Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → A lakónegyed utcái

A munkából tartok haza, és szándékosan hoppanáltam a vegyeskereskedés környékére, hogy még be tudjak vásárolni gyorsan. A közelgő záróra okán gyors és meglehetősen impulzív, bevásárlásnak esetleg csak csúfolható hadművelet után a vacsorához egyáltalán nem szükséges, de azért beszerzett fejes salátát, zacskóba tuszkolt fél kiló narancsot, sajtos puffancsot és kókuszos csokit egyensúlyozom, mert eszembe nem jutott volna Marika nénitől egy tasakot is kérni. Még a homlokomra se tudok csapni a felismeréstől, mert azt próbálom megoldani, hogy azért a fél kezem mégis szabad legyen. A csokit sikerül legalább a könyökömmel az oldalamhoz szorítani, a naranccsal teli zacskót meg a puffancs csomagolását az ujjaim közé csippenteni némi ügyeskedés révén, a saláta meg elfér a tenyeremen. Közben meg szedem a lábam, mert még enni is szeretnék éjfél előtt, amikor ismerős hangot hallok a közelből.
- Borcsa? - kérdezem meg félhangosan, bár lehet, hogy tévedek és csak valakinek hasonló a hangja? A zaj további forrása a kukák felől jön, és miért is kukázna éppen Borcsa? Márpedig valaki tényleg kukázik, meglehetősen hangosan fejezve ki undorát valamivel szemben. Fuh, nem is akarom tudni, mit talált. Kitapogatom azért a szabad kezemmel a pálcámat, és kicsit közelebb araszolok puszta kíváncsiságból. Az alak tényleg lehet Artúr is, de akárki más is innen nézve, és az is beleillene a képbe, hogy mellette egy seprű hever a földön. Most komolyan kukázik?
- Komolyan te vagy az, Borcsa? Ennyire nem fizet jól a meló? - kérdezem meg végül, a biztonság kedvéért szorongatva a pálcám.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → A lakónegyed utcái

- Szia - köszönök vissza egészen meglepetten, mert bár én szólítottam meg az imént, mégis arra számítottam, hogy csak rosszul hallottam és nem ő kukázik. Talán odaadtam volna a narancsot meg a csokit, hogy legyen vacsorája, ha csak valamelyik véletlenül erre tévedt Pramberger téri lakó lenne, de a ténnyel, hogy kedves barátaim egyike az, nem nagyon tudok mit kezdeni. Bólintok tétován, hogy valóban szép téli esténk van, és szétnézek, rákérdezve félig poénból, félig viszont komolyan, hogy mi is a helyzet. Rögtön kapok viszont magyarázatot, egy seprűroncsra mutat ugyanis a kuka mellett.
- Oh... óóóó - adok hangot az érzésnek, ahogy megvilágosodom javarészt. Tehát egy seprű miatt mászott bele a kukába. Még mindig nem teljesen értem, hogy erre miért volt szükség, de mielőtt megkérdezhetném, erre is választ ad. Az ott egy igazi ritkaság, bár hogy honnan látta ezt ebben a sötétben, erről is lenne pár kérdésem még.
- És ezt csak úgy kiszimatoltad? Vagy feltűnt a cirok, te meg rávetetted magad? Orrfacsaró bűzt árasztasz egyébként - állapítom meg rögvest a kérdéseim után, a pálcát tartó kezemet az orromig emelve, hogy hátha a jobb lesz, ha kicsit nem kell ezt szagolnom. Túl sokat nem segít a dolog, leginkább csak egy fölösleges mozdulat, a bűz már úgyis beférkőzött az orromba. Fuh, rémes. Meglóbálom inkább a pálcám egy határozott mozdulattal abban a reményben, hogy az ártalmatlan kis varázslatomtól mindjárt itt is ibolyaillat lesz, akárcsak otthon, ha a macskák után takarítok. Sajnos, nem járok teljes sikerrel, a kukák bűze sokkal erősebb, mint amihez ez megfelel. - Nem tudom, de azt már igen, hogy te képes vagy belemászni érte egy kukába.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → A lakónegyed utcái

