37. tanév, szorgalmi időszak
Légy üdvözölve, kedves Látogató!
HírekFórumRegisztrációAz Iskoláról
Fórum Navigátor
Bogolyfalva - David Benett összes hozzászólása (49 darab)

Oldalak: [1] 2 » Le
David Benett
INAKTÍV


Kinyírta a zenekart.
RPG hsz: 344
Összes hsz: 1551
Írta: 2012. december 25. 13:35 Ugrás a poszthoz

Sharlotte

"Ha az érzelmi szintünk kielégületlen, akkor az képes önpusztításba sodorni minket. Az emberek többsége nehezen viseli a szeretetlen bánásmódot, szenved tőle és belé ivódik. Képes lavinaként az áldozatára zúdulni és alátemetni őt. Sokan ilyenkor pénzért vásárolnak szeretetet, mely egy nagy lépés a leépülés felé, ahelyett, hogy egy közösséget keresnének, akik megértik, elfogadják és szeretik őket..."
Becsaptam a jegyzetemet, és szép nagy ívben elhajítottam az ágyamról. Karácsony második napja van, ilyenkor tanuljon az ember?! Az mellékes dolog, hogy nekem ez az ünnep már egy ideje nem jelképez semmit sem, gy inkább maglászom, mintsem nézzem, hogy milyen boldog az egész diákság, vagy legalábbis a nagy részük. Sóhajtottam egy mélyet, felültem az ágyban. Ahogy megpillantottam az asztalomon heverő milliónyi kacatot, elment a kedvem mindentől, még attól is, ami eddig volt. Kimásztam az ágyból, magamra kaptam egy fekete rövid ujjút, egy szürke pulóvert, amibe csak bele kellett bújnom, tornacsukát és a kabátot. Magamhoz vettem néminemű pénzt, és fél órán belül már a csárdában voltam egy üveg sörrel a kezemben. Hallgattam a délelőtti lassú zenét, iszogattam az alkoholos lének álcázott gyümölcslét, és még mindig az a kérdés gyötört, ami 2-3 hete. Beszélnünk kéne, nagyon is, de kétlem, hogy valaha az életben szóba fog állni velem. Amit mélyen meg is értek, én se állnék szóba saját magammal se.
A 2. üveg sör után fizettem, majd szó nélkül kimentem a hidegbe. Az a minimális mennyiségű alkohol épp elég volt, hogy ne vacogjak, amíg visszaérek a kastélyba. Ááh, nem, mégsem. Nem is tudom, hogy milyen indíttatásból, de határozottan az ellentétes irányba indultam el, a faluból kifelé, a kastélytól távolodva. Nem kellett sokat megtennem, úgy egy 10 percet talán, hogy odaérjek arra a helyre, ahol először okoztam nyíltan csalódást Neki.
Odaérve észrevettem egy fehér kabátos, fekete hajú lányt, aki pár centire volt csak  attól. Kedvem lett volna odamenni hozzá, megfogni a vállát és megijeszteni, hogy azért ne essen mégse bele abba a jeges tóba. Mintha a gondolataim valóra váltak volna, egyik pillanatban hirtelen a lány előrebukott, bele egyenesen a vízbe. Nem vártam tovább, rohanni kezdtem felé. Még ha ki is mászik, akkor is jó, ha nem kap tüdőgyulladást, ami azért nem játék. Egy rakat ötlet felmerült bennem, hogy mi történt, többek között, hogy öngyilkos akart lenni. Egy tóban. Reális.
Rohanás közben lehúztam a kabátom cipzárját, levetettem magamról, majd a pulóvert is a havas fűhöz vágtam, a part szélén pedig még a pólómat is. Fekete nadrágban ugrottam és az ezüst láncomban. Ahogy a fagypont alatti hőmérsékletű víz a csupasz bőrömhöz ért, hát nekem is kihagyott egy ütemet a szívem. Egy erős megfázás az már holtbiztos. A lányt nem volt nehéz megtalálni, elvégre a fehér dzseki szinte világított a tóban. Átkulcsoltam a lány derekát, szorosan magamhoz fogtam, majd 10 másodperccel később már mindketten a vízfelszín fölött voltunk. Csontig átfagytam, mire kivonszoltam a lányt a partra. Hátra fektettem, jómagam pedig fölé másztam. Akárki számára elég félreérthető látványt nyújtottunk volna, de ez van. Széthúztam a kabátjának a cipzárját, próbáltam kihalászni a jéghideg szövetből a lány testét, a következő lépés gyanánt a csuklóját fogtam meg, hogy egyáltalán van-e pulzusa még.
David Benett
INAKTÍV


Kinyírta a zenekart.
RPG hsz: 344
Összes hsz: 1551
Írta: 2012. december 25. 16:50 Ugrás a poszthoz

Sharlotte

Az a kevéske kis alkohol a szervezetemből már rohanás közben eltávozott, teljesen, így mire csobbantam, már tökéletesen tisztában voltam mindennel. Ahogy beleértem a jéghideg vízbe, egy pillanat erejéig forrónak éreztem, de iszonyúan hamar már nem csak az agyam, hanem minden egyes porcikám tudta, hogy hány fokos lehet a víz. Hallottam már olyanról, hogy ha valakinek a testét hirtelen éri hideg víz, annak leállhat a szíve, bár egy pillanatig sem kételkedtem bőröm kitartóképességében, így az első megrázkódtatás után már tempóztam is le a lányért. Elég volt mindössze kettőt csapnom és már a karjaim fonták át. Újabb két, plusz egy ütem, és mindketten kaptunk levegőt. Többnyire. Előbb én másztam ki, majd a lányt is kiemeltem, vagy inkább kicibáltam a sötét, koszos, jeges vízből, majd kicsivel arrébb, hogy a lába se lógjon a vízbe, a porszerű hóra fektettem háttal. Egy lenge kis szellő vonult végig a sík terepen, és ahogy végigcirógatta a bőröm, biztos voltam benne, hogy a tüdőgyulladást kipipálhatom. Megráztam a fejem, a hűvös vízcseppek savként égették a havat és ivódtak le egészen a talajig. Igyekeztem minél gyorsabban kiszabadítani a lányt a kabátjából, de elgémberedett, teljesen átfagyott ujjaim csak lomha mozgással teljesítették az agyam által előírt parancsokat. Kicsit meglepett, hogy a kabát és a pólója alatt nem volt még egy réteg, de hát nem fázni indult szerencsétlen. Eltűrtem a haját az arcából, ami tapadt hozzá is, és hozzám is. Arcról ismerősnek tűnt, nagyon is, de nem tudtam beazonosítani, hogy ki lehet.
A csuklóját elég volt 10-15 másodpercig tapogatnom, hogy rájöjjek: nincs pulzusa. Fel sem néztem, tudtam, hogy úgy sincsen semerre segítség, felesleges lett volna még ezzel is az időt pocsékolni. Nem volt érkezésem azon filózni, hogy személyi jogait sértem-e a lánynak, a pólóját feltűrtem eleinte a nyakáig, majd átbújtattam a fején. Ez is csak hűti, és egyébként is, a strandon ugyanígy látnám. Kezeimet egymás fölött összekulcsoltam, három ütem szívmasszázs, majd még jobban a dinka fölé hajolva szétválasztottam mancsaimat, egyikkel befogtam a lány orrát, másikkal kicsit kinyitottam a száját, és belefújtam. Ez egyszer, és utána megint jött a szívmasszázs. Várhatóan egyszer csak az egyik pillanatban öklendezni kezdett, ekkor abbahagytam mindent, egyik tenyeremet a feje alá tettem, és oldalra fordítottam.
David Benett
INAKTÍV


Kinyírta a zenekart.
RPG hsz: 344
Összes hsz: 1551
Írta: 2012. december 25. 17:59 Ugrás a poszthoz

Sharlotte

Egészen megfeszültem, mikor a második ütem után még mindig nem reagált. Eddigre azonban felismertem a vizes hajú, eszméletlen lányt. Mi az hogy, egy csapatban játszunk, bár egy sziá-nál többre soha se futotta. Az első pillanatban kifolyt oldalt a száján a víz, majd segítettem neki oldalra fordulni, hogy a maradéktól is megszabadulhasson. Ez után visszahanyatlott, és még vagy egy fél percig ki se nyitotta a szemét. Amint nagy nehezen résnyire kinyitotta pilláit, rögvest fel is akart ülni. Nem tartottam jó ötletnek, de nem ellenkeztem. Mikor megszédült, kezeim automatikusan a hátára kúsztak, és nehogy megüsse magát, visszaeresztettem a lucskos kabátjára. Újabb 0.5-1 percig csak néztük egymást, ami alatt egymást kergették a gondolataim. A lány terhes, és öngyilkos akart lenni. Rosszak a tanulmányai, meghaltak a szülei, ezért akart meghalni. Nem tudom miért kötöttem annyira ahhoz, hogy önszántából ugrott, mert a szemeiben tükröződő hála valahogy mást sugallt.
Újfent megpróbálkozott azzal, hogy egy szintbe kerüljön velem, én meg, mint első alkalommal, engedtem, hátha most sikerül neki. Nem álltam fel, pusztán a hóban fagyoskodó, jeges vízzel átitatott nadrágomba bugyolált lábszáramra ereszkedtem vigyázva, hogy a lány lábára ne üljek. Ahogy felült egy szál melltartóban, térdtől felfelé kiegyenesedtem, tenyereim közé fogtam a lány arcát, magam felé fordítottam, és szemeibe meredtem. Kerestem jelét valami másnak is, akárminek. Jól van-e, be van drogozva, vagy bármi mást.
- Nyugi, még ne beszélj.
Megköszönte, tehát nem direkt ugrott a tóba. Megsimítottam az arcát, valami mosoly-féle jelent meg az arcomon, majd felkeltem meghagyva neki, hogy ne mozduljon. Összeszedtem a széthányt holmimat, ami ugyan kicsit hideg volt, de legalább száraz. Magamra vettem a pulóveremet, majd a lány mellé guggoltam.
- Vedd fel ezeket.
Először a pólót adtam oda neki, hogy magára öltse, majd ahogy ez megtörtént, a kabátomat is ráadtam.
- Merre laksz?
Kérdeztem tőle, míg a dzsekimmel bíbelődött.
David Benett
INAKTÍV


Kinyírta a zenekart.
RPG hsz: 344
Összes hsz: 1551
Írta: 2012. december 25. 18:49 Ugrás a poszthoz

Sharlotte

Kész röhej tud lenni ez az egész intézmény, a falut is beleértve. Nem is tudom, ahogy kapartam össze a vackaimat ,eszembe jutott Emma, akit annyira csutra leitattam - bár nem volt okvetlen szándékom - , hogy sztriptíztáncot adott az egész csárdának a bárpulton. Aztán Bea is megfordult a gondolataim közt, mikor elhívtam békülő-vacsorára, majd a kínzókamrás kis mutatványunk. Nem volt több időm, hogy mást is felidézzek, mert eközben odaértem az újraélesztett mellé, és ráadogattam a holmimat. Amit én vettem fel, az sem volt a legjobb, de a semminél többet melegített. Vártam a választ, és nem mondom, hogy meglepődtem, de furcsán ért, mikor ismét megköszönte a megmentést. Ugyan már, nyilván mindenki segített volna neki, ha más nem, azért biztosan, hogy a pólót is levehesse róla. Na persze ennyire nem vagyok egy állat, tényleg segíteni akartam.
- Az itt van a közelben.
Állapítottam meg, inkább magamnak, mint neki, elvégre ott lakik. Gatyám szabályosan rám fagyott már, a cipőm betonsúlyúvá vált a víztől, és a legkisebb bajom volt az, hogy a hajamból csorgott le a nyakamba, a pulóverem alá a víz. Figyeltem a lány mozdulatait, amik nem csak, hogy bizonytalanok voltak, de irtózatosan lassúak is. A koordinációjával se stimmelt valami, és hát amikor a kabátjáért akart nyúlni, kész csoda, hogy nem ájult el újra. Miközben intézte hozzám a következő kérdést, addig felvettem az ő holmiját is, és a kezébe nyomtam.
- David. A tied pedig S betűvel kezdődik.
Erre mind tényleg emlékeztem, arra a kemény egy nyavalyás betűre, ami korántsem volt holtbiztos.
- Aztán mondjad csak, mit kerestél te ilyen időben a tóban? Kétlem, hogy nagyon vadvízi fürdésre vágytál volna.
Kicsit elmosolyodtam mialatt egy tincset kivadásztam a homlokából és hátrasimítottam a többihez.
- Figyi, a bal kezeddel öleld át a nyakam, a másikkal pedig fogd a motyódat, oké?
Magyaráztam az ázott leányzónak. Segítségképpen a bal karját átraktam a nyakam köré, a saját bal kezem a térdhajlataihoz tettem, míg a jobbat a lapockája alatt nyúltam át, majd szép lassan ölbe vettem a lányt.
- Tehát 29. Melyik évfolyamba jársz, hogy a faluban laksz?
Vettem kezdetét a beszélgetésnek a 10 percig tartó sétán, amíg odaértünk a lakosztályához. Remélem nem valami dühös apuka fog kirohanni a tákolmányból, aki még tényleg feljelent molesztálásért.
David Benett
INAKTÍV


Kinyírta a zenekart.
RPG hsz: 344
Összes hsz: 1551
Írta: 2012. december 26. 22:26 Ugrás a poszthoz

EMANDORIE : )

