Fiúk

Néha már tényleg elege van Mirának abból, hogy még nincs tizennyolc éves, de több felelőssége van, mint egy harmincévesnek. Tény és való, hogy sokat ő választott, az viszont kicsit feldühítette, amikor azt kellett látnia a bátyjától, hogy betegsége ellenére alkoholt fogyaszt. Ráadásul mindezt takarodó után, a faluban teszi. Egy kisfiú társaságában. És pluszban már vagy egy hónapja nem is látta.
A gyerek voltaképpen nem érdekelte, már elégszer volt szerencséje hozzá. Legutóbb "kellemes" emlékeket szerzett neki. De hát ő meg megbántotta a szobatársnőjét. Még szép, hogy nem fogja ölbe tett kézzel végignézni, ahogy Biát megbántják. (Jó alkalom a bántalmazásra.)
-Fáj még az oldalad kölyök? A büntetőfeladatod azóta sem érkezett meg hozzám -sötét pillantást vetett rá, nagyjából ennyi figyelmet fordított Gergőre. Talán jobb is lehetne a viszonyuk. Igazából régóta ismerik valahogy egymást, és ha ő nem a mostani mostohaanyjához kerül, akkor még az is esélyes lett volna, hogy Benjamin Daniellel együtt Amira nyakába varrja a fiút is.
Közben a felkínált helyet elfogadta, ha már céllal érkezett, akkor a tesója jelenléte nem fogja elzavarni. Leült a kettő közé, lábait keresztbe rakta.
-Csalódtam benned -jegyezte meg úgy, hogy azt csak az ikertestvére hallhassa. Arcán semmi érzelem nem mutatkozott, hangjában viszont Ő érezhette a csalódottság és szomorúság jelét. Igaz, ő is csak azért ismerte fel -ha felismerte-, mert nem hogy születésük óta, már az anyukájuk hasában megismerte a lányt.
-Egészségemre -emelte meg az üveget, majd meghúzta. Már nem is tudja, mikor járt itt pontosan és miért. Eszébe sem jutott, ugyanis mielőtt visszaemlékezhetett volna rá, felvont szemöldökkel oda kellett fordulnia Gergő felé. Lenéző pillantással mérte végig míg menősködött a piálásával, aztán ez átment egyfajta meglepett, 'Merlinre, kikkel vagyok körülvéve?'-nézésbe.
-Ezt nem hiszem el... -mondta csak úgy magának, mikor a gyerek felcsimpaszkodott testvére hátára. Itt határozta el, hogy inkább meglátogatja a párját. Leugrott a székről, indulás előtt viszont még visszalépett Maxhez.
-Letagadom, hogy a bátyám vagy -mondta neki egyenesen a fülébe. -A büntetéseteket holnap megkapjátok. Reggel hétkor a Nagyteremben -ez már mindkettőjüknek szólt. Ezzel fogta magát, és vissza sem nézve menekülőre fogta, mielőtt még valaki kiszúrja, hogy bármiféle köze van valamelyik idiótához.

Büntetés végrehajtás

Már nagyon kíváncsi volt a feketeség, hogy a kis Domi milyen módon hajtja végre a büntetést, amit kiszabott rá amikor rárobbantotta az erkélyen az asztalt meg a székeket. A sütiárusítás nem annyira vészes, de mondjuk jelmezben ilyen jó időben azért nem lehet szegénynek kellemes.
Lassan kelt fel ezen a napon, és lassan készült el. A faluban még máshova is akart menni, szóval mielőtt felöltözött volna, berakott a táskájába az extra adag süti mellé még pár dolgot. Hosszú haja hullámokban omlott a vállára, és szokásához híven szoknyába és magassarkúba bújt egy szép felsővel és blézerrel, amit azért húzott fel, hogy ha netán tovább marad, legyen ami megvédi a hűvös széltől.
Leo pórázát zsebre rakta, ugyanis Ecset is velük tartott, ami eléggé nagy problémákat tud okozni. Ha a kettő együtt kiszabadul, és a puffskein felpiszkálja az oroszlánt, akkor ott aztán nagy lesz a kergetőzés, ami hát a falu kellős közepén nem lenne túl kellemes. Így az esetleges balesetek elkerülése érdekében ezzel együtt indultak el hármasban, a hosszabb, mindenki által ismert faluba vezető úton.
Ahogy leértek, a lány rácsatolta a nagymacskára a méregzöld pórázt, Ecset pedig kényelmesen elhelyezkedett annak hátán. Nem siettek sehova, Mira mosolyogva figyelte a fákat na meg a hét ágra sütő Napot.
Már távolról látta, hogy hol van a fiúcska standja. Többen is voltak körülötte, és elégedetten mosolyogva sétált oda hozzá. Leot tisztes távolban tartotta a kicsi fiútól aki vélhetőleg az anyukájával vásárolt sütit.
-Sziasztok -köszönt egy halvány mosolyt eresztve mindannyiuk felé. -Látom ügyesen árulod a sütiket. Hoztam még utánpótlást, hogy nehogy hamar végezz -ezzel a táskája tartalmát kiöntötte a dobozokra, így a meglévő dobozok száma a kétszeresére nőtt. A saját kiömlött holmijait visszadobta a tértágítóval ellátott kis táskába, aztán körbepillantott a téren.
-Majd még visszajövök -biccentett Dominak, és ezzel ott is hagyta őket. Az ellenőrzés megvolt, de azért még ránéz később, hogy hogy áll. Ha kell, estig ott fog lebzselni.

