Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → A fővároson kívül

#koncertezés
#menthetetlencrush
#ivanandtheparazol
#Borka

Teljesen lángra gyúlt a lány feje, ahogy a tömeg elkezdte őt támogatni a... hát a biszexualitásában. Egyrészt jó érzés volt tudni, hogy jó sokan támogatják, többen, mint amennyit igényelne, másrészt már a Borka is tisztában lehetett. És nem csak tisztában volt, oooh nem. Kicsit szarkasztikusan is - legalábbis úgy tűnt -, de megerősítette a lány reményeit, és már vigyorgó fejjel motyogta maga elé a szavakat.
- Én nem vagyok büdös. - Mintha nem lenne egyértelmű, azért Marinának meg kellett állapítania ezt a tényt. Mindegy is, a lényeg, hogy teljes reménnyel telt meg a pici lelke ettől a pár szótól is.
- Nem tudom, de mehetünk, ha gondolod - jelentette ki a barna. Számára totálisan nem a banda volt a lényeg, egy Halott Pénzen jobban csápolt volna, mint ezen, de nem hitte, hogy Borka az olyan típusú zenékre bukik, azért ajánlotta ezt.
- Gyere, veszünk sört - fogta meg a göndör kezét felbátorodva Mae, és elkezdte kihúzni a tömegből.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → A fővároson kívül

#karácsonyibulika
#ruha
#egyéb
#Kende

Óvatosan osont ki a szobájából a lány. Egyrészt gyanús volt, hogy Madame Lykke nem húzta el kora reggel a függönyöket, csakhogy ő visszarántsa őket a helyére, és tovább durmoljon, ahogy azt illik. Másrészt, nagy volt a csend. Karácsony napján mindig fel van fordulva az egész lakás. Több szolga és manó sertepertél a nagyteremben, mint hangya a bolyban. És a káosz közepén mindig ott áll édesanyja, aki mézes-mázas hangon utasít mindent a helyére. Egyszer kell elrontanod valamit, amit mondd, és ki vagy rúgva, ne tévesszen meg a lány külső. Ám most semmi.
- Hej! Er der nogen hjemme? Hahó! Van itthon valaki? - szólt, mire a dolgozó ajtaja kivágódott.
- Marina! Hvad har du på? Tag tøj på, hurtigt, vi skal snart afsted. Din far kommer langsomt hjem Mi van rajtad? Öltözz, gyorsan, nemsokára indulnunk kell. Apád lassan hazaér. - kapott a mellkasához a nő teátrálisan. - Hvor er Madame Lykke, jeg sagde til hende at hun skulle hjælpe mig med at gøre mig klar. Hol van Madame Lykke, szóltam neki, hogy segítsen elkészülni. - Marina csak megvonta a vállát, ami kicsit sem tetszett az édesanyjának.
- Jeg troede, vi ville være hjemme. Azt hittem itthon leszünk - tette hozzá a barna, teljesen értetlenül állva az új tények hallatán.
- Man skal tro på kirken. Og nu er det tid til at klæde sig på! Hinni a templomban kell. És most irány öltözni! - fogta meg a vállánál fogva Marinát, hogy visszaterelje a szobájába.

