Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → A falu határa → Stég

Olyan emberre volt szükségem, aki már több éve itt van. Valakire, aki a lehető legnagyobb szakértelemmel kalauzolhat körbe a faluban. Friss húsként elsősorban a saját házam diákjai közül válogathattam, míg végül Adrian nyerte a megtisztelő feladatot. Tök büszke voltam magamra, hogy meg mertem őt kérni erre, aztán hatalmas kő esett le a szívemről, amikor beleegyezett. Hiába vagyok bátor, mégiscsak kvázi idegen arcok közé estem be a tanév végére egy másik országból, ez azért néha elbizonytalanít, ha meg kell szólítanom másokat. És ő még valamivel idősebb is nálam, ki tudja, hogy mennyire szívesen lógna együtt velem.
Nagyon tetszik a hely egyébként, de már a vonattól a suliba menet felkeltette az érdeklődésem. Csak a zsebpénzem bánja a mai, igencsak tartalmas napot. Igyekszem spórolni hó végéig, hogy ki tudjam húzni valahogy, aztán jelzek a szüleimnek, hogy itt kicsit másként vannak az árak, mint ahogy ők gondolnák. Máskor legyenek szívesek valamennyivel többet mellékelni, mert még pár ilyen kaland és az órák után könnyen az egyik üzlet pultja mögött találom magam diákmunkásként. Kissé megfáradtan, teli hassal érkezünk meg a végállomásunkhoz, ahol igencsak aktuálissá válva tartunk egy újabb pihenőt.
- Hideg a víz? - gondolkodom el hangosan a víztükörre pillantva. Nem is az Adria, nem is nyári melegtől felolvadt gleccserjég, de nem tudom, mennyire kellemes a fürdőzéshez.
- Néha jobb is - vonom meg a vállam, ahogy Adriant követve kibújok a cipőmből, belehelyezem a zoknim, majd az övéi szomszédságába helyezve őket helyet foglalok a stégen. - Na és melyik a kedvenc helyed ezek közül, van egyáltalán?

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Vendéglátó negyed → Czukorvarázs Cukrászda

Még mindig nem érkezett meg a rendelésem a könyvesboltba, pedig napok óta arra várok, hogy végre elmehessek érte. Nyelvkönyveket szeretnék venni, hogy legalább alapszinten megismerkedjek a magyarral. Vizsgák közötti levezetésképpen töltögetném a munkafüzet feladatait, de elsősorban hazavinném magammal a szünetre. Jövőre talán már fogok tudni makogni valamennyit, ha kitartó vagyok.
Kissé csalódott arccal hagyom el a boltot, s fordulok vissza a kastély felé. A cukrászda kirakata előtt elloholva megtorpanok, mert most nincs akkora tömeg odabenn. Végre megkóstolhatnám azt a csokitortát, amit a múltkor kinéztem magamnak. Kapva az alkalmon, lenyomom a kilincset és lelkesen a pult előtt termek. Nem drága, ennyi jár. Már a múltkori süti is nagyon ízlett, ez se lehet olyan tré.
Leülök az egyik kétszemélyes asztalhoz, ahová remélhetőleg pillanatokon belül kihozzák a kért finomságot. Jut eszembe, egy pohár limonádét is kértem mellé.
Hátradőlök a székemen, a várakozás alatt pedig végigpásztázom az üzlethelyiséget. Csinos, ahogy eddig is, sok változás nincs a legutóbbi látogatásom óta, talán a sütemények sorrendjét variálták meg a polcokon. A vendégek közül látok pár családot, középkorú boszorkányt és varázslót, valószínűleg falulakók, akiket még nem ismerek. Aztán megakad a szemem egy lányon. Ő az a prefektus, aki fogadott az érkezésemkor. Vajon emlékszik még rám? Elvigyorodom, majd megpróbálok neki akkor integetni, amikor nagyjából errefelé néz. Nem ülünk egyébként messze egymástól, de nem merem elhagyni a helyem, lehet vár valakit, addig meg az enyémet foglalnák el.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Vendéglátó negyed → Czukorvarázs Cukrászda

Megkönnyebbülve sóhajtok fel, a lány ugyanis szinte rögtön észreveszi a kézmozdulataimat. Kínos lett volna, ha tovább kell hadonásszak, bár az alacsony vendégszám miatt kevesen lehettek volna szemtanúi. A következő pillanatban már fel is kerekedik a helyéről, hogy átköltözzön a sajátomhoz. Úgy látszik, hogy nem csak akkor volt kedves, amikor a kötelezettségeit kellett teljesítenie.
- Szia! Persze, ülj csak le nyugodtan. Nem várok senkit - mutatok a szemközti szabad székre. - Te is egyedül vagy?
Őszintén örülök, hogy újra találkozhatok vele. Csomó minden történt velem az elmúlt hetekben, amióta becsatlakoztam a suliba. Lenne mit mesélni bőven. Aztán meg kell tanulni értékelni az ilyen alkalmakat, amikor csak úgy gondtalanul beszélgethetsz valakivel. Pár napon belül esedékes az első vizsgám, úgyhogy most tanulás lenne ezerrel, de egyszerűen muszáj némi szünetet is tartanom.
- Mi újság veled? - kérdezem, majd a kiérkező pincérlányra pillantok, aki épp a legjobbkor érkezik meg a kívánt rendelésemmel. Egy mosoly kíséretében megköszönöm a kiszolgálást, aztán megragadom a villám és lecsípem vele a tortám végét.
- Klassz, hogy egy ismerős arcba botlottam. Próbálok egyébként egyre több embert megismerni, nem is haladok szerintem olyan rosszul. Sajnos mostanában mindenki inkább a könyvtárban tanul, vagy nem nagyon mozdul ki az idő miatt, úgyhogy néha nehéz a barátkozás - merengek el a szomorú tényen egy szájhúzás kíséretében, majd egy újabb falatot tolok a számba.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Vendéglátó negyed → Czukorvarázs Cukrászda

- Ismerős, velem is ez a helyzet. Csak engem meg a csoki hozott be ide - nevetek fel, és ha jól érzem, a fogaimon is maradhatott némi a sütiből, de nem nagyon zavartatom magam emiatt. Alíz mondjuk iskolaelső volt, ő megteheti, hogy nyugodt szívvel ücsörög itt akkor, amikor mások vért izzadnak odafenn, de erre a kis időre talán én is lazíthatok valamennyit.
- Képzeld, el akarok majd kezdeni magyarul is tanulni, hogy ne kelljen mindig a fordítóvarázslatokra támaszkodnom. Érdekel ez az ország - árulom el neki lelkesen. - Ja, jó lenne hazautazni, a bátyám is otthon lesz. Szerintem lesz családi nyaralás, meg dolgozni is akarok valamit, hogy legyen zsebpénzem. Ilyenek... És neked? - persze tudom, hogy addig még meg kell írnom a vizsgákat, de már most nagyon jólesik ezekről álmodozni. Óráról órára pattannak ki a fejemből az ötletek, amelyek többségét azon nyomban elfelejtem, de azért akadnak rendesen, amiket megjegyzek és akár meg is valósíthatom őket, mert reálisnak tűnnek.
- Nagyon szuper, most költözöm be a szobámba. Mindenki jófej, a házvezetők is kedvesek, tök jó a körlet. És eddig egyszer sem tévedtem el a kastélyban, szóval megjegyeztem a dolgokat, amiket mondtál - mosolyodom el.
Ügyelek arra, hogy ne egyem meg túl hamar a tortát, ezért kortyolok párat a limonádémból is. Aztán eszembe jut valami, pont a lánnyal kapcsolatosan. Már régebb óta gondolkodtam a témán, de csak most találkoztam vele ahhoz, hogy meg is tudjam kérdezni.
- Amúgy azt hiszem, láttam a neved az egyik szakköri listán. Talán jóslástanból, vagy hülyeséget mondok? - igen, az ő nevét ismertem fel egyedül, és ha a tanteremben ki van függesztve a faliújságra, akkor csak nem lehet nagy titok tagnak lenni.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Vendéglátó negyed → Czukorvarázs Cukrászda

Most már tényleg nincs olyan terület, amiben ne tudna valamilyen módon segíteni. Főnyeremény a lány, de ezt azért nem árulom el neki. Nem mintha attól tartanék, hogy elbízná magát a szavaimtól, csak kimondva olyan nevetségesen hangzana.
- Legközelebb a tiédet is megkóstolom - szemezek a citromtortájával. Ha párhuzamosan szúrom ki, lehet nem tudok dönteni a kettő közül. Ezúttal elég célirányosan adtam le a rendelést, pedig sokat szoktam töprengeni a választás előtt, márpedig itt aztán van miből válogatni.
- Legalább ragad rám valami, amikor itt vagyok. Így biztos könnyebben fog menni. De igen, mondják, hogy nem lesz egyszerű... - vonom meg a vállam a mondatai után. A horváton és az angolon kívül csak a németet ismerem hozzávetőlegesen, és persze a legtöbb szláv nyelvvel alapvetően nem lenne bajom, de ilyen az én formám, a magyar környezet jutott nekem, nem pedig az előbbiek.
- Azért itt se lehet olyan rossz, hé. Sokan maradnak? - próbálom vigasztalni, ha esetleg szomorú lenne amiatt, hogy lehet itt kell maradnia a nyárra. Lényegében sok erre a lehetőség az év minden napján. És mintha azt mondta volna korábban, hogy nagyon szeret itt lenni. Aztán ki tudja.
- Még mindig nem sikerült választanom - rázom meg a fejem. - Jóstanonc? - kérdezek vissza, jól elnyújtva a kérdést. - Akkor... te látod a jövőt? A szakköre csak a képességbirtokosok járnak, nem? Vagy nekem is menne ez a dolog? - nagyon izgatott leszek, még a villám is lerakom egy ideig. Annyira még nem figyeltem az órákon, hogy pontosan tudjam a menetét.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Vendéglátó negyed → Czukorvarázs Cukrászda

