36. tanév, tanulmányi szünet
Légy üdvözölve, kedves Látogató!
HírekFórumRegisztrációAz Iskoláról
Fórum Navigátor

Ki Online?
Bagolykő Mágustanoda FórumBagolykőtől távolMagyarországi helyszínek

Oldalak: « 1 2 ... 6 7 [8] 9 10 ... 18 ... 139 140 » Le | Téma száljai | Témaleírás
Katie Runa Blackwood
INAKTÍV


Rúnafejtő és -fordító
offline
RPG hsz: 271
Összes hsz: 6738
DzsimDzsem, megkenem :3
Írta: 2014. szeptember 24. 21:07
| Link

MecCoy bácsi - szombat délelőtt

Hideg vaaan. De olyan nagyon hideg, az a "bemászom a kabátod alá és kirázlak a bőrödből is a nyár után" hideg. Elképesztő, milyen pálfordulást jelent a nyár után betoppanó ősz mind öltözködés, mind kedv terén. Újra iskolapadba ülnek a nebulók, ismét fel kell kelni reggelente, tanulni a változatosság kedvéért, hozzászokni a változásokhoz, no és persze akad ezer és egy más teendő a listán, ünnepek, elvégzendők, beadandók, fúhh... Alig győzte kapkodni a fejét újabban, hogy mik történtek az iskolában, de hát ma délelőtt azért szabadult ki az Ádámtól kölcsönzött engedély segítségével, hogy felkészüljön az idei hajrára. Ugyanis teljesen lemerültek a készletei, füzetek nulla, írószer nulla, olvasnivaló NULLA. Ez a legborzalmasabb az egészben, hogy nem lesz mit olvasson esténként. Ja és azt nem is említettük, hogy nem tudtak együtt jönni a barna hajú hercegével, mert amannak gyakorlata van. Természetesen. Nem szereti néha az aurori mestertanonc gárdáját. Ellopkodják tőle a fontos személyét, de ha egyszer ez Greg hivatása, fejet hajt előtte egy kis nyögvenyeléssel.
A budapesti utcák szombat dacára nyüzsögnek; a Keleti környéke (ahova berobogott a szerelvény) tele van egyrészt gyanús alakokkal, portékájukat kínálgatom simlisekkel, másrészt, ahogy megindul az előzőleg már feltérképezett utcán, végigbaktat egy másikon és kiér a Hősök teréhez, no ott meg a ferde szemű embertársak tolonganak kamerákkal a kezükben. Muglik- somolyogva dugja zsebre apró kezecskéit, miközben helyre rakja fején a napszemüveget. Villódzó őszi napra ébredtek ma és elindulni enélkül a kellék nélkül öngyilkosság a retinára nézve.
Kissé fázósan húzza összébb magán a széldzsekijét, feljebb tornázza a hátizsákját és jókislány módjára megindul... az Andrássy-n egy darabon. Já, Runa szeret nézelődni újabban, felfedezni azt, amiről már olvasott és Budapesten nem olyan sűrűn engedik kóvályogni, lévén borzasztó az egyensúlyérzéke. Ádám most is csak olyan "felszerelésben" eresztette ki a kapun, ami megtartja minden porcikáját és még sebtapasz is került a cókmókjához. Mint egy vérbeli óvodásnál, szörnyű.
Nos, az mind szép és jó, hogy elindul, de ugyebár ő kinézett magának helyeket és az iskolában internet nincs, a faluban pedig elfelejtette Ádám gépéről kikeresni a koordinátákat. Az ám, így hogy fogja megtalálni az antikváriumot? Jó kérdés. Ekkor jön a képbe mások megszólítása, hm... Igen, Runáról beszélünk. Aki leszólítana egy embert. Segítséget kérne. Abszurd helyzet, fatal error, warning during processing information. Ennyire még nincs kiképezve a kisasszony és bár a szándék megvan, hogy az előtte haladó, létrányi magas fickót megszólítsa, nincs annyi hangja, hogy mindezt kivitelezze is. Egy szerencsétlen momentumában ráadásul oly sikeresen megbotlik, hogy nekivágódik homlokkal előre a másik hátának. Veregesd magad vállon, kislányom, csodás szerencsétlenkedést okoztál ismét.
- Sa-Sajnáálom.... - Dadogja a kis ügyetLenke, miközben még mindig nem volt képes kiegyengetni magát a másik hátából, csak ott balszerencséskedik, hogy kihúzza magát. Azt mondani sem kell, hogy a folyamat közben vagy kétszer még megfejeli itt-ott szegény fiatalembert, egyszer alkaron, egyszer meg vállon. Szép kis kezdés.
Utoljára módosította:Katie Runa Blackwood, 2014. október 24. 05:33 Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Dwayne Warren
INAKTÍV


officer friendly
offline
RPG hsz: 1645
Összes hsz: 3684
Írta: 2014. szeptember 24. 21:52 | Link

Zója & Mina

az örödik kerületben
az MMM kihelyezett bírósági épületeinek egyike előtt



Elengedi a lánya kezét, hogy az előrerohanhasson. Buzgó kis energiamócsing az a gyerek, az eredendő hiperaktivitását biztosan az apai ágról örökölte. Mélyen fájó belegondolni, hogy ebből a cserfes lánykából évek múltán felnőtt nő lesz, ki tudja, milyen hibákkal. Talán elköveti mindazt, amit a szülei - vagy a felét, az is bőven elég lenne. Dwayne tudja, hogy aggódnia kellene. Tisztában van vele, hogy egy valamirevaló szülőnek ez lenne a dolga, az állandó páni félelemnek kellene mozgatnia ebben az időszakban.
És mégse. Papír ide vagy oda - érzelmileg közelebb áll egy közeli baráthoz vagy nagybácsihoz, mint aggódó apához. Ez bizonyára örökre így is marad.
A másik kezét is a zakója zsebébe csúsztatja, a napfény ellenére csípős az  őszi levegő. A tekintete a lányáról a volt barátnőjére siklik, kissé megemeli a szemöldökét jócskán túlnőtt tincsei alatt.
   -  Rúnázott medál, eh? Az amit én adtam gondolom már nincs meg. Ja. De különben megnézem, hozd be valamikor az irodába. Valamennyit még tudok róluk, azt meg tudom mondani, hogy meg van-e átkozva mondjuk.

Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

ISTP-T: a virtuóz
Jimnie Meccoy
INAKTÍV


a Bagolykő metsző szele
offline
RPG hsz: 31
Összes hsz: 1891
Írta: 2014. szeptember 24. 22:12 | Link

× Runa


Mindent összevetve nem állíthatjuk, hogy a Garay utcai olcsó kis kínai büfében jó lett volna a koszt. Szezámmagos csirkegolyóik nélkülözték mind a valódi húst, mind a valódi szezámmagot, ellenben klassz édes-savanyú öntet járt hozzájuk, a trutyis fajtából. Ez azért is remek, mert a szósz használatával a pult mögötti minden étel egyféle ízű lesz – a választási hiba így minimálisra csökkenthető –, másrészt az enyhén avas összetevők mellékízét is elnyomja.
Jimnie e gondolatokkal a fejében bámult kifelé a kifőzde ablakán, miközben zöldséges tésztája maradékát felcsavarta a villára (előzőleg pálcikát kért, de hamar kiderült, hogy a hagyományos evőeszközökkel egyelőre még gyorsabban megy az étkezés). Egy nehezen analizálható zöldségdarab cigányútra ment, s csak félperces köhögéses haláltusa után került vissza ismét a tányérba (a fajtáját ekkor sem sikerült megállapítani). Miután az étel elfogyott, Jimnie (egy Rákóczis bankóval szegényebben) kilépett a büféből, gondosan táskájába csúsztatva a pergamenköteget, amit olvasott. Nemrég jelentkezett az iskolába tanárnak – ennek esélyét nem sokkal korábban még abszolút minimálisnak látta volna, de hát változnak az idők –, s a pozitív választól felderülve indult el hazafelé.
A Jókai utcában volt lakása. Udvari kis garzon, az a fajta, ahová a szomszéd Terike néni bájos csevegése éjjel-nappal behallatszik, s ahová a tűzhelyen piruló hagyma cseppet sem kellemes szaga is előszeretettel kígyózik be. Most, hogy már csak napokat tölthet otthon – mivel nemsokára ismét nagy szeretettel várja a kastély egy dohos szobája –, mindenképpen szeretett volna hazaérni s aludni egy jót. Az ablakokat mindig gondosan bezárta, általában le is függönyözte – az állandóan elfüggönyözött lakás pedig bizony pletykákat szült a házban, amit Terike, Ilonka és Marika néni előszeretettel terjesztett tova. Valójában csak annyi volt az ok, hogy ne lássa meg senki, amint pálcájával varázsol, de ezt persze a szomszédság nem tudhatta. Isten tudja, mit hittek hát.
Már az Oktogon fele járt, mikor felötlött benne, hogy utolsó pesti napjai egyikén bedob egy csokis mekfrízt, irányt változtatott hát. Ám még mielőtt a gyorsétterem kapujához odaért volna, valami hatalmas dolog ütődött a hátának, ő pedig térdre borult, elejtve a kezében tartott táskát. Hátrasandított – valami ismeretlen fiatal lány esett neki a hátának, halványan ismerősnek tűnt… De nem, kizárt, hogy ismeri.
- Nézzen már az orra elé – szólt hátra ingerülten, és megmasszírozta vészjóslóan megcsikordult vállát. A lányra kissé udvariatlanul bár, de ügyet sem vetett többet – annál inkább a táskájára szegeződött a pillantása, amiből különféle holmik estek ki, ízléses bazárt kialakítva a macskakövön. Szájába harapott, amikor észrevette, hogy varázspálcája tőle két méterre hevert az aszfalton – a járdán siető legalább harminc fő pedig hol az ő furcsa kettősüket, hol a pálcát figyelte csodálkozó pillantással.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Nap Népe-tag
A paradicsomom
Dr. Mácsai Zója
INAKTÍV


Félvéla pszichomókus | Mrs. DW
offline
RPG hsz: 519
Összes hsz: 1076
Írta: 2014. szeptember 24. 22:18 | Link

Dwayne, Mina

- Hm?
Még jó, hogy nem nyitja ki a száját, nem szeretné firtatni a dolgot túlságosan, próbálja visszakeresni, hogy mikor kapott medált, főleg rúnázottat Dwayne-től. Nem volt hosszú, de igen intenzíven telt az a nyár, sok felé voltak, sok mindent csináltak, de erre biztosan emlékezne.
- Miért ne lenne meg?
Hárít, alig érezhető a bizonytalanság a hangjában, de azért még neki is feltűnik. Nyel egy nagyot, és Mina felé fordítja a tekintetét, aki épp egy egész aranyos kávézó menüjét olvassa, majd egy idősebb hölggyel kezd beszélgetni, aki láthatóan ott dolgozik. Nincs olyan messze tőlük, mégis hallótávolságon kívül, de azért szemmel tartja, hiszen ismer számos borzalmas történetet, szülő mellett eltűnt gyermekekről, és nem  is tudja mit tenne, ha Minának akár csak a haja szála is meggörbülne.
- Nem vagyok akkora szívtelen szörnyeteg, mint amekkorának gondolsz. Tudod…
Egy pillanatra megáll, mielőtt még ostobaságot mondana, vagyis nem ostobaság, nagyon is értelmes lenne, de inkább lenyeli a gondolatot, és egy pillanatra lehunyja a szemét.
- Én vagyok a hülye, hogy próbállak az ellenkezőjéről meggyőzni. Sajnálom, menjünk inkább, Mina vár, ne rontsuk el a boldogságát, hiszen végre hivatalosan is összetartoztok.
Mostanában nem sokat beszél, csendesebb lett, mintha az évek kicsit elvették volna azt az életvidám, őszintén kommunikáló nőt, aki volt. Nehéz időszakon megy át. Talán, majd ha beáll a rutin az életébe, akkor menni fog minden úgy, mint régen. A beszélhetés folytatása helyett irányba állítja magát, és útközben gyors mozdulattal letörli az arcát. Csak túl akar esni az egészen, és hazamenni, de tudja, hogy Mina minél hosszabbra szeretné majd nyújtani a napot, ő pedig igyekszik majd mindehhez jó képet vágni.
-Jó napot! Mit eszünk, választottál?
Érdeklődik a lányhoz fordulva, mintha minden a legnagyobb rendben lenne, és reméli, hogy Dwayne se érez másképp a dologgal kapcsolatban.

Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Dwayne Warren
INAKTÍV


officer friendly
offline
RPG hsz: 1645
Összes hsz: 3684
Írta: 2014. szeptember 25. 09:49 | Link

Zója & Mina

az örödik kerületben
az MMM kihelyezett bírósági épületeinek egyike előtt



Meghökkenve bámul rá a túlzottan heves reakcióra, még egy fél lépéssel távolabb húzódik a járdán, amíg az a nyavalyás szegély engedi. Nők. Kérnek valamit, aztán egy ártatlan - és szempontjából véve teljesen logikus - kérdés kapcsán pedig kiborulnak és lám, máris a férfiemberben keltenek mardosó bűntudatot. Dwayne nem felel, csak megrántja a vállát, magában elkönyveli, hogy Zója biztosan azokat a napokat éli, tehát jobb úgy kezelni, mint egy élesített gránátot.
   -  Hát bocsássá' meg, megígérem többé nem szólok Őfelségéhez, ha ilyen tüskés.  
Hiába, a lányka mellé érve meg sem próbál úgy tenni, mintha nem épp sértették volna vérig. Konokul a zsebében tartja a kezeit egy ideig, majd a jobbját előhúzva a karórájára pillant. Hiába minden próbálkozás a baráti jobbra, az elfojtott indulatok és kimondatlan gondolatok feszültsége közöttük nem engedi, hogy huzamosabb ideig elviseljék egymást. Még Mina érdekében se.
   -  Nekem asszem inkább mennem kellene. Csak dél napra engedtek el, meg hát...
Meg hát sajnálom, Mina, de az anyád kikészíti az idegeimet, ha pedig nem törli le ezt a kifejezést az arcáról, szájon fogom vágni.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

ISTP-T: a virtuóz
Mácsai Mina Izabella
INAKTÍV


CsöppWarren | Kávéslány
offline
RPG hsz: 470
Összes hsz: 963
Írta: 2014. szeptember 25. 10:15 | Link

Szülők

A néni nagyon kedves, minden bugyuta kérdésemre válaszol, olyanokra is, amelyeket kimondva én is butaságnak gondolok, de legalább biztosra megyek. A nyál már összefutott a számban a gondolatra is, hogy milyen finomat eszünk majd, és bevallom a szívem hevesebben dobog arra gondolva, hogy milyen jó lesz majd úgy beülni ide, mintha egy család lennénk. Nem is olyan sok, ugye?
- Meglepetés.
Mosolyogva pillantok fel anyura, aki mögém áll, majd apára, aztán megint anyára. Egy percre váltam el tőlük, hogy megtaláljam a legjobb helyet a környéken, erre tessék. Ennyi is elég volt. Miért? Miért pont az én szüleim?
- Már megint veszekedtetek? Min? Miért nem lehet csak egyszer, egyetlen egyszer egy normális napunk együtt? Különben is, ha annyira utáljátok egymást, miért foglalkoztok mindig egymással? Azt mondtátok, ez az én napom lesz.
Nem kiabálok, hogyan is tenném? Hiszen ők a szüleim. Apára egyszer kiáltottam rá, mert azt hittem elmegy, és elhagy, pedig csak annyit akart elmondani, hogy van valaki az életében, akit ráadásul szeretek is. Mi lett volna, ha rosszabbat mond? Most pedig itt állunk, a néni jobbnak látta, ha megnézi a készülő süteményeket, melyek finom illata ide is kiér, és melyek miatt kordul is egyet a gyomrom. Akkor se.
- Inkább menjünk haza. Nem akarok veletek lenni.
Bár szinte azonnal megbánom, hogy ilyet mondtam a szüleimnek, nem gondolom meg magam, inkább elindulok arra, amerről reggel jöttünk. Csak menjünk haza, ennyi. Nem utálhatsz valakit annyira, hogy a saját gyerekedért meg ne tennél mindent. Anya mindig ezt mondta, mindig. Ezek szerint hazudott nekem, ami majdnem annyira fáj, minthogy a szüleim utálják egymást. Mondjuk még mindig az viszi el az első helyezést, hiszen folyton tönkretesz mindent.  

Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Aileen Aurora
INAKTÍV


Csillámhercegnő | Legcukibb | Móki
offline
RPG hsz: 390
Összes hsz: 5022
Alternatív(?) dimenzió
Írta: 2014. szeptember 30. 23:19
| Link

Alexem <3

2015. nyara igazán csapadékosra sikerült. Most is éppen esik, bár csak olyan bágyadtan, cseppenként hull alá a víz, akárha az ég szemének könnycseppjei lennének. Budapest egyik csöndes utcáján az esőcseppek mellett valami más is kopog: egy fiatal, szőke nő halad végig a járdán, fekete esernyőjével óvva haját, ruháját a nedvességtől. Léptei először sietősek, majd lelassulnak, végül a lány megáll célja előtt, aztán csak nézi a ház ajtaját mozdulatlanul.
Nem úgy tűnik, mintha várna valakire, talán csak az elhatározás hiányzik belőle. Tétován közelebb lép a nyílászáróhoz, majd vissza a járda szélére. Ernyőt tartó keze remegni tetszik, valószínűleg nemcsak a hidegtől. Arckifejezése pillanatonként változik, gondolatai átsuhannak rajta, szemei izgatottságot, és talán némi bizonytalanságot tükröznek. Ajkába harap, homlokát ráncolja, kék szemeit le sem veszi a kilincsről. Végül elindul, érezhető a pillanat, amikor végre elhatározásra jut.
Két lépéssel megteszi az ajtóig tartó távot, majd becsönget a lakásba. Várakozás közben lesimítja nadrágját, hátradobja hosszú haját, próbálja rendbe szedni arcizmait. Egyszer csak éles fény vetül rá a lassan szélesedő ajtórésből, amit szinte azonnal egy fiatal férfi alakja takar el. A nő hirtelen mozdul, hiszen szemei látják, agya azonnal felfogja a szemüveg lencséi mögül kérdőn rátekintő, hihetetlenül kék szemeket, a rövid barna hajat, az ismerős termetet. Karjait széttárja, szája mosolyra húzódik és a következő pillanat már a férfi nyakában találja őt. Az esernyőt feledve - háta mögé dobva - szorosan hozzábújik az eddig látni vágyott alakhoz, élvezi közelségét, beszívja kellemes, megnyugtató illatát.
Olyan régen, több, mint egy éve már, hogy látta őt, emiatt lehet, hogy a találkozás öröme annyira magával ragadja, hogy végül terveit, melyek biztosan voltak, sutba dobva megcsókolja a férfit. Ajkaik éppen csak összeérnek, mikor a nő ráeszmél arra, mit csinál. Hirtelen hátrébb lép, elhúzódik, fejét elfordítja, talán magában átkozódik is. Nem egészen így kellett volna történnie. Mármint persze, be akarta vallani, el akarta mondani, mit érez, de nem szerette volna így letámadni a férfit. Bár egy kis része nem is bánja, hogy így alakult: ha végül a válasz "nem" lesz, ez a pillanat már akkor is az övé és élete végéig kincsként fogja őrizni. Most hát csendben áll és vár, hogy történjen valami, miközben ajkain még érzi Alex csókjának ízét.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Dolánszky Alex
INAKTÍV


Hakuna Matata
offline
RPG hsz: 498
Összes hsz: 14900
Írta: 2014. október 1. 10:20 | Link

From The Window Of My Room

Az egész napos léhűtés igényes művelését tökélyre fejlesztettem. Ezen dolgoztam a napokban, és mondhatom, előre nem látott fejlődést mutatok. Nem dolgozom, nem tanulok. Az eső is esik, ezért lefújtuk a kutyasétáltatós bandázást Noéékkal.
Amikor már a számítógépet is unom, és könyvet is lusta vagyok olvasni, az ágyban fekszek és meredek a semmibe. Kami a gazdájára ütött, itt döglik a szőnyegen ő is.
Nem vagyok cseszegetve, mert igazából egész eddig tanultam, és most ez az érettségi utáni megérdemelt nyugim. A tétlenség azonban úgy látszik, a káromra van: túl sokat gondolkodom. A gondolataim pedig kivetülnek elém; az előbb a vízcseppekkel és szemüvegtelenségemmel homályosított ablakom előtt elsuhant egy Mókus.
A hátamra gördülök, szemrevételezem a plafont is. Mondjuk csukott szemmel.
Ez vagy tíz másodpercig működik, mígnem a szemeim a csengő éles kerregésére kipattannak. Anyu és apu dolgoznak, úgyhogy enyém az ajtó. Úgyis valszeg Noémi elégelte meg kínzó hiányomat, és jött behajtani a Pandemic-partit, ha már esőnap van. Füleim mögé gyűröm a szemüvegem, és kikászálódom az ágyból, feljebb rángatom a farmerem. A házőrző a szőnyegről felpislog rám, és szusszan egyet.
- Ne terheld túl magad, anyuskám - cukkolom a kutyám, és néhány krákogással rég nem használt hangomat is leakasztom a szögről.
Az arcomba életet dörzsölök, miközben kilépek a folyosóra. Néhány napos döglés - néhány napos borosta... De legalább fürdök.
Kitárom az ajtót, és egy pillanatra meglepődöm a jövevényen. Kicsit megváltozott az arca, de attól még tényleg Lin az a fekete esernyő alatt. A kezem előbb mozdul, mint az agyam, ő pedig széttárt karjaimba omlik. Így szorítom, nem tervezem elengedni, míg maga ki nem bontakozna az ölelésből. Számolatlan mennyiségű Missisipi után lazul a fogása rajtam, hát eleresztem én is.
Nem mondom, hogy nem reméltem sosem ilyesmit, de azért váratlan volt, hogy tényleg megtörténik. Alig enged el, máris visszahajol egy egészen pici csókért, ami - nem akarok telhetetlennek tűnni, de - határozottan nem ütötte meg az elégséges szintet.
Már úgyis megtörtént, így nem vállalok nagy kockázatot azzal, hogy újra magamhoz húzom őt azt prezentálandó, hogyan kell egy tisztességes csókkal köszönteni az egy éve nem látott 'soha nem merült fel, hogy köztünk lehetne több is' barátot.
Azért még megtorpanok, ahogy arcunk egészen közel kerül egymáshoz, kiélvezve azt a pillanatot, amikor a barátságból átlépünk a 'valami más' kategóriába. Ezer éve velem van, és mégis csak most... "Mi lesz ebből?"-ökkel már nem akarom elrontani a percet. Mindig túl sokat agyalok. Szóval miután beszívtam az összes köztünk lévő édes leheletet, és hagytam kellemesen eltompulni az agyam, letesztelem, épp olyan puha-e a lány csókja, mint ahogy képzelem.
Lassan válunk el, és most jöhetnek, a "Mi lesz ebből?"-ök. Mielőtt belelovalhatnám magam, meglátom mögötte az elhagyott esernyőt a betonon. Eloldalazok a szűk ajtóban Lin mellett, ki az esőbe, felkapom az ernyőt, és mire visszalépek, már össze is van hajtva. Semmi helyénvaló nem jut eszembe, amit mondhatnék. Inkább, amikor már bent vagyok, felé nyújtom a kezem, szavak nélkül invitálva beljebb.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Aileen Aurora
INAKTÍV