Marina akárhogy próbálta kideríteni, hogy hova mennek, képtelen volt. Ám az elég sok mindent elmondott számára, hogy az egyik, rá szabott ruhát kellett felhúznia, a legújabb drága gyöngysorával. Amint megfogta édesapja kezét, már át is hoppanáltak egy hatalmas kúria elé. Sajnos sötét volt, és a Darik szülők igencsak sietősre fogták a tempót, persze csak a lépcső aljáig. Ám ez épp elég volt, hogy Maenek még mindig fogalma se legyen. Aztán megütötte a fülét a mellettük álló pár beszélgetése. Nem is a téma, hanem a nyelv.
- Er vi i Ungarn? Magyarországon vagyunk? - Ráncolta össze megdöbbenésében a homlokát Marina. Sose gondolta, hogy a szülei egyszer visszajönnek. És őt is hozzák.
- Gør ikke dette, for du bliver grim og rynket i din alderdom Ne csináld ezt, mert öreg korodra csúnya ráncos maradsz - korholta azonnal édesanyja, ahelyett, hogy válaszolt volna. Marina arcára ettől egy félmosoly szökött. Valami nagy volt készülőben. Ebben már biztos volt. És akkor beléptek.
Pillantása azonnal találkozott Kendéével. Hatalmas sugárzó mosoly terült szét az arcát, ám mielőtt felkiálthatott volna, megpillantotta Reiner nagyi szúrós pillantását, és inkább csak visszafogottan odaadta a kabátját az ajtónállónak, hogy onnan járulhassanak egyetlen aranyvérű Reinerék elé. Egy pillanatra felhúzta az orrát nemtetszését kifejezve, de semmi nem látszódott, mire odaértek. Sőt, egyik Darik arcán se volt semmi érzelem.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → A fővároson kívül

#karácsonyibulika
#ruha
#egyéb
#Kende

Kiskorától kezdve azt veri bele a fejébe az apja, hogy ne mutasson érzelmet, mert azt felhasználhatják ellene. Valószínűleg épp eme szabály megszegése okozta, hogy Marina mindenkinél nagyobb mosollyal, és hangosabb nevetéssel árasztja el a kastély falait minden nap. Ám amikor a szülei jelen vannak, az őt is akaratlanul is megváltoztatja.
- Köszünjük a meghívast - szólt Marina édesanyja. Olyan régen nem használta a magyar nyelvet, hogy bizony kialakult benne egy okvetlen akcentus. Marina megérintette óvatosan a kezét.
- Nagyon szép az otthonuk. Kellemes karácsonyt - vette át inkább a tipikus szövegek lebonyolítását Marina tartva a faarcot. Habár neki is volt egy enyhe akcentusa, az évek meg a rutin sokat csiszolt már rajta. Hiába, Magyarországon ő volt a főnök. Aztán Kitti felé fordult, és először mosolyodott el a belépésük óta újra.
- Köszönöm, te is nagyon szép vagy! Ha belenősz, majd kölcsönadom neked ezt a ruhát. Biztos, hogy te is csodásan festenél benne - simította meg a kislány arcát Marina, aztán félszegen Kendére pillantott. "Vagyis... nem tudom már". Szája szegletei újra visszacsúsztak egy vonallá, és idegesen méregette barátját. Csak nem hívták volna meg az egész branchot. Azt Reinerék is tudják, hogy nem élnék túl. Ráadásul Móroczék nem is igazán tartoznak a gazdag, neves aranyvérűek közé.
- Minél előbb - sziszegte vissza, és egy utolsó sokatmondó pillantást vetett a szőkére, mielőtt elvezették volna. Őt, és a családját. Lovely.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → A fővároson kívül

