Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Vendéglátó negyed → Czukorvarázs Cukrászda

Olyan furcsa érzés zsebpénzt kapni. Eddig sosem kaptam, mert nem kellet. Otthon éltem, mindenem megvolt, ha kellett valami, megvették nekem. Most egy olyan hálóteremben próbálok aludni, ahol másik három ember szuszog, osztozni kell a fürdőszobán és a privát terem csak addig privát, amíg valaki be nem jön, onnantól van egy nyitott privát terem, ami határozottan szemben áll azzal, amit eddig annak hívtam. Azonban, mivel gyakorlatilag nincstelen vagyok. Az anyám utcára tett, a keresztszüleim fogadtak be. Akik nem egy párként a keresztszüleim, de együtt vezetnek egy házat, szóval most én is ennek a háznak vagyok a tagja, és bár Damyan nem a gyámom, mégis, ő adott pénzt nekem, hogy egy kicsit nézzek körbe. Ugyan karácsonyi díszítés még nincs, de italok karácsonyi ízben már igen, szóval csak találok valamit magamnak. Remélem, hogy valóban így lesz.
Az utcán állva sokáig hezitáltam, hogy melyik hely is lesz az ideális, hiszen a cukrászdában vannak sütemények, a teaházban tea, az espressoban pedig kávé, de, hogy karácsony ízű forrócsoki hol lehet, az nagyon jó kérdés. Végül a cukrászdánál állapodtam meg, pont akkor, amikor a kezeim és a nózim már teljesen átfagytak, a teljesen alatt pedig azt értsd, hogy hiába vettem levegőt, már teljesen összeszűkültek az orrjárataim, és csak olyan picit ment át rajta a csípős hideg. Még a hideg is kirázott tőle.
Belépve azonban, a jó meleg vár, egyből érzem, ahogy a sapkám leveszem, és reszketeg ujjaimmal kicsit átmozgatom a sapkától kócossá vált hajam. Aztán jön a következő kérdőjel. Itt hogyan működik a rendszer? Vannak, akik ülnek, mások sorban állnak, megint mások kicsit arrébb téblábolnak. Aztán van, aki kezében viszi el az italt, van, aki elé a pincérnő teszi le a süteményt. Eléggé bonyolultnak tűnik. Maradni akarok, de nem akarok leülni, és beégetni magam, szóval beállok a sorba és finoman megkocogtatom az előttem álló hölgy vállát.
- Elnézést, zavarhatom?
Ha rám pillant, próbálok nem úgy mosolyogni, mint egy hibbant, és megpróbálok önálló emberi lény módjára feltenni egy kérdést. Lehet, hogy először azzal a bizonyos Ambrózy Henrikkel kellett volna találkoznom a dolog miatt, és nem rögtön belecsapni az életbe? Meglehet.
- Szeretném megkérdezni, hogy ha itt akarok fogyasztani, akkor le kell ülnöm egy asztalhoz vagy előbb sorba kell állnom?

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Vendéglátó negyed → Czukorvarázs Cukrászda

Megnyugvással tölt el, hogy nem egy nagyon morcos nénit találtam meg a kérdésemmel, hanem egy egészen kedves hölgyet, aki ráadásul nem is néz rám úgy, mint aki azt hiszi, hogy szórakozom vele. Tudom, hogy azok, akikkel most egy évfolyamon vagyok, már nagyon ismerik a járást a faluban, és remélem, hogy egy nap én is olyan leszek, mint ők: valaki, akinek nem kell a legalapvetőbb dolgokat is megkérdezni.
- És nem bánják a többiek a sorban, hogy hosszan nézelődök?
Bár annyira már leszűkítettem a dolgok, hogy valami olyan édességet ennék, amiben van narancs, mert forrócsokiban annyira nem preferálom ezt az ízt, de mégis nagyon szeretem. Szóval sima étcsokis forrócsokit fogok inni, és hozzá valami narancsosat eszek. De ha húsz féle narancsos van, akkor lehetetlenség lesz választani. Ahj, pedig Damyan megkérdezte, hogy eljöjjön-e velem! Nem kellene azt mutatnom, hogy nem vagyok elveszett, mert jelenleg ez az egész hirtelen jött kényszer szocializáció nagyon rosszul áll neki, és csak remélni merem, hogy amikor riadtan vagyok ideges, akkor a másik énem nem akar felszínre törni. Szeretném, ha a kígyót teljesen megtanulnám irányítani. Most még vannak esetek, amikor nagyon hadakozunk egymással. A pillanatnyi elmélázásból a köszönés ránt ki, a néni után fordulok, akiről úgy vélem, hogy ismert a településen, elvégre senki se haragudott rá igazán, amiért olyan sokáig válogatott. Lehet, hogy a polgármester anyukája. Igen, valószínűleg ő az.
