Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → Budapest és környéke

Az elmúlt éjszaka alvászavarát, ma sok szépségtrükkel sikerül elfedni. Az, hogy ideges, egyértelmű, ám gyakorlatilag semmi sem látszik belőle. Köszönhetően az éveknek, na meg az alatta szerzett rutinnak, képes egész jól elhitetni a világgal azt, amit ő akar. Hogy ma mit akar? Örömöt. Valahol mélyen boldog is, ám emellett persze ott a szomorúság, hiszen Mina úgy lelkesedik még mindig az apja iránt, mintha Dwayne Warren igazából nem is halandó volna. Öltözés közben kétszer is meggondolja a szoknyát, cseréli, van rövidebb és hosszabb is, végül egy harmadiknál dönt, amit elég elegánsnak gondol. A tett helyszínére érve, kénytelen elmosolyodni, hiszen Mina minden aggodalmát leküzdve a férfi tényleg nagyon jól fest.
- Jól nézel ki.
Nem nagyon beszéltek az utóbbi időben, egy nem is olyan régi kirohanása miatt, amit valahogy nem akar visszacsinálni. Szörnyen bosszantja, hogy a férfi is tudja a kis titkát, és mégis, annyira jól esik, hogy elmondta neki. Végre felszabadult, szó szerint érezte, ahogy a kövek, sőt sziklák lezúdulnak a szívéről. Ez az érzés jelenleg felülír mindent, csak a zavarát nem, ha a férfi közelében van. Mindenesetre igazi úriasszonynak is mondhatnánk, hiszen nem szenved, és nem játssza a drámakirálynőt. Elfogadta a helyzetet, és nem is akar keresztbe tenni. Elfogadta a férfi érzéseit, és tiszteletben tartja őket.

***

Hosszúra nyúlik az egész procedúra, és különösen zavaró, hogy többször is „doktornőnek” szólítják. Mintha egy gyilkosság tárgyalásán ülnének, ahol ő az egyik szakértőként, mint kutatást végző ember van jelen. Nem mintha nem lenne büszke arra, amit elért, de ez most a magánélete, nem pedig a munkája. Aztán kínos percek után megszületik az ítélet, és halvány mosollyal fogadja a lánya ölelését, még néhány szót váltanak bent, majd kisétálva, a lányka kezét fogva indulnak el arra, amerre Mina akar. Ez a nap erre lett szánva.
- Persze, minden.
A lányka előreszalad, ő lassít a léptein, remélve, hogy Dwayne is megteszi, és kicsit lemaradva tud vele néhány szót váltani.
- Miközben pakoltam, találtam egy nyakláncot. A nagyapám szerezte, még Mina születésénél, azt mondta védelemmel látja el, ha jól emlékszem, de nem érdekelt akkoriban, hogy mit mond. Rúnázott, ha jól láttam, viszont nem sokat értek hozzá. Nem néznéd meg nekem valamelyik nap? Ha tényleg jó, szívesen nekiadnám, de azért megátkozni nem akarom a gyerekemet.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → Budapest és környéke

- Hm?
Még jó, hogy nem nyitja ki a száját, nem szeretné firtatni a dolgot túlságosan, próbálja visszakeresni, hogy mikor kapott medált, főleg rúnázottat Dwayne-től. Nem volt hosszú, de igen intenzíven telt az a nyár, sok felé voltak, sok mindent csináltak, de erre biztosan emlékezne.
- Miért ne lenne meg?
Hárít, alig érezhető a bizonytalanság a hangjában, de azért még neki is feltűnik. Nyel egy nagyot, és Mina felé fordítja a tekintetét, aki épp egy egész aranyos kávézó menüjét olvassa, majd egy idősebb hölggyel kezd beszélgetni, aki láthatóan ott dolgozik. Nincs olyan messze tőlük, mégis hallótávolságon kívül, de azért szemmel tartja, hiszen ismer számos borzalmas történetet, szülő mellett eltűnt gyermekekről, és nem  is tudja mit tenne, ha Minának akár csak a haja szála is meggörbülne.
- Nem vagyok akkora szívtelen szörnyeteg, mint amekkorának gondolsz. Tudod…
Egy pillanatra megáll, mielőtt még ostobaságot mondana, vagyis nem ostobaság, nagyon is értelmes lenne, de inkább lenyeli a gondolatot, és egy pillanatra lehunyja a szemét.
- Én vagyok a hülye, hogy próbállak az ellenkezőjéről meggyőzni. Sajnálom, menjünk inkább, Mina vár, ne rontsuk el a boldogságát, hiszen végre hivatalosan is összetartoztok.
Mostanában nem sokat beszél, csendesebb lett, mintha az évek kicsit elvették volna azt az életvidám, őszintén kommunikáló nőt, aki volt. Nehéz időszakon megy át. Talán, majd ha beáll a rutin az életébe, akkor menni fog minden úgy, mint régen. A beszélhetés folytatása helyett irányba állítja magát, és útközben gyors mozdulattal letörli az arcát. Csak túl akar esni az egészen, és hazamenni, de tudja, hogy Mina minél hosszabbra szeretné majd nyújtani a napot, ő pedig igyekszik majd mindehhez jó képet vágni.
-Jó napot! Mit eszünk, választottál?
Érdeklődik a lányhoz fordulva, mintha minden a legnagyobb rendben lenne, és reméli, hogy Dwayne se érez másképp a dologgal kapcsolatban.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → Fővárosi Mágikus Baleseti és Rontáskúráló Ispotály

Az az időszak, ami a szinte síró gyermeke felbukkanása és aközött telt el, amíg rendesen ideértek, ijesztő volt. Most is frászban van, nem csoda, hiszen Mina halálra vált arca és a saját gondolatai kiegészítik egymást és nem tereli egyik se jó irányba a másikat. Beérkezve elirányítják őket, hogy merre menjenek, és amíg Mina rohan, majdnem fellökve egy idős varázslót, addig ő a szobából kilépő gyógyítóhoz siet, hogy érdeklődjön tőle a férfi állapota és kilátásai felől, így van a kettejük megérkezése között jó tíz perc. Mina valószínűleg rávetette magát az apjára első körben, ami nem a legbölcsebb tett, ám most már egész szépen, és riadtan bár, de nem sírva ül az ágya mellett, fogva az apja kezét.
Ő maga belépve zavarban van, a fekete kabátot már kigombolta, biccentve köszönt a bent tartózkodó ápolószemélyzetnek, majd az ágyhoz lépve, biztató mosolyt enged meg a férfi felé, pedig a legszívesebben kiborulna, és maga se tudja, hogy hány doboz cigarettát szívna most el, itt állva. Azonban a lányának megígérte, hogy nem teszi, így ehhez ragaszkodva lép közelebb az ágy szabad feléhez, és simítja meg finoman a férfi tenyerét.
- Ne bontsd a rendet, inkább tartalékold az energiáidat.
Hallotta, hogy le kellett kötözni, illetve most már látja is, de, hogy meglepődött-e ezen? Nem egyáltalán nem, akkor lenne igazán ijedt, ha Dwayne nyugodtan feküdne, és várná, hogy jöjjön a vacsora, nem pedig úgy, mint, akit éppen egy verekedés közepétől tartanának távol, amiben a haverjai is benne vannak. Egy másik széket húz oda, a kabátját levéve ül le a férfi másik oldalára. Igyekszik erős maradni. Dwayne állapota súlyos, Mina kiborult, ha ő is enged az érzelmeinek, akkor bizony komoly baj lehet belőle.
- Anton írt egy üzenetet, hogy mi a helyzet veled. Mina vette át, és jöttünk, amint megtalált.
Fogalma sincs, hogy mit mondhatna. Itt fekszik a férfi, aki egyszerre a mindene, a gyereke apja, és aki iránt érzelmileg nem lenne joga bármit is érezni, aki visszautasította, akivel összeakadt, kerülte, majd furcsa és hideg ismeretségre szűkülő kapcsolata lett. Egyszerűen ennél jobban, mint amennyire ő össze van zavarodva, ember nem tud összébb zavarodni. Nem akarja, hogy meghaljon, azt sem, hogy fájjon neki. Bármennyire is szenvedett attól, hogy a férfi kerüli őt, nem kívánt soha rosszat neki, és most mégis.
- Pihenned kellene. Még a végén legyengülsz és nem tudok kivel ordítozni.
Nem mintha az lenne az élete fénypontja, hogy veszekednek, de tényleg, mi történne, ha ez megszűnne? Ha esélye se lenne a veszekedésre? Abba a gondolatba valószínűleg teljesen összetörne.  