/dec. 22. /


Nos, mivel a legutóbbi csárdázásom vége életmentő akcióba fulladt, így ezt az estémet szenteltem a pótlásra. Egy kötegnyi pénzt vettem magamhoz, az öngyújtómat, mintha azon akarnék spórolni meg persze a cigarettás dobozomat, amiben már csak két szál árválkodott. Hogy ezek se legyenek meg sokáig, az úton lefelé mindkettőt eltüntettem, a csárda előtti szemétbe pedig kidobtam az elrongyolódott papírt. Betoltam az ajtót, és egészen meglepődtem, mennyien leledzenek itt karácsony utolsó estéjén. Elismerően hümmentettem egyet, majd a bárpult felé igyekeztem. Egy széket kihúztam majd fel is polcoltam magam rá. A csaplárral sajnos régi ismerősök vagyunk, úgyhogy minden udvariassági formulát elhagyva közöltem vele, hogy egy pohárka vodkát legyen szíves kihozni. Levágta a pultra a törölgetőrongyot, fogta a hatalmas sörhasát, és elment tölteni egy kupicával. Nem tettem megjegyzést a műanyag pohárra, amiben felszolgálta az italt, elvégre egy alkalommal szétvertük az egész berendezést. Italoktól elkezdve poharakon keresztül a székekig sok dolgot. Ellenfelem az egész tárcáját itt is hagyta, én csak azt a pénzt, ami nálam volt. De mondhatni törzsvendég vagyok, úgyhogy azóta szerintem a balhé árának a felét is lefizettem.
Egy doboz - megszokott - Black helyett most ugyancsak Djarumot kértem, de szegfűszeges helyett vaníliásat kértem, ami árban nem különbözött a Blacktől, de minden más cigaretta árának majdnem a háromszorosába került ez is. Nem volt pofám rágyújtani bent a csárdában, tehát felvettem a kabátot, zsebre vágtam a pénztárcát és kibattyogtam az ajtó elé pöfékelni. Itt sem két ember ácsingózott, hanem vagy 20-an is, de nem nagyon törődtem vele. Elővettem a fehér-vanília színű dobozt, kivettem belőle egy szálat, és már csak attól, hogy elhúztam az orrom előtt a dohányt, mosolyra húzódott a szám. A szegfűszegesnek is van illata, de ennek egészen más. Előkapartam valahonnan a zöld tüzemet is, és 5 másodpercen belül már égett is a vanília színű csomagolásban lévő dohány. Valami ismerős azért nem lenne rossz, mert egyedül iszogatni - persze - nem rossz, de társasággal még jobb.
Utoljára módosította:David Benett, 2012. december 26. 22:31
David Benett
INAKTÍV


Kinyírta a zenekart.
RPG hsz: 344
Összes hsz: 1551
Írta: 2012. december 26. 23:03 Ugrás a poszthoz

Emi

Amíg bent legyűrtem a vodkát és valami idegen ürgével társalogtam, egy - pusztán látásból ismert - lányt figyeltem. Nem nagyon tűnt jártasnak errefelé, és úgy nyakalta a vajsört, hogy öröm volt nézni. A Vaníliás cigarettám megszerzése után kiléptem elszívni belőle egy szálat, és talán a második slukk után kivágta valaki a hátam mögött az ajtót. Hirtelen minden tekintet vonzott, hogy mi történhetett, a beszéd megszűnt, még csak morajlások sem voltak. Az imént említett hölgyemény vágta ki az ajtót, egy darab pólóban. Ránézni is rossz volt szegényre, és talán mint egyetlen ismerőse a tumultusban, hozzám jött. Elmosolyodtam, a vodka nálam is már kezdett hatni, de ez még kispályás volt a tervemhez képest. A koordinációját elég hamar tönkre vágta, és az elvétett ütés miatt kis híján elesett. Egyik kezemmel átkaroltam a derekát, majd ugyanezzel a mozdulattal közelebb húztam magamhoz. Pár pillanat alatt be is ugrott a lány neve és a háza is. Közben a dohányzó emberek ismét magyarázni kezdtek egymásnak, és kellemes hangzavar vett minket körül.
- Szevasz. Nincs egy kicsit hűvös ehhez a stílushoz?
Vettem lazára a dolgot, és ahelyett, hogy megvártam volna a választ, kicipzároztam a fekete dzsekimet, kibújtam belőle óvatosan, hogy a cigi és a lány se essen ki a kezemből, majd Emi hátára terítettem. Igyekeztem elég hamar elszívni azt a vackot a kezemben, majd ezek után kicsit támogatva a lányt, beügyeskedtem magunkat a bárpulthoz.
- A whiskyvel hogy vagy, cicabogár?
Villantottam rá egy mosolyt, és a csapos, aki az előbb vodkával szolgált ki, kérés nélkül már hozta is a két italt. Visszapillantottam az Eridonosra, akinek a szeméből eltűrtem egy tincset a hajzuhatagába.
- Mivel mérgezted magad eddig, hmm?
Finoman akartam kérdezni, hogy mégis mitől állt már be annyira, hogy elég jól érzi magát. Nekem még kell két whisky meg egy pálinka, akkor majd számomra is kezd homályosodni a világ és nem fog érdekelni egy gond sem, ami eddig zaklatott.
David Benett
INAKTÍV


Kinyírta a zenekart.
RPG hsz: 344
Összes hsz: 1551
Írta: 2012. december 26. 23:55 Ugrás a poszthoz

Emi

Bólintottam a magyarázatára, hogy miért van ennyire alul öltözve. Így is megközelíthetjük a dolgokat. A félig elharapott szavára meg tapintatosságból nem kérdeztem vissza, vagy inkább mert még nem volt bennem elég ital a tapintatlansághoz.
Kicsit.. Nagyon támogattam a legutóbbi ellenfelemet a pulthoz. Volt egy olyan belső gondolatom, hogy ha elengedem, akkor nem sok fogja elválasztani attól, hogy a földbe szerelmes legyen és azzal töltse az éjszakát.
- Hát persze, hogy nem vagy, tündérke.
Felvontam kicsit a szemöldök, mert úgy szólt vissza, mintha egy dedóshoz beszélne, aki nem érti a beszédet. Ismerem ezt az állapotot, de már csak azért is incselkedtem vele. Elvégre ellenfél, és eddig nem is néztem rá más szemmel. Eddig. Most úgy nézek rá, mint aki pillanatokon belül kiadja a délutáni mindent.
Nem utasította el a lehetőséget, koccintottunk, és elég hamar lehajtotta a whiskyt. Elismerően bólintottam, majd az asztalhoz csaptam az üveget, mert ezt a menetet abban kaptam.
Egészen kiguvadtak a szemei attól, hogy hozzáértem, ami tetszett. Szemmel láthatóan nem bírta feldolgozni ezt a mérhetetlen mennyiségű információt, hogy egy tincset kisöpörtem a szeméből, de hát egy bizonyos mennyiség után..
- Hogy .. mit? Két pálinkát!
Most rajtam volt a sor, hogy elképedjek, mitől néz ki így. Vajsör. Az úgy azért nem rossz. A krapek kihozta mindkét pálinkát, majd egyiket a másik után legyűrtem. Arcom megráztam, vonásaimat rendeztem, mert azért ez ahogy lecsúszott, ez mart.
- És te hogy kerülsz ide? Vagyis mit keresel itt? Ráadásul egyedül.
Idő közben kértem ismét két adagot, de most meghagytam, hogy a vodkát keverjék össze hideg kakaóval. Életemben nem ittam még olyan finom anyagot, mint a kakaós vodka.
Pluszban, hogy ne hagyjam érzelmek nélkül, végigsimítottam ujjaimmal az arcát. Józanon nem incselkednék, ennyire biztos nem, de így már egészen vicces.
David Benett
INAKTÍV


Kinyírta a zenekart.
RPG hsz: 344
Összes hsz: 1551
Írta: 2012. december 27. 21:46 Ugrás a poszthoz

Emi

Nem volt túl nagy esély erre az egész hülye szituációra. 3 vajsör már úgy látszik meg rajta, mintha benyakalt volna fél liter házipálinkát. Akármikor, amikor ez eszembe jutott az éjszaka folyamán, mindig nevetnem kellett rajta, mert ez.. ez röhejes. Mármint nem hittem volna, hogy az Eridonosok közül némelyik ennyire nem bírja, vagy nem szokott alkoholt inni.
- Miért nem mucikám? Mert a tündérke jobban illik rád.
Fordultam felé egy kaján vigyorral megfűszerezve. Tetszett, hogy mindenen kiakadt, amit mondtam, és hogy olyan gyámoltalannak tűnik. Hihetetlen mikre képes az emberi agy, ha most valaki egy kést nyomna a torkához, nagyon hamar kijózanodna.
Mikor meghallottam, hogy korábban mit fogyasztott, szükségem volt arra a két páleszre. Nem azt mondom, hogy egy szinten akartam vele lenni, de túl józan voltam még.
- Ahhh, tündérke, a tiednél biztosan.
A válasz első fele inkább csak egy morgás volt, mihelyst leküldtem a torkomon az alkoholt. Egy utóhatás volt, csak utána reagáltam a gyomromat illető megjegyzésre. Hát nem tehet róla az ember, hogy a mája is meg a gyomra is hozzászokott a masszív alkohol lebontásához.
Követtem a tekintetét a "lányokhoz", és a döbbent arckifejezésén megint csak el kellett mosolyodnom. Nem csodálkoznék rajta, ha a barátnői itt hagyták volna. De ezen meg látszik, hogy ennyit érnek a barátnők. És ilyenkor jön a támogató ellenfél.
- Pasikat hajkurászni? 10 perce odakinn még szerelmes voltál.
Vágtam a szavába mielőtt rákérdezhetett volna az én itteni célomra.
- Mint láthatod, épp téged próbállak elcsábítani, mint következő alvómacimat, de eddig nem jártam túl sok sikerrel.
Villantottam rá fogaimat, míg végigsimítottam a karján. Kíváncsi vagyok, hogy meddig bírja szegénykém. Az első eshetőség lenne az, hogy elájul egyik pillanatról a másikba, a második.. azt nem tudom.
Idő közben rendeltem két 2:1-es vadászt magunknak. Ennek csúnya vége lesz, akár így, akár úgy.
David Benett
INAKTÍV


Kinyírta a zenekart.
RPG hsz: 344
Összes hsz: 1551
Írta: 2013. július 7. 21:07 Ugrás a poszthoz

Leocska

Lassan szelte át a sötét utcákat a hétvége utolsó napján, pusztán azon okból kifolyólag, hogy a mai estét ne egy szobában bezárva kelljen töltenie. Egy egyszerű, fehér pólót viselt, mely alatt egészen elrejtve az ezüst lánca izzott a bőrén. Egy fakó bézses-szürke színű térd alá érő nadrág az elvásott szövetű marihuánás övvel tarkítva és egy strandpapucs. Kezei zsebében lapultak egészen addig, míg el nem érte a célját. Az esti lágy szellő gyakorta meglengette a felsőjét, mely valami furcsa hangot kiadva próbált megszabadulni viselőjétől. Ritkán nézett csak fel a földről, leginkább mikor kanyarodni kellett, és végül fél kilencre le is ért a csárdába. Az egyik ismerős pincérlánynak vette a fáradtságot, kivette egyik kezét a zsebéből, és egy hanyag mosoly keretében intett neki, mire az már sietett is elébe. Gátlástalanul levágott a rellonosnak két puszit az arcára, majd vezette a pulthoz míg nagy élvezettel mesélt valamit. A mestertanonc időnként egyetértően hümmögött vagy bólintott, esetleg megsimította a lány hátát, majd végül elküldte egy üveg sörért a leányzót. Alig nézett körül a fiú, a kért ital már ott is landolt mellette csacsogó kihordója kíséretében. Mialatt megitta ezt az innivalót, a szőke vékony lány már végzett is. Átölelte Davidet, aki kissé meglepve viszonozta - egyik kezével finoman meglapogatta a lapocskáját - , majd még két sört rendelve vette is elő a tárcáját. A lány mindössze 2 sört engedett kifizetni, és mielőtt a fiú kilépett volna az ajtón, még egyszer 2 puszit kapott, egy nagyobb ölelést, majd invitálva, hogy gyakrabban nézzen be, már el is libbent a felháborodott vendégek felé. Davidnek sem kellett több, kilökte az ajtót, elővett egy Djarum Black cigarettát a tartójából, meggyújtotta, majd indult is a randevú helyére. Sétálgatott egy darabig, mire sikeresen beért a játszótérre, ami valahogy nem teljesen így élt az emlékezetében. De hát hol máshol lehet ilyen jó dolgot művelni, mint egy játszótéren? Kissé muglis, de..Ez legyen a legkisebb gond. Keresett valami padot, maga mellé rakta a két szerzeményt, végül az egyiket megbontva várta a társát.
David Benett
INAKTÍV


Kinyírta a zenekart.
RPG hsz: 344
Összes hsz: 1551
Írta: 2013. július 17. 19:51 Ugrás a poszthoz

Pajtikám  Evil

Szerda. Már megint egy szerda esti nap. Hihetetlen, hogy már több, mint 7 napja megint tanulni kezdtem, szinte iszonyúnak mondható. Leot elnyelte valamelyik elkárhozott tag az iskolában, Daniellet inkább nem zargatom, bár amúgy sincs kedvem, Kristóf és Amira úgy festenek, mint egy nagy rakás sz..szappan, Beth nincs itt, tehát a pénztárcám és az öngyújtómmal kézen fogva ügettem le a csárdába. Hosszú szárú farmernadrág, egy koszos szürke ing, könyékig feltűrve alkotta az öltözékemet, kalapomat a nem túl barátságos emberek miatt fent hagytam Baileys társaságában.
Gondolataim elcsatangoltak, miközben beszabadultam a csárdába, kikerültem egy verekedést és a köré sereglett kis csoportot, majd leültem a pulttal szembe. Nem indítottam valami jól az előző hetet, és a helyzet azóta is változatlan, tehát nincs más hátra, mint előre. A pultos megkérdezte, hogy mivel szolgálhat, mire az egyik Jim Bean-os üveg előtte szállt le egy pohár társaságában. Ezekre böktem a fejemmel, és mire rájött, hogy ezt én csináltam, már töltöttem is magamnak, bár nem két gyűszűnyivel. Megmondtam, hogy a végén fizetek majd mindent egybe,  így mihelyst tele töltöttem a poharat, már el is vette előlem az üveget. Vállat vontam egy féloldalas, kaján mosollyal együtt, hiszen úgyis kiszolgálom magam ha akarom. Kezembe vettem a poharat, kettőt kortyoltam belé, ezzel pedig a felét ki is ittam. A whsikey végigmarta a torkom, majd egy kellemes utóízt adva csábított, hogy a többit se hagyjam magára. Mindeközben megfordultam, és az egyre jobban összecsődülő tömeget fürkésztem a verekedők között. Még két ilyen pohár, és azt hiszem én leszek a gyűrű közepében, ahogy magam ismerem. Belekortyoltam ismét a hűsítő italba, de most már egy cseppet sem hagyva az alján. Az egyik nem épp bizalomgerjesztő alkatú pofa a tömegből rám meredt, valamit sugdosott a mellette állónak, mire mindketten engem fürkésztek Álltam a tekintetüket, hisz talán valami izgalmas is lesz az este folyamán. Előre nem gondoltam, hogy milyen igazam lesz..
David Benett
INAKTÍV