- Nem is néz ki Etelkásan, talán majd egy hatvan év múlva.
Anya mindig azt tanította nekem, hogy a nőknek szépet kell mondani, olyat, amitől jól érzik magukat, szebbnek látják. Szerintem egy ilyesfajta bók pontosan ilyen, vagyis rendben vagyunk egészen. Én örülnék neki, ha azt mondanák, hogy még hatvan évem van, mire Etelkává válok.
- Engem Borbálának hívnak, de inkább csak Borcsa.
Nyújtom felé a kezem illendőn, hogy ha elfogadja, akkor puha kézfogással üdvözöljem. A kézfogás az egyik első, amit egy nemesi származású lánynak megtanítanak. Illetlen sokáig, keményen és erőszakosan rázogatva kezet fogni. Helyette szinte a másik tenyerébe csúsztatjuk, finoman kétszer mozdítjuk, és ugyanolyan finoman távozunk. Ha más nem is, a kézfogás mindig elárul egy lányt, akinek tradicionális aranyvérű a családja.
- Ha szeretném jobban megismerni a települést, hova érdemes elmenni?

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Vendéglátó negyed → Czukorvarázs Cukrászda

Bólintok egy aprót, elvégre nagyon kedvesnek nézett ki a néni, akiről még mindig szentül hiszem, hogy a polgármesterhez tartozik. Valahogy így képzelek el egy polgármester anyukát. Mindenki tiszteli, mindenki kedves vele. Nem azért, mert a fia a polgármester, vagyis, nem csak azért, hanem mert a néni jóságos, kedves arcú. Azt hallottam, hogy a polgármester inkább marcona férfi, biztos az apukájára ütött. Én is inkább apára hasonlítok, legalábbis szeretném ezt hinni, de a bennem élő lény mindig anyához fog kapcsolni. Megkérdezném, hogy ki a néni, de inkább nem teszem, mert ha meg nem ő az, akkor tudom, hogy nagyon rosszul fogom érezni magam, mert félreértelmeztem a néni megjelenéséből a titulusát, szóval majd egy nap úgyis kiderül, hogy kinek tetszik lenni valójában, és akkor már fel leszek rá készülve, azt hiszem.
- Azt láttam, hogy a Fő utczán nagyon sokan sétálnak és sok az üzlet. A Boglyas téren csak átjöttem eddig, amikor a keresztanyám kijött elém, akkor. De besötétedett addigra már. A keresztapám barátnője szerint majd akkor lesz a tér igazán hangulatos, amikor felkerülnek a díszek a hónap közepén.
Valamennyire azért már beszéltek a helyről, de az elmúlt pár napban csak órán voltam, enni mentem a nagyterembe és egy nagy fürdés után aludni tértem. Teljesen leamortizál az, hogy korán kell kelni, hogy nem én döntöm el, mihez van kedvem, hanem tanrend mondja meg, és ott van az, hogy ha felkelek valakinek a szuszogására, akkor már nem tudok visszaaludni. Szóval olyanokkal se nagyon tudtam beszélni, akiket ismerek, és még se Ambrózy tanár úrral se találkoztam, se a saját kis kutatásomban nem haladtam. Nem lesz egy így jó, az állandó fáradékonysággal.
- Akkor azt hiszem, a falu határa a nekem való. Szeretek elvonulni.
Nem, ez így nem pontos, inkább nem szoktam még meg, hogy ennyi ember vesz körül. Az ünnepélyek alkalmával sokszor sokkal többen is vannak, de az csak néhány óra, nem állandó. Előtte és utána tudok a szobámban pihenni, itt azonban állandóan van valaki az aurámban.
- Igen, pár napja. Eddig magántanuló voltam, most a keresztszüleim felelnek értem. A keresztapám eljött volna velem, de éppen nála voltak a prefektusok, úgyhogy nem akartam, hogy miattam félretegye a munkát, szóval csak pénzt adott.
A zsebembe nyúlva előhúztam a galleonokat, az a nagy helyzet, hogy fogalmam sincs, hogy mennyi pénz van nálam, nem ismerem az értéküket, sosem költöttem még pénzt, de próbálok határozottnak tűnni, mint akit nem lehet átverni, pedig dehogynem.
- Ön régóta lakik itt?