- Jaj, nem úgy értettem! - tiltakozom az akció ellen, ám az átkerülő tortaszeletre nézve hamar megadom magam. Hogy kvittek legyünk, és mivel erősen illik ilyenkor, egy villámgyors mozdulattal én is csippentek egy kóstolóra való adagot a sajátomból, majd átpakolom a tányérjára, remélhetőleg úgy, hogy ne legyen ideje elutasítani.
Látszólag nagyon bánthatják őt a nevelőanyjával kapcsolatos dolgok. Egy kissé zavarba is jövök a téma miatt, hiszen mit is tudnék rájuk mondani? Nem szeretnék a magánéletében turkálni, de nem tudom megállni, hogy ne kezdjek el tovább tapogatózni, hiszen ha elengedem a fülem mellett a problémáit, még megsértem, és amúgy sem ilyen vagyok.
- Néha haza is kell menni. Én szeretem a változatosságot - bólogatok egyetértően. - Nélküle nem tudsz otthon lenni? Meg akkor ő hivatásos táncos?
Elég rosszul hangzik, hogy nevelőanyja van. Kíváncsi vagyok, hogy mi történhetett az igazi szüleivel, de félek erre rákérdezni. Amúgy is bánja, hogy elkezdett mesélni nekem a magánéletéről, pedig nem vagyok pletykás, nyugodtan megoszthatja velem a problémáit. Legalább látom, hogy ő is egy ember, és hogy több van a prefektusi jelvény mögött, mint puszta formalitás.
- Nem terhelsz - vágom rá. - Őszintén sajnálom, hogy ez van. Remélem minden jól alakul majd - biztatom, bár szavaim valószínűleg nem sokat érnek.
Nagyon durva lehet ez a képesség! Nem is néztem volna ki belőle. Egy pillanatig magam elé meredve gondolkodom, hogy birtokában vagyok-e bármiféle futurisztikus képességnek, majd némi csalódottsággal megrázom a fejem.
- Nem tudok róla, hogy lenne. Pedig biztos király lehet! Az enyémet is meg tudod álmodni? - kérdezem csillogó szemekkel, már-már kérlelve őt, hogy ha igen, mindenképpen vessen be mindent az ügy érdekében.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Vendéglátó negyed → Czukorvarázs Cukrászda

- Mondtad már neki, hogy szeretnél vele több időt eltölteni? - teszem fel a kérdést. - Hogy érted, hogy itt maradni? A faluba költöznél? Végleg kivonnád magad a muglik közül?
Remélem vannak olyan kapcsolatban, hogy meg tudják ezt beszélni egymással. Sajnálom, hogy most ilyen problémák gyötrik, és nehéz elfogadnom, hogy nem nagyon szólhatok bele. Sosem könnyű elmondani a szüleinknek, hogy mit szeretnénk valójában. Én is hiába győzködtem őket, hogy maradjak a Herzbergben, mert ott éreztem jól magam. Mégis valahol erről szólhat a felnőttek élete, hogy egyre többször mondanak ellent, s állnak ki a saját igazukért, ha tudnak.
- A szüleim rettentően elfoglaltak. Nincs mindig idejük rám... De legalább a szomszédban dolgoznak, úgyhogy ha olyan van, át tudok menni hozzájuk, meg legalább tudom, hogy közel vannak - osztom meg vele a saját helyzetem, miközben az ő átadott citromtorta-szelete, plusz egy újabb csokifalat landol a hasamban.
- Akkor te nem használsz jósgömböt, se kártyát? Csak álmok vannak, amik mindig teljesülnek? - kérdezek vissza. - Lehet, hogy nagyon rá kell koncentrálnod az adott személyre. Mi lenne, ha adnék egy tárgyat, ami az enyém, és majd megpróbálsz mindig arra gondolni. Vagy tedd be a párnád alá, hátha előidézheti az álmokat! Nagyon rossz ötlet? - húzom el a szám, miután megpróbáltam segíteni neki. Azt azért jó hallani, hogy mindenképpen szól majd a velem kapcsolatos látomásairól, de gondoltam megpróbálok segíteni neki. Szerintem simán lehetséges, hogy így kell megálmodni mások jövőjét. Elkezdek a zsebeimben turkálni, hogy találjak valami használhatót.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Vendéglátó negyed → Czukorvarázs Cukrászda

- Egyszer muszáj lesz leülnöd vele - jegyzem meg halkan. - Ha jól értettem, akkor ő nem boszorkány. Biztos megérti majd, hogy így döntöttél. Szerintem jó, ha az álmaidat követed. És gyakran meglátogathatod, ha hiányzik.
Sóhajtok egyet. Ha ennyire elfoglalt, akkor az, hogy Alíz otthon van-e vagy sem, igazából nem sokat számít. Ezt bizonyára a nevelőanyja is belátja majd. Néhány éve nekem is nehéz volt hozzászoknom ahhoz, hogy a bátyám bentlakásos iskolába költözött. Aztán én is elmentem otthonról, és azóta csak a szünetekben járunk haza. Egyelőre jó így, apa és anya is tudja, hogy ez az élet természetes velejárója, előbb-utóbb mindenki megy a saját céljai után.
- Eredetileg botanikusok - mesélem teli szájjal, majd néhány rágás után nyelek egyet, s csak azután folytatom. - De most már elsősorban fogadó-tulajdonosok. Nagy múltú családi vállalkozás. Nyáron a tenger miatt csak úgy hemzsegnek a vendégek - gondolok bele az előző évek forgatagába, némi mosollyal az arcomon. Alig várom, hogy idén is visszamehessek, évről-évre többet bíznak rám ugyanis a vezetésből. Már volt, hogy én vezettem a vendégkönyvet!
- Mármint szeretnéd, ha befolyásolni tudnád mások jövőjét, vagy csak igyekszel jókat álmodni? Mondjuk valahol majdnem ugyanaz a kettő... - vakarom meg a fejem a hangosan gondolkodás után. - Én is sokszor vagyok kialvatlan, ha előzőleg felbosszantanak, vagy csak aggaszt valami - vágom rá némi együttérzéssel.
Összecsapom a tenyerem, ám a zsebeimben való kotorászás után csalódottan kell felnézzek a lányra, nincs nálam ugyanis semmi odaadható, legalábbis nem olyan, ami nagyon személyesnek minősül. Márpedig az lehet az igazán hatásos tárgy!
Félve nyúlok a csuklómhoz, hogy óvatosan lehúzzam magamról a karkötőmet. A búcsúpillantás után át is nyújtom a lánynak.
- Ez az egyik kabalám. Még apáéktól kaptam. Megkérhetlek, hogy nagyon vigyázz rá? Azt hiszem kibírok nélküle pár napot, bár kétségkívül érzés szokatlan lesz. Mindenképp valóra válik, amit látsz? Mondj pár korábbi példát! - kértem, hisz tudni akartam, mire számítsak.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Vendéglátó negyed → Czukorvarázs Cukrászda

Megértően bólogatok. Az azért rendkívüli, hogy egy varázsló teljesen eltávolodjon a saját világától. El se tudom magamról képzelni, hogy meglépnék egy ilyet. Mert bár nagyon érdekes a mugliké is, de jóval körülményesebb mindennapjaik vannak. Lenyűgöző például villamossal utazni, de mennyivel szerencsésebbek vagyunk a hoppanálással!
- Sok választásom nem lesz. Bár valószínűbb, hogy a bátyám örökli - vonok vállat. Generációk óta a miénk a hely, én is ebben nőttem fel, kár lenne veszni hagyni, még ha más is lesz a végzettségem. Apáéknak is sikerült, a kerti üvegházban továbbra is foglalkoznak növényekkel.
- Milyen gyakran álmodsz a jövőről? - szürcsölök bele a limonádéba. - Kicsit olyan lehet, mint szuperhősnek lenni.
Érezhető, hogy nem kis felelősség nyomja a vállait. Elég menőn hangzik ez a képessége, de ahogy fokozatosan megismerem a velejáróit, néha igencsak megdöbbenek, és már nem mindig pozitív értelemben. A karkötő kapcsán nem hiszem, hogy baja esne egy ilyen szuperokos lány kezei közt, inkább a fiúk szoktak figyelmetlenek lenni. Csak azért furcsa, hogy nincs már rajtam, ezért még szoknom kell, hogy ne legyen hiányérzetem minden egyes alkalommal, amikor a karomra pillantok.
Döbbenten hallgatom a beszámolóját. Még a szám is tátva marad kissé, olyannyira koncentrálok, próbálva átélni lelki szemeim előtt a víziókat. Ehm, elég para. A hallottaktól némi sápadtság fog el.
- Durva. Nem bánt néha a bűntudat, ha olyasmit látsz, amit úgy érzel, hogy megakadályozhattál volna? - merengek el. - És egyébként mennyire titkolod, hogy van ez a képességed? Mert hát elég nagy felelősséggel is jár... Én csak mondhatni véletlen szúrtalak ki a hirdetményben. Olyan jó lenne, ha nekem is lenne valami képességem!