#karácsonyibulika
#ruha
#egyéb
#Kende

Drága Dorottya kíséretében úgy lettek körbevezetve, ahogy a szegények a híd alatt. Sehogy. Bekísérte őket a nagyterembe, megmutatta hova kell majd ülniük, majd egy pillanat alatt el is tűnt. Elsietett, mintha titkos élete lenne, ami szólítaná. Lehet kettős ügynök. Igazából kvibli, aki a mugliknak dolgozik. Épp most jelenti, hogy még a dán maffia is idetolta a képét Magyarországra. Marina a saját gondolatain is majdnem felnevetett, ha épp nem szólították volna le őket. Egy kicsit sem daliás, harmincas pasas termett ott, aki a szüleit kezdte el kérdezgetni róla. Mintha ő ott sem lenne. És hogy a barna mit csinált? Faarccal nézte az idegent, gondolatban elmormolva minden átkot, amit négy nyelven tudott. Ez nem karácsonyi parti. Ez egy kicseszett aukció. Ezért kellett a legszebb ruháját húzni. És a gyöngysort. Az anyja sose erőlteti ennyire a drága gyöngysort.
Két perccel később már újabb két vállalkozó érkezett. Egyikőjük Marinának még kézcsókot is adott, ami nyálas volt, mintha egy hal puszilta volna. Kétségbeesése kezdett a tetőfokára hágni, ami általában valami katasztrofálisba szokott torkollni. És akkor megjelent a szőke lovag zöld öltönyben.
Anyja összenézett apjával a kérdés hallatán. Talán ezer szó is megbújt abban a pillantásban, mielőtt anyja intett volna egy aprót. - Perzse, menj. - Szemeivel végigkísérte, ahogy a párocska kisétál a teremből. Pont az ajtókeretig bírta magában tartani a dolgokat Marina, aztán szimplán kitört.
- Oh te jó ég! Ha nem jössz, oh te jó ég! Én kinyírom őket. Az összeset. Az én szüleimet először, aztán a tiédet. Nem tudom honnan ismerik egymást, de úgy érzem magam, mint egy darab hús. Random ismeretlenek jönnek oda, és mintha ott sem lennék kérdezsgetnek róulam, anyámtúl - topogott kifelé a teraszra vezető ajtóhoz, mert úgy érezte nem bírja már odabent a bűzős levegőt. Közben annyira belelovallta magát a gyűlölködésbe, hogy még akcentusára se figyelt, és a szavak végét is el-elharapta.
Mikor végre kiért, hatalmasat szívott a levegőből, és mintha egy teljesen normális cselekvés lenne, kezdte el felhúzni szoknyáját, hogy harisnyatartója alól kiszedje a kedvenc ízesítésű pattintós cigarettáját. - Te se tudtál róla, hogy jövök? - tette fel végül az első kérdést, és barátja felé is odabiccentette a dobozt.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → A fővároson kívül

#karácsonyibulika
#ruha
#egyéb
#Kende

A cigarettát két ujja közé csípve csiholt tüzet pálcájából, majd visszatette a dobozt és a pálcáját is a szoknyája alá. Az se érdekelte volna, ha az egyik öreg fószer végignézte volna az egészet, ha utána biztos, hogy nem adják hozzá. Ennyi öröme lehet az életben, több nem.
- Hát.. fogjuk rá. Nem fejtettem ki eddig, de tudod.. az úgy volt, hogy... szóval hogy többet érsz, ha szűz vagy. Legalábbis ha lány vagy - kezdte el kifejteni Marina, és egy apró szünetet tartva beleszívott a cigarettájába. - És hát anya szüzességi gyűrűvel próbálta bizonyítani, hogy... - vakargatni kezdte a nyakát. - Nem jött neki össze a dolog. És új tervet kellett szőniük, mert így már nem vagyok elég értékes azoknak ott bent - bökött visszafelé Marina, és újabbat szívott a szálból, aminek annak vége azonnal tüzes pirossá változott, ahogy Srtut hátán a heg szokott.
Barátjára nézett, és először kétkedően, majd mosolyogva. Oh igen, ez a szöszke elveszett fiú mindig megnyugtatja, ha kell. - Ketten ellenük? Azt hiszem itt kő kövön nem marad - nevetett fel a barna. - Bevehetnénk Kittit is a csapatba. Remélem nem hoztam rá a frászt teljesen. Kicsit feszélyezett a szüleimnek és a szüleidnek a jelenléte - vallotta be Marina, beismerve maga is, hogy egészen olyan lánynak tűnhetett kívülről, mint amilyennek Darikék szerették volna. Ez még akkor se jött nekik össze, mikor otthon adtak partit.
- Szerinted elmondjam nekik, hogy a lányok is bejönnek? Vagy azzal kioffolnék itt mindenkit teljesen? - gondolkodott el. Valószínűleg azzal a lendülettel tagadnák ki, vonnák meg az örökségét, vagy nemes egyszerűséggel átnevelő táborba raknák. Igen, talán utóbbi még elég valószínű. - Utálom, hogy megtagadják tőlünk a szeretetet - morogta a bajsza alatt, és újabbat szívott a szálból.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → A fővároson kívül