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Vendéglátó negyed → Czukorvarázs Cukrászda

- Elképzelve is nagyon szép.
Kíváncsi vagyok rá, hogy milyen lesz, amikor már tényleg minden fényárban úszik, amikor az illatok a telet idézik, a karácsony közeledtét. Szeretnék otthon lenni karácsonykor, de tudva, hogy milyen közel van, nem látok rá reális esélyt. Az anyukám nagyon haragtartó, emlékszem, amikor a nővéremről kiderült, hogy nagykorúsítatta magát és férjhez ment, úgy beszélt vele, mint egy idegennel, és amikor nem jöttek el a vacsorára, mert Balázs kórházba került, egész végig negatívan nyilatkozott Koriról és még azért is megsértődött, mert Balázs meg mert halni, éppen akkor, amikor inkább hálásan kellett volna ajándékokat nyitnia. Anyukám szívéből nagyon könnyen ki lehet esni, és szinte lehetetlen oda visszakerülni. Szerintem sem Kori, sem Andris nem volt képes ezt megugrani, csakhogy velem ellentétben, ők nem is akartak visszakerülni, mert nekik volt addigra szerelmük és munkájuk, barátaik. Én csak azt tudom, hogy jelenleg nagyon szeretnék hazamenni, mert félek a világtól és félek saját magamtól is, félek a kígyótól, hiába tanultam meg együtt élni vele, és dominánsan viselkedni emberi alakban.
- Rellon. Nem igazán azért, mert odaillek, hanem Nora és Damyan miatt, szem előtt vagyok, és ha már úgyis ők vigyáznak rám, így mint házvezetők, nekik mondják el, ha nem teljesítek jól vagy éppen valami gond van velem.
Mondjuk nem hiszem, hogy éppen úgy néznék ki, mint egy huligán, akinek hátra kéne kötni a sarkait, mert nem tud viselkedni. Az órákon kiszemeltem üres helyeket középen, hogy ne legyek feltűnő. Hátra a javíthatatlanok, a renitensek és a szerelmes párok ülnek, előre az eminensek és azok, akik valamelyik tanárba vannak beleesve. A középen ülők láthatatlanak, és nekem pont arra van most szükségem, hogy ne vegyenek észre.
- Oh, akkor jó sok pénzt adott. Lehet azt hiszi, hogy sokat eszem.
Bár nem pont úgy nézek ki, mint aki olyan sokat enne, meg aztán kielégítő az étkezés a kastélyban is. Hálásan pillantok fel a hölgyre, aki segít nekem fizetni és még le is ülhetek hozzá, így azért könnyebb, mint egyedül. Látod keresztapu, megy ez nekem. Legalábbis valami olyasmi, alakul, na. Választok egy narancsos étcsokis tortaszeletet és hozzá keserű forrócsokit, meg egy pohár vizet, mert szeretem kiöblíteni a számat pár korttyal, nem szeretem, ha a csokitól olyan ragadós marad. A fizetésnél figyelem, hogy az aranypénzért cserébe kapok ezüstöket és bronzokat, ezeket a zsebembe rejtem, amíg helyet nem foglalunk.
- Én is a fővárosban laktam, vagyis Budanekeresden, a villanegyedben. A szüleim most is ott laknak, mert az anyukám házasságszerző, és a fővárosba könnyebb eljutni vidékről, mint vidékről vidékre. Én eddig csak koszorúslány voltam, de az nem igazi hivatás, csak szeretem csinálni.
Nem minden menyasszonyt vagy vőlegényt ismertem személyesen, de jó volt velük megismerkedni. Nem titkoltan, így lettem bevezetve én is az aranyvérű társadalomba, mielőtt prezentáltak volna, mint a piac legújabb darabját. Csakhogy, a prezentálás elmaradt, és jelen állás szerint nem is hiszem, hogy lesz. Talán nem is olyan nagy baj ez, hiszen a testvéreim pont ennek hiányában lettek boldogok.
- Én még nem tudom, hogy mi szeretnék lenni, ha felnőtt leszek, nem tudom, hogy van-e tehetségem bármihez.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Vendéglátó negyed → Czukorvarázs Cukrászda

- Tényleg? Ennek nagyon örülök, jó háztársakkal találkozni, akik tudnak mesélni a régebbi időkről.
A mostot ugye én magam is átélem, de szívesen ismerkedem a múlttal, mindazzal, ami oda vezetett, hogy a ház a mai formáját öltse. Igazán örülök, amikor valaki azt mondja, hogy ő is Rellonos volt, arcomon boldog mosoly terül szét ilyenkor.
