Egy kis csendre volt szükségem, a heti kártyaparti most nálunk van, és bár próbáltam tanulni, Jolika mímelt nevetése annyira irritált, hogy el kellett jönnöm. Egy tükör csak elég arra, hogy takarodj fújjanak. Nekem meg ez a hűvösebb idő arra, hogy elfáradtak. Ennek tudatában haladok visszafelé, gondolataim már a párnám körül járnak, meg akörül, hogy alhatok-e ma éjjel ebben a cicanaciban, vagy legyen még annyi energiám, hogy átöltözöm. A következő gondolat már nem talál meg, a szemeim kipattannak, és úgy nézek a felém közeledő autóra, mintha repülő szőnyeg lenne. Miksát a sötétben is felismerem, Albertet meg simán hozzátippelem. Az autót meg bármelyik közül megismerem.
- Öhm…helló. Szolgáltassak alibit?
Kérdezem teljesen nyugodtan, elvégre az ember gyereke tudja, hogy egy ilyen tett, ha kiderül, abból nagy botrány lehet. Inkább mondok olyat, ami levél kínossá teszem a kérdezőnek a kihallgatást, mondjuk, hogy éppen édeshármasoztunk vagy ilyesmi.
- Öhm…helló. Szolgáltassak alibit?
Kérdezem teljesen nyugodtan, elvégre az ember gyereke tudja, hogy egy ilyen tett, ha kiderül, abból nagy botrány lehet. Inkább mondok olyat, ami levél kínossá teszem a kérdezőnek a kihallgatást, mondjuk, hogy éppen édeshármasoztunk vagy ilyesmi.