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → Fővárosi Mágikus Baleseti és Rontáskúráló Ispotály

Nagy vonalakban tudja csak ugyan, hogy mi a helyzet, de az bőven elég ahhoz, hogy kétségbeessen, és mégis, maradnia kell annál a látszatnál, hogy minden rendbe jön. Van némi babona alapja, nem akarja bevonzani a rosszat, de nem tud nem arra gondolni, hogy Dwayne nem éli túl. Hiába erős, hiába tart ki hosszan, mindent a férfi se tud legyőzni.
Valahol mélyen még él benne, hogy régen felkészült arra, mi lesz, ha egy nap a férfi meghal,. Gyerekként is tudta, hogy benne van a pakliban ez az eset, ám az több, mint tíz éve volt, lassan teljesen elfelejtette, hogy akkor is aggódott miatta. Most viszont, itt az éles helyzet, amiért akkor aggódott. Most már nem csak tarthat tőle, de szabályosan retteghet miatta. Tudja, ha Dwayne elveszti ezt a játszmát, akkor Mina összeomlik, és tudja, ha elmegy, nem tudja majd a lányát támogatni. Erre az ember nem tud felkészülni, főleg, ha ennyire szeret valakit.
Próbál könnyedén beszélni hozzá, mintha figyelne is rá, azonban hiába mégis minden igyekezete, a férfi egyetlen szavával csapja arcon és téríti vissza a valóságba. Ostobán ül itt, és kedveskedik, miközben Dwayne lázában is Lénát hívja. Ahogy kimondja a nő nevét, ösztönösen húzza el a kezét, amelyikkel eddig Dwaynet tenyerét és kézfejét simogatta, remélve, hogy a kedves érintés is hat valamennyire. Tudja, hogy nem lehet, tudja, hogy el kellene fogadnia, hogy nincs egy szemernyi esélye sem, hogy elszúrta, és mégis, érzi, hogy fáj a mellkasa attól, hogy ő mint lehetőség eszébe se jutott. Tényleg önző, igaza volt Dwayne-nek, amikor ezt a jelzőt használta rá. A kezét zavartan az ölébe ejti, majd hirtelen, mintha bolha csípta volna meg felpattan és a vállára teszi a kezét.
- Keresek valami büfét, hozok neked teát, maradj apáddal.
Választ meg se várva lép az ajtóhoz és siet el, mielőtt még bárki feltartóztathatná. Könnyes szemekkel indul meg a folyosón, hogy találjon egy olyan zugot, ahol nincs senki és nem is láthatják, erre pedig a legalkalmasabb a női mosdó, ahol bezárkózva egy fülkébe nyugodtan kiadhatja a felgyülemlett érzelmeit. Idegesség, féltékenység, fájdalom és félelem, minden van itt, és most minden ki is jön, miközben a hideg falnak támaszkodik. Senki se mondta, hogy zavaró harmadiknak lenni ennyire kegyetlen dolog, és eddig nem is igazán érdekelte, most azonban realizálta, hogy nem lesz ez az egész olyan könnyű, mint hitte. A dolgokat az elején elszúrta és ostoba, ha azt hiszi, hogy rendbe hozhatja őket, és úgy tűnik, most az ispotály mosdójában gubbasztva ez realizálódik is benne.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → Budapest és környéke

- Imádom az ünnepeket.
Szól hátra a mögötte álldogáló férfinek, akinek tegnap felvetette, hogy ha már Pesten van dolga, akár össze is futhatnának. Örömmel vette, hogy a férfi igent mondott, és azt is, hogy kifogások nélkül meg is jelent.
- Köszönöm.
Egy kis borravalóval, és két forralt borral fordul a férfi felé. Kérdezte, hogy Dwayne milyet kér, de csak a vállát vonta , így hát a listát végigbogarászva választott egy jól hangzót, az övé se akármilyen eperbor, ami annyira finom, hogy nagyon. Szereti, de piszok drága, és nem is nagyon venné meg csak a maga kedvéért. Különben is, a lánya kitiltott mindent, ami alkohol a házból, így egy kis dugi készleten kívül nincs semmi és ezt nem tudná nem elújságolni neki.
- Fogd meg egy kicsit.
Átnyújtja neki a két italt, majd a pénztárcáját gyorsan a táskájába dobja, visszazárja, a vállára veszi és, visszaszerzi a poharát. Hópelyhes kesztyűs kezeit pohara köré fonja, arcára vágyakozó kifejezés ül. Pomponos sapkájában, és kék kabátjában igen feltűnő jelenség, de élvezi, hogy nem kell a téli cuccait hanyagolnia. Bár nem az a kimondottan tél típusú ember, most mégis jól esik ezt a sok göncöt felhúzni magára.
- Mina felvetette, hogy szívesen töltené veled az ünnepeket. Nekem nincs kifogásom ellene, már ha te is szeretnéd…
Tudja, hogy a lánya a legutóbb nem túl rózsás hangulatban jött haza, és azt is, hogy mi az oka. Bár nem akarta elmondani, de ő meg erőltette. Szegény Mina, annyit talán az elmúlt években nem zokogott, mint akkor az ölébe fúrva a fejét. A tények megdöbbentőek voltak. Nem csak az, hogy Léna visszajött, hanem, hogy a lánya pontosan tudta, mi folyik a szülei között. Sajnálja, hogy nem mert őszinte lenni vele, de félt, ha megtudja, hogy alakul közöttük valami, akkor elbízta volna magát, és lám, ez összejött anélkül is.
-… és Lénát se zavarja.
Mivel kivételesen nem húzott magassarkút, ezért fel kell néznie a férfire, ami érdekes eset, hiszen az a pár centi egy magasságba hozta őket. Most azonban olyan alacsony, mint egyébként is, ami meglepő és furcsa érzés. Bár ebből most van benne jó pár. Kíváncsian nézi a férfi arcát, hogy miként reagál a nő nevének kiejtésére.  
- Volt egy olyan érzésem, hogy kerülsz engem. Kicsit tartottam tőle, hogy nem jössz el.
Belekortyol a borba, isteni, mint mindig. Egy hosszú pillanatig behunyja a szemét, és finoman elmosolyodik. Igen, határozottan imádja a telet az ilyen csodálatos dolgok miatt.  

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → Budapest és környéke

Dwayne

- Fog működni.
Magát is meglepő nyugalommal ejti ki ezeket a szavakat. Igen, volt egy kis hozzászokási ideje, de mégis érzi, ahogy a szíve, nem hogy hevesebben ver, inkább egyre lassabban, mintha valami lefojtaná, valamilyen súly, ami alatt hamarosan összeroppan. Nem ismeretlen az érzés, egy évig masszívan tapasztalta ezt a fajta fájdalmat, végül elmenekült, remélve, hogy majd könnyebb lesz, és mégsem tudott könnyebb lenni, sőt megszabadulni se bírt a vágytól, hogy a férfi közelében legyen.
Követi a szellősebb részre, zsebéből egy dobozt előhúzva nyújtja a férfi felé, hópelyhes öngyújtó kíséretében, majd saját maga is húz egy szálat. Nem valószínű, hogy a beszélgetés során ez lesz az egyetlen, amit elszív, de le kell foglalnia magát ahhoz, hogy ne veszekedjen. Nem akar veszekedni. Nem akar könyörögni. Hibázott, amikor régen lelépett, hibázott talán akkor is, amikor másodszorra elment. Megalázkodott és könyörgött már neki, sírt előtte. Dwayne ismeri, minden állapotában. Olyan mélységekbe zuhant már előtte, mint amit a saját gyereke előtt se engedett meg. Most mégis itt van, eljött forralt borozni vele egy zsúfolt térre, mint valami ostoba pszichológiai kísérlet, bár egyáltalán nem annak szánja.
Hosszan nézi a férfi arcát, aki kerüli a tekintetét, miután gyakorlott mozdulatokkal gyújt rá a szálra, és az első mély után hosszan engedi ki a füstöt, utóbbinál már az ég felé fordítja a tekintetét.
- Elég zsúfolt ez a hely. Arra ott azonban már nyugis, sétálhatnánk arra.
A válasszal nem nagyon foglalkozik, csak lassan elindul a mutatott irányba, remélve, hogy a férfi követi, bármerre, csak el a tömegtől, bár ki tudja, mennyire van kedve vele kettesben sétálni. Ő maga viszont azt nem tudja, hogy a csendet hogyan törje mg. Nyilván célszerű lenne beszéddel, de nincs olyan mondata, ami ne lenne érzékeny, pedig otthon sokat gondolkozott rajta, miközben álmatlanul forgolódott az ágyában. Azonban valamikor hajnalban elnyomta az álom, és így a remekül összerakott beszéde is az álmaiba veszett. Nem aludt sokat, látszik is, arca enyhén gondterhelt és nyúzott, amin a rákent smink ugyan javít, ám elfedni teljesen nem tudja. Elvégre nem profi sminkes ő.
- Nem kellene emiatt kerülnöd. Meg kéne beszélnünk a dolgot, felnőttekként. Nem akarok veszekedni veled, csak meg akarom érteni a miérteket. Elhittem, hogy van valami, hogy alakul kettőnk között, és nem tudom, hogyan sikerült ekkorát tévednem. Hogy mit értettem félre.
Igyekszik a lehető legkedvesebb hangját megütni, és meglepő módon sikerül is neki. Mintha tényleg felnőtt volna a beszélgetéshez.  

