Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Boglyas tér → Piactér

Elias
 - du 3 körül (az eljegyzés utáni napokban) -

Jó, hogy nem zárás előttre kérte a találkozót, amikor már senki sincs még a környéken sem. Az éttermek, kávézók, cukrászdák mind kiestek a palettáról a folyamatos hányingere és az intenzív, agresszív okádásainak köszönhetően, így persze a pizzéria is tiltott területté változott.
Kifejezetten nincs jó hangulatában: hetek óta semmi hír a párjától, egyre többet zsigerel ki belőle ez a gyerek, és egyszerűen őrület, milyen hamar kihozták a bulvárlapok az eljegyzése hírét. Ráadásul pusztulat előnytelen képet választottak róla! Nyilvánvalóan meg akarták szégyeníteni, hogy egy két évvel ez előtti fotót használjanak, ahol tényleg gyerekesek a vonásai. Ma már azért sokkalta szebbnek és érettebbnek tűnik (nem, nem érettebb sajnos, még mindig nagyon fiatal lány, pont 17nek néz ki, amennyi a valóságban is), felhasználhatták volna a Dominik esküvőjén készült fotókat. Fontolgatja, hogy eltávolíttatja azt a koszos riportert a pozíciójából ezért a hibáért.
De most ennél sokkal fontosabb dolga van, történetesen találkozni egy ígéretesnek kinéző emberrel. Mivel érdeke nem felfedni az egész rohadt iskola előtt, hogy idő előtt terhes, de sajnos az egész várandóssága eddig arról szólt, hogy hülyére hányja magát naponta (éljen a Hyperemesis gravidarum), alig van ereje, beesett az arca, és ha nem lenne rajta rengeteg smink, úgy nézne ki negyedvéla létére, mint egy darab konszolidált felmosórongy. Vissza akarja kapni a fizikai energiáját, az életét, de nem akarja a gyereket sem elengedni, hiszen ő egy újabb kulcs lehet Jean-Paulhoz. Muszáj áldozatot hoznia, hogy megtartsa élete szerelmét. Így hát engedett a rellonos meg nem rellonos pletykáknak, amiket a női mosdóban csípett el főleg, mikor azt hitték a hülye kis tyúkok, hogy senki nincs bent rajtuk kívül, és kifecsegték, hogy állítólag van egy rellonos, aki... segíthet, ha kell. Ennyit mondtak, sokat sejtetően egymásnak. Tény és való, szüksége volt még némi hallgatózásra napokon keresztül, hogy kiszűrje azt is, valószínűleg milyen természetű ez a segítség, de mivel olyan intenzív a hányingere és agresszív a torkát maró epe most már, képtelen volt tovább várni, és üzent a férfinak, hogy találkozzanak egy kellemesen publikus helyen. A piac maradt mint egyetlen hely, ahol elég sok az ember, és nincs különösebb főtt étel, ami betriggerelje a hányós szenzorait. Az egyik padra veti le magát az előre megbeszélt kabátjában (Keresd a mályvaszínűt.), bár nagyon reméli, nem kell sokat várnia a reménybeli beszerzőjére. A türelme rosszul működik mostanság.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Boglyas tér → Piactér

Türelmetlenül sóhajt fel, és kezdi a térdét idegesen rángatni. Ezt így szokták, nem? Diszkréten, a lehető legkevesebb ismerős arccal a közeledben, hogy ne adj pletyka alapot másoknak. Csak jön-
A mellé lehuppanó alak tökéletesen illene valami rockbandába a beesett képével (beszél ő), meg a hosszú nyakával. Minden mást elég nehéz megállapítani télen, ha már az emberek majdhogynem menetfelszerelésbe bújnak a hideg elől. Vagy befűtik a ruhájukat bűbájjal, de Adél esetében ez picit nehezebben kivitelezhető a származása okozta manaproblémák miatt. Marad a felöltözés.
- Tökéletes a megérzésed. - Ugyan az enyhe cinizmus ott lappang a hangjában, az arcára kivételesen nem ül ki semmi provokáló. Csak a barnára színezett tincseit kotorja hátrébb az arcából, mert nagyon zavaró egy marék szőrrel a szádban társalogni. Noha vizuálisan érzékelhető, hogy nincs jól (beesett arc, sápadtság a sink alatt, vékonyra préselt ajkak, mintha szenvedne), a hangját próbálja minél szilárdabban és egyenletesebben hallatni, míg az újabb rosszullét rá nem fog törni lassacskán.
- Machay Adél. - Biccent röviden. - Azt rebesgetik, igencsak segítőkész tudsz lenni a megfelelő árért cserébe. Hogy állsz a bájitalokkal? - Egy dolog a pletyka, más dolog biztosra menni. Teljes testtel a srác felé fordul, tartja a szemkontaktust kissé felszegett állal.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Boglyas tér → Piactér

Valmi átfut az arcán egy másodpercre, nagyjából egy időben a másik mimikájának kisebb változásával. Talán riadalom, talán düh, talán a kettő keveréke, de elég ahhoz, hogy belekapaszkodjon a bőre alatt futkározó mágia egy csekélyke részébe, és elkezdje gyúrni, formálni egy picit az összképet. Az arca egy picit teltebbé válik, de még mindig nem egészségessé, a szemei maradnak ugyanolyan fakófényűek, de a karikák, amik ott halványlottak a korrektor alatt, most teljesen eltűnnek. A haja egy fokkal lágyabb esést kap, a bőre egy kicsike színt. Mindezekhez is nagy erőket kell megmozgasson magában- egy pillanatra azt is elfelejti, hogy ingatag az egészsége, de erre a kavargó gyomra nagyon gyorsan emlékezteti.
Botor módon persze a következő vigyort annak tudja be, hogy a kis vélakozmetikázása sikeres volt, így egy fokkal elégedettebben vág bele újult lendülettel a megbeszélésbe.
- Nevezd meg. Biztos vagyok benne, hogy megengedhetem magamnak. De számold bele a diszkréciód is, vagy nincs üzlet. - Súlyos dolog lehet, ha ennyire fészkelődik és komolyan veszi az egészet. Ebben a pillanatban tényleg majdnem bármekkora árat képes lenne megadni azért, hogy kibírja súlyos gondok nélkül az esküvőig, Will ne tudja meg, hogy úton van egy gyerek, és ne legyen még egy botrány a már tobzódóhoz hozzácsapva.
- De elvárom, hogy valami hatásost kavarj, ami legalább fél napra megszüntesse a tüneteket. - A közelükben elloholó gyerek után néz, de ellentétben az ilyenkor talán sok anyajelöltnél feltűnő, várható ködös, vágyakozó tekintettel, az ő arcán csak egykedvűség ül. Ha nem lenne eltiltva Jean-Paultól, a gyerekre se volna szüksége.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Boglyas tér → Piactér

