Jimnie Meccoy
INAKTÍV
a Bagolykő metsző szele
RPG hsz: 31
Összes hsz: 1891
|
× Runa Mindent összevetve nem állíthatjuk, hogy a Garay utcai olcsó kis kínai büfében jó lett volna a koszt. Szezámmagos csirkegolyóik nélkülözték mind a valódi húst, mind a valódi szezámmagot, ellenben klassz édes-savanyú öntet járt hozzájuk, a trutyis fajtából. Ez azért is remek, mert a szósz használatával a pult mögötti minden étel egyféle ízű lesz – a választási hiba így minimálisra csökkenthető –, másrészt az enyhén avas összetevők mellékízét is elnyomja.
Jimnie e gondolatokkal a fejében bámult kifelé a kifőzde ablakán, miközben zöldséges tésztája maradékát felcsavarta a villára (előzőleg pálcikát kért, de hamar kiderült, hogy a hagyományos evőeszközökkel egyelőre még gyorsabban megy az étkezés). Egy nehezen analizálható zöldségdarab cigányútra ment, s csak félperces köhögéses haláltusa után került vissza ismét a tányérba (a fajtáját ekkor sem sikerült megállapítani). Miután az étel elfogyott, Jimnie (egy Rákóczis bankóval szegényebben) kilépett a büféből, gondosan táskájába csúsztatva a pergamenköteget, amit olvasott. Nemrég jelentkezett az iskolába tanárnak – ennek esélyét nem sokkal korábban még abszolút minimálisnak látta volna, de hát változnak az idők –, s a pozitív választól felderülve indult el hazafelé.
A Jókai utcában volt lakása. Udvari kis garzon, az a fajta, ahová a szomszéd Terike néni bájos csevegése éjjel-nappal behallatszik, s ahová a tűzhelyen piruló hagyma cseppet sem kellemes szaga is előszeretettel kígyózik be. Most, hogy már csak napokat tölthet otthon – mivel nemsokára ismét nagy szeretettel várja a kastély egy dohos szobája –, mindenképpen szeretett volna hazaérni s aludni egy jót. Az ablakokat mindig gondosan bezárta, általában le is függönyözte – az állandóan elfüggönyözött lakás pedig bizony pletykákat szült a házban, amit Terike, Ilonka és Marika néni előszeretettel terjesztett tova. Valójában csak annyi volt az ok, hogy ne lássa meg senki, amint pálcájával varázsol, de ezt persze a szomszédság nem tudhatta. Isten tudja, mit hittek hát.
Már az Oktogon fele járt, mikor felötlött benne, hogy utolsó pesti napjai egyikén bedob egy csokis mekfrízt, irányt változtatott hát. Ám még mielőtt a gyorsétterem kapujához odaért volna, valami hatalmas dolog ütődött a hátának, ő pedig térdre borult, elejtve a kezében tartott táskát. Hátrasandított – valami ismeretlen fiatal lány esett neki a hátának, halványan ismerősnek tűnt… De nem, kizárt, hogy ismeri.
- Nézzen már az orra elé – szólt hátra ingerülten, és megmasszírozta vészjóslóan megcsikordult vállát. A lányra kissé udvariatlanul bár, de ügyet sem vetett többet – annál inkább a táskájára szegeződött a pillantása, amiből különféle holmik estek ki, ízléses bazárt kialakítva a macskakövön. Szájába harapott, amikor észrevette, hogy varázspálcája tőle két méterre hevert az aszfalton – a járdán siető legalább harminc fő pedig hol az ő furcsa kettősüket, hol a pálcát figyelte csodálkozó pillantással.