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Vendéglátó negyed → Czukorvarázs Cukrászda

Sejtelmes mosoly ül ki az arcomra. Én és a testvérem? Néha magam se tudom megállapítani, hogy mi a helyzet velünk, mennyire számítunk átlagosnak. Tény, hogy mostanában nagyon jól megvagyunk egymás nélkül is, ami az előző évek szoros kapcsolatához viszonyítva meglep egy kissé. Azzal, hogy más-más iskolába járunk, kialakult a saját baráti körünk, meg lefoglal minket a tanulás. Ráadásul idén költözött Franciaországba, hogy híres bájitalkészítő váljon belőle.
- Szerencsére igen. Sosem voltunk rosszban, csak mostanában keveset találkozunk. Mesterképzőbe jár, alig van ideje - mesélem büszkén. Remélem egyszer én is eljutok odáig, annak ellenére, hogy kettőnk közül ő a zseni.
- Próbálkoztál már bájitalokkal? Némelyik igen hatékony, ha álmokról és alvásproblémákról van szó. Mondjuk nyilván az lehet a célotok a tanár úrral, hogy megtanuld maximálisan irányítani az erőd - feltételezem az ijesztő beszámolója után. Mindenesetre tudom, hogy nincs olyan probléma, amire ne lenne főzhető egy jó kis bájital! Fel is fogom csapni apa régi könyvét, mintha olvastam már volna valami idevágót.
- Ez... ez borzasztó lehet - fakadok ki a zsebeimhez kapva, bár Alíz gyorsabb nálam, ezért utólag mégsem szorul rá a zsebkendőimre. Nagyon rossz, hogy azt a kedves és barátságos lányt, aki nemrég még a bejárati csarnokban üdvözölt, most sírni látom a cukrászdában. - Ne haragudj, ha tudtam volna, hogy milyen nehéz erről beszélned, akkor nem is hozom fel ezt a hülye témát! - horgasztom le a fejem, pirultan meredve a padlóra. Némán sóhajtok párat, miközben folyamatosan bánt, hogy ilyen helyzetbe hoztam. Valószínűleg rengeteg sebet téptem fel benne a kíváncsiságom és a lelkesedésem miatt. Tönkretettem a napját, és most legszívesebben kiszaladnék az üzletből, ha tehetném.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Vendéglátó negyed → Czukorvarázs Cukrászda

Az utolsó tortaszelet is eltűnik a tányérról, csak egy háromszög alakú csokifolt emlékeztet arra, hogy néhány pillanattal ezelőtt még egy jókora adag díszelgett a porcelánon, amit hatalmasra tátott szájjal toltam be.
- A bármikor azért túlzás - javítom ki Alízt, hiszen mi is kaptunk már össze, de főleg a kettőnk közti távolságra gondolok. - De igaz, hogy nélküle el se tudnám képzelni az életem - vallom be egy apró mosollyal.
Szavaiból úgy veszem le, hogy neki sajnos nincs testvére, vagy ha van is, hát egyáltalán nem rózsás a viszonyuk. Mivel a kínos kérdésekből már így is elég sok jutott, ezúttal elfojtom kíváncsiságomat.
- Biztos képes leszel rá. Rengeteg jós létezik a varázsvilágban. Ha pedig nyugtató hatású bájitalra van szükséged, csak szólj, nagyon szívesen főzök. Otthon is akad bőven.
Ha emlékszik, akkor tudja, hogy egész jól konyítok a bájitalfőzéshez, még ha benne is van a pakliban, hogy nem sikerülnének tökéletesre. Mindenesetre igyekszem megragadni minden alkalmat, hogy feljogosítva érezzem magam a hobbim gyakorlására. A vizsgákra már magamnak is tervbe vettem, hogy kotyvasztok valami hasznosat, amit még odahaza tanultam meg.
- Tényleg jobb? - lepődöm meg elkerekedett szemekkel. - Akkor viszont örülök, hogy megkönnyebbültél. Máskor is szólj, ha lelki szemetesládára van szükséged. Meghívhatlak esetleg egy italra, afféle vigasztalásként? - mosolyodom el udvariasan, majd a sajátomra pillantok, ami szintén erősen fogyatkozóban van.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Vendéglátó negyed → Czukorvarázs Cukrászda

Van egy olyan sejtésem, hogy egy képességtanoncnak nem tanácsos befolyásolnia a tanulási folyamatot bájitalokkal, vagy akár hangulatjavító bűbájokkal. Ahogy mondta is, a fő cél a maximális kontroll felette. A nyugtató hatású lötty azonban talán kivételt jelenthet. Nem olyan drasztikus, ráadásul még függőséget sem okoz, tény azonban, hogy még így is csak a legindokoltabb esetekben szabad használni.
- Megpróbálhatok - gondolkodom el a hozzávalók listáján, s bízom abban, hogy még mindig pontosan emlékszem az eljárás menetére. - Nem lesz valami iszonyat erős, de ha már nagyon szenvedsz, akkor egyenesen a legjobb megoldás.
Büszkeséggel tölt el, hogy felkelthettem Alíz érdeklődését. Valószínűleg nem tudnék ennyi mindent a gyógyhatású főzetekről, ha nem egy varázslók lakta faluból, azon belül is egy kizárólagosan aranyvérű családból származnék. Persze legfőképpen az nyugtat meg, hogy már kiadta magából a felgyülemlett rosszat. Meg is hívnám egy italra engesztelésképp, hisz ő nem vett magának üdítőt. Alaposan bele kell nyúljak a zsebembe a maradék pénzérmékért, hogy össze tudjak szedni egy narancslére valót. A könyveim árát nem költhetem el édességre, zsebpénzből pedig mindig csak annyi van nálam, ami nekem elég egy-két szembejövő apróságra, így általában a mások meghívása nem lenne megengedhető. De vagy a szerencse, vagy a cukrászda diákbarát árai lehetővé teszik. Feltartott ujjal jelzek társamnak, hogy várjon meg, majd elszaladok a pulthoz. A pincér kiérkezéséig egy csomó idő eltelne, ott meg nincs senki a sorban, ezért fél perc se telik bele, már vissza is érkezem a rostos narancslével.
- Tessék - helyezem tányérja mellé, mintha csak én lennék a felszolgáló. - Szoktál félni éjszaka, amikor járőrözni mész? Mi az eddigi legérdekesebb prefektus-sztorid?
Nem akarom tovább a jóslás témát feszegetni, a karkötő remélhetőleg hatásos lesz, a fejleményekbe meg majd úgyis beavat. Inkább a prefektusi léttel kapcsolatban akarok kíváncsiskodni, az is nagyon érdekel, hogy milyen lehet. Nagyon klassz érzés, hogy én mondhatni jóban vagyok az egyikkel.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Vendéglátó negyed → Czukorvarázs Cukrászda

- Semmiség - legyintek zavartan. - Majd küldök egy baglyot, ha kész. Nem ígérem, hogy a napokban, de igyekszem sietni vele.
Tudom, hogy egyesek ölni tudnának egy ilyen löttyért. Vizsgaidőszak van, ne felejtsük el! Mi lenne még, ha többen tudnák rólam, hogy értek a készítésükhöz... Lenne érdeklődés bőven. Még akár pénzt is kereshetnék vele, de tényleg nincs olyan sok időm, már ma se ártana, ha lefekvés előtt belenéznék a tankönyvekbe. A lánynak viszont megígértem, hogy nem hagyom cserben, és ehhez szeretném tartani magam, bárhogy is alakul a jövőbeni beosztásom.
Igyekszem gyorsan visszatérni az asztalhoz. Biztos legalább olyan finom az a narancslé, mint az én limonádém, amiből valljuk be, a csokitortaevés alatti kortyolgatások eredményeképp már nem sok maradt, de pont jó ahhoz, hogy unalomból bele-beleigyak a mondataim között. Itt mindenből annyit adnak, hogy bőven elég legyen. Se éhes, se szomjas nem vagyok már, a hűvös helyiségnek köszönhetően nyáron ez nagy szó.
Kíváncsian hallgatom Alíz élménybeszámolóját. Prefektusként biztos rengeteg érdekeset láthat, csomó szabály nem vonatkozik rá, és szinte mindenki ismerheti a kastélyban. Persze ez nem mindig jó, főleg akkor, ha büntetéseket szab ki.
- A mestertanoncokat tényleg nehéz lehet megkülönböztetni. Nekem is kihívás megsaccolnom, hogy ki hányadéves, hát még nektek. Milyen büntetéseket szoktál adni? Vagy csak elintézed egy pontlevonással? Na meg hogy bírsz ébren maradni egy ilyen éjszakai járőrözés után?

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Vendéglátó negyed → Bogoly Burger

Ha vezetnék valamiféle listát a vizsgáimról, akkor mostanra már a legtöbb tantárgy neve mellett ott virítana egy pipa is a pergamenen. Az utolsó hajrában azonban nem szabad feladni, pedig egyre kevésbé vagyok motivált a tanulásban, akarom mondani ismétlésben. Ehhez kapcsolódik, hogy végre megérkeztek a könyvesboltba a magyar tankönyveim is, amiket nem túl büszkén, de a bőröndöm aljára kellett dugnom, hogy addig se kelljen elővennem. Bőven ráérek nyelvet tanulni a vakáció alatt.
A múltkori látogatásom alkalmával is leragadtam a cukrászdában, ahol végül tök jól elbeszélgettem Alízzal. Ezúttal a tavacskához sétáltam el, ahol egy padon ülve szívtam magamba némi friss levegőt. Már tényleg csak arra tudok gondolni, hogy hamarosan hazautazhatok a családomhoz. Olyannyira elkalandoztam a gondolataimban, hogy észre se vettem az időt, így sikeresen lemaradtam az ebédről. Mehettem volna ugyan a konyhára, de nem volt kedvem magamnak összedobni valamit, aztán séta közben megéreztem a gyorsételek illatát, és hát...
Így kötöttem ki a Falatozóban, korgó gyomorral, tálcámon mindenféle jóval. Sültkrumpli, kóla, dupla sajtburger. Utóbbi nem az a műízű valami, hanem igazi házi recept alapján készül. Egyszer már jártam itt, és akkor is nagyon finom volt, ezért is veszek most kapásból kettőt. Leülök az egyik szabad asztalhoz, ezúttal azonban hiába nézek szét, nincs ismerős az étteremben, akinek integethetnék.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Vendéglátó negyed → Bogoly Burger