Szerencsére Adél olyannyira el van foglalva saját magával (és rémesen rossz a megfigyelési készsége, ha nem ő kerül a fókuszba), hogy egyáltalán nem tűnik fel neki semmi zavar az éterben. Köhögéses kuncogás? Ugyan, a köhögést még igazán elnézi, természetesen nem lehet könnyű a csodás jelenlétében levegőt venni. Megérti. Nagylelkű.
Ahogy az is további nagylelkűségre és jókedvre sarkallja, hogy a fülének abszolút kedves szavakkal válaszolnak a feltételeire. Most már csillognak a szemei, elégedetten, kislányos gőggel, amilyet egy zöldfülű, soha semmi véresen komolyat nem tapasztalt tinédzsertől elvárhatunk. Szinte kivirul, hogy végre, VÉGRE valami jól sül el, miután az elmúlt napok, sőt hetek ocsmányan teltek több szempontból is. Hát még milyen csodaszépen nézhet ki valaki... gyakorlatilag akárki alatt. A kabátja azért nem titkolja el, hogy a teste arányos és kellemes, a modellszerű versenysúly is adott a tökéletes összképhez.
És végre elérkeznek a 'pontosan mit is szeretnél?' nevezetű fejezethez. Itt azért már láthatóan újból meginog a jókedve, de nem dacból vagy dühből, sokkal inkább bizonytalanság és aggodalom sugárzik arról a naiv arcáról. Pillantása eltér a férfi arcáról a közelben ide-oda járkáló vásárlókra. Megrágja, megfontolja a szavakat, és legnagyobb fájdalmára akárhogy próbálja elkerülni, hogy közölje a tényt, nem fogja tudni. Sajnos a bájitalkeverőnek sem mindegy mit kever, pontosan mire akarják felhasználni a főzetét. Végül sóhajt egyet, mielőtt kiböki a tényállást rövid, lényegre törő szavakkal.
- Súlyos hányinger elleni főzetet... az első trimeszterre. - Ismét visszanéz beszélgetőpartnere szemeibe. Talán némi ellenségesség, kihívó él is látható a pillantásában, amolyan 'egy szót se merészelj kommentálni ezzel kapcsolatban; nem a te dolgod'. - Rosszabbul viselem, mint az átlag. Állandó hányinger, borzalmas közérzet. Kell valami, ami jócskán csillapítja ezt a tünetet, hogy újra embernek érezhessem magam. A mostani állapot... jelentősen megnehezítené a közeljövőmet, márpedig ezt nem engedhetem. - Nem hát, el kell vetetnie magát egy prominens család feketebárányával. Prioritásai vannak, egyezségei, amiket be kell tartson ahhoz, hogy ő is profitálhasson később.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Boglyas tér → Piactér

Hány hetes a magzat... Honnan a halálból tudja? Csak nagyjából képes belőni, hogy... talán két héttel Dominik esküvője előtt? Talán. Ő se biztos benne teljesen.
- Nagyjából hét hetes. - Gondatlan, gyógyítóhoz se ment, meggyőzte magát, hogy a neve miatt több esélye van egy simlis alaktól bármiféle bájitalt venni, mint hogy a gyógyító ne árulja el a családjának, hogy felcsinálták. Ha kicsit alaposabban átgondolta volna, tudná, hogy van az a pénz, amiért egy gyógyító is képes hallgatni, és sokkal biztonságosabb kezek között lenne, mint most, egy nevenincs diáktól mindenféle gyanús löttyöt rendelgetve.
Afelett simulékonyan ellavíroz, hogy el akarja-e veszteni a babát? El akarja? Nem igazán számít önmagában, hogy van-e vagy sem ez a gyerek. Ha ezzel képes Jean-Pault majd magához láncolni, akkor számít. Ha amúgy is vele maradna, akkor nagyon nem, de mivel még semmi életjelet nem kapott a volt tanárától, egyelőre kénytelen megtartani a babát.
- A mentára. Kiütést kapok tőle. - Morogja kelletlenül, miközben lehunyt szemekkel próbálja visszafojtani az újabb ingert. Nem itt kellene összehányjon mindent.
- Milyen gyorsan tudod elkészíteni? - Most már hagyja, hogy a hangja megremegjen egy kissé, némi sürgetés is szorul belé. Az enyhe kifejezés, hogy utálja a terhessége ezen részét. Ő úgy képzelte, hogy átlavíroz rajta, kicsit meghízik, aztán pár hónap és leadja a felesleget, cserébe lesz egy tökéletesen egészséges utódja. Nem számolt az igenis nagyon valós testi tünetekkel.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Boglyas tér → Piactér

Nem ártana komolyodnia, meg agyilag érnie egy csöppet, mert így a közeljövőben elég sokan elég sokszor húzhatják majd csőbe, és rohadtul nem az ő hibájuk lesz, hanem a tudatlan, túlféltett Adélé, aki sosem strapálta magát, hogy élelmesebben álljon a világhoz.
- Nem baj, kibírom. - Ah, mekkora áldozat, hát kibírja! Hercegnői nyelvén nem ez lenne az első, kellemetlenebb ízvilág...
Kissé elhúzza a száját a 24 órára, de nem kommentálja külön. Sosem volt penge bájitaltanból, azon tantárgyak közé sorolta, amit muszáj megugrani, de végtelenül unalmas és tök felesleges információkkal próbálja az agyát leterhelni. Nem maradt elég tér a képzeletének és a kreativitásának, valahányszor megpróbálta bemagolni azt a sok baromságot a mérgező növényekről, gyulladáscsökkentőkről... Bár a szerelmi bájital szekció megmozgatta a fantáziáját, de úgy volt vele, hogy akinek beépített love generátora van, annak ilyesmire sincs szüksége.
- Szólj, ha kész és találkozunk az iskolában. - Már készül is felállni, számára teljesen természetes, hogy a fizetség akkor jön, ha van áru is. Meg amúgy is, most már nagy ám a mellény, hogy elindult a folyamat, látszik a tartásán is: sokkal nyugodtabb, sokkal jobban árad belőle az az akaratlan, gusztustalan cukormázas érzés, amitől a férfiak és nők akarva-akaratlan megfordulnak utána az utcán, akár van az oldalukon társ, akár nem. Az a csöpögős érzés, amitől később, mikor senki nem lát, magadhoz nyúlsz és a szemeid elé képzeled a ringatózó csípőjét, a meglebbenő haját, a bájos mosolyát, az ajkait, ahogy a számodra lehető legobszcénebben duzzad vörösre, miután...
Ha ezt egy telivér véla művelné, valószínűleg már tömegerőszakot idézett volna elő, de egy negyedvélával még talán kibírható a helyzet. Vannak nála sokkal rosszabb félvélák is az iskola területén, neki csak minimális kontroll problémái vannak az erejével jelenleg.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → A falu határa → Kis tavacska

Vadász Csenger Richárd
- dec. 31. -

Amikor harmincadikán este megkapta a levelére

"Nem írsz vissza hetek óta! Mi a baj? Miért nem válaszolsz? Beszélnünk kellene, nagyon sürgősen! Jean-Paul, pokolian hiányzol, és sajnálom, hogy a szüleim csak úgy elrángattak.