Ruha

Öcsi 2.0 és a kis Danny
05.25., délelőtt

Péntek este Mira már a faluban aludt. Az utóbbi időben nem volt minden hétvégén betartva a szokás, ezért ideje volt visszazökkenni. Már korábban érkezett, a tanítás után egyből, hogy átváltson házitündérre, és besegítsen Alinak a házimunkában. Daniel mellett nincs a lányoknak nyugta, és a rend is csak ideiglenes állapot. Bár ez leginkább a kisfiú szobájára, na meg a nappalira vonatkozik. Ez a két hely, és a saját szobája volt az, amit egy kis varázslattal, és egyszerű módszerekkel rendbe rakott.
Nyugodt éjszakájuk volt, a fiuk nem kelt fel az éjjel, és már szépen meg is gyógyult. Mira egy jó kis sétát tervezett, nem foglalkozva az idővel, ami nem épp kedvező. Nincsenek mínusz fokok, de azért kell a vékony kabát.
A reggeli után a feketeség készült el először. Hullámos haját copfba fogta, sminkje a szokásos volt, a ruhája pedig világos farmer, rózsaszín felső, és egy farmerdzseki. A felsőjével megegyező színű balerinacipőt húzott, majd Danielt is hasonlóképp öltöztette fel. Kényelmes farmer és farmerdzseki, és Mirával ellentétben fehér felső és sportcipő került a kisfiúra. A cipő felvétele mondjuk kissé hosszadalmas procedúra volt, ugyanis utál öltözködni, és mindig próbálta a lehető leggyorsabban levenni magáról.
A játszótérre indultak, úgyhogy az úton Danny babakocsiba került. Ott van lehetősége kimozogni magát. Út közben pedig szeret nézelődni, tehát nem volt semmi gond.
A lány egyből egy padhoz tolta, a kiszedése után pedig kényelmesen elhelyezkedett rajta.
-Dan, ne edd meg a kavicsot -szólt rá már az első két percben, mire a fia vigyorogni kezdett. Csapkodott párat, majd édesen felkelt a földről, és odaszaladt anyukájához. Még jó, hogy ő meg pont eltudta kapni, ugyanis megbotlott, és elég közel kerülhetett volna a pad széléhez.
-Hoppá -egyikük sem ijedt meg nagyon, de azért a leányzó vágott egy buta fejet, ezzel megelőzve, hogy eltörjön a mécses.

Tesó, és Dan

Néha, de csak nagyon ritkán előbukkant a Nap. Ez a legrosszabb, mikor az ember egyik pillanatban fázik, vagy éppen jó, a másikban pedig már levenné a kabátot, mert olyan meleg van. Valószínű, hogy a múltkor Daniel is így fázott meg. Nehéz kiszámítani, mikor fog esni, vagy mikor lesz tikkasztó hőség.
A lány mosolyogva vette az ölébe kisfiát mikor megpróbálkozott a fejen landolással. Szép is lett volna, ha rohanniuk kell Johoz a rendelőbe egy betört kobakkal.
Egy puszit nyomott a kis arcára, majd megigazította szőke hajacskáját. Danny a puszit kacagva tűrte, a haj igazításnál viszont már kapálózott, hogy őt bizony egy nő csak ne fésülgesse, és hadd menjen felfedezni a Világot.
Amira le is tette a földre, hagyta, hogy ott körülbelül fél méterrel előtte vizsgálgassa a követ, amiben az előbb megbotlott. Aztán mint derült égből a villámcsapás, érkezett egy kis társaságuk. Először kicsit meglepetten nézett rá, mint ahogy a kisfiú is. Rázkódott egyet a hangra, és ijedten nézett a közeledő fiúcskára.
Úgy tűnt, ő csak a gyerkőcöt pillantotta meg, a mamit nem. A felismeréskor a feketeség felnevetett.
-Megleptél minket -válaszolta széles mosollyal. Daniel nagyon figyelte a fiút, majd bátran -miután felismerte, hogy nem akarják megenni- odatotyogott hozzá.
-Nyugodtan, szeret ismerkedni -bólintott, bár eléggé furcsállta a kérdést. Ezt a simogatós dolgot inkább Leora és Ecsetre szokták tőle megkérdezni.
-Hogy hívnak? -érdeklődött az ismeretlenre pillantva. Sejtette, hogy a fiú a Bagolykőbe járhat, nem nézte már előkészítősnek, más gyerekek pedig nem nagyon vannak a faluban.