Egy halk pottyanással esik vissza a salátalevél a tálcára. Követi néhány csepp ketchup is. Túl későn veszem észre, hogy nem szorítom össze eléggé a zsemléket, pedig igyekeztem igazán stabilan tartani. Az ember mindig megszívja, ha sajtburgert rendel magának. De nincs baj, nem véletlenül vettem el legalább három extra szalvétát is. Az ujjaim zsírosak és ragacsosak, de ki látott még civilizált burgerevőt? Meg kell ragadni és minél előbb a szádba tolni, úgy az igazi élmény. Ez nem randi, vagy üzleti vacsora, hogy jól nézzek ki...
A krumplik az előbb még túl forróak voltak, ezért nem nyúltam hozzájuk eddig. Épp azon vagyok, hogy kihúzzak néhány szálat, amikor valami borzalmas dolog történik. Ilyet eddig még csak a filmekben láttam. Ráadásul az előre kiszámítható fajtájúakban. Na jó, hallottam néhány vicces esetet a való életből is, de egy szó mint száz, nem hittem volna, hogy egyszer én is ilyen szerencsétlen leszek. Egy ismeretlen fiú megcsúszik a vizes padlón, de sajnos vagy nem sajnos nem annyira, hogy eltaknyolva magára borítsa az egészet. A lendülettől tálcája tartalma a levegőbe emelkedik, én pedig csak arra emlékszem, hogy evés közben összerezzenek, behunyom a szemem, s a következő pillanatban már mindenem csupa kajamaradék. De tényleg. Fintorogva megnyalom a számat; az ízek alapján a kólájából is jutott rám. Csak remélni tudom, hogy maradt még valami az ebédjéből, ami nem a padlón végezte, hiszen diákként ő sem lehet milliomos, hogy új adagot rendeljen.
Legalább olyan kétségbeesett fejet vágok, mint ő. Lesöprögetem a ruhámat, aztán megszólítom, még erősen a sokk hatása alatt.
- Izé... Nem tudtál volna jobban vigyázni? Hozz valami törlőkendőt - dörmögöm bosszankodva, de mégse haragszom teljesen a srácra, hiszen tényleg nehéz észrevenni, hogy a padló frissen van mosva. Jobb lesz hamar feltakarítani, mielőtt újabb baleset történne.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Vendéglátó negyed → Bogoly Burger

A legjobb lesz, ha minél előbb eltüntetjük a szörnyű baleset nyomait. Az én fejemre se ártana, ha szórnának egy felejtésátkot, valahogy nem akarok emlékezni erre a rettentő kínos pillanatra. A szemem sarkából kiszúrom, ahogy néhány vendég gúnyos mosollyal követi figyelemmel az eseményeket, mások inkább sajnálkozóan bámulnak, de azt se túl látványosan. Mégis úgy érzem, mintha mindenki engem nézne, ezért elvörösödve sütöm le szemeim. Pláne örülök, hogy ezek közül az arcok közül egyik sem ismerős.
- Köszönöm - dünnyögöm a fiúnak, miután ráparancsoltam a kendőkért, amikből ugye bőven kelleni fog a sok trutyi eltüntetéséhez. Látszik rajta, hogy eléggé bűntudata lehet amiatt, hogy konkrétan a fél ebédje rajtam landolt, de nem kell úgy megijedni, nem egy rellonos mestertanonccal akadt össze, aki levágná emiatt a fejét, vagy megszívatná valahogy, mint amit én is tapasztaltam legutóbb.
- Azt hiszem megoldom, remélem... Maradt még valami ehető a tálcádon? - kérdezem, miközben megigazítom a hajam, ruhám, meg úgy mindenem, ami foltos lett. Megtörlöm a kezeim, majd a zsebemből lelkesen előkotrom a varázspálcám, hogy elvégezzem a tisztító bűbájt. Így már szinte mindenhol tiszta a terep, hála a mágiának. Valahol örülök, hogy legalább lett egy szituáció, ahol varázsolhattam. A kimaradt szegleteket már mugli módszerrel törlöm fel a szalvétákkal, még mielőtt a személyzetnek szemet szúrna a rendetlenség. Sosem szerettem magyarázkodni a takarítóknak, jobb minél előbb megoldani a kalamajkát önerőből, ha lehet.
- Mit olvasol? - pillantok fel a srácra. Valószínűleg a könyv terelte el a figyelmét séta közben, ezért is csúszhatott meg. Hadd tudjam már, hogy melyik műnek köszönhetem ezt a kis sokkot. - Ha gondolod, ülj le nyugodtan. Nincs kedvem haragudni rád.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Vendéglátó negyed → Bogoly Burger

Túl barátságos ahhoz, hogy a rosszakaróm legyen. Csak simán balul jött ki a lépés, szó szerint. Én meg nagyon fáradt vagyok ahhoz, hogy kitomboljam magam rajta. Pedig lehet, hogy azt kellene... Minden feszültségem rajta vezetni le, ami az utóbbi időszakban felhalmozódott. A kajaborítása csak az utolsó csepp lehetett volna a pohárba.
- Ha gondolod, elfelezem valahogy a másik sajtburgerem - vetem oda az ötletet, amit inkább a hirtelenség, mintsem az átgondoltság szült, mert hát egyikünk se lakna jól vele. Mivel nincs nagy sor, ezért a fiú inkább úgy dönt, hogy választ magának valami új ebédet. Addig természetesen félbehagyom az evést, megnézem, hogy nem maradt-e ételfolt még valahol, aztán csak reménykedem, hogy ezúttal már megúszom a dolgot szárazon. És hurrá, a történelem nem ismétli meg önmagát, épségben lerakja a tálcáját az asztalomra!
- Még nem olvastam, de állítólag tényleg jó. Meg hát alapműveltség is valahol - pillantok szomorúan az átázott, maszatos könyvre, majd folytatom. - A faluban van könyvesbolt, a suliban meg ott a könyvtár, biztos be tudod szerezni.
Remélem ettől jobb lesz a kedve. Talán még új itt, és nincs úgy képben a dolgokkal. Ez viszont azt jelenti, hogy végre nem én számítok a legújabb diáknak, mert ugye a vizsgaidőszak előtti iskolaváltással eléggé felhívtam magamra a figyelmet.
- Igen, az Eridonba járok, remélem a következő évtől már harmadikosként. Andrej vagyok - nyújtok kezet udvariasan, ahogy szokás, remélve hogy a következőkben ő is bemutatkozik. - Jövőre leszel elsős? Mennyire új neked a varázsvilág?
Közben egy "jó étvágyat" is elhangzik a részemről, ahogy nekikezdek a maradék ebédemnek.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Vendéglátó negyed → Bogoly Burger

- Sokat olvasol amúgy?
Egy ideig rendszeresen bújtam regényeket vagy mugli képregényeket lefekvés előtt. Ez persze még a régi szép időkben volt, amikor az előkészítőben még nem diktáltak olyan kemény iramot, mint itt, így a tananyagon kívül másra is koncentrálhattam. Azóta általában undort vált ki belőlem, ha a könyvekre gondolok, hiszen a vizsgákra való készülés után kifejezetten örülök, ha nem a lapokat kell bámulnom. Van egy olyan gyanúm, hogy vele is ez lesz, de ha nagyon könyvmoly, akkor persze megmaradhat ez az amúgy követendő szokása. És mint mondja, elméletileg levitás lesz, akiknek viszont jellemző tulajdonsága az olvasás.
- Értem - bólogatok zavartan. Talán rossz témát hoztam fel? Ha nem szeretne magáról beszélni, akkor nem erőltetem. Annak viszont örülök, hogy eltaláltam, tényleg elsős lesz. Máskülönben furcsa lett volna, hogy felteszi a "te is diák vagy" kérdést, hiszen kilencvenkilenc százalék, hogy a faluban megforduló fiatalok a Bagolykő tanulói.
- Ja, semmi... Csak szeretném, ha minden vizsgám sikerülne - vigyorodom el. - Te aztán tudsz enni - jegyzem meg utána, miközben én is próbálom utolérni Péter tempóját az evésben, bár én inkább szeretem kiélvezni az ízeket. Biztos éhes volt.
- Horvátországból. De az előző két tanévet a Herzbergben jártam ki, Svájcban. Aztán jöttem ide. Szóval amúgy nekem is elég sok minden új még itt, de már egész jól kiigazodom a környéken. Voltál például a tavacskánál? Ott van a falu szélén. Jókat lehet fürdeni, amíg még meleg az idő. Használd ki, aztán úgyis jön a hajtás. Várod már, hogy tanulhass?