#karácsonyibulika
#ruha
#egyéb
#Kende

Azt tudta, hogy Kende mindig nehezen viselte, amikor Mae az otthoni dolgokról mesélt. Leginkább azért, mert ő volt az a barátja, aki meg is tudta ezeket érteni. De most még magához képest is zabosnak tűnt. Kicsit meg is lepődött Marina, de szót nem emelt érte. Nem fogja a szüleit védeni. Vagy Kende szüleit. Amit csinálnak az szín tiszta önzőség.
A mosoly továbbra is a lány arcán maradt, ámbár sokkal kevéssé volt harsány, ahogy a szőkére pillantott. - Jó bátyó vagy Kende. Bárcsak nekem is lenne egy testvérem. Biztos könnyebb, ha ketten vagytok. De... ne felejtsd el, hogy nem védheted a végtelenségig. Tőlük nem - mutatott befelé Marina szomorúan. - De amit tehetsz, hogy ha végre ő is úgy dönt, hogy elege volt a sok bullshitből, akkor mellette állsz, hogy csatlakozzon a mi kis szövetségünkhöz - vigyorgott újra Marina. Magabiztosan tudta állítani, hogy mikor Kitti abba a korba fog érni, hogy gázos lenne, akkor Kendével még mindig egymást fogják fárasztani. Másképp el se tudná képzelni. Talán még nem tudják akkor se, hogy mit csinálnak, de együtt nem fogják tudni.
Jól estek neki Kende szavai, de a folytatás még inkább. Ritka alkalmak egyike volt, hogy Lost boi magától kezdett el csiripelni, és Marina úgy csüngött minden szaván, mint egy ötéves, amikor először hall Batmanről. Elnyomta a csikket a korláton, és a fűbe pottyantotta a csonkot, csak hogy Kende nyakába ugorhasson. - Annyira örülök neked. Olyan sok kérdésem lenne most hirtelen, hogy egész éjszaka itt lennénk, de egyenlőre azzal is beérem, hogy látom rajtad, hogy boldog vagy - engedte el magyarázás közben Marina Kendét, és teljes természetességgel belékarolt. - És ha majd mesélnél még erről a titokzatos szeretőről, állok elébe. Esküszöm nem leszek túl clingy. De remélem azt tudod, hogy ennyi információval csak ideig-óráig bírom ki - magyarázott tovább, ahogy elindultak befelé. - De így már értem az eltűnéseidet. Mostanában kénytelen voltam több időt tölteni Júliával, mert nem találtalak - árulta el Marina.
- Ohh igen, miért, hova tűn el a fiatalember? - kérdezte Marina anyja kimérten, ahogy a függöny árnyékából kilépett. Egy pillanat se telt el, a barnának már épkéz válasza volt.
- Nem mintha közöd lenne hozzá, de Kende elemi mágus, és sokat gyakorol. Olyannyira, hogy egyre jobban megy neki - magyarázta meg Marina. - És te mit csináltál ott a sötétben, anya? - vágta vissza gondolkodás nélkül Marina.
A nő egy pillanatig csak nézte a párost. - Cigarettát árasztasz, allerkæreste - varázsolt műmosolyt az arcára a nő. Aztán kinyújtotta előre a kezét, mire Marina durcásan felhúzta a szoknyáját, és lecsatolva a harisnyatartójáról a dobozt a nő kezébe dobta. Aztán újra Kendébe karolt, és elkezdte visszavezetni a tánctérre. - Még jó, hogy mind a két lábamra raktam egy dobozt - somolygott a lány.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → A fővároson kívül