Csillámhercegnő | Legcukibb | Móki
offline
RPG hsz: 390
Összes hsz: 5022
Írta: 2014. október 3. 23:56 | Link

Sosem gondoltam volna, hogy az élet lehet ennyire egyszerű és magától értetődő. Persze ahhoz, hogy rájöjjek, kellett egy bölcs görög útmutatása, egy belga fiú szeretete, egy rakásnyi kaland és tapasztalat, hogy végül egy ausztrál srác rajongása ráébresszen arra, hol és kivel is szeretnék lenni igazán. Mennyire klisés azt mondani, hogy az utam ott ér véget, ahol elkezdődött, és, hogy mindig is ott akartam lenni, ahonnan elmentem? Már ért bennem az elhatározás, hogy ideje hazatérni, nem is csak Alex miatt. Nemrég olvastam valahol az alábbi sort, és mintha csak rólam szólna a szöveg: "Eljön a perc, amikor az ember felismeri, hogy nincs értelme tovább vándorolni. Akárhova megyünk, magunkat úgyis magunkkal visszük."
Egyszerűen az utam a végéhez ért: elsajátítottam, amit másoktól megtanulhattam, már tudom értékelni önmagamat és cselekedeteimet, végre nem mások szemével. Azt hiszem valahol találkoztam önmagammal és megbékéltem vele. Olyan vagyok amilyen, és van olyasmi, amin nem is akarok változtatni magamban, amin pedig érdemes volt, az a változás magától bekövetkezett.
Annak ellenére, hogy tisztán láttam, már nincs miért távol maradnom, csak akkor indultam el ténylegesen, mikor rájöttem, hogy van értelme hazajönnöm, van célom, van valaki, akiért érdemes visszaindulni. Mikor Thomas, arcán azzal a félszeg mosollyal, kicsit elvörösödve randira hívott, gondolkodás nélkül visszautasítottam. Aztán csak álltam ott, és nem értettem magamat. A fiú kedves volt, helyes, bírtam a személyiségét, nem voltak taszító tulajdonságai és még a hobbijaink is egyeztek, mégis az, az elutasítás reflexszerűen jött, mintha teljesen abszurd lenne a dolog. És az is volt. Hiszen én nem őt szeretem. És csak ott, abban a pillanatban jöttem rá. Pedig egész nyáron őt festettem. Néha órákig merengtem azt a képet bámulva, amit még a ballagásunkon kértem tőle. Róla álmodtam éjszakánként, és ábrándoztam nappal.
De csak ott, egy másik férfit visszautasítva jöttem rá, hogy én azért nem mondhatok neki igent, mert Alexet szeretem. Annyira egyszerű és magától értetődő, hogy bárki megmondta volna, és én mégis ilyen lassan jöttem csak rá. De akkor azonnal csomagoltam, és indultam is haza, most pedig itt vagyok, és csak remélni merem, hogy nem álmodom, de, ha mégis, ez a legszebb álom, amiben valaha részem lehetett.
Érzem Alex ajkait a számon, karjait a derekamon, fejemből pedig kiszáll mindenféle gondolat, hogy csak annyi maradjon: soha többé nem akarom, hogy elengedjen. Erősen kapaszkodom belé, míg vége nincs a csóknak, aztán csak állok és várok, nem tudva, most mi lesz. A fiú közben behozza az esernyőmet, majd a karját nyújtja felém, én pedig gondolkodás nélkül szorítom meg ujjait és követem őt a ház belsejébe.
Beszélnünk kéne, talán előbb nekem, és lenne is mit mondanom, elvégre nem tegnap váltunk el, mégis valahogy nehéz megszólalnom. Talán az öröm némít el, hogy végre mellette lehetek, vagy a félelem, hogy vége lesz, vagy egyszerűen csak a rengeteg mondanivaló bennem nem tudja eldönteni, melyikük is a legfontosabb, mivel is kéne kezdenem. Pedig aztán ez is annyira egyszerű és magától értetődő:
- Szeretlek - bukik ki belőlem, majd közelebb lépve hozzá homlokom a mellkasára simítom. - Nem tudom, mióta, hiszen mindig is fontos voltál nekem, de egyszer csak azt vettem észre, hogy fontosabb vagy, mint bármi vagy bárki más. Hogy veled akarok lenni, látni az arcodat, hallani a hangodat. Hiányoztak a vicceid, a kedvességed, az, hogy hozzád bújhatok, ha baj van. Egyszerűen nem volt jó nélküled. Ezért vagyok most itt, és azért, hogy elmondjam, szeretlek.
Utolsó szavam előtt felemelem a fejem, hogy lássam arckifejezését, szemének csillanását, és kiolvassam belőle a jövőt, hogy létezik-e ilyen formában közös jövőnk.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Dolánszky Alex
INAKTÍV


Hakuna Matata
offline
RPG hsz: 498
Összes hsz: 14900
Írta: 2014. október 6. 23:20 | Link

"Látom, hiányoztam" - sütnék el egy tréfát a nem várt köszöntésre, de valami megállásra késztet. Még tanulom, mikor helyén való humorizálni, és mikor nem. A viaskodás Lin arcán hallgattat el. Viaskodás! Esküszöm, fejlődöm!
Amúgy lételemem a pofázás - látjátok, most is marhaságokon járatom az agyam, pedig épp itt kéne lennem a szobámban, a testemben, ezzel a csodálatos lánnyal... ehelyett totálisan el vagyok tévedve az agyam idegesítően bonyolult útvesztőiben, miközben... hallgass már el! - könyörgök magamnak.
Az okklumencia alaptételét gyakorlom - próbálom elcsitítani a fejemben frusztrálóan kavargó, mit kavargó: őrült örvényként koponyám korlátait ostromló gondolatokat. Aztán már nincs erre szükség, mert az, hogy megszólal, segít az összpontosításban. (Uram atyám, egészen eddig a saját fejembe voltam zárva? És csak álltunk?! Fantasztikus házigazda vagyok!)
Közel bújik hozzám, így lehajthatom fejemet, hogy az orrommal cirógassam feje búbját, míg beszél. Figyelek én arra is, amit mond, de... jó, fogalmam sincs, miről beszél, csak foszlányokat kapok el, mert közben olyasmikre gondolok, hogy de jó az illata, vajon mindig ilyen alacsony volt-e, mintha vékonyabb lenne, mint mióta utoljára láttam, és hogy hmmmmmmmmmmmmmmmmmmmmmmmmmmmmmmm.
Szóval vágom, mi volt a téma, de csak az újabb szeretleknek sikerült ténylegesen eljutnia hozzám. De úgyis ez a lényeg, nem? Nyomok egy puszit a feje búbjára, majd felemelve az állát, a szájára is. Milyen képtelennek tűnt volna ez korábban... fura. Most pedig olyan egyszerűen jön. Azért kicsit zsong a fejem.
Minden beszélgetésindító kérdésem hülyének hangzik még így kimondatlanul, pedig rengeteg dologról szeretnék tudni. Hogy mi történt vele, mióta legutóbb beszéltünk, miket élt át, hogy mi változott... És azt is röhejes lenne megkérdezni, hogy kér-e inni, igaz? Ó.
- Öhm... kabát... - kezdjük az alapvetővel. Mostanáig nem tűnt fel, hogy még mindig rajta van, hát szótlan lefejtem róla, és a számítógép előtti szék támlájára dobom.
- Hely... - motyogom, mintha számot vetnék, mit kell biztosítani egy vendég számára. Leülök az ágyra mögöttem, és nyújtom felé a kezem, hogy foglaljon helyet ő is.
Végül nem úszhatja meg. Zavartságomat kénytelen vagyok viccel elütni.
- Nem sikerült felfognom, amit az előbb mondtál azzal kapcsolatban, hogy szeretsz. Elismételnéd? - vigyorgok rá játékosan.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Simfel Kristóf
INAKTÍV


Büfékocsis Vadalma úr
offline
RPG hsz: 40
Összes hsz: 212
Írta: 2014. október 18. 13:29 | Link

Haru
Pestseholse



Felfrissülve lép ki a macskaköves utcára.  Az idő egyre hűvösebb, de mindig felmelegíti az embert ha néhány szokásának eleget tesz. Ejt még egy fesh mosolyt maga mögé a hölgyeknek, mikor pedig az ajtó a becsukódó lendülettel elrejti a benti társaságot, zsebre vágja kezeit és útnak indul. Nincs is jobb, mint napközben Pestseholse tereit járni,  költeni a megmaradt pénzt és nem merengeni azon, hogy még mindig nincsen munkahelye és azt a tündéri bejárócsajszit se fogja tudni kifizetni. Sőt, előbb-utóbb ételre se lesz pénze. Mondjuk ettől nem fél túlzottan, a szülei bármily öregecskék is, nem fogják hagyni, hogy az egyetlen szem pici fiuk éhezzen. Ez a jó az egyke-létben, ha akarnak sem tudnak a szülők másra koncentrálni rajtad kívül. Annyira jól érzi magát, hogy fütyörészni kezd a zsúfolt úton, de hamar rá kell jönnie, hogy amott az a bíbor taláros fazon nem igazán érzékeli ezt. Nagy süvegével, arany fogaival furcsán kezdi méregetni Kristófot, amitől a férfi inkább bekanyarodik egy másik utcába. Az itteni emberekkel jobb inkább vigyázni, első a személyes biztonság. Megáll egy cilindereket és süvegeket áruló bolt előtt, merthogy megakadt a szeme egy a kirakatban lévő tetszetősnek tűnő darabon. Elmereng azon, milyen jól is nézne ki egy cilinderben, majd rögtön a forró gesztenyét áruló, ujjatlan kesztyűs alakok jutnak az eszébe. Lehet, hogy ilyesmivel kéne foglalkoznia? "Simfel Róbert, a köztiszteletben álló nyugalmazott nemzetközi kapcsolatok fejének a fia árulja Bogolyfalva főterén a legfinomabb pörkölt mogyorót, vigyék, egyék!" Sóhajt a gondolataiban felvillanó szalagcímen, majd inkább tovább folytatja céltalan útját. A fene se érti ezeket a minisztériumi fejeseket. Egyik nap még vígan írja alá a papírokat, a másikon pedig már mondhatni az utcát söpri. És mindezt azért, mert útközben hívta őt természet anyánk. Érezte ezt a különleges kapcsolatot közte és Terra, a föld Istennője között, és ezt a bensőséges viszonyt kettőjük között kirúgással jutalmazták. Kristóf végül megáll most egy fogadó előtt és azon kezd el töprengeni, bemenjen-e elverni az utolsó galleonjait és sarlóit.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Sharlotte Johanson
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 395
Összes hsz: 6540
Írta: 2014. október 22. 18:13 | Link