- Eddig is mindig figyelve voltam, én örülök is neki, hogy tudják, merre járok, meg mi a helyzet velem.
Tudom, tudom, rossz válasz, de jelen állapotomban, tudva, hogy bármennyire is odafigyelek, bármennyire is összhangban vagyok a kígyóval, akadhat olyan eset, hogy nem vagyok képes uralkodni magamon, vagyis inkább rajta. Még mindig nem tudom a bennem lakozó vadállatot egynek kezelni velem, még mindig érzem, hogy a gondolataimban van egy vékony réteg, ami azt sugalmazza, hogy nem akarok egy lenni vele. Talán mert félek a végtől, félek attól, hogy nem élhetek eleget emberként, mielőtt elragad a szörnyű vég, és örökké a nyálkás testben ragadok. Nem akarok én lenni a kígyó, de gondolataimmal próbálok nem utalni neki rá, mert lehet, hogy azzal siettetném az átváltozást.
- De amúgy nagyon lazák és jófejek. Damyan nagyon sokat tanított nekem arról, hogy a világ elfogad engem, hogy nem baj, ha nem olyan vagyok, mint a nagy átlag, mert az ő barátnője is különleges, mégis szeretik, ő is, más is, ráadásul nagyon régóta, majdnem egy évtizede, ez sokat segít nekem is. Nora pedig nagyon vagány nő, egy amazon, gyönyörű és erős, a példaképem, olyan ember, amilyenné én is nagyon szeretnék válni. Az, hogy nem csak párszor látom őket évente, hanem most velük vagyok, nagyon jót tesz szerintem a személyiségemnek.
Mondjuk én magamat úgy jellemezném, hogy a mindig van hova fejlődni típusú lány, aki valahol nagyon a kezdetleges szinten van, és minden és mindenki formálja őt. Hatással van rám minden apróság, és most bármennyire is vagyok zavart, tudom, hogy ez az új élethelyzet segít majd helyrebillenteni.
- Nem, normális adagokat szoktam enni.
Emelem fel a kezem védekezőn. Általában, de van olyan, hogy valamit a kígyó megkíván, húst leginkább, és akkor nincs az az opció, hogy nem eszek addig, amíg ő jól nem lakik. Olyankor képes vagyok több ember helyett is enni. De tényleg, leginkább a hússal van így, arra szoktam vágyni a normálisnál is jobban. Nálam szóba se jöhet az, hogy mondjuk vegetáriánus legyek. Tény az is, hogy ilyenre soha nem is gondoltam. Mélyet szippantok a levegőből, olyan jó érzés és boldogsággal tölt el ez a sok finom illat. Most egészen biztos, hogy csak én vagyok jelen, csak én vágyom arra, hogy a saját rendelésemet fogyasszam.
- Áh, nem nagyon érdekelnek a fiúk.
Vonom meg a vállam mosolyogva, és inkább egy szeletet kanyarítok a választott süteményből. Jó választás határozottan. Elgondolkozom az előző mondatomon, eszembe jut az az éjszaka, meg az üvegezés, amikor a fiúkkal csókolóztam, meg a lányokkal, amikor lányt pörgettem, és tényleg, csak arra tudok gondolni, hogy nem volt egyik srácnál sem az a nagy élmény, aminek lennie kellett volna. De lehet csak azért, mert egyik sem jelentett semmit.
- Akkor citerázni fogok egész életemben. Hogyan találja meg az ember azt, amit csinálni szeretne?
Pillantok fel rá a süteményemből, mert mondhatjuk úgy is, hogy azért még híján vagyok az életvezetési tanácsoknak.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Vendéglátó negyed → Czukorvarázs Cukrászda

Elmosolyodom arra, amit mond, mert akkor ezek szerint egy lázadóval van dolgom, egy olyan emberrel, aki korábban oda járt, ahova most én, ráadásul abba a házba, ahol most én hajtom álomtalan álomra a fejem. Nem mondom, hogy nem kell még a bájital, hogy ki tudjam aludni magam, de tudom, hogy nem szabad túlzásba sem esnem vele. Csak furcsa még minden. Eddig egyedül aludtam, a saját szobámban, a saját ágyamban, a saját holmijaim között, most pedig mások szuszogását hallgatva, az iskola tulajdonában álló ágyban, mások holmijai között. Nekem ez nagyon furcsa és életidegen, nem tudom megszokni, hogy hallom a szuszogásukat, meg azt, amikor valaki elhalad a folyosón. Azt tudom, hogy a lányok és a fiúk nem nagyon tudnak összejárni, mert van egy kőkos, aki ezt megakadályozza. Na nem mintha engem érintene, de örülök neki, hogy a szobatársaimhoz se tudnak csak úgy fiúk feljönni.