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → Budapest és környéke

Hosszú percekig hallgat a kérdés után, elvégre Mina volt, de nem önszántából. Látta, hogy a lánya össze van törve, amit még nem tapasztalt az apjától hazatérő gyerektől, így azonnal beindultak az anyai ösztönei, és elkezdte kérdezgetni, hogy mi történt, mi a baj, ki bántotta. Mina sokáig hallgatott, aztán egyszer csak kitört belőle minden. Több, is mint amit gondolt. A végére egyszerre sajnálta a kislányt és jött szörnyen zavarba.
- Mondjuk. Hallottam pletykákat, de úgy gondoltam, ha van valami, úgy is szólsz.
 Ezek szerint nem gondolta jól, de ez most nem is lényeg. Nem akar mindent elmondani, így jól meg kell gondolnia a szavait. Tudja, hogy Minának sok minden nem esne jól, mármint ha az apja tudomást szerezne róla, például az, hogy a fél éjszakát átzokogta.
- Na jó. Figyelj. Először csak figyelj, és ne akadj ki.
Igen, ez már önmagában azt jelenti, hogy jobb, ha kiakad, mert ki fog akadni, ha végighallgatja.
- Olyan három hete, um, csináltam egy tesztet. Egy terhességi tesztet. Mina azt mondta egész héten fent lesz az iskolában, így nem voltam elég óvatos. Ő megbetegedett, hazajött és megtalálta. Nem mondta el, addig, amíg meg nem jött tőled. Észrevette, hogy nem öljük egymást folyamatosan, összerakta a kettőt, és várta, hogy mikor vállaljuk fel, hogy együtt vagyunk. Váratlanul érte Léna felbukkanása, és minden kibukott belőle.
Amíg beszél, végig az utcát, a kis díszeket nézi az ablakokban, most azonban felpillant a férfire, egy kicsit tartva tőle, hogy most fognak veszekedni. Elvégre jogos lenne, ha kiakadna. Szólnia kellett volna a tesztről. Azonban minden mást ő is csak akkor tudott meg. Emésztenie kellett a dolgokat, és fel kellett dolgoznia, hogy nyugodtan tudjon a férfivel beszélni.
- Ez kedves tőled.
Nem akarta bántani… rendben ez az a pillanat, amikor gyorsabban kezd verni a szíve. Az ilyen mondatok miatt egyszerűen el tudna olvadni, és ez bizony két kis pírban jelenik meg. Érzi, hogy elönti az arcát a forróság, így gyorsan beleiszik az italba, mintha csak az tenné.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → Budapest és környéke

Hihetetlen önuralomra van most szüksége, hogy ne akarjon veszekedni vele, és ha ezt meg is tudja tartani, a kezdeti vidámságnak mondható csilingelés eltűnt, most is cseng amit mond, csak érezhető benne a szomorúság. Elvégre a férfi elég érzéketlen a témával kapcsolatban, és noha tudja, hogy Dwayne ilyen, mégis lehúzza őt ez az egész beszélgetés. Pedig nem is veszekednek, és nem is akar veszekedni.
- Nem fogja. Van esze, és megígérte nekem, hogy nem tesz semmit. Csak légy vele türelmes, nehéz ez most neki.
Ha csak magából indul ki, aki reménykedett, hogy talán mégiscsak kaphat egy esélyt a férfitől, akkor elképzelni se tudja, mennyire fájhat ez az egész a gyerekének, aki egész életében együtt akarta tudni a szüleit. Egy ideig csak az apját akarta megismerni, aztán amikor ez megtörtént a szüleit összehozni, majd a végén, amikor elkezdett reménykedni, borult minden. Megtorpan, és egy pillanatnyi habozás után felpillant a férfire.
- Nem értek valamit. Miért jöttél hozzám, nem Halloweenkor, hanem az utána lévő időszakban, ha kínos számodra, hogy velem voltál?
Követett el a múltban hibákat, sőt élete legnagyobb hibáját éppen a vele szemben állóval követte el. Viszont Dwayne pontosan tudja mit érez, hogy mennyire megbánta, hogy hányszor próbálta helyre tenni a dolgot, és mennyire igyekezett, hogy jóvá tegyen mindent.
- Úgy értem, rengeteg tanár, falulakó, munkatárs van a minisztériumban, aki nő, olyanok, akik odáig vannak, ha néha történik valami az életükben, és ahol nincs ott egy gyerek, mint veszélyforrás, miért hozzám jöttél?
A kérdés kicsit kétségbeesettnek tűnhet, ami nem is csoda, hiszen lassan már semmit sem ért. Elvoltak, normálisan, nem kellett több, csak egy kis együtt töltött idő, béke és nyugalom, négy fal között. Erre Léna visszatér, és mindaz, ami a lakásában történt hirtelen egy kínos kis fejezet lesz. A szája akaratlanul is lejjebb görbül a következő kérdésnél, amit igyekszik leplezni, ám nehezen megy.
- Ha _terhes_ lennék, szóltam volna. Az előzőről is tudtál. Nem akartam a frászt hozni rád, ha egyszer nem volt mivel.
A vállát is megrándítja kicsit, mintha nem számítana a dolog, pedig ha tudná a férfi, hogy mennyire számít, akkor nem biztos, hogy így nézne rá. Zója mindig is nagy családot akart, rengeteg gyerekkel. Ehhez képest kétszeresen elvált nő, akinek egy harmadiktól van egyetlen gyereke. Nem jó arány, egyáltalán nem. Elfordulva a férfitől kicsit rebegteti a pilláit, ez kényes téma nála, az egész gyerekvárás, család. Igyekszik kerülni, amennyire csak lehet.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → Budapest és környéke

Dwayne

Finoman megforgatja a szemét, és megrázza a fejét a férfire nézve.
- Nem.
Tesz egy tétova lépést, majd megtorpan, mint valami szerencsétlen kölyök, aki kimaradna még egy kicsit hétköznap este, de tudja, hogy a szülei rossz néven vennék. Érzi, ahogy a szemében könnyek gyűlnek, lehajtja a fejét, pislog párat, végül egy apró szipogással nyugtázza, hogy visszafordította a folyamatot.
- Tudod, ez szomorú. Ha bármit kérhetnék a sorstól, azt kérném, hogy pozitív legyen a teszt. Hogy terhes legyek, tőled. Féltem az eredményétől, de bár terhes lennék.
Szabad kezét ösztönösen a hasához emeli, az ilyen mozdulatok talán még jobban fájnak az embernek, úgy, hogy vágyik a gyerekre, és úgy, hogy ott volt az esély. Nem akarta elmondani, de magában sem tarthatta. Ha nem mond el semmit, akkor megint úgy járhat, mint régen, és nem akar veszekedni évek múlva egy most ki nem mondott gondolat miatt.
- Mi van?
Az, hogy leellenőrzik, megdöbbenti, és talán az még inkább, ahogy beszél róla. Mintha valamin rajta kaphatnák. Mintha Dwayne nem lenne felnőtt ember, aki majd eldönti, hogy mit tesz. A döbbenet az arcáról könnyen leolvasható, és nem is meglepő, erre nem számított.
- Jézusom. Papucs lettél. Félsz két nőtől, akik így azt tesznek az életeddel, amit akarnak. Megéri ezért Lénával lenned? Elveszted önmagad. Eltűnsz. Vasalni megtanultál már? Mert így nem mersz majd létezni vagy gondolkodni. Leellenőriznek. Úristen, Dwayne.
A poharat annak tartalmával együtt az első kukába dobja, és a fejét csóválva nézi, ahogy a papírszemét lassan beissza. Kár érte, finom és drága dolog, de ezek után már nem volt gusztusa hozzá.
- Legalább Lénának nem kell aggódnia miattam. Én egy _férfibe_ vagyok szerelmes, nem pedig egy idomított kutyába, aki nem gondolkozik, nem cselekszik, csak azt ami a gazdinak is jó. Léna egy marha bátor ember, hogy ilyet meg mer tenni bárkivel, Ninával egyetemben.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → Budapest és környéke