Kinyírta a zenekart.
RPG hsz: 344
Összes hsz: 1551
Írta: 2013. július 17. 20:51 Ugrás a poszthoz

Pajtikám : DDD

Az ember annyira el tud lazulni egy olyan ismerős helyen, ahol mindig szívesen várják. Hát igen, ez a kellemes áporodott, dohos, alkoholos büdös fojtogató szag, egyszerűen csodákat tud tenni a tüdőmmel, a bárpult mögött lévő szekrényen lévő italok pedig a májamban teszik a jótékony hatásukat..
A két gyanakvó ürge egészen addig engem mustrált, ameddig egy lány alakja ki nem bontakozott a sötétből és közeledett felém. Nem is kicsit mosolyodtam el, ahogy Dorie kecses alakja pont felém ringatózott. Talán kissé már szélesebb volt a mosolyom, mint akartam volna, mert azért egy pohár whiskey azért az mégiscsak egy pohárka, na. Sőt, az a béna poén is annyira jól hangzott, hogy vele együtt én is a kelleténél hangosabb felnevettem, de még az sem érdekelt, ha leint a lány.
Már épp válaszolni készültem volna, mikor közelebb hajol, felcsillan a szemem, és egy puszit nyom az arcomra. Ösztönösen a dereka felé nyúlna a kezem, ám valahol a combját érintem, egészen fent, hátul.  Adok a leányzónak én is egy puszit, ám kezem - az a pár ujjpercem - ottmarad fenntartva ezzel a személyes kontaktust.
- Doriekácska .. hú, ennél jobbat is ki fogok majd találni..de szerintem igazad van. Ez a sorsunk, hogy mi mindig ilyenkor fussunk össze. Tehát hogy kerül magácska ide?
Miközben nagyban löktem már neki a beszédet, a pultos megjött. Igen, valahogy én is biztonságosabbnak látom - a pénztárcámnak - , ha nem most akarom kamatoztatni a telekinetikus tudásomat. Még elpazarlok véletlenül egy üveg valamit. Így aztán rendeltem két teljes pohár vodkát kis kakaóval vegyítve.
- Mielőtt elkezdenéd szidni a kakaós vodkát, előbb kóstold meg. Életembe nem ittam még olyan finom alkoholos dolgot, pedig én nem tegnap kezdtem ezt a szakmát. De tudod mit? Fogadjunk valamiben, hogy ízleni fog, mert valami kegyetlenül jó. Mondjuk a következő kört állom én, ha semennyire sem ízlik, rendben? De ha ízlik, akkor az egészet megiszod 2 perc alatt. Megegyeztünk?
Már nyújtottam is felé a kezét, hogy fogadja az ajánlatomat. Azt persze azért nem közöltem vele, hogy mekkora pohárral rendeltem a fickónál, mert nem valami felessel..
David Benett
INAKTÍV


Kinyírta a zenekart.
RPG hsz: 344
Összes hsz: 1551
Írta: 2013. július 17. 21:49 Ugrás a poszthoz

Pajtikám  Angel

Nem is emlékszem már, hogy hány emberrel ittam én itt, ezen a szent helyen.. Bár azért vannak emlékezetesek, mint mikor Emmával holtrészegek lettünk, vagy mikor Lucassal szanaszét vertük egymást, és a Dories eset sem az utolsó helyen végzi a ranglistán. De minket valahogy mindig itt boronál össze a sors, akármennyire akarjuk vagy épp sem. Ivópajtik lettünk, ez már csak így megy.
- Akkor legyen Dorus-morus. Vagy inkább Dorcus?..Választhatsz.
Míg pár szóban elmesélte, hogy hogy került ide, addig agyam gyártotta a szebbnél szebb neveket, és azok közül is csak a legjobbakat böktem ki mindenre válaszul, amiket eddig mondott.
No persze, az a vodka.. Az az egyetlen alkohol, ami íztelen és szagtalan, ezért könnyen csúszik le az ember torkán, és nem egy sör alkoholtartalmával bír. Emike elég frankón ki tudja ütni magát az ilyennel, ám azért nem árt megjegyezni, hogy két pohártól már nekem is görbék lesznek a szemeim. De ez remélhetőleg egy ilyen este lesz, és ami a legjobb benne: várhatóan nem egyedül leszek.
- Neeem, ilyen eshetőségre nem kerülhet sör. Vagyis sor. Tudom én, hogy ízleni fog az, mert az illata és az íze is egészen olyan, mint a kakaóé, az alkoholos utóízt pedig ismét elnyomja a kakaó. Csak a végső hatás lesz garantált..De ha nagyon nem akar lecsúszni, akkor megiszom.. Vagy beléddöntöm.
Közlöm vele bátorítóan a tényeket, hogy ez bizony nem az a langyi kis iszunk-egy-két-sörikét este lesz. Ránevettem a lányra, mert a zsigereim eléggé azt súgták, hogy tetszeni fog ez a móka. A combján lévő kezem végigsimította a formás hátsóját, míg az ő keze a nyakam köré tekeredett, az enyém pedig a derekát vette körbe.
- Ohóó, ha te azt tudnám, életke! De .. igazság szerint teljesen igazad van. Totál részegséget. De nem egyedül.
Vártam, hogy közbe az ölembe üljön, mert eléggé megkívánta a helyzet, ha csak nem akarta kitörni a derekát. Idő közben megjött a két vizesméretű pohárba töltött vodka kakaóval megspékelve, az egyiket pedig a szabad kezemmel Emi felé toltam, aki - szerencséjére - eddigre már túladott a vajsörén. Ugyanezzel a mancsommal a sajátom felé nyúltam, megvártam, hogy a mestertanonckám is a kacsójába vegye az alkoholt, majd egy koccintást követően megint lehúztam ebből is egy szuszra vagy 2-3 nagy kortyot is.
- Legalább ennyit neked is meg kellene innod ahhoz, hogy esetleg a maradékodat megigyam, cica.
Adtam a helyzetjelentést, míg visszahelyeztem a pultra a poharat és adtam a lány orrára egy puszit. Még eléggé önuralomban vagyok, még ha nem is annak tűnik, de a folytatásban ez nem sokáig marad meg így.
David Benett
INAKTÍV


Kinyírta a zenekart.
RPG hsz: 344
Összes hsz: 1551
Írta: 2013. július 17. 22:51 Ugrás a poszthoz

Pajtikám  Wink

Leszólta a nagy név-adó tehetségemet, pedig már épp kezdtem belejönni. Egy pár pillanat erejéig még igencsak erőltettem az agyam, hogy valami frappánsat válaszoljak, aminek a vége az lett, hogy ránéztem és dőlt belőlem a nevetés. Az én megszólításomra nem tudtam mit mondani, ez neki jobban megy. Nőknél ez a kényszeres név adogatás reflexből jön, én meg erőlködhetek, nem fog eltűnni semmi se a lábam közül. Bár nem mintha olyan rendkívül akarnám, sőt..
- Az a nagy harci helyzet, hogy..évek óta utánad koslatok, szaglászok utánad, minden vizsgapapírodat megnéztem, az eddigi összes szobatársnőddel beszéltem, sőt, még a konyhás manókkal is, hogy mit szoktál inni. Így aztán minden egyes rejtett titkoddal tisztában vagyok, Mucus, szóval innen voltam benne biztos, hogy nem kérsz borsot a kakaós vodkádba, mert a borsot utálod.
Jól esett valamit összehalandzsázni neki, gondolkodás nélkül folytak ki a számon ezek a szavak. A végére, hogy bebiztosítsam a sikert, az egyik szemöldököm kérdőn felvontam, és kicsin múlott, hogy ki nem szakadt belőlem ismét a röhögés azon, hogy hazaviszem-e. Neeem, más terveim vannak vele.. Például egy tóba fojtom.
- Haza, persze! Angliáig elviszlek holnap reggelig. Csak aztán meg ne lepődj, ha holnap Ukrajnában ébredünk fel valahol Csernobil közelében..Hátha elvétem az irányt.
Nem is értem, nem szokásom ennyit beszélni, és nem hiszem, hogy az alkohol ennyire megoldotta a nyelvem. Pusztán csak nagyon jól érzem magam a lány társaságában, ennyi az egész. Meg hát az, aki belemegy velem egy ivós játékba, ...
- Ahhoz, hogy én leigyam magam, vagy hogy te? Amúgy meg voltál már kiváló ivópartnerem, ha nem csal az emlékezetem..
Befejezetlenül hagytam az utolsó mondatot. Mindketten emlékszünk arra az estére, nem fogom neki elmagyarázni. De nem is kell.
Egy rugóra járt az agyunk, mert ahogy közelebb húztam magamhoz, már ült is az ölembe. És ha már lúd, legyen kövér, véletlenül sem engedtem el a derekát a lánynak, még így sem, hogy jobbára a hasán pihent a kezem. És ez még mindig semmi például ahhoz képest, amikor Emma felállt a pultra, sztriptízelt, és végül magába nyakalt még vagy egy jó adag magyaros Fütyülőst. De jó irányba haladunk.. talán még sztriptíz is lesz belőle.
Lényegtelen, nagyon előreszállt a fantáziám, de ahogy letettem a vodkás poharat magam elé, önelégülten vettem észre, hogy azért a másiké sem teli már.
- Tökéletesen szívem. Most a maradékot húzóra!
Jelentettem ki, nyomatékosítva a szavaimat pedig kicsit próbáltam megcsiklandozni a hasát. Remélem bevált ez a terv, mert már azon jár az agyam, hogy mi lesz a következő itóka. Megvártam, amíg teljesen kiüríti a poharát, és amennyiben ez sikerült, mindkét kezem köré fontam és megszorongattam jelezve, hogy nagyon ügyes kislány volt.
- A következő kör: metaxa és gyömbér. Kíváncsi lennék, hogy meddig bírod, bár úgysem mész bele a játékba..
Fordultam hozzá, mihelyst leadtam a rendelést. Valóban érdekelt, hogy az én gyomrommal ő meddig képes versenybe szállni, de az már pozitív jel önmagában, hogy hétköznap itt van, és - talán - legyűrt egy pohár kakaósvodkát.
- El kéne szívni egy cigit.
Jegyeztem meg, vagyis mondtam csak úgy a vakvilágba, míg a szemeiben fürkésztem valamit.
David Benett
INAKTÍV


Kinyírta a zenekart.
RPG hsz: 344
Összes hsz: 1551
Írta: 2013. július 17. 23:58 Ugrás a poszthoz

Pajtikám ((:

Egészen jól esik megnevettetni a lányt. Komolyan, nekem okoz fizikai boldogságot és agyi mámort az a nevetés. Csilingel, gyönyörű, nem durva, úgy illik a kinézetéhez. Igazán kár, hogy ilyen ritkán hallani, pedig ez aztán be tudja aranyozni az ember napjait.
- A pult alatt? Hogy mindenféle furcsa alak bemásszon hozzád, mi?
Nevettem rá megint, mert valahogy nem esett már nehezemre elképzelni a helyzetet, amint Emandoriera, elsős mestertanoncra másnap reggel furcsa firkálások keretében talál majd rá mondjuk a házvezetőjük. Hát már a gondolattól is kirázott a hideg, de talán Alexa megkegyelmezne rajtam, hiszen ismer..
- Ne is mondd! A gyomrom az egy dolog, de volt olyan buli, ahol meg voltam győződve arról, hogy két májam van, és az egyiket el akartam adni a szervkereskedőknek, de sajnos egynek sem találtam meg a telefonszámát.
Löktem tovább a beszédet. Igen, az az este sem volt rossz, és nagyon haragudtam mindenkire, hogy köcsögök, nem segítenek ilyen névjegyet keresni, hogy szervkereskedelem. Az egyiknek emiatt még neki is ugrottam, így másnap nem voltam valami festői látvány.. De ezt most miért is mondtam el pontosan? Na mindegy, olyanokat mondok el neki, amiket amúgy nem szokásom.
- Ügyes kislány. Le a kalappal!
Adtam hangot elismerésemnek, hogy végül húzóra magába döntötte a vodkát. A fintor, akárcsak kicsivel korábban az enyémre, az ő arcára is kiült, lenyelte az utolsó kortyot is, majd aprót rázott a fején, ami talán fel se tűnt neki.
- Challange accepted.
Kezdtem simogatni a derekát, míg úgy vettem, hogy belemegy a játékba. Nyilvánvalóan nem azért mondta, hogy ez csúnya lesz, de nem ellenkezett, tehát..
- Hülye, fel nem kelek innen egy rohadt cigiért! Akkor már inkább leszokok róla, ha fel kéne kelnem, hogy cigarettázhassak valaha is.
Ismét elmosolyodtam, majd kikaptuk a metaxát. Nem tudom Emi hogy van ezzel, de nálam már kezdenek egy kicsit borulni a fények. Nem baj, metaxát neki, és minden jobb lesz. Lehúztam ezt is, és belülről szinte már izzott a testem. Felnéztem a lányra, aki remélhetőleg már itta azt a vackot. A nyakába pusziltam, majd óvatosan lábra állítottam és elnavigáltam magam kis kitérőkkel a zenegéphez. Maxra erősítettem, megkerestem, majd elindítottam a következőt: Krewella - Live For The Night. Visszabattyogni indultam Emandoriehoz, hogy a következőt ő rendeli, mikor az elején gyanúsan méregető két fazon az utamba álltak. Súlyukat tekintve voltak vagy kétszer akkorák, mint én, de karba font kézzel, mint holmi testőrök, nem hagyták, hogy elérjem a célom. Rájuk emeltem a tekintetem. Nem kellett volna.
- Az a te kur*ád?
Tette fel a kérdést, amint az arcára pillantottam. Hirtelen nem is tudtam mit mondani, de tisztán éreztem, ahogy kezd az agyam egyre több adrenalint pumpálni a szervezetembe. Kezeim ökölbe szorultak, szemeim erősen lehunytam, körmeim belevájtak a bőrömbe, és nem sokkal később, mikor elengedtem őket, kis véres nyomokat a tenyeremen.
- Azt kérdeztem, hogy a tiéd-e!
- Mondd még egyszer!
Üvöltöttem rá a tagra, aki erre akkorát lekevert, hogy a gyűrűje végigszántotta az arcomat, és hátra is tántorodtam. Pillanatok alatt minket vett körbe az ez előtti tömeggyűrű, résnyi helyet sem hagyva menekülési útvonalnak.
David Benett
INAKTÍV