De most már el kell mennünk innen, érted? Nem, dehogy érted, nem is tudod, mi megy itt. Férjhez akarnak adni, mint valami vágóhídi marhát egy brutális aranyvérű baromhoz. Jean-Paul, én ezt nem bírom! És a legsürgetőbbet még nem is mondtam neked.

Mennünk kell, szökjünk még, kérlek. A gyerekünk nem születhet meg egy ilyen rohadt körülmények között. Terhes vagyok, és a tied a gyermek, Jean-Paul.

Kérlek, írj vissza! Vagy, ha nem tudsz, gyere el január elsején Bogolyfalvára a térre, és szökjünk még hajnalban. Csak menjünk el távolra innen, mert nem fogom tudni végigcsinálni! Nem akarom aláírni a papírokat, és még egy percet tölteni ezzel a vadállattal!

Nagyon, nagyon szeretlek,
Adél"

Jean-Paul válaszát

Adél ---

Ne keress többé.

Tudom, hogy mit csináltál velem. Minden, ami történt, az akaratomon kívül volt, ezt pedig a bíróságon is hajlandó vagyok megvédeni. Nem fogod tönkretenni a karrieremet és az életemet.

Letagadom, hogy a gyerek az enyém. Semmi közöm sincs hozzá, ahogy hozzád sincs.

Nem akarom, hogy írj. Ha válaszolsz, nem fogom elolvasni. Ha megkeresel, akkor át foglak adni a minisztériumnak.

Jean-Paul

, nagyon mélyen valami eltört benne. Egy ideig csak ült és bámulta a rideg, lényegretörő sorokat, próbálta értelmezni a tartalmukat az iskolai szobájában ülve. És rájött, hogy nem megy. A szavak nem hajlandóak megmaradni az elméjében, minduntalan kifolynak belőle és újból és újból be kell tömködje őket a helyükre. Hogy megértse. Hogy felfogja. Már nincs kapcsolatuk, nincs regénybe illő szerelmük, nincs semmijük. Ha ismét keresni meri Jean-Pault, börtönben végezheti illegális bűvölésért.
Ezen a ponton elkezdett sikítani, mint akit nyúznak. Nem volt senki a szobában, Cassy az isten tudja, merre járt. És ő csak sikított, hol bele a párnájába, hol a szoba volt tanúja a fájdalmas hangoknak. A végére alig bírt levegőt venni, köhögve nyomta magából a könnyeket, hátha az kimossa a fejéből a rá nehezedő sötétséget, de ez sem tette semmissé, hogy itt maradt egy gyerekkel egy esélyesen boldogtalan házasság küszöbén, hatalmas bajban, amiből egyelőre nem látja a kiutat. Most először fordult elő, hogy az anyjától és a társasági életben eltanult praktikák, a túlélés, az újratervezés egyszerűen nem működött. Fogalma sem volt, mit tegyen Jean-Paul nélkül.
Végül hajnalban lüktető fejfájással, és néhány kör hányás után elnyomta az álom pár órára, de óév utolsó napján egész végig begubózott a takarója alá, nem evett semmit és nem ivott pár korty vízen kívül egy decit sem.  A szíve végig összevissza vert, mintha fel akarna robbanni, vagy épp meg akarna állni, néha kiverte a jeges verejték, ha arra gondolt, mi történne, ha mindezt elmondaná most otthon? Nem, még mindig nem lehet. És Will? Miért is remélne bármilyen segítséget attól az embertől, aki hasznos koloncként veszi őt a nyakába, de egyébként az a lány érdekli, és ő még csak arra sem volt képes, hogy elcsábítsa?
Üres szemekkel bámult egészen estig maga elé, és egyre jobban kiürült a feje. Valahogy semmit nem bírt összerakni, semmi nem állt a helyére. Fájt az agya a gondolkodáshoz, az éhségtől, a rosszulléttől. Mindentől.
A könnyei még mindig folytak, ha eszébe jutott, hogy kidobták, mint egy koszos vemhes macskát, és utálta az érzést, igazságtalannak érezte. Hiszen Jean-Paul ugyanúgy akart mindent, mint ő! Nem kényszerített senki senkit! Ő nem, ő soha... soha nem... Csak megszépítette magát, az nem halálos bűn! Nem bűn, nem bűn, nem dobhatja őt ki ezért...
De kidobta. Magára hagyta. Egyedül.

A hozzászólás további részei egy öngyilkossági kísérlet leírását tartalmazzák, így 18-as karikás besorolást kap. Kérlek, ne folytasd, ha ez érzékenyen érint.

Lassan tizenegy körül jár az idő. Aki ünnepelni akart, már biztos elindult, vagy félig részeg, esetleg teljesen és majd az új évben, ha kijózanodott, ismét lerészegedik a nagy vigadalom margójára.
Ő egy szál kabátban, sál nélkül, kesztyű nélkül ballag át a falun, mintha épp csak a közértig szaladna le. Menet közben, a falu széle felé közeledve megáll az egyik kapunál. A mögötte húzódó birtok sötéten ásít az éjszakába a nemrégiben felújított házzal, annak elfüggönyözött ablakaival. Az apja azt mondta, Willnél vannak a kulcsok. Nászajándék. A gyomra ismét fordul egyet, de már valahogy nem érdekli. Nincs vele Jean-Paul, és tudja, igen, hogy kívülről ez nem néz ki olyan szörnyen, át is léphetne az egészet. De nem bírja. Jean-Paul volt az az ember, aki hajlandó volt csak őt látni, csak őt tekinteni fontosnak. Jean-Paul (azt hitte) önmagáért szereti, nem az erejéért. Tévedett. És mégis, még mindig piszkosul szeretné megjavítani a dolgot, visszamenni hozzá. Esélye sincs rá, és ez szétőrli. A világa dőlt össze azzal az egyetlen, nyomorult levéllel.
Tovább megy, lassacskán eléri a stéget. Néptelennek tűnik a tó környéke, bár miért is töltené itt az idejét bárki éjszaka, a fagyos víznél, amikor ünnepelhetne a barátaival is? A stég végéhez érve óvatosan, apró mozdulatokkal leül a szélére. A vizet bámulja üres tekintettel.
Nem. Nem szeretné ezt az egészet tovább csinálni. Fáradt. Bár békén hagyná minden és mindenki. Eddig volt miért előre mennie, de... ez már nincs. Nem akar semmi mást, csak Jean-Pault és nélküle... Nélküle nem tud tovább menni. Nem tud mihez kezdeni. Nem akar.
Módszeresen szabadul meg a kabátjától. Nincs olyan orbitálisan hideg, hogy befagyjon a tó, csak egy vékony hártyát képezett rajta itt-ott a hideg. A kabátot már lerakta maga mellé, a pálca is hamarosan rákerül gondosan elhelyezve. Úgysem lesz már szüksége rá.
Feláll a stégre ismét, lehúzza a csizmáit, és rááll a stég peremére. Ez a legrövidebb út a semmibe. Elrugaszkodik.