- Miért, ha sértegetem, akkor mi lesz? Megtudja és megver?
Hihetetlenül fel tudja húzni magát egy pillanat alatt. Ő sosem kért tőle ilyet, sosem tette volna ilyenné, még a hűséget se követelte meg, és lám, ő csak addig kellett, amíg Léna ki tudja hol volt, mit csinált. Aztán visszajött és gyakorlatilag azt is, hogy ejtve van, úgy kellett kisakkoznia, nehogy Léna megtudja. Komolyan, mint egy kisgyerek vagy egy kutya. Azonban ha már mérges nem igazán gondolkozik. Merészen közelebb lép, az orruk szinte összeér, érzi, ahogy a teste ösztönösen simul a férfi testéhez.
- Vagy te versz meg? Képes lennél bántani?
Mivel nem magassarkú van rajta, ezért pipiskednie kell, de ez most meg se kottyan neki. Bosszantja az egész, hihetetlenül. Eltűnt az, akit ő tényleg szeretett, akiért tűzbe ment volna. Egy hosszú pillanatig így marad, majd a fejét csóválva ellép, és elindul az utcán. Nem érti, hogy mi a fene folyik itt. Mit tudhat az a nő, amiért gyakorlatilag mindenkinek vigyázzba kell állnia és egy pisszenés se lehet. Eddig nem volt baja Lénával, nem különösebben hatotta meg, és még csak ellenfélként se volt képes rá tekinteni, de most már szabályosan bosszantja a nő létezése. Ő maga se Dwayne Warren párja, hanem valami izéjé, amivé formálta.
- Sajnálom, hogy az, akit én szeretek nincs már. Jobb vágyódni egy valós ember iránt, mint látni, ahogy megszűnik létezni egy nő miatt. Sose változtattalak volna meg, sosem szabályoztalak volna. Mitől jobb az, aki keretek közé szorít? Aki átformál téged?
Komolyan érdekli a válasz, így megtorpan, pár lépésre van csak a férfitől. Nem fél tőle vagy attól, amit mond, egyszerűen csak szomorú. Nem tudja elhinni, hogy ez tényleg megtörtént. Ez nem lehet igaz. Dwayne nem változhatott meg így. Hiszen néhány hete még önmaga volt, nem ez az ijesztő szellem.
- Mit tennél, ha terhes lennék? Ha pozitív lenne a teszt?

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → Budapest és környéke

Dwayne

Maga a folyamat, onnantól, hogy beindult, fele annyi időt vett igénybe, mint Minánál, ami nem volt egy rossz húzás, ám a fájdalom, a félelem benne sokkal erősebbek voltak. Nem volt hajlandó ispotályba menni, ragaszkodott a doktornőhöz, aki iránt bizalmat érzett, és akinek el tudta hinni, hogy minden rendben lesz. A mesterséges úttól is megkímélték, amit szintén szeretett volna elkerülni. Egy valami azonban hiányzott. Egy kéz, amit foghat miközben megszüli a gyermekét. Persze, reálisan fel tudta fogni, hogy Dwayne nem lesz mellette, ám az emocionális fele, főleg most, ebben a túlérzékeny állapotában mégis várt egy férfit, aki mellette lesz, míg ő életet ad a gyereknek.
A gyermek felsírt, elvitték tőle, egyetlen pillanatig érinthette csak meg. Eltelt azóta több, mint másfél óra, ő pedig tisztán, rendezetten fekszik az ágyban, várva, hogy visszahozzák a kicsit hozzá, vagy, hogy legalább valaki mondjon már valamit. A lélegzése már szabályos lenne, ha éppen nem áztatnák könnyek az arcát. Egyedül volt bent, és most végre elkezdte realizálni, hogy ez már így is marad. Dwayne nem fog megváltozni, nem fogja őt akarni, akkor se, ha bármit megtenne neki, amit csak kér. Fél az egyedülléttől, jobban, mint eddig bármikor. Hiába tűnik kívülről erősnek, aki mindig tartotta magát Mina miatt, belül mégiscsak egy elveszett nő, akinek támogatásra, szeretetre van szüksége.
Nehezen még, és talán nem is teljesen szabályosan, de kikászálódik az ágyból. Nem bír nyugton maradni, sosem volt az a fajta. Mina után persze sokat feküdt, összetört szívvel, depressziósan, nem foglalkozva azzal, amit Kriszta mond neki, most azonban nem akar megint arra a félzombi állapotra eljutni, amiben akkor volt. Nem teheti meg, hiszen már két gyereke van, nagy korkülönbséggel, és mind a két gyereknek odafigyelés, törődés kell, Minának jobban, mint eddig.
Az ágyból kikelve az ablakhoz vánszorog, megtámaszkodva a párkányon, letörölve a könnyeit. Azt azonban, hogy sírt, elrejteni nem tudja, és talán nem is akarja, azonban a lemenő és felkelő nap mindig csodálattal tölti el, így most elgalább ez, kicsit lefoglalja a kusza gondolatokat.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → Budapest és környéke

Nem hallja az ajtót, azt, hogy a férfi először kinyitja, majd becsukja, csak azt, amikor megszólal. A szíve egy pillanatra furcsán, erősen ver, szinte éles fájdalmat hagyva a dobbanás után a mellkasában. Egy hosszú pillanatig nem válaszol még a férfinek, kiélvezi a kinti látvány utolsó pillanatait.
- Valószínűleg.
Furcsán semmilyennek hat a válasz. Ugrálnia kellene örömében, azonban maga se tudja mit érez. Nem olyan nehéz a mozgás, mint az utóbbi két hétben. Lepillant az ujjaira, melyek olyan görcsösen kapaszkodnak a párkányba, mintha lenne félnivalója attól, hogy ha elengedi azt, az életével fizet miatta. Nem is érti a testének furcsa reakcióit. Egy pillanatra lehunyja a szemét, majd erőt véve magán ellép, és megfordul a férfi felé.
- Virágok?
Ez az első, amit észrevesz, Dwayne pedig valószínűleg azt, hogy az arca nem pont egy boldogságtól sugárzó kismamát mutat. Fáradt és sokat gondolkozott, meg hát az a sírás se tett jót éppen a fitt megjelenésének, és celeb se, hogy a szülés után fél órával részt tudjon venni egy komplett fotósorozat elkészítésén, meg egy vörös szőnyeges bevonuláson.
- Láttad már a kicsit? Én csak egy pillanatra, aztán elvitték, és nem hozták vissza.
A hangjában - jogosan - van egy nagy adag aggodalom, elvégre kórházban először szült, Minát nem vitték el tőle szinte egy percre sem, épp csak amíg megvizsgálták. Ez az egész most egy új élmény, bár azzal tisztában van, hogy egyszemélyes szobát nem pont a két szép szeméért kapott. Közelebb lépve a férfihez most az ágy szélébe kapaszkodik. Reméli, hogy ő már többet tud mondani róla, mert ez a várakozás kikészíti lassan.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → Budapest és környéke

Dwayne

Hosszú pillanatig tartja a fájdalmas szemkontaktust, mely most olyan, mint egy néma, talán kissé kétségbeesett beszélgetés kettejük között. Ellenkezhetne, mondhatná akár szóval, akár csak gondolattal, hogy mindent megadna neki, hiszen ő a gyerekei anyja, sőt az egyetlen ember, aki az életében felbukkanó nők közül tényleg minden fenntartás vagy elvárás nélkül szerette, és akit nem érdekelt, ha más is volt, pusztán annyit akart csak, hogy ő is ott legyen. Mondhatná, gondolhatná, ordíthatná, üthetné, amíg meg nem érti, végül azonban csak megszakítva a néma fájdalmat lepillant a lábaira, hideg a padló mezítláb.
Megmakacsolhatná magát, de ő is érzi, hogy semmi értelme nem lenne, mert Dwayne képes lenne felkapni, és befektetni. Akkor pedig elég valószínű, hogy igazán erős fájdalmai lennének. Így aztán, megvárja, míg a férfi elindul az ágy mentén, és ő is követi a mozdulatsort, lassabban, a másik feléről megközelítve. Óvatosan leül, majd szépen lassan a lábait is felteszi, hátát a falnak döntve, szusszanva egyet.
- Utálok csak feküdni.
Na igen, Zójánk nem az a nyugodt típus, főleg, ha valami idegesíti. Jelen esetben a gyerekét akarja, ám nem hozzák, és közel áll hozzá, hogy elinduljon, és megkeresse azt. Ez azonban nehéz lesz most, hiszen megjelent a férfi, aki egyetlen gyilkos pillantással képes a sarokba szorítani őt.
- Meg akarom fogni, azt akarom, hogy itt legyen velem. Mina nem jött be?
Üzent ugyan a lánynak, azonban nem tudja, hogy megkapta-e már, lehet csak akkor szólnak neki, amikor már megreggelizett. Valószínűleg nem ugrasztották ki az ágyból éjjel. Most őt is csak ölelgetné, mint aki fél, hogy el kell válnia tőle. Tény, hogy más lesz ezek után minden, hogy a kis családiasságuk, amit tizenöt évig élveztek, most átalakul.
- A tulipán a kedvencem. Köszönöm.
Jegyzi meg csendesen a virágok felé pillantva. Egy kicsit muszáj elterelnie a gondolatait a várakozásról, és arról, hogy feküdnie kell.
- Amikor az esküvőmre készültem is tulipánban gondolkoztam. Tamás persze húzta a száját. A végén rózsa lett, majdnem fehér, de inkább rózsaszín hatású. Elütött a ruhámtól, a dekorációtól. Utáltam.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → Budapest és környéke

