. Még hogy átemelnek az asztalon? Cöh.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Boglyas tér → Bogolyfalvi Hivatal és Művelődési Ház → Bogolyfalva Hivatala

Mácsai Ráhel

Szabályosan kirepültem a kandallóból, hogy aztán négykézláb a padlóra vágódjak. Pedig tisztán és érthetően mondtam ki az úti célt: Budanekeresd, Pure-Blood Gentleman's Club.  
- Dom Pérignon! - adtam le a rendelést magam elé kiáltva, mert valamiért ellenállhatatlan késztetést éreztem erre. Majd nagy nehezen feltápászkodtam, hogy körülnézzek. Alaposan megváltozott a hely, mióta legutóbb itt jártam. Pedig pár napja lehetett, hogy itt jártam. Azt hiszem. Kissé elvesztettem az időérzékemet, mióta alkotói szabadságon vagyok. Összefolyt minden.
De vajon miért nem szól a zene? Hol vannak az újdonsült ivócimboráim? Na és a táncoslányok? Rögtön meg is indultam a pultos csajhoz reklamálni.
- Hé... hát ennek a bohócnak a képe meg mit keres itt? - a szemközti falról Bogolyfalvaváros polgármesterének arcképe meredt rám, és ez azonnal felülírta az eredeti mondanivalómat.
- Csak nem ő itt a góré? - kacagtam fel. Nem is tudtam, hogy a tisztelt polgármester úr nemcsak falusi parasztokat, hanem éjszakai klubot is vezet.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Boglyas tér → Bogolyfalvi Hivatal és Művelődési Ház → Bogolyfalva Hivatala

Mácsai Ráhel

- A hivatal? - leesett az állam a meglepetéstől. Ennél talán már csak akkor lőhettem volna nagyobbat mellé, ha az aurori kirendeltségen kötök ki.
- Én csak szórakozni indultam a haverokkal, de úgy tűnik, megviccelt a hop-hálózat. Sokan jártak így mostanában, a fenntartók meg mossák kezeiket, kész röhej! - ráfért volna bizony a karbantartás a hálózatra, mielőtt még tragédia történik. Nekem most szerencsém volt, egyben maradtam, nem szakadt le egyik testrészem se.
- Várjunk csak, Ráhel? - most ismertem csak fel a fiatal nőt. Futólag gyakran láttam a tanodában, de valahogy bennem még mindig az a kislány képe élt, akivel egyszer a faluban összefutottam. Ebben a szerkóban viszont határozottan nem egy kislány képét jutatta eszembe.
- Ígértem neked egy forrócsokizást, ha nem csal az emlékezetem. - ugyebár VZR Nagyúr sosem felejt, hiába történt évekkel ezelőtt a dolog.
- Vízből és kávéból akár meg is tudom oldani. Még a Malawi-tónál tanultam el a trükköt a helyi bantu mágusoktól. - imádtam, ha olyasmit csillogtathattam meg a tudásomból, amelyre ritkán adódott alkalmam. A kávéból kakaót átváltoztatás pedig ilyen volt.
- Persze valami erősebbel is előrukkolhatok. Végtére is nem vagyunk már gyerekek. - eresztettem el egy mosolyt. Kifejezetten megindult bennem egy folyamat, hogy ne gyerekként tekintsek Ráhelre. Jó ég tudja, hogy ez hová vezethet.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Boglyas tér → Bogolyfalvi Hivatal és Művelődési Ház → Bogolyfalva Hivatala

Mácsai Ráhel

Ráhel rögtön feljegyezte, hogy a hop-hálózat rendetlenkedését jelezni kell; tetszett ez a precizitás. És az is, ahogyan a pultra pattant.  
- Természetesen emlékszem rád. De... hogy is mondjam...  megnőttél. - nehezen böktem ki a megfelelőnek tűnő kifejezést, és talán rám nem jellemző módon kicsit zavarba is jöttem. Azt még se mondhattam, hogy igazi bombázó lett belőle. Hiába na, a hozzá hasonló szőkék egyszerűen megbabonáztak. Egyszer még ez a gyengeségem lesz a vesztem, mindig is ettől tartottam.    
- Szárnyal a bisznisz, kösz a kérdést. Most jóformán csak a nevemet adom hozzá, a legutóbbi kampányunk sikerének hála egy időre a háttérbe vonulhattam. - nagyot kaszáltunk a zseniális húzásommal, hogy ismert hírességek neve alatt adtunk ki egyedi fejlesztésű seprűket.
Egyetlen módon lehetett meggyőzni arról, hogy lemondjak az elképzeléseimről: egy csábítóbb lehetőséggel. Ráhelnek sikerült, felhívott a lakásásra, így egyáltalán nem bántam, hogy nem mutathattam be itt a spéci átváltoztatást. Ott majd mutathatok neki mást is... De nem... le kellett higgadnom. Csak egy ital. Ne gondoljak bele többet, nem dönthetek meg rögtön minden nőt, aki tetszik. Főleg akkor, ha valaki igazán tetszik. Nincs abban semmi, hogy a lakására hív. Bárki megtenné felém ezt a gesztust.
- Úriemberként nem mondhatok nemet egy ilyen kedves meghívásra. Menjünk! - kinyújtottam a karomat, hogy ha megtisztelne vele, akkor nyugodtan karoljon belém. Mert ilyen egy úriember.