Szívem <3
pesti ispotály, november vége, öltözet

Sosem gondolta volna, hogy Jace után lesz még kismama szerepben, aztán a terhessége végéhez közeledve meg már nagyon is élvezte a dolgot. Sőt, már akkor élvezte, mikor kiderült, csak jött egy kis megszakítás, az a másfél hét, amíg azt hitte, hogy egyedül marad szörnyű volt. Aztán Jamie beállított babacuccokkal, és attól a pillanattól kezdve a rengeteg hisztin kívül nem is volt neki semmi problémája.
Már majdnem teljesen át is cuccoltak párjához, amiben azért segíthetett rendesen, pálcával ide-oda vinni a bútorokat lényegesen egyszerűbb, mint kézzel. Nem erőltette meg magát, ami meg maradt, az már marad is, azért nem végleg lépett le testvéreitől, haza fog még látogatni sokszor, de ha egyszer egy igazi család lesznek már, akkor az úgy szép.
Jace játszott, talán Jamie is épp vele volt elfoglalva, vagy a zenekar dolgait intézte, a lényeg, hogy mindketten a nappaliban, ő pedig addig valami ehetőt dobott volna össze, már ha nem érzi azt a hirtelen fájdalmat, amitől rögtön összegörnyedt félig-meddig, és hasához kapott. Nem ejtette le a tányért kezéből, csak majdnem nekicsapta a konyhabútornak, aztán végül nem is foglalkozott vele, a pultra tette le. Csak utána szánta rá magát, hogy megmozduljon, és balra kicsoszogjon a fiúkhoz. Nem volt olyan szörnyű a fájdalom, mint várta, de kellemes sem volt, viszont testtartásán nem változtatott. Inkább megijesztette, hogy egészen pontosan tudta, most bizony szülni fog. Hiába volt még  majdnem pontosan négy hete hátra, addig azt hitte felkészül majd erre is, de nem. Na meg mi van, ha baj van? Persze, hogy ez az első gondolata, mint szinte mindenkinek.
Nem is kellett semmit mondania. Kedvese a cuccaiért, amíg ő összeszedte magát, meg a kisfiút is nagyjából, ketten együtt, aztán jöhetett az amúgy nem olyan kellemes vonatozás Pestre. Most nem tudta megnyugtatni, hogy aki fontos -, a fia és a párja -, az ott van vele, mert csak a picire tudott gondolni, miért akar ennyivel előbb megszületni?
Nem csak magán vette észre az aggodalmat, ami még az ispotályba beérve sem változott. A kisgyerekre is ráragadt, ők megérzik az ilyet, valahogy neki sem volt jókedve, unottan imitált játékot, és talán abszurd, de mégis lehet, hogy értette, mi a helyzet.
Rögtön nővért kerestek, aki neki helyet, és orvost, majd már csak annyit vett észre, hogy gyermeke apjával beszél a nő, vagyis éppen magyarázza hol tudna várakozni. Addig sem volt nyugodt, de akkor talán egy kicsit előtört belőle az ideg, viszont próbálta azért a tőle telhető legfinomabban és nőiesebben tudatni az ápolóval, hogy kedvese vele marad.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában


Katie Runa Blackwood
INAKTÍV


Rúnafejtő és -fordító
offline
RPG hsz: 271
Összes hsz: 6738
Írta: 2014. október 24. 06:13 | Link

Meccoy bácsiribá

A mai nap majdnem minden pillanatát gondosan megtervezte már indulás előtt napokkal. Leírta, hogy mit kell vásárolnia, kikereste, mit szeretne megnézni, be akart merészkedni a híres-neves nyolckerbe, elzötyögni busszal a Parlamentig, sétálni egyet a rakparton, megtekinteni az Olimpiai Parkot, aztán felült volna a hetvennyolcas trolira, kizötyög a Keletihez. És persze ott van a négyes metró, mert a kettest már megjárta, és élvezte, elmentek Ádámmal az egykori Moszkva térig, majd további a Délihez, le a Balatonhoz vonattal... Még a nyáron... Szép volt, az emlékek mind a fejébe ivódtak, nem is kellett erőlködnie érte, hiszen aki fényképes memóriával születik, első kézből tud felidézni bármit, bárkit.
Szóval állíthatjuk, hogy tele van tervekkel még most is, mialatt a híres utat koptatja, csak éppen prioritást élvez az antikvárium és a bevásárlólista. Ha azokat bevégezte, indul várost nézni. Igen ám, de hogyan jut el első számú céljához, ha azt sem tudja, merre keresse pontosan? Hiába dilemmázik a járdán, nem lesz tőle okosabb, de még önmagát sem tudja iránytűvé vagy térképpé varázsolni (még), hogy odataláljon csettintésre. A helyzeten az sem javít, hogy szerencsétlenkedése közbeszól és konkrétan belefejel egy vadidegen emberbe, akit leszólított volna útbaigazításért, ha van elég bátorsága. Ejj, ez nem indul jól, hiába kér bocsánatot, nyilvánvalóan felhúzta a vérnyomás indexet Létra bácsinál. Behúzza a nyakát, szörnyen sajnálkozva pislog az úriember szemeibe, mialatt ő is letérdel járdát imádni, ám nem kerüli el a figyelmét a kiömlött vásárlási tartalom. Kínos érzései ekkor csapnak át szörnyen rosszba, hiszen miatta terült-fordult ekkora zavar az éterben és váltig kötelességének érzi helyrekattintani az egyetemes egyensúlyt.
- Tényleg sajnálom, segítek összeszedni. - Makogja most márt egy fokkal nyugodtabb hangon, belül önmagára szólva, hogy nyúlsz>ívűséggel és esetlenkedéssel nem ér el semmit. Tekintetét elsősorban a pálca ragadja meg, ami mugli környezetben szörnyen szokatlan jelenség- ebből is le tudja szűrni, hogy jóval nagyobb galibát kavart, mint kellett volna. A Titokvédelmi Alaptörvény nagyon is érvényben van még, csúnya következményei lennének, ha most ez a bámuló minitömeg elkezdene furkálódni utánuk, hogy ugyan mi a csuda az a fadarab? Nem, ezt nem szabad, így hát gyorsan a pálca meg a tasak után kap, utóbbiba szabályosan belelöki a varázseszközt, a tasakot pedig szegény áldozata ujjai közé nyomja jelentős slunggal.
- Izé... segítek a többit is összeszedni. - Igazából most kezd pörögni az agya azon, mi van, ha csak egy utánzat hobbipálcáról van szó? De nem, általában a megérzések elég erősek... oké, ezen a ponton nincs konkrét bizonyítéka, hogy valós varázseszközt látott. Lehet, hogy szegény pasi csak egy mezei varázslórajongó, mint ahogy léteznek Sailor Moon és Star Treck fanok is. Ha most elkezdene neki Alaptörvényről és varázspálcáról regélni, még a végén lehetséges, hogy őt vinnék el a Varázsbűn-üldözési Kommandó tagjai, vagy a Félrevezetési Ügyosztály elé citálnák, hogy plusz munkát adott nekik. Rengeteg kérdés dúl a buksijában, de a keze nem pihen, sorra szedi össze az elhullajtott, elgurult holmikat, már amit elér, mert feltételezi, hogy a tulajdonos sem hagyja parlagon heverni az értékeit, így a pakolás is hamar véget ér, a nézőközönség meg még hamarabb oszolhat fel, miután az ügyefogya kislány képtelen kinyögni, miért olyan nagy szám egy darab fa, a férfi meg aligha fog válaszolni ennyire indiszkrét kérdésekre.
- Nem lett baja? Mármint a pálcának... Őőőő... Ha megrongálódott bármije, tessék szólni és megtérítem, tényleg. - Egy pillanatra a kétségeit is elfelejti, mikor a pálcáról érdeklődik, mert hát a pálca választja a varázslót, az tényleg nagy baj, ha újat kell szerezni helyette. A kis törpe viszont meglepően hamar továbblendül ezen a problémán és pár másodperc múlva már vidám mosollyal csimpaszkodik a letarolt úriember karjába.
- Izé, tudom, hogy pofátlanságnak fogja tartani... vagyis tessék elhinni, nem annak szánom, csak eltévedtem, és fogalmam sincs, merre van ez az antikvárium - A férfi orra alá tol egy papírost rajta a "Font Antikvárium" névvel. - és meg akartam szólítani az előbb, csak orra buktam és elütöttem hátulról. De esküszöm, nem nincs rossz szándékom. Szóval... szóval tessék mondani, ön tudja, hol van ez a bolt? Mert, ha igen, akkor ha el tetszik odáig kísérni, nagyon hálás leszek. - Most képzeljük el, hogy mindezt végighadarta és ugyan érthető a szövegelése, azért roppant zavaró a beszédsebessége, és hogy végig képtelen behúzni a kéziféket.
- És hát... bocsánat a fellökésért... Unikornisszőr, sárkányszívizomhúr vagy főnixtoll? - Hirtelen a semmiből böki ki a három legnépszerűbb pálcamag típust, hogy kiszűrje, igazi mágussal van-e dolga, vagy valami hobbi pálcagyártóra akadt a tömegben és nem kell annyira paráznia, mit látott ez a harminc fő az imént.
Utoljára módosította:Katie Runa Blackwood, 2014. október 24. 06:35 Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Jamie Marcus Wayne
INAKTÍV


ex-csárdatulaj
offline
RPG hsz: 77
Összes hsz: 711
Írta: 2014. október 24. 14:08 | Link