Dwayne

- Persze, nem tudhattuk, hogy ... öhm ... meddig tart.
A másik fél is sejtheti, hogy nem ezt akarta mondani, sokkal inkább azt, hogy nem tudhatták, hogy hány élő jön ki a szülőszobáról, elvégre ott bent mind a ketten veszélyben voltak. Mostanra azonban, állítólag, minden rendben. Nézi a tulipánokat, miközben Dwayne betakarja. Elnagyzolt, mégis olyan megható pillanat, amitől kedve lenne megölelni őt. Bájos, ahogy az is, hogy zavartan ül mellette, szemébe tűző fénnyel.
- Igazad van, de szép volt az a növény is, ami majdnem olyan volt, mint a tulipán, csak a színe olyan hullaszerű volt, meg mérgező is. De szép.
Sose felejti el azt a napot, majdnem kinyírták magukat egy virággal. Mondjuk ez majdnem olyan, mint amikor bement a hullás tóba. Az se volt épp a legjobb ötlet, ki tudja, ha tényleg hulláktól szabadultak ott meg, komoly fertőzéseket is összeszedhetett volna.
- A napszemüveged, amit a múltkor Mina hazahozott a táskámban van ám. Gondolom azért szeretnéd még látni a fiad.
Épp megkérdezné, hogy tényleg Dwayne lett-e a gyerek, amikor nyílik az ajtó, és végre meghozzák a kicsit, átadva az anyukának. Néhány gyors információ, meg pár megnyugtató szó, hogy minden teljesen rendben van, és hogy tüneményes, rengeteg hajjal, aztán már itt sincsenek, elvégre ez most olyan pillanat, amikor a családnak kicsit egyedül kell lennie.
- Hát szia...
Finoman megsimogatja a csöppség kezét, aki álmos kis szemeivel néz felé. A karszalagot finoman igazgatva leolvassa a nevét is, és szélesen elmosolyodik, amikor kimondja.
- ... Sean.
Hangjában szeretettel, arcán egy csapásra kivirult boldogsággal nézi a kicsit, aki tényleg gyönyörűnek mondható, még babák között is. Nem csoda, hiszen a vélavér egy fiúban is ugyanazt a magávalragadást váltja ki az első pillanattól, főleg a nőkre. Dwayne szemszínét örökölte, akárcsak Mina, ám a fiúcska arcán több hasonlóság fedezhető fel apa és fia között már most, mint Minán, pedig a lányka is elég sok jegyét viseli a férfinek.
- Az apja legalább biztos, hogy te vagy. Fogd meg te is. Nyugodtan.
Tudja, hogy a férfi bizonytalan, és ha kérdésként vetette volna fel, hogy átadja a kicsit, biztos, hogy azonnal hevesen ellenkezett volna, most legalább egy fél percre el kell gondolkoznia a dolgon.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → Budapest és környéke

Dwayne

Beszélnek hozzá, figyel is, ám az alapokat tudja. Nagyjából sejti azt is, hogy mire számíthat, azonban most úgy érzi, sokan vannak itt bent, és mégis hálás ezért. Furcsa ez a kettősség. Aztán a mondandó végén elhátrálnak az ágytól, és csak akkor fogja fel, hogy hárman maradtak. Élete két pasijával egy kórteremben ő maga is igen elveszett, ám érzi a férfin, hogy most a nagy auror egy nyuszi bátorságával figyeli a csomagot, meg a két kis kezecskét, melyek időnként megmozdulnak.
- Dwayne, ülj ide.
A hangja tanárnős, szigorú, határozott, tán kicsit parancsoló is, azonban a férfi ebből legalább egész biztosan ért. Nem szeret parancsolgatni neki, vagy bárkinek, sem szigorú hangnemet megütni, azonban határozottan úgy érzi, hogy most a helyzet megköveteli, ahogy azt is, hogy ezt a szerencsétlen újszülöttet a szerencsétlennek tűnő apja kezébe nyomja, határozottan, szinte beállítva Dwaynet. Persze senki se úgy képzelje ezt el, hogy gyakorlatilag a kezébe vágta a gyereket, azért Zójában megvan az anyai ösztön ahhoz, hogy úgy bánjon a kicsivel, mint a hímes tojással, ám most a helyzet megköveteli, hogy határozott legyen.
- Igen. Persze még alakulni fog, de olyan lesz, mint te. A szeme vonala, a vonásai rád fognak hasonlítani. Bárki, aki ismer téged fel fogja ismerni a fiadban is, hogy ki az apja.
Érzi, hogy kell a biztatás neki, és valljuk be, örömmel meg is adja neki. Szereti őt, és szeretné, ha nem ijedten tekintene a gyerekére. Pontosan tudja milyen az, amikor váratlanul egy kis lila gombócra kell vigyázni, és vele együtt újra és újra rácsodálkozni arra, milyen is érdekes is az élet.
- Boldog vagyok, hogy te vagy a gyerekeim apja.
Simogatja meg a férfi hátát biztatóan.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → Budapest és környéke

Dwayne

Nézi a férfit, ahogy az apró gyereket tartja, annyira valótlan, mégis kézzel fogható a dolog. Nem tud, nem mosolyogni, ahogy itt ülnek. Ilyennek kellett volna lennie az első alkalomnak is, ez Mina is megérdemelte volna, és már nem tudja visszacsinálni. A bűntudat, ami mostanában többször is legyőzte az örömét könnyeket csal a szemébe, el kell fordulnia, le kell hunynia a szemét, hogy visszaszorítsa a feltörő könnyeit. Jobb kezével meggyűri a takarót az ölében, mintha oda akarná kivetíteni minden fájdalmát.
- Hm.
Arra, amit a férfi mond, egy apró hanggal felel csak először, szemeit kinyitva fordul az ablak felé, hallgatva, ahogy egy párkányra leszálló madár csipog párat, majd továbbszáll.
- Nem akartam tönkretenni az életed, ahhoz túlságosan szeretlek. Én csak...
Nem is tudja mit mondhatna, mit is gondolt akkor. Rengeteg minden kavargott a fejében, pozitív és negatív dolgok egyszerre, az egész olyan volt, mintha valaki össze akarná zavarni egy különösen gonosz átokkal.
- ... reménykedtem egy második esélyben.
Reménykedett, hogy a férfi talán mégiscsak szereti őt, úgy, ahogy ő Dwaynet, hogy talán még helyre lehet hozni mindent. Azonban újranézve az egészet, már a jelenben, inkább látja magát állomásnak Léna két megjelenése között, mint olyan embernek, akit tudna szeretni. Ezért is nem hisz a házassági ajánlatban, vagy abban, hogy éjjel nem csak ő fog közel kerülni a gyerekhez.
- Tovább kell lépnem.
Váratlanul jelenti ki ezt, csendesen, mégis határozottan. A keze elindul a férfi felé, meg akarja érinteni, a vállára akarja hajtani a fejét, egy hosszú pillanatig szeretné családnak gondolni magukat, azonban a mozdulat megáll, a keze az ölébe hull, és a tekintete is inkább hideg ujjait nézi, melyeket összekulcsol az ölében, pedig nem a sajátjaival szeretné. Ez az egész nem valóság, ez az egész nem történhet meg.
- Annyi fájdalmat okoztam neked, pedig boldognak kellene lenned. Soha többet nem kerülhetünk közel egymáshoz. Soha többet, ha boldog akarsz lenni, mert én csak felborítani tudom az életed.
Végre, csak sikerült kimondania a nyilvánvalót. A saját érzelmeivel, hogy neki mi mennyire fáj most nem foglalkozik, csak a férfiével, elvégre igaza van. Soha sem kellett volna visszajönnie, a muglik között minden annyival egyszerűbb volt.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → Budapest és környéke

Dwayne

Érzi, ahogy a férfi felkel mellőle, tekintetét azonnal felé fordítja, hiszen a kezében van a fia is. Bízik benne, de nem szeretné, ha elvinné, hiszen még csak most érhetett hozzá először. Máris elvinné? Nem, azt nem akarja. A férfi azonban nem viszi el, visszaadja neki, ő pedig olyan finoman simít végig a kis arcon, mintha félne, hogy az érintése rossz hatással van itt. Az előbb még benne mocorgott ez a kicsike, most meg apró ujjait szorítja ökölbe, és apró szájával ásít egy újabbat. Olyan törékeny, olyan kicsi, és mégis olyan erős egyszerre.
- Megoldjuk.
Engedelmesen ismétli, bár maga se tudja, hogy mit is jelent most ez pontosan. Megoldani, együtt. Még mindig gyanúsan kezeli ezt a dolgot, túlságosan sérülhet ettől. Az előbbi mondandójára nincs válasz, ám érzi, hogy nem azért, mert a férfi nem akarta meghallani. Eljutott a tudatáig, de ki kell találnia, hogy mi is legyen tovább. Jogos.
- Igazad van. Meg kell köszönnöm Lorinak a segítséget.
Halványan elmosolyodik, eléggé ki van borulva, aminek az se tesz jót, hogy fáradt, mégis tartania kell magát a férfi előtt, nem szabad pont most teljesen a padlóra kerülnie, hiszen akkor elfut, és az most sem Seannak, sem Minának nem tesz jót.
- Umm...
Felpillantva rá, hosszan nézi a férfit. Kérni akar még valamit. Egy apróságot, amire mégis úgy érzi, hogy most hatalmas szüksége van. Nézi a férfi arcát, a vonásait, és csak remélni tudja, hogy nem nézi teljesen hülyének azért, amit most mondani fog neki. Bátorság Zója, bátorság. Arcán apró, rózsaszínes zavarfoltok jelennek meg, ahogy a tekintetük találkoznak.
- Kérhetek egy ölelést? Olyan jól esne.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → Budapest és környéke