- Mindenképpen megnézem majd, hogy megvan-e még.
Nagyon kíváncsi vagyok, hogy a vésést megőrizték-e az utókornak. Biztos van olyan, aki elindult a folyosókon, hogy megkeresse a tablókon, kihez is tartozik az R.E. monogram, és ha ezt meg lehetett csinálni, akkor biztos, hogy megtalálta a nő ifjú kori mását és jót mosolygott rajta, hogy ő az, hogy ő tudja a titkot, hogy anno belevésett a padba.
- A mágiatörténet tényleg nem túl érdekes, de a mítoszok és legendák nagyon jó. Sarah Sawyer tanítja, fiatal és nagyon lelkes tanárnő, szeretek az órájára járni.
Szeretem hallgatni, mert szinte olyan a nő, mintha ő maga is átélt volna számos dolgot, de hát az ugye képtelenség, hiszen itt, ahogy elnéztem, egy állandóan nyugvó világban vagyunk. Itt nem történik semmi olyan, amit ő elmesél. Itt én magam vagyok talán a legnagyobb látványosság, de én viszont titkolom, hogy látványosságnak kellene lennem. Mintha semmi közöm ne volna ahhoz, ami valójában én vagyok. Mintha a kígyó nem lenne jelen, holott minden pillanatban átjárja egész lényem.
- Umm... hát... Nem is tudom. Talán abban vagyok különleges, hogy van egy nem egészen emberi lényem, mintha véla volnék, mondjuk, vagy, inkább vérfarkas. Valami olyan, ami miatt elítélnének az emberek, pedig nem tehetek róla, hogy van, mert ez az örökségem. Félek, hogy ha ez kiderül, akkor elkezdenek félni tőlem, mert más vagyok, mint mások. Szeretnék átlagos lenni, hogy ne kelljen semmit senkinek elfogadni.
Ugyan Abi mindig azt mondja, hogy a különlegesség nem rossz, hogy ő sosem akar átlagos lenni, de ő eleve énekesnő, színpadon és kamerák kereszttüzében élő ember, aki ha a saját tehetsége hiányában is ott lenne, hiszen a keresztapám ismert. Az ő kapcsolatukat végigkísérik a paparazzik, időről-időre pedig belekerülnek a médiába is. Néha felröppen pár álhír, eljegyzésről, terhességről, de mi, akik közel állunk hozzájuk, tudjuk, hogy egyik sem igaz. Nekik jól megy ez, és Abi tudom, hogy úgy nőtt fel, hogy nem tud mit tenni a fotósokkal és újságírókkal, de én nem tudok és nem is akarok ilyen szinte eljutni. Én nem akarok más lenni, csak egy lány, aki rátalál arra, hogy ki is ő, és talán egy nap rendben lesz önmagával. A fiú témára azonban csak elhúzom a számat, mert nem hiszem, hogy nagyon szeretném, hogy érdekeljenek.
- Az anyukám azt szeretné, hogy egy nap jól házasodjak. A nővérem eléggé öntörvényű volt, kijászotta a szüleimet, és ahhoz ment hozzá, akit ő akart, mind a kétszer, a bátyám pedig szintén maga választott férjet. Szóval bennem van az Andrássy család minden reménysége.
Engem pedig mostanra mutattak volna be a nagy családoknak, mint vihető példányát az úrikisasszonynak. Csakhogy én elszöktem egy buliba, az anyukám pedig nagyon megharagudott rám, így se bemutatás, se saját szoba nem várt már rám, most itt vagyok, és ki tudja, hogy valaha megbocsát-e nekem. Nem vétettem olyan nagyot, szerintem, de tudom, hogy az akarata ellen cselekedtem, és ennek megvan a maga ára. A maga drasztikus ára. Azt hiszem, ezzel akar nevelni, hogy szedjem össze magam, mert tudom, hogy aggódik, hiszen a két idősebb gyereke eléggé áthúzta a számításait, és egyetlen rossz pillanattal én is megtehetem. De az ujjamon még mindig ott van a fogadalomgyűrűm, még mindig hirdeti, hogy érintetlen vagyok, hiszen ez csak akkor porlad semmivé, ha már nem vagyok szűz. Nagyon figyelek erre, nem akarok értéktelenné válni, mert akkor anya nem bocsátana meg nekem, így még van egy kis esélyem.