Szerelmeim
november vége, a kislányunk születése

Elég szépen beleszoktam az apaszerepbe. Jace irtó jó fej kis srác, és bármikor szívesen vagyok vele, amikor éppen nem dolgozom. Mostanában hanyagoltam a csárdát, inkább a bandára koncentráltam, meg a kis barátnőmre, a hasában növekvő törpénkkel. Amilyen rosszul érintett először a dolog, olyan jó volt utána, még akkor is, amikor Lotte hisztizett valamiért. Egyébként teljesen jól elvoltunk az elmúlt pár hónapban, együtt, a kis házamban. Elliot is megbékélt a helyzettel, hogy családos ember lett az unokabátyja, de igyekszem elég időt vele is tölteni.
Tudom, hogy nem fog menni egyszerre az apás dolog, a banda és a csárda. Egyelőre még fogom a gyeplőt, de csak egyszer kell, hogy elszabaduljon bármi...
Novembert tapostuk már bőven, lassan érkezett a december, és ezzel a kis Jamie születése is. Karácsony körülre volt behatárolva az időpont, valamivel korábbra, de már készen volt minden, az asszony táskája is bepakolva várta, hogy meginduljunk a kórházba.
Jace valamit nagyon pakolt, én pedig a kanapén ülve írtam az új dalunk vázlatát, gyakran a fiamra pillantva. Megmosolyogtatott ahogyan az építőkockákat pakolta egymásra, és közben magyarázott.
A mosoly csak akkor fagyott le az arcomról, amikor kedvesem furcsa pózban becsoszogott hozzánk, és közölte, hogy jön a baba. Leblokkoltam, de amilyen gyorsan tudtam, összevakartam magam, a cuccost, és indultunk a vonathoz.
Az út nem volt kellemes. Azt hittem, könnyű lesz, és majd fogom csak a kezét, meg fújtatok mint a pónik a réten, ahogy majd neki is kell, de nem...egy rémálom volt.
Az emlékezetemben nem is maradt meg sok minden, robot módjára közöltem a szöszivel, hogy márpedig én nem fogok bemenni, kint vigyázok a kisfiúra, de ügyes legyen, és szeretem.
Telt az idő, Jace is kezdett nyűgös lenni, hiába vigasztaltam, nyöszörgött, éhes volt, úgyhogy el kellett tűnnöm vele fél órára, hogy ellássam, és tovább várjuk az ítéletet. Percenként néztem rá az ajtóra, hogy mikor jön ki valaki onnan, ahova a kismamát bevitték. Már a negyedik órában jártunk, amikor végre nyílt az ajtó, és kijött a gyógyító. Mosolyogva lépett hozzám, és kezet fogott.
- Gratulálok apuka, kislánya született, és semmi gond nincs, mindketten makk egészségesek. Menjenek be hozzájuk.
Mondanom sem kell, a döbbenet kiült az arcomra, de pár másodperc múlva boldogság, és büszkeség vegyese vette át a helyét. Szemeimben összegyűltek a könnyek, Jace-t felkapva mentem be a lányokhoz.
- Nézd Jace, itt van anya, meg a kishúgod - vigyorogva vittem közelebb hozzájuk. Lotte karjában volt a kislány, aki abban a pillanatban ahogy szépséges szemeit rám emelte, elrabolta a szívem azt a darabját, melyet az anyja még nem. Az asszonyhoz hajoltam, és csókot nyomtam homlokára, majd megsimogattam a kislányom arcát.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Haru Smith
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 55
Összes hsz: 67
Írta: 2014. október 24. 23:19 | Link

Kristóf
Pestseholse

Maga sem tudta első pillanatban, amikor átlépett Pestseholse kapuján, hogy mégis minek jött ide. Ahogyan az idő telt s egyre beljebb találta magát, pedig ez az érzés, csak erősödött.
Mellékesen, legalább megtudta, hol nézzen olyan szer után, amely a kerti törpék ellen lenne jó, még ha most nem is vásárolt be belőle. Az elmúlt időszakban, valamiért, pár felütötte a fejét a férfival közös kertjükben, de persze, ez a hím nem éppen az, akit úgy tűnik érdekelne a dolog. Nem mintha Haru egy jó ideje látta volna... a hosszú csend után, azt már észrevette, hogy szomszédja hazatért, de ezzel egyidejűleg minden nap elkerülték egymást. .... Nem mintha érdekelné...... csak azért kissé aggódott. Hallva a pletykákat, ő elégé reálisan eltudta hinni, hogy a másik lenne az a személy, akit éppen elbocsátottak nemrégen a kirendeltségtől. Pont emiatt...bármennyit is beszélt Vikoval ezelőtt Kristófról, ismerte a férfit, s tudta, hogy valószínűleg maga alatt van, talán nem mutatja de.....
A gondolat menetét végül mégsem tudta lezárni, mert megtorpant hirtelen, ahogyan világos pillantása egy ismerős pontot vélt felfedezni az egyik közeli fogadó előtt. Finom vonású arcán egy kis gúnyos vigyor jelent meg, amit azután azonban megpróbált lefagyasztani.
- Még, hogy maga alatt van? Túlságosan naiv feltételezés volt a részemről....
Azzal tovább indult a kissé macskaköves úton, mialatt a zacskó mélyére rejtette a Vikonak szánt tárgyat. Nem mintha örömmel szerezte volna be, de a barátnője éppen dolgozott, így elvállalta a dolgot. Talán nem kellet volna....
Vett egy nagy, mély sóhajt. Lépéseit siettetve haladt, teljes nyugalommal az ismerős alak felé, ám mielőtt az észrevehette volna, oldalról lépet mellé s kezdte nézni, nagy, őszinte figyelemmel azt amit, feltehetőleg a másik.
- Minden egyes galleon sokat ér a helyzetedben, én nem pazarolnám el a helyedben, mikor van egy házrészed.
Jelentette ki, és csak utána emelte kék pillantását a nála vagy másfél-két fejjel magasabb férfira. Arca most komolyabb volt. Az előző aggodalom tova szállt róla, bár maga sem tudta, hogy ennek örülnie kellene, vagy sem. Összevonta a szemöldökét.
- Minek vagy itt ezen a helyen?
Utoljára módosította:Haru Smith, 2014. október 25. 14:18 Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Simfel Kristóf
INAKTÍV


Büfékocsis Vadalma úr
offline
RPG hsz: 40
Összes hsz: 212
Írta: 2014. október 25. 00:57 | Link

Haru
Pestseholse


Krisóf gyanútlanul figyeli a csárda bejáratát, vállán a két kis ördög, akik rá hasonlítanak folyton mondogatják neki, hogy befelé kéne már menni. Hogy hol lehet az az angyalka, akinek most vissza kéne tartania, hát a fene tudja, de még egy tücsök se akad erre, aki a lelkiismerete szerepét játssza. Az egyetlen ami szöget üt a fejében, hogy azt az édes bejárónőjét illene nem elbocsájtania, a múltkor is a születésnapján olyan isteni finom tortát hozott, hogy kár lenne érte. Meg aztán a ház már a beköltözés másnapján is úgy nézett ki, mint egy disznóól amíg a leányzó nem állt be neki segíteni. Meg főz, mos rá, tisztára, mint egy feleség, azzal a különbséggel, hogy délután némi fizetség fejében lelép. A gondolat iróniáját nem tudja rendesen befejezni, mivel egy ismerős hang szólítja meg, tulajdonképpen az elveszett lelkiismerete. Kristóf meglepetten maga mellé pillant, feltűnően nagy önuralommal, mert legszívesebben ugrott volna vagy fél métert hátrafelé, arcát takargatva, nehogy valami seprenyőfélét kapjon belé.
- Az lehet, de egy kis ihatnék mindig segít a helyzeten. - Mire felfogja, hogy mit is mondott Haru (vagyishogy tud a nemrégiben történt munkakörnyezetváltozásáról), a narancs hajú szépség már vészjóslóan összehúzott szemöldökökkel próbálja faggatni Kristófot az ittléte okáról. Improvizálj öcsém, improvizálj, nem mondhatod el neki, hogy nemrég még bilincs volt a csuklódon!
- Hogy... kinyissam neked az ajtót. - S mint valami lovag, színpadiasan kitárja a kocsma bejáratát Haru előtt. Odabent a dohos félhomályban ülő férfiak zöme felmordul a hirtelen jött fényre, de Kristóf hősiesen tartja az ajtót, bár érzi, nemsokára átkok zöme fogja őt érni a vendégektől... vagy Harutól, mert a kis rögtönzése nem biztos, hogy beválik.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Haru Smith
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 55
Összes hsz: 67
Írta: 2014. október 25. 15:50 | Link

Kristóf
Pestseholse

Kristóf válasza után, teljesen biztos lett abban, hogy a pletykák, valóban igazak, s valóban ezt a személyt foglalták magukba. Mialatt figyelte egy pillanatra szinte megfeledkezett erről, s csak a következő körre hozta vissza a formáját. Habár, "örülhetne", hogy feltételezései helyesek voltak, egy ilyen témájú dologban, inkább azt kívánta, bár tévedett volna. Volt valami, ami mindig kizökkentette az adott viselkedéséből, így néha, csak utólagosan döbbent rá, hogy lehet abban a pillanatban máshogy kellet volna tovább vezetnie az interakciót.
Kristóf válaszára, csak apró sóhajt adott ki magából, mialatt rosszallóan végig nézett a kocsma címerén. Úgy tűnik, van amiben a férfi nem javult, még pár év elteltével sem. Elvonta róla a kutató szemeit.
- Rendben, menjünk be, meghívlak valamire.
Vonta fel a fejét, a következő pillanatban pedig már az ajtó túloldalán találta magát, a dohos félhomály és zömök férfiak és nők körében. Igyekezett nem figyelmet biztosítani a számukra, s egy kellemesebbnek tűnő asztalhoz ment, ami az ablak mellett volt. Nem sietett, hiszen így is biztosítania akarta magát, hogy a másik valóban vele tart, ha már ő meghívja valamire. Haru sem tudta pontosan mi oka lehetett, talán csak szerette volna valamivel kompenzálni azt amit Kristóf hangjából vélt felfedezni. A lényegen úgysem változtatott ez. Nem volt közük egymáshoz, s míg a férfi házába gyakorta érkezett valaki, addig ő ezt mellőzte. Leült majd maga mellé tette a zacskót. Egy újabb levegővétellel adta át a figyelmét a másiknak, jelezvén, hogy meghallgatja, ha éppen szeretné kibeszélni a problémáit.
- Előre szólok, hogy az árban azért ne túlozz. Ez kedves gesztus, nem pedig jutalom, vagy valami hasonló. Nem mellesleg, inkább én adok neked valamit, minthogy a maradék pénzed ebben a helyzetben elköltsd ilyesmikre..... szomorú lenne, ha odáig jutnál, hogy a belső, extra negyedbe kellene járnod.
Bökött ki az ablakon, a jól ismert helyszín felé, amit Haru igyekezett elkerülni, minden csepp vérével.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Simfel Kristóf
INAKTÍV


Büfékocsis Vadalma úr
offline
RPG hsz: 40
Összes hsz: 212
Írta: 2014. október 26. 18:32 | Link

Haru
Pestseholse


Kínos másodpercek telnek el aközött, hogy ő kinyitotta az ajtót és Harura vigyorog. A mármár komikussá fajuló jelenetet a fiatal nő zökkenti ki, mikor végül úgy dönt, mégis bemegy. A szépség elszólása, miszerint majd meghívja őt valamire, eléggé szíven üti Kristófot, és arcáról lefagyott mosollyal, kókadt fejjel kullog be a narancshajú után. Az az elképesztő Haruban, és mindig is ez volt a legnagyobb erénye, hogy mindenben megtalálja a fényt. Még a leglehetetlenebb helyzetekben is látja azt a bizonyos reménysugarat, jelen esetünkben a félhomályos kocsma ablaka mellett. Simfel követi a gyönyörűséget, hagyja, hogy a másik üljön le előbb és csak azután huppan le mellé. Csendben, bűntudatosan próbálja elkapni a másik tekintetét, de ő mint mindig, mint mikor rossz fát tett a tűzre azelőtt, szigorúan ül a lehető legelegánsabban.
- Igen, anya. - próbál egy kicsit viccelni a másik hangvétele miatt, de utólag belátja, hogy nem ezt kellett volna mondania és nem így. A belső extra negyedek mondatra krákogni és köhögni kezd, kihúzza magát és lemélyítve hangját szólal meg.
- Khm, szóval akkor egy sört kérnék, és ennyi. - Kellemetlen helyzet, hogy Haru minden egyes lépéséről tud. Felettébb furcsa, de egyben... érdekes is. Végigméri a fiatal nőt, agya tekervényei próbálják összerakni a képet.
- Szóval, honnan tudsz te arról, mi történt velem? - Ad hangot kérdésének, miután végképp feladja magában a találgatások miértjét.
- És várj, hogyhogy te Pestseholsén járkálsz? Miféle bűnös dolgokat művelsz itt, hm? - Egy újabb megszólalás, amit nem így kellett volna tálalnia, de Kristóf most kaján vigyorral az arcán várja egykori menyasszonya zaftos válaszát, hátha végül a narancshajú szépség sem maradhat fedhetetlen.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Haru Smith
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 55
Összes hsz: 67
Írta: 2014. október 26. 19:15 | Link