A csobbanás hangos, neki viszont a torkába szorul a tüdejében levő maradék levegő az őrületes hidegtől. Csontig hatol, szúr és éget. Összecsap a víz a feje felett, ahogy a teste súlyos kőként bukik a fagyos tükör alá. Ha tehetné, letépné a bőrét, de olyan, mintha a teste minden négyzetcentiméterét megbénították volna. Jeges és égető egyszerre az egész, a tüdeje szúr, az orrlyukai megtelnek jeges vízzel, a szájába szintén beömlik a tolakodó víztömeg.
Kapálózik. Az alapvető életösztöne szeretne segíteni rajta, de nem tud úszni. Szándékosan jött ide, hogy senki ne segíthessen rajta. Ha nem lehet Jean-Paullal, minden értelmét veszíti.
Lassacskán a tudata elnehezül, elködösül, a végtagjai ólomszerűen nehézzé válnak, a szemeiből szépen apránként távozik a fény. Annyira szúr a tüdeje. Annyira szeretné, ha végre vége lenne...

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → A falu határa → Kis tavacska

Ricsi
- dec. 31. -

Az eszméletlenség határán mozog, mikor kezek ragadják meg a csuklóját és húzzák fel, fel, egyre kijjebb a sötét mélységből, ki a száraz partra, a most már csikorgóan hidegnek érződő decemberi éjszakába. Kell néhány másodperc, hogy a teste megemberelje magát, és elkezdje beindítani a hörgőit, hogy kiköhögje a szájába ment vizet. Oldalra bukott fejjel, esetlenül köpködi ki a tólét, szinte sípolva szedve aztán a levegőt.
Újabb másodpercek elteltével van annyi lélekjelenléte, hogy óvatosan körbenézzen, de pokolian fázik is közben, látványosan rázza a hideg. Ettől függetlenül megakad a tekintete a fölé magasodó, alig kivehető alakon. Valami nem jó, nem hiszi, hogy a halál utáni lét így néz ki.
- Sikerült? - Cérnavékony a hangja. - Meghaltam? - Még igen intenzíven remél, hogy nem kell többet a szerelme nélkül felkelnie egy tetvesen szar helyzetben.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → A falu határa → Kis tavacska

Ricsi
- dec. 31. -

Több, mint pocsékul érzi magát: rázza a hideg, szúr a tüdeje és összevissza ver a szíve az ijedtségtől, stressztől. Sőt, amint meghallja, hogy sajnos él, kibuggyannak az első könnycseppek is a szeme sarkából. Ennél rosszabbul nem is sikerülhetett volna az egész kis magánakciója. Még a szerencse is elhagyta, nem csak Jean-Paul.
Már szólna a férfi után, hogy hagyja a fenébe, ő meg akar halni, nem megmelegedni, de nem elég gyors és az idegen már tovaszáguldott a kabátért. Azért megpróbál felülni, de olyan nyomorultul ingatag, hogy még a könnyein keresztül is érzi, hogy keserű mosolyba rándul a szája a szánalmas helyzetére. Hahh, rohadtul nem így tervezte!
A visszaérkező férfire ködös tekintettel pillant, még akkor is, mikor a pálcát a kezébe nyomja. Hirtelen nem érti, mit kellene tennie, zavarodott és összevissza ugrálnak a gondolatai. Aztán leejti az ölébe a pálcát és megrázza a fejét.
- Nem akarom... Meg akarok halni... Nem akarok maradni... Nélküle nem megy...– Most már erős hányinger is csatlakozik az általános, borzalmas közérzetéhez és nyíltan potyognak a könnyei az ázott kutya állapotához. – Vedd fel azt a dzsekit, és menj inkább. – Lassan kezd ikegve beszélni, de legalábbis csuklik és totálisan szétesett.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → A falu határa → Kis tavacska

Ricsi
- dec. 31. -

Ilyen engedelmes babát is ritkán látni, aki szó nélkül tűrje, hogy Michelin-babává avanzsálják a felsőkkel, kabátokkal. Hüppögése töretlen még a férfi bátorító beszéde alatt is, mert nem, neki nem itt kellene lennie, hanem alulról szeretné szagolni az ibolyát, levendulát, gyöngyvirágot, bármit, csak ne kelljen emlékeznie az összetört álmaira és a nagyon is valós rémálmaira, amikben most él.
Nagyjából akkor kezdi felfogni végre, hogy őrülten fázik és valószínűleg sokkos állapotban van, mikor hozzáérnek az orra hegyéhez. Úgy pillant fel az idegen szemeibe, mintha most látna embert életében először. A felkínált zsebkendőt szó nélkül fogadja el, de csak csűri-csavarja az ujjai között.
- Szerettem. - Nyögi ki fuldokolva. - Most is szeretem. Csak ő nem engem. - Az őszinteség egy ritka és eddig ritkán látott formája tör rá, sallangmentesen, gyermekien kitárva a fájdalma egy részét. Itthagyták terhesen, fél lábbal egy kényszerházasságban, levegőben egy fenyegetéssel: ha megkeresi Jean-Pault, mehet az aurorokhoz egy kellemetlen vizitre, vagy a bíróságra.
Ezek után igazi teljesítmény, hogy végül erőt vesz magán, ráfűzi elgémberedett ujjait a pálcájára, és elvégzi a szárítóvarázslatot mind magán, mind a másikon automatikus mozdulatokkal.
- Köszönöm. - Bár igazából nem hálás, mert még mindig marhára szeretné vissza belevetni magát a jeges vízbe, a belé nevelt jómodor ékesszólóbb a vágyainál még most is. Olyan ez, mint a járás, majdhogynem az anyatejjel szívta magába az aranyvérűek merev etikettjét.
- Mit keresel itt... Azt hittem... Azért jöttem ide, mert mindenki ünnepel... Nem hittem, hogy bárki is itt lesz. - Szipog egyet-kettőt a rend kedvéért, a könnyeit pedig felitatja a kölcsönzsepivel, hogy újabbakat produkáljon. Sajnos annyi jóérzés már nincs benne, hogy visszaadja megmentőjének a kabátját- ahhoz figyelem és rendesség is kellene, nem elkényeztetettség, amivel őt nevelték.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → A falu határa → Kis tavacska