|
|
|
|
|
Jimnie Meccoy
INAKTÍV
a Bagolykő metsző szele
RPG hsz: 31
Összes hsz: 1891
|
× Runa
Még szerencse, hogy az ügyetlen fruska a pálcáért nyúlt. Annál kevésbé volt szerencsés viszont, hogy a varázspálca egy McDonald’s-ból épp akkor kilépő, anyukája vádliját kedvesen rugdosó pufók kiskölyök lábához gurult. A leányzó hamar felkapta ugyan a pálcát, a kisgyerek azonban – a lány háta mögött – mohó pillantást vetett a varázseszközre. Még csak az kellene, hogy hangosan felkiáltson: anyu, nekem is vegyél egy ilyen pálcát!Ilyesmi azonban nem történt. Helyette a leányzó lendületes mozdulattal Jimnie karjába csimpaszkodott (!), és minden bizonnyal bizalomgerjesztőnek szánt – bár nem túlzottan okos – mosolyt felvéve próbálta eltussolni az incidenst. Még meg is kérdezte, nem esett –e baja a pálcájának. Milyen jó fej.- Nem az enyém, az unokaöcsém játékeszköze – vágta rá. Már épp le akarta rázni a kis fruskát, amikor az egy papírt dugott az orra elé, majd afelől érdeklődött, merre van valami antikvárium. Hozzátette: szívesen venné, ha Jimnie el is kísérné odáig („persze csak ha nem tartja pofátlanságnak.”) Jimnie megpróbálkozott (csak próbálkozott) egy kedvesnek szánt mosollyal, majd baljával erőteljes mozdulattal kiszabadította magát a leányzó szorításából. - Tudja, hölgyem, általában nem szeretem, ha vadidegen emberek a karomba csimpaszkodnak – felelte teljes őszinteséggel, majd sietve folytatta. – Sajnos itt elválnak útjaink: nem tudom, merre van az antikvárium – de a sarokban ülő úriember bizonyára tudja, ismerős a környéken – mutatott baljával a gyorsétterem ajtaja előtt fekvő hajléktalanra, aki koccintós palackokkal bástyázta körbe magát, s szinte látható volt felette a szar műborból áradó illatfelhő. Már éppen menni készült, de a leány utolsó mondata miatt megtorpant – egy boszorkánnyal állna szemben? Alaposan (kissé szemtelenül) mérte végig a szemeivel, de nem tűnt ismerősnek – pedig biztos bagolyköves a szentem. Nem is olyan fiatal, de… Talán akkor kerülhetett oda, amikor ő már elballagott. Inkább eljátssza, hogy mugli, csak szabadulna már tőle. - Tessék? – vonta fel a szemöldökét. – Ez eredeti pozdorja. Made in Vietnam – tette hozzá.
|
|
|
|
|
Jimnie Meccoy
INAKTÍV
a Bagolykő metsző szele
RPG hsz: 31
Összes hsz: 1891
|
Gyakorlati óraSzürke, ködös, kissé nyirkos hétfő reggel volt. A frissen kinevezett tanár szórakozva pillantott órájára – nem volt egyszerű, mire megtanulta az analóg mugli óra használatát, de hagyjuk is ezt a kálváriát -, majd felsietett a sziklakórház felé vezető kőlépcsősoron.
Némi izgalommal lépett be az ispotályba – nemrég még gyakornok volt itt, most meg kvázi idegenvezetőként fog funkcionálni -, majd rövid séta után bekopogott a kórház főgyógyítójának ajtaján. A terv az volt, hogy az idős gyógyító mond pár szót a kórház létesítésének körülményeiről, majd megmutatja az egyes osztályokat a gyógyító szakirányos mestertanonc-palántáknak. Mivel fő az udvariasság, letörölte cipőjének sarát a küszöb előtti lábtörlőn, majd – az invitáló szót meghallván – belépett az ütött-kopott irodába.
Nem sok minden változott legutóbbi látogatása óta: egy hatalmas tölgyfaasztalon vastag pergamenfüzet hevert (a betegek jegyzéke), mi több, még egy mugli kommunikációs eszköz (tefelon?) is a berendezés részét képezte. Az igazgató mosolyogva nyújtott kezet, de Jimnie-nek nem sok ideje maradt az iroda kellékeinek szemügyre vételére, mert a gyógyító azon nyomban ki is terelte őt a szobából, majd együtt lépkedtek vissza a főbejárat felé – nagyon úgy tűnt, hogy megpróbálja „rövidre fogni” a látogatást. Jimnie közben az órájára sandított: nemsokára kilenc. Ez pedig azt jelenti, hogy a diákoknak két percen belül meg kellene érkezniük. S valóban: mire ezt végiggondolta, egy ismerős mestertanoncnak tűnő alak bontakozott ki az üvegajtón túli szürkés ködből.