Kinyírta a zenekart.
RPG hsz: 344
Összes hsz: 1551
Írta: 2013. július 18. 09:57 Ugrás a poszthoz

Pajtikám Grin

- Haha.
Közöltem vele annak hallatára, hogy milyen alakokkal találkozott ő már ezen a szent helyen.  Sok jelzővel illettek már az elmúlt évek során, de a furcsa elég ritka volt, így az én értékrendemben dicséretnek számított.
A szervkereskedős poénomra nagy szemeket meresztett, de nem hiszem el, hogy ő nem csinált valami baromságot, mikor a kelleténél kicsivel jobban felöntött a garatra. Vannak még jobbak is, pl amikor egy szekrény üveges ajtaját leszereltem, táncoltam vele és feleségül akartam venni, vagy egy alkalommal egyszarvúnak képzeltem magam, bár ott nem az alkohol volt a fő bűnös..
- Ooh, az még hagyján, ha metaxa, de majd amikor minderre megiszunk egy-két pohár mókusvért, na onnantól már pazar lesz a buli.
Nevettem rá. Nem olyan nagyon piás, mint amilyennek hittem, ha a metaxának még a szagát se érezte soha. Fél perccel később pedig rájöttem, hogy semmi kedvem felkelni innen és roncsolni a tüdőm, elég ha egy éjszaka alatt csak a májam szenved maradandó károsodást. Meg egyébként is, olyan kényelmesen ülök, plusz jó érzéssel tölt el Emi közelsége, szóval cigi fiam, ezt most bebuktad.
Ezt a piát már szinte egyszerre döntöttük le, a lány arca egyre pirospozsgásabb lett, mintha túlzott volna a pirosítójával. Na én se mondhatok ám semmit, mert nekem ilyenkor nem az egész arcom lesz vörös, csak foltokban. Ha jól emlékszem négy helyen jelennek meg nálam, de hogy hol.. Mintha a járomcsontom mögött és egy centivel lejjebb is, de fogalmam sincs.
Emandoriera néztem, míg lekászálódtam, és kellemes érzéssel töltött el, hogy nem csak én érzem magam olyan enyhén lazának. Ő is össze-vissza mosolyog mindenre és mindenkire, sőt, úgy keresztbe állnak a szemei, hogy csak na. Megpusziltam valahol az arcán, fogalmam sincs, hogy hol, majd elindultam a kis utamra. Jobban tettem volna, ha inkább cigizni megyek ki..
Tehát eltelt egy perc is aközött, hogy felálltam és hogy megint bajba kevertem magam. Józanul is hasonló módon cselekedtem volna, bár akkor a reflexeim kissé stabilabbak lettek volna..meg a koordinációm is. A pajtim utat törve magának, esett be hozzánk a kör közepére. Valami olyat akartam mondani neki, hogy maradjon ki ebből az egészből, meg hogy le tudom rendezni, ám mihelyst feltette az illetőknek a második kérdését, gyomorszájon találtak. A védekezéshez túlontúl le voltam lassulva, és olyan pontosan eltalálta a sebemet, hogy összegörnyedtem. Vettem pár mély levegőt, mialatt nagyon erősen próbáltam nem tökéletesen szétesni. Felpillantottam, míg mélyeket sóhajtoztam és felmértem a terepet. Nem tudom, hogy a lány mondott-e valamit, teljesen kizártam a külvilágból. Ketten vannak ellenem=esélyem sincs. Nyilván varázslók, szóval a plusz pont megint nekik jár. Az egyik óvatlan pillanatban az egyik hátrafordult, hogy mondjon valamit a tömegben állók valamelyikének, ekkor ugrottam annak, aki engem tartott szemmel. Először az orrát találtam el, és valahogy sikerült úgy ráugranom, hogy hátraesett a földre. Amennyi időm még volt homlokkal megint az orrának estem, amiből elkezdett elég rendesen folyni a vér, a füleit pedig a két ellentétes irányba kezdtem húzni. A jól bevált módszerek, eddig a legtöbb esetben bejöttek.. De persze,csak ha egy ellenfelem volt. A másik, mihelyst észrevette ezeket a történéseket, rögvest orron gyűrt, mire hátraestem, és még csúsztam is egy kicsit. Több, mint biztos, hogy eltört az orrom, és ahogy ott feküdtem hanyatt a földön félig-meddig oldalra felkönyökölve, jött az ihlet. Egészen Doriehoz csúsztam, majd nagy nehézségek árán sikerült két lábra küzdenem magam. Ingott alattam a talaj, így a lány kezébe kapaszkodtam. Lejjebb csúsztattam a kezem, ujjaim az övébe fontam, és..
- Emberek, ő a menyasszonyom. Szóval ha megbocsátanátok...
Utat fúrtam a tömeg közt remélve, hogy nem követnek. Ha mégis, akkor jön a pszichokinetika, bár ilyen helyzetben még sosem használtam. Remélhetőleg elértük a pultot, és bár a szándékom az volt, hogy most ő rendel, két nagy adag gin tonicot rendeltem meg egy jeges törölközőt az orromra. Az ingem nyaki része véres lett, sőt, fázni sem fáztam, de véletlenül sem vettem le az inget.
- Ne haragudj. Sajnálom, nagyon felhúztak.
Kértem elnézést, mialatt kihozták a rendelt cuccokat. Ám a lány kezét nem engedtem el egy pillanatig sem.
Utoljára módosította:Magyar Ákos, 2013. július 26. 01:45
David Benett
INAKTÍV


Kinyírta a zenekart.
RPG hsz: 344
Összes hsz: 1551
Írta: 2013. július 18. 11:40 Ugrás a poszthoz

Pajtikám (;

- Reméltem is.
Tette alám a lovat, ez tetszett. Megajándékoztam még egy puszival és egy azt követő ölelgetéssel.
- Nem vagyunk ma formában, be kell vallanom.
Poénok terén nekem is volt már jobb napom, de az övéi még elmennek. Most így belegondolva elég érdekesen ragoztam, de most ez kit érdekel? Fel sem tűnik neki.
Ahogy a balsorsom felé ballagtam, eszembe jutott Beth egy pillanatra. Csak mint gondolatfoszlány jelent meg előttem, de megdobbantotta a szívem és önkéntelenül is elmosolyodtam. Vele is játszottunk már részegesdit, de őt sosem illették olyan jelzővel emberek, mint az imént Doriet. Felszabadította bennem a vadállatot, akit eddig láncon tartottam. Egy egész láncreakciót indított be, mint mikor a hegy tetejéről elindul egy kis kavics, és az aljára érve a fél hegyet magával vitte az a kődarab. Értelme sem volt ennek a két - mugli szavakkal élve - motoros állatnak nekimenni, de nem hívhatnak így senkit. Vagyis Emit nem. Így végeredményként egy törött orral, felsértett arccal, véres kézzel és inggel hagytuk el a terepet. Elég szépen leolvadt a mosoly a pofájukról, mikor közöltem velük a hölggyel való nem létező kapcsolatomat. Dorie csak bólogatott, és gondolom mosolygott is, bár nem igazán mertem rásandítani. Ellenben ő végig hátrafelé nézett, ám jelzés híján megnyugodtam: nem akarnak többet. A tömegbe összeverődött emberek lassan szétszéledve ismét elfoglalták előbbi törzshelyeiket, ahogy mi is visszamentünk a pulthoz. Leadtam az igénylést néhány cuccra, és mire elnézést kértem az iménti viselkedésemért, a zene is elhallgatott, amit betettem.  Kezem elindult a jeges törölköző felé, ám készséggel felajánlotta segítségét, amit elfogadtam. Bár talán inkább leintett, hogy hozzá ne érjek ahhoz a rongyhoz.Amint az anyag először hozzáért a bőrömhöz, kicsit megrándultam, bár inkább a meglepődöttségtől, hogy valami nagyon hideg mint a fájdalomtól. Ekkor jutott eszembe a hasam. Mikor Kristóffal csépeltük egymást, mindkettőnknek előnye volt, mert ismertük a másik gyengéjét. Én tudtam ,hogy neki a keze ő meg azt, hogy nekem a hasi sebem. Az ingen keresztül végighúztam rajta az ujjaimat, de semmi baja nem lett. Csak úgy sajgott, mint az istennyila. Fogtam a gint, és azt is a feléig lehúztam. Kezdett enyhülni a fájdalmam.
- Em, ezerszer többet érsz, minthogy bárki is ilyennek nevezzen. Honnan tudja, hogy ki is vagy valójában? Csak mert jól nézel ki, és velem ittál, ez már rögvest ezt jelenti? És a többiek? Mert a szavaidból az csengett, hogy nem először neveztek ilyennek. Ők tudnak rólad bármit is? Hogy mit éreztél, mikor cselekedtél, vagy milyen cél vezérelt? Már nem azért, de rohadtul fogalmuk sincsen arról, hogy ki vagy, akkor meg ne merjen így nevezni. Főleg előttem ne.. Igyál!
Vágtam le neki egy monológot, és közöltem végül, hogy ne egyedül igyak még többet. Nem józanodtam ki ettől a kis csetepatétól, de a látásom tisztább lett. Szám félmosolyra húzódott, mert ha nem issza azt meg, akkor bizony fogom a törölközőt a kezéből, és szépen megtörlöm vele őt is, végig. Meg egyébként is, már kezdett leszállni a haragom, az adrenalin szintem is csökkent.
David Benett
INAKTÍV


Kinyírta a zenekart.
RPG hsz: 344
Összes hsz: 1551
Írta: 2013. július 18. 21:57 Ugrás a poszthoz

Pajtikáám Cheesy

Elég jóra sikeredett az este...pardon, éjszaka eddigi része. Ivászat egy távolról sem ismeretlen lánnyal, amire a legkevésbé a mértékletesség a jellemző. Nem éreztem magma kényelmetlenül, bár szerintem ő sem, toltuk a poénokat, bár azt is inkább ő. Tulajdonképpen mindenen röhögtem, egy idő után meg főleg.
De mivel ilyen a természetem, muszáj volt zűrbe keverednem. Mágnesként vonzom magamhoz, bár már megszokhattam, hogy ahova én beteszem a lábam, és nem okvetlen csak egy kenyérért tértem be az üzletbe, ott előbb-utóbb valamiért a figyelem középpontjává válok, akár akarok, akár nem. A kisebb nézeteltérést lerendezve leülve a pulthoz, már pazarul éreztem magam. Annyi alkohol csörgedezett az ereimben és szívódott fel a gyomromban, hogy képtelen lettem volna komolyabb érzelmek kinyilvánítására. Jött a tonic, már ment is, ahogy Dorienál is. Már nem fájt a sebem, sőt, kezdtem megint felhőtlen hangulatba lenni. Azért a válaszára összpontosítottam, és legnagyobb meglepetésemre megértettem, hogy miről beszél. Nem csak a szavak jelentését ismertem fel, hanem az érzést, amit leírt, habár meg kell hagyni, elég furcsán írta körbe.. Kissé tán értelmetlenül. Bólogattam egyetértőn, mikor pedig a végére ért a válaszának, hálásan pillantottam fel rá az átvéresedett törölköző alól, amivel törölgette az arcomon csordogáló vért.
Egy másodperc alatt megéreztem, hogy az a tonic pont jókor jött, átestem a kábulaton és átadtam magam az ösztöneimnek. Az a David Benett uralta a testem, akit igyekszem leszorítani, de két pszichoanalitikus ponton mindig előtör belőlem: álmomban és mikor a részegség mámorában élek.
- Pincér! Két párolt bakancsot és négy adag lóherét. Hozzá egy hatalmas nagy üveg őő.. mit is, angyalkám? Jaa, igen, becherovkát!
Adtam le a rendelést..ja, nem, üvöltöttem ezt a pult mögött álló személynek, és egyáltalán nem értettem, hogy mit nem ért ezen, minek kell annyira csodálkozni. Megsürgettem egy kicsit, mire eltűnt, én meg valahogy elővarázsoltam a pénztárcámat a zsebemből. Kitettem a pultra valamennyivel többet a kelleténél, és mikor visszatért a tag egy becherovkával és két banánnal, akkor meg én néztem rá mint borjú az új kapura. Bakancsot kértem, de ezek a banánok is megteszik.
- Menjünk életem!
Nem engedtem el a kezét, így  pakoltam be a zsebeimbe a banánt, a másikban pedig a piácskát fogva mentem ki az ajtón. Út közben valakit megtaszajtottam, és ráripakodtam, hogy húzza el a belét, mert most megyek az esküvőmre. Amint kiléptem az éjszakába, a nyakamba hullott néhány csepp eső. Nem tűnt fel, hogy pusztán szemerkél az a vacak, nem. Odarántottam magamhoz a lányt, hogy most aztán táncolunk, mert ének az esőben. Tiszta sor. Amelyik mancsomban a pia volt, azzal fogtam meg a derekát, a másikkal meg valahogy próbáltam úgy megfogni a kezét, ahogy mondjuk egy bécsi keringőben szokták. Ez nem igazán ment, így felhagytam ezzel a marhasággal. Elindultam valamerre, amerre gondoltam, hogy az a szállás felé vezető út. Letekertem nagy nehézségek árán az üvegről a kupakját, amit egy szemetesbe ki is akartam dobni. A farmerom zsebében landolt, de a kukának nagyon megörültem.
- Leo, haver, hogy a francba kerülsz te ide? Aztán miért nem ittál a nejemmel? Te rohadék, utállak!
Öleltem meg a kukát, majd  hagytam is ott a retekbe. Ittam abból a vacakból, majd visszamentem a lányhoz, a kezébe nyomtam és addig egy tapodtat sem mozdultam, amíg legalább 4 nagy kortyot nem ivott belőle.