Kristóf
Pestseholse

Habár megértette, hogy a férfi talán a hangulatot próbálta oldani, azzal ,hogy őt "anyának" hívta, jelenleg mégsem találta olyan viccesnek a dolgot, így nem is mutatott semmilyen reakciót erre a próbálkozásra. Az is megfordult a fejében, egy pillanatra, hogy talán ő gondolja túl a dolgot, de valamiért mégis más volt az érzése ezzel szemben. Arra ahogyan Kristóf mégis krákogni kezd, majd hirtelen tereli a témát, akaratlanul is rápillantott kissé lepetten. Csak találgatott, és kijelentett, de úgy tűnt túlságosan beletalált a dolog közepébe. Mialatt kék szemeivel most ő pásztázta a másikat, rájött, hogy fogalma sincs, ebben a pillanatban, hogyan kellene ezt lereagálnia. Így a következő pillanatban, inkább egy apró, zavart mosollyal a szája szegletében emelte el pillantását róla, s tette vissza a kinti környezetre. A mosoly remek álca volt, de jelenleg nem fűződött az eredeti jelentéséhez. Egy dologban volt biztos, hogy nem akarta taglalni ezt a dolgot.... inkább kellemetlen lenne számára, mint érdekfeszítő. "Amúgy sincs hozzá semmi közöm."
- Erre több választ is adhatnék.... "kezdjük azzal, hogy szomszédok vagyunk" ,de az igazság az, hogy egy olyan kis településen, mint Bogolyfalva, hamar terjed a pletyka, még az Óvodában is.
Engedett meg egy kis cinikus mosolyt maga elé.
- Habár rád gondoltam.... az előbb csak tippeltem. Te erősítetted meg, a tényt a válaszoddal.
Emelte végül vissza a pillantását a férfira, hosszan. Az újabb faggatásnál, érezte, hogy próbálkozik valami olyan fogót keresni rajta, amivel érzelmileg sarokba szoríthatja, ha már ő akaratlanul is fényt derített Kristóf egy-egy "piszkosabb" tevékenységére. Ez a valami, pedig mélyen, talán kicsit szórakoztatta. Felemelte a zacskót, majd megmutatta a tartalmát neki.
- Sárkányféreg-genny. Viko kérte, hogy vegyem meg, mert szüksége van rá, de nem volt ideje eljönni ide érte. Most ,hogy újabb teendői vannak, nem is csodálom. Mivel amúgy is erre felé volt dolgom, eljöttem. Mellékesen, megérdeklődtem, mit is tehetnénk a kerti törpjeinkel akik néha-néha felbukkannak. Nem tudom te mennyire akarod, de én nem szeretném, hogy az egyik nap csak úgy jókedvéből megharapja a lábujjam valamelyikét.
Azzal vissza tette a vásárolt terméket a zacskóba. Felállt, majd megveregette a másik vállát, míg kiment, hogy leadja a rendelést a pultnál. Majd ott fizetett is érte.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Sharlotte Johanson
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 395
Összes hsz: 6540
Írta: 2014. október 27. 14:33 | Link

Kiscsaládom<3
pesti ispotály, november vége


Hirtelen jött a dolog, szinte még fel sem fogta, hogy jön a baba, de összeszedték magukat és indultak is. Az egészet máshogy képzelte el, valahogy könnyebbnek, és szebbnek, vagyis csak jobb érzésnek. Tudta, hogy az a fájdalom megint nem lesz kellemes, ami majd időnként jön és jön, jöttek azok Jace-nél is, csak sokkal szebb lett volna, ha pont időre, úgy együtt és nyugisan mennek fel Pestre, hogy új taggal bővüljön a kis családjuk. Ám ha így, hát legyen így.
Az ispotályban ha lehetséges, még idegesebb lett, mint volt. Négy hét az mégiscsak négy hét, és hiába erősködött, hogy Jamie maradjon már vele, párja mégis próbálta megnyugtatni, hogy a kicsire vigyáz addig, de szereti és ügyes legyen. Valamiért aztán ezzel mégis sikerült egy rövid időre, hiába vágyott arra, hogy ne egyedül kelljen ezt odabent végigcsinálnia, mint előzőleg. Bár az teljesen más volt. Ott akkor az jutott eszébe, hogy a szanatóriumban, a kisfiát megszülni mennyire hasonló volt, és mégis mennyire más. Csak mert a kis herceg időre jött, és akkortájt amúgy is egyedül volt, nem aggódott olyasmin, hogy ott is ez lesz a helyzet.
Most sokkal nagyobb izgalommal és aggodalommal tekintett a fel-alá járkáló nővérekre, akkor csak túl akart lenni az egészen. Valójában most is, de a hozzáállása rengeteget változott. Pusztán hallgatott, tette a dolgát, amire kérték, és ide-oda kapkodta fejét, hiába magyarázták, hogy nyugodjon már meg.
Eltelt négy óra, ami az előző szüléséhez képest sok volt, bár belegondolva mindkettő egy örökkévalóságnak tűnt. Ő akkor nem is foglalkozott azzal, hogy amúgy mióta lehet ott, csak kislánya sírására eszmélt fel; vége. Vagyis még csak most kezdődik. Fejét kapkodta az orvosra, a nővérekre, akik arcán már nem látott akkora feszültséget. Ahogy rendebe tették a kislányt, meg is vizsgálták, csak utána vehette a kezébe. Mérhetetlen boldogság volt számára, ahogy az is, hogy végre megnyugodhatott, habár koraszülött, a kis hercegnő egészséges.
Olyan pici volt, és törékeny, bár már nem félt, hogy kárt tehet benne, tudta, hogyan is kell ezt. Addigra nyílt az ajtó és lépett be Jamie a fiukkal. Tekintetét rájuk emelte, és önfeledten mosolygott. Visszanézve a kezében tartott csöppségre azt vette észre, hogy ő közben az apját nézi.
- Tiszta apja a kis Lindsay - szólalt meg a homlokcsók után kedvesére mosolyogva, mert tényleg kiköpött apja volt a gyerek. Aztán fiát figyelte, aki a kezét nyújtotta a testvére felé, mintha csak a két akarta volna megfogni. Még nagyon is furcsa volt számára az érzés, hogy tényleg egy család lesznek mostantól, úgy igazán. Nem is vágyott ennél soha többre, de még ennyire se, aztán mégis megkapta...
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában


Simfel Kristóf
INAKTÍV


Büfékocsis Vadalma úr
offline
RPG hsz: 40
Összes hsz: 212
Írta: 2014. október 27. 22:22 | Link

Haru
Pestseholse

Nem, a kék szemű szépség nem preferálja az anyás poénját, ezért Kristóf másképp kezd el próbálkozni. Haru közelében mindig annyira másképp érzi magát... Merthogy tudja magáról, hogy a hétköznapokban elég szétszórt, kelekótya, gyerekes, és még miegyéb, de amikor ezzel a nővel van, mintha eljönne a régen várt szombat, amikor megválthatja a világot. Zavarban is van, nem megy úgy neki az ökörködés és a nevettetés, mint általában. A narancs hajú lány a mosoly álarca mögé bújtatja gondolatait, így még kiismerhetetlenebbé válik Simfel számára, ettől kicsit megáll benne az ütő. Haru tud arról, hogy őt kirúgták, talán még arról is, hogy miért? Ha így is lenne, biztosan nem ilyen finoman mosolyogna, hanem vagy kinevetné, vagy szánakozva nézne rá.
- Micsoda?? Az óvodában is tudják, hogy mit csináltam? - tátja el a száját és elképzeli, amint a pici, három év körüli gyerekeknek mutatja a fiatal nő a róla készült fényképet (ami a szakítás után darabokra lett szaggatva de magifixel összeillesztette), és elrettentésképp tart kiselőadást róla "Tehát gyerek, ti is ide kerültök, ha ilyen haszontalanok lesztek..." A beugrott képtől az riasztja fel (akár egy lidérces álomból), hogy Haru ismét megszólal. Saját magát buktatta le.
- Oh... - Sóhajt egy aprót, és kinéz az ablakon. Nem is tudja mit gondoljon most erről, tiszta ciki a helyzet. Aztán visszatér a másikhoz és egy kicsit kellemesebbnek ígérkező témához.
- Bláh, vidd innen. - fújjog a zacskó tartalmára, őszintén undorodik minden olyan adalékanyagtól, ami nem alkohollal van ihatóra keverve. Viko... jaj, már megint barátnőzik. Ezek a nők és a barátnőik! Egyszer mond a szíved hölgyének, hogy szereted, a barátnője máris ott van, hogy a fejébe beszélje, hogy igazából nem is úgy gondoltad és csak kihasználod őt. Aha, persze, errefelé volt dolga, mi?
- Ja, azok a jópofa kis rondaságok? Téged zavarnak? Nekem eltakarítják a kertemből a maradékot, ha valamit kiszórok az ablakon. - Vigyorodik el, de ezzel talán újra kínos helyzetbe hozza magát, habár... Haru élt már vele egy darabig, tudja hogy mennyire szétszórt. A nő feláll és megveregeti a vállát mikor mellé ér, aztán elindul a pult felé. Az érintésétől Kristóf hirtelen minden mást elfejelt és az elhaladó narancshajú után pillant. Megnéz bizonyos testrészeket, mennyire is változtak az évek alatt, aztán visszapillant az asztalra és malmozni kezd az ujjaival.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Haru Smith
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 55
Összes hsz: 67
Írta: 2014. október 27. 23:09 | Link

