Elbéééééém *-*
Május 25. Ferihegy
Visszamegyek, visszamegyek, de előbb még.... Aj, de megígértem, hogy semmi nem odaillő kitérő, de egy kis bulizás nem árt, de... mit fog szólni Wickler? És mégis ez hol érdekelt téged?
Oké, ott a pont. Teljesen igaza van annak a gonosz kis hangnak a fejemben, és plakát is egyre csábítóbb. Lecsapom a laptopom tetejét - örök hála Pestnek, a hotelnek és a benne lévő WiFinek-, és Herold felé fordulok. A baglyot még Franciaországban sózták rám, és egyből megkedveltem. Teljesen olyan, mint én. Jobb pillanataiban, hagyja, hogy dögönyözzem, de amúgy hozzá se lehet érni. És ahogy néz, komolyan, mintha bármelyik pillanatban kikaparhatná a szemed. Nos, főként ez az, ami annyira megtetszett, és talán ennek köszönhetem, hogy nem indultam el a lejtőn. Héj, arról volt szó, hogy elviselem a sulit, arról nem, hogy ez a személyiségem rovására megy. A régi énem, gondolkodás nélkül lépett le, nem járja , hogy én filózzak rajta.
Meg is írom a levelet Benjinek - mert tudom, vagyis remélem, hogy neki nem kell sokáig könyörögni azért, hogy bulizzunk egyet-, bár ez lehet lebuktat. Hivatalosan már három napja a kastély falait kéne rónom... hivatalosan. Nem szeretném, ha rájönnének, hogy a "hosszabbítást" nem azért kértem, mert ráakadtam valamire.
Ráérősen szedem össze a cuccom, közben imádkozok azért, hogy Benjinek legyen elég ideje felérni Pestre, esetleg jöjjön is, mert korántsem biztos, hogy akar még velem lógni.
Megigazítom a most kivételesen fekete hajam, olyan már úgyis rég volt, és szinte védjegyemmé vált, a folytonos színváltás. Legközelebb zöld lesz.
A telefonom jelzi, hogy idő van, így kijelentkezve a hotelből, beszállok a taxiba, ami tényleg öt perc alatt ideért. Jé, kivételesen nem hazudnak.
A repülő jegyek már le vannak foglalva, tulajdonképp nem is értem, miért vacilláltam ennyit, meg miért voltak kétségeim. Így már csak Benji hiányzik, és míg rá várok, rágyújtok egy cigire, mert igen, szoktam cigizni.