|
|
|
|
|
Jimnie Meccoy
INAKTÍV
a Bagolykő metsző szele
RPG hsz: 31
Összes hsz: 1891
|
Jól tippelt: feltárult a kétszárnyú üvegajtó, s három diák lépett be rajta – no meg afféle potyautasként egy kis kellemetlenül hideg szél. Megkönnyebbülten fellélegzett – a társaság már megvan, az első lépés tehát abszolválódni látszott. Jelentőségteljes pillantást vetett az igazgatóra, ezzel jelezve, hogy nem várnak több érkezőre. - Köszöntök mindenkit a sziklakórházban – kezdte kissé rekedtes hangon. Gyorsan a zsebébe kotort egy Strepsilsért, majd folytatta. – Szeretném bemutatni az intézet igazgatóját, aki kezdésként szólna pár szót a kórház történetéről. Az igazgatóra emelte pillantását, s egy fél lépéssel hátrahúzódott. A főgyógyító megköszörülte a torkát, majd gyors bemutatkozás után a tárgyra tért. - Talán hallottátok már, hogy intézményünk 1930 óta üzemel itt jelenlegi formájában. A világháborúk okozta szükséghelyzet kívánta meg, hogy a jobb szárnyat átengedjük a varázstalan emberek számára… A területet később nem vette vissza az intézmény, ma múzeumot találhattok ott. Ez a rész azonban jelenleg is üzemel, mint az ország legnagyobb mágikus ispotálya. Körülbelül százan dolgozunk itt, a kisegítő személyzetet, recepciósokat is beleszámítva – az igazgató balra, a betegfelvevő pult mögé mutatott. – Röviden bemutatnám az egyes osztályokat. Kérlek, kövessetek – intett a diákoknak és Jimnie-nek, majd elindult a jobbra vezető tágas, fáklyákkal megvilágított folyosón.
|
|
|
|
|
Jimnie Meccoy
INAKTÍV
a Bagolykő metsző szele
RPG hsz: 31
Összes hsz: 1891
|
Gyakorlati óra
Jimnie elindult a kórház igazgató főorvosa után a jobb oldalon nyíló, világos folyosón. Az nem vezette őket sokáig: lementek pár lépcsőfokon, majd megálltak egy kétszárnyú üvegajtó előtt. - A muglik nem kívánták aktívan hasznosítani a kórház többi részét, egészségtelennek tartották a barlangjellegű környezet – válaszolt az igazgató Jenny kérdésére, s egy pálcaintéssel kitárta az üvegajtót, előreengedve a csoportot. Tágas, boltíves teremben álltak, a szemközti elvarázsolt ablakokon hívogatóan áradt be a napfény. A nagy teremben legalább húsz ágyat helyeztek el, paravánokkal és függönyökkel többé-kevésbé elválasztva őket egymástól. - Ez itt a kórház első számú kórterme – közölte velük az igazgató, majd rámutatott a szemközti falon lévő márványtáblára, melyen egy római egyes szám állt, s alatta a felirat: „Mágikus ragályok.” – Nos… Ide a varázsragályok által megfertőzött betegeink kerülnek. A kórteremnek – s a többinek is – két része van, ebben a teremrészben a nem fertőző betegségekkel küzdők fekszenek, a mögöttetek lévő ajtón túl pedig ugyanennek a kórteremnek a fertőző részlege van. Összesen öt nagy kórtermünk van, mindegyik hasonló módon kettéosztva. A fertőző részlegek csak kivételes esetben látogathatóak, az ottani betegeink általában el sem hagyhatják a termet gyógyulásukig... A többi részleg többé-kevésbé egymásba nyílik, a jobb állapotú betegeink mozgása nincs korlátozva – külön közösségi szoba is rendelkezésükre áll – ezzel a bal oldalt nyíló helyiségre mutatott: az üvegajtón át kényelmes fotelekkel berendezett könyvtárszobát láttak. - Egy kórteremben általában kétszer húsz ágy van - ha sok a beteg, a jelenleg üresen álló termeinket is használatba vesszük -, de nagyon ritkán fordul elő, hogy megtelne a kórház. Ebben a teremben például csak öten vannak: egy háromfős család sárkányhimlővel – a fertőző stádiumon túl vannak -, ketten pedig ragyaszóródással az elkülönített részlegen. Ha nincsen kérdés, haladhatunk tovább – bár ha akarjátok, tehetünk egy vizitet a sárkányhimlős betegeinknél… - tette hozzá kétkedve, s a félig-meddig elfüggönyözött ágyakra mutatott a terem sarkában.