Kristóf
Pestseholse

- Micsoda? Dehogyis, az kellene még! Hogy őszinte legyek, még én sem tudom, hogy pontosan miért rúgtak ki. A pletyka csak azt tartalmazta, hogy kirúgtak valakit. A többi igazából jött magától.
Sóhajtott hirtelen fel, a férfi kiakadásán. A reakció miatt, nem egészen merte megtudakolni, hogy valójában mi is volt az-az indok, amiért meg kellet válnia a munkájától.
- Amúgy sem biztos, hogy a gyerekeknek azt kellene tanítanunk, hogy "Nézzétek, azt a bácsit! Rossz fát tett a tűzre és most padlóra küldték." Csak akkor lenne érdemes, ha megértenék az indokokat is, de, nekik most inkább az a fontos, hogy játszva tanuljanak. A többire még bőven lesz idejük az életben.
Kristóf reakcióján, akaratlanul is nosztalgikus mosoly ült meg az arcán, ahogyan vissza húzta a vásárolt terméket. Nagyon is jól tudta, hogy az irtózik ezektől, bár Haru maga sem értette sokszor, hogy a férfi, hogyan teheti ezt egy-egy doboztól, vagy annak tartalmától, míg pár élősködő hidegen hagyja teljesen. A legtöbb embernél...azért ez fordítva szokott lenni.
A kisebb csend, talán a gondolatok rendezésére van, így ő is megpróbál úgy tenni, mint aki, nem igazán hallotta az előző sorokat. Jelenleg azért hívta be a férfit, hogy egy kicsit lelket öntsön belé..vagy gatyába rázza, ahogyan jobban tetszik. Nem úgy váltak el annak idején, ahogyan kellet volna, és ezért nagyon, nagyon sokáig utálta. Mert kár lenne tagadni, hogy volt olyan időszak, mikor a pokol legsötétebb bugyraiba juttatta volna, már csak a gondolataival is. Ám ezek az idő elteltével enyhültek, az akkori dolgok, pedig változtak, ahogyan a nő nézetei is ezekkel szemben. Mindketten hibáztak... Haru azt nem tudta elfogadni, ahogyan mégis véget ért. Hirtelen, egyik pillanatról a másikra. Kissé megdöntötte a fejét, hogy az előkerült gondolatokat eloszlassa, hiszen az egész most csak azért jutott eszébe, mert ki akarta fejezni, bármi is volt, nem lesznek sosem idegenek. S éppen ezért, azt nem akarja, hogy előtte tegye magát taccsra ez az állat.
- Vegyük úgy, hogy ezt meg sem hallottam.
Kommentálta a férfi válaszát a kerti törpékkel kapcsolatban. Bár hangja nem volt szigorú, sokkal inkább kellemes. Legalább megtudta Haru, hogy az ok, amiért annyira szeretnek ott megtelepedni, maga a férfi..... Nem kellene ezen meglepődnie.
Szemöldökét felfelé vonta, halván mosollyal maga elé, mialatt várta az italokat. Nem sok minden változott .... legalábbis a másik személyiségét illetően. Szóval, jobban oda kell majd figyelnie, hogy mégis milyen bájos lényeket édesget magukhoz. Bármit még ő sem viselne el.
Amint megkapta a rendelését, vissza lépegetett, majd ugyan úgy elfoglalta az ablak melletti ülésen a helyét, mint ezelőtt pár perccel. A korsót letette a férfi elé, majd maga elé is a saját kívánságát. Kezdte érezni, hogy ha lassan valamelyikük ...talán egy témát nem hoz fel, a csend kissé kínossá válhat, így egy korty bátorság után, felsóhajtott s belekezdett.
- Sokat voltál mostanság távol....gondolom a munka miatt. Most..hogy viszont megváltozott a helyzet...mit tervezel?
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Aileen Aurora
INAKTÍV


Csillámhercegnő | Legcukibb | Móki
offline
RPG hsz: 390
Összes hsz: 5022
Írta: 2014. október 28. 14:29 | Link

Elmondom neki, min gondolkodtam az utóbbi időben, mit érzek, bár igazából ez csak mindennek az összefoglalója, a teljes verzió túlságosan hosszú és helyenként igencsak kínos lenne, vagyis nem éppen villanyfényes élőszóban előadandó változat. Beszéd közben hozzábújok, jólesik megérinteni. Érzem, amikor kapok tőle egy puszit a fejbúbomra, majd belefeledkezhetek csókjába is.
Végül Alexnek eszébe jut, hogy talán kényelmesebb lenne kabát nélkül, netán ülve, bár igazság szerint engem az sem zavarna, ha bundában kellene egész nap mellette ácsorognom. Nyálasan rózsaszínen hangzik, de igaz. Mosolyogva figyelem őt, majd megfogom felém nyújtott kezét, ujjaiba fűzöm ujjaimat, tekintetemmel megkapaszkodom az övében, majd leülök mellé.
Kicsit furcsa a helyzet, szokatlan, mert bár sokszor ültünk már így egymás mellett, azért mégsem egészen így. Más volt az érzés, a hangulat, más gondolatok száguldottak elménkben. Alex is észleli az egyre feszélyezettebb közérzetet, szokásos eszközéhez, a humorához nyúl ennek javítására. Egy pillanatra sem üt szíven, hogy nem figyelt, nem hallotta mondandóm, hiszen láthatóan a lényeg eljutott hozzá, de azért egy pillanatra megdöbbent a közlés. Végül felnevetek, fejemet a vállára hajtom: még sincs akkora különbség a régi és a mostani csevegések között. Hiszen akkor is szerettem, ha nem is egészen ebben a formában.
- Persze, szívesen. Éppen azt ecseteltem, hogy odakint pocsék az idő, lejártam a lábam, mire ideértem, és, hogy szörnyű házigazda vagy... - mondom, de hallhatja a hangomon, hogy közben vigyorgok - Én ennek ellenére valamiért mégis szeretlek.
Kimondom, még szép, hogy ki, elvégre eddig magamba fojtottam, nem engedtem tudatosulni az érzést, most pedig végre elereszthetem magam. Annyiszor mondom el neki, ahányszor csak szeretné. Mostantól mellette maradok, vagy legalábbis vele leszek. Elvégre hazajöttem. Hozzá jöttem haza.
Utoljára módosította:Aileen Aurora, 2014. október 28. 14:30 Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Jimnie Meccoy
INAKTÍV


a Bagolykő metsző szele
offline
RPG hsz: 31
Összes hsz: 1891
Írta: 2014. október 28. 20:14 | Link

× Runa

Még szerencse, hogy az ügyetlen fruska a pálcáért nyúlt. Annál kevésbé volt szerencsés viszont, hogy a varázspálca egy McDonald’s-ból épp akkor kilépő, anyukája vádliját kedvesen rugdosó pufók kiskölyök lábához gurult. A leányzó hamar felkapta ugyan a pálcát, a kisgyerek azonban – a lány háta mögött – mohó pillantást vetett a varázseszközre. Még csak az kellene, hogy hangosan felkiáltson: anyu, nekem is vegyél egy ilyen pálcát!
Ilyesmi azonban nem történt. Helyette a leányzó lendületes mozdulattal Jimnie karjába csimpaszkodott (!), és minden bizonnyal bizalomgerjesztőnek szánt – bár nem túlzottan okos – mosolyt felvéve próbálta eltussolni az incidenst. Még meg is kérdezte, nem esett –e baja a pálcájának. Milyen jó fej.
- Nem az enyém, az unokaöcsém játékeszköze – vágta rá. Már épp le akarta rázni a kis fruskát, amikor az egy papírt dugott az orra elé, majd afelől érdeklődött, merre van valami antikvárium. Hozzátette: szívesen venné, ha Jimnie el is kísérné odáig („persze csak ha nem tartja pofátlanságnak.”)
Jimnie megpróbálkozott (csak próbálkozott) egy kedvesnek szánt mosollyal, majd baljával erőteljes mozdulattal kiszabadította magát a leányzó szorításából.
- Tudja, hölgyem, általában nem szeretem, ha vadidegen emberek a karomba csimpaszkodnak – felelte teljes őszinteséggel, majd sietve folytatta. – Sajnos itt elválnak útjaink: nem tudom, merre van az antikvárium – de a sarokban ülő úriember bizonyára tudja, ismerős a környéken – mutatott baljával a gyorsétterem ajtaja előtt fekvő hajléktalanra, aki koccintós palackokkal bástyázta körbe magát, s szinte látható volt felette a szar műborból áradó illatfelhő.
 Már éppen menni készült, de a leány utolsó mondata miatt megtorpant – egy boszorkánnyal állna szemben? Alaposan (kissé szemtelenül) mérte végig a szemeivel, de nem tűnt ismerősnek – pedig biztos bagolyköves a szentem. Nem is olyan fiatal, de… Talán akkor kerülhetett oda, amikor ő már elballagott. Inkább eljátssza, hogy mugli, csak szabadulna már tőle.
- Tessék? – vonta fel a szemöldökét. – Ez eredeti pozdorja. Made in Vietnam – tette hozzá.
 

 
Hozzászólásai ebben a témában

Nap Népe-tag
A paradicsomom
Simfel Kristóf
INAKTÍV


Büfékocsis Vadalma úr
offline
RPG hsz: 40
Összes hsz: 212
Írta: 2014. október 28. 22:35 | Link

Haru
Pestseholse


- A többi...? ~ Ez kész, biztosan tudja, hogy miért raktak ki. Átlát rajtam. ~
Tudta. Úúúúúgy tudta, hogy Haru ilyen sarkalatos ellenpéldákkal oktatja a kicsiket.
- Pláne, hogy náluk természetes, ha az egyikőjük bepisil... - be szépek is voltak azok az évek! És milyen kár, hogy Kristóf már azokat is otthon töltötte, gyesen lévő anyjával. Alig érthetően motyogott, úgyhogy ki tudja a nő hallott-e ebből valamit is. Bláh, gennyes vacak. Még az a szerencse, hogy a vértől is csak rosszul lesz, el is ájulhatna tőle. Micsoda férfi, mi?
Kínos csend ül be kettőjük közé, aztán Haru elmegy az italokért, ő pedig megnézi a nőt, majd visszatér malmozni a kezével az asztal lapját bámulva. Mennyi idő is telhetett el azóta, mióta szétmentek? No nem mintha napra pontosan tudná... élete legnagyobb hibáját követte el, és azóta is ezt bánja, de akkor és ott most se döntene másképp. Edward gondolatára ökölbe szorul a keze, ő volt az, aki minden elrontója volt. Ő, és csakis ő. Ha nem lett volna együtt Haruval, most vígan együtt élnének boldog, néha döcögős házasságban, talán kis-Simfelek is rohangálnának a ház körül. Egybenyitották volna a bogolyfalvi ikerházat és onnan járna a nő dolgozni, amíg Kristóf otthon vakargatja a talpát... na jó nem, valami munkája akkor is lenne. Szomorú ábrándozásaiból a söröcskével visszatért narancshajú szépség kelti fel. Szájához emeli a korsót, csakhogy ne kelljen beszélnie, aztán végül Haru lesz a bátrabb, ő az, aki megtöri a csendet. Nem válaszol azonnal. Leteszi a korsót és maga elé meredve sóhajt egyet.
- Fogalmam sincs. Beadtam egy pár helyre az önéletrajzom, de nem kapkodnak értem. Leginkább Bogolyfalván lenne jó maradni, pár részlet van csak hátra a házból, de munka nélkül azt sem fogom tudni rendezni. Nade... beszéljünk inkább rólad. Hogy vagy? - Kristóf vonásai most meglepően komolyak, látszik rajta, hogy őszintén érdekli a másikkal történt-e azóta valami. Lehet, hogy van már barátja? Vagy a hülyesége miatt lemondott a férfiakról? Semmiben sem biztos már, kicsúszott alóla a talaj, úgy érzi ebben a helyzetben bármi megtörténhet.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Haru Smith
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 55
Összes hsz: 67
Írta: 2014. október 30. 21:44 | Link