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Vendéglátó negyed → Bogoly Burger

Felvonom a szemöldököm. Úgy hangzik, mintha sokat unatkozna. Néhány éve nekem se volt ennyire izgalmas az életem, gondolok még arra az időszakra, amikor az előkészítő iskola padjait koptattam.
- A bájitalfőzés annak számít? - kérdezek vissza, arcomon egy széles mosollyal. - De amúgy szívesen kísérletezem a bűbájokkal is. Na meg az otthoni üvegházunkban akad néhány növény, amit a szüleim felügyeletével gondozhatok.
Azt hiszem sikerül kimerítő választ adnom a fiúnak. Némileg büszkeséggel a hangomban mesélek neki a hobbijaimról, illetve bármikor bárkit szívesen beavatok az érdeklődési körömbe, hátha társakra akadok. Sok minden érdekel még természetesen, de ezek a legfőbbek.
- Addig jó, amíg nem borítják fel mindenestül. Én már csak tudom - sóhajtok fel, de persze nem valami jó ötlet a részemről, hogy célozgatni kezdek a múltamra, amit javarészt azóta feldolgoztam, és mára már kifejezetten örülök, hogy ide vetett a sors.
- A világjáró azért erős túlzás - javítom ki. - És még rengeteg hely van, ahová szívesen elutaznék, csak hát idő és pénz kellene hozzá, nem is kevés.
Nem hangzik túl jól, hogy ennyire céltalanul érzi magát a kastélyban, de meg tudom érteni, ha egyszer mindenki a vizsgáival van még elfoglalva, neki pedig nem nyomja semmiféle ilyen jellegű teher a vállát. Örülök, hogy legalább őszintén elmeséli nekem ezeket. Gondolkodni is kezdek, hogy mit tudnék még esetleg ajánlani a srácnak azok alapján, amiket nekem is mutattak.
- Igazándiból éppen onnan jövök, de szívesen veled tartok. Nem hoztam le magammal a könyveimet, mert kikapcsolódni akartam itt a faluban, szóval ha nem szótlanul olvasol majd mellettem, akkor indulhatunk.
Jó lenne, ha ott folytathatnánk a beszélgetést, érdekes figurának tűnik eddig. Befejezem a maradékot, aztán felállok és a helyére viszem a tálcáinkat. Estig biztos, hogy nem leszek éhes ennyi kaja után, úgyhogy teli hassal indulok el a kijárat felé.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → A falu határa → Kis tavacska

Nem gondoltam volna, hogy komolyan el fogunk temetni egy könyvet. Először persze vettünk egy újat, hogy pótolja a Bűn és bűnhődés használhatatlanná válása után keletkezett űrt, aztán visszaindultunk a tavacska felé. Remélem azóta se lepték el a partot a diákok, akiknek amúgy a kastély falai között kellene ismételgetnie. Engem is hasonló feladatok várnának, ha lenne még agyam tanulni. Jobb lesz, ha elengedem a dolgot, és bízok az emlékeimben. Holnap még átnézem, amennyire tudom.
- És amúgy mit vettél? - azért érdekelt, hogy mégis mivel pótolta az örökre elbúcsúztatni kívánt művet.
A faluban sétálva megosztok vele pár információt, hogy mi merre található, ha esetleg nem ismerné a járást, valamint az üzletek kirakatait is megbámuljuk. A tóhoz érkezve elfekszem a füvön a srác mellett, ahonnan nincs is sok kedvem feltápászkodni. Kissé sajnálom, hogy máris a temetésre terelődik a szó, de talán jobb minél előbb lezavarni a szertartást. Ha jól tudom, a vikingek anno fogtak egy csónakot, belehelyezték a halottat, majd amikor már tisztes távolságban úszott a vízen, egy meggyújtott nyílvesszőt kilőve égették el a hozzátartozójukat. Vagy valamit nagyon összekeverek a fejemben...
- Ami azt illeti, nem igazán értek a hajókészítéshez - húzom el a szám. Vajon hogy akar itt rögtönözni egyet? Még csak varázslatot sem ismerek hozzá. Bezzeg, ha otthon lennék, akadna hajó bőven. - Viszont kereshetünk valamit, amin úsztathatjuk. Aztán gondolom a pálcánkkal gyújtanánk meg - vakargatom meg az állam, majd a zavaró napsütés miatt felhelyezem a napszemüvegem, amit szerencsére magammal hoztam az útra. El is kezdek valami hasznosítható dolgot keresni, de egyelőre nem nagyon találok semmit.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → A falu határa → Kis tavacska

Nagyon művelt és érett gondolkodású lehet, ha ilyen könyvek keltik fel az érdeklődését. Kevés klasszikust olvastam, viszonylag hamar kalandoztam el a sci-fi és fantasy műfajaiba, illetve botanikai lexikonokat, bájitalos receptkönyveket, na meg régi feljegyzéseket böngésztem a mágia történetéről, amik a mai napig ott csücsülnek a családi könyvespolcokon.
Hümmögök egyet, amíg Péter visszaérkezését várom. A tóparthoz közel fekszünk, itt nincs olyan meleg, a hűvös fuvallatok kellemesen simogatják a bőröm. Néhány pillanatig újra lehunyom a szemem, és egyszerűen élvezem, hogy nincs semmi dolgom. Ritka pillanat.
A lelkem mélyén persze alaposan felcsigázott, hogy mégis hogyan gondolta a hajó megépítését. Képzeletben valódi vitorlást álmodok meg, árboccal, hófehér vitorlával, komplett fedélzettel. Kíváncsi vagyok, mi valósul meg mindebből.
Aztán látom, ahogy visszaérkezik a fák mögül, ahonnan alaposan megszedte magát különféle ágakkal és levelekkel. A homlokomra csapok, hisz ekkor már sejtem, hogy mi lehet a terve.
- Zseni vagy! - dicsérem meg egy széles mosollyal, és már segítek is egymás mellé rendezgetni a fadarabokat. Igyekszem a lehető leggyorsabban alkalmazni a bűbájt, hiszen imádok varázsolni. Az egész kezdi felvenni egy miniatűr tutaj méretét, specifikusan a könyv méreteihez igazodva. Már csak a levelekkel való befedés van hátra, majd a közös munkánk, ha minden igaz, el is készül.
- Készen állsz? - kecmergek fel a talajról, hogy a víz felé vegyem az irányt. Eléggé lázba hozott ezzel a rendhagyó temetéssel.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → A falu határa → Kis tavacska

Egészen belemerülök a munkába, ezért is zökkent ki kissé a bájitaltanos kérdése, de tulajdonképpen örülök, hogy nem szótlanul telik a közös ügyködés.
- Még van hová fejlődnöm - jegyzem meg szerényen. - Nem is tudom... Sok van. Apa egyszer mutatott egy fiolányi százfűlé-főzetet. Klassz érzés a kezedben fogni, na meg belegondolni, hogy a segítségével bárki bőrébe belebújhatsz. Kár, hogy nem használhattam - fejezem be a visszaemlékezést, némileg elszomorodva. A legtöbb bájitalt már csak az üvegre pillantva is csodálni kezdem.
- Téged mi érdekel még? Csomó érdekeset fogsz tanulni elsősként - próbálom lelkesíteni, felidézve az én újszerű élményeimet. Már az első héten eldőlt, hogy mely tantárgyak lesznek a kedvenceim, előtte pedig erősen sejtettem, hogy amúgy is azok lesznek a befutók.
Mivel elkészül a remekmű, ami bátran állíthatom, hogy leköröz mindenfajta makettet, amit még az előkészítő technikaóráin fabrikáltunk, meg is indulunk a vízpart felé. Péterhez hasonlóan kilépek a cipőmből, megszabadulok a bokazoknimtól, s immár nagyjából térdig gyalogolok a vízben. Vele egy vonalban állva először leellenőrizzük, hogy tényleg lebeg-e, majd izgatottan bólintok a fiúnak.
- Ég veled, könyv - mondom búcsúzóul, várva Péter varázsigéjére. Az ő könyve volt, neki kell meggyújtania, hiába ragadnám meg a lehetőséget a varázslásra.
Várok egy kicsit, hogy ne zavarjam meg a gyászszertartást, majd miután úgy érzem, hogy megszólalhatok, fel is teszem a következő kérdésem.
- Szép hely, mi? Múltkor nem kérdeztem meg, hogy te honnan jössz.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → A falu határa → Stég

- Köszii - rezzenek össze az érkező vízcseppektől, amik a nyakamtól a térdemig mindenhol foltokat hagynak rajtam, de az időjárásban bízva néhány percen belül már egészen elhalványulhatnak. Feltéve, ha Adrian addigra nem ránt be magával a tó aljára. Sokkal nagyobb és erősebb is nálam, semmi esélyem nem lenne ellene, még elvi szinten se tudnék ilyen rövid idő alatt védekezőtaktikát kialakítani.
Komótosan én is belelógatom a lábaim a vízbe, bár ehhez egészen a stég szélére kell üljek, s így a biztonságérzet megteremtéséért kétoldalt erősen megkapaszkodom a deszkákban.
Tényleg az egyik legszebb helyre hozott. Vele együtt bámulok a túlpart felé. Minden olyan nyugodt és békés, mintha nem is a valóságban lennék, meg hasonló nyálas gondolatok jutnak eszembe, amitől csak elmosolyodom, na meg élvezem, hogy a tóparti levegőt szívhatom. Még úszni is kedvem támad, mondjuk a ruhám nem épp a legmegfelelőbb erre.
- Bárcsak mindig így lenne. Túl sok helyen akarok lenni egyszerre - sóhajtok fel a bátyámra, a családomra és a barátaimra gondolva, na meg a történetre, aminek az a vége, hogy itt kötöttem ki. Biztosan ő is hasonlókon gondolkodik, rég láttam ilyen nyugodtnak.
- Hát... az.. egész - felelem zavartan, mert valahogy nem tudok rangsorolni. Kell pár óra, hogy leülepedjenek bennem a látottak. Jelenleg a tavacska vinné a prímet, de aztán ki tudja. Inkább valami épkézláb témára akarom terelni a beszélgetést a nagy nyugalom után.
- Nagyon köszönöm ezt a mai napot, tudom, hogy nincs nagyon időd másokra, pláne alsós "idegenekre". Mit is sportolsz amúgy? - fordulok felé érdeklődően, akaratlanul is a kezét kémlelve, hiszen tudom, hogy valami küzdősport, de nem akarok rosszat mondani. - Nem túl... kockázatos az adrenalinért?
Hangom egyáltalán nem az a kikérdezős, vallatós fajta, inkább valamiféle magyarázatot várnék, amit a kíváncsiság, meg az aggodalom szül.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → A falu határa → Kis tavacska