- Eléggé különböző területek. Szóval, ha elsőre nem is az leszek, aki lenni szeretnék, akkor érdemes még egy próbát tennem, mert akár a második vagy a harmadik lehet az igaz. Ez megnyugtató, mert jelenleg elképzelni sem tudom, hogy miben lennék jó.
Emelem megnyugodva a bögrét az ajkaimhoz. Eddig nem volt ilyen problémám, és nagyon reméltem, hogy nekem nem is kell ilyenben gondolkoznom. Talán, egy nap majd engem is megszólít egy hivatás, és nem tudok majd neki nemet mondani.
- Tényleg nagyon finom itt minden.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Vendéglátó negyed → Czukorvarázs Cukrászda

- Bejöhet az iskolába?
Azt hittem, hogy az iskola szupervédett és oda a tanárokon kívül senki más nem jön be. Én legalábbis még nem találkoztam olyan felnőttel, aki se nem volt tanár, se nem volt diák, se nem volt iskolai dolgozó. Még csak nemrég kerültem be, de mivel már eddig is sok arcot és nevet kellett megjegyeznem, így könnyen ment a tanulás. Ismerem a tanárokat és a dolgozókat, jó pár diákot. Utóbbiak nagyon sokan vannak, szóval azokkal kezdtem a tanulást, akik központi szerepet játszanak az iskolai életben. Színjátszósok, DÖK tagok, azok, akik ismertek az Edictum írói közül. Aztán jöttek a hangadók, akikkel jobb jóba lenni és akiket jobb elkerülni. Édesanyám módszereinek hála nagyon könnyen képes vagyok alkalmazkodni, jó helyen, jó témákat felhozni. Ha meg valami balul süt ki, akkor szaladok Norához, hogy segítsen nekem. De erre egyelőre még nem volt példa.
- Reméljük.
Bár egyelőre még fogalmam sincs róla, hogy az a bizonyos többi honnan fog jönni. Nem tudom, hogy milyen hosszan tervezhetem az életem, hogy mi lesz, ha egyszer gyerekeim születnek. Nem szeretném, azt hiszem, mert nem szeretném, hogy lányom legyen, akinek cipelnie kell a sorsát. Ugyanakkor viszont rajtam a világ szeme, mert ha nálam nem születik utód, akkor velem egy ősi máguscsalád hal ki. Tudom, hogy egyszer mindennek vége szakad, de éppen én legyek az, aki véget vet? Ebbe bele se szeretnék gondolni, mert félek anyától, attól, hogy a túlvilágon várna rám, és képtelen lennék a szeme elé kerülni. Helyette bólogatok párat, mert ezzel a csomaggal igaza van, valóban olyan dolog, amit cipelnünk kell, akár egész életünkön át, anélkül, hogy akárcsak egy kicsit is letehetnénk, hogy egy kicsit nélküle éljünk, majd újra visszavegyük. Igaz, amit mond, de nem tudom, hogy akkor is ezt mondaná-e, ha a bennem élő kígyónak beszélne. Rágondolni se szeretnék, az esélyt se szeretném megadni neki, hogy előbukkanjon.
- Azt hiszem, ha ismerné az édesanyámat, másabb nézeteket vallana.
Hiszem, sőt tudom, hogy anya szeret engem, de, hogy el is fogad? Kétlem. Talán egy nap, ha jól házasodom, fiút szülök, ha az Andrássy név nem veszik feledésbe, talán akkor egy nap elfogadott volna, de én kiszöktem egy buliba, ahol alkoholt ittam, ahol csókolóztam fiúkkal és lányokkal is, és azt hiszem, ezt sosem fogja nekem megbocsátani, sosem leszek az a jó lány, akinek lennem kellene. Talán, ha fiúnak születek, akkor biztos, hogy kevesebb gond lenne velem.
- Vannak családok, ahol ez sosem múlik el, az ősi családoknál. Ha lánynak születik az ember, az a fontos, hogy jó családból származó férjet válasszon, olyat, akinek a múltja lehetőleg hibátlan. A szülők sokszor naphosszat a családfákat kutatják, a családok krónikáit, őrültek és elmeháborodottak után kutatva, figyelve a rokonsági fokokat egy esetleges házasság révén. Idővel a házasságszerző elé járulnak, aki már gyerekkoruk óta figyeli a aranyvérű sarjakat, abban a reményben, hogy kiváló házasságokat köttet. A középkor van, ahol sosem múlik el.
