Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → A fővároson kívül

Néha ennél nagyobb a választék a tevékenységekben, főleg ha valakinek szülinapja van, valakit épp hazaengednek a régiek közül, valami ünnep van stb. De ma nem történt még semmi, ami nem feltétlenül hátrány. Elvégre a legtöbb nap ilyen. Ha a lányt érdekelni fogja a továbbiakban is, hogy önkénteskedjen itt vagy máshol, jobb, ha egy átlagos nappal ismerkedik meg.
Megérkezünk a játékterembe, ahol már javában áll a bál, mármint két asztalnál játszanak, egynél meg szeretnének. Ennél nagyobb tömeg nem is szokott lenni. Megindulok a partnert keresők felé, nyomomban Masával.
Már találkoztam egyszer velük, azt hiszem, egyszerre érkeztek ide, egy lány és egy fiú, barátok még odakintről. Általában ennél többet tudok a betegekről, de nem mindenki szereti megosztani a kórlapját mindenkivel. Nem is várom el tőlük, csak örülök, ha egy kicsit jól tudjuk érezni magukat s ők is elfelejthetik, hogy valójában hol s miért vannak.
Bemutatok mindenkit mindenkinek, aztán Masa arcára lesve megállapítom, hogy a szabályok felvázolásával fogjuk kezdeni.
- Nem olyan nehéz ám - teszem hozzá a végén, úgy öt percnyi, tömény információ-özön után. - S van egy rövidebb változata, ami szerintem most jobb volna... - a mondat végi hangsúly kérdésbe vált át, ahogy szétnézek az asztaltársaságunkon. Tudom, hogy ez a játék itt a szentírás, de ha nem bánják, nem ülnék két-három órát most, úgy, hogy a levitásomnak még teljesen új s emiatt valószínűleg nem is annyira szórakoztató. - Van még néhány más opció is utána, ha gondoljátok - elpillantok a polc felé, amin még néhány doboz ott sorakozik, sokkal pörgősebb parti- meg kártyajátékokkal.
- A kezdésnek külön szabályai vannak, de ezúttal kezdenék én, ha nem gond, hogy mire Masa sorra jut, már kezdje sejteni a dörgést.
Miután ilyen szépen megbeszéltük, mi is történjen s a partnereink eddig mindenbe belementek, összedörzsölöm a kezeim és megkezdem a játékot.

Ilyenkor persze nem maga a játék szokott lenni a fontos - nem számomra -, szeretek elcsacsogni mindenféléről, amiről hajlandóak a többiek beszélni. Egy kis ideig azért várok, csak játékra vonatkozó megjegyzéseket teszek, s figyelem a többieket, hagyom, hogy lazuljanak fel mindhárman s hátha maguktól felhoznak egy témát.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → A fővároson kívül

Elég awkward csendben kezdődik a játék, amit egy ideig csak az én hümmögő danonászásom és a kövek zörgése tör meg. Jó, ez így tényleg hosszas lesz, változtassunk a hangulaton. Mielőtt megszólalhatnék, Masa megteszi helyettem és bátorítóan mosolygok rá. Oda se figyeltem, hogy jól tette-e a köveket, de a többiek nem szóltak, úgyhogy biztos vagyok, hogy megy ez neki.
Az étel mindig jó közös téma. Néhány vállvonogatás után kiderül, hogy nem olyan vészes itt a kaja, házimanók főznek, mint a legtöbb mágikus intézetben, s egyébként is, ők nem komoly bentlakók, épp csak itt vannak ideig-óráig. Néha kapnak otthonról pakkot s nincs jobb a nagyi sütijénél.
- A Bagolykőben kifejezetten diéta-ellenes a koszt - teszem hozzá, a magam részéről csak ennyit, mert nem akarom ecsetelni az otthoni kaját - sem az anyámét, mert az csak eszükbe juttatná, hogy ők nem otthon vannak, sem az Árminnal közösen készítettet, mert. Csak mert. Pedig arról lehetne mesélni. Van egy kiskertünk! És a lányokkal néha ülünk az ágyásban s egy gyors tisztító bűbáj után ott helyben megesszük a termést, csorog a paradicsomlé az állunkon, az uborkát héjastól tömjük magunkba, s még a nyers krumplit is elropogtatjuk néha. A legjobban most a szőlő-érést várjuk, hogy létrára állva leszedhessék és aztán pukkadásig együk magunkat. Ami marad a felhozatalból, közösen vacsorát szoktunk főzni, mind a négyen, s ezeket szeretem a legjobban.
De ezt nem mondhatom el, hogyan is mondhatnám?
Mintha meghallották volna, Margit néni a szomszédos asztaltól feláll és egy kanna limonádéval áttotyog hozzánk. Elővarázsolok négy poharat s megköszönöm az italt, ami egy lehűtő bűbáj után pont tökéletes is lesz.
Közben Masát kezdik faggatni a mugli iskolákról, ha már így szóba hozta, aztán a Bagolykőről, ahova ők is jártak nemrég, csak épp a sárgákhoz, nem a kékekhez, de nagyon érdekli őket, hogy nálunk milyen az élet. Hátradőlve figyelem őket, miközben szürcsölöm a szirupos üdítőt és néha leteszek köveket, ha rám kerül a sor. Valószínűleg nem én fogom megnyerni ezt a meccset.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → A fővároson kívül

Masa evési szokásai tényleg ilyen bizarrak, tanú vagyok rá. A srácok láthatóan nem tudják eldönteni, hogy most hülyéskedik vagy sem, s az arcukat látva horkantok egyet röhögve.
- Rejtély. - Felvont szemöldökkel megforgatom a szemeim, arcom a sokk tökéletes képe.
Igazából ilyen tekintetben nem sokban különbözik tőlem, én is szeretem a másoknak furcsa íz-társításokat, és ugyanúgy engem is hidegen hagy, hogy erről ki mit gondol. Foglalkozzanak a saját kajájukkal, chh.
Ahogy a tantárgyakra terelődik a szó, muszáj közbeszúrjam, hogy a jelenlegi oktatási rendszerrel mennyi analfabéta kerül ki az életbe, mert egyszerűen nem foglalkoznak eleget az olyan egyszerű, de létfontosságú dolgokkal, mint a nyelvtan vagy az általános műveltség. Vedd el egy varázslótól a pálcáját és rögtön életképtelen lesz, mint azok a hülye pandák a videókban. Mennyivel egyszerűbb a dolga a mugli származásúaknak, vagy akiket komolyan tanítanak otthon a szülei, pont ilyen megfontolásból.
A játékpartnerek nem igazán értenek egyet sem ezzel, sem Masa véleményével, de nincs kedvük jobban belemenni - bizonyára kicsit magukra is vették az egészet -, én meg aztán hagyom, elvégre nem téríteni jöttem ide. A nyelvtanjukat majd máskor fogom kielemezni.

