Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → A lakónegyed utcái

- Hát csak... azért még illetlen... teljesen kiment a fejemből - válaszolom neki zavartan, kicsit behúzva a nyakam a vállaim közé és már megint a hajamat igazgatom. Ma már ki tudja hányadik alkalommal érzem, ahogy felforrósodik az arcom és gyanítom, hogy ismét szépen elpirultam. Nem mintha le akarnám tagadni, de le se tudnám, hogy milyen hatással van rám. A szám sarka amúgy is mosolyra görbül, hiszen neki is kattan, hogy milyen remek ürügy az a doboz, habár azt gondolom, hogy ürügy sem kell, hogy találkozzunk. Mégis most leginkább arra koncentrálok, hogy ő is kedvel, és valahogy emellett minden más részlet eltörpül egyelőre. Fülem mögé igazítok egy hajtincset, és mosolyogva bólintok válaszul a kijelentésére, hogy bizony, bizony, nagyon jól látja ő ezt. Felém nyújtja közben a kezét, és nem is gondolkodom azon, hogy megfogjam. Ha nem lenne fizikailag lehetetlen, most biztos a föld felett járnék pár centivel ettől.
- Csak egyben kapja be Piroskát, mint a mesében? - kérdezem elnevetve magam. Felmerül bennem, hogy akár egy puszit is nyomhatnék az arcára, hiszen olyan közel van, de végül elszalasztom a pillanatot. Sebaj, majd ha már eljutottunk a házunkig nem hagyom ki, döntöm el magamban. - Amúgy... csak teoretikusan, ha nem maradtál volna, most hova utaztál volna tovább? Volt már terved? - töröm meg aztán a csendet kicsit később, már az utcán sétálva. Igaz, nem zavart, valahogy úgy érzem, az is kellemes vele, egyszerűen csak kíváncsi vagyok a válaszra.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → A lakónegyed utcái

Zavartan nevetek a válasza hallatán. Nem igazán tudom eldönteni, hogy ezt hogyan kellene értelmeznem végeredményben, de a pillanatot sem szeretném elrontani azzal, hogy értetlenkedem. Így inkább csak elengedem a dolgot, és ma már sokadjára igazítom inkább a fülem mögé a hajam. Érdeklődve hallgatom aztán, hogyan is tervezi, vagy éppen nem tervezi tulajdonképpen az utazást, mint kiderül. Hol rápillantok, hol meg magam előtt az útra, mert orra esni mégsem szeretnék. Majd szépen témát vált, olyan trükkösen, hogy elsőre fel sem tűnik, holott már a színházat emlegeti, aztán virágcsokorról beszél, én pedig meglepetten pislogok. Mire a végére ér, összeáll, miről beszél, és ösztönösen tátom el kissé a szám, nem igazán tudva, mit is mondjak.
- Az te voltál? - kérdezem meg végül kissé halkan, meg is állva közben. Tudta, hogy ki vagyok, amikor bejött a teázóba? Vajon miért titkolta ezt eddig, bár tény, hogy nekem is leeshetett volna a monogramból, hogy ez akár ő is lehet. Meg is fordult egy pillanatban a fejemben, aztán úgy véltem, annyira gyakori lehet, mint a Kis Béla KB monogramja és nem nyomoztam tovább, csak élveztem, hogy valaki virágot küld néha a fellépéseim után. - Miért nem mondtad eddig?

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → A lakónegyed utcái

- Ühm... köszönöm - válaszolom neki, egyszerre értve arra is, hogy elmondta ezt, de a virágokra is. Még mindig zavartan igazgatom a hajam, ugyanazt az egy tincset. Igyekszem kicsit visszafogni a mosolyom, beharapva a szám szélét, mielőtt fülig szaladna. Valahogy nem igazán érzem helyénvalónak, vagy nem is tudom, hogy lehetne ezt mondani. A végén még azt gondolná, nem vagyok normális. Pedig ennek most nagyon örülök, hogy azt a csokrot is tőle kaptam. Legszívesebben most megcsókolnám, de emlékeztetnem kell magam, hogy ez nem egy romantikus regény, hanem a valóság. Megrázom a fejem kicsit, amikor bűntudatot emleget, és kicsit nézegetem még a cipőm orrát, amíg sikerül mindezt helyre tenni magamban, amennyire a rendelkezésemre álló idő engedi. Felpillantok azért futólag, de már nem látom a szemét a napszemüveg mögött. Fejemet oldalra döntve nézek fel aztán ismét, miközben a sarkamról lábujjhegyre ereszkedem, aztán vissza a sarkamra újra. Még mindig az ajkamba harapva pislogok rá. Ez most kicsit úgy hangzik a fülemnek, mintha ő is csak az alkalmat keresné, sőt, nem is azt, hanem még inkább az indokot hozzá, hogy milyen oknál fogva tölthetünk még több időt együtt. Nem mondom, az én agyam is elkalandozott már párszor ebbe az irányba.
- Annak biztos örülne még a tulaj is, én meg annak is, ha csak úgy, minden ok nélkül találkozunk - válaszolom neki, a szám meg magától görbül mosolyra. Elveszem a virágot, aztán ismét lábujjhegyre érkezve most nem huppanok vissza a sarkamra, inkább szabad kezemet a vállára téve, hogy mégiscsak legyen kapaszkodóm, nyújtózom kicsit és rövid, puha csókot nyomok a szájára. Mennyi mesélnivalóm lesz ma Beccának.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → A lakónegyed utcái

Olyan érzésem támad, mintha egy felhőn lebegnék hirtelen, ahogy átkarolja a derekam, és visszacsókol. A nyaka köré fonom én is a karjaim, elfeledkezve minden másról. Olyan tökéletesnek tűnik ez az egész, mint a könyvekben. Érzem, ahogy ma már ki tudja hányadjára pirulok el, ahogy végre leveszi a napszemüvegét is, és belenézek azokba a gyönyörű kék szemeibe.
- Ühümm... jó - válaszolom mosolyogva, és a füle mögé tűzöm a virágot, amit az imént adott. Eszembe jut, hogy anyuék is biztos kedvelnék, akárcsak az öcsém és Becca, de az is, hogy előtte még szeretném kicsit megtartani magamnak. Nem titkolni vagy rejtegetni, csak örülni annak, hogy egymásra találtunk, és nem osztozni másokkal a figyelmén meg az idején, még ha ez önző gondolat is.
- Megmutatom, hol lakom. Gyere - mondom végül, mert mégiscsak az utcán állunk, holott már nincs messze az otthonom. Elengedem lassan a nyakát, hogy ismét megfoghassam a kezét, aztán már sietős léptekkel indulok neki annak a majdnem száz méternek, amit meg kell tennünk. - Ha van kedved... meg időd, maradhatnál egy teára... vagy vacsorára is.