#karácsonyibulika
#ruha
#egyéb
#Kende

Tudta milyen nehéz megnyílni. Olyan közegből jöttek mind a ketten, ami arra tanította meg őket, hogyan fedjék el az összes érzelmüket. Kende most mégis úgy döntött, hogy egy kicsit engedi láttatni a belsőjét. Már ez magában melegséggel töltötte el Marinat, hát még az önfeledt nevetés, amit Kende hallat. Egy partin, amit a szülei tartanak. Talán tényleg mindent át tudnak élni, ha ketten vannak. És talán ez a gondolatbuborék abban a percben pukkad szét, ahogy belépnek az ajtón, és meghallja anyjának szopránját. Sajnos hasonlít az övére, csak míg abba amit Marina mondd mindig tele van érzésekkel, addig az idősebbik Darik hideg és szilárd, mint a sarki jég.
Mosolyogva emeli meg a kezeit, hogy a aranyvérűek által elvárt módon kezdjenek el táncolni. Egyedül arcán jelent meg egy undok grimasz. - Kár beléd a pia, Lostboi. Annyit meg nem tudok a ruhám alá rejteni, ami bármilyen hatással bírna - jegyezte meg a barna, teljesen jogosan. Aztán felcsillantak a szemei egy röpke gondolatra. - De tudod mit láttam múltkor? Volt valami mugli cucc, amiben a főszereplő szuperhős se tudott berúgni, és ezért a barátai ilyen szuper-super erős piát kevertek neki mindenféle fizikásod kütyüvel. Olyan kéne neked is. ÚRISTEN Kende, te egy szuperhős vagy! Lehet a mugli világ számára a leleplezett varázslók a szuperhősök? - szárnyalt tovább a képzelete egy pillanat alatt váltogatva az izgatottságot a merengővel. Hiába, sose tudhatod, hogy mi jön ki Marina Darik száján.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → A fővároson kívül

#romboljunk
#terápia
#jóbarátvagyok
#Miksa

Hallott pletykákat. Nem is nagyon kellett messzire mennie hozzá. Hiába ballagott el a Danvers gyerekek többsége, még mindig úgy terjedt a nevük a vár falai között, mintha ki se tették volna a lábukat a nyáron. Szóval természetesen azt is tudta, hogy mit mondanak Albertről és Rueról. És azt is sejtette, hogy ez hogyan érinti Miksát. Szóval mint jó barát, elhozta terápiára. Mármint nem olyasmire, mint amire a legtöbb ember gondolna, olyan dán, viking véres terápiára. Marinán egy sima fekete melegítő volt, és a szemein már rajta volt a védőszemüveg, amit a nem sokkal arrébb lévő kocsiban adtak nekik. Kicsit pára volt, de végre csak ketten voltak egy romos házban. Very romantic.
Idióta mosollyal nézett a barna barátjára. - Na gyerünk, éld ki magad - mutatott körbe, kezében úgy lengetve a faltörő kalapácsot, mintha minimum egy puha párna lenne csak. - Mármint ha akarsz beszélhetünk is, de közben azért ez se rossz. Csak azt ígérd meg, hogy nekem hagyod a csapot. Azt szeretném leverni én - egyezkedett a lány már azelőtt, hogy igazán elkezdték volna a rombolást.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → A fővároson kívül