Ricsi
- dec. 31. -

Olyan hirtelen éri a csacsogás, az idealizált, pozitivista beszéd, hogy akarva-akaratlanul bukik ki belőle a sírós nevetés. Másodpercekig rázza, egyszerre folynak a könnyei a fájdalomtól és nevet köhögve, küszködve a hányingere ellen. Nem hitte, hogy egy örök romantikus fogja kihúzni a tóból szilveszter éjszakáján. Aztán a nevetése visszafordul csuklós hüppögéssé ismét, mert eszébe jutott a gyerek, a fenyegetés, a minden. Jó lenne felejtésátkot bűvölnie saját magára. Talán ezzel kellett volna próbálkozzon.
- Nincsen ilyesmi a világon. - Van némi keserű él a hangjában, mint akinek a világ már nem tartogat semmit. Esélyesen a hormoningadozásai és az amúgy is szörnyen labilis idegállapota juttatták ide, és ha holnap vagy holnapután végiggondolja mindezt, már más döntést hozna. Az első sokk a legveszélyesebb.
Vagy inkább az, hogy úgy tűnik, ez az angolszász Shakespeare-maradék a végén teljesen elszédíti a tündérmeseszerű fantazmagóriáival. Hihetetlen, hogy ilyen emberek léteznek, és ez most fura mód nem sértő megjegyzésként születik meg a fejében.
- A vásárlás mindig felvillanyoz éppenséggel. - Vagy, ha porba nyomhatja egy utált ellenlábasa fejét, de ez régen történt meg utoljára. Általában nem kekeckedtek vele sokat, mert őrültnek és/vagy gyönyörűnek tartották.
- Ez a tied. - Adél olvasatában ez felér egy 'Köszönöm'-mel a visszanyújtott dzsekiért. Végre realizálta, hogy több ruha van rajta a kelleténél, és ennél jobban nem óhajt tartozni. Kezd tisztulni az agya valamelyest, de az émelygése egyre rosszabb. Ettől függetlenül fejingatásra készteti az idegen minden egyes szava. Egyáltalán miért van egyedül? A holdfény mellett egy meglehetősen csinos arckontúrt vél felfedezni, bár lehet, hogy csak árnyjáték az egész, szóval a tökéletesebb rálátás érdekében fényt gyújt a pálcája végén, hogy végre lássák egymást.
És valóban. Ha már a szőke herceget emlegették, ez a férfi abszolút teljesíthetné a kvótát.
- Egy magányos szőke herceg a tó partján, aki halálvágyas fiatal nőket ment. Bizarr egy regényt írhatnának rólunk. - Viszont ebben a pillanatban fogy el a lelki ereje. Érzi az ingert ott motoszkálni a torka mélyén. Mielőtt még nagyobb gond kerekedne az egészből, imbolyogva feláll, és nagyon erősen dülöngélve arrébb megy pár lépést szó nélkül, és nekitámaszkodik két kézzel a legközelebbi fatörzsnek, pálcája fénye megvilágítja közben a lábát. Azután minden körítés nélkül hányni kezd. Elég undorító, de legalább kijön, aminek ki kell jönnie.
Nagyjából jó egy-két perc elteltével bír fellélegezni, akkor is nagy kortyokban szedi a levegőt és erősen szédül is mellé.
- Ezt nem épp így terveztem... - Csak suttogni bír, de legalább a szája megtörlése után megpróbál egyben visszatámolyogni a kiindulási ponthoz. Annyi a szépséghiba, hogy a megmentője előtt konkrétan térdre esik egy óvatlan mozdulattól. Az ereje konvergál a nullához. - Elvinnél... nem tudom... Egy melegebb helyre? ... A panzió, vagy bármi... kérlek... - Az iskolába így biztos nem megy vissza, nem akar magyarázkodni Cassy előtt. Will ismét csak kiesik a szórásból, mert szinte semmilyen szinten nem bírnak kapcsolódni egymáshoz, és nem is láthatja így őt. Valamiért még mindig benne van, hogy nem, Will nem tudhat ezekről a dolgokról. Rizikós.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Vendéglátó negyed → Bogoly Burger

Will
- január 20., este -
Who's fat? Not me!

Kitűnő hangulatban érkezett, majd' kicsattan! Még a ruházatát is nagy gonddal válogatta ki, hogy megfelelően laza, de egyben kellően elegáns is legyen az alkalomhoz, pedig csak egy vacsorát készülnek elkölteni együtt. Mégis, végre csinálnak valamit közösen is, nem csak fúrják egymást ugyanolyan intenzitással. De persze a jó hangulata nem ennek köszönhető, inkább a ténynek, hogy borzasztóan élvezi az esküvői szervezkedést. Elhozott mindent a válltáskájába sűrítve (éljen a tértágítás), hogy átbeszélhessék az utolsó részleteket is Willel. Azt mondják, a feleséget ilyen piti dolgokkal teljesen jól le lehet foglalni, és milyen igaz. Még mindig nagy gonddal szervez, pedig már csak néhány röpke napjuk van az esküvőig. Sosem lehet valami elég tökéletes, mindig talál javítanivalót. Főleg a menüsorral vacakolt sokat, de végül elégedetten hagyta békén a séfek megtépkedett idegszálait.
- Üljünk középre, látni szeretném az ablakokat! - Vidám, csevegős, még az ujjait is belefűzi Willébe, ahogy légies mozdulattal elkezd lavírozni a középen levő két-négyszemélyes asztalok között, és kiválasztja a legközpontibbat. Nyilván.
- Elhoztam a teljes listát, a mintás füzetet, és a teendőink listáját is. Mindent megnézhetsz, ha akarod. - Lehet, hogy Adélnak tényleg csak ennyi kell, hogy kedves legyen: adj neki szerveznivalót és belelovallja magát.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Vendéglátó negyed → Bogoly Burger

Will
- január 20., este -

Elég Willnek csak annyi érdeklődést mutatnia, amit egy tökéletesen, ehhez a témához némileg analfabéta férjjelölttől elvárhatunk (Na mutasd), és máris felcsillannak a szemei. Kellemes a környezet (egy koszos faluhoz mérten), és a vőlegénye arca nem mogorva, nem akarnak veszekedni, hanem az esküvői szervezés maradék lépéseit veszik át.
Elő is kapja először a meghívottak listáját a táskából, rögtön Will felé nyújtva, s ha megszabadították tőle, előtúrja a jegyzeteit és az emlegetett, mintákkal teli füzetet is.
- Dehogy, Will! Nem ilyen egyszerű ez. Van egy rendes, tételes listám, amiben te is érintett vagy, ezt hagytam a végére mint nem annyira fontos dolgokat. A nagyobb kérdésekkel már nem kell foglalkoznod, ezek inkább preferenciabeliek. - Még egy toll is napvilágot lát, aminek a végét oda sem figyelve rágcsálgatja, miközben a listáját futja át. Az emlegetett tételek tényleg nem alkotnak hosszú sort.
- Rendben, első kérdés! Milyen virággal díszítsünk? Nem tudtam, mi a kedvenced, és valahogy össze kellene egyeztetnünk az igényeinket. - Teljesen átmegy professzionálisba, feszült figyelemmel ajándékozza meg a vele szemben ülőt, miközben már rég rendelhetnének is, ha képes lenne arra is koncentrálni. Valószínűleg ez a férfias feladat a vőlegényére hárul, hogy intézze a pincért.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Vendéglátó negyed → Bogoly Burger