A játék hirtelen véget ér és egy pár pillanatig nézem a táblát, hogy mi történt. Hát tényleg végzett az egyikük. Nem is olyan baj az, legalább mást is kipróbálhatunk, valami kevésbé ötszáz éves, komplikált szabályzatú társast. Masa hozza is a kártya paklikat s miután mindenki áldását adta az új menethez, bele is csapunk.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → Budapest és környéke

Jóval a megbeszélt időpont előtt már itt vagyok. Igazából elnéztem az órát és azt hittem, kések, de ezt más nem kell megtudja. Nem vagyok az a kávézóban ücsörgős típus, itt is ezt az egy helyet ismerem, mert van finom süti és Árminékkal néha bejövünk. Mindenesetre biztosan jobb, mint egy üresen kongó, poros irodában találkozni a Minisztériumban. Minden jobb, mint a Minisztérium.
Még mindig nehéz felfognom, hogy nekik dolgozok. Szürreális az egész. Lemondtam a házvezetésről, hogy több időm legyen, s másnap már meg is találtak. Még le se járt a tanév, még helyettes voltam, épp csak eldöntöttem a dolgot. Elég creepy. A felkérés egy véletlen találkozás eredménye elvileg, de én már nem hiszek benne. Kiszagolták, hogy valakinek lett fölös szabadideje és rendelkezik pszichológiai végzettséggel, s lecsaptak rá! A galádok. Húztam is a számat, már láttam magam előtt Ármin reakcióját, amikor megtudja, hogy hátizé, mégsem leszek otthon többet és bocs, de már megint három munkám van, de aztán bekaptam a horgot azzal, hogy projekt-alapú és már meg is van az első kliens. Nem akartam soha pszichológusként dolgozni, de meglebegtették a gyilkosság/fekete mágia vörös posztóját és kész, végem volt.

Egy új projekt, egy újabb vörös rongy (tudom, nem a szín, hanem a mozdulat a fontos, igenigen), és nekem újból elgyengültek a térdeim.
A nő aktáját átolvastam, de nem hoztam magammal és nem is tervezem lépésenként kivesézni a történteket. Nem az a dolgom, hogy megállapítsam, akkor épp milyen szellemi és lelki állapotban volt, hanem hogy az akkori események hogyan hatottak ki az általános állapotára. És egyébként is jót tesz, ha nem koncentrálok a konkrét ügyre. Feldühít az egész, jobban, mint szabad volna - s csak nem volna valami profi részemről gratulálni neki, hogy megszabadította a bolygót egy életre méltatlan szeméttől.

Érkezik a nő, már messziről kiszúrom, s próbálok kedvesen ülni. Hogy lehet kedvesen ülni? Mindenesetre jó jelnek veszem, hogy megjelent, aztán nem rohant el, amikor meglátott, sőt, még helyet is foglalt.
- Szia Gerda - köszönök vissza, rögtön le is tegezve, elvégre én vagyok az idősebb, s nehogy magázni kezdjen. - Krushnic Dimitri - kéznyújtás helyett kap egy mosolyt és elé tolok egy bögre kávét, amit pár perce hoztak ki. Amilyen sokan vannak, nem akartam azzal tölteni az időt, hogy sorban áll, egyedül meg csak ökör iszik. Remélem jó lesz a klasszik cappuccino, ennél vadabb dolgot nem akartam kérni. A magam részéről remekül elvagyok a rövid feketével, abból is a harmadik csészével. Lassan hallom a színeket és látom a szagokat, vagymi.
- Jó lesz ez így...? - kérdezem körbepillantva, utalva a helyre meg teraszra meg az univerzumra. Tudom, hogy most úgy általában semmi se jó, de legalább nem kell úgy éreznie magát, mint egy újabb kihallgatáson. Még ha az is valamilyen szinten.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → A fővároson kívül

Szemi-elméleti tantárgyakat oktatok, nem teljesen varázstalanokat, de mégis közelebb állnak a muglik által is ismert változatokhoz. Mindenesetre nyelvtan-kompatibilis az egész szakterületem, könyv-központú félig, úgyhogy az asztaltársaságom ignoranciájára lapos pillantásokat küldök feléjük. Nem hat meg, hogy mágusok, ha egyszer a hülyét is pontos jével írnák. Vannak ilyen furcsa berögződéseim, kevés van, tényleg kevés, de ez pont egy ilyen. Nem véletlenül szoktam elvenni az óráim elején a pálcákat. Boldoguljanak anélkül.
- A tornyot két kézzel, mágia nélkül kellett volna visszaépíteni - jegyzem meg Masának. - Jó, biztos megint összeomlott volna, de mindenki tanult volna egy kis hasznosat meg kellett volna számolni! Fuj, tudom, számok, de nagyon szórakoztató lett volna... egyeseknek.
Vajon mennyire lenne nehéz megint lebontani? Mármint úgy... véletlenül. Biztos megoldható lenne, bár nem veszélytelen. Na majd ezen még gondolkodok máskor.

Rohan is a levitás a kártyáért, aztán pillanatok alatt meglesznek a csapatok s már fogunk is neki a játéknak. Kifejezetten jó vagyok ebben, úgyhogy rettegjetek! Megbeszélem a partneremmel a titkos jelet, ami titkos, tehát nem tudhatod, sajnálom, aztán kezdünk.
Hamarosan két másik bentlakó is mellénk telepedik, szintén fiatalok, őket még nem ismerem, biztos újak. Csak nézni akarják, bár azért kezdenek bele-bele kotyogni. A nyugdíjas brigád is erreles néha, láthatóan már ők se bírnak ennyit mahjongozni. Pedig azt hittem, még a sírban is köveket fognak fordítgatni.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → Budapest és környéke