Dwayne

A kérés talán sokaknak gyerekesnek, vagy ostobának tűnhet, azonban ez most a nőt a legkevésbé sem érdekli. Szüksége van most egy emberi érintésre, sőt, szüksége van most arra, hogy ez az ember Dwayne Warren legyen. Nem érdekli, hogy nem helyes, hogy ellentétben áll azzal, amit az előbb mondott. Most csak az érdekli, hogy egy pillanatig kiszakadhasson a valóságból, hogy egy pillanatig elveszhessen a karjaiban.
A férfi lenül, persze óvatosan vannak mind a ketten, hiszen köztük van a baba, mégis jólesőn bújuk hozzá, lehunyt szemekkel, élvezve a meghitt csöndet, ami körülveszi őket. Nem tart sokáig, hamar vége szakad, és hamar kell újra kinyitnia a szemét, azonban ez a kis pillanat mégis olyan szinten melengeti meg a lelkét, hogy az arca szinte kivirul, az arcélén történő finom simításról nem is beszélve.
Felnézve a férfire egy mosoly is megjelenik, végre tényleg boldog kismamának tűnik, olyannak, amilyennek illene lennie, hiszen a kicsi, bár korábban született, egészséges, és bár picike, sokkal jobban néz ki, mint amilyet sejtett. Minden rendben lesz. A kérés megválaszolása előtt finoman megnedvesíti nyelvével az ajkait, és bólint is hozzá egy aprót.
- Ígérem, hogy vigyázok, mindkettőnkre.
Fáradt. Eddig nem is érezte, azonban most, hogy Dwayne felkel, először csak finoman kúszik be, majd hirtelen üti meg a fáradság tagadhatatlan érzése. Tényleg itt lesz az ideje egy kicsit pihenni.
- Köszönöm, hogy eljöttél. Sokat jelent.
És sok kételkedését is megválaszolta, sok mindent tisztábban lát, azonban ezek egy jó része veszekedésre adna okot, így inkább mélyen hallgat róluk, bár valószínűleg már korábban, a tekintetéből kiolvasható volt minden.
- Rendben, az nagyszerű lesz.
Küld egy mosolyt még a férfi felé, ahogy finoman lejjebb csúszik az ágyban, és teljesen a baba felé fordítja a figyelmét, nem sokkal a férfi távozása után pedig az álomtalan pihenés felé.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → Magyar Mágiaügyi Minisztérium

Az óta, hogy a felügyelők az iskolában jártak, az élete fenekestül felfordult. Mint ezekért az eseményekért részben felelős személyt, őt is elővették, függetlenül attól, hogy valóban az ő hibája -e az, hogy ez a sok minden megtörtént. Elvégre nem bujtott ő fel senkit azért, hogy megtegye, amit megtett, nem javasolta a diákoknak az éjszakai kijárást, vagy a furcsa alakokkal való üzletelést, mindenesetre megtette, amit utasításba kapott, és ennek köszönhetően áll most itt ezen a sötét, komor folyosón.
A kabátját nem vette le, annyira hideg és barátságtalan ez a hely, hogy csak egy kicsit kioldotta. A múltkor már megfogadta, hogy legközelebb nadrágban jön ide, mert ha nincs is hideg, a hangulat mégis úgy hozza, hogy azt érezze, fázik. Már egy jó negyed órája várakozik kint, hiszen nem elég az, hogy csak elküldi vagy leadja a papírt. Először be kell jelentkeznie, noha minden hónapban ugyanazon a napon, ugyanabban a napszakban jön, sőt előre meg is beszéli, aztán kiküldik, hogy kint várakozzon, majd visszahívják, hogy adja le a papírt, majd megint ki, majd ha már átnyálazták, amit írt, akkor vissza, hogy elmondják, mit állapítottak meg. Végül - ha szerencséje van - útjára bocsájtják, és ő megállapíthatja, hogy már megint elveszett egy fél napja baromságokra, mert ennek az egésznek semmi, de semmi értelme nincsen. Nagy valószínűség szerint ezzel a ki - be küldözgetéssel is csak szívatják, mert ettől tűnnek majd nagyon fontosnak.
Most épp ott tart, hogy bár már bejelentkezett, és azt mondták, csak pár perc, húsz perc után kijött közölni vele a titkárnő, egy zavaró szemű banya, hogy még legalább ennyi lesz, de nem biztos, ne mozduljon el, mert bármi történhet. Ahogy becsukódik az ajtó a nő mögött, úgy mutat be az ajtónak, majd a hátát a falnak vetve csukja be a szemét. Ez a hely, borzalmas.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → Magyar Mágiaügyi Minisztérium

A várakozásban az a legrosszabbn, hogy bárkibe belefuthat az ember, lehet az a kellemetlenkedő szomszédasszony, az a pletykás fajta, vagy a sarki közértes fiú, aki megkérdezi, hogy mit csinált a tojásból, de lehet akár Dwayne Warren is, akit nem látott egy hete, és amikor utoljára látta, akkor bizony gonosz módon vélamágiát alkalmazott rajta, és hát tudjuk, hogy mi történt.
Egy hete, amikor dél körül egy hosszú búcsú kíséretében távozott, még mindig a mágiája alatt volt a férfi, és fogalma sincs, hogy mit gondol arról amit mondott, vagy arról, amit tettek. Tudatosan most először irányította a dolgot. Élvezte, majd bűntudata volt, majd ezzel álmodott, és akkor megint nem volt, majd megint, végül mégsem. Eléggé el tud tépelődni a problémákot. Végül azonban abban egyezett meg magával, hogy ennek így kellett lennie. Viszont ez az egy hét kevés volt arra, hogy magabiztossá vájon, ha szembetalálkoznak. Még egy hét, egy hónap vagy egy év, és nem, akkor se lett volna jobb.
- Öhm igen. Egy fél órája.
Az arcát elönti a zavar és a pír, érzi, ahogy a teste megborzong a férfi látványától, és most jön rá, hogy mennyire nagyon hiányzott neki Dwayne. Viszont fogalma sincs, hogy mit csináljon, hiszen semmit sem beszéltek meg. Ő elmondta, hogy mi a helyzet, aztán megbabonázta és lelépett. Gyönyörű, úgy viselkedett, mint egy gátlástalan férfi.
- Figyelik a munkám a szuicid hajlamú kölykök miatt.
A sárga mappát, ami a szöveget rejti, amit egy hónapja szerkesztget kissé felemeli, majd visszaejti maga mellé.
- És te?

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → Magyar Mágiaügyi Minisztérium

Ránéz a papírra, ahogy a másik mellé lép. Nem szép dolog megint a mágiájával élni, de hát az ember olyan fegyverrel védekezik, amilyennel csak tud, és tudja, hogy a negatív és indulatos megmozdulások ellen neki most ezzel kell védekeznie. Persze csak finoman, épp csak annyira vonja Dwayne-t a bűvkörébe, hogy ne legyen veszekedés és esetleg gyilkosság ezen a folyosón.
- Szegény papír.
Elég gyűrött már így is, Dwayne pedig úgy néz ki, mint aki éppen most hempergett meg a sárban, miközben egy rosszfickót kapott el. De legalább nincs eltörve semmije. Észrevétlenül egy kicsit arrébb araszol, épp csak annyit, hogy a válla a vállához érhessen. Csak egy kicsit, egy kis rosszalkodás.
- Gondoltam, időre van szükséged.
Ez egy jó kifogás, az idő nagyon jó kifogás. Mindig is az volt. Olyan, mint a "rossz minőségű". Ezt akkor adta válaszul, amikor Mina megkérdezte az anyját, hogy mi történt a szőnyeggel. Nem hitte volna, hogy az önostorozás alatti fel  s alá járkálásban tényleg ki lehet koptatni a szövetet, és láss csodát, valóban megjelent a vörös - sárga csodában a kopás, a fakulás, sőt egy részen mintha csak milliméterekre lett volna a tényleges kilyukadástól.
- Túl sok időt adtam?
Kérdezi a hangját kissé lehalkítva, tekintetével most először megkeresve a férfit. Nyel egy aprót, mielőtt a következő mondatot is kiejtené:
- Szabadnapos vagyok, csak ezt kell elintéznem.
Rendben, ez talán túl merész tőle, de hát most kell megragadni a lehetőséget. Most nem annyira bódult, mint legutóbb, de mégis kicsit azért kap a mágiából. A tudata többnyire tiszta, mégis igencsak befolyásolható, így észrevétlennek hatóan még az ajkait is megnyalja.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → Magyar Mágiaügyi Minisztérium