//folyt. : fő utcza //
Utoljára módosította:Magyar Ákos, 2013. július 26. 01:43
David Benett
INAKTÍV


Kinyírta a zenekart.
RPG hsz: 344
Összes hsz: 1551
Írta: 2013. július 18. 23:07 Ugrás a poszthoz

Sajtikám Cheesy

Hát nem hittem volna, hogy a közeljövőben fogok ilyet jót inni, de nem vagyok jós vagy valami hasonló, hogy megmondhassam a saját jövőmet.  Randombuli, jobb nem is kell, ráadásul a társaságom is kiváló. Az utolsó nem-csak-sört-iszok napom már nem is tudom mikor volt pontosan, bár az, hogy Angliában..valahol, az tuti. Az első üveg vadászra még emlékeztem is..
Megrendeltem a bakancsot, és rásandítottam Emire, hátha valami oltári nagy baromságot mondtam, ám teljesen nyugodtak voltak a vonásai, tehát egyértelműen a pincér a hülye és nem én. A pincér, aki egyben csapos is? Perszee, az a rohadt infláció.. Tehát mikor a várt bakancsom és lóherém helyett két banánnal jött vissza, igencsak kiült az arcomra a csodálkozás. Ám mihelyst Dorie felvisított, hogy ez nagyon banán, már minden tisztázva volt előttem. Azt hittem legalábbis.
- Mi az, hogy itt nincs rendes bakancs? Le merem fogadni, hogy sült dementorjuk sincsen!
Vágtam még a csaposhoz ezt is a pénzzel együtt, és véletlenül sem ingatta meg az önbizalmamat, hogy hirtelen a derekam alatt már három helyen nem volt sima a nadrágom. Az útonállón még egy kicsit taszajtottam is, mert nem akart rögtön lódulni, mikor még csak megfogalmazódott bennem a közlés értékű információ. Kicsapom az ajtót úgy, hogy az pár fok híján 180-at pördül és végül nekicsapódik a falnak. Oda se neki, amúgy is szilveszter van! Bár kissé mintha meleg lenne, de biztos csak fülledt az idő.
Egy vereségbe fulladt táncolási kísérletet követően magabiztosan elindultam valamerre. Végülis, vagy a temetőben éjszakázunk, vagy a rezidencián..
De hát mikor megpillantottam Leot, egészen megörült a szívem. Bár valahol valami rossz is motozott bennem, hogy az esküvőmre se volt hajlandó eltolni a képét és most meg itt áll, mint valami cövek és nem túl bizalomgerjesztő illatot áraszt magából. Nem baaaj, megszorongattam egy kicsit, ám akármennyire is akart abból a becherovkából, egy cseppet sem adtam neki, de nem ám! A nejem bemutatkozott Leonak, bár kissé szkeptikusan állt hozzá, nem is csodálom. A meghitt pár mondatváltásukat követően jöttek ismét az állapotfenntartó kortyok, amiknek a végén a rossz koordináció miatt szájon pusziltam a lányt. Elvettem a kezéből az üveget, majd elindultam gyönyörű cikkcakkban az út kellős közepén. Hamarost melegem lett, így a feketeség kezébe nyomja az üveget, kigomboltam teljesen a felsőmet. A hátamon lévő tribal alakja nem rajzolódott ki, ellenben azzal a hasi sérülésemmel, amivel levettek a lábamról a csárdában is. A leendő nejem, akivel most jöttem az esküvőről? hogy is van ez? Na mindegy, most gondolkodni nem akarok, szóval mindenkinek elújságolta, hogy ő biza menyasszony, én meg odamentem az egyik idős emberhez, akinek szintén regélt, hogy jelenjen meg az esküvőn és legyen már ő az örömapa. Kezet rázott velem, gratulált, én meg csak hajtogattam neki, hogyha út közben találkozik a haverommal, Leoval, aki csak áll, mint egy faszent, akkor őt kérje meg, hogy legyen az örömanya. Ittam a becherovkát, mint a parancsolat, és minden 3. korty után a lány kezébe nyomtam, míg rá nem jöttem, hogy a Holdon vagyunk. Elkezdtem ugrálni, hogy hátha kirepít a gravitáció az űrbe, ám mindig visszaestem a talajra, egyszer teljesen, egész háttal. Csak feküdtem ott a földön, mint valami vigyorgós, és valaminek nagyon örült a fejem. Ott, igen, látom már, ott szállnak le az UFÓk, akik most a mi agyunkért és májunkért jöttek.
- Jesszus, nincsen nálam a bokrom!! Bokor nélkül meg hogyan lesz újra májam?
Teljesen logikus, meg is ráztam egy kicsit a lányt, miután sikerült talpra állnom. Elindultam az egyik nagyobb méretű fa felé, és jól belevágtam ököllel.
- Neem, a mi agyunkat ugyan kapjátok meg! Szerezzetek magakotnak, angyatlankok!
Adtam értésére, hogy itt én vagyok az egyetlen főnök, és persze a feleségem.
- Édesem, miért nem a Marson landoltunk? Ott legalább vannak rendes levegők.
Azt hiszem teljes mértékben igazam volt, és Vele szemben állva vártam, hogy helyeseljen, és végre lelépjenek a rohadt UFÓk a MI Holdunkról.
David Benett
INAKTÍV


Kinyírta a zenekart.
RPG hsz: 344
Összes hsz: 1551
Írta: 2013. szeptember 14. 20:42 Ugrás a poszthoz

Evil

Szeptember. Már megint. Egy újabb hónap ebben az életben, aminek szintúgy nem lesz semmi értelme, mint az összes többinek. Dolgozatok hegye, vizsgák halma, az embernek még a kedve is elmegy gyakorlatilag az élettől is. Vagy csak én vagyok igy, és vitte el más az enyémet? Lényegtelen, de megint meg fogok bukni, újabb évismétlés. Nem mintha ez bárkit is érdekelne, mindenki magasról tojik rá és oda sem bagóznak, hogy David Agressziv Benett már megint a hatodikat járja.
Szeptember. Gyűlölöm ezt a hónapot. Egyértelműen valaminek a végét jelzi, elkezdenek sárgulni a falevelek, később lehullnak, mindenki elkezd gőzerővel pulóverket vásárolni, melegebb dolgokat, mint az eddigiek. Többet, csak hogy ne érezzenek semmi olyat, ami esetleg kellemetlen lenne. Ráaadasul ezzel az erővel meg a hideg egyáltalán nem is kellemetlen, ahhoz képest, hogy másoknak miket kell elviselniük és együtt élni velük. Nem sokan járkálnak itt, akik ezt hasonlóan gondolják, hisz van akinek az életében a legnagyobb gond az, hogy a kabátja fekete vagy feher szinű legyen.
Kezd elegem lenni magamból. A lány, aki valaha annyit jelentett, halott. Persze, tudom, már legalább 3 éve eltávozott, de képes havi egyszer olyan borzalmas rémálmot hozni raám, hallucinaciókat, tévképzeteket, hogy néha már majdnem el is hiszem, hogy én öltem meg, vagy hogy még nem halt meg. Képtelenség, hiszen .. Hisz meghalt. Tudom, felfogtam már, de elfogadni nem megy. A húgom volt. Az én hibám. Az egész miattam volt, az ég világon semmit se tudtak, és én se minden részletet.
Ennyi elég volt, egy melegítő alsó részét vettem fel magamra, amit elégnek tituláltam, hisz nem készülök senkihez - kihez mennék, és mire leérek a faluba, már be fog sötétedni. Cigaretta, öngyújtó, egy cipő, és nem sokkal kesőbb a Crup es a görényem együtt vigyáztak a rumlira, amit szobámnak merek nevezni. Bár a magánzárka azt hiszem jobban illik rá.
Nem volt hűvös, pont jó ido, hogy az emberek kitisztítsa egy kicsit a fejét. Amíg leértem a tóhoz, 4 szállal fogyatkozott meg a dobozom tartalma. Nem baj, gondoltam, ezzel még kibírom holnapig.
Hogy végül hogy kötöttem ki a stégen? Fogalmam sincs. Egy idő után a lábaim maguktól vittek előre, és mire észbe kaphattam volna, már ott álltam a szélén. A szél lengedezett, én kitártam mindkét karomat, mely így teljesen felfedte a tribalomat és élveztem, hogy néha felállt a szőr a hátamon a borzongástól. Vajon aki el akarja lökni magától az életet, az utolsó lépés elott o is ezt érzi? Biztos, mert csodálatos érzés, kicsit jobban is lettem tole. Olyannyira, hogy le kellett ülnöm a fatákolmány szélére, nehogy beleugorjak a csábitó, csillogó felszínű vízbe. Mindkét lábamat a hűsbe lógattam, kezeim az ölemben összekulcsolva és csak báv«multam a tükörfelszínt, várva valamire.
David Benett
INAKTÍV


Kinyírta a zenekart.
RPG hsz: 344
Összes hsz: 1551
Írta: 2013. szeptember 14. 22:00 Ugrás a poszthoz

Sosem gondoltam úgy, hogy nekem egyszer lehet valaha normális életem. A szüleim halálának pillanata az agyamba bevésődött, és bármennyire is próbáltam változtatni a helyzeten, nem ment. Világéletemben menekültem valami elől, ez mostanra a lényem részévé vált, nem tudnék anélkül élni, hogy nem kerülnek valamit. Nem volt, és már sosem várhat rám normális élet, én nem abba a családba születtem, aki feltehet egy lapra barmit. Mindig volt mit vesztenem, és ezt az esetek túlnyomó többségében nem sikerült megvédenem. Akármiről legyen szó.
Itt ülök egy szeptember közepi estén egy ingatag helyen egyedül. Ahogy vagyok. Lassan bele kéne törődnöm a dologba, de én is csak ember vagyok, szükségem van valakire, legalább egy emberre, akihez ha átmegyek éjnek évadján, nem csapja be az ajtót az orrom előtt, hogy köcsög perverz - na nem mintha ilyenre lenne példám, de hat.. Itt fogom elbukni majd egyszer a harcot. Papíron már vége van, de ezek nem fognak beken hagyni, mert többet tudok annál, mint amennyit az életem érne bárkinek. Furcsa helyzet.
Csak a fa nyikorgását hallottam meg, illetve ülőgumim alatt ereztem, hogy valaki lépked azokon. Egy pillanatra megáll, mintha habozna, de tovább jön felém.
Megtaláltak! Tudtam, mindig megereztem, mielőtt rám törték volna az ajtót. Nem tévedek, itt azaz a közvetlen közelemben, a hátam mögött. Ahogy valami reccsenést hallok  a fakorlát felől, a már ugrásra készen állt önkontrollom meg is teszi a magáét: pillanatokon belül két lábra álltam és azzal a lendülettel a szerencsétlent a földre döntöm. Amint lerántottam rájöttem, hogy pusztán egy iskolatársam jött le ide talán szintén annak a reményében, hogy jobban érezze magát. Próbálom hárítani az esés nagyságát, átkarolom a lányt a hata mögött, teljesen magamhoz szorítom, térdre esek és végül így sikerül valami nagyon furcsa pózban megtartanom szegényt..
- Zora? Ember, ne haragudj én már azt hittem... Lényegtelen. Jól vagy?
A félhomályban végigpillantok a lányon, akin vagy sötétkék ruha vagy fekete van, ezt nem tudom megállapítani. Egész helyes arca van, nem is értem, hogy eddig hogy nem tűnt fel. És...kabát van rajta?! Én meg itt egy szál semmi fölső nélkül? Nem tudom melyikünknek ment el jobban az esze, de teljesen megfeledkeztem arról, hogy elengedjem a Navines prefektust.
Utoljára módosította:David Benett, 2013. szeptember 14. 22:50
David Benett
INAKTÍV


Kinyírta a zenekart.
RPG hsz: 344
Összes hsz: 1551
Írta: 2013. szeptember 14. 23:12 Ugrás a poszthoz

Sosem fogok ezen túllépni. De talán nem is kell, talán így írtak meg mindent előre, hogy ez fog történni. Hogy majdnem minden embert kinyírok, aki nem ad magáról életjelet, mielőtt a közvetlen közelembe érne. Az óvatlan Zora hasonlóan tett, akiről csak fel perccel később tudtam meg, hogy ő volt. Kicsit kellemetlenül éreztem magam, hogy egy baltás gyilkosnak hittem, és most itt vagyok fölötte .. khm.. igen. Mit is szokás ilyenkor mondani, azon kívül, ami már elhangzott a számból? Talán valami olyasmit, hogy nagyon sajnálom, ne haragudjon - igen, ezt valóban mondtam is -, vagy valami egyebet? Nem, nem vallana rám nagyon a dolog, így mocsok módon kiélvezem a helyzetet, hogy gyakorlatilag alattam fekszik egy lány. Kezeim vaskapocsként őrzik a lányt, aki nem hogy ellenkezik, de ki se akar nagyon szabadulni a béklyóimból. Így megengedek magamnak egy szemérmetlen üdvözlő puszit, ami talán véletlenül, de pont a nyakara sikeredik. Óvatosan leeresztem a hátat a földre, én meg mindkét kezemmel a füle mellett támasztom meg magam.
- Tudod, mostanában ezt gyakorlom, hogy hogyan lehet egy lányt ledönteni a lábáról 20 másodperc alatt. Mit szólsz?
Indítom el a labdát, és még mindig nem emelkedem fel a stégről. Sőt, odafekszem a lány mellé, aki remélhetőleg addig nem kelt fel, ha mégis, az sem baj, akkor egyedül fekszem le a fára.
- Aztán a hogy telt a nyár? Legalább fél éve nem sikerült egy jót beszélgetnünk, pedig nekünk is mennyi őrült poénunk van, emlékszel?
Hát ez igazán vicces, a sors a legjobbkor küld valakit a megmentésemre.  Mindig is volt érzeke az iróniához, ha az velem volt kapcsolatban. Az első csókom Bethtel fogadásból történt, első ivászatom Leoval történt itt helyben, az unokaöcsémet elpáholtam .. elpáholtuk egymást, mert ott én is tarkán mentem vissza a szobámba, szóval összebalhéztunk csak mert tettem a dolgom: kiütöttem valakit a csapatából. Az, hogy ez történetesen az akkori barátnője volt, honnan tudhattam volna, de az emlékezetes pillanat marad. Vagy amikor félreértésből verekedtem egy olasz taggal a csárdában. És ha már csárda, ki ne hagyjuk az Emmás estemet, ami nem volt piskóta. A csók Alexával, Leonard megmentése, mikor lenyúlta egy pucér indián a barátnőmet.. És most a feltámasztásomért jött Zora, jobbat nem is kívánhattam volna.
- Van valakid?
Nem értem mi ütött belém, nem szokásom ennyit beszélni, főleg nem valakivel, akivel 6 hónapja alig láttuk egymást és annyira futotta, hogy üdvözöltük egymást. Meg aztán személyes jellegű kérdés, amiket nem ilyen gyorsan szokásom elsütni, de én se lehetek mindig ugyanaz a monoton ember. Bar sose voltam. Nem engedtek.
Utoljára módosította:Czettner L. Zora, 2013. szeptember 14. 23:26
David Benett
INAKTÍV