Én nem hiszek abban, hogy szerelemből fogok házasodni, én abban hiszek, hogy házasságkötésem során olyan férjet kapok magam mellé, mint az apám, aki türelmes és tiszteli anyát. Olyat, aki nem követel, nem erőszakos. Egy megfelelő társat életem hátralevő felére. Mert nálunk a válás nem létezik, nem megoldás, sőt, nem is opció. De azt mondják, hogy boldog és biztonságos így megesküdni, hiszen a házasságszerző kívülről lát minket, és látja a megfelelő férjeket is, tudja majd, hogy ki lesz a legjobb.
- Remélem, hogy így lesz. Nem tartom fel? Igazából nagyon sok kérdést fel tudnék még tenni, de nem szeretném, ha elkésne valahonnan.
Tudom, hogy nagyon nem illendő módon viselkedem, hiszen tényleg nem illik ennyi mindent megkérdezni, de én magam annyira tapasztalatlan vagyok még ebben a világban, hogy nem tudok nem kérdezni. Viszont a világért se szeretném, ha valahonnan elkésne miattam.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Boglyas tér → Magyar Mágus Vasutak - Bogolyfalva Vasútállomása

A helyzet úgy áll, hogy hiába költöztek a szüleim Bogolyfalvára, ott is a legimpozánsabb házba, a leglátványosabb helyre, a legelőkelőbb utcába, mert hát mégiscsak egy Andrássy-házról van szó, valahogy mégis úgy alakult - úgy alakítottam -, hogy az iskolába nem a faluból, hanem Budanekeresdről érkezem az új tanévre. Jó, ha az embernek vannak rokonai, akiket feltétlenül meg kell látogatnia még mielőtt megkezdődik a következő éves hajtás.
Az olyan kérdésekre, mint, hogy van-e már udvarlójelöltem, azt feleltem, nagyon finom a sütemény, vagy éppen kértem még egy kis teát, de még ez is jobb volt, mint otthon az édesanyám szigorú pillantásától kísérve minden mozdulatomat. Ha az ember első gyereke, túl azon, hogy nem is a sajátja, hozzámegy egy "vademberhez", a második, az első szülött fiú vérfarkassá lesz, és a tetejében még meleg is, akkor már csak a harmadikban bízhat. Csakhogy, a bökkenő, hogy a harmadik egy kígyó, egy olyan átokkal sújtott most még lány, aztán már csak lény, aki egy nap örökre a nyálkás test fogságában ragad. Szóval anyám mindenképpen meg van áldva velünk, mégis, úgy vélem, hogy a külön töltött napok jót tesznek majd nekünk. A vonat még éppen időben fog beérni ahhoz, hogy hazasétáljak, átöltözzek, és felérjek a kezdésre. Mások a két időpont között rendezkednek be a következő időszakra, nekem legalább ezzel nincs gondom, ugyanis a saját ágyamban hajthatom álomra a fejem. Így most nincs nálam más, csak egy kis bőrönd, amivel szoktam utazni, meg az oldaltáskám, amiben a legszükségesebbek vannak, egy kis rágcsa, innivaló és egy jó könyv.
- Szabad?
Pillantok a már bent ülő srácra, és, amikor igen jelzést ad, belépek. Nem az ablakhoz ülök, hátha oda más szeretne, lassan indul a vonat, sokan még a peronon búcsúzkodnak, vagy éppen most készülnek felszállni. Biztos vagyok benne, hogy nem ketten leszünk csak itt, de amíg várakozunk, iszok egy kortyot és kiveszem a könyvem.  

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Boglyas tér → Magyar Mágus Vasutak - Bogolyfalva Vasútállomása

Egyetlen pillanat alatt elkezdenek megtelni a fülkék, így a miénk is, a folyosón egymást kerülgető emberek keresik az előre megbeszélt helyeket, vagy éppen azokat, ahol barátok, ismerős arcok ülnek. Én is olyan helyet választottam, ahol arcra ismerős egyén ült, majd rögtön őt követte egy igencsak ismeretlen, akire mosolyogva pillantottam fel.
- Szia, Borcsa vagyok, elsős vagy, igaz?
Kérdezem a lánykát, akinek közben a bőröndje is a helyére kerül, és éppen csak kimondom a kérdésemet, máris egy újabb versenyző toppan be. Azt hiszem, hogy itt nem lesz ok arra, hogy a könyvemet forgassam. Hümmögve, és kissé összehúzott szemmel vizslatom a bongyor fiút.
- Hol hagytad a többi Somogyit? Azt hallottam, hogy az idősebb bátyád el se ment vizsgázni. Vagy a fél nyolcadik bukott.
