Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Boglyas tér → Magyar Mágus Vasutak - Bogolyfalva Vasútállomása

Éppen kedvesével konzultál telefonon, amikor sokadszor is végigfuttatva tekintetét a környéken kiszúrja az apró, kísértetiesen ismerős alakot az állomás felé igyekezvén. Nem az első eset, és feltehetőleg nem is az utolsó, hiába minden szentbeszéd. Némileg gyorsít léptein, hisz azt a kellemetlen fordulatot, hogy Leo valamilyen indíttatásból az orra előtt szálljon fel egy vonatra, mindenképpen szeretné elkerülni.
Eleget túráztatta magát máris; ha egyszer megbeszélik, hol és mikor veszi fel az öntörvényű kisördögöt, miért kell frászt hozni mindenkire és pont ebben az intervallumban magánexpedíciókat eszközölni?
A zsebébe süllyeszti mobilkészülékét, tekintete átsiklik a közelben sétáló falulakókon és diákokon, az elkapott beszélgetésfoszlányok is megrekednek kéretlen háttérzaj szintjén, a kisfiút viszont nem téveszti szem elől. A végén még kámforrá válna.
 - Hát itt vagy – szólítja meg, ahogy hallótávba ér. Hangja nem a kétségbeesett rátalálás öröméről tanúskodik, ámbár kifejezetten feldúltnak sem tűnik. – Arról volt szó, hogy a cukrászda előtt találkozunk, vagy rosszul emlékszem?
A kérdés utóbbi tagja nyilvánvalóan és félreértelmezhetetlenül költői. Némi szelíd rosszallás kiérződik, de hát senki nem róhatja fel egy szülőnek, hogy nehezményezi, ha átvágják. Nem mehetnek vele, mert az mégis milyen ciki már, hogy anyu és apu kísérget mindenhová, ha pedig szabad foglalkozás van előre behatárolt keretek közt, a gyerek hirtelen azt hiszi, hogy övé a világ és a jelen prezentált szituáció alakul ki.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Boglyas tér → Magyar Mágus Vasutak - Bogolyfalva Vasútállomása

Hogy is lehetne haragudni a fiúra ezt a gyermeki örömöt látván? Rafináltak ám, és feleolyan ártatlanok, mint amilyennek első ránézésre tűnnek, hát ilyen galád módon kihasználni az elragadóan bájos, nemcsináltamsemmirosszat tekintetet… Fél kézzel átöleli, másikkal pedig a világos tincsek közé simít egy megbocsátó szusszanás kíséretében. Azonban még mielőtt véleményezhetné a kis kitérőt, vagy úgy egyáltalán bármit kinyöghetne, egy idegen nő jelenik meg a színen és… ajánlja fel segítségét?
 - Szép jó napot! Nos, ezt én is kérdezhetném Öntől… - értetlenül szaladnak össze szemöldökei, láthatóan abszolút nem tudja hova tenni a helyzetet, hiszen a körülmények egyértelműen nem indokolják, hogy bármiben is rászoruljon másokra.
Lepillant a kisfiára, majd újra a nőre, tökéletesen leolvasható arcáról a ráébredés, vonásai ugyanakkor nem enyhülnek azonnal. Leo lelkesedése nyomán halványan elmosolyodik ugyan, de a kabátujj-piszkálódást egy gyengéd, féltő simítás követi, ahogy a törpördög kezéért nyúl, és sajátjába zárja – mintegy finom jelzésként. Persze megvan az esélye annak, hogy majd pont most akar igazi nagylegénynek tűnni és kirántja, úgyhogy azonnal korrigál is ezt elkerülendő. Óvatosan a vállánál átkarolva vonja közelebb magához. Mint minden szülő tenné hasonló szituációban.
 - Ó, valóban? Ez sok mindent megmagyaráz. – Egyáltalán nem hangzik ellenségesnek, a kicsi örvendezéséhez ösztönösen alkalmazkodik a tónus. Mosolyogva les az eleven kölyökre. – Leo odavan az aurorokért. És teljesen jogosan, rendkívül tiszteletreméltó munkakör.
Némi bólogatással megerősíti szavait, támogatva kisfia rajongását, félig mintha a nőnek is magyarázattal szolgálna. Valahol érthető, hogy a rend védelmére felesküdvén valaki aggódik egy elkallódottnak tűnő gyermekért – legalábbis logikai alapon valami ilyesmit sikerül összeraknia hirtelenjében az ok-okozatokat vizsgálva.
 - Mester Dominik, örvendek – nyújt kezet a nőnek, ha már Leo ilyen készségesen kezdeményezte a bemutatkozást a felnőttek közt. Középső nevét elhagyja, rendszerint csak félrevezeti vele az embereket, hiszen nem azt használja. Érdeklődve tekint az aurorra, nyilvánvalóan nem fogja elrángatni a kisfiút a társalgásnyitást követően.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Boglyas tér → Magyar Mágus Vasutak - Bogolyfalva Vasútállomása