Will
- január 20., este -

Machay Adélt gyerekkora óta arra is nevelték, hogy olvassa az általános hangulatot, legyen társasági, tudjon navigálni bármilyen szociális helyzetben. Így aztán Will tanácstalansága sem kerülheti el a figyelmét. Lassú mozdulatokkal hajtja össze a jegyzetfüzetét, rakja rá a mintafüzetre, majd az egészet elsüllyeszti vissza a táskájába egy szusszanással. A mosolya szelídebbé változik, csökken valamennyit, de nem sokat.
- Milyen vagyok szerinted? Mi illene hozzám? - Azt nem árulja el, hogy a csokra már készen van ettől függetlenül, de hallani szeretné, mivel azonosítaná őt Will? Ez is olyasmi, amin még nem gondolkodott, mert valahogy nem adta magát a kérdés a sok súrlódás mellett.
- Ha azt ott visszaadod... - A fejével a vendéglista felé bök, miközben egy köszönöm kíséretében elveszi az étlapot a pincértől, gyorsan átfutja, - ... elteszem és csinálhatunk valami mást. - és végül csak rábök a napi menü leves elemére, mert többet aligha bír meg most a gyomra még bájitallal együtt is. Napjai vannak hátra hajadonként, gyakorlatilag egyre nő a stressz benne is. Ma úgy indult el ide, hogy kivételesen nem fognak egymásnak esni, és ha ehhez az kell, hogy most félretegye a szervezést fél órára, akkor hajlandó rá. Szüksége van rá, hogy Will a lehető legjobban álljon az egészhez néhány nap múlva, elvégre ez fogja megalapozni legalább a következő három évüket.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Vendéglátó negyed → Bogoly Burger

Will
- január 20., este -

Kicsit tovább időz a tekintete Will kézfején, majd az arcán, a szemei alatti egy tónussal sötétebb bőrön, ami talán nem lenne ott, ha egy nyugodt, beütemezett, birkaszerű életet élne. Talán. Vagy, ha kevesebbet inna, többet pihenne... Na és? Ettől még pazarul néz ki. És egyre jobban ott mozog visszatérő, viszkető érzésként a bőre alatt, hogy szeretné maga alá gyűrni ezt a sokszor lobbanékony, hirtelen haragú fafejet.
- Rendben, de akkor majd a végén. - Most már nem szedi újból elő. Az sokkal jobban érdekli, mi jár a leendő férje agyában róla. Kicsit macska-egér játék ez most már közöttük, hogy anélkül próbálnak véleményt formálni egymásról, hogy igaziból beszélnének magukról a másiknak. De úgy tűnik, Willnek ez egész jól megy, ugyanis a fehérre szinte felragyog az arca. Fehér, igen, az ártatlanság, a bemocskolhatóság... Rengeteg jelentése lehet, ahogy ő is több arccal rendelkezik, mint egy.
- Szerencsére a csokrom is fe- - Hér, mondaná, de nem jut el odáig. Összezavarodva vonja össze a szemöldökét és azonnal lepillant a listára, bár fejjel lefelé szinte lehetetlen kiolvasnia az apróba szedett betűket.
- Mi a baj? -

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Vendéglátó negyed → Bogoly Burger

Will
- január 20., este -

Nem telik bele sok időbe, hogy rájöjjön, min akadt meg Will szeme. Hosszan nézi a fejjel lefelé fordított, írott neveket. Az egyik mindkettejük számára ismert, a másik ezek szerint nem, hiszen Will csak arra az egyre kérdez rá. Lassan bólint.
- Úgy gondoltam, ott a helye. Ha... nem bírnád a feszültséget. Én nem ismerlek úgy, mint ő. Egy támaszt te is megérdemelsz. - Bár tisztában van azzal is, milyen éktelenül kegyetlen is lehet ez Willre nézve, ha tényleg szereti a lányt. Noha elhangzott párszor mindkettejüktől a cáfolat, ezt elég nehéz elhinni most is, látva Will reakcióját.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Vendéglátó negyed → Bogoly Burger

Will
- január 20., este -

Egy pillanatra sem fordítja el a tekintetét Willről. Ellenkezés helyett hagyja, hogy kijöjjenek belőle a szavak - kezdi kapizsgálni, hogy ha szeretné bármilyen szinten is megpuhítani Willt, rengeteg türelemre lesz szüksége, és okos sakklépésekre a képzeletbeli táblájukon.
Másfelől lehet, tényleg érez egy pici türelmet iránta, egy hangyányi beleélést Will helyzetébe, hiszen ő maga majdnem ugyanebben a csónakban evez, plusz a baba. Egy nagyon picit hajlandó megérteni, hogy a vőlegénye nyakán ugyanúgy csattant a családi póráz, mint az övén.
Az arckifejezéséről ugyan eltűnik a mosoly, helyette viszont nem a semleges, vagy a gőgös tér vissza, inkább az elgondolkodó.
- Mert én rohadt magányos leszek aznap, azt hiszem. - Hazudik. Ezért hívta el Jeremy-t. Nem hazudik: lelkileg nem lesz ott vele senki. - És nem feltétlen kívánom neked ugyanezt. Nem vagy az ellenségem, mindezek után semmiképpen sem. - Szusszant egyet, végül a listára csúszik át a tekintete. - Talán szeretnék végre egy barátot... még ha nem éppen a legjobban is indult... Nem, semmi sem indult jól közöttünk. - Ismét felnéz Willre.
- Ha nem szeretnéd őt ott látni, megkeresem és megmondom, hogy mégsem áll az ajánlat... Megpróbálom tiszteletben tartani a döntésed. -

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Vendéglátó negyed → Bogoly Burger

Will
- január 20., este -

Szinte felragyog az arca. Finom, vékonyka mosolyba rendeződik a szája, körülötte két gödröcske rajzolódik ki éppenhogy. Sokkal többet kap, mint amit remélt. Azt hitte, újból visszadobják majd a gesztusát és kezdheti elölről az egyezkedést ezzel a rém makacs emberrel, de nem. Kezdi új színben látni ezt a vacsorát, nem csak egy esküvő előtti megbeszélésnek, hanem egy külön sikerélmény potenciális folyamatának.
- Truth shall be then. - Hallatszik némi francia akcentus az angoljában egyébként. Legalább nem hunglisht tol.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Vendéglátó negyed → Bogoly Burger

Will
- január 20., este -

- Hmmm... - Nehéz kérdés, látszik az arckifejezésén is, ahogy összeráncolja a szemöldökét, oldalra billenti a fejét. Őszintén szólva nincs olyan dolog eddig, amit megbánt volna őszintén, vagy nem jut eszébe, mert az agya gondosan védi tőle. Olyan van, amire mások mondták, hogy kegyetlen, rossz tett volt. Míg a pincérük Will rendelését is felveszi, van ideje gondolkodni, de végül ő is távozik. Ajkát beharapva kormányozza vissza rá a tekintetét.
- Talán... Amikor hétévesen majdnem vízbe fojtottam a bátyám. Akkor jött elő a varázserőm, és Dominik nem tudott úszni. Véletlenül kitaszítottam a csónakból, aztán... visszahúztam az evezőt, hogy ne tudjon belekapaszkodni. - Kissé megvonja a vállait. Van valami hátborzongató abban, milyen nyugodtan mesél erről, de voltaképp már többször említette, mennyire gyűlöli a bátyját. De felemlegethette volna Elizát is, elvégre neki az ollót vágta a kézfejébe, és valószínűleg kivájta volna a szemeit, ha a szülei nem lépnek közbe. A féltékenység...
- Te jössz. Felelsz vagy mersz? -

