-még a bálon-
Kicsit durvára sikerült válaszomat fel se veszi, amit persze gondolhattam volna, elvégre mégiscsak Mihaelről beszélünk, nem kell féltenem őt, aligha tudnám véletlenül megbántani. Igazából szerintem készakarva sem sikerülne. Szinte egyik hozzám címzett mondatában sem felejt el bókolni, ezért néhány pillanatig gyanakodva nézek rá, hogy talán tényleg egy másik fickóval van dolgom. Ha a srác úgy döntött, hogy nincs kedve hozzám és az évnyitóhoz, csak meg kellett kérnie vagy fenyegetnie valakit, és egy kis százfűléfőzet után meg sem mondanám a különbséget. Ezt az elméletet azonban rögtön elvetem, amint meglátom, hogyan rémiszt vissza csupán nézéssel pár diákot a bámulástól. Nem, ilyen aurája csak neki van.
Válaszából arra következtetek, hogy ma akár el is vethetem a sulykot, talán nem fognak másnap egy árokparton megtalálni egy késsel a homlokomban. Egészen kedvet is kapok a tesztelgetéshez, kíváncsi lennék, hogy meddig bírja, de ekkor jön a csodálatos ötlete, miszerint én biztos, nem tudom a lábamon elhagyni a termet.
Még szerencse, hogy Mihael háta az egyetlen, amit alapesetben látok, így legalább nem kell azokkal szemeznem, akik pár másodperccel korábban valószínűleg a bugyimat csodálhatták meg. Hirtelen átfut rajtam a gondolat, hogy, ha Alex vagy Runa látja ezt a jelenetet, mit gondolhat rólam, de aztán inkább hálát adok az égnek, hogy legalább Yar nem lett tanúja a helyzetemnek.
Mikor jelzem felé ellenséges szándékaimat, szinte kiröhög, és még le is tapiz. Nyugtatónak szánt mondatait egy szemforgatással reagálom le, amit persze ő nem észlelhet, de nem is érdekel. Ez már így is úgy is rossz helyzet, inkább érjünk ki innen gyorsan.
-már Párizsban-
Sosem jártam még Franciaországban, ezért érkezésünk után inkább elnapolom Mihael megleckéztetését és megpróbálok minél több látványt, illatot és hangot elraktározni. Amikor azt mondta, hogy elvisz valahová, én maximum a falura gondoltam, sosem hittem volna, hogy ilyen helyekre is eljuthatok vele. Valójában hálás vagyok neki, de a nagytermes tettei után ezt nem fogom az orrára kötni. Esetleg akkor, ha ez az este tökéletes lesz, vagy legalábbis ahhoz közeli. Abban az esetben még talán meg is bocsátanék neki.
Annyi mindent szeretnék látni az éjszakai, gyönyörűen kivilágított városból, de Mihaelnek más tervei vannak, én pedig megyek vele, elvégre miatta vagyok itt, ez, még, ha alku tárgya is volt, egy randi.
Először hallom egyébként franciául beszélni, és furcsa, mintha a hangja is kicsit másmilyen lenne. Kellemesen zöngés nyelvnek találom, bár úgy gondolom, hogy valakinek, aki nem született francia, nehéz lehet beszélni. Mikor simán bejutunk az épületbe, már-már elismerően nézek a fiúra, de inkább visszafogom magam, nem akarom az egóját növelni, úgysem szorul ilyen téren fejlesztésre.
Odabenn a levegőben terjengő szagoktól nehezebben lélegzem, de ezt elfeledteti velem az új dolgok felfedezésének izgalma és kíváncsiságom, mely cseppet elkerekíti szemeimet és fényt lop a tekintetembe. Sosem jártam még csak hasonló helyen sem, ezért fogalmam sincs, hogy mire számítsak, de ettől talán csak még jobban tetszik a helyzet. Épp Mihael keze után nyúlnék, még, ha ezzel gyengének is minősülnék a szemében, mikor megérzem tenyere melegségét az ujjaimon.
Csodálkozva néznék fel rá, de nincs időm reagálni, mert magához húz és szinte a fülembe suttog. Szeretnék válaszolni neki, de hirtelen közelsége megremegteti a térdem, illata elbódít, míg lehelete megcirógat egy tincset a nyakamnál. Beleborzongok az érzésbe és akaratlanul nyújtom felé a jobb kezemet, mellyel először csak megtámaszkodom a mellkasán, majd belekapaszkodok az ingébe. Nyelek egy hatalmasat, majd megpróbálom működésre bírni a hangszálaimat.
- Kellemes hangulata van, bár nem vagyok olyan idős, hogy ismerjem azt a régi kort, amiről beszélsz, sem francia, hogy igazán átérezzem a dolgot. - Talán kicsit - vagy nagyon - hálátlannak tűnhet a megjegyzésem, de én már annak is örülök, hogy sikerült megszólalnom. Hirtelen tudatára ébredek annak, hogy mit is csinál a jobb kezem, ezért elengedem a fiú felsőjét, mielőtt még jobban összegyűrném, vagy netán elszakítanám.