Úgy foglal helyet s úgy kémlel körbe, mintha arra számítana, itt is támadás áldozata lesz. Egy kicsit belecsavarodik a szívem, de az arcomon csak a szokásos mosoly látható még mindig, abból is a kevésbé idióta fajta. Jó, nem ígérek majd egy nagymama-szintű édes kedvességet, mert az bizarr is volna részemről, meg szerintem nem is volna annyira nyerő. Úgyhogy csak magamat hozom, egy enyhe cenzúrával, mint amikor a süti kicsit ronda, de rányomjuk a tejszínhabot s akkor nem látszik.
Nem teszek úgy, mintha nem látnám, hogy remeg a keze, de nem is bámulom, mint egy ökör. Belekortyolok a saját bögrémbe, aztán iszok egy kevés vizet rá.
- Kit nem? - Arcomon a mosoly szélesedik. A Minisztériumnak dolgozok, de a lelkem szabad, s nem is titkolom a véleményem. Teljesen tisztában vagyok azzal is, mennyire a szellemi deficitjüket bizonyítja, hogy engem kerestek meg. Ez nem holmi kéretlen önbizalomhiány, olyanom nincs, viszont tudom, hogyha egy olyan tapasztalatlan és minisztériumi politika-ellenes embert kértek fel erre a munkára, akkor nem volt más, nem volt jobb. A varázspszichológia még hátulgombolósban szarja össze magát, nincs olyan nagy választék olyan szakértőkből, akik nem futnak a kényszerzubbonyért az első normalitástól eltérő jel láttán. Vagy akikre nem kellene valóban ráadni azt a bizonyos kínzóeszközt.
- Nem kell mondanod semmit, amit nem szeretnél. Nem is muszáj beszélned. - Felvonom a vállaim és ide-oda ingatom a fejem. Felőlem csak elüldögélhetünk itt, kellemes az idő, jó a kávé, a székek sem olyan vészesek. Majd esetleg beszélni fog a második, harmadik találkozás alkalmával. Vagy most. Amikor csak szeretne. Én azért próbálkozni fogok, ha már - minden félelme ellenére - eljött ide, ne vesszen kárba az ideje és energiája.
- Milyennek tűnik a Bagolykő? Még minden tornya egyben van, mióta eljöttem? - Ilyen semleges vizekre evezek először, hogy megteremtsek egy alapot.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → Budapest és környéke

Szürcsölgetem a papírpohárból a már langyosra melegedett jeges kávémat; ma kirúgunk a hámból s elmegyünk vásárolni! Kivételesen csak átvitt értelemben rúgunk ki, be nem fogunk, mert korán van még s a gyerekekre kellene költenem a pénzt, nem alkoholra, de egyébként sem érzek efféle késztetést. Ez a kávé pont jó volt arra, hogy a lelkem felsóhajtson elégedetten s a testem is kicsit erőre kapjon a nagy kaland előtt.
Először is elmentünk Beliánnak cipőt vásárolni, ami problémamentesen lezajlott, már el is felejtettem, milyen az, amikor nem veri senki magát földhöz, hogy "de én akkoris a csillámpónis szandált akarom!!!". Én csak szakmai hümmögésemmel kellett hozzájáruljak a nagy döntéshez, aztán mehettünk is újra ki az olvadó betondzsungelbe.
Szerencsére ebben az órában kevés vásárló merészkedik elő a légkondis irodákból, hűs lakásokból. Így senkinek nem fog szemet szúrni, amint bemasírozunk a gyerekruha boltba. Lecövekelek s csak nézek ide-oda. Balra a lányok, jobbra a fiúk. Roppant szexista ez a világ.
Beliánt elképeszti egy minilényre tervezett rugi, én viszont csak bólogatok bölcsen.
- Pedig létezik bizony, a saját szememmel láttam! Az tény, hogy utána hopp, máris nőni kezdenek, mint a gomba, s észre se veszed, de már pörögnek a fejeden.
Pillanatra elmerengek azon a napon, amikor az ikreket láttam. Születésük napja volt, Ármin karjaiban aludtak, két pici paszuly bepólyálva. Óvatosan átvettem a rózsaszín paszulyt s csak tartottam a kezemben. Alig volt súlyosabb egy kiscicánál. Az anyjuk még aludt, csak ketten voltunk Árminnal a szobában. Emlékszem, könnyes volt Ármin szeme, s épp kinyúltam felé hogy letöröljem, mikor rájöttem, én is sírok, s nem tudtam, miért is. Nagyon örültem s nagyon fájt egyszerre. Azóta persze megváltozott minden, de az az első találkozás még mindig szúr odabent.
- Tudományos tény, hogy ezek cukik - jelentem ki komolyan, aztán elvigyorodok, s elindulok a sorok között. - Amiért jöttünk, az a Bébék matching outfitje a szülinapjukra. Egyszerűbb volna a dolgunk, ha nem lenne minden kék, illetve rózsaszín, úgyhogy azt hiszem, valamit a kettő között kellene találni. Vagy valami... vicceset - megállok egy habos-babos ruha előtt s megvakarom a fejem.
Általában nem szoktunk sokat törődni, hogy ki mit vesz fel, már mindhárom poronty szereti egyedül eldönteni, épp milyen öltözéket akar felvenni. Amíg az időjárásnak megfelelő, addig senkit nem érdekel, hogy milyen színű, milyen állatka van rajta. A nagylány kicsit hátrányban van, ő senkitől se örököl és nincs akkora választási lehetősége, viszont már szavakkal is eltudja mondani, mit szeretne. Aztán ha az épp teljesíthető kívánság, akkor meg is kapja.
De most kitaláltuk, hogy első szülinap négyesben, meg kell ünnepelni. S nem jöhetnek a szokásos játszós cuccaikban. Kell valami... extra.
- Pffft - engedem ki a számon hangosan a levegőt. Halp.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → Budapest és környéke