- Nagy kviddics-rajongó vagyok, de túlságosan félek attól a sporttól. Látványos, ugyanakkor veszélyes. A repüléstudásomon is lenne még mit csiszolni - vonom meg a vállam, miután felcsillant szemekkel hallgattam Péter beszámolóját.
Egy rövidebb utat mondjuk el tudok képzelni, hogy seprűvel teszek meg a jövőben. Persze a biztonság kedvéért lenne rajtam védőfelszerelés. Könyök- és térdvédők, meg valami sisak. Aztán a varázspálcám is kéznél lenne, hogy ha esetleg leszédülnék a seprűről, akkor a bűbájoknak hála puhára tudjak esni, vagy legalább lelassítsam a zuhanást. Ezeket a varázslatokat azonban még egyelőre nem merem kipróbálni.
Elégedett mosoly kúszik arcomra, amint lángra lobban a könyv. Én is lehajtom a fejem, de komolyan is venném azt az egy percet, ha nem adná fel utána olyan rögtön. Elröhögöm magam, aztán vele együtt nézek szét. Furcsa érzés a tóban ácsorogni, remélem nincsenek benne sem varázslények, sem harapós halak.
- Villa?! - szalad ki a számon, de aztán inkább elhallgatok. Egy nagyon különös nyakláncot mutat meg, hasonlót azon ékszerekhez, amit a neves aranyvérű családok tagjai hordanak magukon. Mi is aranyvérűek vagyunk, de nem vesszük ennyire komolyan, amit örökölni fogok apától, az még kiadásra vár. Ők viszont nagyon-nagyon gazdagok lehetnek, elég csak a nyakláncra nézni. Ha magyar lennék, talán többet mondana az Aranyfő vezetéknév, így viszont utána kell majd nézzek valahol.
- Nekem csak egy szerencsehozó nyakláncom van - mutatom meg én is, de az övéhez képest a sajátom feleannyira érdekes. - A karkötőmet pedig átmenetileg kölcsönadtam valakinek - eszembe jut Alíz, és hogy remélhetőleg sikerül vele a jövőmbe látnia.
- Amúgy van testvéred? Biztos nagy a családod... - kezdem el követni a part felé, persze még szívesen ácsorognék a vízben, egész kellemes a hőmérséklete.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → A falu határa → Stég

Csupán reflexből húzom magam össze. Túl hirtelen fröcskölt, én meg hát... megijedtem. Nem mintha eridonos létemre tilos lenne így reagálni a váratlan helyzetekre. Egy tengerparti varázslófaluban élek, nem félek a víztől. Sőt, ha jobban belegondolok, igen szoros kapcsolat fűz hozzá. Egy mélyebb lélegzetvétellel egybekötve konstatálom, hogy a nyílt víz helyett hosszabb ideig ez lesz az egyetlen nagyobb víztömeg, amihez lesétálhatok majd, miután visszajövök az új tanévre.
- Ugyan már - legyintek, mintegy kikérve magamnak az iménti kérdését. - Addig örülj, amíg nincs kedvem viszonozni.
Hangomból egyértelmű persze, hogy semmilyen fenyegetés nincs a mondatban, inkább némi titokzatosságot fedezhet fel benne, amire rákontráz egy sejtelmes mosoly is. Még mindig nem merek túlzottan arcoskodni, mert aztán tényleg a tófenéken kötünk ki, és tuti én maradnék alul. De talán szópárbajban van esélyem nyerni, bár ugratni se akarom annyira, mert nem tudom, hogy hol szakad el nála az a bizonyos cérna.
- Ilyen is volt? Ez komoly? - döbbenek le példája hallatán, amit csak remélni tudok, hogy másoktól hallott, és nem volt köze az érintettekhez. Mégis inkább a hozzáállása az, ami kissé engem is lehangol. Sejtem persze, hogy csupán azért gondolhatja így, mert már jóval több tanévet lehúzott ezen a helyen, s mire én is odaérek, valószínűleg ugyanúgy fogom gondolni, ahogy most Adrian. Egyelőre örülök, hogy itt legalább van egy település a suli mellett, és nem síléccel kell feljutni télen.
- Ha megerőlteted magad? - húzom fel a szemöldököm, ahogy féloldalasan pillantok a fiúra. Persze elégedetten vigyorgok is közben, mert lényegében ezt a választ szerettem volna hallani. Tudom, hogy kevés az ideje, meg hogy nemrég jött át a rellonosoktól, na meg azt is hamar meghallottam a körletben, hogy valami veszélyeset sportol. Ami nem a kviddics. Sokak szemében éppen elég, hogy tartsanak tőle a kastélyban. Velem eddig egyáltalán nem volt lekezelő, vagy durva, ezért ha nem látnám a sebeit, nehéz is lenne elképzelnem, hogy elméletileg vérre menő harcos is tud lenni. Szóval többek között ezért érzem megfelelőnek a pillanatot, hogy egy kicsit kifaggassam a szenvedélyéről. Ezzel gyakorlatilag meg is nyerhettem magamnak, olyannyira kielégítő választ ad, még ha nem is tudom, hogy mit jelentenek pontosan az említett kifejezések. Azért természetesen nagyokat bólogatok, és próbálok értelmes fejet vágni, na meg hümmögök és gondolkodóan az állam vakargatom.
- Sose félsz? Nincs az, hogy egy idő után kiismernek? Vagy ilyenkor simán taktikát váltasz? - próbálom meglátni a lényeget, még ha kissé idegen terep is számomra a küzdősport. - Én anno vízilabdáztam egyébként - szúrom be ezt a kis megjegyzést. Nem mintha számítana.
- Hazamenni? - ráncolom össze a homlokom. Érdekes egy otthont ehhez hasonlítani.
Főleg az utolsó mondatai gondolkoztatnak el. Megigazítom a hajam, majd tekintetemmel a víztükrön kötök ki, melyben viszontlátom magunkat a stég szélén ülve, s így pont olyan, mintha egyenesen a fiúhoz beszélnék.
- Rohadt jó lehet - csillan fel végül a szemem, lelkesen pislogva vissza Adrianra. - Biztos tudsz olyan fogásokat, hogy rögtön összeesek, mi? - húzódom kicsit arrébb poénból, mintha tartanék tőle ezek után. - És hogy jött ez az egész anno, hogy te ezzel akarsz foglalkozni?

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → A falu határa → Kis tavacska

- Ó, értem - vonom meg a vállam. Már megijedtem, hogy valami híres milliomos fiával ácsorgok a tóban. Az lett volna ám a megtiszteltetés... Szálltak már meg nálunk tehetős vendégek, de azért a varázslótársadalomban is keményen meg kell dolgozni egy nyaralásért, úgyhogy a legtöbb átutazó hiába költött el rengeteg pénzt, azért tudtuk, hogy előtte hetekig fel kellett kötniük a gatyát, hogy ez lehetővé váljon.
- Inkább az utóbbi. Jól is mutatnak, meg hozzászoktam a viselésükhöz - mesélem neki büszkén, de aztán nyomban zavarba is jövök, mert nem tudom, hogy a kérdéseire mennyire válaszolhatok. Ha rajtam múlna, nem titkolóznék, csak hát pletykás sem akarok lenni. Viszont lehet, hogy azért ennyire érdeklődő, mert neki is van érzéke bizonyos dolgokhoz. Az meg valóban igazi szerencse lenne, ha rövid időn belül már a második ilyen embert ismerném meg.
- Nos, hát... mondjuk úgy, hogy az egyik ismerősömet megkértem valamire. Kipróbálunk valamit. Van egy különleges képessége, úgyhogy elméletileg bele fog látni a jövőmbe. Már ha működik a karkötővel - magyarázom neki lelkesen. Remélem neki is hasonlóképpen izgalmas ez a dolog, mint amennyire nekem. Csak hát ugye nem akarom mindenkinek elújságolni, ha nem muszáj. Mint azt a múltkor megtudtam, egy ilyen képesség nem gyerekjáték, ezért kerülöm a felhajtást ezzel kapcsolatban.
A könyv immáron végleg a lángok martalékaként végzi. Egy utolsó szomorú pillantás után telepedünk le a partszéli sziklákon. Kényelmesen hátradőlök egy laposabb kövön, amin jól meg tudok támaszkodni, úgy élvezem a napfényt, lábammal a vízben kalimpálva.
- Auror? De menő! És jó a viszonyotok? A legtöbb aurornak olyan izgalmas lehet az élete... - álmodozom a vizet nézve, ami itt a köveknél olyan tiszta, hogy látok néhány úszkáló ebihalat is. - Nekem is van egy bátyám, ő most Franciaországban tanul bájitalkutatónak. A nyáron szeretném őt meglátogatni.
Tényleg jó lenne, ha összejönne, mert nagyon kíváncsi vagyok, hogy milyen neki teljesen önállóan, élete első albérletében laknia, meg állítólag dolgozik is tanulás mellett, szóval sajnos úgy tűnik, végérvényesen kirepült otthonról.
- Egyébként mi is elég sokan vagyunk, de mindenki szanaszét lakik. A szüleim megszállott botanikusok, emellett van egy fogadónk az udvar másik végében, szóval elsősorban már ott tevékenykednek. Emiatt tulajdonképpen az én otthonomban is nagy a felhajtás, mármint az átutazó vendégek miatt. De a lényeg, hogy most mindketten távol vagyunk a családunktól, így nem kell törődni velük, nem? - nevetek fel. - Van honvágyad?