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Vendéglátó negyed → Bogoly Burger

Will
- január 20., este -

- Jean-Paul megfelelő rövid pórázon tartása rossznak számít? - Nincs értelme szépítenie, főleg hogy mindkettőjüknek megvannak a kisebb-nagyobb múltbeli foltjai. - Bár tény, bizonyítható súlyos dolgok nincsenek a lajstromomon. - Ő csak egy csendes szarkavaró a háttérben, semmi több. Igazán kispályás egy elszúrt kísérlethez képest. De, ha már faggatnak...
- Mit becsülsz egy emberben legjobban? -

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Vendéglátó negyed → Bogoly Burger

Will
- január 20., este -

Sehol sem áll a vőlegényéhez képest, ami a bűnözést illeti, de egy ilyen búra alatt nevelt kislánytól az volna a meglepő, ha alvilági figurákkal császkált volna és néhány csúnya eset is lappangana a háttérben. Nem, semmi ilyesmi nem történt, csak az agressziója viríthat az önéletrajzában nagy no-no-ként.
Közben van ideje a másik minden rezzenését szemügyre venni, ahogy megmozdul a szemöldöke, megcsillannak a szemei, mindent befogad az utolsó gyűrődésig. Rohadjon meg, hogy milyen jól néz ki.
- Csakis. Kérdezz nyugodtan. - Nem is veszi észre, mikor rakják le eléjük a levest, vagy hogy a mosolya mikor megy át élvezkedő, kicsit mániákus vigyorfélébe. Mint aki várja, hogy pengeélen táncolhasson és bármikor leeshessen onnan.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Vendéglátó negyed → Bogoly Burger

Will
- január 20., este -

Megbicsaklik a vigyora, várható volt. Most már inkább haragos vigyorrá kezd áttűnni, mert úristen, mindig, de mindig valami kellemetlenhez kell kilyukadjanak. De gyűlöli, mikor Will bírót játszik vele.
- Számít ez egyáltalán? - Muszáj megnyomkodnia most már mindenféle mosoly nélkül a szeme közötti felületet két ujjal, hogy nyugtassa magát. Valójában pörög az agya, mit mondjon. Ha bemártja Jeremyt, utána mi következik? Összerúgják a port Willel, hogy miért adott a haverja abortáló főzetet a menyasszonyának? Nincs türelme asszisztálni egy férfias kakaskodáshoz és előnytelen is ránézve, ha kiderül, hogy Will feltételezett barátjának a farkán pörög szabadidejében.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Vendéglátó negyed → Bogoly Burger

Will
- január 20., este -

Nagyon hosszan néz a vele szemben ülőre, talán el is vesztette kicsit önmagát a gondolatok tengerében, mire válaszra nyitja a száját. Egyelőre azonban csak ismét becsukja, nem jön ki hang a torkán. Végül nyel egyet.
- Semmi különös nincs benne... azt hiszem. Anya karácsony után nyomta a kezembe. Pár nappal azután, hogy elmentél tőlünk.- Halkan felszusszant, miközben a szalvétával játszik. Játszi könnyedséggel keni az anyjára a felelősséget, hiszen Magda bármikor tényleg szerzett volna neki ilyen italt, csak egy szavába került volna.
- Abban nem hazudtam, hogy ... Jean-Paullal végleg vége. Csak a főzet van anyámtól. - Nem szegi le a fejét, nem hunyászkodik meg. Semleges, szürke hangon közli a száraznak szánt áltényeket. Nem akarná most megbolygatni a szálakat pár lépésre az esküvőtől.
- Nem akarom megölni, de megtartani sem. Pocsék anyja lennék. - Nincs sajnálkozás a hangjában, egyszerűen tudomásul vette a tényt, és nem is próbál tenni ellene.
- Az esküvő utánra van időpontom a gyógyítóhoz. Utána kiderül, mi a helyzet. - Hogy fia vagy lánya lesz-e, egészséges-e a benne fejlődő baba. Tervezi, hogy bevonja Willt a gyógyítói részbe, hogy általa ő is tisztábban megérthesse a fejlődő gyerek szükségleteit, állapotát.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Vendéglátó negyed → Bogoly Burger

Will
- január 20., este -

Az ilyen apró kis gesztusok, elejtett szavak miatt ingott meg egy ideje 'a leendő férjem egy rohadék és eldobható' hitében többek között. Néha lát olyan nüansznyi elemeket belőle, ami egy normális, emberi kapcsolat lehetőségének a mézesmadzagját huzigálja az orra előtt és szeretné ezt megkaparintani. Most sem érti igazán még, miért adnak neki menekülőutat a gyerek kérdés alól legalább egy időre, hiszen tudja, mekkora elvárás ez mindkét család részéről: szülj egy megfelelő gyermeket, aki tovább vigye mindkét család vérvonalát. Will megértése talán megrémiszti egy kissé, mert nem tudja, miből fakad pontosan.
Jobb híján felveszi a kanalat a kezébe és leküld a torkán egy-két kanállal a teljesen átlagos, a hévízi szakácsuk produktumával össze sem hasonlítható levesből.
- Szeretted édesanyád? Úgy értem, amíg veled volt, tudtad szeretni? - Visszatérő motívumként is kezelhetné ezt az anya-gyermek jelenséget. Először Mina esetében érdekelte nagyon, most Willében, de nem bírja nem megkérdezni. Egyre-másra beleütközik a hasonlóságokba, szinte házhoz jönnek, hogy körülvegyék őt, ami egy aranyvérű társadalmi rétegben nem meglepő.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Vendéglátó negyed → Bogoly Burger

Will
- január 20., este -

Szóval odáig volt érte. A tizenhat éves anyáért, aki kényszerből megszülte őt, később pedig soha többet nem jött vissza hozzá.
- Mhm... Tudom. - A feleslegesség érzése kísérte végig szinte egész eddigi életét. Az állandó harc a saját testvérével, hogy figyelmet kapjon a szüleitől, megfelelő mennyiségűt, és a folyamatos teperés, hogy a nagyszülei, főleg a nagyanyja jobban szeressék a többi unokatestvérnél, Dominiknál... Nagyon is ismerős érzés. Szélmalomharcot vívni egy eleve elvesztett csatában - mostanában kezd ráébredni, hogy ezt tette. Mégsem tudja elengedni a gondolatot, hogy egy nap talán tényleg szeretni fogják a számára fontos emberek, ha egyáltalán vannak még ilyenek. Valójában erre alig van esély.
- Sajnálom. - Inkább beletemetkezik a pohár vizébe. Sajnálja, de mit sajnál? Tényleg sajnál? Nem az anya elvesztését, inkább önmagát látja ebben is. Az űrt, ami betöltetlen marad, pedig valaki be kellene töltse, aki szeret, megvéd. Aki nem ad el azért, hogy később tovább vidd a vérvonalat, mint egy tenyészállat. Sajnálja a biztonság hiányát mindkettejüknél. Sajnálja a mostani kényszerességet. Sajnálja önmagát.
- És az apád? - Ugyan nem ő jön, de már rég nem figyel a játékukra, inkább csak hagyja feltörni magából a kérdéseket.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Vendéglátó negyed → Bogoly Burger