Jó látni Beliánt így, nyugodtan slattyol a sorok között, beszélgetünk. Hétköznapi kis életünk. Tudom, hogy nem a legnagyobb gyerekszakértőt kértem fel erre a nemes feladatra, de abban mi lenne a kihívás, a poén? Így sokkal viccesebb, hogy egyikünk sem ért hozzá. Az eladó olykor felénk les, de látom rajta, nem tudja eldönteni, vegyen-e komolyan vagy hívja a rendőröket.
- Nem, ezt orosz tudósok mondták, a britek nem tudnak semmit - legyintek egy pár macis zoknival, aztán megnézem a méretüket s inkább visszaakasztom.
- Szerintem az ikrek örülnének, ha pizsamapartyt szerveznénk a napjukon, úgysem fogják fel igazán még, hogy miért olyan különleges az a nap. Mármint Panka megtanította nekik, hogyan mutassák, hogy három, ha valaki megkérdezi őket, hány évesek, de ez inkább betanítás, mint komolyabb megértés. A színes, kényelmes ruhákat viszont szeretik, úgyhogy... akár pizsama is lehet végülis. - Vonogatom a vállam, mert valóban nem látok hirtelen jobbat. Persze ebben a labirintusban még akadhat meglepetés bőven, sőt, ha nagyon akarjuk, tényleg utána nézhetünk az interneten is.
- Nézhetünk ötleteket, épp gondoltam is, csak az olyan... nem tudom. Még a rendelés is eszembe jutott, de nem hiszem, hogy kiszállítják Bogolyfalvára. Mi bezzeg nem vagyunk ilyen modernek, mint a muglik. Van egy-két bolt, a szülinapokon meg minden gyerek mini talárban rohangál s esik pofára, aztán annyi. Semmi kreativitás pfff. - Épp elkapom megint az eladó tekintetét s remélem, nem hallotta, amit az előbb mondtam. Remek figyelemelterésként, meg azért, hogy végre ne nézzen kríp pedofiloknak, átkarolom lazán Belián derekát s jó hangosan beszélek tovább. - Édes, ne kérdezzük meg az eladót, hogy mit javasol?
Most vagy idejön, vagy elmenekül, de ahogy rápillantok a szemem sarkából, épp felénk igyekszik szégyentől pirosló arccal. Navégre. Udvariasan köszönt minket s én is szélesen mosolyogva fogadom. Csak kicsit bújkál valami gonoszság a mosolyom alatt.
- Egy három éves ikerpárnak keresünk szülinapi ruhát, valami különlegeset, találót, de ne túl elegánsat. Lány és fiú - vázolom fel a helyzetet nagyon komolyan.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → Budapest és környéke

Azért még mindig hajlamos vagyok elfelejteni, hogy Belián nem varázsló, mint a mobilos megjegyzésére is. Oké, nekem is van, de elég későn érő típus voltam, meg egyébként sem szokott nekünk olyan ultramodern kütyünk lenni. Néhány éve még attól is extázisba esett bárki, hogy van internet a zsebünkben, nemhogy mittudomén mekkora colos képernyő s ujjlenyomatolvasó s egyéb kutyafüle. Ezért sem interneten kerestem a megoldást a szülinapi dilemmára. A mágus agy nehezen modernizálható.
A vodkás kérdésére csak komoly tekintetemet vetem felé. - Da - válaszolom fapofával, vastag orosz akcentussal.
Nem is tudom, mi a jobb, hogy nem értik a felhajtást az ikrek, vagy ha majd pontosan értik s lesznek elvárásaik, kéréseik és követeléseik. Pankának már nem lehet csak úgy összecsapni egy szülinapi tortát például. Vagy egyáltalán egy hétvégi palacsinta-reggelit. Pedig igazán jóféle gyerek, meglehet vele beszélni mindenfélét, de amikor ötletei jönnek, akkor nincs megállás. Mintha még ismernék valakit, akivel közeli rokonságban áll s nem lehet kiverni semmit a fejéből, ami egyszer ott fészket vert.
- Ha torta van, akkor azért már sejtik, hogy valakit ünneplünk, de mivel mindig ők másznak bele elsőként, szerintem úgy gondolják, mindig ők az ünnepeltek. Ami valahol igaz is. Én legalábbis idén biztosan nem akarok semmi felhajtást, lesz majd kertiparti s bulizunk majd az ugrálókastélyban - vázolom fel a terveket, s hümmögve szétnézek, hátha akad valami nekemvaló kosztüm is. Odalépek egy tündérszárnyhoz s a vállpántokat huzogatom. Szerintem ezt simán hosszabbra tudnám varázsolni. Diszkréten a karomra akasztom, hogy ezt akkor megvesszük s visszalépdelek Belián mellé. Közben azért figyelem az ikeás mesélését is, s tudom én már, hogy őt veszélyes beereszteni az ikeába.
- De tudod, ha kell ágy vagy valami bútor, segíthetek elkészíteni - vonogatom meg a vállam, mert azért nem vagyok én egy svéd bútorgyáros és lopott román fám sincs, de amit helyileg, kicsiben meg lehet csinálni, azt szívesen összerakhatom neki. Mondjuk egy ágyat még pont megtudok csinálni, azon nem lehet semmi túl komplikált. Otthon is sok minden az én kezem munkája, a dekorációért viszont általában már Panka tehet, az ő kifinomult ízlését tükrözik.
De közben idecsaltuk az eladót s hallgatom komolyan a válaszát, ahogy mutogat erre-arra, s el is indul, hogy levegyen valamit a polcról. Szépen bandukolunk mögötte, kézenfogva, mert másképp már nem férnénk el, hogy azért jelezzük, mi nagyon egy pár vagyunk - mondjuk Beli fenekét pont megfoghatnám, de azt a nő épp nem látná.
Az opciókon fájdalmasan forgatgatom a szemeim, bár azért a pici bőrkabátnál megakadok. Ez mindkettejüknek jó volna, de tény, hogy ebben ünnepelni tűző napon lehetetlen. Viszont máskor hordhatnák. Keresek két megfelelő méretet s ezeket is a karomra akasztom. Így már a család minden tagjának lesz motoros szerelése, imádom.
Kicsit arrébb lépve megpillantok egy szivárvány csíkos pólót. Nincs rajta semmi, csak a vidám csíkok. Ezekben könnyű lenne őket megtalálni egy tömegben is.
- Az ott - mutatok rá, hogy felhívjam rá Beli figyelmét. - Ahhoz mit szólsz?
Az eladó épp mutatna egy szolid ingecskét, de leengedi a karját s becsukja a száját. Biztosan rájött, hogy miért is jobb hallgatnia. Ügyes, leülhetsz.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → Budapest és környéke