#mindjártvége
#nemakarokbúcsúzni
#denmark?
#LostBoi

Marina Darik életében először nem tudta mi lesz. Mármint ez így nem teljesen igaz. Sokszor sodródott csak az árral, vagy éppen hagyta, hogy a pillanat szülje a hirtelen döntéseket. De mindig volt egy nagyobb történet, amibe bele tudta helyezni az életét. És most csak azt tudta, hogy vissza kell mennie, és maga mögött hagynia az eddigi életét. Szóval úgy birkózott meg ezzel a helyzettel, mint a legtöbb korabeli tette volna: ignorálta.
- .... Ádám imádta ezt a filmet. És most csinálnak belőle egy új videójátékot. Tudod ez az a cucc, amiről beszéltem neked, azon a beöltözős parádén találkoztam vele. Az egyik srác hagyta is, hogy kipróbáljam azt a sok gombos irányítót. Na ez is arra lesz kitalálva, de képzeld el, hogy ez most valami új technológiával készül, ami... - magyarázott a barna a medence szélén könyökölve, lábai béka mód kalapáltak a vízben izgatottságában. Pedig ez is egyike azoknak a dolgoknak, amiket el kell, hogy felejtsen, ha hazaköltözik.
- Nem tudom. Furcsa - vágott egy grimaszt a kérdés hallatán. - Miért, te hogy érzed magad miatta? - kérdezett vissza magához képest egészen korán. Igazából hiányzott neki. Még akkor is, ha ez magával vonzaná azt a sok hülyeséget, amik évek óta az évnyitóval jártak.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → A fővároson kívül

#mindjártvége
#nemakarokbúcsúzni
#denmark?
#LostBoi

Nem akart róla beszélni. Az összes szőr felállt a karján, ahogy Kende ezzel szemben mégis elkezdett róla beszélni. Ujjával kirajtolta a medence szélének mintáját. Egyszer, kétszer, háromszor... csak hallgatta némán, ahogy Kende olyan dolgokat mesél, aminek egyszerre nagyon örül, és utálja. Mert ő nincsen benne a tervekben. Imádja, hogy Kende ekkora magabiztosságra tett szert, és hogy sikerült Kittit is kijuttatnia. Mindig is ezt akarta, és most úgy tűnt minden álma teljesül. Csak éppenséggel a barna már nem volt közte, mert neki férjhez kell mennie. Míg neki eddig volt szabad az élet, most éppen az ő kalickája zárul össze apróra.
Századszorra is végigfutott az ujja a mintán, amely képes volt annyira lekötni a figyelmét, hogy a krokodilkönnyek ne törjenek utat maguknak. Ám a buborék kizökkentette a koncentrációjából, és csak hamar eltört a mécses.
- Én nem... én nem akarok hazamenni - döntötte tenyerébe orcáját, hogy Kende ne is lássa a könnyeit. Látta már sírni, de ez most más volt. Örülnie kellett volna a barátjának. Ahogy ő is mindig tette vele, amikor fordítva volt. Rossz barát volt. És rossz gyerek, mert ez volt az egyezség. Elvégzi az iskolát, és hazamegy. - Ott nem lesznek videójátékok, nem lesz semmi mugli, és legfőképpen nem leszel ott - szűrődött ki bőrén keresztül a rázkódó sírással kísérelt magyarázat. Igazán próbálta visszafogni magát, de tényleg. De nem ment tovább.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → A fővároson kívül

#mindjártvége
#nemakarokbúcsúzni
#denmark?
#LostBoi

A könnyek újabb utat ástak ki a barna arcán, ahogy a medence vizébe csöpögtek, meg nem történté téve a jelenlétüket. Valamiért azonban egyikük se tudta figyelmen kívül hagyni. Marina azért, mert egyszerűen eltört az a fal, ami mögé hetekkel ezelőtt bezárta a negatív érzéseit, és most képtelen volt megállítani azok sodródását.
- Nem... én... csak... csak sajnálom - kapkodta a levegőt a lány, miközben úgy kapaszkodott Kendébe, mintha az élete múlna rajta. - Rossz barát... vagyok - nyöszörögte tovább, és talán még jobban is rákezdett, mint eddig. A mellkasa felszakadt, a szapora légzésektől pedig a nyílt seb egyre tágabbá vált, mintha az egész tüdejét ki szeretné lökni magából, hogy a mögötte megbújó érzelmek végre távozhassanak.
- Örülni akarok neked... örülök neked - jelentette ki, mikor kicsit alább hagyott a sírása, és már képes volt majdnem egész mondatokat kinyögni. - És Kittinek is. Nagyon jó lesz neki - jelentette ki Marina, bár arcán még mindig megállíthatatlanul folytak a könnyek. Kicsit távolabb húzódott Kendétől, hogy megtörölje az orrát. - Nem lehetne, hogy a hydroddal megállítod a sírásom? - kérdezte szipogva a barna.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → A fővároson kívül

