Anna, Párizs, 2013.07.31. 18:48
Egy nevenincs bárban
Akkor is egyedül csinálom végig- elhatározással érkeztem haza, mindenféle kíséret, testőr, vagy holmi eb nélkül. A kérdéses incidens óta Franciaország közelébe se jártam, most mégis valami hivatalos hülyeség ideszólított. Szerencsém, hogy ezt legalább Párizsban kell elintéznem, mert tudom, hogy az a... nos, drága nagybátyám, ki nem tenné a lábát a Marseille-i kúriájából. Pont kapóra jön, ha soha többé nem látnám azt a férget se lenne elég, de mindig ott lappang bennem az érzés, hogy nem az volt az utolsó lefutott körünk. Már pedig, ha rajtam múlik, én szíves örömest teszek jóval nagyobb kitérőket.
Párizzsal az egyetlen bajom az, hogy nem ismerem ki magam nagyon. Mármint... a főbb helyeket a kisujjamból kirázom, sokszor jártam itt, de betévedve egy-egy sikátorba, jóval leleményesebbnek kell lennem. Ilyenkor áldom, hogy a pénzt, amit zongora leckék elsajátítására kaptam, a krav magára költöttem, már akkor is fontosabbnak tartottam a saját hátsófertályom épségét, mint hogy Mozartot játsszak. A boci-boci tarka viszont megy... nagyon is.
A pálcám nálam van, de tudom, feleslegesen, mert jelenlegi állapotomban semmire nem megyek vele. Nekem a varázslás csak akkor megy, ha vörös köd száll az agyamra, de nem fogom hagyni, hogy még egyszer valaki ezt kihozza belőlem. Máig szívok, amiért Gregoryt kiküldtem a csukott ablakon. Oké, én voltam a felelőtlen, de ha már valaki gyomorszájon rúg teljesen véletlenül, azt illik honorálni. És ez csak egy volt a sok közül, viszont épp elég arra, hogy elszakadjon az a bizonyos cérna. Tehát elkönyvelhetjük, hogy Bagolykőnek igazán önbizalom növelő hatása van.
Befordulok a következő sarkon, majd megpillantok egy kocsmát. Végignézek magamon, közben erősen kezdek imádkozni, hogy bekajálják, nagykorú vagyok, bár még mindig úgy tartom, minden a fellépésen múlik. Hülye, régi berögződések.
Magabiztosan lépek be a helyre, még annak ellenére is, hogy először járok itt. A pulthoz lépve kikérek egy Whiskeyt, majd körbetekintek. Sok fura alak között látok meg egy ismerős arcot. A rellon tablóján láttam, emlékszem, tehát Bagolykős...volt, és bár a lány sem tartozik a legbizalomgerjesztőbb emberek közé, nekem mégis elég annyi ahhoz, hogy célirányosan felé tartsak.
- Hello, szabad?- biccentek a szék felé, majd le is ülök, már ha a lánynak nincs ellenére.
- Fura, mennyi alkoholista megfér egy helyen, mi?- mert én sokszor meglepődök ezen, ahogy most is. Mi van, senkinek nincs jobb dolga?