Ahogy én hajlamos vagyok elfelejteni Belián varázstalanságát, úgy szokott a világ megfeledkezni arról, hogy alapvetően orosz gyerek vagyok. Valahogy az adidasos melegítő nem a szívem csücske, meg pálinkával se szoktam reggel öblögetni, de ha kell, bármikor kicsapom a kamarinskaját s kifulladásig ropom a táncot. Meg igény szerint orosz akcentussal is beszélhetem a magyart, bár olyanom persze nincs, soha nem is volt, mert itt születtem e lapos magyar földön.
A téma a kertipartis szülinapomra terelődik, ami még arrébb lesz csak, de tudom, hogy milyen szívesen segít Beli, úgyhogy rögtön bele is egyezek.
- Nem lesz nagy buli, de mindenképp várunk majd, sütögetéssel vagy anélkül. - Hirtelen eszembe ötlik a tervünk Árminnal, vagyis pontosabban az ő terve és ajándéka nekem - egy igazi randi, valahol, ahol csak mi vagyunk. Már most pillangók röpködnek a gyomromban, ha rágondolok. Na majd ezt is szépen megbeszéljük, csak találjam ki, hogyan mondjam anélkül, hogy ne az legyen a reakció, hogy oké, vigyázok a gyerekekre, amíg ti szobára mentek. Mert... fogunk mást is csinálni. Valószínüleg.
- Akkor majd átugrok valamelyik nap s megnézzük, mit is szeretnél s mit is tudunk összehozni. Ha kéred, hozhatom a beltéri designeremet és asszisztensemet, Pankát is. Kiváló ízléssel rendelkezik, amíg szereted ha minden lehetséges felület más színű. - Ez nálunk pont nem probléma, bár nem bánnám, ha kevésbé lenne kaotikus a ház, de valahogy így illik hozzánk. Kezdem nagyon beleélni magam a queer családapa szerepébe - ha ez valaha kérdéses lett volna, ami nem volt.
Amíg nézelődünk, Belián dörgöli az arcát, orrát hozzám, s néha visszabököm az orrommal finoman s egy puha puszit is nyomok a borostájára. A nő roppant mód zavarban van. Imádom.
Mikor ilyen szépen megtaláltuk a tökéletes szerelést, el is indulunk a pénztár felé, hogy fizessünk s kiszabaduljunk innen végre. Azért máskor Ármint küldöm vagy tényleg az internetről fogok rendelni és kitalálom, hova is küldessem. Biztos okosak tudunk lenni, ha az a cél, hogy ne kelljen plázázni.
- Most merre, drága?
Megállok az ajtóban, hogy szétnézhessünk s eldönthessük, merre is induljunk, s közben még mindig a csípőjén pihentetem a kezem. A biztonsági őr áll az ajtó mellett és rezzenéstelen arccal néz minket. Megremeg a szám, ahogy próbál a röhögés utat törni magának.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → Budapest és környéke

Látom, ahogy kivirul a kertipartis meneten, s már rögtön a menün kezd kattogni az agyam. Meg a játékokon a gyerekeknek, meg hogy előtte, ha lesz Beliándadusunk, akkor vajon hova is fog elvinni Ármin. Khm. Nem erre kéne most gondoljak.
- Annyira nem lesz sok édesség szerintem. Tudom, hogy Panka már cukorfüggő, de a kicsikkel próbáljuk másképp csinálni.
Mikor Panka még kicsi volt, az ikrek meg épp újszülöttek, Árminéknak nem volt sok idejük azzal foglalkozni, hogy ki mit eszik. Megértem, soha nem is hoztam fel, nem is hibáztattam érte. Az, hogy ilyen boldog, kiegyensúlyozott gyerekek lettek, már akkora csoda, hogy minden egyéb csak mellékes részlet. Viszont mostmár nincs egyedül Ármin, vagyok neki én, s ha rajtam múlik, kelkáposztán és dinnyén fognak felnőni. És igazából nagyon remélem, hogy rajtam is múlik majd. Hogy ott leszek végig. Hogy ez, ami történik, ez tényleg az életem. Kicsit... impostor szindrómám van. Vagy csak simán nehéz elfelejtenem az elmúlt huszonöt évet. És nehéz megállítanom ezeket a gondolatokat. Mindig ennél köröz az agyam, mint egy megszállott (hah) légy, nem bír leállni. Azért ráveszem magam s Beliánra figyelek, mert ő itt van, eljött velem, segít, meg ilyen lelkes és nem azt érdemli, hogy én közben egzisztenciális válságban fetrengjek.
Közben valahogy kiérünk újra a neonfényes nyüzsgésbe, karomon ott fityeg a kis szatyor, hogy mindenki lássa, mit vásároltunk, s miután korog egy hangosat a gyomrom, a közeli vendéglő-sor irányába kezdem el terelgetni Beliánt. Itt már elengedem a derekát, nem lehet úgy járni, s mostmár nem is akarom feltétlen a pláza összes látogatóját és alkalmazottját lesokkolni - meg nem is sokkolódna le mindenki, az meg nem fun.
- Akkor jövőhéten átugrunk s megbeszéljek, mi is legyen a terv. - Örülök, hogy van valami projekt megint, miután a házban már minden lehetséges sarokban van valami s amíg nem akarunk nagy beltéri átalakítást végezni - vagy nem költözünk el egy nagyobb lakásba -, túl sok dolgom nincs vele. Néha még egy reparo azért ráfér a bútorokra, de az olyan gyorsan megy, nincs benne semmi alkotói öröm.
Igazából... kezd egy gondolat formát ölteni a fejemben. Széles vigyorra húzódik a szám.
- Csinálhatnánk egyszer egy műhelyt gyerekeknek, ők még úgyis pálcátlanok, te meg alapból az vagy, engem meg a kétkezi munka elégít ki, na, szóval ilyen barkácsolós, festegetős, akár batikolós, faragós dologra gondoltam. Mit szólsz? - kérdezem teljesen felvillanyozva, s lelkesedésemben teljesen felé fordulok s beállok az arca elé a vigyorgó pofámmal, így lépkedek hátrafele s nézek rá babakékjeimmel, amiknek nem lehet nemet mondani. Vagyis lehet, de meg ne merje.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → Budapest és környéke