- Bolond vagy, Dwayne Warren.
Jegyzi meg mosolyogva. A fejét egy pillanatra leszegi, a haja az arcába hull, így mikor újra felpillant, a rakoncátlan tincset a füle mögé tűri, szép lassú megfontoltsággal.
- Miért gondoltad, hogy megbántam?
Ahogy kimondja a kérdést, csak öt ok jut eszébe, amiért valóban úgy tűnt, hogy megbánhatta a dolgot. Megbánta? Egy kicsit, de nem azért, mert megtörtént, hanem azért, mert most is mágiát használ. Olyan ez, mint a mugliknál a szappanopera. Nem nézi senki, de mégis, egy kis hangot mégis ad rá, ha éppen elkap egy jelenetet belőle.
- Ha gondolod...
A mondatot azonban már nem tudja befejezni, mert feltárul az iroda ajtaja. Az előbbi kellemetlenkedő nő jön ki, arcán furcsa fintorral, ami mindkettejüknek szól. Valószínűleg remélte, hogy mostanra bárki is várakozik itt, megunta a dolgot, és elment.
- Warren, mit akar?
Zójánk arca önkéntelenül apró grimaszba vált a stílus hatására. Hihetetlen, hogy ez a pokróc nő itt titkárnő. Valószínűleg pont elég titkot tud ahhoz, hogy ne akarják kirúgni.
- Adja ide maga is. Ma már nem fognak ráérni a hülyeségeikre.
Mordul rájuk, szinte kitépve a papírokat mindkettejük kezéből, majd köszönés nélkül visszamasírozik, és becsapja maga mögött az ajtót.
- Hű.
Hirtelen fel se fogja, hogy mi is történt most pontosan, így a mellette lévőre sandít.
- Olyan üdítő mindig ide bejönni.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → Fővárosi Mágikus Baleseti és Rontáskúráló Ispotály

- Fogalmam sincs, hogy mi történik.
Ennyit ismételget csak újra és újra. Hol kevés, hol sok időt hagyva arra, hogy a dolog tudatosodjon a másik félben, már ha van egyáltalán minek tudatosulnia, hiszen valószínűleg pont annyira tehetetlen, mint ő.
A mai nap egész kellemes volt, sokat volt Seannal játszottak és nevettek, majd Mina lelkét ápolgatta, végül megvacsoráztak, pancsoltak egy nagyot, jött az esti mese, a jó éjt puszi, aztán a kérlelés, hogy "maradj, amíg elalszom". Végül kiosont a kisfiú szobájából, csak az éjszakai fényt hagyva, hiszen nem tudott aludni a sötétben. Egy ideig nem volt semmi furcsa, ő is lefeküdni készült, ám egy furcsa érzés nem hagyta, hogy ágyat érjen. Az anyai ösztön, ami azt mondatta vele, hogy meg kell néznie a gyerekeit, mert valami nincs rendben. Valami nagy baj van.
Mivel Mina mostanában labilis az Amerika mánia miatt, ezért hozzá nézett be először. A lány még ébren volt, egy képregényt olvasott, amit az apjától hozott el még a múltkor, és csodálkozva nézett anyjára, aki besétált, felmérte a helyzetet, majd kisétált. Az érzés nem csillapodott, így egy szó nélkül sétált be a másik szobába, a következő pillanatban pedig már Dwayne mellett rohan be az ispotályba, hagyva, hogy mindent a férfi intézzen. Fogalma sincs, hogy mi történik, vagy egyáltalán, hogy hogyan jutottak el ide. Szorítja a gyerekét, egészen addig, amíg el nem veszik tőle.  A torkában érzi a gombócot, a világ homályosabb előtte, mint normál esetben. Hányingere van, és úgy érzi, sírnia kell, de nem jön ki a suttogásnál hangosabb hang a torkán. Senki sem mond semmmit, és fogalma sincs, hogy mi tart ennyi ideig, hogy miért volt olyan élettelen és nehezen lélegző a kisfiú.
~ Így jár az, aki becsapja a másikat.~
Ez a gondolat az első, amire képes behunyni szárazságtól égő szemeit. Egy kósza könnycseppszerűség elindul, de nincs folytatása. Ez az egész az ő hibája. Onnantól, hogy találkoztak a minisztérium folyosóján, valahogy nem volt megállás. Könnyed kis kalandként fogta fel azt, hogy mágiát vetett be, de minden kis kalandnak ára van, és úgy tűnik az elmúlt két hét önfeledt és titkos boldogságát, az együtt töltött lopott órákat most így fizeti meg. A fejét egy kicsit feljebb emeli, behunyja a szemét, magában fohászkodik, hogy ne itt, a folyosó közepén hányja el magát. Szédül, és remeg a félelemtől, hogy mi lesz, ha kinyílik az ajtó, és ugyanakkor tudni is akarja, hogy mi történik odabent, mégsem képes megmozdulni, mintha betonba öntötték volna.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → Fővárosi Mágikus Baleseti és Rontáskúráló Ispotály

Megkapta a levelét, hogy itt van a férfi, majd nem sokkal később ő is itt kötött ki. Mina és Sean tünetmentesek, így ők át lettek paterolva a Révay házba, míg szüleik a himlővel küzdenek. Pont most. Nem jött jókor ez az egész, mert bár minden vizsgát kijavított, mindent elrendezett a kastélyban, de éppen csak a szünetét nem tudja kiélvezni. Egy hónap. Te jó ég. Ez nem fair a sorstól. És ha azt hiszi, hogy csak ennyi, hát közel sem.
Amikor bekerült, alapos vizsgálatoknak vetették alá, és bizony az egyik eredmény olyan volt, aminek nem örült. Nagyon nem. Nem jó az időzítés, a körülmények, az esélylatolgatás. Nem jó semmi most ennek az állapotnak. Két napja fekszik a plafont bámulva, időnként némán zokogva, míg úgy nem érzi, hogy elfogyott minden könnye. Akkor csak bámulja a plafont, majd újabb zápor következik. A bőre fakó, nem annyira erősek a zöldes pikkelyek, mint másoknál, talán a véla mivolta okán, de a láz rohamokban rátör, a szája kicserepesedett, világosfakó rózsaszínt öltött. Hiába keni, nem segít. A bőre viszket és ég, de tudja, hogy ha elkaparja a sebeket, akkor megmarad a nyomuk. Azt pedig nem akarja. A kenőcs, amit rá kennek jó, egészen addig, amíg fel nem szívódik, utána pár pillanat múlva a hűs érzet megszűnik és újra jön a viszketés. Kibírhatatlan.
- Beszélnem kell a férjemmel.
Az éjszakás nővérke gonosz volt, azt mondta, hogy az nem számít, hogy két és fél gyereke van valakitől, csak mert párszor összekeveredtek, még nem a rokona. Így nem is látogathatja. Viszont annak meg nem látta esélyét, hogy csak úgy összefutnak a folyosón, így hát a kedvesebb nappalos nővérkének azt mondta, hogy a férje. Ő nem kérdezősködött, csak megmérte a lázát, és amikor épp csak hőemelkedése volt, engedélyezte, hogy meglátogassa. Elvégre komoly időszak ez. Végigszenvedi magát a folyosón, a feje kótyagos, de kitartóan megy Dwayne szobája felé, elhaladva egy nagy, füstölgő növény mellett, szép komótosan.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → Fővárosi Mágikus Baleseti és Rontáskúráló Ispotály

Ahogy halad a folyosó olyan, mintha egyre csak messzebb lenne. Van benne egy adag lázcsillapító ugyan, de attól még olyan nagyon nincsen jól. Elég rossz, hogy ingadozik az állapota, viszont a helyzete az új információk fényében még aggasztó is lett. Elkülönítették, de nem akadályozta meg ez abban, hogy kiharcolja az átvánszorgást a férfi részlegre. Ahogy elhalad a füstölgő növény mellett a nevén szólítja valaki. A folyosón nincs senki, de határozottan a nevét mondták. Hátra pillant, ráncolt szemöldökkel, mintha valami gyanús dolgot, tréfát sejtene a nevének kimondása mögött. Ám nincs tréfa, csak egy szerencsétlen, dohányzó, poroltóba kapaszkodó Dwayne.
- Dwayne.
Visszacsoszog, és valahogy leverekedi magát a férfi mellé, a fájdalmas művelet végén szusszanva dől neki a falnak, mely most jóleső hidegséggel borzongatja meg.
- A gyerekek egészségesek, vigyáznak rájuk.
Nem mintha Mina ne tudná ellátni az öccsét, de amíg nincsenek otthon Sean úgy fogja fel az egész átköltözést, mintha egy nagy kalandban vennének részt. A levél alapján, amit otthonról kapott, csak azt sajnálja, hogy apa nincs vele.
- Elég rosszul nézel ki.
Egy kicsit még inkább kerüli a forró kását, mielőtt belevágna, egy kicsit még beszélgessenek másról.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → Fővárosi Mágikus Baleseti és Rontáskúráló Ispotály