|
|
|
|
|
Jimnie Meccoy
INAKTÍV
a Bagolykő metsző szele
RPG hsz: 31
Összes hsz: 1891
|
Gyakorlati óraJimnie maga igyekezett a háttérben maradni, ő is érdeklődve vizsgálgatta a kórtermet – a berendezés mintha modernebb lett volna, mint legutóbbi látogatásakor. Lapos pillantásokat vetett karórájára, megállapítva, hogy a tervezett egy óra túlságosan is gyorsan telik. Az igazgatóra pillantott, akit – úgy tűnik – teljesen lekötöttek egy időre Jenny kérdései. - Azt hiszem, igazad van – mosolyodott el a gyógyító Jenny első kérdésére válaszolva -, de ezt a döntést nem mi hoztuk. Az itteni mugli kórházi felszereléseket a sokkal jobban kiépített városmajori klinikába telepítették át – tette hozzá. – A kapacitásunkat tekintve… Nos, alapvetően kétszáz ágy van a kórtermekben, ezen kívül további két üres teremben szükség esetén huszonöt-huszonöt beteget tudunk elszállásolni, ez körülbelül 250 fő. Azonban a százhúsz főnyi telítettséget is ritkán érjük el. Sürgősségi kezelésre bárkit fogadunk, hosszabb kúráknál azonban inkább a környéken lakókat szoktuk felvenni – válaszolt, remélve, hogy ezzel a leányzó minden kérdését megmagyarázta. – Ami pedig a sárkányhimlős betegeinket illeti… - kissé lehalkította hangját – körülbelül egy hónapja vannak itt, és reményeim szerint egy hét múlva haza is mehetnek. Gyertek – intett a főgyógyító maga után, és a terem széle felé sietett. Enyhén félrehúzta a függönyt – ekkor azonban észrevette, hogy a betegek alszanak. Csendre intette a diákokat, majd keze egy mozdulatával jelezte, hol álljanak meg. A látvány nem volt szép. A diákok csak a legkívül fekvő beteget láthatták, de vélhetően ez is elég volt nekik: zöldes színűre színeződött, enyhén keléses, rücskös bőrt figyelhettek meg a páciens arcán. A gyógyító nagy óvatosan leemelt az ágy feletti polcról egy barna színű üveget – rajta a „ Sárkányhimlő – Gorsemoor-tinktúra” felirattal, majd fehér köpenyének zsebéből egy nagy ecsetet halászott elő. Finoman, óvatosan kent egy réteg tinktúrát a beteg arcára: enyhén sistergő hang hallatszott, szinte látni lehetett, ahogy az erős gyógyfőzet szétmarja a csomós keléseket. Várt pár másodpercet, majd ugyanezt a műveletet megismételte a másik két beteggel, végül visszatette a gyógyszert a helyére. Pár lépéssel a diákok mellé lépett, s suttogó hangon megszólalt. - E betegeinknek már csak az arcukon vannak kelések, s ebben a fázisban már csak tinktúrával kezeljük őket. Ha érdekel titeket a betegség háttere, inkább a következő teremben mondanám el, ne keltsük fel őket – tette hozzá továbbra is suttogva, s pálcájával behúzta az ágyakat jótékonyan elrejtő függönyt.
|
|
|
|
|