Ágoston és Dan

A lány halkan kuncogni kezdett azon, ahogy a "támadójuk" újságolta, milyen jól ért a gyerekekhez. Mivel Mira nem az a fajta anyuka, aki mindentől félti a gyerekét, nem volt kérdés, hogy engedje-e a közeledését Daniel felé. Úgy van vele, hogy valamikor meg kell tanulnia vigyázni magára a gyereknek, és mikor jobb ha nem piciként.
-A nevelt fiam -válaszolta mintha ez természetes dolog lenne, hogy még tizennyolc sincs, de már gyereket nevel. -Másfél éves és egyébként Daniel a neve.
Nem volt hozzászokva, hogy egy idegen csak úgy a semmiből odamegy hozzájuk. Illetve ez még inkább, hiszen vannak nénik, akik szeretik letámadni a kicsit, a lányra meg csúnya szemmel néznek, mert "lehetett volna több esze is". Az viszont még nem fordult elő, hogy egy kisebb gyerek ment volna oda, hogy pár perc elteltével elkezdjen magáról, meg a tesóiról beszélni egy kisregény felolvasására hajazóan. Kicsit csodálkozva is nézett rá, a felét nem értette meg annak amit összehablatyolt, de most próbált jó fejnek mutatkozni.
-Egyszer muszáj felnőni -vonta meg a vállát. Hát Mira bizony nagyon keveset foglalkozik azzal, hogy közeledik a nagybetűs élet, tisztában van vele, hogy amilyen talpraesettnek sikerült összehozni, megállja a helyét a nagyvilágban, vagy így, vagy úgy.
-Értem. Örülök Ágoston, én Amira vagyok. És negyedikes rellonos -mondta el magáról az infókat. Eközben a fiú az ölébe vette Mirus fiát, amit ő figyelemmel kísért, nehogy valami történjen.
-Nem vagy szomjas kis manó? -kérdezte Danieltől a feketeség, és megsimogatta a buksiját miután felállt, hogy a babakocsira pakolt táskához menjen. Elővett belőle két kis dobozos gyümölcslevet. -Ágoston, te kérsz? -felvont szemöldökkel pillantott a nagyobbacskára, és ha kérte, akkor neki oda is adta, ha nem, akkor visszatette a táskába. Danielébe beleszúrta a kis szívószálat, és átvette a fiútól, hogy megitassa.

HALLOWEEN KINCSKERESŐ
Ruha
Térkép

Az esti halloweeni buli mellett egy kincskereső is felsorakozott Mira teendői mellé. A három csapattal egyből reggeli után találkozott. Azért ilyen korán, mert mint neki is, valószínűleg a többieknek is van még dolguk a buli előtt. A véres feliratok mellett, és a kísértetek között kijutottak, és egyenesen a faluba vezette a csapatokat. Már fent megkérte őket, hogy válasszanak csapatkapitányt, hogy könnyebb dolguk legyen.
A Fő utczán álltak meg, felsorakoztatta a diákokat, és kezében borítékokkal, meg jegyzetekkel beszélni kezdett.
-A kincskeresőnk összesen három állomásból áll, csapatonként. A nálam levő borítékokban a falu térképe, és az első kép rejtőzik. A képen egy szám áll, amit meg kell keresnetek a térképen, és az lesz az első állomásotok, ott kapjátok meg az első megoldandó feladatot. A képeket gondosan gyűjtse össze a csapatkapitány, mert a végén be kell mutatnotok nekem összeragasztva. Annyi időtök van rá, amennyi szükséges, nem verseny. Az utolsó állomáson saját magatoknak kell kiásnotok a kincset, ami egyértelműen a tiétek. Elméletben mindenki arra fog rányúlni, amit a doboz neki ítél, vagy amire szüksége van. A feladatok utasításaira nagyon figyeljetek. Este a réten keressetek meg, és adjátok oda a képeket. Jó szórakozást.
Átnyújtotta az első csapat csapatkapitányának a borítékot, majd a másodiknak, és végül a harmadiknak, majd miután válaszolt az esetleges kérdésekre, megvárta, hogy mindenki elinduljon, és ő is visszament a kastélyba.