Kicsit durvára sikerült válaszomat fel se veszi, amit persze gondolhattam volna, elvégre mégiscsak Mihaelről beszélünk, nem kell féltenem őt, aligha tudnám véletlenül megbántani. Igazából szerintem készakarva sem sikerülne. Szinte egyik hozzám címzett mondatában sem felejt el bókolni, ezért néhány pillanatig gyanakodva nézek rá, hogy talán tényleg egy másik fickóval van dolgom. Ha a srác úgy döntött, hogy nincs kedve hozzám és az évnyitóhoz, csak meg kellett kérnie vagy fenyegetnie valakit, és egy kis százfűléfőzet után meg sem mondanám a különbséget. Ezt az elméletet azonban rögtön elvetem, amint meglátom, hogyan rémiszt vissza csupán nézéssel pár diákot a bámulástól. Nem, ilyen aurája csak neki van.
Válaszából arra következtetek, hogy ma akár el is vethetem a sulykot, talán nem fognak másnap egy árokparton megtalálni egy késsel a homlokomban. Egészen kedvet is kapok a tesztelgetéshez, kíváncsi lennék, hogy meddig bírja, de ekkor jön a csodálatos ötlete, miszerint én biztos, nem tudom a lábamon elhagyni a termet.
Még szerencse, hogy Mihael háta az egyetlen, amit alapesetben látok, így legalább nem kell azokkal szemeznem, akik pár másodperccel korábban valószínűleg a bugyimat csodálhatták meg. Hirtelen átfut rajtam a gondolat, hogy, ha Alex vagy Runa látja ezt a jelenetet, mit gondolhat rólam, de aztán inkább hálát adok az égnek, hogy legalább Yar nem lett tanúja a helyzetemnek.
Mikor jelzem felé ellenséges szándékaimat, szinte kiröhög, és még le is tapiz. Nyugtatónak szánt mondatait egy szemforgatással reagálom le, amit persze ő nem észlelhet, de nem is érdekel. Ez már így is úgy is rossz helyzet, inkább érjünk ki innen gyorsan.
-már Párizsban-
Sosem jártam még Franciaországban, ezért érkezésünk után inkább elnapolom Mihael megleckéztetését és megpróbálok minél több látványt, illatot és hangot elraktározni. Amikor azt mondta, hogy elvisz valahová, én maximum a falura gondoltam, sosem hittem volna, hogy ilyen helyekre is eljuthatok vele. Valójában hálás vagyok neki, de a nagytermes tettei után ezt nem fogom az orrára kötni. Esetleg akkor, ha ez az este tökéletes lesz, vagy legalábbis ahhoz közeli. Abban az esetben még talán meg is bocsátanék neki.
Annyi mindent szeretnék látni az éjszakai, gyönyörűen kivilágított városból, de Mihaelnek más tervei vannak, én pedig megyek vele, elvégre miatta vagyok itt, ez, még, ha alku tárgya is volt, egy randi.
Először hallom egyébként franciául beszélni, és furcsa, mintha a hangja is kicsit másmilyen lenne. Kellemesen zöngés nyelvnek találom, bár úgy gondolom, hogy valakinek, aki nem született francia, nehéz lehet beszélni. Mikor simán bejutunk az épületbe, már-már elismerően nézek a fiúra, de inkább visszafogom magam, nem akarom az egóját növelni, úgysem szorul ilyen téren fejlesztésre.
Odabenn a levegőben terjengő szagoktól nehezebben lélegzem, de ezt elfeledteti velem az új dolgok felfedezésének izgalma és kíváncsiságom, mely cseppet elkerekíti szemeimet és fényt lop a tekintetembe. Sosem jártam még csak hasonló helyen sem, ezért fogalmam sincs, hogy mire számítsak, de ettől talán csak még jobban tetszik a helyzet. Épp Mihael keze után nyúlnék, még, ha ezzel gyengének is minősülnék a szemében, mikor megérzem tenyere melegségét az ujjaimon.
Csodálkozva néznék fel rá, de nincs időm reagálni, mert magához húz és szinte a fülembe suttog. Szeretnék válaszolni neki, de hirtelen közelsége megremegteti a térdem, illata elbódít, míg lehelete megcirógat egy tincset a nyakamnál. Beleborzongok az érzésbe és akaratlanul nyújtom felé a jobb kezemet, mellyel először csak megtámaszkodom a mellkasán, majd belekapaszkodok az ingébe. Nyelek egy hatalmasat, majd megpróbálom működésre bírni a hangszálaimat.
- Kellemes hangulata van, bár nem vagyok olyan idős, hogy ismerjem azt a régi kort, amiről beszélsz, sem francia, hogy igazán átérezzem a dolgot. - Talán kicsit - vagy nagyon - hálátlannak tűnhet a megjegyzésem, de én már annak is örülök, hogy sikerült megszólalnom. Hirtelen tudatára ébredek annak, hogy mit is csinál a jobb kezem, ezért elengedem a fiú felsőjét, mielőtt még jobban összegyűrném, vagy netán elszakítanám.