Kinyírta a zenekart.
RPG hsz: 344
Összes hsz: 1551
Írta: 2013. szeptember 15. 13:07 Ugrás a poszthoz

Nem szoktam ilyet csinálni, hacsak az illető nem valami nagyon közelálló személy, mint pl a húgom vagy Beth. De most ezt akartam. Ha úgy akartam volna, simán belegurítom a remegő lányt a számára fagyos vízbe, vagy nem teszek semmit, esetleg még neki is rontok, hogy ha ezt csinálja, hogy lopakodik, akkor biztos meg akar halni. De mégis olyat tettem ,ami nem igazán méltó a mostani hangulatomhoz túlságosan. Éreztem a lányon, hogy meglepem ezzel a mozdulattal, talán még a vastag ruhatakaró alatt ki is verte a hideg. Elmosolyodtam, hogy ilyen helyzetbe hoztam, pedig most igazán nem állt szándékomban megfagyasztani benne a vért - ennek ellenére eddig jól csinálom, egy percen belül kétszer is.
Ahogy válaszol a kérdésemre, már adom is neki a szabad kilátást az égre, míg az én hátam is a régi fán terül el. A Navinés arrébb mászik, mire én is növelem a távolságot kettőnk közt. Lehet, hogy most különösen nagy igénye van a személyes buborékjának, és már így is szerintem kiakasztottam a lányt.
- Sokat gyakoroltam, hogy így menjen.
Annak ellenére, hogy meg is ölhettem volna, elég jól kezeli a szitut. De ezt mindig is kedveltem benne, hogy a többiek nagy része már sikoltozna, én meg komolyan gondolkodnék az öngyilkosságon. Zora inkább palira veszi - vagy hogy mondják - a dolgot, aminek rendkívül örülök. Sosem kellett magyarázkodnom neki az alkalmanként furcsa viselkedésemért, ami megintcsak a kapcsolatunkat támogatta. Gyűlölök arról beszélni, hogy ki vagyok, kik a szüleim és honnét jöttem. Neki elég volt annyi, hogy Oroszországban születtem, Angliában nőttem fel, vissza Oroszba és onnan ide. Vagy lehet akar többet tudni, de sosem erőltette a dolgot. Nem is emlékszem, hogy kérdezte-e bármikor a részleteket.
Emlékezés. A másik dolog, amit ki nem állhatok. Nem hiszek abban az Istenben, akit szentként tisztelnek éa a fiát feláldozta az emberekért. Én azt a valamit vagy valakot tisztelem istennek, aki ebből a teljes káoszból egy rendszert csinált, fizikai törvényeket. Csak minket áldott meg az emlékezéssel.
- Én arra már nem, hogy hogyan ismertük meg egymást.
Inkább csak kijelentem, mint kérdezem meg tőle, hogy ő emlékszik-e. Annyi mindent csináltunk régebben, de az már elszállt, hogy hogyan beszélgettünk először. Pedig erre akarnék emlékezni.
Ahogy visszakérdez, egy pillanatra felé fordítom a fejem, majd az ellentétes irányba fordulok a testemmel, így a tekintetem is leveszem róla. Miért kérdeztem ezt tőle? Mi értelme volt? Tudni akartam, hogy az ő magánélete rendben van? Hogy ő boldog lesz, ami nekem soha nem fog megadatni? De ki vagyok én, hogy ezzel zaklassam? Rellonos mivoltomból nem kérek bocsánatot, nem is áll szándékomban, hisz nem a kezét törtem el (de lehet, még akkor se bukna ki a számból ez a szó).
Lehet mindegyik valahol igaz, de magamnak se ismerem be az okát : hogy én akartam hallani ezt a kérdést tőle. Hogy rávághassam, semmi köze hozzá, majd visszaloholnék a kastélyba. Túl akarok lenni az Eridonoson, de az úgy sohasem fog menni, ha mindenkit ellökök magamtól, így ahelyett, hogy felkelnék, a lány felé fordulok.
- Csak eszembe jutott.
A félhomályban a pillantását keresem, amit nem találok, így mindössze a szemeit nézem. Milyen szép ez a lány! Olyan hosszú a haja , mint Bethnek.
David Benett
INAKTÍV


Kinyírta a zenekart.
RPG hsz: 344
Összes hsz: 1551
Írta: 2013. szeptember 15. 16:59 Ugrás a poszthoz

Azt hiszem elég hamar túlléptünk azon a megrázkódtatáson, hogy egy érzékeny helyen üdvözöltem egy felettébb furcsa szituáció beállta után. Mellé hevereedek, felvesszük a kellő távolságot és döcögve megindul a beszélgetés.
- Vigyázz, mert nem fogsz elférni az egómtól!
Nevetek vele én is egy gyorsat, majd ismét melankóliába borulok. De az ég szerelmére, nem meggyilkoltak (bár lehet jobb lett volna) , csak elutasítottak. Nem erre számítottam, de mire gondoltam, hisz ő is még iskolába jár, 19 éves, én 22, nem most kellett volna. Mindegy, illetve nem az, de most már bukta.
Emlékek...
- Poén. Lyukas az agyunk.
Risztázom vele a helyzetet, hogy nem emlékszünk az első találkozásunkra, ahonnét kiindult a barátságunk. Erre nem tudok, akármennyire is erőltetem az agyamat, ellenben amit tiszta szívemből ki akarok törölni az agyamból, az meg olyan, mintha egy várat akarnék összezúzni egy darab kalapáccsal. Lehetetlen.
Majd a hirtelen, megmagyarázhatatlan őszinteségi roham vett erőt rajtam, gondolkodás nélkül böktem ki, ami először megötlött bennem. Másodjára nem igényeltem választ, mégis megajándékozott vele. Az ezt követő félig-meddig kijelentése arcomra fagyasztott egy halovány mosolykezdeményt, szívem erősebbet ütött majd ereimbe gyorsabban kezste pumpálni a vért. Nem válaszoltam azonnal, előbb biztzosítottam magam afelől, hogy értelmes választ tudok adni.
- Már nincs. Sokáig volt. Biztos emlékszel Elizabethre, tudod, egy időben még prefektus is volt. Bár lehet te akkor még nem voltál. Több mint 3 éves kapcsolatnak lett vége.. Megkértem a kezét. Nemet mondott.
Ez volt eddig az első alkalom, hogy ilyen hosszasan beszéltem a végéről. Tényleg vége lenne? Annyit szenvedtünk, hogy együtt lehessünk, és ezzel vet véget neki? Képtelenség, hisz ő is komolyan gondolta. Nem, ezek szerint mégsem. De már nem tudok ezzel mit tenni, nem áll módomban az egészet nem megtörténtté tenni, nincs ilyen képességem.
- Ráérsz most? Elmehetnénk a csárdába, ha van hozzá kedved.
Már kezdtem is feltápászkodni. Valóban el akartam oda menni egyrészt, mert vele meg sosem ittam rendesen, másrészt igazán rám férne, új cigire is be kéne ruházni, plusz fázom is kicsit. Ha még nem segített magán Zor, akkor a kezemet nyújtom felé, hogy két lábrea állítsam azok után, hogy ledöntöttem azokról (;D).
-Nyugi, állok mindet.
Mosolygok rá, bár korántsem vagyok biztos abban, hogy látja ezt ebben a nulla fényben, majd elindulok.
David Benett
INAKTÍV


Kinyírta a zenekart.
RPG hsz: 344
Összes hsz: 1551
Írta: 2013. szeptember 15. 18:29 Ugrás a poszthoz

Annyi mindennel megtanultam együtt élni. Fájdalommal, csontig hatoló félelemmel ébredve inden egyes nap, imádkozni azon életekért, melyek valahogy kapcsolatban állnak velem. Tudni, hogy mindenki mondhat magáról bármit, csak egy ügyes mosoly kell hozzá és meggyőző szöveg.  Azzal a tudattal, hogy senkiben sem bízhatsz, hisz mindenki a hátad mögöztt elárulhat. És most a legrosszabb: valami nélkül élni. Mindig olyan nyálasnak tartottam azt a dumát, hogy majd nem lesz értelme az életednek meg ilyenek, de ezt egy nagyon kemény lecke alatt muszáj volt megtudnom: igaz. Az üresség érzete, hogy nem vagy önmagad majd a kérdés: ki is vagyok én valójában?.. Elizabeth elment. Megint elvesztettem ,magamból egy darabot. Mire végzek az iskolával már egy óriási roncs leszek, semmi több.
Stop! Elég az önsajnálatból, túl kell tennem magam ezen is, ahogy eddig mindenen, és sikerrel fogok járni. Tudom. Csak idő kell..
- Egy egoista vadállatot.
Nevetem el magam kényszeredetten arra, hogy Beth mit veszített. De a hangsúlyokból eléggé az jön le, hogy neki sem felettébb rózsás a helyzete ezen a téren. Majd megkérdem tőle, most úgyis azt mondaná, hogy nem fontos.
Elfogadja a kezem, ami egy kis eufórikus érzéssel tölt el. Szorosan mellettem lépked nyakig belemászva a ruhájába, én meg fedetlen testtel az éjszakába. Átkarolom a nyakánál, még jobban magamhoz húzva ezzel. Úgyis pokolra kerülök.

20 percnyi könnyed csevegést követően elérünk a célhoz. Leginkább a nyárról beszélünk, a testvére felől kérdezek, és lassan megtaláljuk a közös hangot. Kinyitom (kib*szom) az ajtót, megvárom, hogy bemenjen majd ismét a keretébe helyezve azt követem a lányt. Ha egy asztalt szemel kimagának, akkor megkérdem, hogy mit kér inni és aztán megyek a pulthoz, de valahogy könnyebb megoldást nyújtana, ha a pultra ülnénk fel. Egy-egy arc végigmér minket, elvégre elég szokatlant látványt nyújthatunk: valaki, aki afrikai időjárás szerint és egy másik, aki szibériai szerint öltözött fel.
- Akkor lenne egy .. két kalinka kakaóval 1:2 arányban.
Adom le a rendelést, és ha a lány az asztalos verziót választotta, mondom az ő kérését is, bár az egyik vodkát ő kapja.
David Benett
INAKTÍV


Kinyírta a zenekart.
RPG hsz: 344
Összes hsz: 1551
Írta: 2013. szeptember 15. 20:04 Ugrás a poszthoz

Még javában a földön feküdtünk, mikor eljött a döntő pillanat, egy barátság fordulópontja. Legalábbis azzal, hogy elmondom a véleményem magamról, számomra mélyebbül a kapcsolat, és remélem ezt valamennyire érzi a hezitálásomon. Nem hagyok neki annyi időt, hogy kezdje a ha nem akarod, nem kell elmondani visszahúzódást. Felállok, felé nyújtom a kezem, és mikor elindulunk, akkor válaszolok neki.
- Nem vagyok jó ember, de szerintem erre már rájöttél. Én.. nekem.. Zora, én .. Hogy is mondjam.. Kívánt meg a helyzetem olyan tetteket, amiket nem mindenki tudna ép ésszel feldolgozni. Én.. öltem embert... Ha nem teszem, nem élnék. Olyan reflexeket tanultam meg, amikkel bánthattalak volna. De.. Erről inkább később, rendben?
Meg-megállva mégis elmondtam az egyik szörnyű igazságot magamról. Ezért tartom magam vadállatnak, hogy ha beülünk valahova vacsorázni felmérem a kijáratokat, hogy hány ablak van, milyen gyorsan lehet menekülni. És félelemmel az ereimben rá tudok támadni bárkire, főleg sötétben.
A sétánk a kiszemelt célig nem folyt ilyen nyögvenyelősen, szerencsére. Örültem is neki rendesen, mert vele mindig olyan jól el lehetett beszélgetni anélkül, hogy megterhelő lett volna. Tudtuk, hogy mit mikor kell abbahagyni, és nem erőltetni tovább, akàrmiről, hacsak egy poénról is volt szó.
Lassan elértük a csárdát és egy percet sem tétovázva léptem be utána.  Szerencsére a pultos verziót választotta, de ebben a tömegben asztalt keresni..Előbb találtunk volna tűt a szénakazalban. Letette a kabátot a prefektus, majd amint visszajött már rendeltem is az első menetet.
Mindenki úgy néz rám, mikor először meghallják a kakaós vodkát, mintha  hirtelen 9 fejem nőtt volna 12 kar mellé. Zora sem ivott még ilyet, nem is csoda, első ilyen nemű rendelésemkor a csapos is már mattrészegnek nézett.
- A legjobb. A lengyelek tejjel isszák, nekem az nem jött be, de ez., Itatja magát. Nem érzed a vodka utóízét, csak a kakót.
Felülünk a műbőr kör alakú bárpultra azt követően, hogy kikapjuk a két teletöltött poharat. Nem hiába, mit tegyek, itt ismerik a szokásomat és az ízlésemet. Biccentek a pultos felé, aki egy mosoly után megy tovább a dolgára, ami akad bőven.
- Oké, figyelj.
Itt, hogy nyomatékosítsam az amúgy nem életbevágó mondandómat, egyik kezem a combjára tettem, de mindössze addig, amíg be nem fejezem.
- Ez egy teli whiskyspohár. Első húzásra legalább a feléig ki kell innod, rendben? Akkor háromra. Harom!
Adom neki az instrukciókat, majd a vezényszó elhamngzása után megvárom, hogy elkezdje inni, majd én kiiszom a felét a pohárnak. Egy pillanatra megrázom a fejem, majd tekintetem rögvest a lányra emelem. Míg mustrálom az eredményét, addig oda se nézve üvöltök a pultosnak, hogy két fél pohár Baileyst hozzon.
- Nos?
Érdeklődöm a vodka iránt.
- Mikor először ittam ilyet, nekem annyira ízlett, hogy egy litert megittam belőle. Az eredménye sem maradt el, kis képszakadás, de azóta nem nagyon iszom mással a vodkát.
David Benett
INAKTÍV