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → Budapest és környéke

A receptes vallomására felvonom a szemöldököm és őszinte érdeklődéssel pillogok rá. Jó, van egy kis piszkálódó él is a vigyoromban, de valójában tényleg érdekel, hogyan s miként jutott oda.
- Találtál valami jót? A Bébék teljes gőzerővel éhségsztrájkolnak mostanában, szerintem megvannak győződve, hogy megakarjuk mérgezni őket. Már kezdünk kifogyni az ötletekből, pedig Panka után Ármin eléggé felvértezve érezte magát. - Arról most nem ejtek szót, hogy magam is hány órát töltök hetente a neten, olyan kulcsszavakkal böngészve, mint baby-friendly, picky eater, how to convince my toddler to eat real food. Persze segít azért a dolgon, hogy abszolút nincs semmi BS a házban, főleg a nagylány miatt, mert rögtön kiszagolná, de inkább amiatt, hogy ne legyen ott a könnyű kibúvó nekünk. Néha úgy érzem, olyan a konyhánk, mintha még mindig otthon élnék anyáméknál, ahol soha nem volt elég pénz semmire, de mégis mindig roskadoztak a kamra polcai a befőttek, füstölt sonkák, szörpök, lekvárok súlya alatt. Az étel az kell. Igazából erről jut eszembe...
- Jaj képzeld, anyám idén cukormentes barack- és eperlekvárt tett el, olyan lelkes, nem volt szívem megmondani neki, hogy nincs aki megegyen jövő nyárig harminc üveggel. Mindenképp kell majd segíts benne. - Komor tekintetem alatt megremeg az ajkam s hamar újra mosolyogni kezdek. Anyám még nem fedezte fel, hogy igazából négy gyerekünk van, mert akkor biztos ötven üveggel hozott volna. Ezen a ponton félek hazamenni az őszi disznóvágásra.
A jövőheti tervre csak lelkesen bólogatok, bár azért jól észbe kéne véssem, hogy szóljak előtte, mert izé, hajlamos vagyok a pillanat hevében csak úgy megjelenni a szerszámokkal a hónom alatt, a munkásfarmeromban és sapkámban, hogy na helló, hova kéred a komódot?
- De tudod, dupla adag - jön a palacsintapusztító gép is - utalok Pankára mutatóujjfelmutatással, eszébe idézve, hogy legutóbb a felnőttek eléggé éhesen maradtak, mert a kislány bemutatta, egy medve gyomrával rendelkezik. Tényleg fogalmam sincs, hogy tud annyi ételt elpusztítani, mikor olyan cingár. A totyogók meg semmit se esznek, mégis egész nap pörögnek kétszázhússzal. Ki érti a gyerekeket?
Az ebédkeresési terv közben jön a másik tervem, de azért haladunk lassan a kajálda fele. A visszadobott magas labda épp egy pillanatra lep meg, mert amúgy pusztán freudi elszólás volt, de mostmár muszáj lereagáljam, nem hagyhatom a levegőben lógni szegényt.
- Lehet kétkezi, egykezi, mástestrészi... Ilyen fizikai munka, tudod. - Vonogatom a vállaim ártatlan képpel. Végül megköszörülöm a torkom s elpillantok róla, épp akkor menti meg az életem Belián, s arrébb terelgetésem után inkább megfordulok s visszaállok mellé.
- Na, remek akkor. Ne aggódj egyébként, a többiek sem épp a Grosserliebből érkeznek majd. Bár! Hívhatunk onnan segítséget, ha kell. Ők mindig olyan lelkesen aranyosak. - Megdörzsölöm a borostás arcom, mert hirtelen ott terem előttünk egy spagettiző és megakad a szemem a menün.
- Mit ennél amúgy? - kérdezem úgy, hogy azért majd még visszatérünk a terveinkre, de most tényleg ennék lassan valamit. Megzörren a bevásárló szatyrom, ahogy összefonom a karjaim a koncentrált étlap-olvasgatás közben.
 

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → Budapest és környéke

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → Budapest és környéke

Milyen szépeket mond itt nekem. Féloldalasan mosolygok az orrom alatt, s felé hajolok, mikor közelebb húz magához, nekitámaszkodva a csípőmmel oldalának.
- Most akkor tömegpusztító fegyver vagy jóútra térítő erő vagyok? - teszem fel a nagy kérdést, hogy tisztázzunk, mert kissé elvesztett valahol félúton. Már majdnem kaptam egy bókot, de most nem tudom, hogy csókot adjak neki, vagy fenékbe billentést. Ez mondjuk általános dilemma, s legtöbb esetben a why not both?-elven épp csak a sorrendet kell kitaláljam (a csók szokott nyerni, elárulom). Gyenge vagyok, nem tagadom, most is elveszek egy pillanatra az ajkainak bámulásában, s hamar eltörlöm a maradék távolságot köztünk, heves sietséggel kapva szája után.
Valaki megköszörüli a torkát mögöttem, úgyhogy kénytelen vagyok elengedni Ármint s nehezen palástolt irritációval fordulok oda. A kalandmester szemrebbenés nélkül közli, hogy mehetünk, elő van készítve minden, s szépen követjük is befelé a szobába.
Ahogy mesélni kezdi a történetet vázlatosan nagyon erős dejavum támad. Egy robot sebességével fordulok teljes testtel Árminhoz, s csak nézek rá felvont szemöldökeim alatt kerek kékjeimmel.
Ármin. Mi ez a hely, Ármin.
Mielőtt még vallatni kezdhetném, elvonja a figyelmem a kosztümökkel, s megfordulva felmérem az opciókat. Nem tudok ellenállni a hangjában csengő hamis élnek, s szemforgatva, de vigyorogva pillantok rá.
- Hát ha ilyen lehetőség van... nem mondanék nemet arra - mutatok a rendőr egyenruhára. Közben mentálisan próbálom felkészíteni magam arra, hogy előttem lefog esetleg vetkőzni s én be kell tartsam a szépen fogok viselkedni-ígéretemet. Merlin tudja, micsoda profizmusra emeltem az önmegtartoztatást és a pókerarcot, de mióta nincs rá szükség - nem mindig legalábbis -, az összes gyakorlat kiment az ablakon. Most viszont bátor leszek, vagy legalábbis vakmerő - odalépek a fogashoz, leveszem az egyenruhát, s egy pillanatig habozok, hogy mit válasszak magamnak.
- Ki legyek? - kérdezem tőle hátrapillantva.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → Budapest és környéke