- Én szép vagyok.
Ez a kijelentés persze nevetséges, hiszen nem az, nem is áll jól neki túlzottan a zöld, csak nagyon ritkán hord ilyen színű ruhát is. Viszont tény, hogy a vélavére némiképp javít a helyzeten. Fakóbb, de ugyanolyan ocsmány az egész jelenség. Ő nem gennyezik, de csak mert túl hiú ahhoz, hogy a rohadtul viszkető sebeit kapargassa.
- Tudom, azt hazudtam a kedves nővérnek, hogy a feleséged vagyok.
Csak, hogy tudja, ha esetleg valaki megkérdezi, hogy tudott -e beszélni a feleségével, hogy ez az ember most éppen ő lenne, aki simán a kedves nővérnek, Mártának, azt mondta, hogy házasok. Ő pedig elhitte. Megértette, hogy muszáj beszélniük.
- Emlékszel, hogy megígértem, hogy nem hazudok többet és nem hagylak ki semmiből.
Tudja, hogy ez a döntése helyes volt, hogy így kell normálisan működnie egy kapcsolatnak, és ha tényleg akarja, akkor most sem hazudhat vagy ferdíthet neki egy kicsit sem.
- Amikor behoztak, megvizsgáltak, és kiderült, hogy terhes vagyok.
A mondat végére kicsit elhal a hangja, de még így is jól kivehető az amit mond.
- Lehet, hogy a megfázásra ivott gyógyfőzet kiütötte a fekete gólyahírt.
Tekintetét nem veszi le a férfiről, egyrészt látni akarja a reakcióját, másrészt pedig menekülni akar, ha a reakciója esetleg dühös, mert kettejük közül még mindig ő van jobb formában, ami elég szomorú statisztika.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → Fővárosi Mágikus Baleseti és Rontáskúráló Ispotály

Nézi, ahogy elfordítja a fejét, koppan a falon, szisszenve koccannak össze a fogai, mert neki fájt, ahogy a fal és a férfi feje találkoztak. Nem igazán viseli most jól a becsapódásokat, és bár Dwayne fel sem veszi, ahogy az alsó ajkából kiszökkenő vért sem, azért őt magát megviseli mind a kettő. A gyomra bukfencezik egyet, be kell hunynia a szemét, hogy egy kicsit rendezze a vonásait, és egy kicsit megnyugodjon.
- Nem, nem direkt.
Bár jelen pillanatban nagyjából bármit is mond, úgysem számít, mert a férfi morogni fog csak. Pedig direkt elmondta neki azt, amit a gyógyító is mondott neki. Azért mert ivott pár csészével a teából a főzet nem használt rendesen.
- A sárkányhimlő nagy eséllyel hatással van rá is. Ha életben is marad, lehet, hogy nem lesz teljes értékű ember.
Igyekszik szépen megmagyarázni, úgy, hogy azok a rémképek, amik két napja kísértik, ne jöjjenek elő, mert akkor egészen biztos, hogy elsírja magát, így is bőven elég Dwayne-nek, amit kapott tőle, nem kell még tetéznie a dolgot.
- Mivel te vagy az apja, és igen Dwayne, te vagy, tudnom kell, hogy kockáztatnál-e vagy sem.
Neki magának fogalma sincs, hogy mit gondoljon. Olykor az a gondolat jut eszébe, ami Seannál is. Mi van, ha ez az utolsó esélye. Nagy családot szeretett volna, Mina elmegy, csak Sean marad ott. Imádja a fiát, de látja, hogy milyen jó hatással van rá Eszti, igényli, hogy gyerekek vegyék körbe.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → Fővárosi Mágikus Baleseti és Rontáskúráló Ispotály

- Talán.
Az orvosok sem tudnak mit mondani, még vagy hat hét, mire az első hivatalosabb sejtelem napvilágot láthat ezzel kapcsolatban. Viszont az már egy nagyon necces időszak, de merhet-e ilyenkor kockáztatni? Egyszerre dúl benne a tettvágy arra, hogy védelmezze a magzatot és arra, hogy racionálisan amellett döntsön, hogy ne szenvedjék tovább ezt a másfél hónapot együtt. Épp a kettősség miatt döntött úgy, hogy Dwayne döntőbíró lehet az ügyben.
- Én sem.
Kezét finoman Dwayne alkaljára teszi, mivel eddig a padlón volt, ezért az érintése hűvös. Próbálja kioktatás nélkül rávenni arra, hogy ne vakarja magát, mert az bizony nem tesz jót, bár Dwayne esetében még elmehet háborús sebeknek is. Végül is férfi, aki lázzal küzd. Ő egy hős.
- Nem biztos, hogy végig akarom ezt csinálni.
Miközben beszél, lehunyja a szemét, egy újabb hányingert igyekszik leküzdeni, mintha a magzat büntetné őt ezért a gondolatért.
- Borzalmas embernek érzem magam emiatt.
Soha, egyetlen pillanatig sem jutott eszébe az abortusz gondolata. Egy gyereket szinte apa nélkül nevelt fel, de a két terhességét is Dwayne nélkül csinálta szinte végig. Sean esetében a végénél minimálisan ott volt. De most, most mégis úgy érzi, hogy ez nem fog menni.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → Fővárosi Mágikus Baleseti és Rontáskúráló Ispotály

Amikor a tekintetük találkozik és a férfi szeme szinte tüskeként döf az övébe. Könnyek gyűlnek a szemébe, és mielőtt bármit tehetne, el is indulnak lefelé. Az ajkait összeszorítja, hogy hangtalan maradjon a cselekvése, és azzal a kezével, amelyikkel nem ér Dwaynehez, letörli az arcáról őket.
- Dwayne...
Tudja, hogy ez lenne a helyes, pont ettől fél, hogy beismerje teljesen magának is, hogy ennek így kell történnie. A férfi nevét halkan, szinte suttogva ejti ki, és egy kicsit a fejét is megrázza. Nem akar ilyet tenni, pedig ha kockáztat, akár a gyereke életét is tönkreteheti.
- Beszélek Adammel.
Jobbat nem tud most, és igazából a férfi az, aki már Seannál is a segítségére volt. Most, ahogy itt ülnek, hirtelen eszébe jut a férfi, aki segíthet a kérdés eldöntésében. Mind a két eshetőségnél tudja, hogy mit kell tennie, viszont az az elsődleges, hogy megtudja, egyáltalán van-e értelme gondolkozni.
- Azt hiszem jobb, ha visszamegyek.
Lassú mozdulatokkal felkel, vigyáz rá, hogy még most is takarja őt a növény, hiszen nem akarja lebuktatni a férfit. Érti ő, hogy valamiben meg kell halni, de azért reméli, hogy nem most szeretné megejteni.
- Ne haragudj rám ezért.
Kéri még csendesen, mielőtt megfontoltan komótos léptekkel elindul vissza a saját részlege felé. Talán mégsem kellett volna még most ilyen nagy útra vállalkoznia. Érzi, ahogy szinte kong a feje a fájdalomtól.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → Fővárosi Mágikus Baleseti és Rontáskúráló Ispotály

Lelassít, amikor a férfi utánaszól, meg azonban nem áll, most úgy lendületben van, de mivel mind a ketten elég szerencsétlenek, pár lépés múlva már Dwayne mellette "robog".
- Így fogunk kinézni nyolcvan évesen. Vagyis te nyolcvan én meg százhúsz évesen. Én nyolcvan évesen pasizni, tetkót varratni és káefcés kaján élni fogok.
Nem, ez nem valószínű, de ha mégis jönne egy ilyen elkattanása negyvenpár év múlva legalább felkészítette a férfit. Ő szólt, innentől pedig köszöni szépen, mossa a kacsóit.
- Miért ne? Mármint Adam a lehető legmegbízhatóbb forrás jelen pillanatban. Senki más nem tudná úgy megmondani, hogy a babánk jól van-e vagy sem.
Az, hogy talán, meg várjon, meg pár hét, vagy inkább másfél hónap, mire kiderül, de ha beteg, lehet ő is tovább marad itt. Na azt nem. Azért feküdjön itt heteket, hogy utána azt mondják, el kell venni a babát, akihez már úgy hozzászokott. A válasznak most kell meglennie és kész.
- Féltékeny vagy Adamre?
A gondolat egy pillanat alatt fut végig rajta és annyira képtelen, hogy egészen valósnak hat, ami ijesztő. Mármint Adam, ő Adam. Kedves barátja, de, hogy féltékenység legyen a barátságukból, az eléggé abszurd és mégis, furcsán nem meglepő. Úgy néz ki a világ lassan tényleg a feje tetejére áll.
- Szeretnél bejönni? Hatan vagyunk, négyen még erősen füstölögnek, egy visszaeső, meg én, aki hullámzó vagyok.