Hallgatom a magyarázkodását arról, hogy valahogyan a sötétben meglátott egy, a kukából kiálló seprűnyelet, aztán feltúrta az egészet, hogy meglegyen a cirok is meg a lábtartó, merthogy az említett közlekedési eszközt valaki több darabban dobta ki. Kár érte egyébként. Nem is értem, hogy képes valaki ilyesmire, ennek a darabnak múzeumban lenne a helye, viszont azt sem igazán értem, Borcsa miért mászkál kukákban. Mint valami mugli, aki sose hallott még mágiáról, gondolom én, a félvér, aki mégiscsak ragaszkodik a mugli dolgokhoz is, amelyeket hasznosnak és jónak ítélek. Megcsóválom a fejem, lemondóan fújva ki a levegőt, majd rászórok némi bűbájt abban a reményben, hogy legalább kicsit ibolya illata lesz, de sajnos csalódnom kell. Sokkalta erőteljesebb ahhoz a bűze, hogy ez a varázslat igazán hatékony legyen, bármennyire is az a macskák esetében.
- Ahaaa, persze - állapítom meg kétkedéssel a hangomban, alaposan végigmérve, miközben ő már a pálcája fényénél a seprűt vizsgálgatja. Mint valami őrült tudós, már méricskéli is, hogyan tudja rendbe rakni.
- Nagyszerű - jelentem ki, amikor közli, hogy végzett is, és ha meg tudnám tenni, összecsapnám a két tenyerem is annak örömére, hogy végre van elég esze a mágiát is használni. A kukát lecsukni már jó lesz, ugyebár. Még össze is fogja egy bűbájjal a szerzeményét. Úgy döntök, visszacsúsztatom a pálcám a helyére a talárom alá, ahol azért még mindig kéznél van, ha szükség lenne rá, majd megpróbálom előhorgászni a kulcsaimat, ha már csak pár háznyira lakom innen.
- Fúj, tényleg nagyon bűzlesz. Meghívnálak amúgy vacsorára, de csak akkor, ha hajlandó vagy zuhanyozni, a ruháidat meg rituálisan elégetjük a wicca áldozati pltáron az udvaromon - jelentem ki ellentmondást nem igazán tűrő hangon, amint megtalálom a kulcsaimat. Szerintem egészen jó ajánlat.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → A lakónegyed utcái

- Emberi maradv... uhhh, én még vacsorázni szeretnék ma - közlöm vele fintorogva. Nem elég, hogy úgy bűzlik, mint egy egész szeméttelep, most még ilyen részleteket is kell itt emlegetni, amitől mindjárt felfordul a gyomrom is. A szagot megpróbálom eltűntetni, de még a közös erőfeszítés sem bizonyul elégségesnek sajnos, úgyhogy javaslom a következő megoldást is, avagy tűzre az egésszel.
- Ha nem szelektíven használnád a pálcád, akkor most nem szaglanál úgy, mint az a rovarevő növény az esőerdőkben, ami rothadó szagot áraszt, azzal vonzza a legyeket. Mondjuk... tekintve, hogy december van, remélem, te nem a legyeket szeretnéd bevonzani a környékről, különben itt ácsoroghatsz tavaszig - válaszolom neki, és ha nem lenne tele a kezem, illetve nem szaglana úgy, ahogyan, lehet, hogy már taszítanám is magam előtt, hogy menjen, de így bottal ha hozzányúlnék ezen a ponton. Intek inkább, hogy induljon.
- Tipli van. A kabátodat majd öblítőbe áztatom vagy parfümbe, legyen virágillatod - válaszolom neki megoldást is javasolva, miközben ő már jól szórakozik. Gyanítom, a wicca oltáron, mert ott tör ki belőle. Komoly arcot vágva bólogatok, megrántva a vállam.
- Van és még foszforeszkál is, de még nem panaszkodtak rá a szomszédok szerencsére. Együtt söröztem tavaly lakásavató címén az egyik Felagunddal a szomszédból, és mi tagadás, nem unatkoztunk - foglalom össze a kövekből kirakott pentagramm történetét, már haladva is az otthonom felé, szabad kezemmel integetve közben, csörgetve a kulcsot is közben, hogy na, jöjjön már, mielőtt még meggondolom magam, és megkapja a fej salátát, hogy jó étvágyat a vacsorához. Mindjárt ott is vagyunk, már csak két háznyi távolság, ott világít fluoreszkáló zöldben és pinkben a kőrakás, mert ragaszkodtam hozzá, hogy a lányoknak is jusson valami szín, ne legyen egyöntetűen zöld az egész, Damien pedig nem akadékoskodott.