Majd legközelebb boldogítani fogom őt is, ha találok valami jó receptet. Azok a mamák leszünk, akik reggel korán a sarkon azt beszélik, hogy mit főznek ebédre s hogy megjelentek-e már azok az ízes szőlők, vagy még mindig Szalamantonig kell menni egy jó kadarkáért.
- Nézd meg, ha te főzöl és ott vagy, akkor rögtön, mint az angyalok - jósolom meg neki. - De ha csak mi vagyunk, akkor nem az a kérdés, hogy mi kerül a falra, hanem hogy milyen sorrendben.
Még szerencse, hogy mágiával könnyű eltüntetni a nyomokat, s attól tartok, kicsit emiatt is csinálják még mindig, pedig már rég ki kellett volna nőniük ezeket a babaságokat. Hipp-hopp, eltűnt minden nyom, nincs következmény, akkor miért ne. S biztos nagyon szórakoztató számukra, hogy minket cukkolhatnak. Szerencsére nem vagyunk azok a dühöngő-típusok, egyébként biztosan az ELMÉben lenne a lakosztályunk.
- Ne törődj azzal, ha ronda, úgy a legfinomabb. - Bátorításom nem egészen önzetlen, mert ugyan felnőtt, kereső emberként módomban áll naponta legalább háromszor megtömni a gyomrom, azért az ajándék sütitől mindig elgyengül a térdem. A túl szép sütemények egyébként is annyira fölöslegesen szépek. Mit kéne csinálni vele, nézni? A palacsinta az más, az ha ronda, akkor valami baj van, szét fog esni, nem elég rugalmas és nem tekeredik fel, s azt csak a szakács eszi meg a konyhapultnál állva, míg süti a szebb adagot. De én őt nem féltem. Előre örülök a tervezett közös evéseknek. Meg a más terveknek, minden lelkesít, de nem annyira, mint egy jó carbonara, amit nem jövőhéten, hanem most és itt fogok elpusztítani.
- Az ott jónak néz ki - mutatok rá a kifüggesztett képre a lista mellett s kicsit arrébb lépkedek, hogy közelebb kerüljek a sor végéhez s senki ne merjen beállni elém.
- Hát arrébb van az a brutál burgeres, ami után le kell kicsit pihenni, de van a csirkés-avokádós verziójuk, attól annyira nem kap szívrohamot a koleszterolod. - Már elértem azt a kort, amikor ilyen vonalon gondolkodok s aszerint döntöm el, hogy mit egyek, hogy a testemnek utána szüksége lesz-e hordágyra, vagy haza tudok menni a két lábamon. Pedig igazán nem viseltem ki magam, mindig jobban szerettem a zöldséget a húsnál, de tessék, most meglátok egy szaftos hamburgert és máris le kell üljek.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → Budapest és környéke

Ott a pont. Az én saját, különbejáratú (pun intended) Coelhom. Egy pillanatig elmerengek azon, hogy mit és kit és hogyan kéne elpusztítsak, hogy a jó út könnyebben járható legyen. Vannak ötleteim. Lehet, nincs rám jó hatással, hogy egy ex-fejvadász káoszgéppel élek együtt, akitől minden kitelik. Lehet nem kéne jobban belegondolnom a dolgokba. Lehet csak csókolnom kéne őt. Lehet meg is teszem.
Valahol nyálminta-csere közben átcikázik a fejemen, hogy mennyire szeretem, a lüke fejével együtt, s mennyire büszke vagyok arra a lüke fejére, az okos lükeségeire, meg-nem-magyarázom beszólásaira és megmondásaira.

Máskor fogok ebbe jobban belemerülni, most nem hagynak, disznóság, de odafigyelek, hallgatom, mi a dolgunk, s mikor derengeni kezd valami, akarom, hogy Ármin rám nézzen, hogy most magyarázzon és legyen okos, de olyan tüntetűen kerüli a tekintetemet, ami csak egyet jelenthet. Ármin.
Úgyis hamarabb kipiszkálom a titkot, ha elkezdjük a játékot, csak előbb még öltözzünk alkalomhoz illően.
A felkínált lehetőségek eléggé generic cuccok, amit bármilyen kosztümös üzletben talál az ember, úgyhogy sokat nem árulnak el, de nekünk most jó lesz. Ármin végül nagy öltözködésbe nem kezd, szenvedek is rendesen, de jó alaposan végigmérem azért így is. Hmm.
- Az most nem is kell, tudod, kamerák. - Megköszörülöm a torkom nagyon jelentőségteljesen, mintha nem tudná, vagy mintha mi bármi mást össze tudnánk hozni bilinccsel, mint ott ragadni valami lehetetlen helyen, mindketten mozgásképtelenné válva, messze a pálcáinktól.
Szóval nekem legyen akkor az az utolsó, az áll közel a szívemhez, s az fogja a legjobban szórakoztatni Ármint. Leakasztom a rózsaszín parókát, megrázogatom s a fejemre igazítom, aztán még egy kicsit nézegetem a fodros-bodros ruhát, de szerintem nem fogok beleférni, hagyjuk is inkább. Utógondolatként elemelem a rendőrhöz járó napszemüveget, felbiggyesztem és voilá, femme fatale (vagy amit akar). Pipiskedve csókra nyújtom a szám, s ha Ármin nem elég gyors, magamhoz húzom, hogy elvegyem, ami az enyém.
- Együtt. - Nem is gondolkodok ezen, bár lehet gyorsabban kijutnánk, ha nem rötyögnénk minden részleten s nem akarnánk egymásra mászni két percenként. De pont ezek miatt nem akarom, hogy külön fedezzük fel a helyet. Ez a lényege az egésznek. Jó, lehet nem fogom leteperni, túl sok a kamera.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → Budapest és környéke

Igazából értem én ezeket a gyerekdolgokat. Mármint nem azon a szinten, hogy most rögtön alkalmazni fognak az előkészítőbe, mert olyan istenkirály vagyok, hanem csak van néhány hiányos ismeretem, meg egy jó adag intuícióm, a kettőhöz vegyítek egy kis pozitív hozzáállást, s máris tudni vélem, hogy az otthoni rossz viselkedés nem arról szól, hogy minket idegesítsenek meg ereszdelahajam. Ott érzik magukat biztonságban. Ott tudják, hogy megtehetik, s úgyis szeretve lesznek. Főleg mióta mind megkezdték a nagy közösségi életet, méginkább kiélesedett ez a különbség.
Persze attól még nehéz meg fárasztó, s néha nagyon szeretném azokat a kisangyalokat kapni, akik oviban vagy Beliánnál vagy bárki másnál vannak, nem pedig a kis ördögfattyakat.
Sóhajtva jutok a vágyaim elengedéséhez és csak mosolygok Belián optimizmusán. Értékelem ám, de tényleg.
- Nem akarom, hogy te legyél a mumus, hogy majd mindig téged emlegessünk, ha nem esznek szépen. De az lehet, hogy néha beállítok majd hozzád velük, hogy ments meg.
Igazából ez a "majd" nagyon kegyes hazugság; mindketten tudjuk, hogy nincs ebben a helyzetben semmiféle majd. Már eddig is gyakran előfordult, meg jöttem én gyerek nélkül is, csak úgy lazulni, vagy vertem az ajtót hajnalban, hogy jöjjön velem futni.
Ez a futás is kissé hanyagolt téma lett az utóbbi hetekben, szánom-bánom, de lesz ez jobb. Lehet már tényleg használnom kéne azt a határidőnaplót, amit Ármintól kaptam még év elején, s azóta is csak néha irkálom bele, hogy mikor vannak óráim, aztán hagyom a fenébe, megy az fejből is. De ez a része, hogy másra, magamra is figyeljek, ez már nehezebben megy. Hogy a tervek nehogy kiugorjanak a fejemből, hogy esetleg csak havonta kétszer jussak el futni, hogy ne írjam meg azt a baglyot, hogy ne javítsam meg azt a kisautót. Szomorú, de jobb mindent leírni.
- Helyes döntés - nagyokat bólogatok mellé s örülök, hogy nem stresszel, meg neki nem is kell, s hogy azt eszi, amit a szíve kíván.
- Én leadom itt gyorsan a rendelésem, addig szerintem menj te is, aztán keresek egy asztalt, amíg elkészül a spagettim.
Már nyújtom a nyakam s hopp, ki is néztem egy helyet, ott a műfikusz árnyékában, kétfős kis asztalka. Mikor leadtam a rendelést, gyorsan az asztalunkhoz powerwalkolok a buszon kedvenc helyükért tolakodó mamák vitalitásával.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → Budapest és környéke