Will
- január 20., este -

Milyen furcsán más családjuk van és volt. Willhez képest az övé inkább egy sakktáblára hasonlít, egy véget nem érő, döntő mérkőzésre, ahol minden lépésnek valamilyen súlya van. Az is, ha nemet mond az apjának, és az is, ha az anyja mondjuk mellette teszi le a voksát. Sosem tudni előre, hogy alakul majd a meccs.
- És a testvéreid? - Velük mi a helyzet? Miért utálod őket? Kérdezhetné, de nem fogja. Érdekli, mi jön ki először velük kapcsolatban Will száján. Ugyanaz, vagy valami többlet információ az utálaton felül?
Jean-Paul... Látszik az arcán, hogy megráng egy pillanatra, de hogy a fájdalomtól vagy a dühtől, azt nehéz megmondani.
- Igen. Szerettem volna szeretni őt, és azt hittem, ő is szeret engem. Hát... mint kiderült, túl jó voltam hozzá, és ilyeneket feltételeztem a semmiért. - Most már határozottan dühösen kanalazza a levesét, de nyilvánvalóan nem Will felé irányul ez a düh, hanem Jean-Paul iránt érez egyre többször kontrollálatlan haragot.
- Elképzeltem vele egy életet. - Kedvetlenül kavargatja a félig már kihűlt levest. - Újraterveztem. Nem kellenek olyan emberek, akik gyávák, mint ő. - Az állkapcsa büszkeségtől és haragtól feszül meg, de a vállai összeesnek a magányosságtól. Megmondta nemrég Jeremynek is, mielőtt összefeküdt vele: nem érdekli, ha magára marad, akkor is felveszi a kesztyűt mások ellen. A gyávák nem kellenek egyébként sem az életébe, és Jean-Paul fülét-farkát behúzva szabadult a helyzetből, amint lehetett. Féreg.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Vendéglátó negyed → Bogoly Burger

Will
- január 20., este -

És ő nem firtatja. Ez is több a semminél, a félreeső tekintet, a bezárkózás mind csak megerősítik abban, hogy Will is képes lenne végignézni a testvérei hanyatlását egyetlen zokszó nélkül. Kedveli ezt a közös pontot.
A kérdés visszarántja a valóságba egy pillanat alatt. Bizonytalanná válik az arckifejezése. Szeretne? Nem, nem szeretne az igazat megvallva. Még mindig szereti.
- Nem. - Böki ki végül, talán lágyabban, fájdalmasabban, mint szerette volna. Hiányzik neki, hogy hozzábújjon, átölelje, belemásszon az ölébe és beleszuszoghasson a nálánál jóval idősebb férfi nyakába. Hogy beszívja a pergamen ráragadt illatát, végigkorcsolyázzanak az ujjai az őszülésnek indult tincsekben. Egy negyvenöt körüli tanár és egy tizenhét éves diáklány... Óriási botrány lett volna, ha kitudódik.
- Oké, én jövök. Tudsz táncolni? - Nyilvánvalóan terelni akar, de olyan témára, ami számukra is releváns legalább. Ugyanis a közös táncukhoz kell némi tudás. Az egy dolog, hogy ő viszonylag sokáig balettozott, de Will képességeivel ilyen szempontból nincs tisztában.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Vendéglátó negyed → Bogoly Burger

Will
- január 20., este -

A fájdalmasba átváltó arckifejezése és a lemondó sóhaja egyaránt a tánctudás hiányának tudható be. Így, röviddel az esküvő előtt igen csak elszámította magát.
- De azt tudtad, hogy lesz egy közös táncunk, ugye? Úgy értem, még nálatok is van esküvői tánc tudtommal. Amikor a menyasszony és a vőlegény egy koreográfia szerint táncolnak... mondjuk keringőznek. Talán az a legegyszerűbb. Keringőzni sem tudsz? - Kezd az arca kétségbeesett színt ölteni. Hogy fog egy ekkora akadályt áthidalni néhány nap alatt, még nem tudja, de pont erre van a tarsolyában egy tökéletesen alkalmas ember.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Vendéglátó negyed → Bogoly Burger

Will
- január 20., este -

Érzi, ahogy egy világ omlik össze benne másodpercről másodpercre, nemről nemre. És a végén az a segélykérő hanglejtés... Egy pillanatra kénytelen a kézfejeit a szemeihez nyomni és úgy támaszkodni az asztalon, lehajtott fejjel, mintha sírna. Szerencsére semmi nem utal arra, hogy tényleg sír.
Mikor újból felpillant, mély elszántság tükröződik az arcán, mint aki az életéért készül harcba szállni.
- Sajnos nem fogjuk megúszni, ezt előre mondom. DE! Vannak rá módszerek, hogy átlendítselek ezen a kálvárián és úgy, hogy fel se merüljön a beégés gondolata. Holnap délelőttös vagy délutános vagy? - Mert, ha délelőttös, rohadt gyorsan át fogják kérni délutánra. Ma este, de lehet, éjjel is dolguk lesz.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Vendéglátó negyed → Bogoly Burger

Will
- január 20., este -

Majdnem megesik a szíve a jövendőbeli férjén. Majdnem- ezen van a hangsúly. Tudja jól, hogy a családja sosem viselné el, ha a hagyományos esküvő formátumát felrúgnák és ülnének az egész ünnepség alatt, mint valami királyi pár a trónusukon. Az sem járható út, hogy csak ő táncol mindenki mással - azt megteheti a menyasszony- és a menyecsketáncon is, sőt meg is kell tennie majd. Ez itt egy súlyosabb probléma most.
- Nem kényszerítenélek, ha nem tudnám, hogy levágják a fejünket, ha ezen átsiklunk. A nagyanyád és az anyám is úgy tudják, hogy minden, de minden rendben lesz. Beleértve a táncot is. - Mélyet sóhajt, miközben szomorúan tekint le a félbemaradt levesre. Elment az étvágya az idegességtől.
- Mert ma este megtanulsz néhány alapmozdulatot. Velem. Nem érdekel, ha letaposol, ha felbukunk, ha bármi. Az alapokat megmutatom, a többit pedig bízd rám. Nem csak kirakati feleségnek vagyok jó, de a tűzoltásban is megállom a helyem. - Részéről sajnos tényleg ennyi volt a vacsora, így csakis Willre vár most már, hogy fejezze be az étkezést vagy csinálja, amit jónak lát, de itt ma este kényszermunka lesz. Most először tényleg sajnálja őt- Willt mindentől megkímélte, amitől csak lehetett a szervezés során, persze puszta élvezetből, mert mindenről ő dönthetett egyedüliként. Na de most... Ez közös siker vagy bukás lesz.