#mindjártvége
#nemakarokbúcsúzni
#denmark?
#LostBoi

Hiába áztatják még mindig könnyei arcát, a komolytalan kérdésre azért maga is picit elnevette magát. Talán épp ez volt olyan szép a fájdalomban. Ha elég ideig keresi benne az ember, megtalálja a kiutat egy kis humorral. És ha volt kiút, azt Marina Darik mindig, minden szituációban megtalálta, ahogy most is.
Vörös szemeit egyesével megtörölte. Utána már csak úgy nézett ki, mint akinek mind a két szemébe belement a klór. - Elmehetnénk valahova messzire. Mondjuk Hawaiira. Ott aztán soha nem találna ránk senki. Te szörfözhetnél minden nap, én meg a parton nyomnám a hula táncot - nevetett Marina, ahogy elképzelte a szituációt. Nem is volt Földtől elrugaszkodott, csak közben ott volt az a fojtogató ígéret, hogy ezután hazamegy. Férjhez megy. Mert ez a szokás.
- Költözzünk össze? De... ezt csak akkor engednék meg, ha azt hinnék együtt vagyunk - ráncolta össze a szemöldökét Mae, aztán hatalmasra tágultak a pupillái. - Te azt akarod, hogy azt higgyék te meg én? - mutatott a kettősükre a lány. Végülis, akkor nem fosztanák meg a családi vagyontól, és a Reiner név nem olyan rossz, hogy keressenek neki valaki mást. Egy-két évig talán tudják is játszani a hülyét, mielőtt rájönnének, hogy semmi romantikus nincs köztük. Addigra pedig Mae talán rájön, mit akar az életétől.
- Tényleg hajlandó lennél? De ez most a te nagy lehetőséged - pislogott a barna, mint aki még mindig nem érti a szituációt.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → A fővároson kívül

#mindjártvége
#nemakarokbúcsúzni
#denmark?
#LostBoi

Butaság lenne azt mondani, hogy a szavak nem karcolták fel belülről a lány mellkasát. A pillanatnyi remény olyan gyorsan szánkázott tova, hogy még csak a meglétét se volt ideje felfogni. És nem is kellett. Mert ez a pillanat most egyáltalán nem róla, és a gondjairól szólt. Kende olyan sokszor hallgatta már meg, és annyiszor húzta ki gondokból, hogy egyszerűen nem lett volna fair ezt ráerőltetni.
- Tudom, hogy komolyan mondod. És azt is látom, hogy komolyan is érzel - mosolyodott el büszkén Marina, belenézve barátja csillogó szemeibe. - Nem lehetnék boldogabb érted - szélesedett ki minden mondattal a lány ajka, és már nem csak a szomorúság miatt gyűltek könnyek a szemébe. Ilyen ez, ha egyszer rákezd az ember, nincs visszaút.
- Elmondod a szüleidnek is? - akadt meg egy pillanatra Marina, és kilökve magát a vízből, felült Kende mellé a medence szélére. - Nagyon büszke vagyok rád. Ugye tudod? Azért is, mert elmondod nekik, és azért is, mert kimondtad, hogy szereted. Tudom, hogy ez milyen nehéz neked - borult a másik nyakába, mint egy kismajom.
- Büszke vagyok, és hihetetlenül örülök. Szóval mit szólnál, ha az én bajomat egy kicsit eltennénk a fiókba, és mesélnél végre róla? Tudod mennyi önuralomra volt szükségem, hogy egészen eddig ne kérdezzek semmit? Felért ez az egész egy kínzással, remélem tudod - nevetett izgatottam Marina, mint akinek nincsenek kétségei az életben.