Nem volna szerencsés már ideköltözésük hajnalán bármilyen aspektusát tekintve negatív kapcsolatokat szerezni a szomszédságban, és a nőn átsuhanó szégyenérzetet észlelve hamar megenyhülni látszik a nagy védelmező apuka szerep. Végtére is csak aggódott. És nem kezdett nevelési tanácsok osztogatásába, ami külön plusz pont; ha valamit nem kedvel, hát az az, ha megmondják, mit hogyan csináljon. Anélkül, hogy bármit is sejtenének a körülményekről.
 - Ugyan, nem mindenki születhet hős alkatnak – utal arra, hogy nyilván komoly alkalmasság társul a munkakörhöz, fogalmazásmódban pedig némileg azonosul a fiú lázas szenvedélyéhez. Ujjait szeretgető-játékosan futtatja a szőkés tincsek közé a varázslatok imitációját látván; imádja, hogy Leot ennyire lenyűgözik az aurorok.
Az abszurd feltételezésre lepillant a kicsire, majd halkan elneveti magát.
 - Kétségtelenül így történt volna – határozott bólogatásával meg is erősíti az elhangzottakat. Nevetősen szusszan. Hogy jut ilyesmi eszébe? Gyerekek és a fantáziáik… Még mielőtt folytathatná bármivel, Donovan kisasszony a kicsi elé térdelve vall színt tulajdonképpen, miáltal a férfi sejtése beigazolódik és ki is egészítődik némiképpen a szituáció pontosságát tekintve. Kettős érzései vannak. Egyrészről a nőre igazándiból nem tud haragudni, abszolút érthetőek a motivációi, másrészről viszont valahol aggasztó, hogy idegenek követik a kisfiát. Mosolya alig észrevehetően halványodik Lacika fellángoló lelkesedésére – nem épp arról az oldalról sikerült ezt megragadni, ahogy feltételezhetően Ophelia szánta, vagy aminek apja örülne.
 - Fontos bizony. A családodnak a legfontosabb – szelíd figyelmeztetés hallható hangjából; aggodalommal vegyes dorgálás talán. Hisz ha nem menne olykor a feje után, veszélybe sem kerülne és testőrségre sem lenne szükség.
 - Nem történt semmi – tekintetét a szabadkozást hallva a nőre emeli biztató, kedves mosollyal. – Igazándiból megnyugtató a tudat, hogy ennyire odafigyelnek egymásra. Így csak mérsékelten kapok szívbajt, ha az úrfi eljátssza az idejét. Persze a legjobb az lenne, ha hallgatna az apukájára, ugye?
A kérdés elhangzásakor lepillant a kisfiúra jelentőségteljesen, de szólhatna a nőnek is, mint a beszélgetésben részt vevő másik felnőttnek, akire ráadásul a gyermek felnéz.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Boglyas tér → Magyar Mágus Vasutak - Bogolyfalva Vasútállomása