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → A falu határa → Stég

- Nagyon - bólogatok színpadiasan, összeszorított szájjal, próbálva elfojtani kitörni készülő nevetésem. Látom ám, hogy mire készül, még egyszer nem érhet meglepetésszerűen a támadása. Ezért már idejében előre, majd kissé oldalra dőlök, hogy mindkét kezem bevonásával visszafröcskölhessek, amihez persze ügyesen kell egyensúlyozzak. Jól célzok, ennek ellenére inkább megismétlem a műveletet még kétszer, hogy kellően vizes legyen. Megmondtam, hogy tudok én veszélyes is lenni. Amúgy mennyivel jobb nekünk, varázslóknak, hogy nincs a zsebünkben okostelefon, ami miatt aggódni kéne ilyenkor. Mugli barátaim most biztosan nagyon irigyelnének.
Viszont még így sem úszom meg szárazon, de nem is lett volna cél kivédeni Adrian vízadagját. Egyszerűen élvezem, ahogy újból vízcseppek folynak le rólam. A levegőhöz képest hidegek ugyan, de hamar megszokom, s már fel se tűnnek libabőrös karjaim, rajtuk a sok kis égnek álló szőrszálakkal.
Miután kellően kinevetem magam, veszek pár mélyebb levegőt, s úgy ücsörgök összefont karokkal az öreg deszkákon. Sorra döbbenek le háztársam szavain. Sikerül kicsit lerombolnia a kastélyról kialakított eddigi pozitív képem, de hát egy igazán jó körbevezető nem csak a szépet és jót meséli el, hanem bizony az érem másik oldalát is megvillantja. Persze alapból gondoltam, hogy ennek a helynek is megvannak a maga szaftos pletykái, sötét sztorijai. Errefelé se minden fenékig tejfel, ezekkel a botrányos emberekkel meg egyszerűen nem kell foglalkozni. Szerencsére eddig mindig megúsztam őket a közvetlen környezetemből.
- De... csak azután vette el, hogy elvégezte a sulit, ugye? - vonom fel a szemöldököm. Vele együtt fintorgok egy sort a hallottakon, örülve annak, hogy azonos az értékrendünk. Kínos lenne a beszélgetés, ha valamelyikünk nem ítélné el ezeket.
- Hiszek neked. Lehetnénk sokkal rosszabb helyen - bököm oldalba mosolyogva, mintegy megvigasztalva magunkat. Nekem is megvan a magam története, hogy miért kellett átiratkoznom, de ezzel a ténnyel már muszáj együtt élni, és csak nehezebb, ha folyamatosan a múlthoz hasonlítom a jelenlegi körülményeket. A régi álmokat el kellett engedjem. Magamnak ártok, ha nem hagyok fel a sajnálkozással.
- Hát, majd csinálhatunk mást is, ha gondolod - vigyorodom el, hiszen legközelebb kötetlenebbül állhatunk szinte akármihez, ha kedvünk és időnk is akad. Ezt a kis javaslatomat persze sokkal halkabban, már-már elhadarva vetem fel a fiúnak, nem akarom, hogy úgy tűnjön, mintha erőltetném. Tudom, hogy mennyire ijesztő tud lenni, ha valaki látványosan ragaszkodik a másikhoz... Ha lesz kedve, majd úgyis minden kialakul magától. Remélhetőleg.
- Azt hiszem értelek. Akkor az egész nagyon rugalmas és természetes - mondom, miközben szemeimmel végigfutok a sebein, majd megállok a sebtapaszon, amit birizgálni kezdett. Próbálom elképzelni, ahogyan ezeket a sérüléseket szerezhette, és hát... nem tudom, hogy én mennyire bírnám a fájdalmat.
- Nagyon fájt? - kérdezem halkan, finoman az ujjaira bökve. Mondjuk biztosan hozzászokott már, nagyjából úgy, mint ahogy én a vízhőmérséklethez.
- Az otthon nekem is inkább egy állapot - mosolyodom el, még ha a családi házra ettől függetlenül nagyon is akként tekintek. Meg ezzel a mondattal ki is menthetem magam, ha esetleg rosszat mondtam volna.
Sejtelmesen hallgatok; most már tudja, hogy meglehetősen jól kijövök a vízzel. Tetszik benne, hogy szabályellenesnek mondja a tiltott ütéseket, de gondolom egyetért abban, hogy végszükség esetén jól tudnak jönni. Egy másodpercre ijedten meredek a közeledő karra, de engedem, hogy találkozzon az állammal. Enyhén előrenyomom a fejem, mintegy ráhelyezve annak súlyát, hogy valóságosabbnak tűnjön az érintkezés, majd nagyokat pislogva képzelem el, mi is lett volna, ha egy kicsit nagyobb lendülettel küldte volna felém a végtagját.
- Szóval először úgymond utánozni akartad, vagy csak versengeni vele? - vágok közbe vigyorogva, túl hirtelen ahhoz, hogy a folytatást is halljam. - Ne haragudj. Nehéz lehet - horgasztom le a fejem bűnbánóan, egy kiadós hebegés után. Annyira nem tudok még semmit a diáktársaimról... Bár miért is kezdené valaki rögtön azzal, hogy van egy beteg testvére? Néhány hosszú kínos másodperc után, ami nekem perceknek tűnt, folytattam.
- Először ugye úsztam, aztán engem is magával ragadott a vízilabda-őrület. Biztos hallottál már a horvát válogatottról. Mindig vérre menő mérkőzések vannak a magyarokkal - kacsintok, örülve annak, hogy neki anélkül mesélhetnék erről, hogy leszedné az ellendrukker-énem fejét. - Akkor kerültem először tisztán mugli környezetbe. Nagyon érdekes volt, minden szempontból... Aztán abbahagytam a suli miatt. Azóta csak simán edzek, itt is, az erőnlét termében. Szoktál oda járni?

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → A falu határa → Stég

Szavaival csak azt éri el, hogy egyre nagyobb lendülettel lapátoljam rá a vizet. Felszabadító érzés, még ha én is bőven kapok az arcomba. Oldalra pillantva látom, hogy jócskán szétáztattuk magunk körül a stéget. Hozzá hasonlóan ösztönösen megigazítom a hajam, hisz néhány nagyobb tincs most egészen lecsúszott az arcomig, és hát nagyon zavaró tud lenni, amikor azokon peregnek le a cseppek.
- Nem vészes - vonok vállat, végigsimítva a karjaimon. - Neked nem fájdult meg a kezed?
Idáig nem is gondoltam arra, hogy talán a legutóbbi fröcskölésnél már jobban igénybe kellett vennie, vagy egy óvatlan mozdulatomnak köszönhetően túl sok víz érhette. Az arcát kémlelem, a fájdalom legapróbb jeleit keresve rajta, hátha felszisszen, vagy valami. A mellkasomnál húzok egyet a pólómon, s kissé begörnyedve próbálom elkerülni, hogy a vizes ruha újból hozzátapadjon a testemhez. Rendes tőle, hogy megszárítana, ha kérném, bár nem tudom mennyire gondolta komolyan, lehet ez egy vicc akart lenni. Mindenesetre szeretném neki bebizonyítani, hogy nem vagyok egy nyámnyila alak, akit pátyolgatni kell. Elég csak a sérüléseire pillantanom, hogy erőt merítsek a kitartásából. Összeszedem magam, és a következőkben már el is feledkezem arról, hogy az előbb még fáztam egy kicsit.
A drámai hatásszünet után összeráncolom a homlokom, majd csalódottan ingatom a fejem a történet végén. Megpróbálom az összes tanár arcát felidézni, aki valamilyen formában tanít engem ebben az évben, s találgatni kezdek, hogy vajon köztük van-e az érintett. Biztosan van logikus magyarázat arra, hogy miért nem szankcionálták a szabálysértést. Szerintem a legkézenfekvőbb közülük az lenne, ha az adott tanár túlságosan nagy befolyással bírna a vezetőségben, ezért az eltávolítása meglehetősen macerás lenne. Talán többet ártana a sulinak a procedúra, ezért is engedik el az incidenst. Azt hiszem Adrian is sejti, hogy valami ilyesmi ok húzódhat a háttérben, ezért én is csak sóhajtok egy utolsót, aztán próbálom nem emészteni magam rajta.
- Jaa, azt hiszem van is az a híres börtön, ami olyan, nem? - fordulok felé, hátha megerősít. Csak hallottam erről-arról itt a varázsvilágban, amiket elképzelni is ijesztő, nem hogy megtapasztalni. Utolsó bólintására nagyot dobban a szívem, majd elvigyorodom, na meg újból felcsillannak a szemeim.
- Neked mennyi idő volt megszokni ezt? - kérdezem, miközben finoman megérintem az egyik sebet. Meglehetősen különös érzés. Némi visszakozás végig lapul bennem, de túlságosan kíváncsi vagyok ahhoz, hogy ne álljam meg a felkínálkozó lehetőséget, hisz láthatóan ő se bánja. Gondolom állandóan központi téma nála a keze, már meg se próbál elzárkózni az ilyen jellegű közeledések elől. Sajnálkozóan mérem végig a sérüléseket, feltételezve, hogy ezek nagyon tudnak fájni, és a bőre alatt olykor jóval nagyobb lehet a baj. Mindez csomó mindenben akadályozhatja a szürke hétköznapok során. Maradjunk csak például az iménti fröcskölésnél. Igyekszem a lehető legkevésbé látványosan szörnyülködni, a vége felé már egészen olyan arcot vágok, mintha természetes lenne a látvány. Ehhez persze az kell, hogy ne pillantsak a sajátoméra összehasonlításul. Végezetül hümmögök egyet, afféle köszönetnyilvánításként. Miután a kezét is elemelte az államtól, azért még megérintem a helyét, mintha azt próbálnám levezetni magamban, hogy mégis hogyan képes egy ide mért ütés ekkora hatást kifejteni.
- Huh, akkor jó... Örülök - fújom ki hosszan a levegőt, ez azért nagy megkönnyebbülés a beégésem után. Kérdésére kell egy kis idő, hogy összeszedjem a gondolataimat. - Aha. Mondhatni. De az régen volt, gyerek voltam, és az egész nem járt ennyi áldozattal. Volt bennem kitartás, de leginkább csak élveztem, hogy játszhatok. És... igen. Azt hiszem, hogy olyan - döbbenek le. Ahogy jobban belegondolok, végül is tényleg igaza van, csak ez egészen eddig fel se tűnt. Mégis úgy látom, hogy ő komolyabban veszi, hiszen a suliban is folytatta, na meg nekem nem kellett semmi elől sem elmenekülnöm, csak ezt már nem teszem hozzá. Helyette arra gondolok, hogy a jövőben ezek szerint akár edzés közben is összetalálkozhatunk, ha a véletlen is így akarja.
- Ha van kedved - ma ő a főnök, úgyhogy ráhagyom a döntést. Amilyen gyorsan pattanok fel mellőle, úgy leszűrheti, hogy nagyon is van kedvem a dologhoz. Cipőm és zoknim mellé rövidesen csatlakozik a felsőm és a nadrágom. Utóbbinál habozok, hogy talán megkíséreljek ruhástul bemenni a vízbe, de akkor meg később lesz kellemetlen. Kijőve úgyis hamar megszáradok.
Vajon mély a víz? Innen nem látszik az alja, csupán a saját tükröződésem. Habozok egy kissé, majd mivel nem sokkal korábban vizeztük össze magunkat, ezért egy nagyobb levegővétel után pár lépést hátralépek, s futva ugrok be a vízbe. Talán így a legegyszerűbb, mintsem fokozatosan szokjam meg. Vigyorogva megvárom, amíg Adrian is csatlakozik.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → A falu határa → Stég