Kinyírta a zenekart.
RPG hsz: 344
Összes hsz: 1551
Írta: 2013. szeptember 15. 21:43 Ugrás a poszthoz

Igencsak sok dolog kavargott a fejemben, mikor csetelni kezdtem egy parányi darabkáját annak a történetnek, hogy miért tartok ott, ahol tartok. Az emberek nagy többsége egy ilyen kis részletet meghallva hanyatt-homlok menekülnének azzal a felkiáltással, hogy itt egy gyilkos. Volt már rá példa, egyszer, de azóta nagyon megválogatom, hogy kinek mit mondok el.
Gyilkosság. Annyi ember ízlelgeti ezt a szót a szájában és teremti meg magának a tökéletes gyilkolás körülményeit, de a valódi életben, mikor megteszed, nem ez jár a fejedben. Nem állsz ott sátáni kacajjal az esőben, hogy végre megöltem az ellenségemet, véletlenül sem A penge olyan könnyedén csúszik bele az ember húsába, mintha az vajból lenne. Eleinte nem történik semmi és váod, hogy majd fejbelőnek. Farkasszemet nézel a másikkal majd valami melegséget kezdesz érezni a kezeden. Lenézel, és még mindig görcsösen markolod a nyelét aszúrószerszámnak, mikor meglátod, hogy az egész kezed csuklóig véres. Meleg érzés, ami azonnal visszazökkent a való világba. Elereszted, hátrálsz két lépést, mialatt az előtted álló térdre esik. Olyan vigyor ül ki a szájára, mintha épp most nyert volna meg egy meccset. Fogai közt kibuggyan a vér, majd oldalra dől, miután kihúzta magából a tőrt. Eldől, eleinte kicsi, majd egyre nagyobb vértócsa gyűlik köré. Megfordulsz és rohanni kezdesz, menekülni akarsz a tudat elől, hogy gyilkoltál. Az ember meleg vére kezd kihűlni a kezeden és észreveszed, hogy a pólódra is tapadt a véréből.. Sosem tudtam lemosni a kezemről az első gyilkosság vérét.
- Kösz.
Felelem neki, mert mialatt lassan elmondtam neki azt a kis részt, ezek az emlékek újrajátszódtak bennem. Vártam, hogy kitépi magát a kezem közül, hozzám vágja, hogy micsoda állat vagyok, de nem tette. El sem tudja képzelni, hogy mennyire hálás vagyok neki ezért. Gyorsan témát váltottam, szerencsére ő sem tért ehhez vissza, sőt! Na ezzel meg ő lepett meg: átkarolta a derekam. Nem fog elmenni. Rég éreztem ilyen meleget,mint abban a pillanatban. A csodálkozó arckifejezését és a percnyi szünetet alig vettem észre a mondatom befejezte és a verbális reakciója között, de.. nem erre számított. Nem csoda, senki sem erre gondol, mikor megkérdezi, hogy miért vagyok ilyen negatív véleménnyel magamról.
50 perccel kéőbb már a bárban ülünk felszabadultabb beszélgetés közepette, és igen, átment a vizsgán a barátságunk.
A kakaós tanácsadás közbeni érintkezéstől már nem ijedt meg. Míg leittam a felét az italnak az járt a fejemben, hogy ő alkalmanként nem ért engem, én meg őt, jeleneg legalábbis.
- Na, ennek örülök!
Adok egy gyors puszit az arcára pisztán annak az elismeréséért, hogy megitta a felét. Legutóbb nem volt nagy iszákos, de most egy levegőre többet megivott mint én. Nem rossz.
- Reggel egy bevásárlóközpont mosdójában keltem fel egy hatalmas plüss maci tásaságában.
Fejeztem be végül, hogy mi volt a következő pillanatkép, ami a képszakadás után elért.
- Leitatni? Ugyanmár, én soseeeeee csináltam ilyet.
Nyilván nem hiszi el, nyiván hazudok neki, tudja is. Mármint itattam már le lányt, de hogy mennyire akaratból, azt nem tudom.. Én csak vettem a piát, ártatlan voltam! Meg részeg..
- Tudok a nyelvemmel a cseresznyeszárra csomót kötni.
Hívtam ki ezzel egy párbajra, miután kiittam a vodka végét és kezembe vettem a likőrt.
David Benett
INAKTÍV


Kinyírta a zenekart.
RPG hsz: 344
Összes hsz: 1551
Írta: 2013. szeptember 17. 15:54 Ugrás a poszthoz

Különösen indult a kis beszélgetésünk. Egy nem várt támadással még sose sikerült ilyen jó embert leterítenem. Mindketten meghökkentünk, ő egy hangyányival talán jobban, mint én, de hogy ezt követően egyikünk se volt álmos, arra mérget tudnék venni. Lassan egymásra hangolódtunk, kóstolgattuk a másik határait a legutóbbi találkozásunk óta. Fél éve már a legutóbbi rendes, hosszabb ideig tartó beszélgetésünknek, de már akkor megragadott valami ebben a lányban, elvégre mégis elmondtam a legrémisztőbb dolgot magamról. Félnie kellett volna, nem pedig még jobban hozzám bújnia, mert lehet hogy csak nekem, de ez a két dolog teljesen ellentétes. Az sem mindennapi, hogy lefestem neki a véleményem a belsőmről, és az sem, hogy ő azt követően, hogy ezzel tisztába lett, nem oldalaz el mellőlem. Mindegy, hogy tegnap találkoztunk utoljára, vagy hónapokkal ezelőtt, a viszonyunkon nem rontott semmi. Elfogadtuk egymást, és ez ma derült ki lényegében. Félelmetes érzés volt pusztán maga a gondolat csírája, hogy valaki mellém áll azzal a tudással és emlékfoszlánnyal, amit megosztok vele. Ezidáig csak Elizabeth volt képes erre, ami azért valljuk be, nem a túlnyomó többség. De ahogy Betsy, Zora sem egy tömeggyártmány, akkor sem, ha van egy ikerhúga.
Még láttam a szemeiben a kérdéseket, amiket szívesen feltett volna - gondolom - ezzel kapcsolatban, ám lenyelte őket és mással kezdtünk foglalkozni. Vajon ő együtt tudna élni a tudattal, hogy emberi lény halt meg a kezei által? Rengetegen nem képesek, ezért van viszonylag sok tudathasadásos ember. A test, ha valamit nem akar elfogadni, úgy reagál, hogy elájul, összeesik. Az elme menekülni próbál, csak végső esetben omlik össze. Ez az egyetlen kiút annyiak számára, a skizofrénia. Az agy külön tudatot teremt a gyilkosnak és a régi önmagának, mert képtelen megbírkózni azzal, hogy ölt. Az egyik én nem tud a másikról, ellenben hiheti , hogy az egy valóságos személy, így tudnak végülis kommunikálni.
Én nem engedhettem meg magamnak, hogy két személyiségem legyen. Muszáj volt elfogadnom, bár mindig jóval azon a határon túl helyezkedett el ez a cselekvés, amit megtehettem, és azért sok mindent megengedtem magamnak. A gyilkolás, ahogy az erőszak a nők ellen, mindig taszított és undorodtam tőle. Ez a kettő nem akartam lenni, az elsővé mégis azzá kellett válnom. Ha meghasadt volna az elmém, nem élem túl a múltamat. Halott lennék. Mára már belém marta magát ez a tudat, és jóval inkább együtt élek vele mint elfogadtam volna.
Gyilkos vagyok. De nem akarok annak tűnni. Hamar képes vagyok témát és arcot váltani, mert ez is hozzám tartozik. Mindez én vagyok.
Az első körünk előtti szabályok felvázolásánál nem kapja el az arcát, nem söpri le a kezem a combjáról. Ezerszer más, mint a többi ember. Mielőtt nem tudta az önarcképem egyik darabját, biztos lelökte volna a kezem, de most tudja, és mégse teszi. Együtt tudna élni ezzel. Ő sem adná fel a harcot.
- Nem az volt életem legjobb ébredése, gondolhatod.
Nevetek rá a lányra, bár tudom, hogy mindkettőnk gondoltai ugyanott járnak. Valahogy még mondani akarok neki dolgokat magamról. Igen, én David Agresszív Köcsög Benett a múltamat akarom valakivel megosztani.
- Esküszöm, általában isznak maguktól, ha eléjük rakom a poharat.
Ez igaz, ebben nem volt csipetnyi füllentés sem, és ekkor jött a briliáns ötletem..
- Gondolom nem akarod most elénekelni, ahhoz még nem ittál eleget. De tudod mit? Igyuk meg ezt a nőies vackot, amit nem tudom hogy pontosan miért kértem, és maradj itt. Az esténkre!
Odakoccintottam a poharam és egy suttyra megittam a Baileyst. A fene tudja, hogy miért épp erről az italról neveztem el a bestiámat..
Lecsusszantam a székről, rámosolyogtam a lányra és mentem intézkedni. A pultosnak vázoltam fel a tervem itt-ott kiszínezve, néha Zorára terelve a pillantást. Szélesre húzta a száját, majd ment is megkérni minden asztalnál ülőt - egy vajsör ellenében - , hogy vigyék arrébb a bútorokat, hogy középen egy kisebb kör kialakulhasson. Ekkor már Zora mellett voltam és figyelemmel kísértem a történéseket. Végül nagyjából még a kör is létrejött, a zenegépből pedig megszólalt Kylie Minouge és Nick Cave egy korábbi felvétele, melynek címe: Where the wild roses grow. A lányra emeltem a pillantásomat, felé nyújtottam a kezem és már húztam is a körbe.
Nem tudok táncolni, ez hamar kiderül, de nagyon igyekszem nem a lábára lépni. Mindkét kezem a derekára teszem, és tényleg oda, semmi tapi. Közel hajolok a füléhez, míg szívverésem egyre gyorsul.
- Tudni akarod? Elmeséljem?
Suttogom a fülébe. Tudja, hogy mire gondolok, biztos vagyok benne és annyit mégnem ivott, hogy ne tudná. De azért egyre jobbak vagyunk: rajtam még mindig nincs póló, mondjuk honnan is lenne, rajta meg remélhetőleg már nincsen a pulóver, hisz van mi bentről melegítse. Nagyon kíváncsi vagyok, hogy mit fogok ebből kihozni, márcsak mert Zoráról nem tudom előre megmondani, hogy mit fog csinálni.
Lassan elindítom az első lépést.
David Benett
INAKTÍV


Kinyírta a zenekart.
RPG hsz: 344
Összes hsz: 1551
Írta: 2013. szeptember 18. 01:09 Ugrás a poszthoz

A csárdába menet mindketten tudtuk, hogy nem egy átlagos estére kell számítanunk. Átkaroltuk egymást, holott nagyon jól tudta, mi vagyok. Hogy a francba nem vettem észre eddig ezt a lányt, nem értem magam..
Belépve az ajtón már tudtam, hogy ezen az estén el fogom mondani neki. Nemcsak , hogy alkohol nélkül is késztetést éreztem erre, de tudtam, hogy ő képes lesz befogadni a gondolataimat. Levette a kabátját, még én eldöntöttem, hogy a számomra eddigi legjobb ízű alkohollal kínálom meg. Ha már lúd, legyen kövér.
Nem tudom, hogy józanul is megfogta-e volna a kezem, hogy bevezessem a figyelem középpontjába, de így két nagyobb pohár után jött velem, és nekem is kellett a folyadék, hogy táncolni kezdjek gyakorlatilag egy kocsma közepén. Láttam Zorán, hogy feszélyezte a dolog, hogy minden egyes szempár ránk tapad, végigmérik őt is, engem is, külön-külön és együtt is. Ez is része volt valahol a dolognak, hogy maga mögött hagyja-e a jelent, hogy megmutassam neki a múltam. Az apró bólintása után még nem kezdtem bele rögtön, hagytam, hogy felkészüljön. Lassan lépegettem ide-oda, a legjobb tánctudásomat bevetve. Arcom a lány jobb fülénél maradt, ajkaim pedig efölött. Magasabb voltam nála egy fejjel, így nem volt kellemetlen ez a pozitúra. A dalból elment már egy perc, mikor ismét szólásra nyitottam a számat.
- '91 augsztusában születtem Oroszországban Borisz Rodwalski néven. Az anyám magas, szőke hajú nő volt barna szemekkel, apám fekete hajú szigorú arccal és szemüveggel. 3 éves voltam, mikor Amerikába menekültünk, akkor lettem David Benett. 16 voltam, mikor a szüleimet a szemem előtt ölték meg, a nagyszüleim halálát nem láttam, de ugyanazon a napon volt. A 3 húgommal Oroszországba küldtek minket vissza valami rokonhoz, aki nem is vér szerinti. A két idősebbik lány jártak ebbe a suliba, de .. nem tudtam őket megmenteni. Borzalmas érzés tudni valamit, aminek akkora súlya van, hogy megkeseríti az életedet. 18 évesen menekültem ide, Magyarországra. Egy este elkaptak engem meg egy haverom. Nem tudták, hogy melyikünk kicsoda, olyan részegek voltunk. Végül egy székhez kötözve józanítottak ki minket, ő pedig azt mondta, hogy ő én vagyok. Megölték. Akkor gyilkoltam először, hogy én ne haljak meg, mert akkor meghal Ginny is. A legkisebb húgom.
Ilyestájt hangzott el az utolsó szó a zenedoboz ősrégi hangfalaiból. Megtapsoltak minket, én kicsit elemeltem a fejem a lánytól és bólintottam a pultosnak. Az fülig érő vigyorral rakta be a másik számot, amit arra az esetre kértem, hogyha nem tudnám befejezni ennyi idő alatt,vagyis részletesen mesélek neki. Anna He - Running after my fate. Kevésbé táncolós zene, mégis megint a derekára teszem kezeimet, ám most arcom a másik oldalára teszem.
- Azóta még kétszer kellett.. Embert ölnöm, hogy ne égessenek halálra. Gondolom feltűntek a sebek.. Lassan kezd összeállni a kép, igaz? Hogy kik ezek és miért szomjaznak az életünkre? Fogalmam sincs, az elsőre a választ homály fedi. A volt KGB, a mostani kivégzőgárda, egy szervezet, nem tudom. Csak azt, hogy amiért el akarnak kapni, az mindössze egy információ. Ezért az egész, aminek a keresztjét hordanom kell.. Apám is rájött és rám hárította a felelősséget, hogy kezdjek vele valamit. Szép történet. 9 élet múlt rajtam, és egyiken se tudtam segíteni és még vagy 5 ember életét rövidítettem meg, csak hogy én egyedül ne haljak meg. El tudod képzelni az érzést? Ha nem hordanál egy maszkot, csupán egy gyilkos vagy aki képtelen volt megmenteni a családját. Hát ez vagyok én..
Még fél perc volt hátra, és igyekeztem nem elhúzódni a lánytól. Egyik kezemmel végigsimítottam a hátán, míg mélyeket sóhajtottam, hogy valaki mégis tudja az egészet. Ha el akar menni, megteheti, nem rohanok utána, de soha többé nem fogok tudni bízni senkiben sem. Vajon mit fog mondani? Vagy lesz még kérdése?
Nem tudok mit tenni ezzel. Nem futhatok el a sorsom elől, bármennyire is akartam vagy akarnék bármi áron.
Utoljára módosította:David Benett, 2013. szeptember 21. 13:00
David Benett
INAKTÍV