- Igazán kedves gondolat – megereszt egy félmosolyt, miközben Leopold tincseivel játszik szórakozottan egy pillanat erejéig, szinte dicsérőn, amiért ilyen példásan és édesen viselkedik a felnőttek jelenlétében. Szimpatikus, hogy a nő szerényen reagál a magasztalásra, egész biztos benne, hogy a legtöbben mellkasukat düllesztve fürdőznének a dicsfényben, amit az apróság tanúsít feléjük.
Épp csak legyűri a késztetést, hogy égnek emelje tekintetét a méltatlankodást hallva, helyette megbocsátó mosollyal finoman megcsóválja fejét. Gyerekek.
 - Hát legközelebb mondjuk megkímélhetsz mindkettőnket a túrázástól, és akkor nincs szükség ilyen jelenetekre – fojtott hangon válaszol, a fiúhoz hasonlóan kézfeje hátuljával takarva száját, bár nincs olyan mértékű háttérzaj, hogy elnyomja és érthetetlenné tegye a kívülről biztosan aranyosnak ható szituációt Ophelia számára. Egész játékosan rávilágító a hangnem, nem kioktató és nem is szemrehányó, még egy leheletnyi kérdő él is érzékelhető a mondatvégi hiányzó „ugye?” helyén, szemöldökét érdeklődőn felvonja.
Halvány mosollyal pillant a nőre, amikor tulajdonképp melléáll az érvelésben; hálás gesztus, értékeli a próbálkozást, még ha a fiúcskát nehéz is kibillenteni saját elképzeléseinek makacs magabiztosságából.
De lehetett volna. Nem mondja ki, hisz nem akarja tovább adni Leo alá a lovat, erősíteni a csakazértsem hozzáállást. És nyilván nem is az a cél, hogy a kisfiú ne érezze magát biztonságban új lakhelyükön.
 - Remekül hangzik, köszönjük – bólint mosolyogva a meghívásra. – Szintúgy – nyújtja is jobbját, hogy határozottan, de semmiképp sem udvariatlanul erőszakosan kezet fogjon a nővel. Utóbbit csak kisebbségi komplexusok hadával rendelkező csődtömegek csinálják, akik ezáltal igyekeznek bizonygatni nemlétező erőfölényüket.
 - Akkor hát, a viszontlátásra – jókedvűen mosolyogva búcsúzik, aztán nyúl Leo kezéért, hogy az ellenkező irányba indulva mihamarabb haza tudjanak hoppanálni.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Boglyas tér → Bogolyfalvi Hivatal és Művelődési Ház → Bogolyfalva Hivatala

Amikor tulajdonképpen e kicsiny országba száműzték teljes családjával, nem gondolta volna, hogy idővel annyira belekényelmesedik a szituációba, hogy egészen élvezni is fogja a mindennapi teendőket. A mázat, ami egyre csak épül és mind szilárdabban óvja valódi céljait. Sikerüket sosem kérdőjelezte meg, hisz egy elég erősen felszerelkezett csapatot alkotnak, viszont a színdarab egyik legprofibb résztvevőjeként sem feltétel, hogy élvezni is kellene a főszerepet. De igazán kellemes kis grátisz ez.
Az egyetlen valamelyest fáradalmas pont a munkahelyek közti ingázás; a fővárosi magánrendelőből a Bogolyfalvára, és vissza. Az utóbbi hetekben ugyan a tanácsban betöltött az egészségügyért való felelősi feladatok átvétele miatt a terápiás üléseit igazítja annak megfelelően, hogy a kötöttebb konzultációs idővel rendelkező hivatali kötelességeinek eleget tegyen. A magas presztízs és tervező-rendszerező személyiség együttese a titka annak, hogy ilyen gördülékenyen menedzseli teendőit és közben kapcsolatait is sikerül úgy ápolgatnia, hogy töretlenül lépdeljen felfelé azon a bizonyos létrán. És talán némileg a legilimencia is előnyére válik. Talán.
Most sincs ez másképp; épp egy perccel, ha megelőzte a csinos és vitathatatlanul intelligens kolleginát, akinek kósza gondolatai csak úgy cirógatják fényezésre egyébként nem szoruló egoját. A tárgyalóban megszokott helyéhez lép és ráérős, kimért mozdulattal gombolja ki zakóját, hogy széke támlájára hajtsa, ügyelve rá, hogy a drága textil ne gyűrődjön. Hálásan elmosolyodva, a tőle megszokott szakmai komolyság helyett sokkal lágyabb tekintettel pillant Zsófiára; ez még érezhetően a civil oldala, ráér a szigor, míg munkához nem látnak.
 - Nagyon kedves, kisasszony, egy pohár víz jól esne. Egy kis ideig bizonyosan itt leszünk – a hidratálás pedig ugyebár fontos, Dominik pedig nem fogyaszt semmiféle koffeintartalmú italt, vagy túlcukrozott üdítőt, válasza valószínűleg nem is éri különösebb meglepetésként a nőt. Kedves, sosem lekezelő hasonló helyzetben. Nem veszi készpénznek, hogy kiszolgálják, ugyanakkor ki nem hagyná a lehetőséget.