Kristóf
Pestseholse

Az első kérdést figyelmen kívül hagyta, mivel nem is igazán jutott el a tudatáig. Hiszen, sokkal többet nem tudott, mint amit elmondott a férfinak. Azonban, arra már reagált, akaratlanul is, amikor a kis gyermekek kerültek szóba, s ezzel együtt az ő vizelési problémáik.
- Oviban azért már próbáljuk ezt elkerülni, de néha természetesen előfordul. Nem, mintha ennyi idősen te vagy én nem pisiltünk volna be.
Azzal egy pillanatra el is gondolkodott azon amit mondott. Megrázta a fejét mosollyal, maga a téma elkerülhetetlenné tette, hogy ne adjon hasonló mimikát.
- Tévedtem, én nem pisiltem már be ennyi idősen.
Az ital egy kissé felfrissíti, vagy legalább is elvonja a figyelmét arról, ami igazán zavarja. Ugyanakkor...ez sem volt sikeres teljesen. Megtörte a kellemetlen csendet ami lassan, de biztosan kezdet rájuk telepedni, s csak akkor folytatódott, talán jobb mederbe a beszélgetés, amikor a férfi válaszolt. Elgondolkodott a szavain..., hogy mégis mit tehetne, miért, hogy segíthetne úgy, hogy Kristóf még ne értse félre. Nem, mintha esélyt látna arra ,hogy félreértse, mikor nyilvánvalóan másképp áll a helyzet. És persze, ez meg már nem tartozott rá. Ugyanakkor milyen ember lehet az, aki hagyja a másikat, így eltévelyedni.
- Ne aggódj. Kell egy kis idő, de fogsz találni munkát. Addig meg segítek a részletekben, ha már eddig eljutottál a házban, szomorú lenne ha végig kellene nézned ahogyan elveszíted.
Vékony ujjaival körkörös mozdulatokat tett a pohár szélén, mialatt beszélt, tekintete meg közben a nedűt figyelte hosszan,mintha az érdekesebb lenne, mint a társasága. Persze, egyszerűen ezt találta ebben a pillanatban a legmegfelelőbbnek, mialatt társalgott Kristóffal.
A kérdésre azonban mégis ráemelte kék szemeit, így meglátta annak kivételesen komoly ábrázolását is.
- Sok a munka általában, de élvezem, egészen más, mint amit előtte csináltam.
Emelte fel kissé a fejét, majd vissza pillantott a szokásos pontra, de a kis mosoly ott maradt az arcának szegletében.
- Először azt hittem furcsa lesz itthon, de rájöttem, hogy sok mindent hagytam hátra régebben. Honvágyam volt. Most meg! Időnként meglátogatom anyuékat, Vikoval is többet tudok találkozni, kiderült van egy rokonom most a közelben. Elkezdtem építeni az életemet egy tiszta lappal.....és a sors fintora, hogy te kerültél a szomszédomba. Erre mondják, hogy semmi sem lehet tökéletes, igaz?
Most először, mióta találkozott régi jegyesével, nevetett fel a jelenlétében. Nem szándékozta sértésnek adni a szavait a másik felé, de, időnként tényleg kissé komikusnak vélte a helyzetet. Tragikomikumnak... ha más szavaival akart élni. Mégis jobbnak vélte mellette lakni, mint egy olyan idegen mellett, akivel talán csak harcolnia kellene. Nem adott neki különösebb okot, csak kényelmes volt a dolog.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Dwayne Warren
INAKTÍV


officer friendly
offline
RPG hsz: 1645
Összes hsz: 3684
Írta: 2014. november 1. 21:06 | Link

Egerszegi Nina Viktória
Bem rakpart



Szakadozottan fújja ki a füstöt, hagyja, hogy annak a helyére hideg, novemberi levegő kússzon. Megvakarja a fejét, összekuszálva a sötét tincseket, a tenyerével ismét visszatámaszkodik a járda szélén végigfutó derékmagasságig érő gránitszerű korlátra. Alatta, az alsó rakparton mugli autók robognak el, röviddel a délutáni csúcs előtt.
Munka után általában egyenesen hazamegy, vagy, ha épp olyan nap van, hopp- hálózattal vissza a kastélyba, hogy kialudhassa magát. Nem sok ideje marad a főváros utcáit róni, mi több, még csak nem is érdekli holmi európai városka. Ám a mai nap kissé más. Ma ki kell fújnia magát, lemozogni a fölösleges feszültséget, kicsit egyedül lenni, kicsit fázni ebben az istenverte hidegben.
Bár hozzászokott a stresszhez, a fegyelmi bíróság nyomása mégis máig felforgatja a gyomrát.
Ismét az ég felé fújja a füstöt, ami kavarogva keveredik össze a lélegzete párájával. A karzaton áthajolva hamuzik az alatta húzódó útra, végül hátat fordít neki, hogy egy elrugaszkodással felüljön a párkányra. A fegyelmi tárgyalások olyan kiemelt események közé tartoznak, melyekre még ő is kénytelen a pólóját szürke ingre és egy sötét nyakkendőre cserélni, bár kelletlenül és feszengve. Annak tetején mindössze szétcipzározott bőr kabátja védi a késő délután egyre beljebb tolakodó, maró hidegétől. Fázik, persze, hogy fázik, ám ez legalább az otthonára emlékezteti, valami olyanra, amit szeret.
Mert ezen az átkozott helyen abból már nincs valami sok.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

ISTP-T: a virtuóz
Egerszegi Nina Viktória
INAKTÍV


félvéla legilimentor
offline
RPG hsz: 602
Összes hsz: 3841
Írta: 2014. november 2. 11:21 | Link

Dwayne Warren
Vacoging at Bem rakpart

Hiába érkeztem meg pontosan a hazai reptérre, ezúttal nem indultam egyenesen haza. Úgy döntöttem, járok egyet, mert rengeteg dolog kavargott a fejemben. Az, hogy ismét iskolaidőben lógtam meg Bogolyfalváról, az igazából nem újdonság, állandóan ezt csinálom, bár csak hétvégén. Most viszont a nyakamba szakadt a családlátogatás is, hála a halottak napjának, így nem elég, hogy az idegesítő húgomat, még a másik két hiperaktív tesómat is el kellett viselnem, ami apám mellett teljesítmény. Az sem volt kedélyfokozó, hogy Daviddel összefutottam a napokban. Nem, ez most így nem igazán pozitív.
A novemberi hidegben, összefagyva sétálok a Duna partján, az autók pedig villámgyorsan húznak el mellettem. Nem szoktam errefelé sétálgatni. Kezeimet mélyen zsebeimbe süllyesztem. Sálam arcom előtt, hogy a csípős fuvallatok elkerüljék a csontjaimat, de ez sem jó így, érzem, ahogy minden lélegzetvételnél lekúszik a tüdőmbe a jeges levegő. Még jobban magamhoz szorítom karjaimat, igyekezvén minél kevesebb felületet hagyni a szélnek. Már épp elgondolkodnék, hogy ennél hidegebb egy őszi hónapban nem is lehetne, amikor – istenemre mondom, ilyen nincs – megpillantom Dwayne-t. Ha lehetséges, márpedig higgyétek el, hogy az, még jobban kiráz a hideg. Pont ő hiányzott a napomból, egyáltalán mi a frászt csinál itt? Minden mindegy alapon odavacogom magam a férfihoz és kellemesen reszketve szegezem rá a tekintetem.
- Nem hiszem el, hogy te inget viselsz. Mondd, hogy csak azért, mert az összes pólód mosásban van – természetesen most sem hagyom ki a magam adagját, cinikusan vágok bele a beszélgetésünkbe, mellőzve a köszönésnek bármilyen formáját. Mi így szoktuk.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Dwayne Warren
INAKTÍV


officer friendly
offline
RPG hsz: 1645
Összes hsz: 3684
Írta: 2014. november 2. 11:24 | Link

Egerszegi Nina Viktória
Bem rakpart


A villamossínek és a járda mellett sorra kigyulladnak a lámpák, reagálva a lassacskán alkonyra forduló időre, elvarázsolt fénygömbökként függenek az lézengők feje fölött. Dwayne a bal kezével maga mellett támaszkodva bámul bele a legközelebbi vakítóan sárga fényébe, hagyja, hogy a világ táncoló fényfoltok masszájává olvadjon össze.
Minden bizonnyal az amerikai kapcsolatainak köszönheti, hogy még egyáltalán auror. Valójában az ő, egyébként viszonylag alacsony beosztásában egyáltalán nem úszhatná meg azokat a kihágásokat, amiket az itteniek szövetségi nyomásra kénytelenek összeszorított foggal elnézni neki. Persze ő teljesen megérti, hogy egy kelet- európai máguskormány kölyökkutya módjára összepisálja magát, már pusztán attól, ha a valódi Nagy kutya közbeszól. Ez így jó, mindenkinek jobb, ha tudja, hol a helye.
A közeledő lépteknek semmilyen jelentőséget nem tulajdonít, míg azok gazdája meg nem szólítja, fájóan ismerős egérhangján. Teljes testében, riadtan rezzen össze, minta egyenesen a semmiből a fülébe ordítottak volna, szaporán pislogva fordítja felé az arcát, bár a fényfoltok okán hosszú másodpercekig még semmit sem lát.
   -  Na haggyá' lógva, Kisegér, most nincs humorom hozzád - mormolja, ahogy hunyorogva végül ráfókuszál annak fázó arcára. A cigaretta elhagyatottan füstölög az ujjai között a párkányon.
   -   Biztosan van valami árulkodnivalód valahol.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

ISTP-T: a virtuóz
Egerszegi Nina Viktória
INAKTÍV


félvéla legilimentor
offline
RPG hsz: 602
Összes hsz: 3841
Írta: 2014. november 2. 11:26 | Link

Dwayne Warren

Nem mondhatnánk, hogy a kellemetlen őszi délutánt felmelegítené a párbeszédünk. Őszintén szólva az amúgy is csípős hangulatot csak még jegesebbé varázsolja, de igazából mi ezt a nyári negyven fokban is gond nélkül elintézzük, úgyhogy nem jelent újdonságot a fennálló helyzet. Kedves köszöntésemre hasonlóan szívélyes választ kapok. Reakcióként, bár legszívesebben felháborodnék, inkább csak gúnyos mosolyra húzom a számat. Ez kell a népnek, egy kis verbális gyilkolászás. Ingerszegény környezet, én mondom.
- Jól van már te Vadparaszt, nem kell játszanod a durcás kislányt. Te is tudod, hogy ha nincs mit elmondanom, akkor most minden rendben lenne - szemeimet megforgatva, abszolút pofátlanul válaszolok neki és, bár a sálam takarásából beszélek, minden szó tisztán érthető, amit kiejtek a számon. Az viszont továbbra is meglep, hogy így kicsípte magát. Már túl is lépett volna Lénán? Mert ha így van, akkor még a végén meg találom taszajtani, hogy egy autóról visszapattanva lubickoljon egyet. Azért a látványért sok mindent megadnék. Talán többet is, mint az etikus lenne, de ebbe most inkább ne menjünk bele.
- Randid volt, hogy így kinyaltad magad, mint Sz*ros Pista Jézus neve napján, vagy mi van? - véletlenül sem az a kérdés, hogy "miért vagy ilyen elegánsan felöltözve?", az olyan... Hát nem is tudom. Nem vallana ránk ez a kommunikációs forma, valószínűleg Dwayne is előbb röhögne szembe, mint válaszol valami frappánsan bunkót. Nekünk van egyfajta szótárunk, amit az első találkozásunk alkalmával összedobtunk, aztán azóta is azt használjuk. Beválik.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában


Oldalak: « 1 2 ... 6 7 [8] 9 10 ... 18 ... 139 140 » Fel | Téma száljai
Bagolykő Mágustanoda FórumBagolykőtől távolMagyarországi helyszínek