//Ide nem kell írnotok, mindenki a saját állomására írjon. Lehetőleg a csapat minden tagja jelenjen meg legalább 1 helyszínen.
A képet a játék végén küldjétek el nekem, vagy a Szervezői Mesélőnek bagolyban, összeszerkesztve!
Két napotok van rá, szombaton este 9-ig kérem a megoldásokat.
A feladatok egyes részeit a csapatkapitánynak küldjétek el, ő összegezze, és olvassa fel/oldja meg.//

A csapatok:

1. csapat:
Katniss Felchter, 3. évfolyam
David Anglesea, 2. évfolyam
Gál Botond, 7. évfolyam
Bianca Charlotte Krise, 2. évfolyam

2. csapat:
Zsolnay-Mantsooe Tamara, 1. évfolyam
Axel S. Sjölander, 2. évfolyam
Tolland Clotan, 3. évfolyam
Dolánszky Alex, 4. évfolyam
Ivy A. Ives, 2. évfolyam
Keiko Sama, 2. évfolyam

3. csapat:
Fülöp Félix, 4. évfolyam
Fülöp Farkas, 4. évfolyam
Karsa B. Bálint, 7. évfolyam
Leavey Héloise Lindsey, 4. évfolyam
Caius Randy Woodrow, 7. évfolyam

Szilveszterezés Tiffel
Ruha

Eltelt megint egy év, és ezt Mira ismét Kristóf nélkül ünnepli. Már az nagy szó volt, hogy a bálra elment vele, és még haza is vitte, hogy hivatalosan is bemutassa a szüleinek. A Bikák meccsén látták már, de azt már nem várták meg, hogy az egy szem lányuk bemutassa vőlegényét.
Érdekes módon a karácsonyi vacsorán Alina, és Eric is kedvesek voltak vele, de persze a nagyszülők alakítottak, és patáliáztak rendesen, hogy mit keres a családjukban egy mugli származású...
És hogy a Karácsonyi hepaj tökéletes legyen, Amirának sikerült kórházba juttatnia öccsét, és egy pillanatig sincs emiatt lelkiismeret furdalása. Persze ezt minden jelenlevő úgy tudja, hogy ő volt Daniel megmentője.
Mivel már második lányukként kezelik Mira szülei Tifet, ő is testvéreként kezeli. Teljesen megbarátkozott vele, hogy lökött a barátnője, de teljesen rendben van minden úgy, ahogy van. Nem volt kétség, hogy a szilvesztert is együtt ünneplik meg, és mikor a prefi meglátta, hogy a csárdában buli lesz, már szerezte is be a ruháikat.
Elég hosszan készülődött, de a végeredmény tökéletesre sikeredett. Szemei szikráztak a fekete, kissé csillámos smink alatt, ami a ruhájához lett igazítva. Cipőjét a szobában vette fel, ahol még a tükör előtt felkent egy vékony réteg pirosas rúzst, és beletúrt a hajába. Szép hullámokat varázsolt magának, ahogy Tiffnek is, és már csak az volt hátra, hogy belebújjon a kabátjába, és várja kedves barátnőjét.
-Gyerünk már vöröske, bemelegszem -az ajtó előtt toporgott, kezében a kiskutyájával, aki olyan apró, hogy simán mamusznak lehet hinni.
Amikor sikerült végre elindulniuk, Mira kutakodni kezdett a táskájában, és a zsebébe rejtett egy szál cigit, meg az öngyújtóját, de csak az iskola kapuján kilépve vette újra elő, hogy egykori rossz szokásának hódoljon. Elég sok dolog gyűlt fel benne mostanság ahhoz, hogy visszaszokjon.
-Van valami új srác a házban...ott volt a kiránduláson is. Gombi, vagy Nombi. Hosszú haja van -próbálta úgy magyarázni neki, hogy megértse, és ezt addig folytatta, míg a lány rá nem jött, kire gondol. -Nem jön be?
Szereti a pasikról faggatni a vörit, mert odáig még nem jutottak, hogy bepasizzon. Pedig Mirának ez is szándékában van, hogy legalább egy este erejéig, de Tiff jól érezze magát valakivel.
Amíg erről dumáltak, oda is értek a csárdához. Belépve máris sok ember fogadta őket, és még csak negyed tizenegy körül járt az idő.