Legalább én nem jutottam idáig, sőt, mi több, meglepően jó eredményekkel zártam. Kivéve Noránál, de ő a keresztanyám, kötelessége szeretni és legalább elfogadhatót adni, bármilyen pocsék dolgozattal is állok elé. Az édességre elmosolyodom, és vidám pofival bólintok Hunornak, előre nyúlva pedig szerzek is egy étcsokis békát.
- Az anyám megölne a pillantásával, ha most látna.
Nevetem el magam, ahogy a brekivel hadakozom, de közben azért én is prezentálom, amit magammal hoztam. Jó magyar szokás szerint alufóliába csomagolva, ami persze nem volt elég, így a nagyi megoldotta, és még egyszer áttekerte a másik oldalról.
- A világ legjobb almáspitéje, nem varázslatos, de zseniális. Van egy csomó belőle, mert szerintem azt hiszik, hogy éheztetnek minket a suliban. Pedig nyugi, lesz kaja bőven.
Nyugtatom meg az új lányt, és már éppen érdeklődnék róla, amikor felbukkan az évfolyamtársam, Betti, aki felé teli szájjal, vidáman intek. Jó dolog gyereknek lenni, de azt hiszem, ha Andrássy-Szász Johanna most ezt a jelenetet látná, tényleg megölne. Mindenkit.
- Szia! Összezsugorítod?
Pillantok Hunorra bizonytalanul, miközben arrébb csusszanok, hogy helyet adjak Zentének. Ennyit arról, hogy nem akarok legbelülre kerülni, mégis az ablaknál kötök ki.
- A Móricokat nem láttátok? Honnan jöttél?
Intézem a kérdést előbb mindenkihez, majd fordulok kedvesen a lányka felé, hogy róla is megtudjak pár dolgot.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → A falu határa → Kis tavacska

Habár hivatalos meghívóm nem volt, nem hivatalos végül is akadt, és hosszan nézegettem, hogy eljöjjek-e. A szüleimnek Nekeresden van ma dolga, de nem volt kedvem velük menni, mivel egy nehéznek ígérkező okkultizmus vizsgánk lesz a jövőhéten, és arra szerettem volna felkészülni, illetve megemlítettem ezt az összejövetelt is, meg azt is, hogy teljesen normális emberi időben lesz, és, hogy ha el is jövök, akkor sem maradok sokáig.
Nekiültem tanulni, azt is terveztem, hogy tanulok, de végül úgy alakult, hogy olyan sokat agyaltam az eljövetelen, hogy mire észbe kaptam, mér felöltözve a kapun kívül voltam, és errefelé haladtam, kezemben a zöld papírba csomagolt, ezüsttel átkötött ajándékkal. A csomagolásra ezüst tollal írtam rá, hogy "Borcsától szeretettel" és, hogy "Boldog Születésnapot!", még kis lufikat is rajzoltam rá, és valljuk be, ez egészen úgy tűnik, hogy én nagyon is készültem erre az eseményre. Több okból is. Marina az évfolyamtársam, ráadásul jóban van a másik Móriccal, szóval az volt a minimum, hogy legalább megköszöntöm. Nem nagyon vagyok jó ebben a barátkozásban, mivel a lényem egy része egy lény, nehezen találom meg a helyem az emberek között, illetve a magántanulóság sem segített, hogy ez másként legyen. Pár hétig ugyan az iskolában éltem, de aztán a szüleim inkább ide költöztek, pedig az volt a "jóvilág", amikor Nora és Damy feleltek értem. Ott van Móric, akit nagyon szeretek, és akivel minden olyan tökéletes, de tudom, hogy most már jó lenne, ha összeszedném magam, és nyitnék, ha megpróbálnám ezeket a kapcsolatépítős dolgokat is.
Megállva a buli helyszíne előtt, igazolva, hogy jogosan vagyok itt, ami ugye nem igaz, de kit érdekel, belépek, hogy elvegyüljek, és, hogy megtaláljam, hogy hova kell az ajándékokat tenni. Nem nagyon voltam kreatív, de azért remélem, hogy tetszik neki. Habár elvileg jön a jó idő, a dobozban egy pulcsi foglalja el a legnagyobb helyet, ami szalamandrás, mert tudom, hogy neki is van egy, ezen kívül egy olyan rúzs, ami a kedved szerint változtatja a színét, és egy parfüm, amit a születési dátumod és a születési helyed alapján kevernek ki. Anyáé és az enyém nagyon finom, szóval csak reménykedek benne, hogy Marináé is jó lesz. Nekem tetszett.