Ha realisztikusan gondolkodunk s eltekintünk attól, hogy egymás közelében tartózkodva hajlamosak vagyunk visszafejlődni egy tinilány szintjére, elég hamar ki kellene innen verekednünk magunkat. Végülis én pénzért fiktív nyomozós ügyeket találok ki, ő pedig évekig abból élt meg, hogy bűnözőket kerített kézre. Mindkét foglalkozás az igazi nyomozói élet távoli mostohatestvére, de azért összeadva őket egy eléggé épkézláb deduktív képességet kapunk. Elvileg.
Persze itt a lényeg nem a kijutáson van, hanem hogy kijutás közben jól érezzük magunkat, az meg számomra abszolút kivitelezhető ezzel a társasággal. Szóval ha egész este itt szenvedünk, nekem az is boldogság. Talán motiválni tudna, ha elárulná, mi a következő napirendi pont - mit tartogat még a tarsolyában? Igazából... nem, nem akarom tudni előre. Ahogy most is eltekintek attól az ösztönös gyanútól, ami bennem motoszkál, csak hogy ne rontsam el a szórakozást. Nem leszek party-pooper, no sir.

Készenlétben állva körbeperdülök a bókra, hogy jobban megnézhessen, aztán nekiütközök a lendülettől s röhögve kapaszkodok a karjába. A szájfényes variánsra hosszan hümmögve végül megrázogatom a fejem. - Nem akarod szerintem. - Lehet, hogy eper ízű, de nem tűnik annyira ehető epernek. Meg hogyan nézne ki, ha szájfénytől zsíros-csillogó lenne... mindenhol?

Hihetetlen, de végre sikerül nekifogni az akciónak. Hamar belátom, hogy itt írói logikát soha ne keressek, illetve hiába is próbálom használatba ültetni eddigi tapasztalatomat. Csak követem a jeleket, minden mozgathatót megmozgatok, tippeket adunk egymásnak, s hamarosan egy meglepetésbe botlok, ami egészen biztosan nem illik a történetbe. Ármin hirtelen rögtönzött tádámja arra enged következtetni, hogy valaki nem sokat törődött az előre meghagyott utasításaival.
- Erős a csábítás, de... jobb lesz majd a végén. A győzelem itala! - Kivéve a rejtekhelyről, a magasba emelem az üveget. Gyorsan nyomok érte egy puszit s haladhatunk is tovább, az ajándékomat egyelőre leteszem egy asztalra, biztos távolságban akciózásunktól.
Tovább haladva elkezdünk kutakodni, de hamarosan visszatérünk a szekrényhez s benyomva a hátát, egy eldugott rekeszre bukkanunk, benne egy könyv, benne egy kulcs. Így megy ez egy ideig, néha külön matatunk egy sarokban, néha hívjuk a másikat, hogy segítsen, vagy nézze meg, mit találtunk. Egy adott ponton a plafonra szerelt lámpabúrát akarom leszerelni, amit viszont asztalra állva sem érek el.
- Melyikünk lesz a paci? - Csípőre tett kezekkel méregetem Ármint. Kettőnk közül ő a magasabb, de nem eléggé, s most az a kérdés, melyik fogja megtartani könnyebben a másik súlyát? Végülis szokott edzeni. Meg nehezebb nálam. Kapjon csak fel a nyakába! Lónyugtatásnak szánt ciccentéssel intem magamhoz, ahogy beállok a lámpa alá.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → Budapest és környéke

Egy kicsit azért átérzem, milyen lehet neki. Nekem is még relatív új ez az apa-szerep. Előbb voltam tanár, aztán lettem örökbefogadott nagybácsi, aki mindig ott lóg Árminéknál. Az mindig más, ha csak vendég vagy, vagy csak tanár. Van benne valami könnyebbség. A nap végén hazamenők szabadsága. És van benne egy kis keserű súly is. A nap végén egyedül hazamenők szívének súlya.
Bármennyire is tudom, hogy valamit kívülről látni néha rosszabb, mint egyáltalán nem látni, nem tudom távol tartani Beliánt az életünktől. Meg nem is akarom. Már a családunk része, bármennyire is kívülállónak érzi néha magát. Vendégnek. Idővel remélem megváltozik ez benne.

Ahogy elfoglalom a kiszemelt asztalt s lassan kortyolgatok a vizemből, belém hasít valamiféle elégedett nyugalom. Szeretem házam népét, a nyüzsgést és zajt, de ez a tompább nyüzsgés és zaj, amihez abszolút semmi közöm s nem kell folyamatosan résen legyek, felugorjak, fegyelmezzek, etessek - ez azért olyan csodás pillanat, hogy nem tudom nem élvezni. A mellém zöttyenő zsörtölődő Beliánon pedig csak nevetek, a nevetésem inkább az egész helyzetért, napért jött elő, s ilyen vigyorral a képemen lapátolom aztán be az ebédet, s mikor már tálcáinkat a helyükre víve hátrahagyjuk a kajáldát s az egész plázát, még mindig kellemesen zsongok a könnyű nyugalomtól, tovább szőve terveinket.

/ /