Különös érzés, ha beléd látnak. Ijesztő a maga nemében, persze attól is függ, hogy ki a tettes. Adrian tudtommal nem legilimentor, inkább csak jó emberismerő lehet, ami persze érthető a sportjából fakadóan. Ki tudja, hogy miken mehetett keresztül, amik az idő múlásával csak finomítottak a képességén. Utoljára a bátyám ismert ilyen jól, legalábbis ő mindig őszintén beszélt hozzám, még amikor mindketten otthon laktunk. Emiatt egy kicsit emlékeztet rá... Az egész helyzet olyan, mint egy időutazás a múltba, ami tudom, hogy hülyén hangzik, de egyszerre tölt el szomorú és jó érzéssel. Csak az elején volt kellemetlen enyhén vizesen itt ülni, mindössze pár másodpercig. A nyári szünet közeledtét is jelző, erősödő napsugárzás ezúttal se hagy cserben. Sokkal rosszabbhoz voltam szokva az úszómedencében, úgyhogy nem hiszem, hogy ennyitől lebetegednék. Ugyanakkor bízom a gyengélkedőn tárult főzetek hatékonyságában, ha mégis szükség lenne rájuk. Sokáig el szeretném engedni a fülem mellett a mondatot, egészen egyszerűen semmit nem reagálva rá, de aztán úgy döntök, hogy mégis megszólalok.
- Általában - nyomatékosítom egy fejbiccentéssel. Az ő szavaira is ugyanezt mondhatnám. A kisebbfajta elpirulásomon kívül nem mintha zavarna, hogy rátapintott a lényegre. Mindenki az erősebbik oldalát mutatja szívesen. Ő is és én is. Mindenki. Tudom, hogy ha valaki, akkor ő megért.
- Neem, ez itt van Magyarországon. Közel a horvát határhoz, azért is tanultunk róla - rázom meg a fejem, de még mindig nem ugrik be a neve. Talán soha nem is tudtam, és csak azt jegyeztem meg, hogy sok-sok szinttel a föld alatt húzódik, meg hogy a híres Azkabanhoz hasonlóan a nagyon veszélyes varázslók kerülnek oda. Utóbbi túl nagy történelmi jelentőséggel bír a közelmúltból ahhoz, hogy elfeledjem.
Magamon érzem a tekintetét, ahogy a sebeit vizsgálom, miközben talán megint azt próbálja fejtegetni, hogy mit gondolhatok. Biztos egy kicsit kellemetlen is lehet a tanulmányozásom, vagy olyan kiszolgáltatott-szerű. A saját esetemben ott van például a szemöldökömben található vonal, ami egy régi baleset eredménye, és ha animágus lennék, biztosan az lenne az ismertetőjelem, ami az átalakulás után is megmaradna. Valami, amivel meg kell tanulni együtt élni, elfogadni, vagy nem fogod tudni elviselni, ha cikiznek miatta. Jó lenne, ha ez a fájdalmas elfogadási folyamat könnyebben menne. Ha a lelki sebekhez is hozzá lehetne szokni. Tudom, hogy lehetséges, de... Ahogy ezek a kezek is mutatják, az egész olyan fájdalmas, és nem utolsó sorban rengeteg időbe telik.
Mellúszásban érek mellé, magam alatt taposva a vizet a felszínen maradáshoz. Ha azt hiszi, hogy ennyi év után is profi vagyok, akkor ki kell ábrándítsam. Kijöttem a gyakorlatból, még úszni is újszerű érzés egy pillanatig, olyan rég volt alkalmam csobbanni egyet. Vetek egy hálás pillantást a fiúra, amiért végül itt kötöttünk ki, s közben követni kezdem. Deréktól lefelé fokozatosan hűl a hőmérséklet, ahogy onnantól a tó már nem tudott úgy felmelegedni, de nagyon jó a víz. Végzek néhány gyors úszómozdulatot, hogy átmozgassam az izmaim, ezzel is kiegészítve a napi edzést.
- Cukorherceeg? Így se hívtak még. - és nem is örülnék, ha visszahallanám másoktól. Ezért "megérdemel" egy újabb adag vízmennyiséget a fejére, úgyis rég kapott. - Amúgy azt se tudom például, hogy milyen szakon tanulsz... - jegyzem meg némileg szemrehányóan, de csak miután kapott elég időt megtörölgetni az arcát.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → A falu határa → Stég

Még mindig egy kissé zavartabban reagálok a kelleténél. Tudom nagyon jól, hogy mennyire igaza van, és mégis... Valahogy nem feltételeztem, hogy ennyire megnyílhatok előtte. Mi több, hatalmas kő esik le a szívemről. Hihetetlenül megnyugtató érzés, aminek teret engedek. Biztos vagyok benne, hogy sokáig emlékezni fogok a szavaira, és valószínűleg az egész beszélgetésünkre.
- Pedig tanultunk valami ilyesmiről - húzom el a szám csalódottan, felsóhajtva tudatlanságomon. Talán tényleg nem a legmegfelelőbb emberrel vitatom ezt meg, hiszen honnan is tudhatná, ha egyszer ő sem innen származik. Inkább vállvonogatva elengedem a dolgot, mintha az egész nem érne annyit, hogy néhány percnél tovább gyötörjük miatta a memóriánkat.
És ez a különös összhang is nyugtalanít. Belül csak úgy cikáznak a gondolataim, és úgy érzem, tele vagyok energiával. Nekem hosszú perceknek tűnik az a pár pillanat, ami alatt mintha mélyen a bizalmába férkőznék, vagy meglátnám egy olyan oldalát, amit eddig nem. Nem tudom, csak átélem, mindenfajta ellenkezés nélkül. Mindenesetre nem nagyon tudok más hasonló esetet felidézni, de ez simán fakadhat a helyzet hirtelenségéből is. Azt hiszem, ezen még járni fog az agyam egy darabig.
- Csak más ne hallja - mert főleg azzal lenne bajom. És vajon én hogyan hívjam? Elkezdek beceneveken gondolkodni, de nem jut semmi az eszembe. Eskütételét elmosolyodva figyelem, nagyon hitelesnek, már-már túlzottan teátrálisnak tűnik, de lassan már nem lepődöm meg a stílusán. A fröcskölésem ezúttal következmények nélkül marad, habár tényleg nincs sok értelme már, a víz alá meg úgyse lennék képes lenyomni, túl veszélyes játék is lenne. - Segáz, majdcsak megbosszulod - nyújtom ki egy pillanatra a nyelvem.
Nem érzem úgy, hogy fáradnék. Mindketten jó kondiban vagyunk ahhoz, hogy kibírjunk ennyit a vízfelszínen maradva. A biztonságérzetem is rendben van. Felmérem a part és a köztem lévő távolságot, de akár a stéghez is másodpercek alatt vissza tudnék úszni, ha bármi baj lenne. Azért nem egy nagy tó ez, valljuk be.
- Akkor lényegében újból elsős leszel? - kérdezem kissé oldalra döntött fejjel. Végül is tök jó lenne, mert az azt jelentené, hogy Adrian még egy ideig a suliban marad. Persze fogalmam sincs, hogyan működik a mestertanonci képzés, még sajnos messze vagyok tőle, az is lehet, hogy lerövidítheti a tanulmányait az új szakon. Majd biztos mesél egyszer ennek a menetéről. - Hú, izgalmasan hangzik. Pedig mindkettőt el tudom képzelni hozzád - talán az aurorkodást egy kicsit jobban, de csak azért, mert eddig a külsőségek alapján ítéltem. Oké, hogy ott se mindenkinél feltétel a jó fizikai kondíció, hiszen sokan ki se mozdulnak az irodájukból, mert aktatologatók vagy nyomozók. Azt hiszem nem szeretné nagyobb veszélynek kitenni magát, vagy ahogy utal rá, vágyik a kihívásra, meg gondolom egyfajta egyensúly megtalálására törekszik a harc/erőszak és a gyógyítás között. A közös vonás, hogy mindkettő tud véres is lenni.
- Túl sok elképzelésem van - nevetek fel, de azért a lelkem mélyén aggaszt egy kicsit, hogy mennyire nehéz lesz évek múlva döntést hoznom. - Egy kicsit én is a kihívásokat keresem, szóval hiába értek a növényekhez, mégsem hiszem, hogy a botanikus szüleim nyomdokait követem. Talán auror, vagy tudom is én, bájitalkutató, mint a bátyám. Jó, ha több mindenhez is értek. De már szívesen tartanák ott, ahol te - mosolyodom el.