Kinyírta a zenekart.
RPG hsz: 344
Összes hsz: 1551
Írta: 2013. szeptember 21. 11:08 Ugrás a poszthoz

Zora

Sosem gondoltam volna, hogy Beth végleges elveszítése ilyen keserű lesz. Nemet mondott és egyedül hagyott a tengernyi kérdésemmel, melyeket nem fogok feltenni neki. Az egyetlen, ami vígasztalt, hogy jól döntött. Velem az élete tele lett volna veszéllyel, bizonytalansággal, félelemmel és mint tudjuk, a személyiségemen van kifogásolni való. A saját érdekében helyesen válaszolt, és nem értettem, miért lepett ez meg engem annyira. Hisz ezer akadályt küzdöttünk le, vagyis én visszafogtam magam ő meg mindig visszafogadott, de egy jó ideje nem néztem másra, csak mint potenciális ember, akit sértegethetek vagy bunkózhatok vele. Más emberré tett az a lány,inkább hálásnak kéne lennem nem totál letörtnek. Mellettem senki sincs biztonságban, és persze egyrészt önvédelemből nem engedek magamhoz közel embereket, de másrészt mert nem akarom, hogy bárki is részese legyen ennek a rémálomnak, amit az életemnek kell neveznem.
Csodálatos emlékekkel ajándékozott meg Elizabeth. Olyanokkal, ami számomra felért a borzalmas múltam ellentétes pontjával. Mindig kész volt kiállni mellettem még akkor is, ha tudta, hogy nem nekem van igazam. Sosem támadt rám, és lassan én is felhagytam ezekkel a dolgokkal, hogy ugrok neki mindenkinek. Megmutatta, hogy az életben vannak szebb dolgok az egyéjszakás szerelemnél és az alkoholizálásnál. Tudta, ki vagyok, és nem fordított hátat akkor sem, mikor újra vissza akartam magam könyörögni.
Valahogy ezek jártak a fejemben, mikor a stéghez kimentem, bár nem mind volt ennyire szelíd. Tudtam, hogy ez lesz velünk de nagyon reméltem az ellenkezőjét. Ch, persze, én bolond, hogy hihettem egy percig is, hogy engem választ a tiazta jövő helyett?!
Zora a lehető legjobbkor jött, és bár érdekes vizekre evezte a beszélgetésünket, nagyon jól oldotta bennem egyre jobban a feszültséget. Nehéz beszélnem róla, hogy honnan jöttem és ki vagyok, ám olyannyira felértékeltem a lányt - nem hiába- hogy elmondtam neki egy szeletkét a személyes poklomból. És nem úgy viselkedett, mint várom mindenkitől. Vagy az az egy első volt kivétel,hogy elpucolt, vagy Beth és Zora különlegesek.. Inkább ez utóbbi.
Bő másfél órával a találkozópont után a csárdában túl két pohár alkoholos italon táncra invitáltam a lányt. Én közben, míg a pultossal tárgyaltam, szerváltam egy pólót a talált holmik polcról, mégse táncolhatok félig csupaszon! Kissé szánalmasan festhettem, mert vagy egy mérettel nagyobb volt, mint én, de nem ez lesz a legszembetűnőbb Zorának. Éreztem rajta a vonakodást, ahogy a rivaldafénybe vezetem, de jött velem, bátran. Eleinte a szívem egyre hevesebben vert, hogy mikor fogja magát hanyatt-homlok menekíteni a kezeim közül. Elindult a zene, feltettem a kérdést melyre néma választ kaptam. Annyira nyugtatóan hatott rám a közelsége; a kellemes, hozzá illő illat, melyet a haja is árasztott, de főleg a bizalma irántam. Mielőtt belekezdtem volna a mesébe egy darabig komolyan megfordult a fejemben, hogy alakulhatnának köztünk a dolgok másképp is. Ám erre az esély nagyjából a nullával egyenlő, mert .. még ha nem is akad ki a mutatója, akkor is: ki akarna magának egy ilyen barátot, akinek a kezéhez emberi vér tapad? .. Furcsa, nem is Beth jutott először eszembe. Hisz úgyis el kell engednem, és minél előbb, annál jobb. De Zora.. Neki az igazat akarom elmondani magamról. Sosem volt semleges, akármennyire is barátként tekintettünk egymásra, szerintem az a kis szikra mindig megvolt köztünk.. Vagy csak én vagyok beképzelt.
Nagyot sóhajtottam a Navinés fülébe, mielőtt belekezdtem a mesébe. 7-8 perc alatt vázoltam neki mivoltomat egy szünettel tarkítva, amikor nem úgy tűnt a lány, mint aki nagyon hallani akarná a folytatást. De félúton mégse hagyhatom abba, nem igaz? Hát felvettem ismét a fonalat és végigmondtam az egészet.
És tessék: ismét marad. Fejét vállamnak dönti, a maradék irányítást teljesen az én kezembe adja. Nyilván megijesztettem. Lehunyt szemmel várom meg a dal végét,mikor ismét felzendül a józanító taps. Mindketten más érzelmekkel hagyjuk el a parekettet, mint amikkel ráálltunk, ám ezeket le nem tudnám írni. Az első, amit meghallok tőle, jóra enged következtetni. Elengedem teljesen Zorát, majd lassított felvételben visszakerülnek az asztalok a helyükre, társam meg egy nem túl feltűnő boxnál foglal helyet.
Nagyon ráijesztettem. Betsy sem tudja ilyen részletesen, akármennyit faggatózott, sosem árultam el ezeket. Miért? És neki miért igen? Persze, világos a válasz, de..
- Haver, mit mondtál neki?
Hallom a kérdést, miután rendelek két jägermeistert meg két nagy vadászt. Mögülem kérdezték, és csak egy idő elteltével méltatom a tagot a pillantásommal. Tagbaszakadt izomagy acélbetétes bakanccsal. Egyedül van. Vállat vonok, és visszafordulok az italokra várva. Izomállat azonban megropogtatja mindkét vállam azzal a felszólítással, hogy kérdeztem valamit!
- A kettőnk ügye, semmi közöd hozzá.
Erre olyat lekevert, hogy lefordultam a székről a földre. Ezer örömmel felkeltem volna, hogy lapos palacsintát csináljak a tagból, de eszembe jutott a lány, aki vár rám. Így sincs a legjobb állapotban, és ha még egy balhét is túl kéne élnie ma..
- Csak meséltem neki valamit.
Palikám felszed a földről, ad egy zsebkendőt, mert fel se tűnt, hogy felszakította az arcom az egyik gyűrűje. Elnézést kért és utasított, hogy ne forduljon elő ilyen még egyszer. Megígértem neki, felnyaláboltam a négy poharat, a zsebkendőt a kezemben szorítottam, míg lepakoltam mindent annál a boxnál, ahol Zora helyet foglalt. Mellé ülök le és az egyik erősebbik alkoholos italból iszok két kortyot, míg a másikat a barnaság elé rakom.
- Jäger, asszem ez jó lesz.. Te..... Nem félsz tőlem?
A kérdés teljesen őszinte volt. Nem szoktam sokat kérdezősködni, de ha valamiért megteszem, arra valóban kíváncsi vagyok.
Nem merek a szemébe nézni. Még nem.
Utoljára módosította:David Benett, 2013. szeptember 21. 20:08
David Benett
INAKTÍV


Kinyírta a zenekart.
RPG hsz: 344
Összes hsz: 1551
Írta: 2013. szeptember 22. 18:43 Ugrás a poszthoz

Az este folyamán mindketten végiggondoltuk az életünk fejezeteit, akarva-akaratlanul. Kirántottuk egymást az önmarcangoló gondolatokból, bár semelyikünk se tudta a másik gondját.  
Ahogy a táncot elkezdtük, gondolatok, érzelmek és lehetőségek milliói tódultak a fejembe, ahogy nyilván Zorának is; ezért vártam az indítással. Általában azok a lányok, akik nem szeretnek feltűnően ugrálni az iskolában, ehhez illő extravagáns ruhában és vihognak mindenen, ők imádnak táncolni is, ahogy megvetik a cigarettát és az alkoholt is, vagy legalábbis ezt mondjáj. Az ilyen lányok általában mind kiéltek. Egy önismereti órán találtam rá egy gyönyörű megfogalmazást, mely szerint ha egy lányt egy almának tekintünk, azzal, hogy mindenki ezt falja, akácsak a szemével, mikor majd eljön - úgymond - az igazi, nem tudnak neki semmi újat nyújtani. A kezeim között ez a lány hosszú nadrágban és pólóban, aki elvörösödött, mikor magammal húztam ide - vagy a gondolattól, hogy mindenki őt fogja mustrálni, vagy az alkohol hatása miatt - és nincs senkije. Nem rohant el az igazat meghallva, ahogy a táncparkett gondolatától is megriadt ugyan, ee nem húzta el a karját, hogy köszi, majd máskor. Sötétbarna hosszú haja ragyogóan illik a nagy, igéző szemeihez, mégsem hívja fel rá mindenki figyelmét, és egyedül van. Manapság minden fiatalabb egyén megőrül, ha egy ... Elég, elég.
Összeszedtem gyorsan a gondolataimat és kezdtem az igazi nevemnél. Körülöttem majdnem minden csupán hazugság, amizt mindenki elhisz. Még a David is. Anyakönyvezve nem így vagyok, és bár Amerikában a szüleim mindent elrendezve változtatták meg a Rodwalskit Benettre..
Izgultam. Tisztában voltam vele, hogy a fent említett lányok nagy részének milyen reakciója lenne, de Zorában többek közt azt is kedveltem, hogy megvan a saját véleménye, és nem azt csinálja, amit elvárnának, hanem azt, amit ő akar. Saját gondolata van, ez vezérli, nem okvetlen az elváások. Persze mindemellett prefektus, egy pillanatig se lehetne megkérdőjelezni, és ha büntetni kell, megteszi.
Ezek már inkább azok a gondolataim voltak, amik az italok várásánál kerítettek hatalmukba. Sosem, soha az életben nem sikerült úgy végiggondolnom az életem történéseit, hogy ne gyűrtek volna maguk alá szinte azonnal ilyenek, mint az önvád, kín, a tehetetlenség érzete vagy pont azé, hogy tehettem volna valamit.
Ekkor támadott meg a motoros-szemüveges kategóriába sorolható pofa, nem a legjobbkor. Ám nem tudtam, hogy Zorából kicsaltam egy könnyet, amit ez a faszi nyilván tudott, így hamar a földön horgonyoztam le. Gyűlt bennem az idegi erő, hogy felkenem a falra a csókát... de nem. Ez nem az a nap nem azzal az emberrel, aki mellett ezt megtehetem. Elég neki egy estére ennyi sokk, bőven, és legyek hálás, ha mire odaérek a boxhoz, még ott lesz. És ott volt. Kezei közé vette az én piszkos arcomat, és lehunyt szemmel élveztem a pillanatot. Mancsomból kivette a fehér anyagot és nagyon finoman letörölte a vérem.
- Semmi.
Lehelem az érintése mellett, mely kezdi feledtetni velem a rémes emlékekt, amik csukott szemhéjam mögött megrohamoznak. Lassan megnyugszik a lelkem, a szívverésem is lassul, egyenletesebben veszem a levegőt. És pusztán csak az arcomon hagyta a kezét.
- .. Miért? Gyilkos vagyok. Embert öltem, számszerint hetet!.. És te mégis attól tartasz jobban, aki azért mosott be nekem, mert nem mosolyogva mentél a box felé? .. Ki vagyok én, hogy hozzám érj?! Senki! Sőt, még annál is kevesebb. Nekem nincs jogom veled beszélgetni!
Mégis, miután mindketten ittunk egy kicsit a jägerből, egyik kezem az övére simítom, mialatt kibököm neki a számot.
Bogolyfalva - David Benett összes hozzászólása (49 darab)

Oldalak: [1] 2 » Fel